„A nemzetközi felsőoktatás messze nem csak a színötös diákok számára elérhető” – Hollandia, Dánia, Svédország és Finnország is nagyon népszerű

Thuróczy Szabolcs az Ördögkatlan fesztiválon ült le beszélgetni Veiszer Alindával. A színész elmondta, hogy Moszkva mellett van egy falu, ahol Aszadtól Janukovicsig mindenki megtalálható. Úgy fogalmazott, Orbán is elmehetne oda a több százmillióval együtt, és „mi meg boldogabban élnénk”.

A Telex által szemlézett beszélgetés elején Rogán Barbara luxustárgyairól beszélt. Szerinte a propagandaminiszter feleségének egyetlen karkötőjéből szinte az egész Ördögkatlan fesztivál kijönne. A Hermès táska ára 23 millió forint, amibe csak zsebkendőt és szájfényt lehet tenni. Azt mondta: „Amikor azt gondolod, hogy az elmebetegségnek nincs már határa! És megy be a Chanel boltba, hogy vesz még egy táskát.”

Thuróczy szerint szeretne távol maradni a közélettől, de nem tud, mert a politika folyamatosan adja a témát, és ez nagyon feszült hangulatot teremt. „Félreállok az autóval, felordítok az égbe, nem marad bennem, nem leszek rákos. Kiordítom magamból” – mondta. Ha nem így vezeti le a feszültséget, akkor Bödőcs Tiborral sms-ezik. Szerinte a nagyjából 10 ezer üzenetükből akár 400-500 percnyi anyag is lehetne, ha egyszer kiadnák.

A rendszerváltás idején még a Fideszre szavazott, mert vidéki fiatalként nem érzett más pártot magához közel. Úgy látta, az SZDSZ túl budapesti volt, az MDF pedig kevésbé szólt a fiatalokhoz. Most úgy fogalmazott: „Az MDF már egy jó minőségű tokaji bor ehhez a koccintókultúrához képest, amit ma politikának nevezünk”. Torgyán József, Kuncze Gábor szerinte szórakoztató emberek voltak, Kupa Mihály pedig összetett mondatokban beszélt. Úgy érzi, a politika teljesen megváltozott, de „ennek egyszer vége lesz, mert csak a pénz érdekli őket, és csak erről tudnak beszélni”.

A jövőjéről úgy nyilatkozott, nyugodtabb életet szeretne, „hogy kicsit felszabaduljon a társadalom, és fasza, fontos dolgokra lehessen koncentrálni”. A 2026-os parlamenti választásra és a lehetséges változásra is utalt: „Ha nem így lesz, akkor én biztosan elhagyom az országot, elmegyek Rijekába.”

Szóba került Magyar Péter is, akiről Thuróczy azt mondta, „hihetetlen, amit kap” a Fidesztől és a holdudvarától, és „másfél év alatt meg is őszült a csávó”.

Színészként felháborítja, hogy a kormány milyen kulturális produkciókat támogat. „A tündöklő középszer dorbézol, égetik a pénzt, mintha nem lenne holnap” – mondta. A legtöbb kiemelt alkotást megnézi, így a Hunyadit is, de elaludt rajta. Szerinte „rengeteg ember van benne, akit szeretek, de ha én játszottam volna benne, röhögőgörcsöt kaptam volna magamon ebben a jelmezben”. A Tenkes kapitányáról viszont azt mondta, hogy jól volt megcsinálva, remek színészi játékkal. A Hunyadival kapcsolatban úgy fogalmazott:

A beszélgetésben még szóba került a Pintér Bélához fűződő viszonya, nehezen induló pályája és az alkoholizmus is. Elmondta, hogy nagyon szereti az olyan feltörekvő előadókat, mint Beton.Hofi, Pogány Induló vagy Carson Coma. Úgy érzi, a hatalom „MSZMP KB, munkásőrhangulatban” áll hozzá a művészekhez, és „Azahriah számait elemzi a Mandiner”. Majka Csurran, cseppen című száma azért tetszett neki, mert sok emberhez eljutott. Szerinte a kormány felháborodása Majka főbelövős performanszán öngól, hiszen fél éve még azt mondták, a számhoz nincs közük, most viszont felvállalják, hogy róluk szól. „De ez már ebben az évben vagy a tizedik vagy huszadik öngól” – tette hozzá.

A teljes beszélgetést Veiszer Alinda csatornáján lehet megnézni és meghallgatni.

Szokatlan látvány az amerikai fővárosban: körülbelül egy tucatnyi nemzeti gárdista jelent meg öt páncélozott Humveevel a Washington-emlékművel szemben - számolt be róla a New York Times. Nem voltak hajlandók válaszolni a kérdésekre a küldetésükkel vagy az itt-tartózkodásuk időtartamával kapcsolatban. Egyikük csak annyit mondott a lapnak, hogy megtiltották neki, hogy bármit is mondjon

A hadsereg kedden este azt közölte, hogy 800 katonát vezényeltek Washingtonba, akik nem vesznek részt a bűnüldözésben, hanem támogató szerepet töltenek be. Állításuk szerint egyszerre 100-150 katona lesz kint az utcákon. A Nemzeti Gárda tagjait először a nemzeti emlékművek közelébe, valamint a délkelet-washingtoni Anacostia városrészben található amerikai parkőrség bázisához küldték. A hadsereg szerint a katonák továbbra is folyamatosan érkeznek a fővárosba, hogy felkészüljenek a bevetésre, amit Trump rendelt el.

Az amerikai elnök arra hivatkozott, hogy a városban ugrásszerűen megnőtt a bűnözés. Azt állította, hogy Washington kevésbé biztonságos, mint sok harmadik világbeli főváros. Azt állította, az a célja, hogy megmentse a várost „a bűnözéstől, a vérontástól, a káosztól, a mocsoktól, és még rosszabbaktól.”

Az amerikai sajtó szerint azonban Trump eltorzította, illetve félreértelmezte az adatokat. Ezek ugyanis épp azt mutatják, hogy az elmúlt két évben a városban csökkent a bűnözés.

Trump a hétvégén arról is posztolt, hogy „a hajléktalanoknak AZONNAL ki kell költözniük.” Azt nem közölte, hogy hová kellene menniük. A Fehér Ház megerősítette, hogy az akció keretében felszámolják a hajléktalantáborokat.

Washington demokrata polgármestere, Muriel Bowser kezdetben békülékeny hangot ütött meg, de kedd este már élesen bírálta az elnök döntését, amit „autoriter” lépésnek nevezett, ami szerinte megsérti a „a város autonómiáját”. A polgármester felszólította a lakókat, hogy lépjenek fel a történtek ellen.

Bowser visszautasította Trump fővárosról tett állításait, mondván, hogy amikor az elnök hajléktalantáborokat lát, „valami bekapcsol benne, ami miatt elhiszi, hogy a mi gyönyörű városunk koszos, pedig nem az”.

„Nem vagyunk hétszázezer szemétláda és csirkefogó” – mondta a polgármester. Ezzel a washingtoni szövetségi ügyész és korábbi Fox News műsorvezető, Jeanine Pirro kijelentésére reagált, aki megígérte, hogy lecsapnak a „fiatal csirkefogókra” és más bűnözőkre Washingtonban. Az ügyész bírálta a helyi törvényeket, amik szerint akadályozzák, hogy keményebbek lépjenek fel az erőszakos bűncselekményeket elköbető tinédzserekkel szemben.

Bowser arra kérte a szülőket, hogy figyeljenek rá, gyermekeik ne gyűljenek össze nagy csoportokban az utcán. „Ez az a fajta dolog, ami jól mutatna a tévében” – mondta a polgármester. „Őszintén szólva szerintem ez is a cél: hogy hatásos felvételek szülessenek és letartóztatások kezdődjenek Washingtonban.”

A Fehér Ház szerint hétfő éjjel 23 embert már le is tartóztattak a városban. Az akciókban az FBI is részt vett. A BBC szerint a letartóztatások indoka között volt gyilkosság, fegyveres bűncselekmény, kábítószer-kereskedelem, obszcén cselekmény, zaklatás, felelőtlen vezetés és más bűncselekmény is.

Karoline Leavitt szerint „a következő hónapban a Trump-adminisztráció könyörtelenül üldöz és letartóztat minden erőszakos bűnözőt a városban, aki megszegi a törvényt, aláássa a közbiztonságot és veszélyezteti a törvénytisztelő amerikaiakat.”

A Washington Post ugyanakkor arról ír, a washingtoni rendőrségen belül nagy a bizonytalanság, mi jön most. Még abban sincs egyetértés, ki irányít valójában. A Fehér Ház szerint a parancsnoki lánc egyértelmű, és annak az élén maga az elnök áll. A polgármester azonban azt mondta, az igazságügyi miniszter csak rajta keresztül kérhet különböző dolgokat a rendőrségtől.

A rendőrszakszervezet hétfőn kiadott közleményében mindenesetre kiállt Trump lépése mellett, mondván, hogy „a bűnözés kicsúszik az irányítás alól”, aminek az oka szerintük a „krónikusan rossz vezetés”, a „radikális politikák” és „személyzeti hiány”.

Ugyanis közülük is sokan követelik, hogy hozzák nyilvánosságra a szexkereskedelem miatt elítélt és később öngyilkosságot elkövető milliárdos ügyének eddig „eltitkolt” aktáit, amelyekben az elnök neve is több helyen feltűnik.

A Nemzeti Gárda és a szövetségi ügynökök utcákra vezénylését a demokraták közül sokan egyszerre tartják színjátéknak, és veszélyes, autokrácia irányába tett lépésnek, ami könnyen puskaporos hordóvá válhat. 2020-ban, amikor Trump a faji megmozdulásokra válaszul legutóbb rendfenntartókat vezényelt a városba, erőszakos összecsapások alakultak ki a tüntetők és a szövetségi ügymökök között. Akkor katonai helikoptereket is kiküldtek, hogy alacsony magassában végrehajtott manőverekkel ijesszék el a demonstrálókat, akik kirakatokat törtek be és több ingatlant is megrongáltak.

Ezek kivétel nélkül olyan települések, amiket demokraták irányítanak.

Gulyás Gergely szerint az ELTE-nek ki kellene rúgnia Fleck Zoltánt, miután a Tisza Sziget egyik júniusi kerekasztalán egy kérdésre válaszolva arról beszélt, szerinte „fenyegetni, zsarolni” kellene a köztársasági elnököt, amennyiben akkor is Orbán Viktornak adja a kormányalakítási megbízást, ha a Tisza nyer. A jogász-szociológus szerint fel kell készülni arra a lehetőségre, mi történik, ha megpróbálják bojkottálni az eredményeket, amit megtehetnek, mivel az összes választással kapcsolatos intézmény a hatalom kezében van.

„Mit szeretne, Fleck kolléga? Utcai harcot, forradalmat?” - így válaszolt a köztársasági elnök. Sulyok Tamás szerint minden politikai erőnek távol kell tartania magát az ilyen erőszakos, súlyosan alkotmánysértő nézetektől. Lánczi Tamás, a Szuveneritásvédelmi Hivatal elnöke szerint Fleck kijelentései akár az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatása bűntett előkészületének is minősülhetnek, ezért feljelentést tett. Az ELTE pedig közleményt adott ki arról, hogy tiszteletben tartják a magánvélemény szabadságát, de elutasítják, hogy politikai eszközként közjogi méltóságok „zsarolását” vagy „fenyegetését” javasolják, különösen egyetemi oktatók. Fleck Zoltánnal arról beszélgettünk, pontosan mire is gondolt a Tisza rendezvényén, és mi a véleménye a reakciókról.

– Számított rá, hogy ennyire heves indulatokat vált ki ez a néhány mondata?

– Nem, erre az ott jelenlévők sem kapták fel a fejüket, pedig a közönségben jogászok is bőven voltak, mégsem volt semmilyen reakció. Senki nem kérdezte meg tőlem, hogy pontosan mire gondoltam, és nem értették félre, amit mondtam, kontextusban értelmezték.

Teljesen világos, hogy semmilyen büntetőjogi tényállás nem sérült, sem közvetlenül, sem közvetve. A kérdés inkább az, miért érzékeny erre a NER vagy a jobboldal. Minden megszólaló – beleértve a köztársasági elnököt is, a NER szerves része. Azt hiszem, sokan nehezményezték, hogy nyilvánossá tettem annak lehetőségét, hogy előfordulhat, nem akarják majd elfogadni a választási eredményeket.

– Ön szerint van ilyen opció?

– Közkeletű feltételezés az Orbán-rezsimről, hogy nem kívánja könnyedén átadni a hatalmat, még akkor sem, ha elveszíti a választást. Hiszen Sulyok Tamás és más közjogi méltóságok azért is kerültek pozícióba, hogy biztosítsák a hatalom megtartását. Ebből kiindulva lehet feltételezni az autokratikus rendszer rosszindulatát. Miért feltételezne bárki mást? Ha valaki ezt nyilvánosan kimondja, és hozzáteszi, hogy bizonyos ponton túl nincsenek jogi eszközök, például ha a köztársasági elnök nem a jogállami és demokratikus elveknek megfelelően jár el, akkor politikai eszközökhöz kell nyúlni.

Ezért érzékenyek rá a NER részéről: nem szeretnek arról beszélni, mi fog történni. A köztársasági elnöknek pedig egyetlen reakciója lehetett volna: kijelenti, hogy be fogja tartani a demokratikus szabályokat, és aszerint fog eljárni, ahogy a nép választ, de ezt nem mondta, és azóta sem mondta senki.

– Bálványoson, és minden politikustól megkérdeztem, hogy egy esetleges ellenzéki győzelem esetén átadják-e a hatalmat? Mindenki azt mondta, hogy a Fidesz demokratikus párt, tiszteletben tartja a demokráciát, el fogja ismerni a választás eredményét

– Ezek politikusok. A politikus sok mindent mondhat, ígérhet, hazudhat is, ahogy hazudtak 15 éven át. Mondhatja, hogy mindent meg fog tenni, de a hatáskör egyedül a köztársasági elnöké.

– A Tiszának még akkor sem lenne egyszerű a helyezete, ha elismernék az esetleges győzelmét. Megmaradnának a bebetonozott intézmények. Létező lehetőség például párhuzamos intézmények felállítása, jogkörök átcsoportosítása az átmeneti időszakban?

– Ahogy a rendezvényen is mondtam, az autokrácia lebontása sokkal bonyolultabb, mint a felépítése. Ha valaki vissza akar térni a jogállami, demokratikus működéshez, számolnia kell azzal, hogy az autokrácia szándékosan csapdákat helyezett el. Nem tudjuk, hogyan ér majd véget a folyamat, de ritka eset az, amikor társadalmi békével és a választási eredmények elismerésével zárul.

– Tehát a ’89-es modell egyszeri és megismételhetetlen?

– Akkor a külpolitikai tényezők teremtették meg az egyetlen lehetséges forgatókönyvet, és a kerekasztal-tárgyalásokon a hatalom egyik birtokosa megegyezett az átadásról. Ma el tudjuk képzelni, hogy az Orbán-rendszer leül tárgyalni, és közli: szeretné átadni a hatalmat? Fel kell készülni a nehéz ügyekre, amelyeket remélhetőleg minél inkább jogilag lehet rendezni, de lesznek olyanok, amelyekre csak politikai megoldás létezik. A párhuzamos intézmények felállítása kockázatos, legitimációjuk nehezen tartható fenn, de lehet, hogy szükség lesz rájuk. Bárándy Péter is mondta: az államapparátus, a bűnüldöző szervek, a rendőrség, az ügyészség nagy része érdekelt a jogállam helyreállításában. Ha akadály lesz, az a legfelsőbb szinteken jelentkezik, és akkor ott kell valamit tenni.

– Magyar Péter Nagykanizsán beszélt a közpénz-visszaszerzési hivatalról, számomra ez például párhuzamos intézménynek tűnik, amivel meg lehet kerülni az ügyészséget, vagy más intézményeket.

– Sok mindent lehet csinálni, de az alkotmányos korlátok, főként az Alaptörvény, jelentősek. Ez olyan elemeket is tartalmaz, amelyek kifejezetten akadályozhatják, hogy ilyenfajta párhuzamos intézmények létrejöjjenek. Persze létre lehet hozni őket, de érdemes elgondolkodni: nem egyszerűbb-e az ügyészség problémáját más módon kezelni? Lehet, hogy nem is maga az ügyészség a probléma, hanem a legfőbb ügyész személye, sőt az sem kizárt, hogy egy kormányváltás után a legfőbb ügyész szakmai alapon fog eljárni. Ezt nem zártam ki a köztársasági elnök esetében sem.

Ha obstrukció lesz, egy demokratikusan megválasztott új kormány nem mondhatja, hogy „bocs, nem tudok kormányozni, visszaadom a megbízatást”. Valamit kezdeni kell, és ha nincsenek jogi eszközök, politikai eszközöket kell kitalálni. Ugyanez a helyzet a párhuzamos intézményekkel is. Feltételezem, Magyar Péter is arra gondolt, hogy a meglévő intézmények nem akarnak jogállami módon működni, ezért egy új politikai erő kénytelen lehet ilyeneket létrehozni. Ez hatásköri villongásokhoz és más következményekhez vezet, ami nem biztos, hogy a legjobb megoldás. De értem, hogy ő is azon gondolkodik: milyen opciók maradnak, ha destruktív hatalommal kerül szembe.

– Ahhoz, hogy az az ellenzék részéről az ön által említett nyomásgyakorlás működjön, fenn kell tartaniuk a társadalmi aktivitást. Nem lehet, hogy a társadalom kifárad, és nem lesz meg ez a tömegesség a nyomásgyakorláshoz?

– A nyomásgyakorlás és a „zsarolás” kifejezetten arra a helyzetre utal, amikor ott áll egy demokratikus többség, amely leváltotta a kormányt, de azt tapasztalja: hiába szavazott, hiába fejezte ki akaratát egy többé-kevésbé szabad választáson, annak ellenére, hogy lejtett a pálya, az autokratikus vezetés különböző közjogi, legalista eszközökkel, köztük a köztársasági elnökkel akadályozza a társadalmi akarat érvényesülését. A kérdés az, hogy a társadalom elfogadja-e ezt? Tehát én nem azt mondom, hogy a társadalmat fel kell hívni a rendszer elsöprésére. A Tisza-gyűlésen is azt mondtam: ha a demokratikus többség nem akarja elfogadni, hogy az akarata semmit nem ér, annak következményei lesznek.

– Tanulhatnak valamit a lengyel példából, ahol évek óta zajlik a folyamat, és még mindig nem értek el áttörést?

– Igen. Például azt, hogy tényleges veszélyt jelenthet a köztársasági elnök hatásköre. Bár formálisan gyenge a köztársasági elnöki rendszer, bizonyos pontokon meg tudja akadályozni a törvényhozást is. Ha úgy látja el a feladatát, hogy továbbra is a NER érdekeit szolgálja, akár egyetlen törvényt sem lehet elfogadni, hiszen szerepe van a jogalkotásban.

Ez új választáshoz vagy kormányozhatatlan állapothoz vezethet, és ez a valódi veszély. A lengyel példa mutatja: ha az elnök konzekvensen a régi hatalom érdekeit szolgálja, hónapok alatt csökken a kormány népszerűsége, mert a választó azt látja, hogy nem elég hatékony, nem kezeli a problémát.

– Ez nálunk is megtörténhet?

– Abszolút. Előállhat kormányozhatatlansági helyzet, amiben a közvélemény akár visszakozhat is: „ha úgyis minden az övé, akkor inkább kormányozzon ő, bármilyen katasztrófába vezeti is az országot, de legalább működik valahogy az állam”. Így nagyon könnyű előidézni katasztrófahelyzetet, amelynek egyik főszereplője a köztársasági elnök lehet.

– A hosszú mandátumú, bebetonozott tisztségek, például a legfőbb ügyész vagy más fontos pozíciók kétharmaddal felülírhatók-e? Hiszen a demokratikus felfogás szerint ezek az intézmények függetlenek, kinevezés után nem hívhatók vissza onnan tisztségviselők.

– Ez az a csapdarendszer, amit a szakirodalom és a közbeszéd is egyre inkább legalista autokráciának nevez. Közjogi és jogi eszközökkel betonozta be a hatalmát a rendszer, hogy azt ne lehessen megváltoztatni akkor sem, ha elveszti a választást. Így is megőrizheti tényleges hatalmát. Ennek nincs jogi megoldása. Én csupán nyilvánosságra hoztam ezeket a veszélyeket.

Fontos lenne elérni, hogy a közjogi szereplők a tényleges funkciójuknak megfelelően járjanak el, ne azt hajtsák végre, amit eddigi parancsnokuk elvár. Lehet, hogy rosszindulatúnak tűnik, ha feltételezem, hogy a köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság, az ombudsman, az Állami Számvevőszék, a Nemzeti Választási Bizottság, a Kúria elnöke és a legfőbb ügyész azért van ott, hogy meghosszabbítsa Orbán Viktor hatalmát, még akkor is, ha elvesztette a választást. De ezek a tényezők valóban képesek lehetnek megbénítani a következő kormány működését, ráadásul nagyon gyorsan.

– Tehát ön szerint könnyen robbanásveszélyessé válhat a helyzet.

– Ha ezt a kockázatot vállalják, és minden eszközük megvan hozzá, olyasmi történhet, amit egyikünk sem kíván, és amivel egyikünk sem akar fenyegetni. De látni kell:

Ez az a mondat, amivel politikai értelemben „nyomást” lehet gyakorolni a köztársasági elnökre: bármi történik, ön lesz a felelős.

– Azaz „zsarolni”...

– Igen. De azért lássuk be: a büntető törvénykönyvben használt kategóriáknak van egy köznapi jelentésük is. Amikor barátok, házastársak vagy családtagok között mondjuk azt: „ne zsarolj már azzal, hogy…”, annak is van értelme, de nem büntetőjogi értelemben.

– A ELTE elhatárolódott az ön szavaitól. Kívánja ezt kommentálni?

– Értem az egyetemet. Beszorított helyzetben van. Egy állami egyetem fenntartója állami kézben van, és ha a politikai hatalom ráugrik valamire, retorziókat követelve, az egyetem természetes reakciója az elhatárolódás. Nem akarja rontani a saját helyzetét. Lánczi most azzal fenyegeti ezeket az intézményeket, az Akadémiát is, hogy felelősek. Szerinte a Tisza-szigetnek is fel kellett volna jelenteni engem. Ez is mutatja, mennyire politikai természetű a nyomásgyakorlás, amelynek egyik eszköze maga a büntetőjog. Az egyetem ilyenkor elhatárolódik, ami helyes: ezek az én mondataim, nem az övék. Ez a szólásszabadság körébe tartozik, én pedig senkit nem fenyegettem közvetlen erőszakkal.

– Szerdán Lánczi Tamás bejelentette, hogy feljelenti önt.

– Erről beszélünk: jogilag teljesen abszurd, alapvető büntetőjogi ismeretek hiányáról árulkodik. Ettől függetlenül, ha a miniszter, a minisztérium és a köztársasági elnök is ezt kívánja, valószínűleg meg fog történni a gyanúsítás.

Orbán Viktor arról beszélt a történelmi Trump-Putyin csúcstalálkozó előtt, hogy Oroszország már meg is nyerte az Ukrajna elleni háborút. Bár rajta kívül egyetlen nyugati vezető sem tett ilyen kijelentést, abban egyetértenek az elemzők, hogy Putyin számára már az is hatalmas győzelem, hogy létrejön a csúcs, ami véget vet nemzetközi elszigeteltségének, éket ver a NATO szövetségesek közé, és lehetővé teszi, hogy úgy mutassa be az ukrajnai háborút, mint egy nagyobb konfliktus részét Oroszország és a Nyugat között, amit Oroszország akár meg is nyerhet.

De mitől lehet ennyire magabiztos az orosz vezető, akinek a hadserege a háború első időszakában katasztrofális vereségeket szenvedett el? Hogyan tudta megváltoztatni a helyeztetet a csatatéren? És milyen kilátásai lehetnek valójában a háború megnyerésére?

A New York Times terjedelmes cikkében azt írja, Putyin magabiztossága az orosz hadsereg újjáépítéséből fakad. A toborzás, a fegyvergyártás és a harcmodor teljesen átalakult.

Ennek eredményeként Oroszország jelenleg több katonát és fegyvert tud mozgósítani, mint Ukrajna és nyugati szövetségesei. Az orosz veszteségek súlyosak, de a csapatok előrenyomulnak. Mindez csak megerősíti Putyint abban, hogy kitarthat, amíg olyan békemegállapodást nem ér el, ami megfelel az érdekeinek. Kijelentette, ha ez az alaszkai tárgyalásokon nem sikerül, fegyverrel szerzi meg, amit akar.

A lap felidézi, hogy 2022-ben az oroszok a vereség küszöbén álltak. Putyin ekkor elrendelte a második világháború óta az első részleges mozgósítást: 300 ezer embert hívtak be. Emellett fegyencek tízezreit vitték a frontra kegyelemért cserébe. Ez stabilizálta a helyzetet, de komoly társadalmi feszültséget okozott – százezrek menekültek el Oroszországból.

Egy átlagos orosz havi bére körülbelül 330 ezer forint. Egy katona viszont 900 ezer forintot kap havonta. Ehhez jön az akár 11 millió forintos aláírási bónusz, nyugdíj, adósság-elengedés és kedvezményes lakáshitel. Emellett minden harctéri teljesítményt külön megjutalmaznak. Ha valaki kilő egy nyugati tankot, több százezer forint prémiumot kap. Egy HIMARS kilövéséért vagy egy helikopter megsemmisítéséért milliós bónusz jár. Súlyos sérülések – például végtag amputáció vagy vakság – után is komoly kártérítést fizet az állam.

Ezek az ösztönzők százezreket vonzottak a frontra. Egy lábát elvesztő őrmester azt mondta a New York Times-nak, hogy 33 évesen nyugdíjba mehet, és soha többé nem kell dolgoznia. Korábban egy napraforgóolaj-gyárban robotolt, havi 110 ezer forintért. Most Havi 400 ezres nyugdíjat kap majd.

Ezzel a taktikábal Oroszország jelenleg naponta nagyjából ezer katonát toboroz – kétszer annyit, mint Ukrajna.

Átalakították a fegyvergyártást is. A védelmi kiadások ma már aköltségvetés több mint egyharmadát teszik ki. Oroszországé ipara teljesen átállt a háborús termelésre. Putyin hitelekkel árasztotta el a fegyvergyárakat, lazította a munkaügyi törvényeket, és hétvégi, ünnepnapi, éjszakai műszakokat rendelt el.

Putyin a jobb ellátás érdekében harcot hordetett a korrupció ellen. Régi szövetségese, Szergej Sojgu helyére egy közgadászt nevezett ki, Andrej Belouszovot, aki az üzleti világban megszokott módon irányít. Elsődleges célja az ellátási láncok javítása, új technológiák bevezetése, a hadsereg kapcsolatainak elmélyítése az üzleti szférával és a tudományos világgal, hogy Oroszország előnybe kerüljün a csatatéren.

Egyik első intézkedése egy speciális drónegység, a Rubicon felállítása volt, amellyel az ukrán utánpótlási vonalakat támadhatják. Az egység új generációs orosz drónt vetett be, amelyet vékony optikai kábellel irányítottak. Ez a technológia immunissá tette a drónokat a jelzavarásra. A Rubicon drónjai órákig mozdulatlanul feküdtek az utak mellett, majd lesből támadtak minden mozgó célpontot. Belouszov azt is megígérte: októberre külön katonai ágat hoznak létre Drón Erők néven.

Változtattak a harcmodoron is. Az ukrán városokat kisebb gyalogos egységekkel veszik körbe, mezőről mezőre haladnak, sokszor gyalog vagy motorbiciklivel. A védőknek így választaniuk kellett: visszavonulnak, vagy bekerítik őket.

Emellett az idei nyári offenzívában kis, álcázott csoportokat küldtek mélyen az ellenséges vonalak mögé is, ahol romos épületekben vagy szakadékokban rejtőztek, mielőtt összehangolt támadásokba kezdtek. Olekszandr Szirszkij, az ukrán haderő főparancsnoka „teljes beszivárgásnak” nevezte ezt a taktikát.

A New York Times cikke ugyanakkor rávilágít arra is, hogy mindennek komoly ára volt, Putyin rendszerén belül is megjelentek a repedések. A frontra egyre idősebb és tapasztalatlanabb katonák kerülnek, akiknek az átlagéletkora már eléri a 38 évet. A gazdaság egészét megviseli a hadigazdálkodás, a készletek fokozatosan kimerülnek, az utánpótlás pedig a szankciók miatt akadozik.

De mindeddig Putyin kitartott. Mindent egy lapra tett fel, és úgy tűnik, továbbra is eltökélt, hogy győz Ukrajnában, amit politikai örökségének tekint.