SZEMPONT
A Rovatból

A cukorbeteg gyerekek se kellenek az iskoláknak

Van olyan kisfiú, aki hétéves korára megtanulta saját magának beadni az inzulint és kiértékelni vércukor-eredményeit, csak azért, hogy ne a tanárának kelljen ezzel bajlódnia. De mindez hiába, ha a pedagógus felesleges tehernek éli meg ezt a helyzetet.
Prókai Eszter írása, Abcúg, címkép: Pixabay - szmo.hu
2018. október 02.



Az óvodai és iskolai pedagógusok egy része egész egyszerűen nem hajlandó vállalni a cukorbeteg gyerekek oktatását. Ennek oka legtöbbször a félelem: a tűtől, a napi többszöri vércukorméréstől, és a felelősségtől. Pedig a szülők együttműködőek lennének, telefonon elérhetőek, táblázatot gyártanak, viszik az ebédet reggelente. Van olyan kisfiú, aki hétéves korára megtanulta saját magának beadni az inzulint és kiértékelni vércukor-eredményeit, csak azért, hogy ne a tanárának kelljen ezzel bajlódnia. De mindez hiába, ha a pedagógus felesleges tehernek éli meg ezt a helyzetet. Nagyon sok szülőnek nem marad más megoldás, mint az iskola folyosóján üldögélés, vagy az, hogy a menzán vállalnak munkát, hogy mindig elérhetőek legyenek.

A magatartási problémás, közösségbe nehezen beilleszkedő, sajátos nevelési igényű gyerekek előtt egyre kevésbé nyitott a magyar közoktatás. A problémáról több cikket írtunk mi is az Abcúgra. Ezek a gyerekek és szüleik nehezebben találnak maguknak ingyenesen, a lakóhelyükhöz közel óvodai, iskolai ellátást. Van azonban egy másik csoport, amelynek tagjai szintén sokszor találkoznak elutasítással: ők a cukorbeteg gyerekek.

A közelmúltban beszélgettünk egy édesanyával arról, hogyan forgatta fel egész addigi életüket az, hogy 3 éves kisfiáról kiderült, cukorbeteg. A környékbeli óvodák, amint meghallották, hogy diabéteszes a gyerek, egyből kifogásokat kerestek, miért nem tudják ellátni majd, sőt, az egyik helyen még azt is az anya fejéhez vágták, hogy ők egy óvoda, nem pedig egészségügyi intézmény.

A probléma annyira általános, hogy tavaly az oktatási jogok biztosa ajánlásokkal fordult Balog Zoltán, akkori emberi erőforrások miniszterhez, hogy teremtse meg a jogszabályi feltételeit a diabéteszes gyerekek óvodai és iskolai ellátásának. Aáry-Tamás Lajos arra jutott, hogy ugyan a pedagógusok nem kötelezhetők egészségügyi műveletek elvégzésére (ez az iskolaorvos vagy a védőnő feladata lehetne), mégsem utasíthatják el a cukorbeteg gyerek felvételét csak a betegsége miatt.

Inkább ne jöjjön az osztálykirándulásra

Ilyenkor szeptemberben mindig megszaporodnak az ilyen jellegű esetek, napi szinten találkozunk a köznevelési intézmények elutasító hozzáállásáról szóló történetekkel az ország különböző pontjairól – kezdi Kerekes Andrea, a cukorbetegséggel élő gyerekek családjait segítő MentaPRO Alapítvány vezetője. A másik ilyen szerinte április, a beiratkozások időszaka. “Hiába a körzetes óvoda, előfordul, hogy nem veszik fel a diabétesszel élő gyerekeket. Bár ez törvényileg kötelességük, ilyenkor például azt a megoldást választják, hogy finoman jelzik a szülőnek: nem biztos, hogy itt lesz a legjobb a gyereknek” – meséli. Ez pedig elég meggyőző tud lenni, hiszen a cukorbetegséggel élő gyerekek szülei pontosan tudják, hogy a nem megfelelő ellátás, vagy az időből való kicsúszás, esetleg egy nem kellő gondossággal kimért szénhidrátadag már komoly egészségügyi kockázatot jelent.

Az alapítvány vezetője szerint a pedagógusok félelme legtöbbször abból fakad, hogy nincs túl sok ismeretük az autoimmun cukorbetegségről. Ha meghallják, hogy inzulint kell beadni és vércukrot mérni, sokan automatikusan az elutasítást választják. A félelem mellett a másik, ami ilyenkor a pedagógusok eszébe jut, az a nagylétszámú osztály vagy csoport miatt jogosan felmerülő gondolat: “hogyan fogok én ennyi gyerek mellett még külön figyelmet fordítani a diabéteszes tanulóra”.

De még ha fel is veszik a gyereket, sokszor menet közben derül ki, hogy részükről mégsem működik a dolog. Erre egy nagyon jó példa, amikor a diabéteszes gyereket egész egyszerűen nem viszi el az iskola táborba vagy osztálykirándulásra. “Ilyenkor jobb esetben megkérik a szülőt, hogy menjen ő is velük, rosszabb esetben pedig inkább azt mondják, hogy ne menjen a gyerek sem” – meséli Kerekes Andrea, aki szintén egy cukorbetegséggel élő fiú édesanyja.

Ő is tapasztalta a diabétesz okozta elutasítást, igaz, nem az iskolában, hanem egy sportegyesületben. “A kisfiam tíz éves volt, amikor diabéteszes lett. Akkor már kajakozott, nagyon jól is ment neki, lelkes volt, heti hat edzésre járt. Amikor kiderült a betegsége, a diagnózis után kihagyott két hónapot, utána viszont ugyanúgy szerette volna folytatni. Persze, nem volt már teljesen olyan, mint régen, de a lelkesedése és kitartása nem hagyott alább”.

Az edzőnek azonban nem tetszett, hogy bevitte a hajóba a szendvicsét, hogy be kellett kapnia edzés közben egy szőlőcukrot, ahogy az sem, hogy amikor ennie kellett, meg kellett állniuk. Ilyenkor a gyerek fejéhez vágta, hogy már megint miatta áll az edzés, miatta nem tud a csapat haladni. “Egy idő után azt vettük észre, hogy a fiúnknak nem volt kedve lejárni, beszéltünk is az edzővel, aki nekünk továbbra is azt mondta, hogy semmi gond, de az edzéseken ugyanúgy piszkálta. Végül átírattuk egy másik klubba, ahol már volt egy másik diabéteszes gyerek, az edzőt pedig nem zavarta, hogy emiatt néha bizony meg kell állni, tárt karokkal fogadták” – meséli.

Kerekes Andrea szerint a finneknél már működő módszert kéne a hazai gyakorlatba is átültetni. Ott ugyanis, ha bekerül egy diabéteszes gyerek egy közösségbe, akkor a vele foglalkozó pedagógusoknak, edzőknek, el kell menniük egy olyan képzésre, ahol megtanítanak nekik mindent, ami a diabétesszel kapcsolatos. Azt mondja, szerencsére már Magyarországon is vannak nagyon jó kezdeményezések, rengeteg elfogadó pedagógus van, akinek nagyon jó a hozzállása, és a cukorbeteg gyerekek többsége ilyen iskolába is jár. “Azonban a probléma létezik, és az lenne az ideális, ha egyáltalán nem lenne olyan óvoda vagy iskola az országban, ahol csak azért nem akarnak tanítani egy gyereket, mert cukorbetegséggel él”.

Az extra igényeket elégíttessék ki máshol!

Egy másik anyuka kislányánál négy éve diagnosztizálták a diabéteszt, akkor még bölcsődébe járt. A kislány SNI-s is, ez szerinte nagyobb problémaként jelentkezett, amikor szerette volna óvodába íratni őt, de a cukorbetegség hírére sem kezdtek repesni az óvónők. “Közelharcot kellett vívnom már azért is, hogy egyáltalán megmérjék napközben a vércukorszintjét. Nem vállalták ezt a feladatot, ezért a kislányom az első két évben mindössze napi két órát járt óvodába, ez volt az az időtartam, amíg következmény nélkül lehetett nem hozzányúlni” – meséli az anya.

Aztán megelégelte ezt a helyzetet, és kérte, legalább nyolctól délig hadd lehessen közösségben a lánya, és biztosítsanak neki ebédet is. “Azt vállaltam, hogy ebédidőben bemegyek és megmérem a cukrát, de addig igenis boldoguljanak vele” – meséli. Az anya úgy érezte, hogy értelmi fogyatékosként kezelik a gyerekét, nem vitték a közösségi programokra, nem mehetett a könyvtárba, amíg a többi ovis elment valamilyen külső programra, a kislány fent maradt a dadussal kettesben a csoportszobában. A szülők végül úgy döntöttek, átíratják máshová. “Az új hely fantasztikus volt. Két olyan remek pedagógus kezébe került, akik az én gyerekemből év végére kihozták, hogy iskolaérett, fegyelmezett, érdeklődő, szárnyaló gyerek legyen. Számomra ők emberségből és pedagógiából jelesre vizsgáztak”.

Azóta már iskolába jár a kislány, a szeptemberi tanévnyitó óta eltelt négy hét tapasztalatai alapján az anya úgy érzi, nem tudnak majd sokáig itt maradni. “A beiratkozáskor még teljesen nyitottan reagáltak a diabétesz hírére, mondták, hogy a felső tagozaton is van két cukorbeteg diák. Az évnyitó ünnepség után mondták a tanárok, hogy hagyjuk ott a gyerekeket. Anélkül, hogy bármit is megbeszéltünk volna az állapotáról vagy arról, hogy mikor mire kell figyelni nála. Úgy kellett nyomulnom, hogy legalább a telefonszámomat írják fel, ha bármi van a gyerekkel, el tudjanak érni” – meséli.

A helyzet az évnyitó óta csak rosszabbodott: közelharcot kellett vívnia a tanárokkal, hogy a lánya magánál tarthassa a telefonját, három napig próbált a pedagógusok közelébe férkőzni, hogy elmondhassa, mi is az a diabétesz, felkelteni némi érdeklődést bennük, de totális elzárkózás volt a válasz. “Nem érek rá, nekem erre nincs időm – válaszolták. Gondoltam, hogy írok egy útmutatót a legszükségesebb információkkal, azt csak elolvassák. Erre az volt a válasz, hogy az igazgató behívatott magához. És ekkor még mindig csak negyedik napja ment a tanítás” – meséli az anya.

Az intézményvezető elmondta, hogy a pedagógusainak joga van azt mondani, hogy nem vállalják a gyerek ellátását, ha akarja, üljön kint a folyosón, amíg akkora nem lesz a kislány, hogy önállóan el tudja intézni, amit a betegsége megkíván. “Én azóta is ezt csinálom minden nap: ülök az iskola folyosóján egész délelőtt, a szünetekben pedig ellátom a gyereket”. A héten már kétszer került szóváltásba a kislány tanítónénijével, aki az anya állítása szerint azt mondta, hogy nem fogja a gyereke extra igényeit kielégíteni, azt oldja meg az anyukája.

“Én igyekszem két oldalról szemlélni a helyzetet: tudom, hogy a tanárokon is óriási a nyomás, cserébe nagyon kevés a fizetés, és tudom, hogy egy diabéteszes gyerek erőn felüli teljesítést kíván tőlük. Emelem is a kalapom az előtt, aki erre képes. De akkor is meg lehet oldani, ha van szándék, és a szülők tényleg nagyon támogatók, hiszen nekik is az az érdekük, hogy a gyerekükkel minden rendben legyen. Beviszik az ebédet, bármikor lehet őket hívni telefonon, ugranak egyből, ha probléma van. Csak némi együttműködésre lenne szükség, de az sokszor teljesen hiányzik”.

Túl nagy felelősséget mér rájuk

Egy kis faluban élnek azok a szülők, akiknek gyerekéről 3 éves korában derült ki, hogy cukorbeteg. Az iskolai beiratkozáskor még azt mondták a szülőknek, hogy semmi problémát nem fog okozni a gyerek diabétesze, megoldják. “Augusztusban el is hívtuk magunkhoz a leendő tanítónénit egy rövid beszélgetésre, felvázoltuk, hogy mit is jelent valójában ez a betegség, mire kell figyelni, abban maradtunk, hogy írok egy kisebb táblázatot is arról, hogy melyik tünet mire utalhat. Eleinte teljesen támogató volt, de később rájöttem, hogy szerintem megrettenhetett ettől az egész helyzettől, ráadásul ez volt az első alkalom, hogy elsős osztályt bízzak rá” – emlékszik vissza az anya.

Szeptember elsején, az évnyitón már azzal fogadták, hogy ez nem fog menni, és a tanítónő vázolta a félelmeit. Később szerveztek egy beszélgetést az igazgató, a helyettese, tanítónő, egy másik tanár és a szülők között, ez pedig az anyuka visszaemlékezése szerint nem telt túl jó hangulatban. “Folyamatosan azt hajtogatták, hogy nekik ez túl nagy felelősség, amit én rájuk mérek”. Végül nem is tudtak dűlőre jutni, ezért egy olyan szülő ajánlására, akinek szintén cukorbeteg gyereke van, átíratták fiúkat egy másik, a lakóhelyüktől 25 kilométerre lévő iskolába. Az anyának nagyon rosszul esett a pedagógusok hozzáállása, annak tükrében meg főleg, hogy többükkel korábban kollégák is voltak. Mire a fia hét éves lett, megtanulta saját magának beadni az inzulint, és arra is képes volt, hogy kiértékelje a vércukor eredményeit. Szerinte igazán nem lett volna sok gond vele, mégis inkább nemet mondtak rá.

Mázlijuk volt

Ágnes kislánya, Emília kiscsoportos volt, amikor cukorbeteg és gluténérzékeny lett. A kislánynak van egy ikertestvére is, aki szintén abba az óvodába járt, így az összes óvónő tudta, hogy mi történik éppen a kislánnyal, nem érte őket új információként, hogy a középső csoportot már cukorbetegként fogja kezdeni a gyerek. Az ő példájuk mutatja meg, milyen sok múlik a pedagógusok hozzáállásán. Pont attól a tanévtől ment el az egyik óvónő, és nem is jött helyette más, ezért 25 gyerek jutott egyetlen óvónőre, akik közül hárman SNI-sek voltak, plusz Ágnes cukorbeteg kislánya. Ennek ellenére az anya azt meséli, a kezdetektől fogva támogató volt a hozzáállásuk.

“Akkoriban még délben is be kellett adni Emíliának az inzulint ezzel volt eleinte egy kis probléma, hogy ki fogja majd megcsinálni, mert az óvónéni tűfóbiás volt. De aztán megtanítottuk a pedagógiai asszisztensnek, és utána nem volt ezzel soha gond” – meséli. Ágnes viszi minden nap a kislánya ételét az óvodába, és naponta akár többször is beszélnek telefonon az óvónővel, ha bármilyen kérdés vagy probléma felmerül. Ágnes is úgy látja, mázlijuk volt, hogy ilyen simán ment a visszailleszkedés cukorbeteg gyerekként, ők a pozitív példa, látja ő is, hogy mennyire küszködnek ezzel a szülők. Bármennyire is támogató ugyanis egy intézmény, előfordulhat, hogy el kell hozni a gyereket vagy többször kell telefonálni. Ezt a munkahelyek nem tolerálják nagyon jól, ezért néha nem marad más megoldás, mint az óvoda vagy iskola közelében munkát vállalni. Ismer olyanokat, akik emiatt részmunkaidőben az intézményben vagy annak a közelében helyezkednek el a konyhán vagy a kertészetben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Annyit értenek a nukleáris energiához, mint ló a mozijegyhez” – a Paksi Atomerőmű fideszes vezetését bírálta a volt MVM-főnök
Mártha Imre, a Magyar Villamos Művek egykori vezérigazgatója élesen bírálta a paksi atomerőmű jelenlegi vezetését. Szerinte a menedzsment szakmai felkészültsége nem megfelelő, a létesítményt valójában a kétezer fős szakmai stáb működteti.


Mártha Imre, a Magyar Villamos Művek korábbi vezérigazgatója az ATV Egyenes Beszéd című műsorában beszélt arról a 2018-as leveléről, amelyben már akkor a paksi atomerőmű hűtési problémáira és a Paks II projekt aggályaira hívta fel a figyelmet. A volt MVM-vezér szerint a 2018-as figyelmeztetései bejöttek. Azt mondta, nem örül ennek. A Süli János akkori miniszternek írt levelében két kulcsmondat szerepel, az egyik, hogy „jelenleg üzemelő Paks I végletekig kihasználja a Duna folyóvíz adta hűtési lehetőségeket”, a másik pedig, hogy „egyszerűen nincs és nem is lesz megfelelő mennyiségű víz a Dunában.”

Mártha szerint „az a baj, hogy szerintem most sokkal nagyobb a gond, mint amit a levélben leírtam.”

Kifejtette, hogy a Paks I atomerőmű jelenleg a nyolc turbinából eggyel, a négy reaktorból pedig egy csökkentett teljesítményűvel üzemel, ami egyáltalán nem felel meg a tervezett működési állapotnak. Bár az orosz gépkönyvek említik ezt a lehetőséget, de nem heteken vagy hónapokon át tartó üzemre tervezték. A helyzetet egy hasonlattal írta le:

„Ez olyan, mintha egy Forma 1-es autóval a budapesti belvárosban döcögnénk, megállással indulva, 5 km/órás sebességgel.”

A paksi szakemberek munkáját zseniálisnak nevezte, akik ebben a helyzetben is képesek működtetni az erőművet. Ugyanakkor élesen bírálta az atomerőmű jelenlegi vezetését.

Úgy fogalmazott, az erőmű egy félkatonai szervezet, amelynek élén jelenleg „egy bukott fideszes energiahivatali elnök [Horváth Péter Jánosra gondol - a szerk.] ül, és a felügyelő bizottság élén pedig egy Fidesz által indított országgyűlési képviselő, aki úgy tudom, hogy nem nyerte meg a körzetét [itt pedig Steiner Attilára].”

„Ők ketten szerintem annyit értenek a nukleáris energetikához, mint ló a mozijegyhez. Nem ők viszik a művet. Az a kétezer ember viszi, aki ott éjjel-nappal azon dolgozik, hogy ez az egy turbina és az a fél reaktor terhelés működjön.”

Mártha szerint a kormányzati kommunikáció is ezt tükrözi, mivel a miniszterelnök helyszíni látogatásai során nem a felsővezetőkkel, hanem a műszaki vezérhelyettessel mutatkozik. Úgy véli, egy atomerőmű esetében nem szerencsés, ha törések vannak a menedzsment és a szakszemélyzet között.

A jelenlegi, csökkentett teljesítményű üzemmód fenntarthatóságával kapcsolatban bizonytalanságát fejezte ki. Azt mondta, a blokkvezérlő mérnökök bravúrja, hogy a rendszer így is működik, de abban nem biztos, hogy ez hetekig vagy hónapokig tartható.

A legnagyobb veszélynek azt tartja, ha az utolsó blokk is leállna. „Ha ne adj isten Paks leáll, mert elfogy a víz, akkor egy 2000 megawattos termelőberendezés átfordul az ország egyik legnagyobb fogyasztójává.”

Míg egy működő blokk képes „megfűteni” a másikat az újraindításhoz, a teljes leállás és kihűlés utáni újraindítás rendkívül nehézkes lenne. Egy régi példát említett: „Ez utoljára több mint 40 éve ezelőtt indult el hideg állapotból, ahhoz külön kazánparkot építettek a szovjetek, és arról a kazánparkról fűtötték meg az első reaktort.” Hozzátette, hogy ezt a kazánparkot már évtizedekkel ezelőtt lebontották.

A jelenlegi helyzetet, amikor a Duna vízszintje centikre van a leállástól, „hajmeresztő pillanatnak” nevezte.

A reaktorok élettartamára is káros a gyakori leállítás és újraindítás. Az orosz tervek szerint ezeket a blokkokat folyamatos, teljes terhelésű üzemre tervezték, a le- és felterhelés fogyasztja az élettartamukat. Emlékeztetett, hogy a románok a cernavodai atomerőműnél hasonló problémákkal küzdenek, és négy uszályt süllyesztettek el a Dunában, hogy egy mesterséges küszöbbel megemeljék a vízszintet.

Mártha Imre beszélt egy lehetséges megoldási javaslatról is, amelyen a budapesti közüzemek a Műszaki Egyetemmel közösen dolgoznak.

A projekt célja egy 120 kilométeres távvezeték kiépítése Paks és Budapest között, a Duna nyomvonalán, amellyel az atomerőmű hulladékhőjét lehetne eljuttatni Budapestre és az útba eső városokba távfűtési célra.

Ez szerinte Pakson is segítene, mert a jelenleg a Dunába engedett hőt hasznosítani lehetne. Konkrét becslést is mondott: „A mi számításaink szerint, ami még nagyon előzetes, egy ilyen 150-200 megawatt hőt, teljesítményt ilyenkor is el lehetne hozni, ami most egyébként az élethalál közötti különbség.” Hangsúlyozta, hogy ez egy többéves projekt.

A Paks II beruházás kapcsán megismételte korábbi aggályait. Szerinte a jelenlegi helyzetben a Dunába már egyetlen megawattnyi plusz hőteljesítményt sem lehetne beengedni, ezért Paks II esetében elkerülhetetlen lesz hűtőtornyok építése. Ez a Heller-Forgó-féle technológia ismert és működő, de megépítése az egész projekt újratervezését, újraengedélyeztetését és jelentős költségnövekedést vonna maga után.

A nagyméretű atomerőművek építését mára elavult koncepciónak tartja, a Paks II projektet egy kihalásra ítélt mamuthoz hasonlította.

Felidézte, hogy már évekkel ezelőtt megjósolta, hogy az Európai Unió a tiltott állami támogatás és a szabványok miatt sem fogja engedélyezni a projektet az eredeti formájában.

„Most olyan érdekes, hogy én ezt megmondtam, csak senki nem hitte el.”

Ehelyett a Paks I blokkok üzemidejének meghosszabbítását tartaná a legfontosabbnak, akár 80 éves korig, ahogy arra amerikai példák is vannak. Kritizálta a kormány korábbi „szélerőmű frászát”, mondván, ha az elmúlt 16 évben épültek volna szélerőművek, azok most jelentősen kiegészíthetnék a napelemparkokat, és könnyebb helyzetben lenne az ország.

Teljes interjú:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Szél Bernadett: A szakma tudta, és figyelmeztette a kormányt, hogy nem fogja bírni a Duna, de a Fidesz egy ponton túl masszívan a klímacélok ellen harcolt
Szél Bernadett volt országgyűlési képviselő a Fidesz-kormányok felelősségét firtatja a jelenlegi energiaválságban. Szerinte a Duna rekordalacsony vízállása és a paksi atomerőmű leterhelése előre látható volt, de a figyelmeztetéseket lesöpörték.
M.M. / Fotó: - szmo.hu
2026. augusztus 06.



Szél Bernadett volt országgyűlési képviselő szerint a mostani hőség, aszály és a Duna rekordalacsony vízállása miatti energia- és vízellátási válság nem az elmúlt hetek, hanem az elmúlt tizenhat év kormányzati mulasztásainak az eredménye.

Posztjában úgy fogalmaz, a Fidesznek „tizenhat éve volt” felkészíteni az országot, méghozzá „kétharmaddal, rendeleti kormányzással, ezermilliárdnyi uniós forrással és gyakorlatilag korlátlan politikai hatalommal”.

Írását azzal kezdi, hogy miközben „az ellenzéki Fidesz épp négy hetet kér számon Magyar Péteren”, ő „tizenhat évet” kér számon a Fideszen. Hangsúlyozza, hogy nem utólag okoskodik, hiszen parlamenti dokumentumok és bírósági ítéletek sora bizonyítja, hogy időben jelezte a veszélyeket.

Úgy látja, a Fidesz-kormányok mindenben válságot láttak – a migrációtól a genderkérdésig –, „csak az egyetlen valós problémával nem voltak hajlandók foglalkozni: az elkerülhetetlenül begyűrűző klímaválsággal és a szükséges alkalmazkodással!”.

A jelenlegi helyzetet úgy írja le, hogy „a hőség, az aszály, a Duna katasztrofálisan alacsony vízállása és túlmelegedése, valamint az energia- és vízellátási gondok egyszerre omlanak rá Magyarországra”. Felidézi a fideszes politikusok nyilatkozatait: Bóka János szerint „erre fel kellett volna készülni”, amire Szél azt javasolja, „írja fel szépen magának a tükörre”. Németh Balázs megjegyzésére, miszerint már nyár elején lehetett látni hogy baj lesz, azt írja: „Nem 2010 lehetett látni, hogy baj lesz.”

Rétvári Bence felvetésére pedig, miszerint a kormánynak négy hete volt cselekedni, úgy reagál: „Nem, az előző kormánynak 16 éve és RENGETEG PÉNZE lett volna cselekedni.”

A volt képviselő felidézi, hogy már 2014-ben felhívta a figyelmet a paksi bővítés hűtővízigényével és a Duna alacsony vízállásával járó kockázatokra. Szerinte

„A SZAKMA TUDTA, és FIGYELMEZTETTE A KORMÁNYT, hogy nem fogja bírni a Duna; ők is tudták.”

A kormány válasza erre szerinte nem egy nyílt vita volt, hanem a szerződések titkosítása és az adatok elzárása. Emlékeztetett, hogy Orbán Viktor „az évszázad üzletének”, Lázár János pedig „az elmúlt negyven év legjobb bizniszének” nevezte Paks II-t.

Szél kitér arra is, hogy a szakma egy diverzifikált energiamixet javasolt. 2015-ben törvényjavaslatot nyújtott be a napelemekre és szélerőművekre kivetett környezetvédelmi termékdíj eltörléséért, mivel abszurdnak tartotta, hogy a kormány „környezetszennyező termékként” adóztatja a tiszta energiát. A Fidesz ezt lesöpörte.

Később képviselőtársaival együtt tízmilliárdokat javasoltak a környezetvédelmi és vízügyi rendszer megerősítésére, de ezeket a módosításokat is elutasították, sőt, „hangosan falkában röhögték ki” a javaslattevőket.

Írt a lakossági energetikai korszerűsítések elmaradásáról is: egy 150 milliárd forintos uniós programból hárommillió háztartás újulhatott volna meg, de Lázár János közölte, a forrásokat inkább állami épületekre fordítják.

Ezzel a Fidesz szerinte „nemcsak támogatást vett el a családoktól. Elvette annak lehetőségét is, hogy Magyarország kevesebb energiát fogyasztó, válságállóbb ország legyen.”

A szélerőműveket szerinte „gyakorlatilag betiltották”, és megemlíti, hogy 2019-ben hiába kérdezett rá a Nemzeti Energia- és Klímatervvel kapcsolatban a hálózatfejlesztés szükségességére, amiről a kormány is tudta, hogy elengedhetetlen lenne. „Vagyis pontosan tudták, mit kellene megcsinálni. Mégsem csinálták meg.”

Szóba hozta a Mátrai Erőmű 2020-as állami megvásárlását is, ami miatt feljelentést tett. Úgy látja, „egy pénzügyileg kivéreztetett, veszteséges, jelentős környezetvédelmi kötelezettségekkel terhelt erőművet vettünk vissza az adófizetők pénzéből”.

A volt képviselő szerint a Fidesz nemcsak nem foglalkozott a problémával, de egy ponton túl „masszívan a klímacélok ellen harcolt”.

Felidézi, amikor Orbán Viktor 2019-ben megvétózta az EU 2050-es klímasemlegességi célját, Gulyás Gergely válasza az volt: „Nincs ok a sietségre”, egy fideszes bizottsági elnök pedig úgy reagált: „Nem kerget bennünket a tatár.”

Szél bírósághoz fordult a vétó előkészítő anyagainak kiadásáért, és első fokon nyert is. Amikor pedig azt kérte, Orbán Viktor számoljon be a vétóról a parlamentben, „Kövér László segítségével inkább átírták a törvényt”, és megszüntették a miniszterelnök beszámolási kötelezettségét. A Fidesz–KDNP képviselői a klímaválságról kezdeményezett rendkívüli parlamenti ülést is bojkottálták.

Szél szerint a Fidesz „leépítette azt az intézményrendszert is, amelynek az országot fel kellett volna készítenie”, például megszüntették az önálló környezetvédelmi minisztériumot. A 2010-ben még 400 fős tárca kapacitása egy 70 fős államtitkárságra olvadt.

Még Áder Jánost is kérte, hogy lépjen közbe, de szerinte „elnök úr inkább Kék Bolygózott a Kossuth rádióban; a pénzt köszöni, ennyike.”

Posztját azzal zárja, hogy az autokrácia „elveszi az állam tanulási képességét is”.

Szerinte a Fidesz tizenhat év alatt „nem felkészítette, hanem kiszolgáltatottabbá tette Magyarországot”. Úgy véli, most úgy tesznek, mintha az ország története négy hete kezdődött volna. „Nem, nem és nem” – írja, majd hozzáteszi: „Itt vagyok, ott voltam, emlékszem és esélyük sincs arra, hogy elfelejtsük.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Vona Gábor: Magyar Pétert csak egyvalaki tudja megállítani
A politikus szerint sem az ellenzék, sem a sajtó nem képes megállítani a kétharmados többséggel kormányzó Magyar Pétert. Úgy véli, egyedül a Tisza Párt saját szavazóbázisa tudná korlátok közé szorítani a miniszterelnököt, ha jeleznék elégedetlenségüket.
F. O. - szmo.hu
2026. augusztus 05.



A Médiapiac című műsorban fejtette ki véleményét Vona Gábor, a Második Reformkor Párt elnöke, aki eredetileg a halál témájáról beszélt volna, de a közelmúlt eseményei miatt inkább az aktuálpolitikára terelődött a szó. A politikus a beszélgetés elején azonnal reagált arra a hírre, hogy visszavonták az M1 Híradó újonnan kinevezett főszerkesztőjének és műsorvezetőjének megbízatását, miután Magyar Péter miniszterelnök egy kommentben fejezte ki nemtetszését.

Vona szerint már a két név, Hajdú Gábor és Borsa Miklós felmerülése is hiba volt a közmédia megújítása kapcsán. Úgy véli, a másik, talán még súlyosabb hiba, hogy a miniszterelnök kommentje kellett a döntés visszavonásához.

„A miniszterelnök ezek szerint lényegében kézi vezérléssel, bemondásra tud beavatkozni a kommentben, még csak nem is egy hivatalos levélben vagy egy magántelefonhívásban, hanem kommentben, nyilvánosan teszi helyre, »a közszolgálati tévét«” – fogalmazott.

Szerinte ez a lépés nem a demokratikus érzésünket erősíti. „ Magyar Péter miniszterelnökként mindent kézben akar tartani, és mindent ő akar irányítani és korrigálni, ha szükséges” – mondta.

Mélyebb, rendszerszintű gondot lát az ügyben.

„Itt az igazi, súlyos probléma most nemcsak az, hogy kommunikációsan ez egy rosszul kezelt konfliktus, hanem egy működési elv, egy antidemokratikus működési elv jelenik meg így a szőnyeg alól”

– jelentette ki. Szerinte ha ez a fajta „kommentben kormányzás” lesz a norma, az hosszabb távon komoly problémákat vet fel.

A Tisza Párt fejlődési ívét is kritikával illette, mondván, a párt nem kormányzásra, hanem egy rendszer leváltására kapott kétharmados felhatalmazást. Szerinte egy semmiből jött, tapasztalatlan politikusokból álló pártnak két év alatt nem lehet felkészülni egy kétharmados kormányzásra.

„Nincs meg az a szamárlétra sem, hogy elindulsz, kialakítod a saját értékrendedet, programodat, bejutsz az Országgyűlésbe, növekedsz, kudarcokkal szembesülsz, hanem lényegében egyből, szinte a semmiből. És szerintem ez a fajta unorthodox szervezetfejlődés, vagy közösségfejlődés, előbb-utóbb benyújtja a számlát” – magyarázta.

A kialakult vízválság kapcsán a politikai egység hiányát emelte ki. Felvetette, hogy a pártok frakcióvezetői közös sajtótájékoztatót is tarthattak volna, hogy a nemzeti egység képét mutassák. „Mi lett volna, hogyha ebben a helyzetben a parlamenti pártok frakcióvezetői azt mondják, hogy ez most egy olyan helyzet, hogy tudjuk, mindannyiunk »hardcore« szavazóinak nem fog tetszeni, hogy itt áll mellettem a másik, de most egy olyan helyzet van, hogy ezt be kell nyelnie a saját szavazóbázisunknak, és mi itt most közösen vagyunk” – vázolta fel a lehetőséget. Véleménye szerint ezek az „out of the box” kilépések hiányoznak a magyar politikából.

Élesen bírálta a jelenlegi politikai kultúrát, amelyet „keresleti politikának” nevezett, ahol a pártok azt nézik, mit akarnak hallani az emberek, ahelyett, hogy „kínálati politikát” folytatnának, azaz valódi programokkal és értékrenddel állnának elő. Szerinte a miniszterelnököt egyedül a saját szavazóbázisa állíthatná meg, ha jeleznék, hogy bizonyos lépések már nem elfogadhatók számukra.

„Most Magyar Pétert én nem tudom megállítani, te se, a sajtó se, senki nem tudja, kétharmada van. Egyvalaki tudja megállítani: a Tisza szavazóbázisa. Nekik kellene ilyenkor jelezni, hogy ez nem oké” – mondta.
A teljes beszélgetés:

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Takács Péter: Majka áldozatpózba vágta magát, miután tengerparti képpel hergelte azokat, akiknek nem tetszett a hétvégi energiazabáló nagykoncertje
A fideszes politikus odaszúrt a rappernek, aki egy fenyegető üzenet miatt lemondta egy erdélyi koncertjét. Takács arra is kitért, hogy szerinte „Magyar Péter napi szintű hergeléséből, uszításából milyen indulatok fakadnak.”
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. augusztus 05.



„Bele kéne lőni a fideszeseket a Dunába” – ezzel a kommenttel illusztrálta Takács Péter fideszes országgyűlési képviselő egy Facebook-posztban, hogy szerinte milyen indulatokat kelt Magyar Péter kommunikációja.

A képviselő a bejegyzés végén feltette a kérdést: „Ez már Szeretetország, tessék mondani?”

A poszt elején Majka életveszélyes megfenyegetéséről ír, ami miatt a rapper lemondta egy erdélyi koncertjét.

Takács szerint szerint Majka „áldozatpózba vágta magát, miután tengerparti képpel hergelte azokat, akiknek nem tetszett a hétvégi energiazabáló nagykoncertje.”

Úgy látja, ilyenkor „gyorsan el kell játszani az áldozatot és be kell mutatni, hogy bizony az őt joggal kritizálók képesek lennének akár gyilkolni is, hát ki hallgatná meg a véleményüket.”

Leszögezte, hogy „persze, fenyegetni bárkit is, az nem elfogadható dolog”, majd áttért a saját oldalán tapasztaltakra. Állítása szerint egy kommentelő „remek ötlettel” állt elő az egyik posztja alatt a Duna vízszintjének megemelésére.

A képviselő idézte is a szerinte „briliáns” megoldást: „Bele kéne lőni a fideszeseket a Dunába, hogy a belőlük képződött medergát emelje a vízszintet.”

Takács szerint „ez csak egyetlen példa arra, hogy Magyar Péter napi szintű hergeléséből, uszításából milyen indulatok fakadnak.”

Hozzátette, mások ennél tovább is mennének: „Egyesek csak sárga csillaggal jelölnék a fideszesek lakását, más nem állna meg itt.”

Majka lemondott koncertjéről itt írtunk részletesebben:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk