Háda György: "A kereskedést kiválóan megtanultuk"
Bár családi kisvállalkozásként kezdték, a tiszakanyári bejegyzésű Háda Kft. használtruha üzletei mára országszerte több mint 700 embernek adnak munkát. Hogyan lett a vidéki turkálóból magyarországi üzletlánc? Háda György, a cég alapítója és az cég egyik tulajdonosa mondja el.
- Előre készült arra, hogy egyszer saját vállalkozásba fog?
- A szocializmusban egy vállalatnál mindenkinek megvolt a maga kényelmes vagy kényelmetlen helye, megkapta a fizetését. Én viszont 1988-89-ben a vállalattól sokat jártam Budapestre, valamivel többet láttam a világból. 1988 környékén már lehetett tudni elejtett megjegyzésekből, félszavakból, hogy itt a rendszerváltás után mindenki magára lesz utalva, senkire nem fognak vigyázni.
A kilencvenes évek elején aztán a 25 éves érettségi találkozónkon mindenki elmondta, mi történt vele. Kiderült, hogy csak 4-5 ember maradt a szakmájában. Szinte mindenki életében változás történt 1990-ben: volt, akinek egyenesen megtört a karrierje. Az én korosztályomon jól lemérhető a rendszerváltozás.
- Hogyan indult a Háda Kft.?
- Eredeti szakmám gépész. A kilencvenes években nyilvánvalóvá vált, hogy a cég, ahol addig dolgoztam, nem fogja sokáig húzni. Többféle dologba fogtam, utoljára például építőiparral foglalkoztam. 1995-ben a Dunántúlon dolgoztunk, ott találkoztam egy gimnáziumi magyar-történelem szakos tanárral, aki egyébként a történelemtudományok doktora. Ő már akkor használt ruhákkal kereskedett, rábeszélt, hogy vegyek meg bizományba egy félkamionnyi ruhát. A keresztfiam, aki jelenleg is üzlettársam, akkor végzett főiskolán. Elkezdtük ketten, aztán a másik keresztfiam, aki a következő évben végzett, beszállt. Végül a lányom is csatlakozott a céghez. Végigjártuk ezt az egész szakmát a legaljától kezdve. Mivel családi vállalkozás, a menedzsment és a tulajdonosi kör ugyanaz. Ezt a típusú üzletet mások is családi vállalkozásként viszik.
- A félkamionnyi ruha átvétele után mivel folytatták?
- Béreltünk egy raktárt, vásároltunk egy mérleget, és jártuk a kultúrházakat a környéken. Tiszakanyárra van bejegyezve a cég, onnan indultunk. Azután meghirdettük egy-egy faluban, hogy mikor árusítunk. Kicsit nagyképűen hangzik, de az első öt év az anyagi megerősödésről szólt.
Amikor kezdtük, javában folyt a használtruha-kereskedelem, aki hülye volt hozzá, az is meggazdagodott belőle a szűz piacon. 1980-as években a téeszek melléküzemágában indult, a klasszikus, összepréselt bálás ruhákkal.
- Ha ilyen nagy volt a konkurencia, mivel lehetett kitűnni?
- Öt év után kitaláltunk egyfajta kereskedelmi technikát, hogy profibbá tegyük az eladást, és kicsiben teszteltük Kisvárdán, a legközelebb fekvő városban. A ruhát 3 kategóriába osztottuk: az első a darabáras "krém" ruha, a következő a közepes minőségű, amit kilóra adunk, és van még egy harmadik, ami Budapesten nincsen, csak vidéken négy városban, az úgynevezett "esőáras" termék. Ez azt jelenti, hogy egy kilogramm ruha hétfőn például 1490.- Ft, és ahogy telnek a napok, automatikusan egyre olcsóbb.
A szisztéma alapja, hogy egy készlet mindig csak egy hónapig van kint az üzletben. Az első variáció az volt, hogy a darabáras ruhák a kilósba kerültek, ahol szintén egy hónapig voltak kinn. Mivel egyre nagyobb alapterületű üzletekben vagyunk, és a válság miatt nem olyan nagy a pörgés, most közbeiktattunk egy úgynevezett outletet.
"Az Egyesült Királyságban az utak szélén látható ruhagyűjtő konténerek kihelyezésére kizárólag olyan karitatív szervezetek kapnak engedélyt, mint az Üdvhadsereg vagy a Madame Curie Alapítvány. Nekik viszont nincsen konténerük, szállítóeszközük, raktáruk. A jogot megveszi tőlük egy használtruha-cég, és megegyeznek, hogy a begyűjtött ruha után mennyit fizet. A karitatív szervezet a kapott összegből például élelmiszert vesz, és eljuttatja az úgynevezett fejlődő országokba. A másik beszerzési forrás a cash 4 clothes, ahová be lehet vinni eladásra a használt ruhadarabokat. Innen kerül a ruha a magyar, lengyel vagy más kelet-európai vevőkhöz."
- A forgalom növekedésével hol kezdték a terjeszkedést?
- Először nem a fővárosba jöttünk, hanem Győrbe, Tatabányára, és könnyen elérhető helyekre, autópálya mellé. Az első pillanattól kezdve sokat költöttünk a marketingre és a reklámra. Azzal tisztában voltunk, hogy Budapestet nagyon nehezen tudjuk "bereklámozni".
- Mikor és hol nyílt az első budapesti üzlet?
- 2005 májusában, a Rákóczi úton nyitottuk. Budapesten a válság előtt nem volt könnyű az indulás, nehezen találtunk kiadó üzlethelyiséget abban az időben, a bérleti árak is magasak voltak. Azért mégis sikerült Budapest különböző pontjain néhány üzletet nyitnunk. A cég fejlődésének ez volt a második szakasza.
- A következő szakasz...
-...a jelenlegi, a plázák időszaka. Egy dolgot tudni kell: a B típusú plázákban vagyunk jelen. Tehát az Arénába, a Westendbe nem mehetünk. B-típusúnak nevezik a Lurdy házat és a Kökit is. Országszerte 26 plázában vagyunk jelen, ennek nagy része fővárosi. A kereskedelmi forgalmunk több mint 50 százaléka Budapesten bonyolódik. A vidéki városokban, egy két kisebb város kivételével, majdnem mindenhol üzletet nyitottunk a plázákban. Hogy a válság ellenére talpon maradtunk, annak is köszönhető, hogy megtanultunk sokkal jobban gazdálkodni, mint azelőtt. De ezt megtanulták a vásárlók is.
- Céltudatosabban keresnek ruhákat, mint korábban?
- Bizony! Annyira tudják, hogy hol olcsóbb valami 100 forinttal. Megpróbálhatok árat emelni, de akkor lehet, hogy rámegy az üzletem. Akkor inkább azt mondom, hogy megelégszem egy kis nyereséggel, csak tudjak egy kicsit előrébb lépni. Ha ezt nem tartanám be, akkor rámenne a cégünk.
Mostanra, úgy érzem, a csúcs közelébe értünk. De a mai napig rengeteget dolgozunk. 2009-től kezdve három évig azért dolgoztunk háromszor annyit, hogy egyáltalán fennmaradjunk. Talán a 2011-12-es év volt a legkeményebb.
- Addigra gyűrűzött be a gazdasági válság a vevőknél?
- A vásárlóknál szinte azonnal, féléves késéssel csapódott le a válság. Jellemző erre az időszakra, hogy az az autóforgalmazó cég, amelyik 2009-ben száz kocsit adott el, 2010-ben már csak tízet. Rengeteg küzdelemmel járt a fennmaradás, mivel a mi vállalkozásunkat rendkívüli mértékben befolyásolja a valutaárfolyam. Arról nem beszélve, hogy a válság idején megnövekedett a kereslet a használt ruha iránt, ezért nagyon könnyű helyzetbe kerültek az importőrök. Úgy voltak vele, hogy ha nem viszem el, majd elviszi más. Ugyanakkor árat a mai napig sem tudunk emelni. Ezt szerintem rajtunk kívül más kereskedő cég sem meri megtenni.
- Véletlenül vagy tudatosan alakult ki az, hogy angol konfekcióval dolgoznak?
- Holland ruhákkal kezdtünk. Egyszer nem tudtak szállítani, és kérdezték, hogy nem akarunk-e kipróbálni egy angol kamiont? Akkor még annyira családi vállalkozás voltunk, hogy a nagymama, a feleségem, a gyerek és én voltunk a szortírozók, előkészítők is. A hölgyek jobban értenek a ruhákhoz, és mondták, hogy te, ez nagyon jó minőségű! Rájöttünk, hogy az angol ruha egész jó. Ha összehasonlítjuk máshonnan származó ruhákkal, a laikusok is látják, hogy az angol finomabb darab. Ráadásul az angol világmárkák - Marks&Spencer, River Island, Dorothy Perkins és a többi - Magyarországon is ismertek. Az első kamion ruhákat angol zászlót kirakva hirdettük. Hogy ez vonzotta-e a vásárlókat, nem tudom.
- Ma is látható angol zászló Háda üzletek kirakatán…
- De a dizájnon folyamatosan változtatunk. Teljesen mindegy, melyik városban megy be az ember az üzletünkbe, ugyanúgy van elrendezve az üzlet, ugyanazokat a díszítőelemeket találja. A jelmondatot - Stílus, Divat, Minőség- és a logót mi találtuk ki, annak idején. A kezdeti időszakban mindent mi csináltunk. Ma már külön marketingszakemberünk van.
"Gyakran visszafogottabbak az árnyalatok, mint mondjuk az átlagos holland kínálatban. Persze mindig jönnek új trendek, van, amikor divatba jönnek a harsogóbb színek. Most kaptam levelet az egyik vásárlónktól. Olaszországban volt társasutazáson, és az idegenvezető odaszólt neki, hogy az angol hölgy legyen szíves, jöjjön közelebb. Egyébként én is innen, a Hádából öltözöm."
- Sikeres az Ön vállalkozása?
- A kereskedést kiválóan megtanultuk. Az üzletükben figyeljük, hogy mit vásárolnak jobban. Visszacsatolunk az árazókhoz és a válogatókhoz. Az információ kijut külföldre is. És itt az előnye annak, hogy mi válogatunk: ami nem fogy, azt kérjük, hogy ne rakják az áruhoz.
Harminc nap alatt, ha tetszik, ha nem, jó eladást kell produkálnunk, mert a következő hónapban le kell cserélni a teljes árukészletet. Egyszer, az elején, kipróbáltuk, mi lenne, ha nem cserélnénk. Nagyon meglátszott a forgalmazásunkon. Azóta ezt nem csináljuk. Nagyon odafigyelünk mindenre. Rájöttünk, hogy a bevált szisztémát nem szabad megváltoztatni.
- Jelenleg milyen a Háda pozíciója?
- Hála Istennek elég sok ismerősünk van, aki segít bennünket. Ehhez hozzátartozik, hogy jó partnerek vagyunk a bérbeadók számára, a bérleti díjakat mindig időben fizetjük, erre kényes vagyok. Úgy tűnik, hogy túléltük a válságot, tavaly már volt egy kis nyereségünk is. A fejlesztések sok pénzt elvittek, a Nagy Lajos király úti üzlet átalakítását tavaly fejeztük be. Itthoni és külföldi kapcsolataink is jók.
- Első kézből kap információkat az aktuális trendekről?
- Nemrég találkoztam Lakatos Márkkal, és mondta, hogy nem az számít, hogy egy ruhadarab mikori trend, hanem az, hogy az valakin jól áll-e vagy sem. Vannak egyébként olyan üzleteink, ahol igénybe lehet venni stylist, tanácsadó segítségét, sőt, a Facebook oldalunkon rendszeresen teszünk közzé tippeket stylist segítségével. Előfordul, hogy egy stylistnak ruhákat kell beszereznie, és lehet, hogy egy topot nálunk talál majd meg. Volt, aki bement a Corvin Plázában lévő boltunkba, és 15 perc elteltével jött rá, hogy ez egy használtruha-üzlet.
Ha érdekes volt, nyomj egy lájkot!
Balogh Levente és Keserű Balázs, Az álommeló 1. évadának győztese. Fotó: RTL
Fotó: Ujvári Sándor
