Tehetség-ébredések sporttal, festészettel, zenével - A Pető-intézet tanulóinak gyönyörű lelke
Egyszerű, játékos rajzok, gazdag színkompozíciók, képlékeny figurák. Az alkotások szerzői a Semmelweis Egyetem Pető András Kar Konduktív Gyakorló Iskolájának tanulói, akik Vadász Zsuzsanna áldozatos és szenvedélyes irányításával bontakoztatják ki tehetségüket, miközben „minden kép mögött ott van egy küzdő gyerek”, akinek a művészetterápia segít a mozgáskoordinációja javításában. Még olyan is van közöttük, Farkas István személyében, aki egyszerre lett a Para-szupersztár verseny győztese a festészet kategóriában, és ifjúsági szkander-világbajnok. De maradandó élménnyel távozik az is, aki megállt egy pillanatra Bartos Gellért Utak című képe előtt, elmélyedt Deli Zsolt Levente és Erdélyi Sebestyén Viharában, vagy Nagy Ambrus és Gyenese Gergő ugyancsak közös alkotásaiban, amelyeket Orff: Carmina Buranája ihletett.
Bartos Gellért: UtakÉs legalább ilyen torokszorító volt hallani azt a kislányt, aki tisztán csengő hangon énekelte a Kis kece lányom című népdalt, és a fiút, aki a Háry János Toborzójával próbálkozott.
A tehetséggondozó program zenei részében fontos szerepet vállal Rost Andrea. A világhírű, Kossuth-díjas operaénekesnő, aki március 15-én kapta meg a Magyar Érdemrend Középkeresztjét, tavaly novemberben lett a a Konduktív Pedagógiai Módszer Jószolgálati Nagykövete. A Művésznővel a kiállítás megnyitója után beszélgettünk.
- Hogyan került Ön kapcsolatba a Pető Intézet gyerekeivel?
- Az a munka, amit a Pető Intézetben végeznek a gyerekekkel, nagyon komoly értéket képvisel. Én ugyanolyan világra szólónak tartom a maga nemében a Pető-módszert, mint a Kodály-módszert, ezért teret, nyilvánosságot kell neki adni. Látjuk, hogy ezek a gyerekek honnan hová jutnak el általa. Engem ez rendkívüli módon inspirál, mert látom a küzdelmet, látom, hogy milyen elszántsággal és a sikert megszenvedve jutnak el abba a stádiumba, amikor már festenek, zenélnek, énekelnek, amikor a tehetség, ami bennük ugyanúgy bennük van, elkezd kibontakozni. Számomra a „jószolgálati nagykövet” cím nem egy papír – ne is legyen az soha! - hanem egy gyönyörű feladat, ami kitölti a következő éveimet. Nagyon meghatódtam és boldog voltam, amikor kineveztek, mert rengeteg szépséget, örömet látok benne. Idáig is adtam a tehetségemből a közönségnek és ezeknek a gyerekeknek megint adhatok, hogy könnyebbek, szebbek legyenek a hétköznapjaik. Hozzá kell tennem, hogy gyönyörű lelkük van: én ennyi egymással kedves, figyelmes gyereket, ahogyan ők segítik egymást, még nem láttam. Mi, egészségesek, is tanulhatnánk tőlük! Mindig feltöltődöm a körükben, privilégiumnak tekintem, hogy velük lehetek. Szeretném, hogy ez a kapcsolat hosszú és tartalmas legyen, hogy minél többet tudjak nekik segíteni és felhívjam rájuk a figyelmet. Azt kívánom, hogy legyünk sokat együtt, zenéljünk együtt, legyenek ott az előadásaimon, én pedig az ő zeneóráikon.
- Tudjuk, hogy a Zene az egyik legcsodálatosabb dolog a világon, pedig még az eredetét sem tudjuk. Én hajlok arra, hogy nem más, mint az ősrobbanás rezgései. Hogyan szólal meg ezekben a gyerekekben a Zene?
- Hallottuk őket itt énekelni, és én láttam őket koncerten is…. a figyelem, a 100%-os koncentrálás ül ki rájuk a nehézségeik ellenére is. Érezhető rajtuk, hogy mennyire élvezik, és még utána is sokáig erről beszélgetnek. És én ezáltal bekerülök az ő életükbe. Ha már említette ezeket a „rezgéseket”: amióta tavaly augusztusban hallottam a neutroncsillag-robbanásról, egyfajta „rögeszmém” lett, hogy az a rezgés, ami 130 millió évvel ezelőtt keletkezett és most ért ide hozzánk, az igazi csoda. Ez van bennünk, ez van körülöttünk, és amikor valakivel „egy hullámhosszon” vagyunk, az egymáshoz való kötődésünk, ebből a rezgésből ered. Itt van például a kislány, aki éppen nézi az egyik festményt – ő is érzi ezt a rezgést. És ha ebben egy kicsit ott lehetek velük…Éppen ezért remélem, hogy ez nem csupán fellángolás lesz, hanem életfeladat. A buddhisták szakaszokra osztják fel az életet: megszületünk, kinyílunk, megtanuljuk azt, ami a hivatásunk lesz, majd gyakoroljuk, utána átadjuk, és a legvégén gyógyítunk vele. Szeretnék egyszer én is eljutni idáig.
Rost Andrea szeretetét és a Zene gyógyító erejét hozza- Többször nyilatkozta, hogy a tanítás egyre fontosabbá válik az Ön számára. A tanításban az a legszebb, hogy rengeteget kapunk és tanulunk a tanítványainktól.
- Igen, a tanítás teljesen oda-vissza működő dolog, sok mindenre a tanár is a tanítvánnyal való kapcsolat során jön rá. És ettől mindkét fél csak nyer és jobb lesz.
- A kiállításon láttunk olyan két olyan képet, amelyek a Carmina Burana zenéjéből születtek.
- Gyerekeknél még nem tapasztaltam, hogy zene adjon ihletett festménynek. Ebből is látszik, hogy milyen fantasztikus pedagógusok dolgoznak az iskolában, hogy ilyen irányba is terelgetik őket. Éppen a minap került a kezembe a Carmina Burana kottája, előkerestem a szólamomat, egy kicsit „átzümmögtem” magamnak – erre tessék, mit látok…a színekből szinte ki lehet érezni a hangokat.
A Carmina Burana színekben kifejezve- Az imént Ön említette a Kodály-módszert. A mi nemzedékünk gyakorlatilag beleszületett, de mostanában mintha hiányozna ez a zeneszeretetre való tudatos nevelés.
- Éneklő ország voltunk. Emlékszem, elsős-másodikos koromban a szünetben a folyosón népdalokat énekeltünk, és egymással foglalkoztunk. Nekem ugyan mindig az éneklés volt a „második beszélt nyelvem”, de én is úgy érzem, hogy fontos lenne ezt visszahozni: nem erőltetni, hanem szeretettel megmutatni a szépségét, hogy az éneklés által egy közösséghez tartozunk, beavatottakká válunk. A kórusban pedig az összhangzás, a harmónia megérzése a legcsodálatosabb élmény.
- A következő hetekben lányával, Harazdy Eszterrel indul hazai koncertkörútra.
- Nagyon izgalmas dologra készülünk, mert két különböző stílus találkozik. Eszter már nem akar operaénekes lenni, hanem az elektronikus zenébe oltja be a klasszikus énekstílust. Az előadás során egy kicsit beszélgetünk is, megszólítjuk a közönséget. Közben májusban a Concerto Budapest Zenekarral és Keller András vezényletével éneklem Bartók: Kékszakállú herceg vára című operájának női főszerepét, Juditot, aztán júniusban igazi nagy feladat vár rám: Richard Strauss Saloméjának főszerepe a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon.
A Pető Intézet tanulóinak alkotásaira március 28-ig lehet licitálni a Pintér Galéria és Aukciósház oldalán.
