Lakner Zoltán: A Fidesz a 30 évvel ezelőtti mélypontjára zuhant vissza, Magyar Péter pártjában nincsenek belső törésvonalak

Jámbor András volt országgyűlési képviselő a Facebook-oldalán reagált arra a tüntetésre, amelyet a Tisza Párt és az uniós migrációs paktum ellen tartottak pénteken kora este Budapesten.

Hangsúlyozta, hogy a tüntetőket nem tekinti ellenségeinek, hiszen velük együtt élünk ebben az országban.

A volt képviselő a politikusokra és a sajtóra hárította a felelősséget. „És akkor jönnek ezek az undorító szélsőjobboldali politikusok és az őket kiszolgáló lapok, mint például a PestiSrácok. Amely mindenfajta bizonyíték nélkül tegnap elkezdte azt terjeszteni, hogy migránsokat szállítottak Magyarországra Lengyelországból.

Jámbor szerint a bevándorlás nehéz kérdés, de nem lehet róla még több félelemkeltéssel beszélni, hanem „az emberséget, a józan észt helyre kell hozni ebben a témában”. Egy konkrét példát is hozott arra, hogy szerinte mi lehetne a vita kiindulópontja. Egy Afganisztánból elmenekült anya és gyerekei történetét említette példaként, akiknek azért kellett távozniuk, mert a családfő keresztény hitre tért. „Az apa eljutott Németországba. Utána jött a két nő. 35 napon keresztül éheztették a magyar hatóságok őket a tranzitzónában. Ételhez csak a társaik emberségéből jutottak.”

Magyar Péter május 29-én jelentette be, hogy megállapodott Ursula von der Leyennel, az Európai Bizottság elnökével az uniós pénzek hazahozataláról. A bejelentés után nem sokkal a Fidesz már a „von der Leyen–Magyar Péter-paktum” részleteit firtatta, többek között a migrációval kapcsolatban. A miniszterelnök azt válaszolta, semmiféle ilyen elvárás nem volt. Ugyanakkor jövő pénteken életbe lép az Európai Unióban az új migrációs szabályozás, amit Magyarországnak is be kellene tartania. Csakhogy jelenleg a hazai törvények teljesen mást írnak elő, az Orbán-kormány semmit sem tett, hogy felkészüljön erre a helyzetre, és egyelőre a Tisza-kormányban sem volt ez téma.

De mi is valójában ez a sokat emlegetett migrációs paktum? Valóban elárasztják Magyarországot a migránsok a hatálybalépése után? És mi történik, ha egy uniós jogszabály szembe megy a magyar jogrenddel? Erről beszélgettünk Léderer Andrással, a Magyar Helsinki Bizottság főmunkatársával.

— Az ellenzék kommunikációjában a migrációs paktum az ördögtől való. De mi ez a csomag valójában, és melyek azok a pontjai, amelyekkel óvatosan kell bánni?

— A paktum kifejezés helyett pontosabb, ha közel egytucatnyi önálló jogszabályból álló csomagról beszélünk, ami az európai menekültügyi és migrációs szabályokat alakítja át. Általánosságban elmondható, hogy jóval szigorúbb, mint a ma még hatályban lévő európai szabályozás. Jóval több és hosszabb ideig teszi lehetővé a fogvatartást, az őrizetet, adott esetben gyerekekét is, mint a jelenlegi szabályozás. Az eljárások jelentősen felgyorsulnak, a határidők lerövidülnek, és ezzel összefüggésben bizonyos eljárási garanciák gyengülnek.

A másik lényeges elem, amiért ez Magyarországon különösen fontos, hogy a mai európai menekültügyi szabályozás nem közvetlenül hatályosul a 27 tagállamban. Ezeket a különálló jogszabályokat minden tagállamnak át kellett ültetnie a saját hazai jogrendjébe, ami tartalmi különbségeket okozott. Az új, június 12-én hatályba lépő paktum viszont egyből, közvetlenül hatályos. Nemcsak, hogy nem kell ezeket egyesével átültetni, de ha ez nem történik meg, akkor is hatályosak. Ennek elvileg az a célja, hogy teljesen mindegy legyen, valaki melyik uniós tagállamban kér menedéket, pontosan ugyanaz történjen vele. Hogy a gyakorlatban ez hogy néz ki, majd meglátjuk, de ez a gondolat mögötte. És hogy ez miért ennyire felfújt téma Magyarországon? Leginkább azért, mert a menekültügyet és a migrációt a propaganda és az Orbán-kormány teljesen összemosta az elmúlt bő évtizedben.

Akár tetszik, akár nem, ezek nem vágyálmok vagy emberjogi álmok. Az, hogy a menedékhez minden embernek joga van, szerepel az Európai Unió Alapjogi Chartájában, de még a magyar Alaptörvényben is benne van.

— Az előző kormány azt állította, a migrációs paktum miatt Magyarországot el fogják árasztani a migránsok.

— Ez egyszerűen nem igaz. A legnagyobb képtelenség, amivel a mai napig megy a riogatás, az az, hogy több száz menekültet kell kötelezően befogadnia Magyarországnak. Ez egy teljesen egyértelmű hazugság, és aki ezt terjeszti, az vagy tudja, hogy nem mond igazat, vagy fogalma sincs, miről beszél. Amiről ez szól, az az, hogy a csomag egyik eleme bevezet egy szolidaritási mechanizmust az európai tagállamok között, aminek három lehetséges formája van. Az adott tagállam maga dönti el, hogy ebből a háromból melyiket, melyik kettőt, vagy akár mindhármat választja, és milyen arányban. Tehát nem arról van szó, hogy minden tagállamnak be kell fogadnia X embert.

De ez is csak akkor lép életbe, ha egy uniós tagállam objektív számok alapján azt mondja: „nálam hirtelen nagyon sok ember jelent meg, és képtelen vagyok ezt kezelni”. Ezt követően az Európai Bizottság megvizsgálja, hogy valóban így van-e, majd felhívást intéz a többi tagállamhoz. Például a görögök szólnak, hogy nagy a baj, mert megjelent náluk a határon tízezer ember, és önhibájukon kívül nem tudják kezelni, ezért a többi tagállam küldjön plusz ügyintézőt, rendőrt, tábori ágyat. Tehát szó sincs arról, hogy itt jövő héten megjelenik akár csak egyetlen ember is.

— Jól értem tehát, hogy hiába lép hatályba a paktum, ez önmagában nem jelent semmit a szolidaritási mechanizmusra nézve, mert csak egy menekültügyi havária esetén történne bármi is?

— Így van, de csak ha azt egy tagállam jelzi, és az Európai Bizottság is megerősíti, hogy tényleg havária van. És ezt követően is a magyar államtól fog függeni, hogy ebből a háromfajta segítségből mit ajánl fel, és milyen arányban.

Mondhatja azt is, hogy megvizsgálok két plusz menedékkérelmet, ami nem azt jelenti, hogy fizikailag átveszek ide embereket és befogadom őket, hanem csak annyi, hogy megvizsgálom a kérelmüket. Ez is egy nagy különbség ahhoz képest, amiről néhány megszólaló beszél, hogy itt majd megjelenik 300-400 ember. Vagy mondhatja azt, hogy fizetek a közös zsebbe plusz pénzt azért, hogy a nyomás alatt lévő tagállamot segíteni lehessen, vagy ezeknek a kombinációját.

— Ez annyira puha megoldásnak tűnik, hogy a próbája egy valós krízishelyzet lesz. Könnyen előfordulhat, hogy mindenki csak a legkisebb terhet vállalja, és a menekültek ott állnak majd a görög tengerparton, nem tudnak menni sehova, és az egész rendszer megbukhat. Nem félő ez a forgatókönyv?

— A paktummal kapcsolatban ilyen típusú kritikák is felmerülnek, emberjogi kritikák is, ez valóban így van. De az az alapállítás, ami az ellenzők részéről mindenhonnan hangzik, hogy ha Magyarország végrehajtja az uniós jogot, ami egyébként kötelessége, az azt jelenti, hogy több száz ember fog itt azonnal megjelenni, az konkrétan nem igaz. És szerintem fontos ezt érteni.

— Rendben, de jelenleg van egy olyan magyar jogrend, amibe nem illeszthető bele ez az uniós rendelet. Ilyenkor mi van?

— Ennél sokkal rosszabb a helyzet, mert a magyar menekültügyi szabályozás nemcsak a jövő héten hatályba lépő új szabályokkal ütközik, hanem a most hatályosakkal sem fér össze. A magyar szabályozás egyébként a magyar Alaptörvényt is sérti.

— Miben?

— Ugyanabban a két dologban, ami miatt a napi egymillió eurós bírságot is fizeti Magyarország. Az Európai Unió Bírósága azért szabott ki egy 200 millió eurós egyszeri, és onnantól kezdve napi egymillió eurós büntetést, mert egyrészt Magyarországon legalizálták a visszakényszerítéseket és folyamatosak a csoportos kiutasítások, miközben a magyar Alaptörvény kimondja a csoportos kiutasítás tilalmát. A másik elem, hogy nem lehet Magyarországon menedékkérelmet előterjeszteni, miközben az Alaptörvény XIV. cikke elismeri, hogy Magyarország menedéket nyújt. Tehát a jelenlegi szabályozás a saját hazai alkotmányos szabályainkkal sincs összhangban.

— Akkor egy egyszerű alkotmánybírósági eljárással meg lehetne semmisíteni ezeket?

— Az Alkotmánybíróság előtt akkor lehet valamit megtámadni, ha az érintett támadja meg, aki magyar joghatóság alatt van. De egy olyan ember, aki nem tud menedékkérelmet benyújtani, és egyébként nincs is itt, az az Alkotmánybírósághoz semmilyen módon nem fog tudni fordulni.

Ezt az összeget az országnak egyébként járó uniós forrásokból vonják le.

— Ez nem kevés összeg. Most már majdnem egymilliárd eurónál tartunk.

— Így van. Ez egy horribilis összeg, és minden nap újabb egymillió euróval nő.

— Ehhez az egymilliárd euróhoz képest mennyibe kerülne, ha betartanánk ezeket a menekültügyi rendelkezéseket? Tisztviselők, ellátás, stb. Mekkora vállalásról beszélünk?

— Azt gondolom, hogy arányaiban összehasonlíthatatlanul kevesebbe. Ahhoz, hogy Magyarországon egy működőképes, akár a jelenlegi, akár a jövőbeni szabályokkal összhangban lévő menekültügyi eljárás legyen,

Azt is érdemes figyelembe venni, hogy az irreguláris határátlépők száma az egész Európai Unióban évek óta csökken, a nekünk releváns balkáni útvonalon éves alapon 2024-ben 78%-kal, 2025-ben 42%-kal csökkent. Ezzel párhuzamosan az Unióban benyújtott menedékkérelmek száma tavaly 19%-kal volt alacsonyabb, mint egy évvel korábban. Hogy ez hogyan viszonyul a több mint 400 milliárd forinthoz, azt hiszem, egyértelmű.

— Ez valószínűleg néhány milliárd forintnál nem lehet több.

— Ez így van. Arról nem is beszélve, hogy a paktum miatt, mivel sok teljesen új szabályt is tartalmaz, az Európai Bizottság egy külön keretet nyitott meg minden tagállamnak a felkészülésre.

Ehhez mindössze annyit kellett volna tenni, hogy tavaly decemberig Magyarország benyújt egy tervet, hogy mire és mennyi pénzre van szüksége. A Bizottság adott volna, de Magyarország nem adott be ilyen tervet. Az Orbán-kormány menekültpolitikája iszonyú súlyos károkat okozott már eddig is, és nagyon nehéz helyzetet teremtett az új kormány számára is. Ennyi idő alatt abból a füstölgő romhalmazból, amivé a menekültügyi rendszer vált, szinte lehetetlen működő rendszert varázsolni. Főleg úgy, hogy ez a plusz pénz, amiről az előbb beszéltem, már biztosan nem lehívható. Őszintén nem látom, hogy nyolc nap alatt hogyan lehet a semmiből egy működő menekültügyi rendszert létrehozni.

— Mennyi idő kellhet ahhoz, hogy az eddig démonizált menekültügyet a helyére téve, ebből a helyzetből kommunikációsan is ki lehessen keveredni?

— Ez nyilván nem megy egyik napról a másikra, az ezzel kapcsolatos tények bemutatása, annak megértetése az emberekkel, hogy ki a menekült, ki a migráns, és mi a különbség a kettő között, az egy hosszabb folyamat lesz.

A Direkt36 az utóbbi időben mintegy 20 névtelenséget kérő bennfentes segítségével próbálta rekonstruálni, mi is történt a Fidesz 2026-os választási kampányában, amely a 16 éves kormányzásuk végéhez, és a kétharmados Tisza-győzelemhez vezetett.

A lap 2025 elején veszi fel a fonalat, amikor a a Fidesz központi digitális stábjában a szakemberek egyre inkább csak vakarták a fejüket, hogy mitévők legyenek, ugyanis „túlterheléses támadásként” élték meg Magyar Péter folyamatos megszólalásait, és nem találtak rajta fogást. A korábbi kampányfőnök, Gyürk András háttérbe szorulása után Orbán Balázs vette át az irányítást egy úgynevezett „impulzuskampánnyal”, amely

A gyakorlatban azonban a Harcosok Klubja, majd az átbrandelt Digitális Polgári Körök (DPK-k) is hatástalannak bizonyultak, a tagtoborzási kvótákat is csak nehezen, sokszor családtagokkal és idősekkel feltöltve tudták teljesíteni. „Ezzel magunkat vertük át” - emlékezett vissza a párt egyik politikusa.

A kampány utolsó hónapjaira a döntésképtelennek tartott Orbán Balázs helyett egyre inkább Kaminski Fanny vette át az irányítást. A stratégia is megváltozott: a 2025 őszén bevezetett, „Ők elveszik, mi adunk” jelmondattal fémjelzett osztogató intézkedések nem hoztak népszerűségnövekedést, a 14. havi nyugdíj kommunikációja pedig szinte „elsikkadt”. Ezért 2026 januárjában a kampány a háborús tematikára váltott, és az Ukrajnával való feszültség élezésére koncentrált.

A cikk szerint az igazságra akkor döbbentek rá, amikor az egyik egyéni jelölt este 8 óra előtt felhívta a miniszterelnököt, hogy közölje, veszíteni fog.

A cikk szerint két nappal a katasztrofális eredménnyel végződött választás után a Fidesz egyéni képviselőjelöltjei magyarázatot vártak a pártvezetéstől a Polgárok Házában, de egészen mást kaptak. A terembe érkező Orbán Viktor, Orbán Balázs és Kubatov Gábor nem a vereséget elemezte, hanem a jövőt vázolta fel egy olyan pártnak, amelynek tagjai között egyre hangosabban terjedt a felismerés: a Direkt36 szerint feszült hangulatú értekezleten nyílt bírálatok hangzottak el, miközben a vezetés már az ellenzéki létre készült.

A rossz hangulatot fokozta Orbán Balázs kampányfőnök prezentációja, aki még az óriási bukta után is csak a pozitívumokra fókuszált, és még a kormányközeli közvélemény-kutatókat is méltatta, amiért „jól teljesítettek, csak épp nem találták el az eredményt” – a megjegyzést a teremben többen gúnyos nevetéssel fogadták.

A források szerint a vezetés lezárta volna a megbeszélést, de többen szót kértek. Ferencz Orsolya, a párt VIII. kerületi jelöltje arról beszélt, történelmi vereséget szenvedtek. Úgy vélte, aki most beül a parlamentbe, az a pokolba ül, mert a kis létszámú Fidesz-frakciót óriási nyomás alá helyezi majd a Tisza.

Ferencz a pártvezetésnek címezve komoly kritikákat fogalmazott meg, Orbán Balázsnak azt üzente, az elméleti eszmefuttatásai senkit sem érdekelnek, Kubatov Gábornak pedig azt mondta, „ne fenyegessen senkit”. A kampányban szintén vezető szerepet játszó Szentkirályi Alexandra visszaszólt, mondván, ő „büszkén fog beülni a parlamenti pokolba”, és a vereséghez az is hozzájárult, hogy egyes jelöltek nem végezték el a munkájukat.

Lannert Judit új oktatásügyi miniszter az első interjúját a Balzac nevű, diákok által készített YouTube-csatornának adta. A T-Tudok Oktatáskutató Központ alapítója a Tisza-kormányban való munkát nagyon izgalmasnak nevezte, és jó csapatnak tartja a kormányt. A politikai szerepvállalásról elmondta, kutatóként került a székbe, ami nagy változást hozott az életébe, hiszen korábban inkább olvasgatott és irogatott, most pedig egész nap tárgyal és kommunikál.

„Nem véletlenül egy kutató voltam, tehát szeretek elmélyülni, olvasni és írni, de hát nagyon izgalmas ez a mostani történelmi pillanat, és ennek részese lenni, ez nagyon jó” – fogalmazott.

Azzal a kritikával kapcsolatban, hogy sosem tanított iskolában, azt mondta, gyakran éppen előnynek számít, ami hátránynak tűnik, mert így kicsit messzebbről tud ránézni a rendszerre. Hozzátette, hogy pályafutása elején két évig nevelőtanárként dolgozott egy gyermekotthonban tizenéves fiúk mellett, ahol többek között korrepetálta és segítette őket.

Szerinte a tétre menő, főleg lexikális tudást számonkérő értékeléseket, mint az érettségi vagy egy dolgozat, könnyen „meg lehet hekkelni” az AI segítségével. Emiatt a tanulás folyamatát kellene a középpontba helyezni. „Az lenne a lényeg, hogy hogyan jutunk el A-ból B-be, hogyan gondolkodunk, hogyan akarunk megoldani egy problémát, és nem az, hogy bebiflázunk tényeket, adatokat, mintha egy műveltségi versenyen lennénk” – jelentette ki.

Az AI veszélyeiről úgy vélekedett, hogy az kiiktathatja a gondolkodási folyamatot az iskolából. Példaként említette azt a helyzetet, amikor a pedagógus az AI-jal készíttet egy tesztet, a diák pedig szintén az AI-jal oldatja meg azt. „Itt teljesen eltűnt a pedagógus és a tanuló közötti folyamat, és a gondolkodás folyamata is” – mondta. Szerinte az AI-hoz fel kell nőni, és csak magas szintű szövegértéssel és logikai gondolkodással lehet jól használni.

Úgy látja, a 21. századi kompetenciák, mint a kritikai gondolkodás, a kreativitás, a kommunikáció és az együttműködés elengedhetetlenek ahhoz, hogy az ember ne váljon robottá, és az AI-t partnerként, ne pedig helyettesítőként használja. A gyermeki kreativitás és az AI kapcsolatáról egy meglepő álláspontot fogalmazott meg:

Ezt a PISA-felmérések adataira hivatkozva állította, amelyek szerint a korai, erőltetett számítógép-használat ronthatja a digitális szövegértést. Szerinte érvényes az elv, hogy „a több az kevesebb, illetve hát fordítva, a kevesebb több lenne”.

A kisgyermekkorban a mozgás, a levegő és a társas kapcsolatok fontosságát hangsúlyozta, mert a képernyőbe bújás rontja az érzelmi intelligenciát. Úgy véli, az AI-hoz 12-14 éves korban lehet eljutni, addig sokkal inkább offline kellene létezni.

Az érettségi rendszerét illetően elismerte, hogy a jelenlegi, adat- és lexikális tudásközpontú vizsga nem a jövő útja.

Ugyanakkor hozzátette, hogy a lexikális tudásra is szükség van, a kettőt egyensúlyba kell hozni. „Ismeretek nélkül nem tudunk kompetenciákat se fejleszteni, tehát ez nem egy vagy-vagy, csak arról van szó, hogy mi csak az ismeretekre súlyozunk” – mutatott rá a jelenlegi rendszer aránytalanságaira.

Az érettségit mint hagyományt és rítust nem dobná ki, mert szerinte fontos pillanat egy fiatal életében. „Én úgy emlékszem az én érettségeimre, és akkor úgy éreztem, hogy mindent tudok. Az egy olyan pillanat az ember életében, hogy úgy érzi, hogy valamit elért. Szerintem ezt az érzést ne vegyük el a jövő generációjától” - fogalmazott. Ugyanakkor a reformját elkerülhetetlennek tartja.

A PISA-adatokra hivatkozva elmondta, Magyarországon kiugróan erős a kapcsolat a családi háttér és a tanulási eredmények között, ami gátolja a társadalmi mobilitást és a humán erőforrás kiaknázását. A megoldást nem felülről jövő törvényekben, hanem a fejekben történő változásban és a helyi közösségek bevonásában látja. Szerinte ehhez forrásokat is kell biztosítani, például segítő szakemberek – gyógypedagógiai asszisztensek, szülői koordinátorok – bevonásával, hogy a terheket levegyék a pedagógusok válláról.

A hat- és nyolcosztályos gimnáziumi felvételi rendszert szintén komoly problémának tartja, amelyet szerinte az elit mozgat, hogy elkülönülhessen.

Kompetenciamérési adatok alapján állítja, hogy az elitiskolák jobb hátterű diákokat válogatnak ki, de nem feltétlenül fejlesztik őket gyorsabb ütemben, mint más intézmények. „Az sem fair, hogy egy háromórás teljesítményen múljon egy ennyire fontos valami.”

A csökkenő gyereklétszám miatt szerinte a rendszer egyre céltalanabbá válik, és a kérdést mindenképpen meg fogják vizsgálni.

A szabad iskolaválasztás megszüntetését politikailag kockázatosnak tartja, helyette azt a célt tűzte ki, hogy „minden iskola legyen jó”.

A finn iskolarendszerről azt mondta, a finnektől sokat lehet tanulni, de látni kell, hogy az egy más történelmű, egy homogént társadalom. „Nem véletlen, hogy a magyar iskolaszerkezet hasonlít a közép-európai iskolaszerkezetre, a németre, az osztrákra. Azért, mert sokkal hierarchikusabb társadalom van itt Közép-Európában, ezt is figyelembe kell venni.”

„Sokkal több idejük legyen arra, amit igazán szeretnek. Az, ami az elmúlt 16 évben, de azért kicsit előtte is volt, azért eléggé megnyomorította a gyerekeket.”

„Azt várom, hogy vidámabbak lesznek, felszabadultabbak” – mondta, hozzátéve, hogy fontosnak tartja, hogy a fiatalok bizakodóbbak legyenek, és jobb jövőképük legyen.

A diákok túlterheltségével kapcsolatban ismét a „több néha kevesebb” elvét említette. „A magyar gyerekek tanulnak szinte a legtöbbet Európában, és ha összehasonlítjuk, hogy ezzel nagyon-nagyon sok tanulással csak a közepes eredményt érjük el, akkor azt gondolom, hogy itt hihetetlen hibákat követünk el.”

A rugalmasságra példaként a 45 perces tanórákat hozta fel. „Alsó tagozaton miért kell 45 percet ott ülni? Lehet, hogy 20 perc után elfáradnak, akkor ki lehet menni az udvarra, játszani és visszamenni. És lehet, hogy 50 percig utána tudnak valami mást csinálni.”

A felsőoktatásról, különösen az alapítványi egyetemekről (KEKVA-k) elmondta, hogy maga az alapítványi forma nem ördögtől való, mert rugalmasságot biztosíthat, a probléma az volt, ahogyan az előző kormányzat ezt a modellt a közpénz magánvagyonná alakítására használta. A megoldást egy kétlépcsős folyamatban látja: először az összeférhetetlenségek megszüntetése a kuratóriumokban, majd egy új, átlátható finanszírozási és működési modell kidolgozása az egyetemekkel közösen.

A hallgatóközpontú egyetem fontosságát is kiemelte, ami nemcsak a minőségi oktatást, hanem a hallgatói képviseletet, a mentális egészségügyi szolgáltatásokat és a megfizethető kollégiumokat is magában foglalja.

A diákokkal való partnerségről elmondta, hogy a Gyermek- és Ifjúsági Részvételi Csoport létrehozásával már elindultak ezen az úton. A cél egy olyan folyamat kialakítása, ahol a fiatalokat biztonságos térben hallgatják meg, véleményüket eljuttatják a döntéshozókhoz, majd visszacsatolást is kapnak.

Végül a tanári pálya presztízséről beszélt. Szerinte a béremelés mellett kulcsfontosságú a szakmai autonómia és a jó munkahelyi környezet megteremtése. Úgy véli, a fiatalokat az vonzza majd a pályára, ha az iskola egy jó hangulatú, innovatív tanulószervezetté válik. „Pedagógusnak lenni az nagyon jó, ha nem kötjük gúzsba őket” – zárta gondolatait.