Meghalt Csollány Szilveszter olimpiai bajnok tornász
Ötvenegy esztendős korában elhunyt Csollány Szilveszter olimpiai bajnok tornász – adja hírül a Nemzeti Sport Online.
Korábban mi is beszámoltunk róla, hogy a 2000-es sydney-i olimpiai játékokon aranyérmes tornász december elején koronavírus miatt került lélegeztetőgépre, állapota súlyos volt.
A Magyar Tornaszövetség (MATSZ) és a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) közös közleményében az alábbiak olvashatók:
Az olimpiai bajnok tornász nemcsak sportolóként ért el kimagasló eredményeket, hanem kiváló férj és nagyon jó édesapa is volt.”
A tornász 2000-ben Sydney-ben gyűrűn nyert olimpiai bajnoki címet, 2003-ban visszavonult, az utóbbi időben Ausztriában dolgozott edzőként.
Az MTI beszámolója szerint Csollány 1970. április 13-án született Sopronban. A tornával átlagon felüli fizikai képességeinek és tanulékonyságának köszönhetően már ötévesen megismerkedett, Győrben. Amikor követte volna a bátyját, és inkább futballozni akart, az édesanyja és az edzője meggyőzték a folytatásról, és az is sokat számított, hogy már egészen fiatalon voltak sikerélményei a versenyeken.
A fővárosba 1986-ban költözött, az Újpesti Dózsa sportolója lett, három esztendővel később bekerült a felnőtt válogatott keretébe. 1990-ben pedig - a korosztályos versenyek érmei után – első alkalommal állhatott dobogóra a nemzetközi felnőtt mezőnyben, miután harmadik lett az Európa-bajnokságon.
Szókimondó magatartása következtében, a szakvezetőkkel folytatott vitái után 1993-ban eltiltották, és fegyelmi büntetése miatt nem engedték indulni a vb-n, vagyis kizárták a válogatottból. Pedig ekkor már világbajnoki ezüst- és kétszeres Európa-bajnoki bronzérmes volt, a barcelonai olimpián pedig a hatodik helyen végzett gyűrűn. Ekkor az Egyesült Államokba költözött, és előbb St. Louisban, majd Sacramentóban fiatalokat oktatott. Nehéz körülmények között dolgozott, közben pedig egyedül, edző nélkül készült az atlantai ötkarikás játékokra. Megváltozott, és fegyelmezett emberként ezüstérmet nyert.
A világversenyeken csak gyűrűn nyert érmeket, ezért manapság már sokan szerspecialistaként emlékeznek rá, pedig akkoriban erre még nem volt lehetőség.
Sikertörténete a 2002-es debreceni világbajnokság megnyerésével vált teljessé. Így a következő évben egy olimpiai arany- és ezüst-, egy világbajnoki arany- és öt ezüst-, illetve egy Európa-bajnoki arany-, egy ezüst- és négy bronzérem után visszavonult. Ennek oka, hogy megelégelte a folytonos fogyókúrát, a kemény edzéseket. Emellett a motivációja is hiányzott, hiszen mindent elért, amit akart.
Versenyzőként a torna száz százalékban kitöltötte az életét. Ezért az edzések mellett nem tudott komolyan tanulni, de a civil életben elsősorban nem emiatt szembesült nehézségekkel. Miután 2005-től elkezdte kapni az olimpiai életjáradékot, felvettek egy svájci frank alapú, biztosítással egybekötött hitelt a családi házukra. A hitel törlesztőrészlete az egekbe szökött a 2008-as gazdasági világválság után.
Mindez, ha nem is tette tönkre, mert nélkülözniük nem kellett, de rendkívül nehézzé vált a megélhetésük. Előfordult, hogy több különböző állása volt egyszerre. Minden munkát elvállalt, tevékenykedett egy önkormányzat sportosztályán, játszótereket gyártó cégnél, volt újságíró és középiskolában testnevelő. Másfél évig pedig egy kocsmában csaposként dolgozott, de így is nehezen éltek meg.
Először 2008-ban foglalkozott gyerekekkel Sopronban, de a kezdeti sikerek és népszerűség után ellehetetlenítették a saját tornaiskoláját. Két évig, 2011 és 2013 között Izlandon egy klubcsapatnál dolgozott, amit szintén nagyon szeretett. Ám két év után a felesége honvágya miatt hazatértek. Csollány ezután másfél éven át Sopron és Svájc között ingázott, ahol szintén tornaedzőként dolgozott, ahogyan később Ausztriában is. Időközben a magyar szövetség segítségével a soproni klubhoz került, ám végül ott sem volt maradása, pedig tevékenységét a szövetségi kapitány is méltatta.
