SZEMPONT
A Rovatból

A köznevelési törvény módosítása minden szülőt és gyereket érinteni fog

Az oktatási rendszer legfontosabb résztvevőit: a pedagógust, a szülőt és a gyermeket ebben a történetben csak díszletként kezelik. Egy magántanuló gyermek édesanyjával beszélgettünk.


Módosult a köznevelési törvény, aminek leginkább előtérbe hozott elemeit hallván sokan legyintettek: őket ez az egész szerencsére nem érinti.

Országos szinten tízezer gyermek tanul magántanulóként, amely elenyésző arány, a kicsik pedig zömmel három évesen mennek óvodába, mert ez a szokás már évtizedek óta így alakult ki.

Kiss Virággal, egy magántanuló gyermek édesanyjával beszélgetek, akivel egy picit tisztázzuk, mit is jelent az új törvény és megpróbálunk rávilágítani arra is, hogy a módosítás gyakorlatilag ráhatással van minden jelenlegi szereplőjére az oktatásnak.

Kiss Virág: A köznevelési törvény módosítására tett egyéni képviselői indítványból (ezt dr. Semjén Zsolt nyújtotta be 2019. júniusában) egy hónap leforgása alatt törvény lett. Mindezt úgy, hogy igazából szakmai egyeztetés nem előzte meg a törvényjavaslatot sem a pedagógusokkal, sem a szülőkkel.

Fontos a törvényjavaslat benyújtásának időpontja?

Kiss Virág: A tanév végén jártunk. Az időpont erősen kifogásolható, hiszen a szülők, pedagógusok, gyerekek átléptek a nyári szünetbe, az információátadás akadozni kezdett a változtatásokkal kapcsolatban - pedig

a módosítás mindannyiunkat érinteni fogja. A szülők azt fogják megtapasztalni, hogy ezekkel a módosításokkal gyakorlatilag tovább szűkül saját döntési szabadságuk gyermekük nevelését illetően.

Ez mit jelent?

Kiss Virág: Kezdjük a kicsikkel. Az óvodásuk szülei számára az új törvényben az az előírás, hogy immár csak a gyermek négyéves koráig kérhetnek felmentést óvodai nevelés alól. Korábban ez ötéves korig volt elhúzható. Ha tehát egy szülőnek lehetősége van arra, hogy gyermekével otthon maradjon, ezt csak a gyerkőc négyéves koráig teheti meg. Ezirányú kérelmét az Oktatási Hivatal bírálja el. A szülő jogorvoslati kérelemmel fordulhat ugyan bírósághoz, de az csak az eljárási hibákra hivatkozva dobhatja vissza a hivatal döntését. Vagyis a döntés tartalmi részével szemben nem lesz jogorvoslati lehetősége a szülőnek. Ráadásul, amíg az ügymenet tart, a gyereknek már akkor is be kell járnia az óvodába.

A törvénymódosítás leginkább az iskolákat, iskolákat érinti. Mi változik?

Kiss Virág: Bizony, ez már a szélesebb szülői kört érinti, ugyanis változtak a kötelező iskolába lépéssel kapcsolatos jogszabályok. A tankötelezettség törvény által megatározott ideje mostantól alapértelmezetten az az év, amelynek augusztus 31. napjáig a gyermek betölti a hatodik életévét. Iskolahalasztáshoz (amikor a gyermek nem hat, hanem inkább hét évesen kezdte az iskolát) korábban elegendő volt az óvodapedagógus véleménye, hiszen ő ismerte a legjobban a gyermeket, nap mint nap vele volt az intézményben és szakmailag is kompetensnek számít annak eldöntésében, iskolaérett-e.

Ennek mostantól vége. A továbbiakban szintén az Oktatási Hivatal fog dönteni arról, maradhat-e még az óvodában a gyermek.

A döntés ellen fellebbezni közigazgatási bíróságon lehet - eljárási hibára hivatkozva. A döntésre 45 nap áll a bíróság rendelkezésére, és megszületéséig nincs felmentés, tehát be kell járni az iskolába. A bíróság itt sem változtathatja meg az Oktatási Hivatal döntését.

A módosítás hatására óriási tumultus várható 2020-ban, amikor is a 2020/2021-es tanévben egyszerre fognak iskolába menni azok a gyerekek, akik betöltötték a 6. életévüket, illetve azok, akik most, a 2018/2019-es évben töltik a hatot, de még egy évig óvodában maradnak. Kérdés, hogy vajon fel vannak-e erre készülve az intézmények?

Rengeteg iskola szűnt meg, egynémely intézmény pedagógushiánnyal küzd, máshol konganak a tantermek a kihasználatlanságtól. Ez saját tapasztalat, de térjünk rá a magántanulói státusz megszüntetésére:

Kiss Virág: Mintegy tízezer családot érint a magántanulóság eltörlése. A magántanuló gyerekekkel kapcsolatban sok tévképzet él az emberek fejében, talán a legfontosabb, amit hangsúlyozni kell, hogy itt ne egy homogén csoportra gondoljunk. A szülők és családok számtalan ok és élethelyzet miatt választják a magántanulóságot. Kik tartoznak ide?

Többek között a tartósan beteg vagy mozgásképtelen gyermekek, a külföldön élők, élsportoló gyermekek, sajátos nevelési igényű gyermekek, magatartászavarral, tanulási problémákkal küszködő gyermekek, pszichológiai természetű problémákkal küszködők, nyelvi hátránnyal küszködők, beilleszkedési nehézségekkel küszködő gyermekek, de azok is, akiknek a lakóhelyéről nehezen vagy nem megoldható a mindennapos iskolába járás.

A törvénymódosítás értelmében tehát megszűnik a magántanulóság, méghozzá már 2019. szeptember 1-jén! Helyét az ún. egyéni munkarend veszi át, amiről semmiféle információt nem tudnak egyelőre sem a szülők, sem az érinett gyermekek, sem az intézményvezetők. Holott szeptembertől már csak ezt lehet kérvényezni.

Eddig az intézményvezető dönthetett arról, ki kaphatja meg a magántanulói státuszt, az egyéni munkarendnél viszont szintén az Oktatási Hivatal lesz az elbíráló szerv, a már ismertetett metódus alapján.

Pár hét, és megkezdődik a tanév, és eddig nem sok érdemi információt kaptak a magántanulók szülei. Arról is csak hosszas levelezések után érkeztek az első információk, hogy augusztus 31-ig még kérvényezni lehet a magántanulói státuszt az intézményeknél, és az igazgatók ezt saját hatáskörükben megadhatják. A tapasztalat azonban sajnos azt mutatja, hogy ezzel

a jogukkal nem mernek sokan élni, emiatt a szülők kétségbeesetten keresnek a nyári szünetben olyan intézményt, amely befogadná őket.

Hol tudunk tájékozódni a változásokról?

Kiss Virág: Augusztus elején végre megjelent egy hivatalos állásfoglalás is az okatatas.hu oldalon. Hogy miként lehet kérvényezni szeptembertől az egyéni munkarendet, vagy hogy milyen kritériumok alapján dönt az OH a magántanulóságról, egyelőre homály fedi.

A magántanulóság szigorításának egyébként az volt a kormányzati kommunikációja, hogy sok visszaélés történt vele. Az intézmények a kezelhetetlen, ilyen-olyan problémákkal küszködő gyermekeket mintegy belekényszerítették a magántanulóságba, hiszen eszköztelenek voltak. Most ezeket a gyerekeket akarják visszaültetni az iskolapadba, vagyis az osztályközösségek jó eséllyel fognak találkozni egy-egy olyan gyermekkel, akinek integrációjához, fejlesztéséhez égetően szükség lesz a megfelelő szakemberre (gyógypedagógusra, fejlesztő pedagógusra).

Kérdés, hogy szeptember 2-án rendelkezésre állnak-e ezek a szakemberek, vagy a pedagógusoknak kell ezt a feladatot is ellátniuk. És további kérdéseket vet fel, hogy az egyébként is nagy létszámú osztályközösségekben megtalálják-e a helyüket ezek a gyerekek, ha nem kapnak megfelelő segítséget.

Egy biztos: mindez többletmunkát és feladatot fog róni az oktatásban dolgozókra.

A magántanulóság megszüntetésével természetesen a szülők jogai is csorbulnak. Bármikor, bármelyikünk életében történhet olyan változás, ami miatt a gyermek magántanulóvá válása elkerülhetetlen. Erre most igencsak szűkre szabottak lettek a lehetőségeink. A szülő alapvető joga kell, hogy legyen, hogy gyermeke számára eldönthesse, milye oktatási-nevelési módszert, intézményt szeretne választani. A magántanulóság megszüntetésével ezt a jogot csorbítják.

Hogyan működnek tovább az alternatív iskolák?

Kiss Virág: A fenti jog sérül az alternatív iskolák - kvázi - beszántásával is, hiszen a törvény értelmében csak 30%-kal lehet eltérni a NAT-tól. Ezzel a szabállyal pedig épp az alternatív iskolák alternatív mivoltát veszik el. Ha valamennyi iskola egy menetrend alapján dolgozik, akkor elvárt sablonok mentén oktatják majd az egyformának szánt gyerekeket. Akik alapból nem egyformák, hiszen mindenki más és más személyiség, élettörténet, családi háttér, tudás, érdeklődési kör és megismételhetetlenség. Nem húzható rá egyféle rendszer az összes gyerekre. Ezt jó lenne végre megérteni!

A szülő ismeri a gyermekét, miért csorbítják újra és újra azt a jogát, hogy ő dönthesse el, hogy mi lenne a legjobb a gyermekének? Miért az állam akarja ezt meghatározni?

Igen, vannak olyan gyermekek, akiknek erre a szülei nem képesek, és ahol valóban szükséges az, hogy a közoktatás berkein belül megkapjon egy minimumot a gyermek, mert otthon ez nem történik meg. De ne öntsük már ki a fürdővízzel az össze gyermeket! Ne vegyük egy kalap alá az összes családot! Akinek megvan a lehetősége, tudása, felelőssége arra, hogy a gyermeke oktatásában vagy oktatásának kiválasztásában kompetens szülőként részt tud és akar venni, az hadd tegye meg. Egyelőre épp ezt a dolgot veszi el a módosítás.

És sok egyebet is…

A törvénymódosítás értelmében megszűnik ugyanis a szabad tankönyvválasztás joga, az intézményvezetők kiválasztásakor semmiféle véleményezésnek nem lesz helye, továbbá jóval egyszerűbbé válik az intézményvezetők visszahívása is.

Vagyis épp azok nem szólhatnak bele ezekbe a döntésekbe, akik az oktatási rendszer legfontosabb résztvevői: a pedagógus, a szülő és a gyermek. Úgy tűnik, ők ebben a történetben csak díszletek.

Konkrétan te milyen lépéseket tettél, hogy egyelőre ne boruljon szanaszét az eddigi rutin a gyermekednél?

Kiss Virág: Nálunk az történt, hogy kérvényeztük a magántanulói státuszt egy iskolában, ahol nyitottan fogadták az ügyünket. Bízunk benne, hogy nem lesz akadálya annak, hogy megkapjuk. Ez esetben Bence még egy évig magántanuló lehet. Az Oktatási Hivatal minden - most még magántanulói státuszban lévő - gyermek ügyét egyenként felülbírálja, és 2020-ig eldönti, hogy átkerülhet-e az egyéni munkarendbe.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
CNN: Trump olajszankciói akár meg is buktathatják Orbánt, aki szinte csak az oroszoktól hajlandó olajat venni
Miközben az EU-tagok leváltak az orosz energiaforrásokról, Magyarország 92%-ban Moszkvára támaszkodik. A leválás helyett nőtt a függőség.


Orbán Viktor a múlt héten még örömmel fogadta, hogy Magyarország lehet az Oroszország és az Egyesült Államok közötti, ukrajnai háborúról szóló csúcstalálkozó helyszíne. A miniszterelnök abban bízott, hogy ezzel megmutathatja a világnak: „a békéhez vezető út Budapesten keresztül vezet”, írja a CNN.

A tervek azonban hirtelen megváltoztak. A Trump-adminisztráció végül félretette a budapesti találkozó ötletét, és ehelyett szankciókat jelentett be Oroszország két legnagyobb olajcége ellen. Ez volt az első ilyen lépés azóta, hogy Trump visszatért a Fehér Házba.

A szankciók célja, hogy csökkentsék Oroszország hadieszközeinek utánpótlását, de a magyar gazdaságra is komoly hatással lehetnek.

Magyarország továbbra is nagymértékben függ az orosz energiától. 2024-ben az ország nyersolajimportjának 92 százaléka Oroszországból származott.

Egy friss jelentés szerint Magyarország az invázió előtti 61 százalékról 86 százalékra növelte az orosz olajtól való függőségét. A dokumentum alapján

Magyarország és Szlovákia vásárlásai májusra 2060 milliárd forintot hoztak Oroszországnak.

A jelentés szerint ez „egyenértékű 1800 Iszkander–M rakéta beszerzésének költségével, amelyeket ukrán infrastruktúra megsemmisítésére és ukrán civilek megölésére használtak”.

Az orosz olaj jelenleg a Druzsba vezetéken keresztül érkezik Magyarországra, amit a nyáron több alkalommal is ukrán drónok támadtak meg. A szakértők szerint hazánk más forrásból is beszerezhetne nyersolajat, például a horvát Adria vezetéken keresztül, de eddig nem történt érdemi változás.

A CNN szerint

Orbán Viktor a magyar állami rádióban arról beszélt, hogy kormánya „azon dolgozik, hogyan lehetne megkerülni” az amerikai szankciókat, de további részleteket nem közölt.

Közben az Európai Unió is új bejelentést tett: 2027-től betiltják az orosz cseppfolyósított földgáz importját.

Orbán egy korábbi találkozón azt mondta Donald Trumpnak, hogy orosz energia nélkül a magyar gazdaság „térdre kényszerül”.

2022 februárjában, amikor Oroszország lerohanta Ukrajnát, az EU-tagországok lépéseket tettek az orosz energiafüggőség csökkentésére. Magyarország, Szlovákia és Csehország azonban mentességet kaptak az orosz nyersolajtilalom alól, hogy több idejük legyen az átállásra.

Magyarország a leválás helyett növelte a függőséget.

A miniszterelnök hangsúlyozta, hogy a magyar kormány a „szuverenitás” mellett áll ki – vagyis fontosnak tartja, hogy az ország maga dönthessen a stratégiai kérdésekről, beleértve a nemzetközi kapcsolatait is. Orbán az utóbbi években szoros viszonyt alakított ki Donald Trumppal és Vlagyimir Putyinnal is.

Az új amerikai és uniós intézkedések egy olyan időszakban érkeztek, amikor Orbán Viktornak belpolitikai kihívásokkal is szembe kell néznie.

Az ellenzék soraiban egyre aktívabb Magyar Péter, aki korábban a kormány egyik szoros szövetségese volt, mára viszont az egyik legélesebb bírálójává vált, írja az amerikai lap.

Elina Ribakova, a Peterson Institute for International Economics vezető közgazdásza szerint

Magyarország reakciója lehet az első komoly teszt arra, mennyire veszi komolyan a Trump-adminisztráció a szankciók betartatását.

Az amerikai pénzügyminiszter, Scott Bessent úgy fogalmazott: a szankciók azért váltak szükségessé, mert Putyin „nem volt hajlandó véget vetni ennek az értelmetlen háborúnak”.

Donald Trump óvatosabban nyilatkozott, reményét fejezte ki, hogy a szankciók „nem lesznek sokáig érvényben”. A budapesti csúcstalálkozóról pedig azt mondta: „meg fogjuk csinálni a jövőben”.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Udvaros Dorottya: Kedves Nagy Feró, ne várjon másokra, adja vissza a Kossuth-díjat!
A színésznő szerint Feró szavai megbocsáthatatlanok. Úgy véli, a zenész csak hárít, és nem vállalja a tettei következményét.


Nagy Feró a Békemeneten adott interjúban úgy fogalmazott, hogy a Szőlő utcai ügyben érintett lányok kerestek pénzt, tehát „mindenki jól járt”. A kijelentését később sem vonta vissza, sőt, több alkalommal is kiállt mellette. Az RTL Híradónak annyit azért elismert, hogy „lehet, kicsit túllőtt a célon”, de továbbra is azt gondolja, hogy nem mondott olyat, ami ne lenne vállalható. Időközben felmerült az is, hogy Őrbottyánban visszavonják a díszpolgári címét, de ez sem érintette különösebben.

A történtekre Udvaros Dorottya is reagált, és a Magyar Hangnak adott interjúban elmondta a véleményét.

„Nem hiszem, hogy Nagy Ferónak másokra kellene várnia, adja vissza magától a Kossuth-díját.”

A Kossuth-díjas színésznő és a Nemzet Színésze szerint Nagy Feró „szörnyű kijelentése” után nem méltó a kitüntetésre.

„Miért kell megvárnia, amíg tízen erre kérik, nem az lenne a legtermészetesebb, hogy egy ilyen nyilatkozat után magától lemond az elismerésről? Kedves Nagy Feró, ne várjon másokra, adja vissza a díjat” – fogalmazott Udvaros.

Szerinte a zenész kijelentései a kihasznált és bántalmazott lányokról felháborítóak, és még az egyre durvább közbeszédben is különösen kegyetlenek.

„Nagyon felzaklatott az ügy, botrány, hogy ma elhangozhat egy ilyen mondat, ahogy Nagy Feró későbbi kijelentései is szörnyűek. Azt mondja, hajlandó bocsánatot kérni, mintha ez valamiféle kegy lenne, de ahhoz már nem elég bátor, hogy viselje a szavai következményeit.”

„Ne mások javaslatára és védelmére várjon, a saját lelkében tegyen rendet, kérjen bocsánatot és adja vissza a Kossuth-díjat. Így talán még megőrizheti a méltóságát” – mondta a színésznő.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„Az orosz válasz: nyet-nyet-nyet-nyet” – ezért hiúsult meg a budapesti Trump-Putyin csúcs Gyarmati István szerint
Az oroszok megijedtek, de végül kijátszották Trumpot – mondja a szakértő. Amíg nem lesz komoly és hihető az amerikai elnök elszántsága a szankciókra vagy a fegyverszállításokra, addig az oroszok egyetlen lépést sem tesznek.


Egy hét alatt hatalmasat fordult Trump orosz-politikája. Nemrég még Orbán Viktor arra számított, hogy történelmi békecsúcsot tartanak Budapesten Ukrajna ügyében, az orosz és az amerikai külügyminiszter előkészítő telefonbeszélgetése után azonban mindez teljesen lekerült a napirendről. Sőt, Trump a korábbiaknál sokkal erősebb szankciókat jelentett be a Lukoil és a Rosznyeft ellen, ami Magyarország energiaellátását is érzékenyen érintheti. A Bloomberg azóta kiderítette, hogy az oroszok arra számítottak, Trump megenyhült a Donbász teljes átengedése ügyében, az amerikaiak viszont ragaszkodtak a tűzszünethez a jelenlegi frontvonalak mentén.

Mi okozhatta ezt a hatalmas féleértést? Mi motiválta Trump lépéseit, és mire játszottak az oroszok, amikor először lelkesen üdvözölték a békecsúcsot, majd hajthatatlannak bizonyultak az alapvető kérdésekben? Erről beszélgettünk Gyarmati István volt diplomatával, biztonságpolitikai szakértővel.

– A fejlemények tükrében megalapozott volt-e egyáltalán a budapesti csúcstalálkozó terve?

– Ha az amerikai elnök bejelent valamit, azt komolyan veszi, akkor igen. Donald Trumpnál viszont más a helyzet, ezek szerint nem kell mindent komolyan venni, amit mond. Persze ő komolyan gondolta, csak aztán az események talán elgondolkoztatták, meg beléptek a tanácsok is a történetbe. Trump esetében úgy működnek a dolgok, hogy a nagy bejelentéseket nem feltétlenül egy előre megtervezett sajtóértekezleten teszik, ahol a sajtóközleményt 25 szakértő átnézi előzetesen, hanem, mondjuk adott esetben Donald Trump ott ül az irodában, vagy az ágyában a számítógép mellett, és úgy érzi, csinálni kéne valami nagyon fontosat, mint ahogy Malacka érezte a bizonyos dalban, ezért beírja valamelyik közösségi médiára, hogy mit gondolt éppen, és abból máris politikai bejelentés lesz. Szerintem ebben az esetben is ez történt.

Meggondolatlanul fellelkesedett azon, hogy ez a drága Vlagyimir milyen szépen beszélt vele, és bejelentette, hogy most lesz egy csúcstalálkozó, anélkül, hogy átgondolta volna, mivel jár ez.

Aztán ebből amerikai politika lett, mert ha az elnök valamit bejelent, akkor az úgy van. El is kezdődtek a biztonsági szolgálatok előkészületei. Szerencsére Marco Rubiot jelölte ki Trump, hogy előkészítő tárgyalásokat folytasson, nem azt az idióta Steve Witkoffot. Rubio, aki szerintem talán a legjobb külpolitikusa Trump környezetének, két és fél órát telefonált Szergej Lavrovval, és Lavrov meg azt csinálta, amit régen Gromiko szokott, az egykori „Mr. Nyet”, és elmondta, hogy szó sincs megegyezésről. Rubio visszament, és elmondta ezt az elnöknek. Közben az is kiderült, amikor Volodimir Zelenszkij ott volt, hogy ő sem hajlandó elfogadni ezeket a feltételeket, és nyilvánvalóan az európai vezetők is mind interveniáltak Trumphoz. Ez még neki is sok volt, így elhalasztották a csúcstalálkozót.

– Nyilván az orosz tárgyalási pozíció egy hatalmas nagy „nem”-mel kezdődik.

– És azzal is végződik.

– A diplomáciában szokás, hogy mindenki először megteszi a maga tétjeit, aztán valahol középen találkoznak. Tehát ha az oroszok az elején azt mondják, hogy „nem”, abból – ellentétben sok más esettel – a végén is csak egy „nem” lehet?

– Az oroszoknál általában igen, most különösen. Donald Trump sajnos azt a hibát követte el, és nem először, hogy nyerő helyzetből vereséget szenvedett. Az egész csúcstalálkozó ötlete Putyin részéről azért merült fel, mert megijedt attól, hogy Trump és az európaiak bevezetik az úgynevezett másodlagos szankciókat. Trump rábeszélte Indiát, ami óriási dolog, hogy álljon be a sorba és ne vegyen orosz olajat, Japánt is rábeszélte, az új miniszterelnök is támogatni fogja ezt. Kína nem tudja pótolni: vesz ugyan orosz olajat és gázt, de nem tudja átvenni azt a mennyiséget, amit India nem vesz meg; nincs hozzá sem szállítási kapacitása, sem igénye. Szívességből nem fogja a Jangce folyóba önteni az orosz olajat. A másik, amitől az oroszok megijedtek, az a Tomahawk. Trump „készenlétbe helyezte” őket. Putyin egész akciója arról szólt, hogy ezt a két veszélyt elhárítsa, és úgy tűnik, sikerült is neki, legalábbis egyelőre „bepaliznia” Trumpot, hogy ne tegye meg azt, amit kilátásba helyezett.

Pedig ez nyerő helyzet volt, hiszen Putyin megijedt tőle.

Ez a vesztes amerikai pozíció így is marad mindaddig, amíg nem lesz komoly és hihető Trump elszántsága a szankciókra vagy fegyverszállításokra. Addig az oroszok egyetlen lépést sem tesznek.

– Trump már többször is belesétált ebbe a csapdába.

– Igen, többször. A leglátványosabban Alaszkában, ott szó szerint sétált bele, de volt több telefonos megbeszélés is. Valaki csinált egy grafikont arról, hogyan alakultak az orosz légitámadások Ukrajna ellen, és bejelölte azokat az időpontokat, amikor Putyin találkozott vagy telefonon beszélt Donald Trumppal. Kivétel nélkül mindegyik alkalom után megugrottak az orosz légitámadások. Trump nem külpolitikus, másrészt azzal dicsekszik, hogy életében egyetlen könyvet sem olvasott el, valószínűleg Kennan már túl hosszú lenne neki.

– Meg kell-e annyira ijedni a Tomahawkoktól, amikor Ukrajna hónapról-hónapra fejleszt ki elég komoly robotrepülőgép-kapacitást Amerika nélkül is?

– Az ukrán stratégia most úgy néz ki, bár nem hirdették meg, hogy orosz olajipari létesítményeket támadnak. Egyes számítások szerint az orosz finomítói kapacitás 18%-a már működésképtelen, és már ez is elég ahhoz, hogy komoly üzemanyaghiány lépjen fel Oroszországban. Megtiltották a benzinexportot, de egyes területeken így sem lehet benzint kapni, hosszú sorok vannak, sok idő után ismét a kutaknál. Ezt valahogy elviseli az orosz gazdaság, az ukránok pedig ezt akarják tovább folytatni. A Tomahawkok erre jók: mélységi csapásmérésre alkalmasak, nagyon pontosak, nagy robbanóerejűek, pontosan erre a célra valók. Azt szokták mondani, helytelenül, hogy az orosz nép mindent elvisel. Talán ezt még igen, de a gazdaságnak, a fegyvergyártásnak probléma lesz, és igazán nagy gond akkor lesz Oroszországban, amikor a hadsereg üzemanyag-ellátása válik problémássá. Ezt szeretnék elérni az ukránok nagyon helyesen, jó taktika, és ehhez kellenek a Tomahawkok.

– Ha Trump végül rájön, mire használták fel, elképzelhető, hogy a Tomahawkok mégis megérkeznek Ukrajnába?

– Abszolút, erre várunk. Kérdés, eljött-e már ez a pillanat: Trumpot már többször átverték. Normális ember egy átverés után felismeri a mintát, kettő-három-négy-öt után pedig muszáj lenne. Ráadásul fokozódik rajta a nyomás otthon. Nem gondolom, hogy például a külügyminisztere most már szó nélkül helyeselne neki, különben nem úgy tárgyalt volna, ahogy tárgyalt.

– Vajon még mi lehetett a két külügyminiszter beszélgetésében? Elképzelhető, hogy az oroszok a NATO-val kapcsolatos követeléseikhez is ragaszkodtak, hogy vonuljon vissza az 1997-es határai mögé? Ez még napirenden van?

– Abszolút napirenden van. A beszélgetés két és fél órás volt, de felezzük meg a tolmácsolással miatt. Akkor is jó másfél óra érdemi beszélgetés. Lavrovval nagyon nehéz tárgyalni, mert nem tud igent mondani; főleg semmit sem mond, csak nemet. Szerintem Rubióék idáig biztos nem jutottak el. Úgy gondolom, kizárólag az orosz–ukrán háborúról beszéltek; ott adta elő az elvárásait az amerikai külügyminiszter: azonnali tűzszünet ott, ahol a csapatok vannak, területcserével és így tovább azok, amiket szoktak, amik talán még mindig túl engedékenynek tűnhetnek, de már lehetett volna velük mit kezdeni. Biztonsági garanciákról is biztosan szó volt, de erről az oroszok hallani sem akarnak, és még néhány más dologról. Az orosz válasz pedig: nyet-nyet-nyet-nyet.

– Mikor kerülhet sor valódi tárgyalásra, akár amerikaiak és oroszok, de leginkább oroszok és ukránok között? Hány évig lehet húzni még egy ilyen háborút?

– Attól függ, mi történik a háborúban. Ha Trump „durcáskodik”, és az amerikaiak kivonulnak az egészből, az egy dolog. Ha odaadja a Tomahawkokat, az meg egy másik. Hetek alatt lehetne fegyverszünetet teremteni, ha Trump valóban beizzítja ezeket a fenyegetéseket vagy lehetőségeket. De ha minden így marad, még évekig is eltarthat.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Csapody Tamás: Bárki lesz is hatalmon, az általános hadkötelezettséget vissza fogják állítani Magyarországon
A jövő évi választáson a hatalomért küzdő két párt ugyanakkor egyértelművé tette, hogy nem kívánják bevezetni a sorkötelezettséget. Magyar Péter szerint „egy szó sem igaz” abból, hogy pártja ilyesmit tervezne.


Csapody Tamás társadalomkutató, hadtörténész és egyetemi oktató azt írta a Facebook-oldalán:

„Bárki lesz is hatalmon, az általános hadkötelezettséget vissza fogják állítani Magyarországon.”

Érvelése szerint a szomszédos országokban komolyan fontolóra vették, vagy több helyen már be is vezették a sorkötelezettséget, Nyugaton pedig Dániában a nőket is bevonnák valamilyen formában. Konkrét példaként a horvát parlament a minap döntött a kötelező sorkatonai szolgálat visszaállításáról.

Úgy látja, az orosz–ukrán háború miatt ez a hullám Magyarországot is elérheti, függetlenül attól, ki nyeri a 2026-os országgyűlési választást. Szerinte még a gyors béke sem lenne elég ahhoz, hogy a veszélyérzet megszűnjön.

Közben a jövő évi választáson a hatalomért versengő két párt egyértelművé tették, hogy nem kívánják bevezetni a sorkötelezettséget. Magyar Péter szerint „egy szó sem igaz” abból, hogy pártja ilyesmit tervezne. A Fidelitas szerint „szó sem lehet” a sorkatonaság visszaállításáról, ezért aláírásokat gyűjt.

(via Népszava)


Link másolása
KÖVESS MINKET: