„A festészet nekem nem pusztán szakma: igazi öngyógyító folyamat”
„Nyilvános Facebook-kommentben hívott el vacsorázni”
Derien 2018 nyarán hirdette meg először a képeit, egyszerűen a saját Facebook-oldalára kiposztolva őket, mégis azonnal elkezdtek jönni az ajánlatok.
Ráadásul mivel rengeteg ismerőse él külföldön – akár azért, mert odavalósiak, akár mert kiköltöztek –, Magyarország mellett sok másik helyről is érdeklődtek, Írországtól Franciaországon át Sierra Leone-ig.
Végül majdnem mindegyik festményt megvették, talán egy van még nála ebből az első merítésből.
Kezdetben még vállalt megrendeléseket is, de aztán ezt beszüntette, mert nem motiválták az olyan jellegű kérések, mint például, hogy „fess egy portrét rólam és a kutyámról”.
„Csak úgy tudok kiteljesedni, ha szabad kezem van mindenben, a témaválasztástól a színvilágig” – fogalmaz.
130 képet festett eddig összesen, ennek nagyjából a felére akadt vevő. Mindezt teljesen egyedül, galéria vagy művészeti menedzser nélkül érte el.
„Néha azért elgondolkodom rajta, hogy kellene valaki, aki ezzel foglalkozik. Például amikor azzal jönnek, hogy érdekli őket az egyik képem, de beszéljük meg a részleteket inkább egy vacsora és egy pohár bor mellett, nem minden esetben reagálok szépen.”
Hasonló okokból most már nem nagyon enged be érdeklődőket a műtermébe, ezzel kapcsolatban is fel tudna idézni pár rázós sztorit. De akadt olyan is, aki nyilvános Facebook-kommentben hívta el vacsorázni, és miután udvariasan visszautasította, trágár szavakkal mondta el őt mindennek.
„Ezek azért elég sokat kivesznek belőlem, szóval nagyon örülnék, ha már olyan menő lennék, hogy beleférne alkalmazni valakit.”
A másik dolog, amivel utál foglalkozni, a képek árának meghatározása. Ez több dologból tevődik össze.
„Van egy bizonyos anyagköltségem, illetve egy időmennyiség, amit rászánok. Az utóbbi közel sem csak azt jelenti, amit ténylegesen festéssel töltök, mivel az legtöbbször pár óra alatt megvan. De amíg fejben összerakom, az sokkal tovább tart. El szoktam menni a kedvenc festékdepómba, és ott a polcok között sétálva nagyon sokáig gondolkodom azon, melyik szín milyen témájú képhez passzolna.”
„Vámos Miklós azt mondta, ha belőlem kellene könyvet írnia, nem vállalná”
Derien képeire sokan mondták már, hogy „szép, de nem raknám ki a nappaliba”.
Erre csak ennyit tud válaszolni:
„Szerintem egy képnek gondolatébresztőnek kell lennie – hiszek benne, hogy mindegyik ki tudja választani a gazdáját. A kortárs festészet amúgy se a tájképekről és csendéletekről szól. Nemrég elmentem a Műcsarnokba megnézni az öt évente megrendezett nagy kortárs kiállítást, és egy ilyen se volt.”
Hitvallását így foglalja össze: „A festészet nekem nem pusztán szakma, hanem gyakorlatilag életforma: egyszerre hivatás és igazi öngyógyító folyamat.”
Egyszer Vámos Miklós is meglátogatta őt a műtermében. Mint mondja, fogalma sincs, hogy talált rá, de felhívta, hogy szeretné megnézni a képeit.
„Elárulta, hogy nagyon érdekelné, miért mindig ugyanazt az áldozat típusú arcot festem, de nem a sajátomat. Végül nem vett képet, azóta viszont többször is beszélgettünk. Azt is mondta, hogy ha belőlem kellene könyvet írnia, nem vállalná, annyira összetett személyiség vagyok.”
Ami a jövőjét illeti, Derien maximum 24 órára tervez előre, nincsenek különösebb ambíciói azzal kapcsolatban, mit szeretne elérni festőként.
„Alig két éve festek, általában sokkal több idő, míg az ember ki tud teljesedni egy szakmában, én mégis nagyon jól érzem magam benne már most. Szerintem jó úton haladok afelé, hogy még sokáig erről szóljon az életem.”