A kórházban svédasztalos a reggeli, a hálapénz pedig ismeretlen fogalom
A magyar egészségügyről mindenkinek van véleménye, vegyük akár a kórházi ellátásról szóló horrorsztorikat (illetve a nem túl gusztusos ételekről terjedő fotókat), akár a hálapénz jelenségét, vagy bizonyos esetekben az orvosok és nővérek modorát. De vajon mi a helyzet ilyen téren más országokban?
Körkérdést tettünk fel egy-egy Belgiumban, Kanadában, Csehországban, Ausztriában és Franciaországban élő magyarnak. Válaszaik sokrétűek: van, aki cukorbetegként jár rendszeresen kezelőorvoshoz, másnál krónikus betegséget diagnosztizáltak, vagy éppen a szüléssel kapcsolatban szerzett tapasztalatokat külföldön.
Franciaország
A francia egészségügy pont olyan, mint bármilyen francia rendszer. Vagyis nagyon küszködős a bekerülés, de ha már bent vagy, akkor ott nagyon jó neked – meséli Fanni, aki másfél éve él és dolgozik angoltanárként egy kisvárosban. Az ottani társadalombiztosítás, vagyis a Sécurité Sociale ott is levonásra kerül a fizetésből. Jár hozzá egy Carte Vitale nevű fényképes, mikrochippel ellátott kártya, amit elég nehézkes módon lehet megszerezni. Postára kell adni hozzá egy "kisebb G.R.R. Martin regénnyi" paksamétát. Fanninak a munkahelye adott egy listát, mit kell beküldeni, meg is tette.
Hamar megtapasztalta a bürokrácia feneketlen mélységeit: az ügyintézéshez szükség volt egy három hónapnál nem régebbi születési anyakönyvi kivonatra is (hiszen ezek az adatok nyilván nagyon sűrűn változnak), természetesen fordítással. Ő előrelátó volt, és még a kiköltözése előtt talált egy fordítóirodát, akik egész jó áron megcsinálták.
De amikor már épp azt hitte, hogy sikerült kicseleznie a rendszert, visszakapta az egész paksamétáját. Az indok az volt, hogy nem jó a fordítás, mivel Franciaországban is akkreditált fordítóval kell dolgoztatni. Úgyhogy újra lefordíttatta, 30 eurót (bő 9 ezer forintot) fizetve egy 1 oldalas copy-paste munkáért.
Végül fél év alatt jutott hozzá a Carte Vitale-hoz.
A háziorvosi ellátás sem úgy működik, mint itthon. Például nincs olyan, hogy "SZTK-s" rendelő. Helyette magán orvosi rendelők vannak, mindenki kinézheti a számára szimpatikusat, Fanni például Google értékelések alapján tájékozódott. "Oda bebokázik az ember és megmondja, hogy kérem szépen, tessék a háziorvosomnak lenni. Az orvos ezt beregisztrálja a Carte Vitale-re, és voilá, hivatalossá vált a viszony" – meséli a dolog menetét.
A vizitekért fizetni kell, neki körülbelül 30 euróba került az első, ahol egy emlékeztető oltást is kapott. Ebből a tb visszatérített neki 23 eurót. Gyógyszereknél általában 65%-ot adnak vissza, de tartós betegségeknél, például az őt is érintő cukorbetegségnél 100%-os ellátás van. A tb-hez egyébként tartozik egy online felület is, ahol vissza lehet nézni szinte mindent, például a visszatérítéseket, vagy a kezelőorvosunkat.
Egyik legjobb tapasztalatát is diabetológusánál szerezte nemrég. Nem voltak tökéletesek az eredményei, és ahhoz szokott hozzá, hogy otthon az orvosok leginkább a beteget vádolják a betegségekért.
Amikor kiskamaszként cukorbeteg lett, minden utasítást lelkiismeretesen betartott, az orvosa mégis rendszeresen megvádolta zugevéssel. A francia orvos ellenben kedvesen végighallgatta, és leszidás vagy megjegyzések nélkül adott neki tanácsokat.
Azóta jobban odafigyel a cukrára, és sokkal motiváltabb is, hogy "jó beteg" legyen. Korábban más volt a helyzet, hiszen bármit csinált, sose volt elég jó, mindig ő volt a hibás.
"Igazságosabbnak tartom azt, hogy itt megfizetjük a vizitet, így nem kell az orvosnak kínosan hálapénzt dugdosni a zsebébe, cserébe viszont becsülettel végzi a munkáját, mert azt megfizetik. A beteg valamilyen szinten 'fizető ügyfél', tehát ha az orvos nem jól végzi a munkáját, vagy esetleg udvariatlan, az ember fogja magát, és elmegy máshova. Viszont az állami visszatérítéssel nem is olyan vészesek a költségek, főleg mivel az átlagkereset magasabb, mint az otthoni" – foglalja össze véleményét Fanni.
Csehország
Zsófi Prágában csinálta végig a terhesgondozást és a szülést, mindkettő sok mindenben különbözik a magyarországi gyakorlattól. Nincs választott szülészorvos, a nőgyógyász átpasszol a kórháznak a 36. héten, attól kezdve ők végzik a kontrollt, és annál az orvosnál szül az ember, aki épp bent van.
Nincs boríték vagy bármi ilyesmi, az egész szülésért semmit nem kellett fizetnie. A tb fedezett mindent.
Igaz, a kórházban bérelhetett volna privát szobát, ahol a babával és a párjával hármasban lehettek volna. Ez körülbelül 27 ezer forint egy éjszakára, de ők nem éltek a lehetőséggel. Ahová ő került, nem általános kórház volt, hanem szülészeti klinika. Az orvosok és szülésznők mind tökéletesen beszéltek angolul, a nővérek egyáltalán nem, de nagyon segítőkészek voltak, és ha nem értett valamit, elmutogatták.
A tb fedezte a kismamagondozást és az ellátást is, sőt a kislánya orvosi ellátását szintén Zsófi tb-je állja. A kórházba a terhesség 14. hetéig kellett regisztrálni (más kórházakba lehetett pár héttel később is, de általában a 25. hétig meg kell lennie, hogy hol szül az ember). A szülés után normál kórteremben volt, ezek háromágyas szobák, a kisbabák is itt vannak elhelyezve és a pelenkázón biztosítanak mindent az ellátásukhoz, kivéve a pelenkákat. Amíg bent voltak a kórházban, ruhát is kaptak a babának, csak sapkát kellett vinniük otthonról.
A kórházban tejbank van, a kisbabák nem kapnak teát vagy tápszert (hacsak ez utóbbira nincs komoly indok), kizárólag anyatejet.
A gyermekorvoshoz is a baba születése előtt kell regisztrálni, nincs körzeti orvos és nincs védőnő, sok gyermekorvos nem vállal új klienst, mert tele vannak, szóval ez nem volt egyszerű menet – nem is találtak a közelben, csak egy kerülettel arrébb, de nagyon meg vannak vele elégedve. Az oltásoknak sincs annyira kötött szabályozása, mint Magyarországon.
Vannak kötelező és ajánlott oltások, de például a szülő szabadon dönthet róla, milyen konstellációban kapja meg a gyerek ezeket (például 6 vagy 3 részletben adják be az immunizáló oltásokat), vagy hogy hány hónapos korban kezdjék el adni neki (az első évben ezt viszonylag szabadon lehet elhalasztani).
Az otthonszüléssel is lazábbak a csehek, több kórházban támogatják az alternatív és természetes vajúdási és szülési módszereket, de azért nem mindenhol. Zsófi például természetes szülésre készült egy fogadott dúlával, de Prágában csak két kórházban volt erre lehetőség, ezek közül is csak egy volt, ahol a párja és a dúlája egyszerre lehetett volna bent vele. Prága környékén viszont vannak kisebb kórházak, ahol támogatják a dúlás szülést és a hozzátartozók is bent lehetnek.
Kanada
Vera 2012-ben költözött ki Kanadába, két évvel később pedig egy krónikus betegséget diagnosztizáltak nála. Ez pont egybeesett édesanyja súlyos betegségével, ami miatt sokat utazott haza, ezáltal elég éles rálátást nyert a két ország különbségeire. Ha az embernek valami gondja van, fordulhat háziorvoshoz (family doctor), mehet úgynevezett walk in clinicre (nagyjából ilyen az egynapos sebészet), sürgős esetben pedig ER-ra (traumatológia). "A family doktorokat fogadod, ő lesz az állandó orvosod, de általában borzasztóan leterheltek, ezert nekünk például nincs is" – meséli. Ők többnyire a walk in clinicre mennek, ha gond van, mert az ER-on rengeteget kell várni. Emiatt csak valóban sürgős esetekben segítség, ha valaki indokolatlanul veszi igénybe, azt azonnal éreztetik egy 6+ órás várakoztatással.
Vera tapasztalatai szerint a family és walk in doktorok kissé komolytalanok, vele kétszer is előfordult olyan eset, hogy hazaküldték, mondván szerintük már meggyógyult. Aztán kiderült, hogy mégsem, de legalább akkor már meg is műtötték.
A specialisták viszont igazi profik: rendkívül készségesek, hozzáértőek és türelmesek. Javarészt ők is leterheltek, de mindnek saját titkára van, még a kórházakban is. Velük kell intézni azokat dolgokat, ami itthon egy orvos munkájának része, de nem gyógyítás.
Fizetni ezeknél az orvosoknál nem kell, hacsak nem magánorvoshoz mész, vagy nincs biztosításod. A helyi tb-t MSP-nek hívják, ezt mindenkinek fizetnie kell, aki dolgozik és egy bizonyos határ fölött keres. Nemrég vezették be, hogy a családosoknak van belőle kedvezmény. Viszont nem vonják le automatikusan, mint itthon, utólag kell befizetni a kézhez kapott bérből.
A kórházakban nem nagyon szeretik visszatartani a betegeket. Inkább úgy gondolják, hogy legjobban otthoni körülmények között képesek gyógyulni, így amint lehet, mindenkit hazaküldenek. Vera szerint az egészségügyisek hozzáállása a betegekhez határozottan más, mint Magyarországon.
– mondja. Anyukájához nem így álltak a magyar orvosok: nem nagyon szerették elmondani a lehetőségeket, csak szűkszavúan tájékoztattak. "És persze otthon sajnos nem tudsz úgy bemenni egy kórházba, hogy ne legyen legalább egy morgós nővér vagy orvos, aki leszid" – teszi hozzá. De nem hibáztatja őket: Kanadában eleve több nővér és asszisztens dolgozik az orvosokkal, hogy megkönnyítsek a munkájukat, és mindenkinek megvan a világosan megszabott feladatköre.
Belgium
A Brüsszelben élő Ági elmondása szerint ott a munkavállalással vagy tanulással járó társadalombiztosítás mellé erősen ajánlott egy kiegészítő biztosítást is kötni (a szolgáltatók neve mutualité, azaz kölcsönösség), mivel minden rendelésen fizetni kell, és ha kórházba kerül az ember, akkor is megküldik a számlát. Viszont ha van az embernek mutualitéje, akkor a költségek jelentős részét (60-80 százalékát) visszatérítik.
A biztosítás alapcsomagja lakhelytől függően 8 eurótól (~2500 forint) indul, Brüsszelben kb. 10-et kell fizetni, ha pedig balesetkor a kórházban külön szobát és egy nagyobb összegű támogatást is szeretnénk, akkor kb. 15-öt. A biztosítást lehet havi, negyedéves és féléves részletekben is rendezni, de
az éves befizetett összegből visszatérítenek kb. 50 eurót, ha bemutatunk egy fitneszbérletet vagy klubtagságot.
A nők fogamzásgátló szedése esetén is igényelhetnek vissza egy bizonyos összeget, valamint a nagyon alacsony jövedelműek a vonatra és városi tömegközlekedésre is jelentős kedvezményt kaphatnak a mutualitén keresztül.
A rendszert Ági nagyon jónak tartja, mert tudatosítja az emberekben, hogy az egészségügy nem az állam ajándéka, hanem fizetni kell az orvosi ellátásért, de a tudatos és egészséges életmódot kedvezménnyel honorálja. Mivel a költségeket mindenképp kiszámlázzák, az orvosok nem viselkednek kegyúrként, mint Magyarországon: szolgáltatást nyújtanak, nem szívességet.
Az viszont otthoni szemszögből nagyon szomorú, hogy itt hiába sokkal magasabb az átlagkereset, a visszatérítéssel lényegében annyiba kerül egy konzultáció, mint otthon egy magánrendelésen. Vagy még olcsóbb is.
Ausztria
Edina Bécsben él, tapasztalatai szerint ott is elég hullámzó a helyzet. A háziorvosok hasonlóan túl vannak terhelve, a 2-3 órás várakozás sem ritka. Időpontot se mindegyiknél lehet foglalni, de egyébként sem sikerül betartani ennyi várakozó mellett. A mostani háziorvosa nagyon kedves, de mint mondja, nem bízná rá az életét. Főleg azért van még mindig nála, mert közel lakik a rendelőhöz, és az asszisztense is írhat beutalót/receptet/betegállományt, nem kell hosszú órákat várakozással töltenie.
A kórház, ahol őt ápolták, teljesen felújított, a felszerelés pedig szerinte a legújabbak között van. Olyan ágyat és éjjeli szekrényt, amik otthon vannak, egyáltalán nem látott. Az ellátást is jónak tartja, elejétől kezdve hozták neki a gluténmentes ételt, plusz jó adag gluténmentes kenyeret külön. Ráadásul ami bontatlanul megmaradt, azt is hazavitették vele.
A reggeli "svédasztalos", kimész a folyosó egy részére és ott van többféle péksüti, vaj, lekvár, talán Nutella, tea, kávé, tej, gyümölcsök, joghurt. Ezek mind napközben is rendelkezésre állnak.
A kórházi tartózkodásért csak egy napi ágydíjat kell kifizetni a távozáskor, ez 12-19 euró (3700-5800 forint) között van, de aki 28 napnál tovább van bent, annak a többit már a tb fizeti. A TAJ kártya egyébként chippel működik.
Edina szerint változó, ki hogy bánik az betegekkel a kórházban. Az orvosok vele mind kedvesek voltak, és őt szerencsére egy nagyon hozzáértő ember műtötte, de sajnos nem mindről mondhatja el azt, hogy kompetens volt. A nővérek a fekvőbeteg osztályon az idősekkel nagyon kedvesek voltak, Edinával sem voltak bunkók, de nem sokat törődtek vele.
– fogalmaz ironikusan. Ez a hozzáállás csak akkor változott meg, mikor belázasodott. Amikor viszont visszajárt kontrollra, a járóbeteg rendelésnél mindenki kedves és készséges volt.
Ügyeleten szintén sokat kell várni, 2-3 óra, míg behívnak, bár az adatfelvételt azért elintézik az elején. Persze lehet, hogy ez is a betegség súlyosságától függ, de például amikor légmell gyanújával vitték őt be, valamiért azt sem ítélték meg sürgősnek az orvosok. Adott területen dolgozó orvost (pl. háziorvost, bőrgyógyászt, vagy gasztroenterológust) naptári negyedévenként lehet váltani. Ha ezt nem várod ki, akkor ugyanazon a területen dolgozó másik orvoshoz csak magánrendelésre mehetsz.
Ha neked is van hasonló tapasztalatod, írd meg kommentben! Pozitív visszajelzések esetén a cikknek folytatása is lesz, további országokkal.
(A cikkben szereplő képek csak illusztrációk, nem a szóban forgó egészségügyi intézményekben készültek. Forrás: Pixabay és Wikipédia)
