"Egy futballmeccs lehet a híd két nép között, akik alig 25 éve még egymást gyilkolták"
Berta Ági Zalaegerszegen született, de nagymamája a horvátországi Csáktornyán. Bár a kelet-európai történelem szakon végzett tanárnő (egyébként író és műfordító is) évtizedek óta Nápolyban él, szíve a magyarokkal és a délszlávokkal dobog. És mellesleg imádja a focit. Az alábbi sorokat Facebook oldalára írta ki, épp a tegnapi angol-horvát meccs közben, amelyet végül a horvátok gigászi küzdelemben megnyertek, történelmet írva, hiszen most először országuk vébédöntőt játszhat vasárnap. Berta Ági megindító posztja azonban másról (is) szól. Arról, hogy ez a csodás meccs más miatt is történelmi jelentőségű. Íme a szöveg:
"Nagymama Csáktornyán született. De nem emiatt szurkolok a horvátoknak. A csapatban majd' minden játékost érintett a háború.
Ott van a kis soványka Modric. 5 eves volt, amikor Zadarba menekült Obrovacrol, miután meggyilkolták a nagyapját, akinek a nevét viseli. Egy menekülttáborrá átalakított szállodában laktak évekig. De az igazi hős számomra a kapus, Danijel Subašić, katolikus horvát anya, és ortodox szerb apa fia. Hét éves volt, amikor végignézte, amint a horvátok szétdúlják a zárai szerbek üzleteit. A suliban őt okolták kis társai a háború, a gránátok miatt. Már gyerekként tehetséges volt, de neki duplán kellett megdolgoznia azért, hogy elismerjék. Mert ugye ő szerb volt, ami Horvátországban nem volt kényelmes. A menyasszonya szülei, katolikus horvátok, halálosan megfenyegették, ha közelít a lányukhoz.
Ma, pontosan ma van a srebrenicai vérengzés 23. évfordulója. Ahol ugye ortodox keresztény szerbek gyilkoltak le több ezer muzulmán bosnyákot. És ma Danijel Subašić kijelentette:
"Ezt a mérkőzést a srebrenicai anyák emlékének szentelem."
Egy horvát csapatban játszó, szerb focista megemlékezik a srebrenicai muzulmán anyákról, akiknek fiait, apjukat, férjüket gyilkolták le... szerb ortodox keresztények, egy kis horvát segítséggel. Igen, ilyet mert mondani. Félő volt, hogy kijelentése felébreszti az alig elcsitult gyűlölködést...de csoda történt! A bosnyák kormány és a srebrenicai kormányzóság eldöntötte, hogy Horvátországnak szurkolnak.
A régi ellenségnek.
Ez egy olyan csodálatos dolog! Én a könnyekig meghatódtam. Paradox módon egy futballmeccs lehet a híd két nép között, akik alig 25 éve még egymást gyilkolták. Igen. Így kell csinálni. Abbahagyni az ostoba és bűnös nacionalista uszítást, és megbékélni. Hát ezért szurkolok Horvátországnak.
És bár egyelőre vesztésre állnak...én úgy érzem, bármilyen lesz is az eredmény, a horvát csapat máris győzött. Wow! Ebben a percben egyenlítettek. Hajrá Horvátország! Hajrá megbékélés! Le a nacionalizmussal."
