SZEMPONT
A Rovatból

A koronavírus első felbukkanásától a vuhani karanténig - így indult a Covid-19 története Kínában

Egy éve uralja a világot az újfajta koronavírus, és mostanra már tudhatjuk, hogyan kezdődött minden. Íme annak a 25 napnak a története, amely megváltoztatta a világot a gazdaságtól a társadalmi érintkezésekig, a kultúrától a sport világáig.

Link másolása

Egy évvel ezelőtt olyan események történtek egy 11 milliós kínai városban, amelynek várható hatását kezdetben még az országban sem mérték fel reálisan, nem is beszélve a nagyvilágról.

A 21.században voltak már olyan, nagy riadalommal fogadott influenza-járványok, amelyek többségükben szintén Ázsiából indultak ki, de ezek halálos áldozatainak száma globálisan is legfeljebb a 10 ezret érte el, mint például a SARS (súlyos akut légzőszervi szindróma) 2003-as fellépése nyomán. Így aztán a világ nemigen vette ezeket komolyan, ellenben jócskán volt táptalaja az ilyenkor szokásos összeesküvés-elméleteknek, melyek szerint az egész „hisztériakeltés” mögött az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és a nagy gyógyszerkonszernek állnak. (A 2005-2006-os H5N1 – „madárinfluenza” – és Roche cég által ellene ajánlott Tamiflu kapcsán nemzetközi vizsgálat is folyt a gyógyszeriparnak a szervezetre gyakorolt nyomása ügyében).

2020-ban azonban Kína és nyomában szinte az egész földkerekség úgy járt, mint a mesebeli farkast kiáltó pásztorfiú: az új koronavírus áldozatainak száma már márciusban meghaladta a SARS-halottakét. 2021 januárjában a megbetegedések száma a 90, a halottaké a 2 millióhoz közeledik.

Az Independent felidézte annak a 25 napnak a történetét, amely a Covid-19 első vuhani felbukkanásától a város vesztegzár alá helyezéséig eltelt és amely megváltoztatta a világot a gazdaságtól a társadalmi érintkezésekig, a kultúrától a sport világáig.

Amikor a Kínában nemzeti hősként tisztelt Csung Nan-sant, aki annak idején kulcsszerepet játszott a SARS megfékezésében, Vuhanba küldték, hogy azonosítsa az új koronavírust, már Pekingben is sejtették, hogy nagy a baj. A 84 éves orvos január 19-én tett jelentést a vírus veszedelmes terjedéséről, négy nappal később Hszi Csin-ping elnök elrendelte a város teljes lezárását.

Kétségtelen, hogy a vuhani karantén döntő lépés volt a járvány kínai megállításában, de túlságosan későn jött, hogy megakadályozza a vírus világméretű elterjedését. Holott az első riasztás már 2019. december 30-án elhangzott, de az orvosokat, kutatókat elhallgattatta a politikai vezetés. Ez a titkolózás és a döntéshozók kezdeti késlekedése a vírus elszabadulását eredményezte.

Az ország számos tudósa és magánlaboratóriuma már hetekkel azelőtt azonosította a koronavírust és készítette el géntérképét, mielőtt Peking felismerte a probléma súlyosságát. A szakértők megosztották tapasztalataikat kollégáikat, próbáltak riadót fújni, de ez nem kevés kockázattal járt.

„Megmondtuk az igazat, de tragikus módon senki sem hallgatott ránk”

– mondta Csang Jong-csen sanghaji vírusszakértő.

Pedig amikor kitört a kereskedelmi háború Kína és az Egyesült Államok között, a két ország tudósai az elmúlt évtizedekben kiépített csatornákon próbálták folytatni az információcserét, és hamar rájöttek, hogy a vírus minden bizonnyal fertőző lehet az emberek között. Így értesítették egymást a veszélyről a kínai és az amerikai betegségellenőrzési és megelőzési központok vezetői, George Gao és Rolbert Redfield, hazájuk közvéleményét azonban politikai kényszerűségből nem tájékoztatták.

Csung doktor vuhani útja inkább politikai, mint orvosi jelentőségű volt, mivel ő már tudta, hogy a vírus emberek között terjed. Az ő igazi célja az volt, hogy átláthatóbb legyen a kínai kormány tevékenysége e téren.

A hivatalos szervek végül ellenőrzésük alá tudták vonni a helyzetet, miként annak narratíváját is. Kínai diplomaták azt hangoztatták, hogy a járvány megfékezése a vuhani zárlattal Hszi Csin-ping kemény kezű politikájának eredménye. Ezzel szemben egy korai tanulmány kiszámította, hogy ha egy héttel korábban meghozzák a szükséges intézkedéseket, 66%-kal, ha három héttel korábban, akár 95%-kal kevesebb megbetegedés lett volna.

Peking titkolózása miatt a világ keveset tudott a koronavírusról, felbukkanásának helyéről és mikéntjéről, mivel a kínai vezetés halogatta a független vizsgálatot a járvány állati eredetéről.

Pedig a rejtélyes, nehezen kezelhető tüdőgyulladásról szóló hírek gyorsan elterjedtek. Az első vuhani kórházi jelentés után a város vezetése utasította a többi kórházat is, hogy jelentsék a hasonló eseteket. Ezeket szabály szerint a pekingi országos betegség-ellenőrzési és megelőzési központhoz kellett volna eljuttatni, de ez nem történt meg. Ugyanakkor ez a belső információ alig 12 perccel megjelenése után már felkerült a legnépszerűbb kínai közösségi oldalra, a WeChatre. Maga Gao is innen értesült róla.

A kínai országos egészségügyi bizottság még aznap éjjel szakértőket küldött Vuhanba, majd néhány órával később a ProMED nemzetközi orvosi hírszolgálat közleményt adott ki, amelyben többek között a WHO-t is tájékoztatták.

Vuhanban a járvány látszólag a Huanan nagybani halpiacra koncentrálódott.

Egy héttel korábban a helyi orvosok tüdőfolyadék-mintát vettek egy 65 éves piaci munkástól, amelyben három magánlaboratórium a SARS-hoz hasonló koronavírust talált. Az eredményt azonban egyikük sem merte nyilvánosságra hozni.

Az egyik, a Vision Medicals elküldte az adatokat a pekingi orvostudományi akadémiának, és megbízta egyik vezetőjét, hogy figyelmeztesse a vuhani hatóságokat.

A Pekingből érkezett csapatot december 31-én tájékoztatták ezekről az eredményekről. A városvezetés akkor nyilvánosan megerősítette, hogy a vuhani kórházak egy szokatlan tüdőgyulladásfajtával találkoztak, de azt tagadta, hogy a betegség fertőző lenne.

Eközben az országos egészségügyi bizottság felszólította a laboratóriumokat, hogy semmisítsék meg vagy adják át a vírusos mintákat, és a kutatási eredményeket csak hivatalos jóváhagyás után publikálhatják. A Vision Medicals-től egyenesen elkobozták a mintát.

Közben a Csang Jong-csen vezette sanghaji klinika laboratóriumában is feltörték a vírus genetikai kódját és megállapították, hogy fertőző lehet. Csang kötelességének érezte, hogy közzétegye az információt, hogy a kutatók dolgozhassanak a gyógymódokon és az oltásokon. Miután január 5-én csapata végzett a vírus szekventálásával, a klinikai belső vonalakon figyelmeztette a sanghaji és pekingi illetékeseket, és óvintézkedéseket javasolt a közösségi tereken.

A virológus január 9-én előadást tartott a vuhani egyetemen. A kínai kormány ezen a napon megerősítette, hogy az új betegség koronavírus, de veszélyességét továbbra is titkolták. Január 11-én Csang már úton volt repülőn Pekingbe, amikor felhívta őt ausztrál kutató kollégája, Edward Holmes. A Sydney Egyetem vírusszakértője, aki már látta a kínai szakértő által készített vírusszekvenciát a GenBank online könyvtárban, arra biztatta Csangot, hogy hozza nyilvánosságra mielőbb eredményeit, mivel Vuhanban egyre több megbetegedést regisztráltak és már halálos áldozat is volt. Végül Csang Holmes-ra bízta a publikálást.

A vírus útját a kínai-amerikai kereskedelmi háború is segítette. Gao és Redfield régi barátok voltak, a ProMED-riasztás után azonnal kapcsolatba léptek egymással. Akkor a kínai szakember még azt állította, hogy a vírus csak állatról emberre terjed. Január 8-án azonban már arról számolt be, hogy emberek is megfertőzik egymást. Kapcsolatukba azonban közbeszólt a politika. A Trump-kormányzat felmondta a Pekinggel még a SARS-járvány idején kötött közegészségügyi partnerségi megállapodást, amelynek célja éppen a pandémiák megelőzése volt. Ennek keretében amerikai orvosok vettek részt kínai egészségügyi dolgozók kiképzésében, és a Predict program keretében kutatták azokat az állatokban élő veszélyes kórokozókat, főleg a koronavírusokat, hogy azonosíthassák őket, még mielőtt emberekre átterjednek.

Az amerikai orvosokat azonban 2019 júliusában minden indoklás nélkül hazarendelték Kínából és felfüggesztették a Predictet is. E kivonulással Washington elvágta magát a vírussal kapcsolatos információktól és elvesztette annak esélyét, hogy Kínával közösen vegye fel a harcot ellene.

A kínai egészségügyi hatóságok lassan kezdtek észbe kapni. Ma Hsziao-vej, az országos egészségügyi bizottság vezetője január 8-án Vuhanba küldött egy szakértői csoportot. A helyi illetékesek azt állították, hogy napok óta nem volt újabb megbetegedés, és a pekingiek nem adtak nyilvánosan hangot kételyeiknek. Miután azonban egy Thaiföldre látogató vuhani turista lett az első megerősített eset Kínán kívül, a bizottság január 14-re egy titkos videó-konferenciát hívott össze az egészségügyi szervek számára, hogy az óvintézkedésekről döntsenek. Ezt követően egy 63 oldalas belső direktívát küldtek szét az ország kórházainak és egészségügyi intézményeinek az új vírus nyomon követésével és megállításával kapcsolatos teendőkről. Ugyanakkor a legfontosabb kérdésben még mindig ködösítettek. Azt írták ugyanis, hogy „az esetek között nincsen világos bizonyíték az emberről emberre való terjedésre.”

Hszi elnök ezekben a napokban összehívta az ország legfőbb vezetőit, de a hivatalos jegyzőkönyv szerint nem volt szó a koronavírusról. Január 18-án pedig Ma újabb delegációt küldött Vuhanba, ezúttal Csung vezetésével.

A tekintélyes orvos volt tanítványaitól tudta meg, hogy a helyzet Hupej tartományban sokkal rosszabb, mint az a hivatalos nyilatkozatokból vagy a sajtójelentésekből kitűnik. Eközben a helyi vezetők, köztük a tartományi kormányzó, még mindig azt próbálták elhitetni, hogy a járványt ellenőrzés alatt tartják. Végül egyikük mégis beismerte, hogy az egyik vuhani kórház 15 dolgozója valószínűleg egymást fertőzte meg.

Csung csak erre várt, azonnal visszasietett Pekingbe. Másnap már Ki Ko-csiang miniszterelnök fogadta a szakértőket.

Három nappal később, miután 571 koronavírusos esetet erősítettek meg – bár a szakértők szerint a valóságban több ezren lehettek – Hszi elnök elrendelte a 11 milliós Vuhan lezárását.

A kínai vezetésnek azonban politikai válsággal is szembe kellett néznie. Február elején a kínai online média dühösen reagált arra a hírre, mely szerint Li Ven-liang vuhani orvos ellen rendőrségi eljárást indítottak, miután megpróbálta figyelmeztetni kollégáit még december végén a koronavírusra. Li maga is elkapta a fertőzést és február 7-én meghalt. A feldühödött kínai újságírók egymás után írták kíméletlen beszámolóikat az előző hetek hibás döntéseiről és hazugságairól. Maga Hszi elnök is magyarázkodni kényszerült a Kínai Kommunista Párt politikai bizottsága előtt. Li halála után Kínában és külföldön egyaránt felmerült a kérdés, hogy megrendült-e a pártvezér-államfő hatalma. A pekingi propagandaszervek, mintegy megerősítve, hogy Hszi a helyén maradt, közzétették a politikai bizottság előtt mondott beszédét, ez azonban újabb kérdéseket vetett fel.

Addig ugyanis úgy tudták, hogy Hszi január 20-án nyilatkozott először a válságról. Beszédében viszont azt állította, hogy már január 7-én adott belső utasításokat, holott akkor még hivatalosan be sem jelentették, hogy koronavírus-megbetegedéseket észleltek. Ha ilyen hamar eljutott az ügy Hszihez, miért nem figyelmeztették a közvéleményt és miért nem hozták nyilvánosságra az elnök utasításait? – tették fel a kérdést az emberek a kínai közösségi médiában.

A beszédnek valójában az volt a célja, hogy átírják a válság történetét. Árulkodó Hszi Csin-ping egyik mondata: „Aktívan kell válaszolnunk a nemzetközi aggodalmakra, és jó történetet kell elmondanunk Kínának a járvány ellen vívott harcáról”.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Magyar Péter: A fideszeseket Mr. Nobodynak, Senki úrnak hívják az Európai Parlamentben
A politikus szerint a Fidesz képviselői csak felveszik a pár száz milliós fizetést, és egyébként semmit nem csinálnak. Azt mondja, érdemes összehasonlítani, milyen emberek vannak pártja EP-listáján, és kik alkotják a Fideszét.
Maier Vilmos - szmo.hu
2024. április 18.


Link másolása

Magyar Péter szerint március 15-én és április 6-án már bebizonyította mozgalma, hogy vannak vidéki támogatói és nem csak egy „belpesti médiahekkről” van szó. Szerinte a vidéken élőket többek között őszinteséggel lehet megszólítani, nem pedig „lejönni dzsippel és megmondani, hogyan kellene élni”.

A politikustól megtudtuk, hogy 538 jelentkezőből választották ki másfél nap alatt azokat, akik az internetes szavazás után pártja EP-képviselőjelöltjei lehetnek majd.

„Van olyan, aki hat nyelven beszél. (...) Egyedül több nyelven beszél, mint a Fidesz-frakció húsz év alatt az Európai Parlamentben. Ami nem nehéz persze: százszor nulla az nulla, hiszen tudjuk, hogy a legtöbb semmilyen nyelven nem beszél.

Mr. Nobodynak, Senki úrnak hívják őket az Európai Parlamentben, akik felveszik a pár száz milliós fizetést évente és egyébként semmit nem csinálnak.”

Magyar szerint figyeltek a nők arányára, a jelentkezők életkora is fontos szempont volt, ahogy az is, hogy legyen víziójuk.

„Össze kell hasonlítani a Fidesz EP-listáját Deutsch Tamással az élen, meg a mi EP-listánkat. Szerintem ha nem is a pártokról beszélünk, akkor elég könnyű eldönteni, hogy az ember kire szavaz”

– tette hozzá Magyar Péter.

A teljes beszélgetést és a békési országjáróról készült beszámolót itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Magyar Péter Kocsis Mátéról: Nem sok időt tölt munkával, délutánonként pezsgőzik és borozik
Az országjárásra induló politikus szerint a Fidesz frakcióvezetője nem mondott igazat arról, hogy 8 millió forintos fizetése lett volna egy állami vállalatnál.

Link másolása

„Napjainak a nagy részét, főleg a délutánokat pezsgőzéssel és borozással tölti a Várban, különböző haveri cégeknél és éttermekben”

– mondta Magyar Péter a Telexnek Gyulán. A Fidesz frakcióvezetője egy nappal korábban azt mondta: szerinte Magyar Péter államközeli megbízásait a volt felesége, Varga Judit intézhette, hiszen Magyar nem a végzettségének megfelelő megbízásokat kapott a kormánytól.

Magyar szerint Kocsis nem mondott igazat azzal, hogy neki 8 millió forint lett volna a fizetése.

„Én arra emlékszem, hogy amikor a jogi egyetemre jártunk, és Gulyás Gergellyel relatíve könnyen vettük a jogi egyetemet, akkor Kocsis Mátét leginkább kocsmákban lehetett látni, valamint a MIÉP-nél, aminek az ifjúsági tagozatát vezette. És hát nagy nehezen tudta csak letenni a vizsgáit, nem is tudom, hogy van-e egyébként szakvizsgája, valószínűleg arra már nem mert elmenni” - mondta a lapnak országjárása első állomásán a Tisza Párt politikusa.

Szerinte Kocsis csak megijedhetett attól, amit mondott, vagyis hogy Magyar Pétert a felesége pozíciója miatt nevezték ki állami cégek vezetésébe, azzal hivatali visszaéléssel vádolta a kormányt és a saját kollégáit. Magyar emiatt egyébként várja is, hogy Kocsis kijelentései miatt valaki feljelentse a kormányt hivatali visszaélésért, és az ügyészség ezt kivizsgálja.

„Én ezt sose tagadtam. Nyilván Kocsis Máté letagadja, de a Fideszre nagyon is jellemző a nepotizmus, a feudalizmus, helyi szinten vagy máshol is. De ennek fogunk véget vetni.”

Magyar azt is elmondta Kocsisról, hogy a fideszes politikus nem tölt sok időt munkával, a pezsgőzések és borozások idején nem is nehéz megtalálni a Lovarda környékén vagy a Batthyány Lajos Alapítvány felújított kastélyánál. A kastély díszterme Magyar Péter szerint „úgy néz ki, mint egy angol klub. Ott szoktak az urak ingyen fogyasztani. Kocsis szerintem többet tartózkodik ott, mint az irodájában.”

A teljes beszélgetést itt lehet meghallgatni:

A Fidesz frakcióvezetője ezt a választ küldte a megjelentekre:

"Csúnya, alaptalan dolgokat állít rólam PszichoPeti, de jobban jártam, mint a felesége, mert engem csak szóban bántalmaz. Csak elő ne kerüljön a nadrágszíj"

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Magyar Péter: Eljön az ember közéjük és nem lejön egy dzsippel, és megmondja, hogyan kéne élni
Elkísértük Magyar Pétert vidékre, az országjárása első állomására. Egy résztvevő azt mondta, utoljára ilyen zizegés a rendszerváltás környékén volt Békés megyében.
Maier Vilmos - szmo.hu
2024. április 18.


Link másolása

„Olyan bebetonozott dolgok vannak az országban, amit egy úgymond friss erőnek kell valamilyen szinten megoldani” – mondta lapunknak Magyar Péter Békés megyei országjáró rendezvényének egyik résztvevője. A férfi szerint két éve az ellenzéki összefogás nem működött.

Két másik résztvevő ezt úgy fogalmazta meg, hogy „teljesen elkopott az ellenzék”. Szerintük „utoljára ilyen zizegés a rendszerváltáskor volt itt Békésben”.

„Én MZP-s vagyok, de mindenki szimpatikus, aki Orbánt le akarja váltani” – mondta a rendezvényre lányával érkező nő. A tinédzser lapunknak úgy fogalmazott: nagyon reménykedik abban, hogy Magyar változást tud hozni az országnak.

„Meggyőzött minket. Aki itt van, szerintem annak a nagy részét meggyőzte”

– jelentette ki a gyűlés végén egy férfi.

A politikus orzságjárásának első állomásáról készült beszámolónkat itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Tálas Péter: Láthatóan nem ugyanolyan a világ kiállása Ukrajna, mint Izrael mellett
Bármennyire is szeretné Zelenszkij, azt a támogatást nem kaphatja meg, amit Izrael megkapott Iránnal szemben. Oroszország mégiscsak atomhatalom, ami behatárolja a Nyugat lehetőségeit. De a technológia átadása még így is sokat segíthet Ukrajnának.

Link másolása

Nem lett biztonságosabb hely az elmúlt héten sem a világ, sőt. Most történt először meg, hogy Irán nyíltan és felvállaltan izraeli területek ellen intézett támadást, nem is kevés eszközzel, drónok, robotrepülőgépek százait indította el, emellett ballisztikus rakétákkal is támadta a zsidó államot. MindezT válasznak szánta az Irán damaszkuszi konzulátusa elleni rakétatámadására, amellyel megölték a Forradalmi Gárda két tábornokát, ami szintén egy határátlépésnek tekinthető.

Okozhat-e mindez egy általános közel-keleti háborút? És hogyan függ össze az, ami a Közel-Keleten történik azzal, ami Ukrajna földjén? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Tálas Péterrel, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukacs intézetének tudományos főmunkatársával.

– Várható-e itt valamiféle önmérséklet, vagy megállíthatatlanul robognak az események egy nyílt, államok közötti háború felé?

– Én azt gondolom, hogy azért nem kell eltúlozni az eszkalációt. Az első és legfontosabb dolog, hogy maga a közel-keleti konfliktus, illetve jelen esetben a Hamász–Izrael háború eleve egy regionális katonai konfliktus volt. Onnantól kezdve, hogy az iráni proxy szövetségesek, mint a Hezbollah, a jemeni húszik, vagy a szíriai és iraki különböző katonai szervezetek, amelyek támogatják Iránt, vagy Irán érdekeit képviselik, beszálltak ebbe a háborúba. Innentől kezdve ez egy regionális konfliktus. Abban a tekintetben kétségtelenül eszkalálódott a konfliktus, hogy

eddig olyan nem volt, hogy egymás területén támadta volna egymást Izrael és Irán.

Az iráni értelmezés szerint, amit nagyon sokan elfogadnak, arról van szó, hogy ezt az egész eszkalációt Izrael kezdte, amikor a damaszkuszi konzulátus területén, annak a parkolójában megsemmisített embereket, megölt iráni katonákat.

– Ezzel szemben az izraeli narratíva az, hogy Irán áll a helyzet kiéleződése mögött, azokon a bizonyos proxy szervezeteken keresztül.

– Ez kétségtelen. Az nem kérdés, hogy az irániak a proxyjainkon keresztül ott voltak a háborúban. Ezt nem is gondolom, hogy bárki tagadná. De arra eddig nem volt példa, hogy egymás területén támadják egymást. Ettől függetlenül

az iráni támadás egy rendkívül korlátozott, megkoreografált, mondjuk azt, hogy szimbolikus támadás volt, így tekint rá szerintem a teheráni vezetés is, ami vagy két hétig hangsúlyozta, hogy lesz ilyen támadás.

Gyakorlatilag előre értesített, hivatalosan azt mondják, hogy az Amerikai Egyesült Államokat, de gyakorlatilag ezen keresztül a zsidó államot is. Az Egyesült Államok ugyan azt mondja, hogy ilyen értesítést nem kapott, de tény, hogy a támadásról azért tudhatott. Ez az első dolog. A másik, hogy a támadás úgy kezdődött el, hogy több mint 180 drónt indítottak el.

Ezek a drónok hét órát mennek Iránból, hogy elérjék Izrael területét, és ez azt jelenti, hogy hét órája volt felkészülni Izraelnek és szövetségeseinek,

az Egyesült Államoknak, Nagy Britanniának, Szaúdi-Arábiának, hogy kilőhessék ezeket a drónokat, illetve a később kilőtt cirkálórakétákat vagy robotrepülőgépeket, amik utazási sebességgel két óra Izraelig, illetve tulajdonképpen a ballisztikus rakétákat is, amiknek a közlekedési ideje 12 perc. Irán jelképes támadásnak szánta ezt, olyannyira, hogy a Negev-sivatagba, illetve a megszállt Golán területre lőtte ki a rakétáit, illetve ezeket célozta állítólag, és mint ismeretes, nagyon jó aránnyal részben Izrael, részben a szövetségesek megsemmisítették ezeket. Azaz komoly vesztesége nem származott erről Izraelnek.

– Most viszont az irániak azt mondják, ha az izraeliek bármit lépnek, olyan fegyverekkel válaszolnak, amivel percek alatt érnék el Iránt. Eddig soha nem látott fegyverekről beszélnek, amik vagy léteznek vagy nem, persze.

– A ballisztikus rakétáik 12 perc alatt érik el Izraelt. Ennyiben mindenféleképpen igaz az állítás. Ha Irán meg szerette volna terhelni Izrael és a szövetségesei légvédelmét, akkor nem drónokat és robotrepülőgépeket, hanem nagy tömegben ballisztikus rakétát küldött volna, amiből majdnem 3000 van nekik. Tehát én azt gondolom, hogy ezekről lehet szó, az összes többi inkább stratégiai kommunikáció. Azt is hozzá kell tenni, hogy

rögtön a támadást követően, az irániak bejelentették azt is, hogy ők lezártnak tekintik a kérdést.

Nyilvánvaló itt a döntő az lesz, hogy Izrael hogyan válaszol erre. Azt gondolom, meg fogják fontolni, hogy hogyan válaszoljanak. Tudnak válaszolni, de az a kérdés, hogy a válasz tovább eszkalál vagy sem.

Nem kell feltétlenül, hogy olyasmire gondoljunk, hogy Izrael újra iráni területeket támad. Válaszolni úgy is tud, hasonlóképpen, ahogy eddig csinálta, hogy a proxykat támadja,

mondjuk megsemmisít Szíriában, Irakban vagy bárhol máshol, azaz nem iráni területen politikusokat vagy katonai vezetőket. Ráadásul hadd tegyem hozzá, hogy szerintem az, hogy Izraelnek és szövetségeseinek sikerült megakadályozni az iráni támadást, az, hogy a ballisztikus rakétákból is legfeljebb 6-7, maximum 8 ért célba a több mint százból, az önmagában azt is mutatja, hogy mekkora a különbség a két ország fegyverei, technikai eszközei között. Ráadásul nagyon jó alkalom arra, hogy visszaálljon az izraeli társadalom magabiztossága, újra bízzanak saját erejükben, mert ezt az október 7-i Hamász-támadás alaposan megtépázta. Szerintem nem kell feltétlenül attól tartanunk, hogy akár Izrael, akár pedig Irán eszkalálni akarná ezt a helyzetet. Ráadásul izrael egy picit áldozatként is bemutathatja magát, ami azért nagyon fontos, mert a világ nagyjából úgy látja, hogy Izrael a Hamász-támadást alaposan túlreagálta a gázai háborúval.

– Miközben senki sem akar eszkalálni, a dolgok néha önjáróvá is válhatnak, azaz annak nem fenyeget a veszélye, hogy kis lépésekben mégiscsak bekövetkezik egy olyan eszkaláció, amit igazából senki sem akart?

– Minden ilyen döntést emberek hoznak meg. Politikusok, felelős politikusok, ráadásul valószínűleg nem egyedül hozzák meg ezeket a döntéseket. Szerintem Izraelnek megvan a lehetősége arra, sőt a szövetségesei is arra akarják rávenni, hogy ne eszkaláljon tovább, elégedjen meg azzal, hogy nem eszkaláló jellegű választ ad. Azzal is kezdtem, hogy az egész konfliktus a Hamász és Izrael között már eleve egy regionális történet. Tudom, hogy nagyon sokan úgy gondolják, hogy minőségében változna a helyzet, ha egy Irán–Izrael konfliktusra kerülne sor, de nem, az is alapvetően egy regionális konfliktus maradna. Természetesen amennyiben ebbe a konfliktusba beszállna az Egyesült Államok is, az egy másik helyzet lenne. Abban sem vagyok biztos, hogy az izraeliek nem tudják visszafogni magukat.

Az tény, hogy Izraelt támogatták a szövetségesei, de Biden elnök azt mondta, hogy igen, ebben támogatják, de abban nem, hogy tovább eszkaláljon.

Tehát ezt meg kell fontolnia Izraelnek is és az izraeli vezetésnek is, teljesen mindegy, hogy egyébként mit gondolnak. Amerikai támogatás, szövetségesi támogatás nélkül nem hiszem, hogy Izrael hosszú távon ne szenvedne el károkat egy Iránnal történő összecsapás esetén, még akkor is, ha Irán sem gazdaságilag, sem technikailag nincs felkészülve egy nagyobb háborúra.

– Hogyan hat ki mindaz, ami a Közel-Keleten történt az orosz-ukrán konfliktusra?

– Az biztos, hogy ez figyelmeztető jel az oroszoknak. És figyelmeztető jel a Nyugatnak is. Az, hogy a drónokat ilyen simán leszedték, gyakorlatilag azt jelenti, hogy a nyugati technológia képes ezeket a drónokat simán megsemmisíteni.

A döntő kérdés az, hogy ehhez a technológiához vagy valami hasonlóhoz hozzájuttatják-e Ukrajnát vagy sem.

Az a kérdés, hogy ez a felismerés hogyan hat. Többféleképpen hathat, pénteken el fog dőlni, mivel az Egyesült Államok képviselőháza péntek este fog dönteni a segélycsomagokról vagy valamilyen segélycsomagról a bejelentés szerint.

– Zelenszkijnek már szóvá is tette, hogy Ukrajna miért nem kaphat olyan légtérvédelmi támogatást, mint amilyet Izrael kapott a szövetségesektől.

– Azért nem kaphat, mert

abban az esetben azt lehetne mondani, hogy nem Iránnal, hanem egy atomnagyhatalommal kerülne szembe a szövetség, és ezt el akarja mindenki kerülni.

Nyilvánvaló, hogy nem ugyanolyan a világ kiállása Izrael, mint Ukrajna mellett. Miközben megértem Zelenszkij sérelmét, nagyon pontosan kell tudnia neki is, hogy az ukrajnai kérdés nem hat úgy az Egyesült Államokbeli választásokra, mint ahogy egyébként egy közel-keleti, egy izraeli konfliktus hathat.

– Ha Zelenszkij ezzel tisztában volt, miért mondta, amit mondott?

– Zelenszkijnek, mint államelnöknek az egyik legfontosabb feladata az, hogy kikényszerítse az Egyesült Államoktól és a Nyugattól azt a segítséget, amit kaphat. Ennek érdekében természetesen efféle erkölcsi dörgedelmeket is mond, ami azt jelenti, hogy

legyetek szívesek és adjatok nekünk hasonlóképpen védekezésre esélyt.

Azt azért látni kell, hogy az Egyesült Államok érdekeltsége Izraellel szemben egészen más, mint Ukrajnával szemben, vagy inkább úgy mondanám, hogy Izrael gyakorlatilag az Egyesült Államok hivatalos szövetségese. Ugyanezt nem mondanám el Ukrajnáról. Ukrajna esetében természetesen támogatja az ukrán törekvéseket, de semmiféleképpen nem beszélünk szövetségről.

– Viszont ha simán csak a primer politikai vagy biztonságpolitikai érdekeket nézzük, akkor Európa esetében ez egy kicsit fordítva van.

– Az egyik döntő kérdés az, hogy Európa képes lesz-e támogatni Ukrajnát, illetve, hogy Európa akár egyedül is képes lesz-e támogatni Ukrajnát, ha mondjuk az Egyesült Államokban csökken az erre való hajlandóság. Ez az egyik legnagyobb kérdés az ukrán események kapcsán. Szerintem Európa tudná támogatni idővel Ukrajnát teljes egészében is, azzal a megszorítással természetesen, hogy bizonyos eszközöket nem képes adni, amelyek nincsenek a készletében, vagy ami csak az Egyesült Államoknak van. De igen,

itt alapvetően arról van szó, hogy Európának kellene döntően támogatnia Ukrajnát.

Ezt a támogatást el is kezdte, de önállóan erre láthatóan még nem képes. A döntő kérdés az, hogy az európai hadiipar képes-e ezt megtenni. Jelenleg nem képes, de azt látjuk, hogy arrafelé tartanak a folyamatok, képes legyen Európa hosszú távú támogatást adni Ukrajnának, és azt gondolom, néhány éven belül, körülbelül 2025-26-ra eljutunk oda, hogy önállóan is tudja majd támogatni Ukrajnát.

– Ukrajna kitart addig?

– Kitarthat, ha megmarad a támogatásnak egy minimuma. Azért azt látni kell, hogy jelenleg leginkább két dologban van hiány: a lőszerben, illetve emberben. Most az új behívási rendszer vagy sorozási rendszer pótolni tudja Ukrajna emberállományát is. Néhány hónapot ez igénybe fog venni. Ráadásul az akarat is megvan az ukránokban, hogy harcoljanak. Nem állítom azt, hogy sokan nem úgy gondolkodnak, hogy harcoljon más, de látni, hogy összességében

egyelőre nagyon erős a kiállás amellett, hogy igenis győzni akarnak Oroszország felett, vissza akarják szerezni a területüket.

Nem tudom, hogy ez be fog-e következni, én szkeptikus vagyok egyébként e tekintetben. Nem hiszek abban, hogy Ukrajna vissza tudja szerezni az egész területét. De amíg ezzel megbarátkozik az ukrán társadalom, az mindenképpen időbe telik, és ezt ki kell várni. Abban nem hiszek, hogy hirtelen megadja magát Ukrajna. Annál is kevésbé, mert végre elkezdődött Ukrajnában is, hogy hasonlóan az orosz erőkhöz, védelmi vonalakat építenek ki, amit nagyon nehéz áttörni, és amihez jelenleg nincs ereje az orosz erőknek sem. Az oroszok természetesen abban bíznak, hogy fel tudják őrölni az ukrán ellenállást, és kellőképpen kitartóak lehetnek abban, hogy végül is Ukrajna megadja magát. Én egyelőre ezt nem látom ukrán részről, de tény, hogy

hosszú évekig valószínűleg nem tudnak ellenállni az ukránok.

Ezért például nagyon nagy kérdés lesz, hogy a Nyugat hogy dönt abban a kérdésben, hogy a NATO tagság miként érinti, vagy érintheti az ukránokat.

– Vannak, akik azt mondják, hogy ez körülbelül addig tarthat, ameddig az F-16-osok meg nem érkeznek Ukrajnába, mert akkor megváltozhatnak ezek az erőviszonyok. Ez csodafegyver-várás, vagy ennek van realitása is?

– Látni kell, hogy Oroszországnak a mostani taktikája arra irányul, hogy ellehetetlenítse az életet. Azt üzenik ezzel, hogy ha Ukrajna nem lehet a miénk, akkor ne legyen senkié, és legyen belőle egy élhetetlen ország. Ezt akarják ezekkel a bombázásokkal elérni, megtörni az ukrán társadalmat. De ez önmagában nem vezet oda, hogy Ukrajna ne maradhasson meg, legfeljebb rendkívül rossz állapotban fog megmaradni. Inkább az a kérdés, hogy

ha a Nyugat megadja és tartóssá teszi-e azt a támogatást, ami megvédi elsősorban az orosz rakéta és dróntámadásoktól Ukrajnát. Akkor kialakulhat olyan helyzet, hogy az ország mégsem lehetetlenül el.

Izrael és a szövetségesek iráni támadással szembeni akciója azt mutatja, hogy a Nyugat technikailag ezt biztosítani tudja. Tehát képes lenne ennek a biztosítására, és ez nagyon rossz hír Oroszország számára. Mert ez azt jelenti, hogy hiába van nektek nagyon sok rakétátok, meg drónotok, azért nem tudtok akkora kárt tenni. Szerintem ez a kulcskérdése az ukrajnai kitartásnak.

Link másolása
KÖVESS MINKET: