Polgár Judit: a szüleim mindenüket feltették ránk
Kisgyerekkorától fogva meghatározta az életét a sakk – szülei predesztinálták ezt a pályát neki, akárcsak nővéreinek. Hármójuk közül ő a legfiatalabb, mégis ő érte el a legnagyobb sikereket: több mint negyedszázadon keresztül állt a női világranglista élén, sőt a férfiak között is bekerült az első tízbe. Olyan férfi világbajnokokat sikerült legyőznie az asztalnál, mint Kaszparov, Karpov, Anand, Topalov, vagy éppen az aktuális világelső Magnus Carlsen. Bár a versenyzéstől visszavonult, nem ül a babérjain: az általa kitalált Sakkpalota program egyre több általános iskolással ismerteti és szeretteti meg a játékot. A TEDxDanubia konferencián tartott előadása előtt beszélgettünk.
– Mennyire sikerült visszarázódnia a versenyzésen kívüli életbe? Van önben hiányérzet?
– Visszarázódni nemigen tudtam, hiszen 5 vagy 6 éves korom óta versenyeztem, így mikor abbahagytam, egy addig ismeretlen fázis kezdődött számomra. Ehhez képest könnyen megszoktam, bár nyilván maga a döntés hosszabb folyamat volt, nem egy vagy két nap alatt született meg. Elég sokat rágódtam rajta, míg végül a férjemmel közösen arra jutottunk, hogy ez lesz számomra a legjobb. Egyébként az utóbbi években már nem is vettem részt olyan sok versenyen és nem edzettem annyit, mint mondjuk tíz évvel ezelőtt – amikor még tényleg napi szinten sakkoztam –, így annyira nem volt éles a váltás. Korábban kicsit sok dologgal is foglalkoztam egyszerre, ezért jól esik, hogy valamivel szellősebbek a napjaim, és jobban ki tudom élvezni a megmaradt tevékenységeimet. Ráadásul a gyerekeimre is több időm jut azóta.
Amikor 1976. július 23-án, Budapesten megszülettem, azonnal egy pedagógiai kutatás kellős közepében találtam magam. Már akkor eldőlt: sakkozó leszek. Nővérem, Zsuzsa évek óta sikeresen versenyzett. Szüleim pedagógiai tapasztalatokra támaszkodva úgy döntöttek, nővéreim és az én pályámon keresztül bebizonyítják, hogy kis korban kezdett, koncentrált neveléssel bármelyik egészséges gyerekből sikeres embert lehet nevelni.
Életrajzom gyakorlatilag megegyezik a sakk területén elért eredményeimmel. Kilencéves koromban nyertem első nemzetközi versenyemet, 12 évesen és 14 évesen korosztályos világbajnok lettem a fiúk között. Tizenkét éves voltam, amikor nővéreimmel, Zsuzsával és Zsófival, valamint Mádl Ildikóval a magyar sakktörténelem során első ízben női olimpiai bajnokságot nyertünk. Ezt az eredményt 1990-ben megismételtük.
A második olimpiai győzelem óta férfi versenyeken indultam. Tizenhárom éves voltam, amikor először teljesítettem a férfi nemzetközi nagymesteri normát, 15 évesen pedig minden idők legfiatalabb férfi nemzetközi nagymestere lettem. Nyolcszor a férficsapatban is képviseltem Magyarországot a Sakkolimpián, 2002-ben és 2014-ben ezüstérmet nyertünk. Nemzetközi versenyeken, páros mérkőzésen, világválogatottként, illetve rapid versenyeken több volt világbajnokot legyőztem. Nyolcszor kaptam sakk Oscar-díjat, és többek között az évszázad sakkozónőjének választottak. 2011-ben pedig a férfi Európa-bajnokságon bronzérmet szereztem.
(Forrás: Polgár Judit hivatalos honlapja)
Nővéreivel
– Mennyire érintette meg, hogy 26 év után nemrég elvesztette első helyét a női világranglistán?
– Egyáltalán nem, hiszen a visszavonulásom után még fél évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy ez megtörténjen. Amikor az ember ilyen hosszú időn át vezeti a ranglistát, akkor nagyon nehéz fenntartani a motivációját. Nekem jó 26 éven keresztül sikerült, amire nem nagyon van példa a sportban. Erről is szólt a Guinness-rekordom. A mostani világranglista-vezető kínai világbajnoknő egyébként nagyon jól játszik, erős versenyeken indul, férfi nagymesterek ellen is eredményes tud lenni. Azt majd az idő eldönti, hogy a férfimezőnyben is be tud-e kerülni az élbolyba. Én mindenesetre szurkolok, hogy minél több nő kerüljön be a legjobbak közé.
– Hogy látja, mennyire van meg a nőkben a potenciál, hogy felvegyék a versenyt a férfiakkal?
– Sajnos nem annyira rózsás a helyzet ezen a téren. Bár amikor sakkozni kezdtem, még rosszabb volt – most legalább már van még egy nő rajtam kívül az első 100 között, Hou Ji-fan, a kínai lány. Elvileg lehetséges lenne, hogy ugyanolyan jók legyenek, mint a férfiak, de ehhez más felfogásra lenne szükség.
Minél erősebb ellenfelekkel játszik valaki, annál gyorsabban tud fejlődni. A mércét a legjobbak szintjére kéne emelni abszolút kategóriában, és nem a jóval könnyebben elérhető női világbajnoki cím szintjére, hiszen az utóbbi az többnyire a 200-ba se elég a teljes mezőnyben.
– A női kategória létezése ön szerint eleve hátrányt jelent?
– Az biztos, hogy van benne visszatartó erő is attól, hogy előre tudjanak lépni. Kevesebb munkával ugyanakkora tiszteletet tudnak kivívni, hiszen a világbajnok az világbajnok, kategóriától függetlenül. Anyagilag jóval kevesebb lehetőségük van, a világbajnoki cím is kisebb díjazással jár, de ettől még nagyon sok dolgot el tudnak érni. Szakmailag, objektíven nézve viszont jóval gyengébb ez a mezőny. Számomra sokkal nagyobb dicsőség volt bekerülni az első tízbe a férfiak között, mint a női ranglista élén állni ennyi éven át. Persze laikus szemmel egy első hely sokkal nagyobb eredménynek tűnik.
– A kínaiak a fizikai sportágakban is tarolnak az utóbbi években. A sakkban ugyanilyen mértékben jönnek fel?
– Elképesztő mértékben. Az utolsó olimpiát a kínai férfi csapat nyerte, és a nők is ott vannak a legjobb háromban. Rájuk pontosan igaz ez, amit mondtam: a kínai lányok a fiúkkal közösen edzenek, nincs megkülönböztetés. Mindazonáltal az engem megelőző lány esetében így is csak a női világbajnoki cím elérését tűzte ki az állami vezetés. Könnyen lehet, hogy ha nem elégszenek meg ennyivel, a férfiak között is feljebb jutott volna. Persze még mindig fiatal, de már nem annyira (22 éves), és az évek egyre csak múlnak. Én 11 éves koromban álltam ugyanezen a szinten.
– Milyen sikereket mondhat magáénak, amióta a versenyzés helyett az oktatásra fordítja a figyelmét, és mekkora szerepe lehetett ebben a személyes ismertségének?
– A legnagyobb siker mindenképp az, hogy a Képességfejlesztő, vagyis a Sakkpalota program bekerült a Nemzeti Alaptantervbe. Mostanáig már több mint 130 különböző iskolából érkezett pedagógus végezte el az akkreditált képzésünket. Nyilván magának a programnak jót tesz az ismertségem, de hosszú távon már csak az számít, hogy mennyire működőképes a koncepció. Szerencsére az eddigi visszajelzések a szülők, a tanárok és a diákok részéről is kiemelkedően pozitívak. Egyre több iskolában építik a Sakkpalota köré a teljes pedagógiai programot. Úgy tűnik, működik a játszva tanulás koncepciója.
Bemutató kisfilm a programról:
– Miből áll a Sakkpalota program?
– Fontos tudni, hogy nem hivatásos sakkoktatók tanítják ezt a programot, hanem azok a pedagógusok, akik egyébként is a gyerekekkel vannak az általános iskola alsó tagozatában. A Sakkpalota tankönyvsorozat három részből áll, évfolyamonként van egy tankönyv és egy munkafüzet a gyerekeknek, valamint egy tanítói kézikönyv a pedagógusoknak. Gyakorlatilag a Nemzeti Alaptantervben szereplő valamennyi tantárgy teljes elsős-másodikos anyaga bele van integrálva a programba.
Tartalmaz matematikát, írást, olvasást, környezetismeretet, éneket, kézműves foglalkozásokat (például sakk-korona készítést), a gazdasági részben saját sakkpénzt a „Gazdálkodj okosan” mintájára, de még verseket és meséket is.
Nagyon komplex csapatmunka áll mögötte, hogy a gyerekek látásmódja minden irányból táguljon, és összefüggéseikben tudják nézni a dolgokat. A digitális kor gyermekeinek lett kitalálva, és leginkább úgy tudnám leírni, hogy egy vizuális gondolkodás fejlesztő komplex tantárgy-integrációs program. Érdemes utánanézni, hogy a világ legfejlettebb országaiban ebbe az irányba viszik az oktatást.
A TED egy széles körben elérhető platform a megosztásra érdemes gondolatok (Ideas Worth Spreading) számára. A rendezvénysorozat eredetileg egy szűkebb közösségi kezdeményezésként indult 1984-ben, sajátos módon egyetlen konferenciahelyszínen ötvözve a technológia (Technology), a szórakoztatás (Entertainment) és a design (Design) témaköreit. Az elmúlt tíz évben a TED közönsége az online videoszolgáltatásoknak és a közösségi médiának köszönhetően folyamatosan bővült, így mára több mint száz nyelven, és több száz millió videomegosztás révén terjeszti a gondolatokat rendkívül széles palettán mozogva: a tudományos, üzleti és szórakoztató témákon keresztül egészen a globális problémák provokatív megvitatásáig.
Judit az idei TEDxDanubián, az Uránia mozi dísztermében
A TEDx rendezvénysorozatok pedig ugyanebben a szellemben, a TED által felügyelt licenszek mellett, de független lelkes helyi csapatok és közösségek szervezésében valósulnak meg világszerte. Erre a független önszervező működésre utal a névben található "x". A TEDxDanubiáról szóló beszámolónkat (köztük Judit előadásának összefoglalását) ide kattintva olvashatjátok.
– Mit jelent a siker ön számára?
– A siker maga nekem alapvetően a szakmámon belüli minőségi teljesítmény. Ebből a szempontból a klasszikus mintákat követem, hiszen a mai világban már sokan hajlamosak másként értelmezni és az anyagiakat tenni az élre. Úgy gondolom, nagyon fontos, hogy a kicsik is tisztában legyenek vele, hogy nem az anyagi jellegű siker az elsődleges. Az már csak következménye kéne hogy legyen annak, ha valaki a szakmáján belül jól elsajátította a tudást, és tudja alkalmazni a gyakorlatban.
– Itthon a fiatal generációban látja a potenciált, hogy önhöz hasonló eredményeket érjenek el?
– Lányoknál nem nagyon, bár náluk nehéz előre látni, ki mire lehet képes.
Az én esetem azért eléggé speciális volt, hiszen a szüleim gyakorlatilag mindenüket feltették a dologra: se nyaralás, se telelés, se más kikapcsolódás nem nagyon volt az életünkben.
Abszolút kategóriában ott van Rapport Ricsi, aki már nem olyan fiatal, de még képes lehet előrébb lépni. Olyan tehetség viszont sajnos nincs Magyarországon, akiről már 12-13 évesen tudná a világ, hogy ő lehet a következő Kaszparov.
Judit Kaszparovval
...és Topalovval
– Mit tudna még tenni ön azért, hogy ez megváltozzon?
– Fontos, hogy az iskolai képességfejlesztő sakkot nem szabad összekeverni a versenysporttal. Szakkörként természetesen már a Sakkpalota program bevezetése előtt is számos iskolában jelen volt a sakk.
Most, hogy a Sakkpalota programban a sakk szabályain keresztül ismerkednek meg a gyerekek az alaptantárgyak ismereteivel, nagyon sokan kedvet kapnak ahhoz, hogy versenyszerűen is sakkozzanak.
Ez valahol előszobája annak, hogy ha valaki tényleg ráérez és érdeklődik iránta, elinduljon a profi játékossá válás útján. Talán belőlük még kinőhet néhány nagy tehetség. Én legalábbis mindig ösztönzöm azokat a szülőket, akiknek a gyerekeiben látom a potenciált, hogy támogassák őket.
– A saját gyerekeinél hogy állnak a sakkal? Nem merült fel, hogy folytassa velük a módszert, ahogyan önt nevelték?
– Komolyabban nem, hiszen alapvetően más a helyzet a családomban, mint nálunk volt gyerekkoromban. A férjem állatorvos, ebből adódóan sok elfoglaltsággal, és nekem is javában megvolt még a karrierem, amikor a gyerekeink abban a korban jártak, mint én a kezdetekkor. Nem éreztük magunkban azt az erőt és elszántságot, hogy a szüleimhez hasonlóan szinte mindent feladva egyengessük az útjukat. Szoktak azért sakkozni valamilyen szinten, néha versenyeznek is, de inkább arra fókuszálunk, hogy a mindennapi életben boldoguljanak, például azzal, hogy már most több nyelven folyékonyan beszélnek.
Ha érdekes volt az interjú, oszd meg!
