Az NFL küszöbén: Tom Brady nyomában
Zilai János amerikai futballista élete az elmúlt napokban alaposan megváltozott, mióta kiderült, hogy október 12-ln részt vehet Londonban az NFL (amerikafutball-liga) előszobájának számító külföldi játékosfelmérőn, melyre 14 országból összesen 50 játékos kap lehetőséget.
A 23 éves, szekszárdi születésű fiatalember azóta egyre-másra fogadja a gratulációkat, és különböző médiumoknak ad interjúkat, így nem csoda, hogy két napig kellett ostromolnom a Fehérvár Enthroners játékosát, mire végre érdemben tudtunk beszélgetni egymással.
- Édesapám is azt szokta mondani, hogy Barack Obamát hamarabb el tudja érni telefonon, mint engem - nevet hangosan. - Tény és való, felbolydultak a mindennapjaim. Már az utcán sem tudok úgy végigsétálni, hogy az ismerőseim ne szaladnának oda hozzám egy-egy kézfogás erejéig. Alapjáraton elég szégyenlős vagyok, és bele is pirulok az ilyen helyzetekbe, mert úgy érzem, én csak teszem a dolgom, ez a munkám, ez az életem. Számomra ez teljesen természetes. Mégis furcsa érzés ez a fajta népszerűség.
- Mik az utolsó simítások a londoni kiruccanás előtt?
- Rengeteg a tennivaló. A Nemzetközi Kézilabda Akadémián edzem Balatonbogláron, ahol minden adva van ahhoz, hogy alaposan felkészülhessek a kiválasztásra. Tényleg csak ámulok és bámulok, mennyire korszerű gépekkel dolgozhatok és milyen szakértői gárda áll a rendelkezésemre nap, mint nap. Gyurkovits Ferenc egykori súlyemelő olimpikon az erőnléti edzőm és nagyon sokat segít nekem, immár három esztendeje. Nemcsak a felkészülésemben, hanem a körülmények megteremtésében is sokat köszönhetek neki.
- Kezdjük az elejéről! Hogyan lesz valakiből Magyarországon amerikai futball játékos?
- Tizenhárom évesen csöppentem bele a sportágba. Előtte is sok mindent kipróbáltam, néptáncoltam, Kung Fuztam, sőt még az akrobatikus rock & roll-ba is belekóstoltam, azt inkább nem taglalnám, - fogalmazzunk úgy, hogy nem voltam túl ügyes -, de főleg úsztam, mert gyerekkoromban az asztmával küzdöttem és az sokat segített. Szerencsére mindez mára a múlté. Aztán a nővéremnek akkortájt lett új udvarlója, (azóta a férje és gyermekének édesapja), akivel hamar összebarátkoztam és rengeteget mesélt az amerikai fociról. Kiderült, hogy Szekszárdon is van klub, így elmentem az edzésre, és már az első pillanatban beleszerettem a sportágba. A trénerek már akkor dicsértek, jó a ritmusérzékem, amit annak tulajdonítok, hogy 8 éven keresztül gitároztam és ott is fontos volt az összpontosítás. Úgy érzem, fejben jó vagyok. Pont a minap a gyógytornászom mondta, hogy ügyesen végzem el a rám bízott feladatokat. Ezt a mondatot felírtam magamnak és ki is biggyesztettem a hűtő ajtajára, amikor ránézek, erőt ad. Ezzel is inspirálom magam. Messze vagyok a tökéletestől, de törekszem a legjobbá válni. Ezt a tulajdonságomat édesapámnak köszönhetem, aki hivatásos vadász. Maximalista, és én ebben nőttem fel. Nemrégiben olvastam vissza az egyik interjúmat, ahol azt mondtam 16 évesen, hogy profi amerikaifutball-játékos szeretnék lenni. Ezen az úton haladok előre. Akkor sem fog összedőlni a világ, ha most nem kerülök be a legjobbak közé, mert akkor tudom, hogy még keményebben kell tovább dolgoznom. Ebben megerősített az a videó konferencia is, amelyen részt vettem, ahol amerikai edzők, játékosok meséltek a saját élményeikről és arról, hogy mennyi mindent meg kellett tenniük ahhoz, hogy a profi ligába bekerüljenek.
Zilai János szerint a magyarországi térhódítása az amerikai futballnak annak köszönhető, hogy egyre jobb az utánpótlás nevelés és szájról-szájra terjedve "rángatják le" egymást a barátok az edzésekre. Ma már létezik U15-ös, U17-es bajnokság is. A sport mellett viszont a tanulásra is koncentrál.
- A pécsi egyetemre járok, atlétikai edző szakra. Azért választottam ezt, mert szakmailag is szeretnék nagyon jó lenni. Ha befejezem a pályafutásom, akkor a tervem az, hogy erőnléti edző legyek, bármely sportágról is legyen szó. A külföldi tapasztalataimat is szeretném majd hasznosítani, hiszen már játszottam a francia bajnokságban, a Cannes színeiben és Szerbiában is.
A kedvenc csapata az amerikai profi ligában a Green Bay Packers, ám némi meglepetésre, amikor a vágyairól mesél, akkor az NFL-ben nem biztos, hogy ennek a csapatnak a színeiben játszana a legszívesebben. Ennek prózai oka van:
Lehet, hogy túl sokat ült édesapja mellett a vadászlesen gyermekkorában? Ezt nem tudni, de az álmai között szerepel, hogy az internetes keresőkben megelőzze népszerűségben az édesapját. "Az ő nevét még mindig hamarabb látom felbukkani, mint az enyémet. Ez így nem maradhat!"
Ha a gondolatait szeretné elterelni, akkor sportszakmai cikkeket olvas, jogsija még nincs, így inkább vonatozik, mert ott pihentetőbb aludni és persze zenét hallgatni, mert halkabb jármű, mint a busz.
A kérdés már csak az, hogy az észak-amerikai vonatok mennyire kényelmesek. Október 12.-e után alighanem választ kapunk erre. És ha sikerrel jár, akkor már előre sajnálom a honi újságírókat, akiknek majd hetekig kell várni egy-egy Zilai János interjúra…
