Saját középiskolájukba visszajárva tanítják meg a gyerekeknek, hogyan legyenek sikeresek az életben
Az eddigi tapasztalatok nagyon jók, a tanároktól és a diákok többségétől is pozitív visszajelzéseket kapnak. Nemrég még az igazgató is behívta őket, hogy tolmácsolja a szülők köszönetét azért, amit a gyerekeikért tesznek.
“Persze minden osztályban elkerülhetetlenül vannak olyanok is, akiket az egész nem érdekel. Őket csak arra kérjük, hogy csendben foglalják el magukat: senkire nem szólunk rá, ha alszik vagy mobilozik, akkor viszont igen, ha hangosan beszélget valami egészen másról”
– mondja Tamás. Szerencsére ez a ritkább: bár a tanárok jó előre felkészítették őket, hogy ne várjanak túl sokat (“úgysem fognak figyelni”), összességében nagyon kellemesen csalódtak.
Szóga Tamás
Gábor akkor kapta az eddigi legjobban eső visszacsatolást, amikor egy alkalommal vendégelőadót hívott, aki az egész évfolyam előtt beszélt.
“Az illető olyan dolgokat is elmondott, amit a gyerekek korábban már tőlem is hallhattak, és ezeknél a részeknél többen is rám nézve, mosolyogva bólogattak. Itt éreztem először, hogy átmegy az üzenet és van értelme csinálni.”
“Szerintem nagyon hasznos volt, mert sok tanácsot adott a jövővel, munkával kapcsolatban. Érdekes tapasztalatokat osztott meg, tetszett, ahogy az életet látja és ahogyan hozzááll. A pozitivitásának köszönhetően rájöttem, hogy nyitottnak kell lenni az új dolgok felé, és nem szabad elkeseredni vagy kétségbeesni, ha valami nem jön össze. A legfontosabb számomra az volt, hogy minden iránt érdeklődni kell és fejleszteni önmagunkat.”
“A különórák érdekesek és hasznosak voltak. Jó volt hallani egy olyan sikersztorit, amit kemény munkával ért el valaki, nem azért, mert ‘beleszületett’ ebbe a világba.”
“Nagyon jó volt látni, hogy egy ember 40 évesen nem ábrándult ki az életből és pozitívan áll mindenhez (néha talán túl naivan is). Az eddigi élettapasztalatom alapján úgy gondoltam, hiába vagyok kedves, segítőkész és együttérző, nem kifizetődő annak lenni, mert nem az ilyen emberek érvényesülnek ebben a világban. Érdekes volt látni egy élő példát arra, hogy talán mégis megéri kedvesnek lenni hosszú távon is. Talán ez segített, hogy én se kiábrándultsággal telve végezzem az életemet.”
És hogy mi a kulcsa a figyelem fenntartásának? Balázs szerint a Jocó bácsi által is képviselt élménypedagógia irányába kellene elmenni minden tantárgynál.
“A fizikáról vagy kémiáról is lehet baromi izgalmasan mesélni, csak meg kell találni a megfelelő popkulturális referenciákat. Például miért nem zuhan le a Vasember? Egészen másképp tekintenének rá, ha ez lenne az alap.”
Ők is igyekeznek minél többet sztorizni, nagyon sok mémet használnak a prezentációikban és poénokkal is folyamatosan oldják a hangulatot.
Itt megnézheted Gábor önéletrajzírás-óráját:
Ami a Visszapassz jövőjét illeti: az már biztos, hogy jövőre is folytatják, terveik szerint az akkori 11. évfolyamnak adják majd át ugyanezt a tananyagot.
Nagy örömükre már terjedni is elkezdett a mozgalom: miután a Forbes részletes cikket írt róla, többen is megkeresték őket, hogy szívesen fognának valami hasonlóba saját egykori iskolájukban.
A Kölcsey gimnáziumban már el is indult a tesztüzem, itt egy kosaras csapattársuk tartja az órákat másodmagával, hasonló tematikát követve. A Radnótiból szintén megkeresték őket, ott szeptembertől indul majd a projekt, ha minden jól megy.
“Szerencsére egyik tanár se féltékeny, mert mást adunk a gyerekeknek, mint ami az ő feladatuk. Mi pedig mindig hangsúlyozzuk, hogy az alapokat a hagyományos tantárgyakkal kapják meg: az is fontos, amit mi adunk, de a történelmet, matekot vagy angolt sem lehet megúszni, ha boldogulni akarnak az életben.”