10 leggyakoribb bekiabálás a kosárpálya széléről
Ahol minden héten háború van. Ahol, ha nem tudsz játszani kockásra ülöd a feneked a kispadon, és ahol hiába vagy nagy király, ha nem passzolsz, nem fogsz labdát kapni. És ahol sosincs himi-humi cselezgetés előrehaladás nélkül.
Kummert Krisztián Gonzales olyan feltétellel tanítgatja a srácokat, hogy a tudást csak kölcsön kapták, és tovább kell adniuk, ha valaki még kezdőbb náluk.
A pályaszéli bekiabálások között vannak olyan kifejezések, amik akár egy nap 100x is el tudnak hangozni. Gondoltam, most picit rendet teszek a fejekben, hátha marad belőle kintre is, mikor kijöttök játszani.
Végül is senki se úgy kezdte ezt a sportot, hogy ezeket már tudta... nem? A fényképek ahogy mindig, most is csak illusztrációk, semmi célzási szándék nem áll mögöttük a képeken szereplő személyekre!
1. Indulóóó!!!
Ezt legtöbbször akkor kiáltjuk be, amikor megszerezte az ellenfél a labdát és van elől induló ember. Akinél épp a labda található, képtelen felnézni, hogy neki is feltűnjön az elől hiába futó csapattársa, hanem notórikusan pumpálja a labdát lefelé nézve. De frankón! Mintha kötelező lenne minden passz előtt minimum háromszor leverni, akár 2-3 védő ostroma között is azt a fránya lasztit...
2. Nézz már fel!
Ez tulajdonképpen az első eset azon verziója, amikor szintén képtelen a labdás szabadulni a labdától 2-3 védővel, de nem veszi észre a mellette jobbról és balról is található üresen álló csapattársait, mert ahogy az első pontban is írtam. Pumpálni ugye feelinges, meg menő. Felnézni úgy tűnik kevésbé.
Ja, nem! Ez mindig képzetlenségből jön, mert az adott játékos még nem elég gyakorlott ahhoz, hogy lefelé nézés nélkül is biztosan uralja a lasztit. Sosem tudom eldönteni, hogy az a szomorúbb hogy képzetlen, vagy az, hogy sosem látom az ilyen figurákat egy-egy hasonló helyzet beégése vagy eladott labdája után se gyakorolni, így ez a 22-es csapdája marad. Védőként álom egy ilyen játékos higgyétek el!
Van még egy ennél is gyakoribb idegesítő szituáció, mikor előszeretettel kiabáljuk be az "Indulóóó!" kifejezést. Mikor kaptatok egy pontot, és a labdához legközelebbi ember bánatosan komótosan megy az alapvonal felé mélázva. Mondván hogy megint szarabb helyzetben a csapat, ahelyett, hogy gyorsan kiugrana a labdával az alapvonalra felnézve előre és indítva az egyik gyors embert, aki egy pontos passzal könnyű pontot szerezhetne indításból és rögtön minden gond elszállhatna egy szempillantás alatt.
A kosárlabda ebben is az életre nevel én ezt vallom. Sosem vezet sehová az önsajnálat. A gyors helyzetfelismerés viszont a legtöbbször sikerhez vezet. Ne feledjétek, az életben mindig felfelé kell tekinteni. A kosárlabdában sincs ez másként. Már ha boldogok szeretnétek lenni. (az életben is nem csak a pályán... nálam a kettő amúgy sem elválasztható!)
3. Kizárááás?!
Adott a szituáció, amikor a lepattanóért küzdenek optimális esetben a támadó és védő játékosok. Az megvan? Nos, ilyenkor lenne kardinális jelentőségű, ha tudnák a játékosok, hogy mi is a kizárás: egy laza mozdulattal tedd magad mögé az ellenfeled és akkor pontosan a kezedbe fog esni a labda.
Fura nem? Csak ki kéne próbálni párszor, nem? Már csak azért is érdemes, mert ha védő vagy a szituban akkor rögtön indulhatsz vele... Sőt indíthatsz is belőle! (már ha a 2. pont szerint felnézel és tudsz is pontosan indítani, mert gyakoroltad azt is) Ha viszont támadó vagy, akkor újabb esélyed nyílik a támadásra. Ez ilyen egyszerű!
Lehet, hogy azt hiszed, sok pattanóval nem lehet meccset nyerni, de ha sok pattanót szedsz sokkal több az esélyed, ha az aktuális napon pl. a csapatod gyengébb dobóteljesítményt hoz, hogy 2x annyi lehetőségből mégis több pontot dobhasson mintha fele annyi pattanót szedtetek volna. Tehát, ha szigorúan vesszük, sok pattanóval nagyobb esélye a győzelmeteknek is. Érdemes megfontolni, hogy az ember csináljon a dobások után közvetlenül kizárást is. Sokszor még NB1-es meccseken is szomorúan látom, hogy erre még mindig nem fektettek az edzők elég hangsúlyt. Ti viszont még mindig megtehetitek edzői utasítás nélkül is, ugyanis ez kosársuli első osztályos tananyag. Sosem késő elsajátítani.
4. Dobd már rá!
Üresben van a csapattárs, van is bent ember a lepattanóért, de a forma valami ismeretlen okból mégse dobja rá amit ugye rá kéne. Nem is ragozom tovább! Ennek lehet oka túlzott önbizalomhiány, vagy a csapattársak által a játékosra tett nyomás a folyamatos b@szogatások által. 1000 oka lehet. Ebből a tanulság micsoda?
Sose b@sztasd a csapattársad, inkább mindig biztasd! Gyakran használom még a "Suhintsd meg!" vagy a "Lőtáv!" kifejezéseket is ugyanerre.
5. Ne dobj már rá minden szart!
Megvan amikor a span 10/2-es dobószázaléknál még ráveri a 11. kinti dobást is két emberről ami a gyűrűt se éri?
Van az a pillanat, amikor rá kéne jönni, hogy hasznosabb lehetsz a csapatodnak, ha inkább nem egy újabb ezredik homállyal próbálod a saját magad által aznapra lerombolt és megsemmisített önbizalmad egy újabb szerencsétlen próbálkozással felépíteni. Tudni illik ilyenkor dobásról-dobásra hibáról-hibára egyre kevesebb lesz az önbizalmad, és egyre kevésbé lesz esélyed pont emiatt, hogy javítsd a dobószázalékod. Hogy hogy tudsz ebből a lelki 22-es csapdából kijönni?
Ha nem dobsz egy darabig, és addig inkább a védekezésre használod fel a hibákból felgyülemlett adrenalinod (ami szintén csak rontaná a dobószázalékod, mert ha adrenalin dús állapotban van a tested akkor alap hogy jobban megremeg a kéz). Védekezésnél minden adrenalin ajándék, hisz kevésbé fáradsz olyankor és jobban tudod űzni emiatt a támadót.
De mondok egy másik tippet. Már úgy is mindenki tudja, hogy dobni fogod, nem is véletlenül dupláznak rád, mert tudják hogy bizonyításkényszerben vagy és úgyis rá fogod hányni a gyűrűre a labdát, hogy megmutasd magadnak, hogy képes vagy még rá. LEPD MEG ŐKET! PASSZOLJ!
Törj be, és amikor rádmozdulnak ketten, játszd ki annak a csapattársnak, akiről elmozdult a védő rád és így üresen maradt. Egyszerű nem?
Hidd el ha 1-2x elsütöd ezt, újra visszajön az önbizalmad is, ráadásul nem fognak 2-en 3-an rádváltani folyton, így duplán könnyebb lesz már támadnod. Szerintem érdemes megfogadni! Már csak azért is, mert bármilyen hihetetlen, de ez egy CSAPATJÁTÉK!
Egy egyszerű ökörszabályt találtam ki arra mikor mit kell tenni ha nálad a labda:
* Ha üresen állsz és van bent védő (és nagy gyakorlatod van a kinti dobásokban), akkor bizony rádobhatod a hármast. Nem kötelező, de javallott! Ez a te döntésed, akkor épp mennyire érzed magadban a herot.
* Ha üresen állsz, de nincs bent senki pattanóért, akkor tilos rádobni, mert nem lesz ugye aki szedje. Ne is vitatkozzatok ezen, hogy bedobjátok... Itt a statisztika dönt. Egyszerűen nem nyerhettek a számokkal szemben.
* Ha védő van rajtad és vannak bent. (max. meccset eldöntő szituációban emelheted rá) Ez tök logikus. Hacsak nem vagy Curry... Akkor ugye minden emberi logika felborulhat. De! Mikor is néztél utoljára tükörbe? Na! Láttál ott Curryt? Nem? Akkor ezt megbeszéltük!
* Vannak rajtad és nincsen bent saját ember lepattanón. Szigorúan tilos rádobni! Várd meg a csapattársakat amíg felértek, passzolgassatok (tudom, hogy furán hangzik, de van ilyen lehetőség a játékban). És várjátok meg, ameddig valaki üres lesz, és azt dobassátok. Ehhez persze nem árt, ha pontosan tud a csapat minden játékosa passzolni is. Tehát a passzokat is érdemes üres játékidőben gyakorolni!
6. Lépj már be!
Ez is az előző pontból jön. Az egyik leggyakrabban bekiabált kifejezés.
Végre az önzősködő csapattársnak leesik, hogy egy betörés után kiossza oldalra, de hiába teszi meg, ha a többiek nem lépnek be, így csak eladott labda lesz belőle. Ennek mi szokott a leggyakoribb oka lenni?
Vagy annyiszor önzőzött a delikvens ezt megelőzően, hogy már a saját csapattársai se hiszik el hogy ki fogja passzolni. Vagy lusta (de inkább mondjuk elegánsabban fáradt) a csapat többi tagja, és csak szvrik belépni. Pedig üres ziccerük lehetne, aminél kevés könnyebb kosár létezik.
7. Fent a kéééz!
Igen gyakori kifejezés ez is, mikor egy csapat zónát védekezik. Nem kell nagy ész hozzá, hogy egy rásegítésre alapuló védekezésnél mennyivel zavaróbb úgy támadni, ha a védőnek az égben vannak a csápjai. Ráadásul lepattanót is könnyebb úgy szerezni, hogy eleve fent volt a kezetek. mintha lógattátok volna, nem is beszélve a blokkokról.
8. Több láb! Nem is gondolnátok, hogy a Bikáson hányszor kell ezt bekiabálnom 1-1 rövid hárompontos homály dobás után... Ugyanis, ha nem tesztek a kinti dobásokba elég lábat, akkor bizony rövidek vagy ívetlenek lesznek a dobásaitok. 9. Az szedőőő! Ezt legtöbbször azért kiabálom be, hogy megtörténjen a kizárás. De ha már ez el is marad sajnos gyakran, az a másik ok, hogy rájöjjön a labdának háttal álló védő, hogy teperhet a lepattanóért. 10. Fordulj meg! Mikor zónavédekezésnél visszafutunk védekezni, de máris jön az indítás. Arra kell buzdítani a védőtársakat, hogy felvegyék a zóna védekezés alakzatát úgy, hogy már szembe legyenek a támadókkal. Nem is hinnétek ez is milyen gyakori kifejezés a pályán. A bambaság oxigénhiányos állapotban ugye nagy úr, és egy-egy sprint után nem is várható el a kevésbé edzett csapattársaktól, hogy ha épp nem is tudják hol vannak, de legalább ne háttal legyenek ott.
