A Rovatból

Telt házas vetítésekkel fut Mészáros Márta új filmje, már közel 14 ezren látták

Pénteken a Cinema City Filmünnepen közönségtalálkozó is lesz Törőcsik Franciskával.


Nagy érdeklődés övezi Mészáros Márta új filmjét, a Törőcsik Mari, Tóth Ildikó és Törőcsik Franciska főszereplésével készült Aurora Borealis – Északi fényt. Az október 19-i bemutató utáni öt napban országosan

13 721 néző váltott rá jegyet, több előadásra pedig már előre megvették az összes jegyet.

Amellett, hogy a nézői visszajelzések fantasztikusak, a kritikusok is szerették a filmet: többek között mi is elismerően írtunk róla.

aurora borealis_06_wunderlich_franciska

Az Aurora Borealis – Északi fény két idősíkon futó, fordulatokban gazdag családtörténet, amely anya és lánya kapcsolatának mélységeit boncolgatja. A Bécsben élő sikeres ügyvéd, Olga (Tóth Ildikó) idős anyja, Mária (Törőcsik Mari) váratlanul kómába esik. Amíg Mária élet és halál közt lebeg, Olga egy mélyen elhallgatott titokra bukkan. Az egyre szenvedélyesebb kutatás az ’50-es évek háború utáni Európájába vezeti vissza, ahol útja végén ő maga áll: egy olyan ember, akit korábban nem ismert.

A film szokatlan helyzetekben, női érzékenységgel beszél az identitásválságból adódó drámai helyzetekről, a széttöredezett Európa háborúi okozta, soha nem gyógyuló sebekről, az elmúlásról, valamint a hazugságok és elhallgatások leleplezésének felszabadító erejéről.

A főszereplők - Törőcsik Mari, Tóth Ildikó és Törőcsik Franciska - mellett többek között Wunderlich József, Cserhalmi György, Fekete Ernő, Bereczki Zoltán, valamint Mészáros Márta állandó szereplői, Monori Lili és Czinkóczi Zsuzsa is feltűnnek a filmben.

A forgatókönyvet Mészáros Márta, Pataki Éva és Jancsó Zoltán közösen jegyzik. A film operatőre a híres Sobocinski operatőr-dinasztia legfiatalabb tagja, Piotr Sobociński Jr.. Az Aurora Borealis – Északi fény a Filmteam gyártásában készült, producere Major István, társproducere Gül Togay. A film forgalmazója a Vertigo Média.

Október 27-én, pénteken a Cinema City Filmünnepen a székesfehérvári Cinema City Alba moziban a 18 órai vetítés után a közönség találkozhat a film egyik főszereplőnőjével, Tóth Ildikóval; a budapesti Cinema City Arénában pedig a 19 órai vetítés után Törőcsik Franciskával.

A film előzetese:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SIKERSZTORIK
A Rovatból
Töretlenül tarol az Eventrend Group: történetének legnagyobb bevételét könyvelheti el a magyar cégcsoport
Ezzel a dinamikus fejlődéssel a 2022-ben kitűzött, 2030-ra tervezett növekedési célokat már akár a következő évben el is érhetik.


Mintegy 25 milliárd forintos nettó éves árbevételről számolt be a hazai vendéglátás, rendezvényszervezés piacán is meghatározó üzleti szereplő, az Eventrend Group, amely újra megjelent a hotelüzemeltetésben is. Tanulókkal együtt 1100 dolgozó, több mint 30 projekt, valamint világviszonylatban is ismert és elismert vendéglátóhelyek üzemeltetése - év végi összefoglaló a két alapító-tulajdonostól, Kőrössy Zoltántól és Nagy Gábortól.

Az Eventrend Group 2024-ben ismét kimagasló évet zárt, ez kétséget kizáróan jelzi a cégcsoport erősödését. A cég nettó bevétele elérte a 25 milliárd forintot, ami közel 20 százalékos növekedést jelent a tavalyi 21 milliárd forintos forgalomhoz képest. Ezzel a dinamikus fejlődéssel a 2022-ben kitűzött, 2030-ra tervezett növekedési célokat már akár a következő évben el is érheti a 100 százalékban magyar tulajdonban lévő cégcsoport.

Turizmus

Miközben a belföldi vendéglátó- és szállodai szektor átlagos bevétele csökkent az infláció és a lakossági kereslet visszaesése miatt, az Eventrend Group egységei továbbra is kimagasló eredményeket értek el. A beutazó turizmus erőteljes növekedése – amely már meghaladja a 2019-es szintet – nagyban hozzájárult ehhez a sikerhez. A növekedés nem csak a keresletben, hanem a verseny erősödésében is érezhető, így a cégcsoport egységeinek sikerei – a tulajdonosok szerint - elsősorban a vezetők remek munkájának köszönhetők. A vendégszám és a bevétel is csúcsot dönt az idei évben a csoporthoz tartozó „bakancslistás kollekció” egységeiben.

Külön kiemelendő a 130 éves New York Café - amely évről évre újabb vendégszámrekordokat ér el és amely előtt soha nem látott sorok kígyóznak a bejutásra várva -, valamint a szintén 130 éves Gundel, a Centrál Kávéház, a Spoon, a Fakanál, a Főőrség és Lovarda, Városliget Café és a Kossuth téri Séf Asztala.

Az Eventrend egységei mintegy 4 és fél millió vendéget szolgáltak ki az év folyamán.

Rendezvény

A rendezvényszervezés terén kiemelkedően erős év volt az idei, mintegy 7 ezer rendezvény létrehozásában működtek közre. Mindemellett a cégcsoportos ügyfélkapcsolati munkákba is jelentős energiákat fektettek és ennek meg is lett az eredménye. A rendezvénybevételek - a közönségforgalmi büfék bevétele nélkül - meghaladják a 8 milliárd forintot, azokat is beleszámítva pedig a 10 milliárd forint fölé emelkedtek. Összességében ebben a piaci szegmensben is rekordévet értek el az Eventrend Group egységei.

Szállodaipar

A szállodaipari területre idén tért vissza a cégcsoport.

Szeptemberben nyitotta meg a Carlton Buda Castle Hotelt, amely az első hónaptól magas telítettséggel, mostanra már csúcsüzemben működik. Jövőre ezen a területen is szeretnének továbblépni, újra megnyitják a Bikácsi Zichy Birtokhotelt, amely jelenleg felújítás alatt áll,

de más szállodai üzemeltetések átvételéről is tárgyalásokat folytatnak.

A jövő év kihívása

A szervízdíj és a borravaló szabályozása az év végével megváltozik, amely a jövő évre egyszerre jelent újabb kihívást a szervízdíj maximalizálása miatt, másrészt némi könnyítést a borravaló korábban is meglévő, ám csak korlátozottan érvényesülő adómentességének kiszélesítése révén.

Utánpótlás és közösségi szerepvállalás

Az Eventrend Group fontosnak tartja a társadalmi felelősségvállalást és a fiatal generációk támogatását. A duális szakképzési program keretében jelenleg 270 középiskolás és 40 egyetemista tanul gyakorlati helyein. Az Eventrend Group és az összes ide tartozó egység vezetői elkötelezettek a fiatal generáció képzésében, megismerésében, a kapcsolat megteremtésében és a generációk együttműködésében.

Fontos számukra, hogy segítsék a fiatal generáció szakmai felkészítését, fejlődését, a vendéglátás és a turizmus iránti elkötelezését.

Az alapító tulajdonosok kiemelik: tudják, hogy a fiataloké a jövő, hisznek bennük és építenek rájuk. Ezt a hitüket tükrözi a fiatalság számára indított irodalmi sorozatuk is: az órákon az élményszerűségre és az emlékezetes pillanatokra helyezik a hangsúlyt. A rendhagyó irodalomórák (Centrál Irodalmi Zsúr) keretében ingyenes interaktív programokat szerveznek diákok számára. Az érdeklődés olyan kirobbanó volt, hogy az irodalomórák meghirdetése után egy héten belül minden helyet lefoglaltak az iskolák ebben a tanévben, sőt, a meghirdetett események számát meg is kellett növelni.

A cégcsoport külön figyelmet fordít a hátrányos helyzetű csoportok támogatására is

, amelyet a Gundel filmmel kapcsolatos programjaik is kimagaslóan képviselnek. Ezzel a kezdeményezéssel számos díjat és elismerést nyertek, hangsúlyozva, hogy a fogyatékossággal élők támogatása közös ügy, az ebben való szerepvállalásra buzdítanak mindenkit.

Az alapítók hangsúlyozzák: hisznek abban, hogy mindenki számára elérhetővé kell tenni azokat az élményeket, amelyek boldogsággal és megelégedéssel töltik el az embereket. Társadalmi felelősségvállalási-programuk középpontjában azon emberek állnak, akik mindennapi életük során nem jutnak el éttermekbe, hotelekbe vagy rendezvényekre. A cél, hogy felkarolják, különleges élményekkel gazdagítsák és támogassák a társadalom kiszolgáltatottabb tagjait, illetve az őket segítő szervezeteket, legyen szó fogyatékkal élő gyerekekről, felnőttekről vagy más hátrányos helyzetű csoportról.

Köszönet a csapatnak

Az Eventrend Group tulajdonosai úgy látják:

a cégcsoport sikerét egy kiemelkedő csapat, egy erős közösség alapozta meg, amelyben 800 dolgozó és több, mint 300 tanuló közös munkája váltja valóra a cégcsoport küldetését

, hogy boldog pillanatokkal gazdagítsák az emberek életét. A vezetők elhivatottsága és az egyes egységek csapatainak professzionális munkája elősegítette a cégcsoport piaci versenyképességét és biztos alapot jelent a jövőbeni fejlődéshez.

Külön kiemelendő, hogy a cégcsoportba tartozó egységek mindegyikét az Eventrend Group saját Tehetségakadémiáján végzett vezető irányítja. Jelenleg 29 olyan vezető van, aki cégtársként, partnerként vesz részt a hozzá tartozó cégek irányításában. Mint a tulajdonosok megjegyzik: az ő elkötelezettségük és munkájuk elismerésre méltó és kiemelkedő. Akárcsak központi csapaté, akik támogatják a vezetők menedzsment munkáit a HR, a marketing-és PR kommunikáció, az ügyviteli-, pénzügyi- és beszerzési, valamint a digitális megoldások területein.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SIKERSZTORIK
A Rovatból
„Leejtettek már 30 méterről, robbantottak rám 27 köbméter vizet, és ugrottam el magassarkúban egy felém robogó vonat elől”
Hosszú út vezetett az ötvösműhelytől a filmforgatásokig, de Talpassy Dorottya nem bánta meg a döntését. Több mint egy évtizede kaszkadőrként dolgozik, és úgy érzi, végre olyan munkát végez, amiért érdemes nap mint nap a határokat feszegetni.
Tóth Noémi - szmo.hu
2025. január 26.



Talpassy Dorottya ötvösből lett kaszkadőr: nemrég Cate Blanchett megbecsült dublőrje volt, de Henry Cavill is úriemberként bánt vele a Vaják forgatásán. Volt olyan hete, amit 11 óra alvással csinált végig, de a legrosszabb forgatási napját sem cserélné le a régebbi életének legjobb napjára.

– Hogy lettél ötvösből keresett kaszkadőr – olyan komoly projektekkel, mint a Halo, a Dűne: Prófécia vagy az Assassin’s Creed –, és melyek voltak ezen az úton a főbb fordulópontjaid?

– Esetemben ez padlóra kerüléssel kezdődött, de akkor még csak költői értelemben. Nem úgy alakult az aranyműves pályám, mint ahogy elterveztem. De a bukás legjobb része, hogy abból magasabbra is emelkedhet az ember. Úgyhogy amikor a kudarcom romjain ücsörögtem, úgy gondoltam, most ideje lenne a saját utamon menni tovább. Az ötvösség nekem annak idején amolyan második választás volt, amiben a szüleim – nem elítélhető módon – jobban támogattak, mint a kaszkadőr és színész álmaimban. De az ember életében eljöhet az a pillanat, mikor az út, amin addig haladt, zsákutcába vezet, akkor pedig jöhet az újratervezés, én pedig úgy érezem, még van időm ehhez az álomhoz visszatérni. És bár akkor nem tudtam volna, mit hagyok ki, ha nem így döntök, tudom, hogy akkor is bántam volna egy életen át. Rákerestem az itthoni kaszkadőr-képzésekre, és hirtelen értelmet nyert az összes sima, küzdő- és extrémsport, amelyeket kisgyerekkoromtól űztem, az összes korábbi színitanfolyam, és összeállt a kép. Ez most már több mint 10 éve volt, és azóta ennek az életemnek a legrosszabb napját sem cserélném annak az életemnek a legjobbjára.

– Ahogy elnéztem egy rólad készült videót munka közben, az előkészületek része az úgynevezett markerek rögzítése a tested különböző pontjain. Mennyi időt vesz igénybe egy marker-felrajzolás az arcra, valamint egy teljes testes marker-felhelyezés?

– A mocap, azaz motion capture munka alatt sokszor nemcsak a testmozgásunkat rögzítik, de az arcunkat és a szánkat is. Az ehhez szüksége arc markerek felvitele függ az éppen használt technikától is, úgyhogy ezeknek a felvitele lehet 5, de akár 15-20 perc is. A testmarkerek kevésbé igényelnek milliméteres precizitást, és egy rossz helyre felrakott markert is csak egy pillanat áttenni. Ez annak függvényében, hogy az ujjak mozgását is kell-e rögzíteni, 5-10 perc alatt kész tud lenni. De azt hozzátenném, hogy a markerezés elsősorban a 3D mozgás rögzítésénél a motion capture (azaz mocap) munkához készül, amivel videojátékokhoz, vagy CGI-hoz vesszük fel a mozgást. Persze van, hogy forgatáson is alkalmazzuk arccseréhez, de ez a ritkább eset.

– Mennyire kötött egy harcjelenetben a koreográfia? Van benne spontaneitás?

– Ez elsősorban attól függ, hogy az adott koreográfia egy fő harci jelenet, (hero fight), vagy háttérelem (background fight). Az utóbbiak sokszor a helyszínen gyorsan összerakott, pár mozdulatos egyszerűbb koreók, amelyek szükség esetén ismételhetőek addig, amíg a dramaturgia szerint valamelyik félnek padlót kell fognia, vagy amíg el nem hangzik a „CUT!” (vagyis „ennyi”). Ezekkel sokkal nagyobb a szabadságunk, többször fér bele az impró, bár jelenet közbeni, teljesen spontán dolgokra leginkább külső kényszer visz minket, mint például egy elejtett fegyver, vagy egy másik harcoló párossal való összeütközés. Ilyenkor nem állhatunk meg, hogy „nem így volt”, hanem vagy folytatjuk puszta kézzel, vagy jöhet a társunknak elmormogott „vágj le!”, majd a talaj. Egy ún. hero fight ennél sokkal összetettebb. Annak a felépülése egy több napos vagy hetes folyamat, és az sem ritka, hogy hónapokkal a leforgatása előtt kezdjük el összerakni, rétegről rétegre. Ezeknél az úgynevezett „fight master” igyekszik a legapróbb részleteket is megkomponálni. Ez pedig nem csak az alapvető mozdulatokat jelenti, de alkalmasint meg kell küzdenünk egy macerásabb jelmez okozta nehézségekkel, foglalkoznunk kell a kellékfegyverek sajátosságaival, és figyelembe kell vennünk a helyszín adottságait is. Ez lehet egy tűsarkús jelmez a macskakövön, egy köpenybe rendre beakadó revolverkakas, vagy akár a fényelés vagy füstgép, amely a végső képhez szükséges, de a mi látásunkat nehezítheti. Ezekre igyekszünk mind felkészülni, hogy a forgatás napján már ne jelenthessenek problémát.

Ezeken felül az ilyen jeleneteknél nemcsak a mi mozdulataink, de alkalmanként a minket vevő kamera pontos pozíciója is része a koreográfiának, hiszen nekünk is pontosan tudnunk kell, hogy mikor jöhet be közénk, vagy mikor kerülhet a hátunk mögött a pörgő kardunk útjába. Az operatőrt pedig nem bántjuk, és a kamera is drága!

Persze bármikor előfordulhat tévesztés: megbotolhat valaki, vagy elcsúszhat a ritmus vagy az időzítés. Ezekre fejben mindig készen kell állni, mert aranyszabály, hogy ha nem ordas nagy a hiba, ilyenkor sem állhatunk le, amíg nincs „cut”. Mert könnyen lehet, hogy a kamera nem is látta, vagy a néző számára nem érzékelhető, vagy egy véletlen okán a végén valami jobb születik (számos filmtörténelmi legenda szól ilyen gyöngyszemekről).

– Mennyire lehet az embernek magánélete egy ilyen szakmában? Gondolom nincs 8 órás munkaidő és hétvége sem nagyon…

– A mi munkaidőnk a munkanapokon nagyjából az ébren töltött órák, mínusz utazási idő. Egy forgatási nap nettó 10-12 óra, plusz esetünkben az elkészülési és lebontási idő. Ez szerencsésebb esetben lehet együtt másfél óra, de nem ritka a 2-3 órás pre-call (vagyis korábbi kezdés), nagyon durva jelmez, smink, paróka, esetleg protézis esetén pedig 4-5 óra is előfordul, ami után a lebontás is ritkán kevesebb 1 óránál. Általában 14-15 órával szoktunk számolni, de forgatási napra jobb nem tervezni semmit. Bármikor rákérhetnek a nap végén túlórát, ami aztán elnyúlhat 3 óra pluszra is. Volt olyan hetem, amit hétfőtől pénteking összesen 11 óra alvással csináltam végig.

Ezen felül elég gyakoriak a 6 napos munkahetek, szóval ha valaki állandó stábtag, és nem csak bizonyos forgatási napokra hívják, akkor általában vasárnap mos, akkor látogat rokonokat vagy barátokat, próbál valahogy kikapcsolódni, vagy csak üres tekintettel bámulja a plafont egy napon át (néha ez a maximum, amire ilyenkor képesek vagyunk). Ilyen téren a legmegterhelőbb munkám egy 9 hónapos projekt volt. Heti hat napban dolgoztunk, és egy-két havonta vasárnap is be kellett mennünk, hogy tudjuk tartani a tervet. Erre rájött még a minimum 2-3 órás utazási idő... azalatt az időszak alatt én a társadalom számára kvázi eltűnt személy voltam.

Persze nem minden munka ilyen, a szakma kisebbik része dolgozik alapcsapatban, emiatt ez néha a másik végletbe tud átfordulni, mert van, hogy csak hetente 1-1 napok vannak, vagy hogy az embert hónapokig nem hívják. Ilyenkor ezt az időt átalában edzésre, gyakorlásra, vagy rehabra és persze a magánéletre fordítjuk. A munka mennyisége attól is függhet, hogy valakinek milyen képességei vannak, milyen az alkata, vagy éppen mennyi, és milyen jellegű produkció forog. Egy művész vagy történelmi személy életrajzi filmjében talán egy darab kaszkadőr sem fordul meg. De ha több sci-fi is forog egyszerre, akkor keveset unatkozunk.

– Melyek voltak a legveszélyesebb jeleneteid, illetve a legnagyobb sérüléseid a forgatások alatt?

– Ezt már egyre nehezebb számon tartani. A zúzódásokat, vágásokat nem számoljuk, azok szériatartozékok. De volt már, hogy csak pár perccel talajt érést követően tudtak felkanalazni a padlóról. Nos, sem a lelki, sem a fizikai érzést nem sírom vissza. Volt olyan is, hogy kvázi megsemmisült a vállamból egy kisebb darab, és volt már olyan monoklim is, ami két héttel később is betakarta a fél arcom, és több mint egy óra, illetve ötszörös adag alapozó volt, mire a sminkes eltüntette.

Szedtem már ki kavicsdarabot a fejbőröm alól, mielőtt visszamentem a jelenetbe verekedni, és volt már olyan összefejelésem, hogy átharaptam a nyelvem, és az egyik szememre ideiglenes látáskiesésem lett. Utóbbi után még leforgattam egy ablaktörős-lövöldözős, földön fetrengős jelenetet, és csak utána mentem magamat kivizsgáltatni. Másnap már egy hajóról löktek 9 méterről a tengerbe.

Mikor az Erzsébet hídról kellett kvázi leugranom (kötéllel rögzítve, tehát az ugrásból csak a korlát külső pereméről kilógva kellett arccal a víz felé megtámaszkodnom, amíg vissza nem húztak), a próbák alatt valaki kihívta ránk a rendőröket, mert azt hitte, öngyilkos akarok lenni. A korláton ücsörögtem, kifelé lógatott lábakkal – és egy marék kötéllel biztosítva – mikor megérkeztek a járőrök, hogy megmentsenek.

Két másik kolléganőmmel együtt ejtettek már le zsinórral 30 méteres magasságból, hogy csak a talaj fölött fogjanak meg. Ott az első próbák alatt a felső ponton megfordult a fejemben, hogy az alánk bekészített, amúgy vastag és nagy, de fentről már igen kicsinek tűnő szivacsnak a legrosszabb esetben inkább csak a nedvszívóképessége miatt lesz értelme. Egyszer rám robbantottak 27 köbméter vizet, ahol a víz és a sodrásába kerülő berendezési tárgyakon túl számolni kellett a kirobbantott biztonsági üveg szilánkjaival is. Máskor egy felém robogó vonat elől kellett az utolsó pillanatban elugranom, magassarkúban, vaksötétben. Többször rántottak már ki zsinórral robbanásból, egyszer a kicsit nagyobbra sikerült pirotechnika körbe is rajzolta az arcom elé tartott karjaim X formáját, mint valami rajzfilmben. Azt pedig tényleg nem tudnám már megmondani, hányszor csaptak falnak, vagy vertek szét rajtam, illetve velem valamit. Azt nem nevezném kiemelkedőnek, de meglehetősen gyakori, és szintén nehéz, mikor egy rosszabb, de lábon kihordható sérüléssel kell végigcsinálni egy produkciót, és gyakran hónapokig összeszorított fogakkal végzi az ember a munkáját. És nem lehet kifogás: vagy tudod teljesíteni a feladatodat, vagy add át a helyed másnak.

Nem egyszer pedig maga a jelmez, vagy a környezeti körülmények kínoztak meg annyira, hogy csak makacsságból nem sírtam el magam a díszlet közepén.

– És melyik volt a legszebb forgatási helyszín, ahol valaha jártál?

– Sokáig erre kérdésre a válaszom a horvátországi Rovinj volt, ami a kedvenc horvát városom, és ahol többször is volt lehetőségem és szerencsém forgatni. És ha már Horvátország, a pulai Snjezana Colosseum is érdemel egy említést. Gyerekként mikor ott voltam a családommal, nem hittem volna, hogy egyszer azért térek majd vissza, hogy magam is a küzdőtéren verekedjek!

Továbbá az egyik legkülönlegesebb Jordánia volt, bár ott azok a helyek voltak fantasztikusak, ahol jártunk és felkészültünk, a forgatási helyszínek pedig inkább voltak érdekesek, mint szépek.

Viszont tavaly trónfosztás történt, amikor Olaszországban dolgoztam a Garda-tónál. Az egész régió lélegzetelállító az utolsó bokorig, és azzal a produkcióval olyan helyszíneken forgattunk, ahol nem tudtam nem egész nap a látványt fotózni, vagy csak lenyűgözve bámulni.

– Dolgoztál többek közt Cate Blanchett dublőreként a Borderlandsben és Henry Cavillel a Vajákban egyaránt. Mi a tapasztalatod ezekkel az A-listás sztárokkal?

– Személy szerint velük fantasztikusan jó volt a közös munka, már-már váratlanul emberségesek voltak, és nem úgy értem, hogy ismert színészekhez képest, hanem csak úgy, mint emberek. Ez az ipar hiába egy művészeti ág, közben egy könyörtelen gépezet is egyben, ahol sokszor nincs idő vagy lehetőség a lágyabb emberi gesztusokra. Emiatt az én szememben mindig jobban kiemelkedik a sorból, ha valaki ilyen körülmények között is szán ezekre időt és energiát.

Henry Cavill az egész közös munkánk alatt végig igazi brit úriember volt, amivel a nehezebb pillanatokat is meg tudta könnyíteni. Emellett én úgy gondolom, az elvártnál jóval felkészültebb és fókuszáltabb volt az akciójeleneteket illetően. Ugyanezt tudom Anthony Mackie-ről is mondani. Sok színésznek van tehetsége vagy jártassága küzdelmi téren – legyen az fegyveres vagy szabadkézi –, de ritka az, aki nem csak olyan gyorsan tanulja meg a koreográfiát, mint egy kaszkadőr, de ugyanolyan természetességgel is képes megtalálni benne a helyét.

Ami pedig a ritkaságokat illeti, kevés olyan színésznőm volt, aki annyira megbecsülte és értékelte a munkámat, mint Cate Blanchett. A vele való közös munkának mindig is külön helye lesz a szívemben. Őérte még az elszenvedetteknél is több fájdalmat elviseltem volna, jaj és zokszó nélkül!


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SIKERSZTORIK
A Rovatból
Ismét az Alföldre került a díj: egy gyönyörű szálloda lett AZ ÉV HOTELE 2024-ben!
Mutatjuk a díjazottakat!


AZ RTL-en látható turisztikai magazinműsor, AZ ÉV HOTELE évente egyszer, januárban hirdeti ki, – kizárólag a nézők szavazatai alapján – hogy mely szálláshely viselheti a megtisztelő címet és büszkélkedhet majd vendégei előtt az impozáns díjjal! Idén ez a trófea ismét az Alföldre került! Mindjárt eláruljuk, hogy pontosan melyik településre!

Tavaly egy balatoni szálloda nyert

A verseny történében eddig minden évben más turisztikai régióból kerültek ki a győztesek. 2024 januárjában először került egy balatoni szállodához a díj, akkor ugyanis a keszthelyi Sirius Hotel****superior kapta a legtöbb szavazatot. A második akkor a hajdúszoboszlói Hotel Aurum**** lett, a dobogó harmadik fokára pedig a balatonfüredi Hotel Vinifera Vine & Spa**** állhatott fel.

Egy évvel korábban, 2023 januárjában a sárospataki Hotel Bodrog Wellness & Elix Spa****superior lett a győztes. A második helyét akkor a visegrádi Royal Club Hotel****superior kapta, a bronzérmes pedig a szarvasi Liget Wellness és Konferencia Hotel**** lett.

Az elmúlt két évben tehát két alföldi szálloda is az első háromban végzett, de az első helyezés rendre más régióba került.

Múlt vasárnap láthatták a nézők AZ ÉV HOTELE 2024-es, hetedik évadának utolsó adását, ami egyben a műsor jubileumi 200. adása volt.

Az évad befejező epizódjában a produkció házi asszonya Garay Annamária a pompás Anantara New York Palace Budapest Hotelben hirdette ki a közönségszavazás várva várt végeredményét. Kiderült tehát, hogy végül melyik szállodába került AZ ÉV HOTELE impozáns díja!

Garay Annamária, AZ ÉV HOTELE háziasszonya, Gráf Orsolya, a Borostyán-Med Hotel**** igazgatója, Kiss László, a Bordűr Wellness Hotel****Superior és Szőnyegműzeum szállodamenedzsere, Gaál Mariann, a Hotel Marina-Port**** igazgatója és Serfőző Zsolt, AZ ÉV HOTELE producere

AZ ÉV HOTELE hetedik évadáról néhány sorban: ismét 28 különböző szálláshelyet láthattak a nézők, 14 adásban. A szálláshelyeket ismert és népszerű emberek, színészek, zenészek, műsorvezetők és kísérőik tesztelték. Az adások után összesen közel 100.000 szavazat érkezett a nézőktől a számukra legjobban tetsző szálláshelyekre. Az öt nagy turisztikai régióból (az adások szerinti sorrendben: Balaton, Észak-Dunántúl, Alföld, Északkelet-Magyarország, Dél-Dunántúl) a hónap végi szavazások alapján az első és második helyezettek kerülhettek a döntőbe. A legjobbakra 2025 január első felében két héten át lehetett újra szavazni, így kizárólag a nézők dönthettek arról, hogy AZ ÉV HOTELE cím és az azzal járó impozáns díj– a verseny történetében először Békésszentandrásra kerüljön.

Az első helyezett egy luxus wellness szálloda, ami egyben múzeum is

A döntőben leadott szavazatok 20 százalékát végül egy békésszentandrási szálloda kapta, méghozzá egy olyan, ami - alig több, mint egy éve - 2023 decemberében fogadta első vendégeit. A Bordűr Wellness Hotel****superior és Szőnyegmúzeum különleges koncepcióval működik. Amellett, hogy ez egy minden igényt kielégítő luxus wellness-szálloda, még a helyi nagymúltú szőnyegkészítésnek is méltó emléket állít az épület alsó részében működő interaktív kiállítással. Ebben a gyönyörű hotelben egy színész házaspár volt tesztelni. A Survivor egykori szereplője Jánosi Ferenc és felesége Nagy Natasa az első házassági évfordulójukat ünnepelték meg itt.

AZ ÉV HOTELE díjat a szálloda menedzsere Kiss László, turisztikai szakember vette át. A fiatal menedzser nagyon büszke arra, hogy a környék egy olyan szálláshellyel gazdagodott, mint az övék és hogy egyre többen keresik fel Békésszentandrást.

Serfőző Zsolt AZ ÉV HOTELE producere, Kiss László szállodamenedzser, Bordűr Wellness Hotel****superior és Szőnyegmúzeum és Garay Annamária AZ ÉV HOTELE háziasszonya

Bővebb információ a szállodáról ide kattintva!

A második helyezett is az alföldi régióban található

A képzeletbeli dobogó második fokára szintén egy alföldi hotel igazgatója, Gráf Orsolya állhatott fel. A Nyíradony-Tamásipusztán található Borostyán-Med Hotel**** tetőszerkezete 2021-ben leégett, így a szálloda egy részét újra kellett építeni. Másfél éves megfeszített munka után 2023 nyarán nyitottak újra úgy, hogy a szállodai szobák számát még növelték is. A Borostyán-Med Hotel**** a régiós szavazás során az első helyen jutott a döntőbe, ahol aztán a szavazatok 17 százalékának megszerzésével a második helyezett lett.

Serfőző Zsolt AZ ÉV HOTELE producere, Gráf Orsolya szállodaigazgató, Borostyán-Med Hotel****

Bővebb információ a szállodáról ide kattintva!

A balatoni régióban található a harmadik helyezett

Az első két helyen végző alföldi hotelek mellett egy Balaton-parti hotel is a legjobbak közé került. A balatonkenesei Hotel Marina-Port**** AZ ÉV HOTELE hetedik évadának legelső adásában szerepelt, majd a régiós szavazás során az első helyen jutott a döntőbe, ahol aztán végül a szavazatok 15 százalékát kapta a nézőktől. A díjátadó műsorban Gaál Mariann, a szálloda igazgatója mondott köszönetet a nézőknek és törzsvendégeiknek a támogatásáért.

Gaál Mariann, szállodaigazgató, Hotel Marina-Port****, és Garay Annamária, AZ ÉV HOTELE háziasszonya

Bővebb információ a szállodáról ide kattintva!

Ha lemaradt volna AZ ÉV HOTELE eredményhirdetéséről, vagy szeretné újra megnézni, akkor azt RTL+-on teheti meg!

AZ ÉV HOTELE háziasszonya a díjátadó adás végén egy örömhírt is közölt a nézőkkel: a szállodaverseny és a hozzá kapcsolódó televízióműsor 2025-ben is elindul! Idén októbertől a 2020-as évek első felének legjobb szállodáját keresik majd a „Best of AZ ÉV HOTELE” szuperdöntő adásaiban.

AZ ÉV HOTELE közönségszavazáshoz kapcsolódó televízió műsor az utazók szemszögéből, személyes élményeiken keresztül mutatja be a címért versenybe szálló szálláshelyeket. Minden adásban egy-egy ismert embert és kísérőjének kalandjait láthatjuk, akik elutaznak egy hétvégére két magyarországi szálláshelyre, hogy kipróbálják azokat.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SIKERSZTORIK
A Rovatból
„Nagyon hittem benne, hogy Walesben is helye van a finom magyar élelmiszereknek” – Egy magyar fogorvos fantasztikus sikertörténete
Itthon egyetemen is tanító fogorvos volt, Walesben azonban ma már főleg arról ismerik Mónikát, hogy világszínvonalú magyar termékeket lehet cégétől vásárolni. A helyi piacon kezdte, de fiával közösen vállalkozásuk sokkal nagyobbra nőtt.


Dr. Gyenes Mónika kiváló fogorvosi karriert hagyott hátra, amikor fiával 18 évvel ezelőtt végleg Walesbe költözött. Itthon egyetemen tanított, külföldön megyei főfelügyelő szakfőorvos lett belőle, majd vállalkozásba kezdett, és hétvégénként például szegedi paprikát árult a helyi piacon.

Mónika mindenkinek mondogatta, hogy milyen finomak a magyar termékek, de aztán támadt egy nagyszerű ötlete. Neki köszönhetően évek óta sorra nyerik a Great Taste Awards-díjakat a legkiválóbb magyar termékek, és ma már az angolok is elhiszik neki, hogy érdemes mindet megkóstolni, fiával közös vállalkozása pedig szárnyal.

– Miért költöztél külföldre?

– 18 évvel ezelőtt kellett meghoznom ezt a döntést, bár az életem látszólag teljesen rendben volt. Akkoriban már jelent meg könyvem külföldön is, és számos tudományos munkában vettem részt. A fiam Győrbe járt egyházi magániskolába, és egy napon elém állt – volt vagy 13 éves – , és azt mondta: „anyu eddig minden rólad szólt, és most azt szeretném, ha az én elképzeléseim is valóra válnának a jövőben.” Nagyon meglepett az elszántsága, mert még csak általános iskolás volt, amikor eldöntötte, hogy mindenképpen Nagy-Britanniában szeretne továbbtanulni.

– Emiatt hagytad hátra a munkádat és az országot?

– Nem csak ezért. Mielőtt eljöttünk 2006-ban, fogászati prevencióval foglalkoztam, például a szájüregrák-szűréssel, ezt a programot én találtam ki és vezettem.

Másfél évig sikeresen futott, egyszer csak azonnali hatállyal lezárták, és kész. Ez nagyon megdöbbentett,

mert gyerekeket tanítottunk szájhigiénére, valamint hajléktalanokat szűrtünk ingyenesen. Megmentettünk több száz embert, akiket sikerült kiszűrni, szerintem erre nagy szükség van, a megelőzés ráadásul nem egy drága beavatkozás, de én ebben nem tehettem már többet. Ez a lehetőség megszűnt, és ha jól tudom, azóta sincs oktatás erről az iskolában a gyerekeknek, a mai napig nincs elmagyarázva nekik ez a téma. Ebben a hangulatban kapott el a fiam, Zoltán kérése, ezért nem maradt más, mint az, hogy azt gondoltam, rendben kezdjünk új életet. Egyedülálló anyaként belevágtam, és eljöttünk az ismeretlenbe.

– Miért pont Wales lett a cél?

– Mivel fogorvos vagyok, ami egy jó szakma, és mindig is hiány volt belőlük a briteknél, ezért is mertem biztosra mondani a fiamnak, hogy rendben. A tudományos munkáim, valamint kongresszusok miatt jártam már pár itteni nagyvárosban, így azt tudtam, hogy hol nem akarok élni. London kapásból kiesett és Edinburgh is, mert az túl szeles, folyton szakadt az eső és hideg volt, pedig ott nagyon jó az egyetem. Olyan helyre akartunk menni, ami vidék, sok zöld van, meg fa, állatok legyenek körülöttünk, és közel a tenger. Ilyen dolgok pedig Walesben vannak. Mint kiderült, az a terület még kevésbé volt ellátva fogorvossal, mint Anglia.

Írtam egy fejvadász cégnek, akik két hét múlva eljöttek hozzám Budapestre interjúzni, és látták, hogy sok mindenhez értek a szakmámban.

Úgyhogy letettem egy speciális nyelvvizsgát, ami az itteni munkámhoz az egészségügyben kell. Kérték, hogy jöjjek ki, és megmutatják az állásokat. Egy fontos szempont volt csak: az iskola a fiamnak, mert nagyon jó hírnevűt akartam keresni, így ahhoz közel akartam majd elhelyezkedni és lakni. Össze is jött, így 2006-ban minden akadály nélkül elindult az itteni életünk.

– Milyen volt az első benyomás?

– Nagyon jól indult el az egész. Kivettünk egy farmházat, körülöttünk birkák, tehenek, lovak, segíthettünk is a farmon, de nem nekem kellett ellátnom az állatokat. Hétvégénként lovagolhattunk, vagy etethettük a kicsi bárányokat cumisüvegből. Idilli életünk volt, egy patakkal a farm végén, dimbes-dombos volt az egész környék, rókák játszottak a kertben nyaranta, és egy gyönyörű, sűrű erdő zárta el a farmot az út végén. Nagyon egészséges környezet volt.

Mondjuk a hideg és az eső eleinte itt is nagyon mellbe vágott minket, azt meg kellett szokni. Mivel a házunk a dombtetőn volt, a szél átjárta, régen, az 1800-as években épült, úgyhogy fűtöttük az egész udvart, hogy melegünk legyen. De aztán elfogadtuk, ez lett az otthonunk, itt raktuk le a fészkünket.

– Hogyan alakult a szakmai életed?

– Alkalmazott lettem a helyi fogászaton, ami pár száz méterre volt csak a farmtól, ahol laktunk. 16 évig dolgoztam Walesben mint fogorvos, és három évig én voltam a megyei szakfelügyelő főorvos is, mielőtt nyugdíjba mentem. Mivel nem tudtam megtagadni, hogy valami többet akarok, mint betömni, kihúzni, elkezdtem különböző szakmai ötletekkel előállni.

Egyszer csak azt mondták, nagyszerű, úgyis keresnek egy megyei szakfőorvost. Megpályáztam és meg is kaptam. Azt mondták, csinálhatom, amiket felvetettem, valósítsam meg az álmaimat.

Meg kell mondjam, itt sem tudtam megváltani a világot, az az igazság. Az NHS – az angol nemzeti egészségügyi szolgálat – egy óriási nagy hajó, ami nem mozdul, vagy ha mégis, csak rossz irányba, de legalább kiéltem magamat valamennyire. Itt is nagyon akartam a szűréseket, de itt sem kaptam több támogatást erre, csak a rendeléseimen sikerült kiszűrnöm a betegeket. Túlképzett voltam a walesi munkámhoz, nem egy sima fogorvosi álláshoz voltam szokva, egyetemen oktattam, kutattam több nyelven, kongresszusokra jártam, és hirtelen beálltam 9-től 5-ig fogakat csinálni. Amivel nem is volt semmi baj, de hiányzott valami több, amivel mozgathattam az agyamat.

– Miből jött a saját céged ötlete?

– Az otthoni, teljesen más karrierem után itt egy sokkal nyugalmasabb családanya életet élhettem. A fogorvoslás fizikailag fárasztó, de igazából a sokféle aktivitásnak, ami bennem volt szellemi téren, nem találtam helyet, volt egy csomó lekötetlen energiám.

A hiány szülte a saját cégötletet: amikor a barátaim jöttek látogatni, mindig kértem, hogy hozzanak otthonról pirospaprikát, kolbászt, sonkát, mert itt nem voltak minőségi magyar alapanyagok.

Imádok főzni, imádok enni, addigra már a környéken mindenki tudta ezt, mert szívesen főztem a kollégáknak, a gyerekeknek az iskolából, meg a szülőknek. Nagyon szeretem, mert ezzel tudok beszélgetni a kultúránkról. Így került elő a bőröndökből minden, ami innen hiányzott: sárgabaracklekvár, tarhonya, de sajnos nem nagy mennyiségben. A kreatív énem meglátta ebben az ötletet, és egyszer ránéztem a fiamra – ennek pont nyolc éve –,

a homlokomra csaptam, és azt mondtam neki, hogy nagyon szeretnék a gasztronómiával foglalkozni.

Az volt a gondolatom, hogy majd én beszerzek mindent, amire nekem is szükségem van, és azt fogom árusítani, de persze ehhez semmilyen gyakorlatom nem volt. Elég meredek ötletnek hangzott.

– Mit szólt ehhez a fiad, aki ma már az üzlettársad?

– A fiamnak egészen más tervei voltak akkoriban, így ez az én ötletem maradt, ő ment a saját útján egy darabig. Megalapítottam a cégünket, és eleinte kicsiben gondolkodtam. Úgy terveztem, hogy árulom a mézet meg a paprikát a piacon hétvégénként, meg munka után. Hónapokon keresztül a betegeim és a nővérek vásároltak nálam, ha ők nincsenek, ma nincs ez a cég.

Amíg a betegem zsibbadt a székben, addig meséltem nekik a dologról, és a legközelebbi időpontra kérték, hogy hozzak valamit nekik a portékáimból.

Fogalmuk sem volt, hogy mik a magyar termékek, de azt mondták, mindegy is, vigyek abból, ami nem fogy, amit nem tudok eladni. Hihetetlen összefogás volt, keresték, miben segíthetnek.

– Tapasztalat nélkül vágtál bele?

– Semmiféle kereskedői véna nincsen bennem, csak szeretek enni, főzni, innen a kóstolgatás, innen az alapötlet. Ez úgy ment, hogy eleinte otthon körbeültük az asztalt, és kóstoltuk, amiket berendeltem. Először is nekem kellett, hogy tetszen, csak így tudom jó szívvel eladni és ajánlani.

Nagyon hittem benne, hogy Walesben is helye van a finom magyar élelmiszereknek.

Amiket otthonról megrendeltem, egy futárcég kihozta nekem – akkor még EU-ország voltunk, nem volt vámkérdés. Tokaji, méz, pirospaprika, ecetek, mustárok voltak kezdetben, amiket behozattam. A házunkban a vendégszobát kiürítettük, az lett a raktárunk. Nem szégyelltem, hétvégén kimentem a piacra, kötényt vettem fel, és ott kóstoltattam, meséltem a vevőknek. Tegyük hozzá, hogy a megyének a negyedét jól ismertem, mert én kezeltem a fogukat, a helyi piacon óhatatlan volt, hogy minden ötödik ember rám köszönjön. Csíptek engem, mert közvetlen vagyok, sose ködösítettem.

Pusztán szimpátiából vásároltak nálam, nem azért, mert szükségük volt egy magyar élelmiszerre,

de vettek egy mézet vagy egy szilvalekvárt, bár azt sem tudták mire használják, ez volt az igazság.

– Hogyan lett mégis ekkora sikered?

– A fiam akkoriban már Londonban dolgozott öt napot a héten, és csak hétvégén jött haza. A sorsa úgy hozta, hogy a karrierálmaiban elgondolkodott, mert vagy a pénz, vagy az időbeosztás nem tetszett neki.

Egyszer hazajött, és azt mondta, hogy mi lenne, ha a családi mini vállalkozásunkból csinálna egy jó céget.

Jól van, mondtam neki, és mivel aznap hullafáradt voltam, elmentem aludni. Reggel aztán megint belekezdett, és rájöttem, igaza van. Határtalan volt az örömöm, mert én eredetileg is így terveztem évekkel ezelőtt. Egymagam biztosan nem tudtam volna így felfejleszteni, ehhez egyedül kevés vagyok. Ezen a szinten, ahol vagyunk, még magyarul sem csináltam hasonlót, nemhogy angolul. Beindult a gépezet, raktárhelyiség kellett, webfelület, biztosítások, de szerencsére a helyiek megsegítettek újra.

A kisközösségben ez a jó, hogy ha jól bánsz az emberekkel, akkor ők is jók veled cserébe.

Gyakran soron kívül bementem, amikor gondjuk volt, nem vágtam át őket, így amikor nekem kellett a segítség, azonnal mellém álltak. Fordulhattam hozzájuk tanácsért, kapcsolatokért, aki ismert Walesben, segítette a magyar termékek útját.

Mónika és fia, Zoltán: walesi cégükkel is számos rangos kereskedői díjakat nyertek

– Hogyan jött az ötlet a Great Taste benevezésekre?

– Továbbra is jártunk piacozni, ez tavasztól őszig lehetséges itt az időjárás miatt, bár ez nem volt a fiam kedvence. Én szívesen leálltam a mézek előnyeiről beszélgetni a vevőkkel. Mindenkinek mondogattam, hogy minden milyen finom, de lehet csak nekem, mert magyar vagyok, és mert árulom is.

Akkor arra gondoltam, talán jobban hinnének nekem, ha lenne erre valamilyen hitelesítési rendszer, amit az angolok is elfogadnak, akkor jobban elhiszik majd.

Kiderült, hogy a Great Taste Awards pont ilyen, mert ezt a világon 90 országban elismerik. Eldöntöttem, hogy beadok magyar termékeket, mert hittem benne, hogy ez lehetséges. Néha a termelőket rá kellett ugyan beszélnem, hogy benevezzem őket, nem hitték el, hogy ezt lehet. Mindenkit én kutattam fel és kerestem meg, aki aztán nyert és díjat kapott. Volt, aki maga sem hitt benne, hogy Nagy-Britaniában nyerhet, sírt, amikor megtudta, hogy díjas lett. A gyártók kezdték érezni, hogy itt valami elindult, amikor már kosárszámra nyertük a díjakat, otthonról is lelkesebbek lettek. Az egész nagyon fura volt, mert akkoriban még mindig a walesi piacon árultam, de szerencsémre a magyar termelők úgy voltak vele, próba-szerencse, és adtak nekem egy esélyt. Kerestem, kutattam a lehetőségeket, ahol népszerűsíteni lehetett a magyar élelmiszertermékeket.

Nagyon jól épültek a kapcsolatok, és az otthoniak is bíztak bennem,

mindig korrekt volt az üzleti viszonyom mindenkivel. Rapidan ugrott meg a megrendeléseink száma, és egyre jobbak voltunk.

– Igaz, hogy kérted a londoni attasét, hogy teázzon a nyertes magyarokkal?

– Igen, felvettem vele a kapcsolatot, amikor Londonban állítottunk ki egy neves szakvásáron. Azt javasoltam neki, hogy olyan sok magyar díjazott és gyártó jött össze, hogy ha már így alakult, hívjon meg minket egy teára a követségre.

Azelőtt még senki nem hívta meg az otthoni méz- és olajgyártókat – neki is elakadt a szava, de mondta, hogy rendben.

Manapság már nem orvoskonferenciákra járok, hanem élelmiszeripari rendezvényekre, minden érdekel ezzel kapcsolatban. Belecsöppentem egy új világba, amiben teljesen kívülálló voltam, de azóta számos szövetség tagja lettem. A rendezvényeken gyakran megkérdezik, mi a szakterületem az élelmiszeriparban, mindig elmondom, hogy fogorvos vagyok és háziasszony. Na, erre nagyot néznek. Szerintem, ha eléggé hiszel abban, amit csinálsz, meg tudod valósítani. Én magyarként Nagy-Britanniában szándékoztam megvetni a lábamat, és szerintem ez sikerült is. Ráadásul úgy, hogy a hazám kiválóságait mutatom be az ittenieknek.

– Hogyan hatott rátok a lockdown, a lezárások időszaka?

– 2020 márciusában, ahogy bejelentette a miniszterelnök, hogy bezárják a boltokat, abban a pillanatban beindult az online kereskedésünk. Már működött a honlapunk is, a bestofhungary.co.uk, de abban az évben ötszöröse lett a megrendelések száma, mint korábban.

Azonnal profivá kellett válnunk, rengeteg terméket mozgattunk,

sokan bizalmi alapon küldték az árukat, mert nem is tudunk előre fizetni, akkora lett a kereslet. Otthon örültek neki, mert ott sokkal kevesebb lett a vásárlás, itt meg robogott felfelé. Két éve nyugdíjba mentem, de most is azt gondolom, hogy tehetséggondozással foglalkozom, csak most nem az egyetemen, hanem a nagyon tehetséges magyar gyártókkal kéz a kézben.

– Milyen tervek várnak rátok?

– A mai napig keresek-kutatok az új ízek után, mindenki ajánlgat, és én megkóstolom, ha megfelelő, belekerül a választékba, vagy javaslom a díjazásra. Nagyon gyorsan változik az emberek ízlése, ha csak az elmúlt két évet nézzük, hathavonta mást keresnek, ezt látjuk a fogyasztási szokásaikon, amikor rendelnek. Egyik évben a csípős ízek a menők, máskor meg a szarvasgombás finomságok. Emiatt mindig vannak változások, és fejlődünk. Az élelmiszereken kívül ma már vannak alkoholok is, import- és nagykereskedők is lettünk.

Kifejlesztettünk a szegediekkel egy száraz fűszerkeveréket is gulyásleveshez, azt itt csomagoljuk már Walesben.

Elkezdtünk anyukám receptje alapján gulyást gyártani, az itt marhapörköltnek felel meg. Ez egy minőségi készétel lesz, most folynak a tesztek, jövőre már kapható lesz. Idén elkészült háromféle mézkeverék, a Csíz sajtműhely manufaktúrával együttműködve. A saját világdíjas Gouda sajtjaihoz alkottak nekem bükkfán füstölt akácmézet, kalocsai csípős paprikás mézet, valamint egy többfelé fajta mézből készült aranysárga mézet, amik hamarosan rendelhetőek lesznek. Minden termékünk világszínvonalú, mégis az a filozófiánk, hogy mindig reális áron adunk mindent.

Én ebben hiszek, hogy a gyakran gördülő fillér jobb, mint a ritka forint.

A semmiből építettük fel a céget, amihez sok kitartás és kreativitás kellett, izgalmas, személyiséget fejlesztő nyolc évet tudhatunk magunk mögött. Megtaláltam ebben a számításomat. Igaz, hogy népegészségügyet tanítottam, most meg szarvasgomba-krémet és mézet árulok, de ha fiatalabb lennék, biztosan nyitnék egy kifőzdét is.


Link másolása
KÖVESS MINKET: