A nő, aki mindent feláldozott az amerikai elnökségért
Hillary és Bill az egyetemen ismerkedtek meg egymással – a magabiztos és nőfaló férfi képtelennek érezte magát arra, hogy megszólítsa, így végül harmadik találkozásukkor ő sétált oda hozzá.
„Ha már ennyit bámulsz, akár tudhatnánk is egymás nevét. Hillary Rodham vagyok, és te?”
„Hiszik vagy sem, nem tudtam megszólalni” – idézte fel a történetet Bill Clinton a nyári jelöltállító küldöttgyűlésen mondott beszédében.
„Aztán megkértem, hogy sétálunk el a múzeumig. Igent mondott, és azóta is együtt járjuk az utunkat” – folytatta.
Az út azonban elképesztő mennyiségű áldozattal járt a mostani demokrata elnökjelölt számára.
Amikor Hillary még tinédzserként levelet írt a NASA-nak, azt a válasz kapta, hogy nők nem lehetnek űrhajósok.
Az osztályelnöki választást egy olyan srác ellen veszítette el, aki a szemébe mondta, hogy „nagyon hülye lehetsz, ha szerinted megválasztanak egy lányt”.
„Nem kell több nő a Harvardra” – mondták neki egy koktélpartin. A Yale-re ment.
Kortársai egy rendkívül tehetséges nőt láttak benne, aki meglepetésükre és sajnálatukra egy fantasztikus karriert dobott el, mikor hozzáment Bill Clintonhoz, és a fővárosból leköltözött Arkansas-ba.

Megfogadta, hogy nem lesz tipikus politikus-feleség. Nem mond le a karrierjéről, és megtartja leánykori nevét. Marad tisztelettel Hillary Rodham, élete végéig.
Az országnak sosem volt még női elnöke – és történelme során alig 46 női szenátor jutott az 1917 férfira. 1933-ig egyetlen nő sem kapott pozíciót a kabinetben (és utána 1975-ig kellett várni a következőre). A szenátorként és külügyminiszterként is megforduló egykori first lady az egyre nagyobb üvegplafonok áttörése során egyre többet és többet kényszerült azonban feladni egykori gyökereiből – többek közt végül a Rodham nevet is.
„Ön nem itt született, nincs negyven éves, liberális egyetemeken tanult, nincsenek gyerekei, nem vette fel a férje nevét és ügyvédként dolgozik. Nem aggasztja, hogy egyesek szerint egyáltalán nem felel meg a tipikus arkansasi kormányzófeleség képének?” – kérdezték tőle öt évvel a költözés után egy tévéműsorban.
Nem zavarta. Ronald Reagan hatalomra kerülésekor megannyi más demokratával együtt Bill Clinton is vereséget szenvedett – részben emiatt. Hajlandó volt változni és változtatni: szemüveg helyett kontaktlencse, több smink, más ruhák és más hajviselet… és férje nevének felvétele.
Neki kellett megmentenie az 1992-es elnökválasztási kampányt is, amikor egy Gennifer Flowers nevű énekes azt állította, hogy tizenkét éven keresztül viszonya volt Bill Clintonnal. Január huszonhatodikán, közvetlenül a Super Bowl után, hatalmas nézettséggel ment az adás. A tét nem is lehetett volna nagyobb.
„Lehet, nem a megfelelő Clinton indult az elnökségért” – fogalmazott egy kritikus.
A közvélekedés szerint ez az interjú mentette meg Bill Clintont a politikai süllyesztőtől – és ez a heves, mégis óvatos kiállás volt az amerikai közvélemény első benyomása Hillary Clintonról. Azóta is küzd vele – ha nem Trump lenne a riválisa, ő lenne a valaha volt legnépszerűtlenebb nagypárti elnökjelölt. Elég erős nő, hogy segítse a férjét, de annyira azért nem, hogy ártson neki: szinte teljesíthetetlen mutatvány. „Nem kellett volna vele maradnia – nélküle is elérhette volna a szenátust vagy akár a Fehér Házat is, és ezt ő is tudja” – mondta akkor egyik barátnője.
Hasonló szerepváltozáson kellett keresztülmennie first ladyként is. Ő volt az első, aki a nyugati szárnyon kért magának irodát, hogy közel legyen az elnök munkahelyéhez. Személyesen vezette az egészségügyi reformtörekvéseket, melyek aztán részben miatta buktak el. A későbbi években itt is hagyományosabb szerepfelfogásra kényszerült.
Aztán jött Monica Lewinsky
1995 novemberében kezdődött az elnök és az akkor huszonkét éves Lewinsky viszonya, de a közvélemény csak 1998 januárjában értesült róla. Hillary már jóval korábban tudott róla – és bár a nyilvánosság előtt kiállt a férje mellett, az akkori fehér házi személyzet egy része szerint Bill kénytelen volt a kanapén aludni, a first lady pedig a titkosszolgálati őrizet szabályait részben felrúgva sok időt töltött egyedül könyveivel – és rengeteg süteménnyel.
– nyilatkozta két évvel ezelőtt a BBC-nek a történtekről.

Nem ez volt az egyetlen alkalom, amikor meg kellett védenie magát és a férjét: 1994-ben saját tőzsdei nyereségével és korábbi ügyvédi partnerségével kapcsolatos botrányok miatt tartott sajtótájékoztatót. Az utolsó percben döntött egy rózsaszín kosztüm mellett – valószínűleg azért, hogy „puhábbnak” tűnjön. Férfinak sosem kell ilyen döntést hoznia a politikai porondon.
„Hiszek egy privát zónában” – magyarázta, miért nem szokott a sajtó rendelkezésére állni.
Hiába telt el több mint húsz év azóta, és hiába járta meg a szenátust és a külügyminisztériumot, Hillary Clinton viszonya továbbra is ellentmondásos a sajtóval.
Jelenleg a külügyminiszterként használt privát e-mail szervere miatt vizsgálja az FBI, alig napokkal a szavazás előtt rengetve meg komoly előnyét a közvélemény-kutatásokban.
Évtizedek óta van reflektorfényben, és bár pont az lenne furcsa, ha ennyi idő után is minden kérdésben változatlan lenne az álláspontja, a közvélemény kalkuláló, hideg, opportunista emberként tekint rá.
Rossz kampányolónak, de jó politikusnak tartja magát, ahogy két rendkívül karizmatikus demokrata elnök árnyékában próbál bejutni a Fehér Házba. Mind a gazdasági mutatók, mind a korábbi választási tendenciák miatt valószínű volt, hogy a jobboldali jelölt lesz az esélyesebb – de mivel egy hétköznapi republikánus helyett Donald Trump az ellenfele, jó esélye van, hogy történelmet írjon, és ő legyen az Egyesült Államok első női elnöke.