A háborúban aknakereső volt, a paródiák királya lett, és Hollywood egyik leghosszabb szerelmi története az övé – Mel Brooks 99 éves
Mel Brooks, azaz eredeti nevén Melvin James Kaminsky 1926. június 28-án született, méghozzá a család konyhaasztalán, egy brooklyni bérházban. A kézbesítőként dolgozó apja, Max családja német zsidókból állt, akik Danzigból (Gdańsk, Lengyelország) származtak. Anyja, Kitty ukrán zsidó bevándorló volt Kijevből. Három bátyja, Irving, Lenny és Bernie után ő volt a negyedik fiú. Apja, Max 1929-ben tuberkulózisban halt meg, amikor Mel még hároméves sem volt. A gazdasági válság idején özvegy édesanyja csak nehezen tudta ellátni a négy gyermekét.
Az egyik osztálytársának a bátyja tanította dobolni, aki történetesen a jazzlegenda Buddy Rich volt, aki kiaknázta Mel tizenéves dühét, és hathónapos tanítás után a tehetséges újonc már elég jól játszott ahhoz, hogy fellépjen. Az apja haláláról később így nyilatkozott: „Ez felháborító. Lehet, hogy ezért haragszom Istenre vagy a világra. És biztos vagyok benne, hogy a humorom nagy része a haragból és az ellenségeskedésből fakad. Williamsburgben felnőve megtanultam humorba önteni a dühömet, hogy megkíméljem magam a problémáktól.”
Brooks kicsi, beteges fiú volt, akit az osztálytársai gyakran csúfoltak és zaklattak a mérete miatt. Kilencéves korában megnézte az Anything Goes című darabot William Gaxton, Ethel Merman és Victor Moore főszereplésével az Alvin Theaterben, az előadás után pedig azt mondta a nagybátyjának, hogy nem fog a ruhaipari negyedben dolgozni, mint mindenki más, hanem a showbizniszben szeretne érvényesülni.
Medencék és aknák
14 éves korában kapott állást a Butler Lodge-ban, egy másodosztályú szállodában, ahol a medence mellett kellett szórakoztatnia a vendégeket. Itt ismerkedett meg az akkor 18 éves komikus zsenivel, Sid Caesarral. A Playboy magazinban adott interjújában Brooks elmesélte, bármit megtett azért, hogy nevetésre bírja a közönséget. Egyszer például egy kalapban és egy nagy kabátban állt az ugródeszka szélén, két bőrönddel a kezében, amik tele voltak kövekkel, majd így kiáltott: „A munka szörnyű! Nem bírom tovább!” – és teljes felszerelésében a medencébe ugrott (azért, hogy ő elsüllyedjen, de a kalapja fent maradjon a víz felszínén). Ezt a számot később sokszor, sok helyen előadta.
1944 januárjában végzett a williamsburgi Eastern District Gimnáziumban, majd bátyja nyomdokaiba lépve a Brooklyn College-ba akart beiratkozni pszichológiát tanulni. Ám közbejött a katonaság.
Mel a II. világháború végén vonult be a hadseregbe, majd a Virginia Military Institute-ba küldték, ahol villamosmérnöknek tanult. Franciaországban szolgált, és egy hónappal az ardenneki csata után aknamentesítésre volt beosztva. Előléptették tizedessé, majd újra próbára tette a komikusi képességeit, amikor a háború után is ott maradt, hogy szórakoztassa a katonákat.
Oscarral indított karrier
Az Egyesült Államokba visszatérve elkezdett felkapaszkodni a komikusok ranglétráján különböző klubokban, hotelekben. 1949-ben váltott a televízióra, és különféle szkeccsekkel járult hozzá az Admiral Broadway Revue című műsorhoz a Dumont Television Network és az NBC csatornákon. Egy évvel később a műsor sztárja, Sid Caesar felvette fiatal pártfogoltját egy új programba, a Your Show of Shows-ba, amelyben Brooks Carl Reiner, Neil Simon, Danny Simon és Mel Tolkin társaságába került, vagyis egy igazi komikus tehetségekből álló csapatba. Brooks később megvalósította azt az álmát is, hogy a Broadwayn dolgozzon, amikor paródiát írt Az ügynök halála című darabhoz.
Sőt, a filmiparba is sikerült betörnie viszonylag korán: 1963-ban, 34 évesen készítette el a The Critic című szatirikus rövid animációs filmet, amellyel elnyerte az Oscar-díjat is e kategóriában, ezzel pedig sokak figyelmét felkeltette. 1965-ben már Buck Henryvel közösen alkotta meg a hosszú ideig (1970-ig) futó televíziós kémes akcióvígjáték-sorozatot, a Get Smartot (magyar címén: A balfácán), amelynek főszereplője Don Adams volt Maxwell Smart ügynök szerepében (ennek remake-je volt a 2008-as Zsenikém: Az ügynök haláli Steve Carell-lel). A kémfilmek hőseit kifiguráázó sorozat már előrevetítette Brooks leghíresebb filmparódiáit.
A paródiakirály
Az első egész estés rendezésével megkapta a második Oscar-díját is – ezúttal a legjobb eredeti forgatókönyvért –, ez volt az 1967-es Producerek című musical, amely azonnal klasszikussá vált.
Kiparodizálta például a westernt (1974: Fényes nyergek), a horrorokat (1974: Az ifjú Frankenstein), a némafilmeket (1976: Bombasiker), a Hitchcock-filmeket (1977: Magasfrász), a történelmi eposzokat (1981: Világtörténelem 1. rész), a Star Warst és a sci-fiket (1988: Űrgolyhók), a Robin Hood-filmeket (1993: Robin Hood, a fuszeklik fejedelme), végül pedig utolsó rendezésében a Drakula-filmeket (1995: Drakula halott és élvezi). Ezek a vígjátékok pedig nem csupán a filmes kliséket vették célba, hanem a kapzsiságot, a rasszizmust, az antiszemitizmust, a despotizmust és a halált is.
Volt egy komédiás társulata is, akiket előszeretettel alkalmazott a filmjeiben, s olyan neveket találunk a tagok között, mint Dom DeLuise, Marty Feldman, Madeline Kahn, Harvey Korman, Cloris Leachman és Gene Wilder. Na meg Sid Caesar természetesen, akinek fontos szerepet adott például a Bombasikerben is.
41 év házasság
Brooks még a Broadwayen találkozott először Florence Baummal Az urak a szőkéket szeretik című musical táncosnőjével. 1953-ban házasodtak össze voltak, s az 1962-es válásukig három gyermekük született: Stefanie (1956), Nicholas (1957) és Edward (1959). Miután a Your Show of Shows és a Caesar's Hour című műsorokban heti 5000 dolláros gázsit kapott, szabadúszó íróként heti 85 dollárra esett vissza a keresete. Öt éven át alig volt fellépése, a család egy negyedik emeleti, lift nélküli ház egyik lakásában élt. Majd 1960-ban Brooks egy barátjához költözött Los Angelesbe szerencsét próbálni, ám 1961-ben, miután visszatért New Yorkba, megtudta, hogy időközben Baum beadta a válókeresetet.
1961-ben találkoztak először a Perry Como Variety Show próbáján, és három évvel később, 1964. augusztus 5-én mondták ki a boldogító igent. Fiuk, Max Brooks 1972-ben jött a vilgra. Belőle elismert író lett, az ő könyve például a 2006-ban kiadott World War Z: Zombiháború, ez alapján készült a 2013-as Z világháború című Brad Pitt-film.
2010-ben Mel Brooks Anne Bancroftot nevezte meg „az életét vezető legfőbb erőnek”, és így nyilatkozott az első találkozásukról: „Attól a naptól kezdve egészen a haláláig elválaszthatatlanok voltunk.” A halála után nem nősült újra, egyedülálló maradt, 2023-ban pedig kijelentette: „Ha egyszer Anne Bancroft férje leszel, mások már nem tűnnek vonzónak.”
A Schwartz legyen veled!
S hogy várhatunk még valamit tőle? Természetesen! Mel Brooks az egészen elképesztő 99. születésnapját egy frenetikus bejelentéssel ünnepelte: nevezetesen, hogy elkészül a régóta tervezett Űrgolyhók 2, amelyben ismét eljátssza majd Yogurt szerepét, és amelyben visszatér majd az első film főszereplője, a Lone Starrt alakító Bill Pullman is. Alig várjuk, hogy lássuk, és még további sok évet kívánunk Mr. Brooksnak!
