„A kormánynak óriási felelőssége van a gödi mérgezésben, mézesmadzagként használta a lazább szabályokat” – szakszervezeti vezető a Samsung-gyárról

A Samsung SDI-nél a mérgezésekkel kapcsolatos hatósági vizsgálatokról adatokat megszerző Átlátszó ellehetetlenítéséről is tárgyaltak - állítja a Telex legújabb cikke. A lap szerint az akkumlátorgyár vezetését megdöbbentette, hogy adatokhoz juthattak, de biztosra vették, hogy az ügyészség megszünteti a gödi gyár ellen indított vizsgálatot, a Szuveneritásvédelmi Hivatal pedig eljárást indít a tényfeltáró portál ellen, ami a megszűnéséhez vezethet. Három hónap múlva valóban el is indult egy vizsgálat, bár a Szuveneritásvédelmi Hivatal tagadja, hogy erről a Samsung SDI-vel egyeztettek volna.

Ez is mutatja, mennyire magabiztosak voltak még 2024-ben is az akkumulátorgyár vezetői, pedig akkor már túl voltak számos hatósági büntetésen, és a Telex értesülései szerint a titkosszolgálat is foglalkozott a gyárban történt brutális határérték-túllépésekkel. Miért érezhették ennyire biztonságban magukat a gödi gyár irányítói? Egyáltalán, hogyan történhetett meg, hogy éveken át mérgezhették saját dolgozóikat, és nem tették meg a megfelelő lépéseket a védelmükben? Erről beszélgettünk a Magyar Vegyipari, Energiaipari és Rokon Szakmákban Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége elnökével Székely Tamással.

— A gödi Samsung-gyárban történtek munkaügyi és munkavédelmi szempontból is problémásak. Melyek a legfőbb gondok szakszervezeti vagy jogi oldalról nézve?

— Visszamennék egy picit a kályhához. Azért fontos, amit mondok, mert így lesz kerek a történet. Ezeket a jelenségeket és ezeket a dolgokat mi tudtuk, hiszen most már hosszú évek óta egyrészt próbálkozunk a Samsungon belül szakszervezetet létrehozni, másrészt pedig azok a problémák, amelyeket feltártak itt az újságírók, és itt két nevet kell kiemelni: Bodnár Zsuzsát és Weiler Vilmost, régóta ismertek voltak.

Ha párhuzamot vonunk egy másik, szintén koreai akkumulátorgyár, az SK esetével, ott amikor ez a probléma felmerült jó néhány évvel, akkor a kollégák hozzánk fordultak. Pillanatok alatt meg tudtunk állapodni, létrehoztuk a szakszervezetet, és megegyeztünk a munkáltatóval, hogy ez nem lesz így jó, azonnal intézkedni kell. Megtették a különböző lépéseket, és ez a probléma már az SK esetében nem merült fel. A Samsungnál viszont az volt az igazi probléma szakszervezeti szempontból, hogy nem tudtuk megszervezni a szakszervezetet. Ennek két oka van. Az egyik, hogy

A másik, hogy amit mi tehettünk, részben a különböző hivatalok akadályoztatása miatt, az a nyilvánosság volt. A nyilvánosság erejével próbáltuk az elmúlt években számos esetben felhívni a figyelmet a Samsung túlkapásaira. Sajnos ez nem sikerült. Kevés volt az a nyilvánosság akkor, amikor ezeket a problémákat mi szóba hoztuk. Hasonlóan jártak a civil szervezetek is, az ő részükről is nagyon-nagyon komoly küzdelem folyik annak az érdekében, hogy bármi is történjen.

— Az, hogy ellehetetlenítik a szakszervezet létrehozását, önmagában nem jogsértés? Nincs erre jogorvoslat?

— Ez nemzetközi jogot is sért, részben ILO-egyezményt, részben pedig nyilvánvalóan a szabad szervezkedés jogát sérti.

— Mennyiben felelős ebben a Samsung és mennyiben a kormányzat, amelynek védenie kellene a magyar jogrendet?

— Azt gondolom, és ezt igazolják a tények, hogy

és egyébként is gyengék a szakszervezetek. Szerintem ez felmerül a különböző cégekkel folytatott tárgyalásokon. Európában nem csak Magyarországon gyártanak akkumulátort, elég komoly verseny van. És ha megnézzük, az derül ki, hogy Németországban, Franciaországban, Spanyolországban, ahol hasonló technológiával gyártanak akkumulátort, ilyen esetek nincsenek, mert nem lehetnek. Egyrészt azért, mert ott erősebb a szakszervezeti védelem, másrészt pedig olyan az állami kontroll a környezetvédelem és a munkabiztonság terén, amit nem lehet egyszerűen a szőnyeg alá söpörni.

— Németországban is van Samsung SDI gyár. Ott hogyan működik a szakszervezet? Próbáltak kapcsolatba lépni az ottani kollégákkal, vagy hivatkozni a magyarországi menedzsment előtt arra, hogy máshol létezik érdekképviselet a Samsungnál is?

— Igen. Sőt, már nemzetközi szinten is léptünk, különösen azért, mert például Németországban van egy beszállítói láncokra vonatkozó törvény. Ez arról szól, hogy az autógyáraknak, elsősorban az autóiparnál érvényesíthető ez leginkább, már felelősségük van az iránt is, hogy a beszállítóiknál milyen munkaügyi kapcsolatok és milyen munkavédelmi helyzet van. Ennek az elbírálására volt is példa: egy Electronics Watch nevű intézmény az SK esetében több alkalommal végzett vizsgálatokat a megrendelő megbízásából, és ebbe a vizsgálatba a szakszervezetet is, azaz minket, VDSZ-ként is bevontak.

— A Samsungnál azonban a dolgozók nem kaptak megfelelő védőruhát, és az egészségügyi határértéket többszörösen meghaladó szennyezésben voltak kénytelenek dolgozni. Ez nem bűncselekmény?

— Nem vagyok jogász, én szakszervezeti vezető vagyok villamosmérnök és közgazdász diplomával, de

Különösen azért tartom súlyosnak, mert sajnos az is tény, hogy aki elmegy egy ilyen helyre dolgozni, az nem annyira képzett, hogy tisztában legyen azzal, milyen határértékeknek kellene lennie a szervezetében, mert ezt senki nem mondja meg neki.

— Elvileg a munkavédelmi oktatásnak ki kellene terjednie erre, nem?

— A munkavédelmi oktatással kapcsolatos előírásokat úgy módosította a kormány, hogy egy linken keresztül el kell olvasni egy internetes oldalt, és ezzel a munkáltató le is tudja a munkavédelmi oktatást. Ez is mutatja, hogy a politika mennyire rátelepedett ezekre a kérdésekre, és mennyire kiforgatta a saját érdekeinek megfelelően azokat a törvényeket, amelyek következtében az ilyen mulasztások büntetlenül elkövethetőek Magyarországon. Ezzel párhuzamosan a kormány a munkaegészségügyi vizsgálatok kötelezőségét lazította. Ma már számos munkakörben nem kötelező munkaegészségügyi vizsgálatot tartani, vagy elvégeztetni az adott munkavállalóval, mielőtt munkába áll.

— Ezek a jogszabály-átalakítások mennyire egyeztethetők össze az európai jogrendszerrel? Vannak uniós előírások, vagy ebben szabad keze van a tagállamoknak?

— A határértékek tekintetében nagyon szigorú európai normák vannak. Sőt, ha az úgynevezett expozíciós időket és a határértékeket nézzük, van olyan határérték a magyar jogszabályban is, ami még kicsit szigorúbb is, mint az európai átlag, azonban ezt senki nem tartja be, mert nem ellenőrzik. Ahhoz, hogy ezt végre lehessen hajtani, megfelelő ellenőrzési rendszert is kellene működtetnie az államnak, amit 2010 után teljes mértékben leépítettek.

— A kormányzat tudta, hogy mi történt. Tett is lépéseket, magasabb bírságokat szabott ki. Ön szerint a kormány lépései elégségesek voltak? Kit terhel a felelősség azért, hogy ez a helyzet évekig fennállt?

— Én azt gondolom, hogy elsősorban a kormányzatot terheli a felelősség. Hiszen tudott róla, és a bírságok kiszabása ellenére is tisztában volt azzal, hogy ez a cég akkor is törvénytelen körülmények között fogja működtetni a gyárat, ha megbüntetik őket. Továbbá az is jól látszik, és

Azzal, hogy kiemelt beruházásként tekint ezekre, vagy hogy az önkormányzatokkal való előzetes egyeztetést online keretek között is engedélyezi, mind-mind jól bizonyítja, milyen aljas volt a kormányzat eddigi cselekménysora az ilyen iparágak betelepítésekor. És ez egyébként globálisan is komoly problémát jelent, mert azok a cégek, amelyek betartják a szabályokat és nem kevés pénzt fordítanak a dolgozók munkavédelmi előírásainak betartására, versenyhátrányba kerülnek egy ilyen céggel szemben, hiszen nekik sokkal nagyobb költséget jelent betartani a mindenkire vonatkozó szabályokat.

— Maradva a dolgozói jogoknál: a Samsung titkolta a mérési adatokat, azokhoz nem lehetett hozzájutni, csak féléves, éves késésekkel, pereskedés útján. Ez önmagában nem sérti az egészséghez való alkotmányos jogot?

— Én azt is hozzátenném, hogy az a foglalkozás-egészségügyi orvos, aki szembesült ezekkel az extrém szennyezési értékekkel az egyes munkavállalók szervezetében, miért nem cselekedett azonnal, minden orvosetikai szempontot figyelembe véve?

— Mit tehetett volna az orvos?

— Azonnal jelenthette volna a hatóságoknak.

— Akkor valószínűleg hatóságok kiszabtak volna egy bírságot, és minden megy tovább.

— Igen, de itt emberéletekről van szó.

— Nyilván. Mostanra viszont feketén-fehéren kiderült egy csomó dolog, bár a kormány egy részét vitatja, a Samsung pedig hallgat. Önöknek van valamilyen új akciótervük?

— Először is újra fel kell hívni az ott dolgozók figyelmét, hogy szakszervezetet kell alapítani.

— Próbálkoznak ezzel most is?

— Eddig is próbálkoztunk. Talán most a visszacsatolás a dolgozók részéről erősebb lesz. Azt hozzá kell tenni, hogy az évek során kicserélődött a foglalkoztatotti arány.

És lehet, hogy őket ez az egész egészségügyi és munkavédelmi kérdés nem is érdekli. Elviselik, és amennyit fizetnek, a családnak hazaküldik a pénzt, ők meg elélnek valahol, tízen-húszan egy helyiségben.

— Ez elég reménytelennek hangzik.

— Ezt látjuk mi is, és az összes többi esetben is a reménytelenséget. De hát a remény hal meg utoljára, igaz?

— Viszont amíg a kormány és az állami hatóságok ebben nem partnerek, addig nem valószínű, hogy nagy előrelépés történik.

— Én is így gondolom. És ahogy látjuk, ha csak a kormányhivatal szintjét nézzük, ott simán letagadták azokat a dokumentumokat, amiket a Telex elővarázsolt.

— Gondolkodnak bírósági eljárásban?

— Nincs kit perelni. A Samsungot nem tudjuk, mert ők széttárják a kezüket és azt mondják, hogy a szervezkedéshez minden törvényes feltétel megvan Magyarországon. Ehhez az kellene, amit 2010 előtt a Gyurcsány- és a Bajnai-kormány csinált a Hankook esetében: amikor ott a munkáltató akadályozta a szakszervezeti szervezkedést, akkor megvonta az állami támogatásokat.

— A Samsung éppen nemrég kapott 133 milliárdot. Ön szerint egy esetleges másik kormány máshogyan áll majd ehhez a kérdéshez?

— Ezt nem tudom megmondani. Én a programot elolvastam, ott van két mondat, ami utal az ilyen esetekre, hogy a szakszervezeteket meg kell erősíteni. De ezt korábban más pártok programjában is olvashatta az ember, és mégsem történt meg. Ebből a szempontból nem vagyok túl optimista, de a puding próbája az evés.