A mesterséges intelligencia arra kényszerít, hogy újraértékeljük, mit is jelent kreatívnak lenni
Lysandre Follet ipari tervezőként, kreatív technológusként, művészként, zenészként és innovátorként határozza meg önmagát. A Nike vezető dizájnereként a mesterséges intelligencia segítségével a világ legjobb sportolóinak tervez egyedi cipőket. A generatív tervezésért felelős vezetőként pedig a design, a digitális technológia és a tudomány ötvözésével alakítja a Nike jövőjét. Nemrég Budapesten járt, a nyolcadik alkalommal megrendezett Brain Bar Jövőfesztiválon, ahol a mesterséges intelligencia alkotófolyamatban betöltött szerepéről tartott előadást. Itt készítettünk vele interjút.
– Hol kezdődik a gépek kreativitása?
– Találkoztam kutatókkal Londonban, akik a számítási kreativitásnak nevezett mutatók alapján próbálják kideríteni, intelligensnek tekinthető-e egy rendszer. Azt próbálják felmérni, hogy mik a mérőszámok, a sikerkritériumok, melyek alapján egy rendszert kreatívnak lehet tekinteni. Mit is jelent kreatívnak lenni? Hogy is lehet ezt mérőszámokkal meghatározni? Ha bármelyik AI-rendszert a kritériumokon keresztül vizsgálják, valószínűleg arra a következtetésre jutnak, hogy az nem minősül kreatívnak. Azt fogják mondani, hogy a legjobb esetben is csak a már meglévő információk finom pixelkombinációját variálja a gép. De végül is nem ezt csinálja sok művész, tervező is?
Amikor dolgozol, lehetőséged van utazni a semmi közepén. És olyat látni, amit még soha senki, mert te vagy az első, aki odautazott. Ha visszamész, összekapcsolhatod valami mással, és valami újszerűt alkothatsz. Valóban újszerű? Vagy valami tapasztalat ihlette? Tehát úgy gondolom, hogy ezek az eszközök arra kényszerítenek, hogy újraértékeljük, mit is jelent kreatívnak lenni.
– Mindez a művészet határait is elmossa?
– Az biztos, hogy ma már nem elég pusztán egy képet mutatni, és azt mondani, hogy művész vagyok. AI-jal készült? Kizárólag mesterséges intelligenciával készült? Együtt hoztad létre az AI-jal? Látni akarom a folyamatot. Meg akarom érteni, hogyan készült ez, hogy fel tudjam mérni, mit nézek. Sok jó barátom volt, akik képzett fotósok, értik a kompozíciót, a különböző optikák szerepét egy adott témához. Aztán jött az Instagram, és a mobilos fényképezés, és az emberek azt kezdték mondani, hogy ők fotósok, mert hiszen milyen gyönyörű képeket csináltak. Ettől lesznek fotósok?
Bizonyos értelemben jó látni, hogy ma már mindenki számára elérhető a fotózás, mert korábban nagyon elitista volt. A nagyapám olyan szerencsés volt, hogy fotózhatott, mert geológus volt. A gépét az osztrák akadémia bérelte, de persze családi fényképezésére is használták. Így készült néhány fekete-fehér családi fotó. De ez akkor csak egy szűk réteg kiváltsága volt. Mára mindez megváltozott. Szerintem a mesterséges intelligenciával való közös alkotás demokratizálja az alkotási folyamatot, ami nagyszerű dolog, mert mindenki megteheti, hogy kifejezze magát, még akkor is, ha nincs pénze egy festészeti tanfolyamra. Olyasmit csinálhat, amit talán valaki, aki látja, művészetnek tart. És számukra ez művészet is, hiszen amikor megosztják a barátaikkal és a családtagjaikkal a műveiket, akkor az érzelmeket vált ki a befogadóból.
– Ön most művészként dolgozik a mesterséges intelligenciával. El tud képzelni egy olyan helyzetet, amely az AI már nemcsak eszköz, hanem partner is az alkotói folyamatban?
– Azt hiszem, ez már meg is történt velem. Tíz éve, amikor elkezdtük használni az algoritmustervezést. Csak nagyon kezdetleges elképzelésem volt még arról, hogy egy adott terméknek milyennek kell lennie. Miután felépítettük a modellt, megkérdeztük a gépet, hogy mi lenne a legjobb struktúra, amit használhatnánk? Hagytuk, hogy a rendszer javasoljon valamit. És akkor, ami visszajött a számítógépből, olyan volt, amit soha nem gondoltam volna. Hogy ez a design lehetséges megoldás. Nem is tudtam lerajzolni, mert annyira bonyolult volt.
Ki merem jelenteni, hogy az alkotás során partnerem a mesterséges intelligencia. Nem azt mondom, hogy művészibb, tehetségesebb nálam, vagy hogy kreatívabbak lenne. De partner. Nagyon különbözik az Illustrator vagy a Photoshop használatától. Mert ez egy olyan dolog, amely képes tanulni és idővel fejlődni az önkorrekción keresztül. Együtt alkottuk azt a képet is, amit bemutattam az előadásomban. Igazából annyi történt, hogy beszéltem vele. Kérdeztem, szeretnél festeni? És azt mondtam, legyen Nike, Picassotól. Az eredmény elképesztő.
– Eljöhet az az idő, hogy az AI önállóan fog alkotni, emberi társ nélkül?
– Személy szerint és nem gondolom. Talán azért sem, mert az ipari formatervezés kézzelfogható, fizikai tárgyat készít. Ha olyan ember lennék, aki a virtuális szférában dolgozik, talán egy kicsit jobban megijednék, mert meglehet, hogy egyszer csak nincs már szükség arra, hogy az ember is jelen legyen. De mint ipari formatervező, a nap végén olyan dolgot kell készítenem, ami valóban létezik: amin ülni fogunk, vagy sokáig használni fogjuk. És ezek azok a dolgok, amelyekről úgy érzem, hogy a mesterséges intelligencia nem értheti, mert a nap végén
Tehát azt a tapasztalatot, amelyet emberi lényként a kézzelfogható és fizikai világról szereztünk, nem tudják megszerezni. Amiről az előadásomban is beszéltem, például nem értik az ókori kínai kerámiát. Az elmúlt tíz évben az interneten megtanulhatták, mit jelent kerámiát készíteni, de ez nem fogja helyettesíteni az igazi tapasztalatot.
Akik generációkon keresztül élik meg az anyaggal való munkát, azoknak a tudását nem érti az AI. Korábban, csellóztam. És szeretem a szintetizátorokat is, de ez két különböző dolog. És semmi sem helyettesítheti az igazi hangszert. Ott ülsz, érzed, hogy van vibráció. Valószínűleg könnyebben meg tudok csinálni egy csellódarabot számítógéppel. De ez egy egészen más élmény.
Egész nap otthon lenni a számítógép előtt nem olyan menő. Jobb, ha elmegyek valakivel, és egy igazi sör mellett beszélgetünk.
