Gumiból épített óriási kakasszobrot Szabolcs Angliában
Október végén érkezett a délnyugati Bristolba Vass Szabolcs. A 29 éves képzőművész még épp befutott a Brexit előtt és megszerezte az elő-letelepedési státuszt.
Nem könnyű, de háborgó vizen tanul meg az ügyes tengerész.”
Egy vajdasági faluból, Kishegyesről érkezett, de nem először él külföldön. Alaszkában töltött fél évet 2015-ben.
„Egyetemistáknak volt egy program, hogy fél év munkához kaptunk szállást és zöld kártyát, a legvégén egy hónapig utazgathattunk.”
Itt alapozta meg igazán az angol nyelvet, de Angliában meg akarja erősíteni. Vannak itt ismerősei, így esett a választása Bristolra.
„A kis falumban rajzot tanítottam a művészeti egyetem befejezése után. Ott nem sok inger ér, otthon stagnálás lenne. Fejleszteni akarom magam és ez egy hihetetlenül inspiráló hely nekem. Bár elég keveset láttam a valódi városból, semmi pluszt más településekről, hiszen fél éve vagyok itt, de hónapokig zárva volt itt minden.”
Pedig Bristol valóban kincsesbánya egy művésznek. Az egyetemváros teli kulturális rendezvényhelyszínekkel, grafitikkel, még a leghíresebb Banskynak is van kint festménye.
A lezárt országban sem unatkozott.
A barátja Zavar József, a St. Werburgh’s City Farmon dolgozik.
„Ez egy közösségi farm, ahova az emberek megnyugodni, állatot simogatni, gondozni, kertet rendezni, terápiára mennek.”
Volt egy fal autógumikból, azt lebontották és csúfította a területet a rengeteg abroncs. Az elszállításuk nagyon drága lett volna. Neki volt már dolga többször ilyen anyaggal, négy éve egy Zastavát felfaló gumimalaccal nyerték a gödöllői Trash Art versenyét.
Most másik állatot tervezett. Ezúttal nem a társadalomkritika vezette, a kakas egyszerűen a farm logója.
„Szó szerint felvettem a harcot az abroncsokkal.
A négy méteres gumikakason két hétig dolgozott Szabolcs, egészen a végéig nem hitte, hogy sikerülhet.
Minden egyéb alkotásnál is ezt érzi. Azt mondja, a lényeg, hogy nem szabad engedni a bizonytalanságnak, a végén mindig megvan a válasz.
Egyedül nem tudta volna talpra állítani az óriáskakast. Egy portugál ács segített a gerendákat tartani, tökéletesre igazítani. A szépség mellett a biztonságra is figyelni kellett,
„Fát kukáztam a környéken, de ezer csavart és festéket venni kellett. Erre gyűjtöttünk pénzt.”
Nem kerestek vele, ami bejött, azért kakasos pólót, kakasos nyomtatványt adtak az adományozóknak.
A kakas stabil és figyelemfelkeltő, nemcsak magára, hanem készítőjére is. Három országban is jelentek meg cikkek róluk. A feljelentő is elment hozzá bocsánatot kérni.
A környékbeliek örülnek, hogy a csúf szemétből épült valami, ami a helyet népszerűsíti. Naná, hogy ő is büszke erre:
"Újrahasznosítottam 75 kamion és kocsi ledobott gumiját, ami a városi parkot csúfította egy ideje."
A 29 éves férfi sosem aggódott a pénz miatt, nem sokkal ezelőttig alkalmi munkákból tartotta el magát, mindig talált valamit. Ma gondozóként dolgozik autista fiatalok mellett és emellett folyton fest, tervez.
Még gyerek volt, amikor kiderült, hogy művész lesz.
Nem volt különösebben dolga a filozófusokkal, csak azt látta a könyvekben és lemásolta. Ez viszont megadta az alapokat a továbbtanuláshoz, a művészet irányába ment.
„Általánosban nem volt rendes tanárom, szerettem volna, de nem volt segítség, magamnak tapostam ki ezt az ösvényt.”
Bristolban a második művészeti munkájaKészített már festményeket, rajzokat, kerámiát, digitális képeket, és installációkat.
Sokért kapott díjakat is. Figyel és megalkotja, ami körülöttünk van, ahogy ő látja, kritikusan, viccesen, megdöbbentően, elgondolkodtatón. Munkái itt láthatók.
Az ember és annak változása különösen érdekli.
„Bizonytalanná válunk a jövőben. A múltunk nem olyan, mint a jövőnk. Egy egyiptomi, középkori ember számára megvolt a hierarchia, tudta, hogy kinek kell engedelmeskedni, Istenben hogy kell hinni, milyen rituálét kell csinálni. Ahogy megszületett, úgy halt meg. Ma meg egyre több a digitális eszköz, az internet, az arcfelismerő például meg hasonlók már módosítanak. A jövő nagyon más lesz, nem tudjuk, milyen.”
Szabolcs 4-5 évet tervez Angliában tölteni. A legnagyobb álma, hogy bekerüljön egy művészeti közösségbe itt. A járvány ennek útját állta eddig, de amennyire kifogyhatatlan a tervekből, nagy esélye van gyorsan társakat találni.
Olyan rohamosan változunk, hogy nem tervez különösebben, nem tudja, hol szeretne élni, igyekszik alkalmazkodni. Őt a vírus sem állította meg.
