Nemzetközi díjat nyert elefántműtétről készült képsorozatával egy magyar fotós

A magyarok sokféle munkát vállalnak a világban, de az, hogy valaki rendőrnek áll, viszonylag ritka. Menyhárt Zsolt 15 éve szolgál az angliai Ipswichben, méghozzá egy nálunk teljesen ismeretlen formában: önkéntes rendőrként. Ezt azt jelenti, hogy civil munkája mellett, a szabadidejében ölti fel az egyenruhát, utána viszont pontosan olyan feladatok várják, mint a hivatásos kollégáit.

Mi visz rá valakit, hogy teljesen ingyen kockáztassa az éltetét nap mint nap idegenekért? És mennyiben más a rendőri munka Nagy-Britanniában, mint Magyarországon? Miért fegyvertelenek az angol rendőrök? És fegyver nélkül hogyan oldják meg a legrizikósabb szituációkat? Ezekről beszélgettünk.

- Hogyan kerültél Angliába?

- Korábban Prágában éltem és telekommunikációs mérnökként dolgoztam. Akkoriban kaptam egy nagyon jó munkaajánlatot Angliából, amit elfogadtam és ideköltöztem. Megtetszett minden, és nagyon hamar elszaladtak az évek. Jó volt a munkahely, és a kollégák is nagyon befogadóak voltak. Ugyan nem terveztem hosszú távra maradni, csak pár évre, de végül itt ragadtam, így lett Anglia az otthonom tizenhét éve.

- Honnan a rendőri motivációd?

- Gyerekkoromban nagyon vonzott a rendőri és a katonai pálya, valószínűleg, mert édesapám rendőr volt. Ő persze lebeszélt arról, hogy ezt válasszam, mert az akkori viszonyok teljesen mások voltak, mint mostanában. Viszont nekem megmaradt a motivációm, mivel rengeteg érdekes feladatot látott el a munkája során: volt közlekedési- és kutyásrendőr, dolgozott nyomozó alosztályon, és körzeti megbízott is volt. Szóval

Álmomban nem gondoltam volna, hogy végül itt, Angliában leszek majd önkéntes rendőr.

- Hol hallottál az önkéntes rendőri szolgálatról?

- Egy érdekes véletlen miatt került elém ez a lehetőség, amiről egyébként nagyon kevesen tudnak Angliában. Egy helyi magyar összejövetelen találkoztam két magyar rendőrtiszti főiskolás sráccal, akik akkoriban éppen egy program keretében voltak itt a helyi rendőrségnél, három hónapig. Meséltek rólam a szolgálatvezetőjüknek, aki meghívta a helyi magyarokat egy találkozóra. Tőle hallottam, hogy van egy ilyen lehetőség.

Hatalmas és igazán intenzív élmény volt belátni a színfalak mögé, hogy milyen a bűnüldözés az ártatlannak kinéző városban. Ezután eldöntöttem, hogy belevágok.

- Mit jelent az önkéntesség?

- Angliában nagyon gyakori, hogy az emberek önkéntes feladatokat vállalnak, nagyon sok lehetőség van erre. Ez annyit jelent, hogy, a főállású munkájuk után végeznek valami teljesen más tevékenységet, akár mint én, a rendőrit, teljesen ingyen, fizetés nélkül, de ugyanakkora felelősséggel. A rendőrségen belül az önkénteseknek is van egy minimum óraszám-követelményük. Maximum óraszám nincsen szabályozva, tehát akár minden nap lehet önkéntesen dolgozni.

Ez számomra is meglepő volt. Emellett havonta kötelező tréningek vannak, amiken részt kell venni. A speciális tréningek témája például az ajtóbetöréses behatolás, a gyorsforgalmi utakon intézkedés, a megkülönböztetett hang- és fényjelzéssel ellátott jármű vezetése, valamint a forgalmi rendőröknek a nagy sebességű üldözés és az elfogás. Drogtúladagolásnál az életmentő gyógyszeres beavatkozásra is csak arra külön képzett rendőr jogosult. Ha nincs szolgálatban ilyen kolléga, akkor mindenképpen meg kell várni a kiérkező mentőt. Emellett lehet még szakosodni akár a nyomozókhoz is, és azon a csoporton belül is lehet gyűjtögetni a tréningeket és a tapasztalatokat. Némelyik tréning annyira speciális, hogy ha valaki vállalja a továbbképzéseket, attól jóval magasabb munkaóraszámot is várnak el, mert ezek a továbbképzések nagyon drágák, és csak akkor támogatják, ha ezzel a gyakorlatban, rendszeresen fogja majd segíteni a rendőrség munkáját.

- Te hogyan élted meg az alapképzési tréninget?

- Már elég jól beszéltem angolul, mégis a jogi szaknyelvet, szakszavakat nem ismertem kellően. Akkor az nekem egy erős gyorstalpaló volt, megtanulni a különböző törvényeket és a kifejezéseket, hogy hivatali folyamatokban, jelentések írásában a megfelelő szaknyelvet használjam. Segített, hogy a törvényi környezet le van egyszerűsítve Angliában, nagyon sok olyan törvény van, ami egyszerűen alkalmazható és áttekinthető. Ugyanakkor meglepetés volt, hogy mennyi régi törvény van még mindig használatban, ami néha azért kusza tud lenni. Ha viszont valaki valamiben elakad, rádión felhívhatja a felettesét és információt kérhet, ez itt általában bevett dolognak számít.

- Mik azok a dolgok, amik a leginkább megleptek?

- Itt nincs egyetemes személyes azonosító okmány, ami nekem elképesztő volt eleinte. Amikor intézkedünk, és megkérünk valakit, hogy igazolja magát, a legtöbb a bűnöző mégis általában valós nevet és címet ad meg. A rendőrre van bízva, hogy mit hisz el, vagy mit nem, hacsak nem szolgál az illető elegendő bizonyítékkal valós kilétére. Onnantól kezdve, ha valaki ad nekem egy nevet és címet, és azt a központtal leellenőrizve nem vagyok teljesen biztos az illető kilétében, akár őrizetbe is vehetem, élve a gyanúval, hogy hamis adatokat adott meg.

Itt a jogosítványnak sem kell nálunk lennie a járművezetéshez, igazoltatás után is bemutatható hét napon belül. A rendőrök ugyanakkor abszolút nagy mozgástérrel rendelkeznek. A tréningeken is elmondták, ha bárki a rendőrségen belül utasít, hogy valakit tartóztassak le, megtagadhatom, mert ez a saját döntésem, mint ahogyan az is, hogy hogyan járok el az elkövetővel szemben. Tehát azt sem mondhatja meg egyik feljebbvalóm sem, hogy valakinek adjak-e helyszíni bírságot, vagy engedjem el egy szóbeli figyelmeztetéssel. Ez nagyon pozitív, hogy a rendőr tudására, gyakorlatára és értékítéletére van bízva, hogy ő mit lát és tapasztal az eset során.

Angliában teljesen más a törvényi környezet is, a közlekedésben például az irányjelző használatának elmulasztása, vagy a piroson átszaladás nem szabálysértés. A kézben tartott traffipax nem fényképez, nem rögzít, csak jelzi a sebességet a kijelzőn, amikor belenéz a rendőr. Sőt, nem is pásztázható ezzel a kamerával a forgalom, leengedett kamerával kell várakozni, és csak amikor azt érzem, hogy szemmel láthatólag gyorsabban jön egy autó, akkor mérhetem meg. Tehát nem lehet „vadászni” a gyorshajtókra. Amikor félreállítom az autóst, és azt mondom neki, a kamera ezt a sebességet írta ki, ennyivel haladt, adhatok neki egy bírságot, ott vitának a továbbiakban helye nincs, nem kell további bizonyíték, mert láttam a kamera által mért adatot. Ha mégsem hiszi el és vita támadna, akkor bíróságra kerül az ügye, de akkor is a rendőr szava lesz a döntő, amennyiben dokumentálva van az egész és a kamera hitelesítve volt.

- A rendőröknek adott döntési szabadadság mellett más is meglepett?

- Itt nagy figyelmet fordítanak arra, hogy amikor egy rendőr kimegy egy adott incidensre, van hogy a sértett, de van, hogy az elkövető épít ki egy olyan kimondatlan rokonszenvet, kapcsolatot a kiérkező rendőrrel, ami után elképzelhető, hogy csak azzal a rendőrrel akar majd beszélni a továbbiakban, senki mással. Az ilyen esetek miatt az egész rendszer úgy van felépítve, hogy támogatják, hogy az a rendőr is benne maradhasson az ügy folyamatában, mert ez a legtöbbször gördülékenyebbé tesz minden kommunikációt a továbbiakban. Ez már velem is többször előfordult, amikor valaki csak velem akart beszélni, megbízott bennem, még elkövetőként is. Ez egy igazi felnőtt tanmese, soha az életemben nem gondoltam volna, hogy így is működhetnek kapcsolatok emberek között.

- Miért nincs fegyvere az angliai rendőröknek?

- Az alaprendőrnek nincsen lőfegyvere, csak a fegyveres egységeknek, akik erre speciálisan ki vannak képezve. Természetesen van eszköztárunk, de főleg a kommunikáció a fontos.

Meg is kérdeztem, hogy ez miért van így. Azt mondta a kiképző, hogy egyrészt statisztikailag nincs olyan nagy számú szituáció, ami indokolttá tenné a lőfegyver viselését, másrészt a magánkézben tartott lőfegyverek törvényi szabályozása talán Angliában az egyik legszigorúbb a világon. Mivel ez egy sziget, valamelyest jobban tudják ellenőrizni a kikötőiket, így az ország méretéhez és a populációhoz képest kvázi kevés a bűnözői körök kezén forgó lőfegyver. Angliában nagyon komolyan veszik, hogy az átlag állampolgárnak ne legyen fenyegetettség érzése. Hogyha mi, akár csak megelőzésképpen is elővesszük a paprika sprayt, vagy a viperánkat egy intézkedés során, arról már egy formanyomtatványt kell kitölteni, dokumentálni kell, hogy mi volt az oka. Nem kelthetünk félelmet az állampolgárokban, ez itt nagyon fontos.

- Mennyire tisztelik a rendőröket?

- Nagyon nehéz felmérni, vegyesen reagálnak az emberek. Amikor rendőrként kint vagyok az utcán, többnyire elkövetőkkel foglalkozom, és elfogadom, hogy ők nem is kell, hogy feltétlen szeressenek vagy tiszteljenek minket. Nem tudhatjuk, kinek milyen tapasztalatai vannak a rendőrségről.

Nem szabad elfelejtenem, hogy nem azért döntöttem úgy, hogy esetleg bírságot adok valakinek, amilyen stílusban velem beszél, hanem azért, amit elkövetett. Ha ez nem így lenne, akkor az egy személyes, hangulatalapú döntés lenne, ami szakmaiatlan és rossz. Mondok erre egy nagyon leegyszerűsített példát, kint üvöltözik valaki az utcán félelmet keltve a többi járókelőben. Amikor rendőrként, szolgálatban megközelítem és velem is ordibál, nem vehetem csak ezért őrizetbe, mert bennem is félelmet keltett. A rendőrtől elvárják a jóval magasabb tolerancia szintet minden ilyen esetben. Van aki amúgy egész jól, barátságosan kezel minket, annak ellenére, hogy elkaptuk, de van, aki utálja a rendőröket, dacára annak, hogy szerintem a rendőrség mindent megtesz azért, hogy mindenki biztonságban, és megfelelően kezelve érezze magát egy intézkedés során.

És az sem ritka, hogy a fogdáig tartó autós utazás során elnevetgélünk az elkövetővel. Ami bevallom talán - magyar viszonylatban - hihetetlenül is hangzik, de igaz. Ez persze semmiképpen sem jelenti azt, hogy barátkozunk. Viszont onnantól kezdve jóval kisebb a veszélye, hogy bármi rossz dolog fog történni, és alapból is mindenkit megillet az emberi bánásmód, nincs előítéletességnek helye. Én mindenkivel próbálok pozitív, fair és jó fej lenni, mert ez a legfontosabb talán az elkövető és saját biztonságunk miatt is, hogy mindenképpen, még egy letartóztatás után is stresszmentesen, jó hangulatban jussunk el a fogdáig. Abban a pillanatban, ahogy őrizetbe vettünk valakit, annak a testi épségéért mi felelünk.

- Tanítják a bánásmódot is?

- Rengeteg tréningünk van a helyes helyzetek pszichológiai alkalmazásához. Meg kellett tanulni, hogy másokat ne a saját élményszintünkön skatulyázzunk be, ezeket a beidegződéseket el kell engedni, amikor intézkedünk.

- Átalakultál ebben a munkában?

- Száz százalékig. Abszolút megértőbb, nyitottabb, elfogadóbb, türelmesebb lettem. Nehezen lehet kihozni már a sodromból, jobban a dolgok mögé tudok látni, és az empátiám is sokat fejlődött. Gyakran megkapom másoktól, hogy „de te nem is kapsz fizetést, miért csinálod?”. Ilyenkor nehéz azt elmagyarázni, hogy ettől a munkától valójában mennyi mindent is kapok. Úgy érzem, az életem és a személyiségem is jobb lett, mert ebből voltaképpen nagyon sokat profitálok.

- Volt olyan eset, ami nagyon megviselt?

- Nem beszélhetek sok mindenről, de volt olyan, amikor találtam egy elhunytat, aki már két hete halott volt, és amikor bementem a lakásába, ott megdöbbentő körülmények fogadtak. Ott úgy elgondolkodtam, hogy az emberek a zárt ajtók mögött milyen életet is élnek, és mennyi mindenről nem tudunk. Szívszorító az is, amikor gyerekekkel kapcsolatos esetünk van, elhanyagolás vagy gyilkosság, ezek mindig nagyon megráznak. Volt egy furcsa esetem, amikor riasztás jött, mert egy rendőr vészhívást indított. Megtámadták, és az én egységem volt a legközelebb hozzá. Egy öngyilkoshoz küldték ki, de a helyszínen többen is voltak, és rátámadtak, emiatt a rádióján vészjelzést indított.

Én érkeztem elsőként a helyszínre, és azonnal elkezdtem lerángatni a férfiakat a kollégáról. Egy rövid dulakodás után mindkét elkövető bilincsben volt. Az egyik még hátrabilincselt kézzel is próbálta a karján lévő, saját magának okozott vágott sebeket körömmel mélyíteni. Ez az egész jelenet annyira groteszk volt, nagyon sokáig bennem maradt.

- Angliában miért van annyi késes támadás?

- Valóban Angliában nagy problémát okoznak a késelések, és ez egy öngerjesztő probléma, mert

Emiatt különböző kampányok vannak, mint a Bin the Blade, amikor amnesztia keretében a kihelyezett konténerekbe összegyűjtik a kidobott késeket. 2019-ben szigorítottak a törvényi jogszabályon, most már otthon sem lehet szamuráj kard, még dísz sem, valamint 50 centinél hosszabb, ívelt pengéjű kard tartása is illegális. A késes támadások nagy része a bandaháborúk miatt van, de mindenfajta más bántalmazásnál és a nézeteltérések rendezésénél is előfordulnak késelések.

- 15 éve vagy rendőr, minden nap kiteszed az életedet a veszélynek...

- Próbálok erre nem így gondolni. Ez nem fordulhat meg a fejemben, nem rágódok ezen, és nem izgulok. Hála istennek nem lépten-nyomon történnek tragédiák, de azért sajnos halnak meg szolgálat közben rendőrök. Bár átlagemberként látjuk a rendőröket intézkedni, de ez semmiképpen sem egy hétköznapi munka.

Mi odafigyelünk a társainkra, egymásra minden szituációban, és bár irtó közhelyes, de mindig résen kell lenni. A hívószámokról tudjuk, hogy ki az egyedül lévő rendőr, így ha halljuk, hogy rizikósabb riasztást kap, akkor azonnal többen ugranak, hogy menjenek támogatásként, ha van rá lehetőség. A trénereink folyamatosan oktatnak, tanítanak minket, hogy mindenfajta szituációt a lehető legjobban ki tudjunk védeni. Ez egy nem veszélytelen állás, voltaképpen rossz emberekkel foglalkozunk, akik ártanak másoknak, maguknak és nekünk.

Nagyon fontos az, ahogyan kommunikálunk, ahogyan beszélünk a másikkal, mert a helyzetek nagyon rossz irányba fordulhatnak pillanatok alatt, ha esetleg nem megfelelő a hangnem, és nem a megfelelő szavakat használjuk, vagy éppen nincsen empátiánk. Potenciálisan a szolgálatban minden helyzet veszélyes lehet, nyilván amikor itthon dolgozom főállásban az íróasztal mögött, kevesebb veszélyes incidens érhet.

- Sérültél már meg?

- Lekopogom, nem volt sérülésem, szeretném azt mondani, hogy ez a fellépésemnek is nagyban köszönhető. Próbálok mindig mindenre odafigyelni, még ha érzem is, hogy fáradt vagyok, akkor is minden intézkedésnél óvatos vagyok és gyanakvó, emellett nyitott és barátságos, ami bár elég ellentmondásosan hangzik, de kivitelezhető. Azt szoktam még mondani, hogy magas vagyok, és emiatt már önmagában a jelenlétem is lejjebb viszi az indulatokat sok esetben.

- Mit jelent, hogy szolgálatba helyezheted magad?

- Önkéntes rendőrként én is teljes jogkörrel rendelkezem, nemcsak akkor, amikor szolgálatban és egyenruhában vagyok, hanem szolgálaton kívül is.

Ebben az is érdekes, hogyha ilyenkor segítségre szorulok, és megkérek egy másik civil embert, hogy segítsen nekem és ő megteszi, abban a helyzetben ugyanolyan törvényi védelmet élvez, mint egy intézkedő rendőr. Ilyenkor természetesen senki nem kér vagy kötelez arra, hogy veszélynek tegyük ki magunkat, hiszen felszerelés nélkül vagyunk, civilben. Azt szokták mondani, hogy ha úgy ítéljük meg a testi épségünkre veszélyes lenne beleavatkozni, akkor csak annyival segítsünk, hogy hívjuk a rendőrséget és adjunk információt. Állampolgárok is intézkedhetnek bűncselekmény megakadályozása érdekében, és indokolt esetben erővel is visszatarthatják az elkövetőt a rendőrség kiérkezéséig. Ennek természetesen arányosnak és indokoltnak kell lennie. Alapvetően igaz, hogy Angliában az emberek ha látnak valami furcsaságot betelefonálnak a rendőrségre, figyelnek egymásra, ami nagyon jól jön, hiszen a rendőrség önmagában nem tud mindenhol ott lenni.

- Mindebből úgy tűnik, nagyon szereted, hogy épp Angliában lehetsz rendőr.

- Mindig is csodáltam az angol rendőröket, mert praktikusnak és szervezettnek tűnnek, mégis közvetlenek. Nemcsak jól képzettek, de barátságos fellépésükkel hozzáférhetőek és elérhetőek az emberek számára; az utcán gyakran szelfiznek velük, mert bizalmat sugároznak. Itt az átlagember a segítséget látja meg bennük, még ha az utóbbi időben a rendőrség renoméját meg is tépázta egy-két eset. Ettől függetlenül, azt kell mondjam, büszke vagyok, hogy közéjük tartozom.

Az élelmiszer-pazarlás világszinten is égető probléma, de szerencsére egyre több hazai kezdeményezés mutat példát arra, hogyan lehet ezt a mindennapokban is kezelni. A budapesti Récsei Centerben működő PRÍMA OUTLET – Magyarország első élelmiszer-outletje – száz napos működése alatt bebizonyította, hogy a fenntarthatóság és a kedvező árak nem zárják ki egymást, sőt, kéz a kézben járhatnak.

Ez a mennyiség 44 tonna szén-dioxid kibocsátásának elkerülésével egyenértékű – vagyis akkora megtakarítás, mintha egy átlagos magyar család 17 évnyi áramfogyasztását spórolták volna meg.

A vásárlók sem jártak rosszul: az outlet áraknak köszönhetően 21.737.043 forint maradt a pénztárcákban –

miközben minden árucikk a jól ismert PRÍMA-minőséget képviseli.

A PRÍMA OUTLET kínálata naponta változik:

Az üzlet így egyszerre kínál okos, fenntartható és pénztárcabarát alternatívát a tudatos vásárlóknak.

„A PRÍMA OUTLET egyszerre nyújt kedvező árakat, magas minőséget és fenntartható megoldást az élelmiszer-pazarlás ellen. Büszkék vagyunk arra, hogy rövid idő alatt kézzelfogható eredményeket értünk el: több tízezer termék kapott új esélyt, a vásárlóink pedig több millió forintot spóroltak meg.” – mondta Breier Péter, a vállalat tulajdonosa.

Segítség a rászorulóknak is

A fenntarthatóság azonban nem áll meg az üzlet polcainál: a századik működési napon a Breier Cégcsoport bejelentette, hogy a Récsei Centerben található Príma szupermarket együttműködési megállapodást kötött a Magyar Élelmiszerbank Egyesülettel. Céljuk az, hogy az élelmiszer-pazarlás csökkentése mellett, közvetlen segítséget nyújtsanak a nehéz helyzetben élő családoknak is.

A PRÍMA OUTLET mögött álló Breier Csoport több mint 30 éve meghatározó szereplője a hazai élelmiszer-kiskereskedelemnek. A családi tulajdonban lévő vállalat jelenleg 26 üzletet üzemeltet Budapesten és Pest megyében, és elkötelezett a minőség, az innováció és a közösségi értékteremtés mellett.

A PRÍMA OUTLET első száz napja megmutatta, hogy az élelmiszermentés nemcsak egy jó ügy – hanem mindannyiunk közös jövőjének kulcsa.

A magyar részvétel minden szempontból sikertörténetnek bizonyult: közel 70 kulturális programmal, több mint 80 szakmai és üzleti rendezvénnyel, 46 ezer éttermi és 2250 protokollvendéggel, valamint kézzelfogható turisztikai eredményekkel zárta Magyarország a fél éves oszakai bemutatkozását.

Élő Népzenei Előadás a Pavilon Szívében

A Magyar Pavilon központi élményét az állandó élő népzenei előadás jelentette, amely 184 napon át negyedóránként várta a látogatókat. A program keretében 21 énekesnő naponta 43 alkalommal szólaltatta meg a magyar népdalokat.

Az előadás összesen 7848 alkalommal csendült fel – több mint 58 000 percnyi élő műsort ajándékozva a közönségnek. A magyar népzene, a viseletek és az előadók közvetlensége különleges atmoszférát teremtett: a látogatók a pavilonba belépve nemcsak hallhatták, hanem át is élhették a magyar hagyományok lüktetését.

A Magyar Konyha Diadala

A Magyar Pavilon étterme a világkiállítás egyik legnépszerűbb vendéglátóhelyévé vált. A Miska Kitchen & Bar hat hónap alatt 46000 vendéget fogadott, napi mintegy 250 főt.

A magyar ételek iránti érdeklődést jól mutatja, hogy sok látogató már reggel 8:55-kor, közvetlenül az Expó nyitását követően beállt a sorba, hogy biztosan bejusson az étterembe, amely hivatalosan 13 órakor nyitott.

Tradíció Kézműves Formában

A pavilon harmadik emeletén 22 héten át kézműves foglalkozások várták az érdeklődőket, amelyek végig teltházzal működtek. Összesen 11 tradicionális magyar mesterség mutatkozott be, köztük a nemezelés, a gyékényfonás és a kékfestés. A látogatók saját kezűleg készíthettek el kisebb tárgyakat, miközben megismerkedhettek a magyar kézművesség aprólékos technikáival.

Kultúra, Üzlet és Diplomácia

A Magyar Pavilon az Expó egyik legaktívabb országpavilonjaként zárt:

Kultúra: Közel 70 koncertet szervezett 50 magyar fellépővel, csaknem 600 művész és stábtag közreműködésével. Ezzel Magyarország a harmadik legtöbb kulturális programot bemutató országként zárta a világkiállítást, bemutatva hazánk zenei örökségének sokszínűségét a klasszikus, népi és kortárs műfajokban egyaránt.

Üzleti és Szakmai Rendezvények: 84 szakmai és üzleti rendezvény valósult meg hat különböző helyszínen, köztük a pavilon Community Centerében és az Expó ikonikus Női Pavilonjában, ahol Magyarország szervezte a legtöbb eseményt. Összesen 31 magyar vállalat mutatkozott be a japán partnerek előtt, ami új gazdasági és turisztikai együttműködések alapját teremtette meg.

Diplomácia: A pavilon 2250 protokollvendéget fogadott, 440 delegáció tagjaként. Tiszteletüket tették a japán császári család tagjai, de a vendégek között volt Nobel-díjas, államfő, kormányfő, olimpikon, nagykövet, tiszteletbeli konzul és püspök is.

Turisztikai Eredmények és Jövő

A pavilon nemcsak megszólította, hanem inspirálta is a japán közönséget – a kulturális jelenlét érzékelhetően erősítette Magyarország turisztikai vonzerejét.

– Kristó Ákos miniszteri biztos

A Magyar Pavilon a „Múltunk nélkül jövőnk sincs” gondolat jegyében épült, és az elmúlt fél év során méltó módon képviselte Magyarország értékeit. A látogatók számára a pavilon nem csupán építészeti különlegesség, hanem egy érzelmi és kulturális utazás is volt – lenyomata annak, hogy a fenntartható jövő kulcsa a természethez és hagyományainkhoz való visszatérésben rejlik.

Fodor Ádám története Angliában kezdődött el, ahová párjával, Andival érkezett 15 évvel ezelőtt. Karrierjük szépen ívelt felfelé, mindenük megvolt új hazájukban, mégis egy napon azt érezték, ki akarnak szállni a mókuskerékből. Belevágtak hát életük nagy kalandjába, és új életet kezdtek a napfényes Mexikóban. Felvették az ottani életritmust, ami annyira jól sikerült, hogy Ádám belevágott a tequila-bizniszbe és saját márkát hozott létre.

- Hogyan jött a kaland ötlete?

- Közgázon végeztem, és Budapesten helyezkedtem el, de már akkoriban is remek munkalehetőségek vártak rám, ezért a párommal, Andival elindultunk Anglia felé 15 évvel ezelőtt. Számviteli és pénzügyi feladatokat végeztünk mind a ketten, adótanácsadást, auditációkat. Az elején nagyon vonzó volt Anglia, minden klappolt, és nagyon élveztük, hogy középosztálybeli színvonalon éltünk. Kicsit még kevesebbet is dolgoztunk, mint itthon, és fantasztikus környezetben, Cambridge-ben laktunk egy kertes házban, nagyon ideálisnak tűnt minden. Négy évet töltöttünk el így, amikor rájöttünk, hogy ebből a mókuskerékből ki akarunk szállni. Ráadásul sokat volt hideg, sokat esett az eső, amitől hamar depressziós lesz az ember.

hiába éltünk magasabb életszínvonalon, négy év ottlét bőven elég volt ahhoz, hogy eldöntsük, nem maradunk, és angolosan távozunk.

- Hogyan jött Mexikó a képbe?

- Egy nyaralásként. Amikor megérkeztünk, megdöbbenve tapasztaltunk, hogy a szürke Anglia után itt minden csupa szín és vidámság volt, mindenki mosolygott, és nagyon kedvesek voltak az emberek. Annyira megtetszett mind a kettőnknek, hogy nem is akartunk visszamenni a ködös Albionba. De sajnos muszáj volt, mert akkor még minden Angliába kötött minket. Nagyon boldogtalanok voltunk emiatt, és állandóan azon tanakodtunk, hogyan tovább, mit kellene csinálni. Tudatosan elkezdtük felkészülni a változtatásra, erre ráment még egy évünk, de Mexikó mellett döntöttünk, bár még akkor spanyolul sem beszéltük, és csak egyszer jártunk ott. Amikor váratlanul felmondtak nekem a munkahelyemen, ezt egy jelnek vettük, és a párom is azonnal felmondott.

- Felgyorsultak az események?

- Igen, azonnal elkezdtünk mindent felszámolni, megvettük a két repülőjegyet, és pár bőrönddel belevágtunk. Többen szó szerint hülyének néztek minket, hogy feladunk mindent, a jó munkánkat, a biztonságot, Európát. Kivettünk a neten keresztül egy kis lakást egy nyaralóövezetben, és így kezdtük el az ottani életünket. Fél év kellett ahhoz, hogy jobban átlássuk az itteni dolgokat, és kiismerjük alaposan a környéket. Fogalmunk nem volt semmiről az itteni élettel kapcsolatosan.

- Akkor eleinte nyaraló üzemmódban éltetek?

- Igen, olyan volt minden nap, mintha nyaralnánk, süttettük a hasunkat. Itt Mexikóban az idő, mint olyan, az nem létezik, talán mert nem változnak az évszakok, és mert folyton süt a nap. Persze itt sincs kolbászból a kerítés, de sokkal olcsóbb minden. És itt semmi nem sürgős. Eleinte nekünk sem volt fix jövedelmünk, de nem feszültünk meg emiatt, mert nagyon jól lehet itt élni. Hippi életformánk lett, lazán kezdtük élni a napokat mi is, nem aggódunk, hanem belevágtunk a kalandokba.

- Hogyan kezdtél bele mégis valamibe?

- Magyarországon olyan környezetben éltem, ahol megismerhettem, hogy melyik a jó bor, a pálinka, és emiatt a régiókat is. Amikor Angliába kiköltöztem, rájöttem, hogy egyáltalán nem ismerem más országok borait.

Kurzusokat is elvégeztem, és nagyon tetszett. Bármerre, bármikor ha utaztunk, tanultam ott is valamit a helyi italokról. Amikor idejöttünk Mexikóba. akkor észrevettem, hogy nincsenek tequila-bemutatók, kóstolók, és ez szöget ütött a fejemben.

Mi voltunk az elsők akik ezt behoztuk Mexikóba, a Riviera Maya részre, ahol éltünk. Megalapítottunk a Tequila Academy Playa Del Carmen-t. Még házhoz is hívtak minket magánbemutatókra.

- Hogyan figyeltek rád fel tequila-cégek?

- Elkezdtem kóstolókkal foglalkozni, de ez az elején vak vezet világtalant helyzet volt. Egy picivel tudtam csak többet, mint azok, akiket oktattam. Törekedtem a nagyobb tudásra, így elkezdtem a helyi kurzusokat csinálni, és helyi kapcsolatokat kiépíteni.

és folyamatosan fejlődtem, bővíthettem a választékomat is a kóstolásokon. Rendszeresen visszajártam a termelőkhöz, főzdékhez, és ők elmesélték nekem a szakma rejtelmeit, a folyamatokat, és ez adott egy látásmódot, mert elég jól kiképeztek az itteni, mexikói szakemberek az iparágban. A kóstolóimról elkezdtek cikkek megjelenni magazinokban, helyi látványosság lettünk, ajánlottak minket egymásnak az érdeklődők, így az évek alatt több száz kóstolón voltam túl, több ezer embert megismertem, emiatt a márkák is elkezdtek érdeklődni nálam, hogy hogyan kerülhetnének be a kóstolóimra a termékeikkel.

- Hogyan lett a kóstolásból oktatás?

- Az ugrás akkor jött, amikor a Covid miatt átálltunk online kurzusra, és a koncepciónk már a szakmai oktatás lett, átalakultunk International Tequila Academy-vé . Kialakítottuk ezt a rendszert, rengeteg interjút szervezetem social médián keresztül, mert akkoriban mindenki jobban ráért. Mi voltunk ebben az elsők, és egyre jobban beleástam magam a tequila-előállítás jogi feltételeibe is emiatt.

Minden itteni szakember nagyon segítőkész volt, szívesen átadták az infóikat, mert nekik ebben az a lényeg, hogy minden átlátható legyen, nincsenek titkaik. Többgenerációs családok mesélték el nekem a történetüket, mert a gazdák ettől is remélik, hogy a termékeiket jobban megismerhetik a vásárlók, szerintük ez is jobban ösztönözi a vásárlást, hiszen

Így lettek aztán már saját márkás kurzusaim is, akikkel egyeztettem, hogy bemutatom és oktatom az ő eljárásukat és történetüket minikurzusokon. Ehhez a létrehozott képzéshez videókat is készítettünk, és most már ott tartunk, hogy egy saját tequilamárkát akarunk bevezetni a a mexikói piacra.

- Hogyan jött a saját tequila márka ötlete?

- Azzal, hogy elkezdtem ezeket a kurzusokat, és a márkák is felfigyeltek rám, összekapcsolódtunk. Kicsi cégek és induló projektek kerestek meg, és küldték nekem tequilákat, megbíztak bennem, mert szakmailag kiforrtam, szerteágazó lett a tudásom.

Az munkám az volt, hogy a kapcsolódási pont legyek a termelés és a marketing valamint a piac között. Ez azért volt számunkra nagyon fontos, mert általában, aki egy márkát visz, annak legtöbbször fogalma sincs, hogy még milyen termelési lehetőségei vannak.

Behoztam a más országokban is tapasztalt dolgokat a gyártásba, és megtervezem a részfolyamatokban a változásokat, és ők kipróbálták ezeket, amiket javasoltam nekik.

de persze ehhez a márkának is ügyesnek kellett lennie a reklámban, és bár egyszeri kiadásra készült tequila volt, még így is eléggé kult lett. A fanatikusoknál, akik ezeket gyűjtik, ez egy elég tiszteletre méltó ital lett. Az egyik itteni rangsorba bekerültem ezzel a kreálmányom, a TOP3 kiemelten dijazott tequila közül csak az enyém volt blanco, a másik kettő helyezett extra añejo volt ez, azt jelenti, hogy három év feletti hordós érlelésű. A rangsort egyébként a Beverage Testing Institute állította össze, és a Forbesban is írtak róla. Ez még nem az én márkám volt, viszont egy nagyon jó nyitás volt ahhoz, hogy ebben is kipróbálhattam magam, rizikó mentesen.

- Hogyan álmodtad meg a saját tequila márkádat?

- Több startup céggel, mint például a Alma Del Jaguarral is összekapcsolódtam, és velük is elég szép eredményeket értünk el. Amit nekik terveztem,

Ez sarkallt arra, hogy elkezdjek a saját tequilámmal is foglalkozni. Nyilván valami különlegességet kellett kitalálnom ehhez, de már termelőként gondolkozom. Van pár új termékkoncepcióm, amik jó eséllyel még jobbak lesznek, mint az előzőek voltak. Ez a folyamat, most egy teljes alkotói szabadságot ad, amibe senki nem fog beleszólni, de sajnos volt már olyan is, hogy a terveimet felhasználták a belegyezésem nélkül.

Több cikk jelent meg rólam a Forbes és a Robb Report magazinban, emiatt ma már jobban kell ügyelnem, kinek mutatom meg az ötleteimet. Nekünk is nulláról kellett kezdenünk, alapból tudtuk, hogy ez lesz, számítottunk rá, és terveztük is, hogy itt valamilyen vállalkozást fogunk létre hozni, és így is lett.

- Izgalmas a piacra dobás?

- Itt Mexikóban az emberek nagyon lazák. Például most volt itt egy nagy ünnep, ami több hétig is eltartott, ilyenkor is sokan elmennek vakációra, emiatt csúsznak a dolgok. Itt nem úgy van, hogy mindennap ezzel kell foglalkozom 100 százalékosan, mert nem is lehet. Mindent nyugisan ki kell várni, mert a dolgok sokkal lassabban oldódnak meg. Ez az időszak tehát várakozással teli számunkra izgalmas, látni ahogy bepalackozzák a terméket, de maga a történés ahogyan megy, az olyan, ahogy adja az élet, eléggé képlékeny ez az út.

- De mégis mennyi idő ez?

- Már vagy két éve biztos elkezdődött ez a folyamat, a márkám neve Mano de Obra lett, amit másfél éve regisztráltam mindenfelé, így az USA-ban és a UK-ban, és természetesen Mexikóban is meg lehet majd vásárolni.

- Az sem okoz fennakadást, hogy nem vagy mexikói állampolgár?

- Mi itt már állandó lakosok vagyunk, csak egyetlen dolog amit nem tehetünk, nem szavazhatunk, mivel még nincs mexikói útlevelünk. De teljes jogú lakosok vagyunk itt, és emiatt van adószámunk, amivel mindent tudok intézni, szóval nincs gond ezzel.

- Miből készül a tequila?

- Ez egy olyan párlat, amit az agave növényből, azok közül is a különleges kék fajtából készítenek. Nagyon hasonlít a tradicionális magyar pálinkához, mert fehér és erős az alkoholfoka. Nagyon kevés a világon az olyan fehér párlat, ami önmagában is karakteres, mint a pálinka, de ilyen lehet még a perui pisco, a bolíviai singani, illetve a cseh slivovice vagy a francia eau-de-vie párlatok.

Emiatt van ez az érdekes kapcsolat a két ital között.

- Mennyi hordóval kezdted a termelést?

- Most 11 hordóm van, amiben érnek a tequiláim. Ezek mind 50 literesek, ezekben pihennek két éve a termelőnél, Sergio Cruznál, akivel együtt dolgozom és a partnerem ebben a vállalkozásban: az ő általuk elkészített, letermelt tequilát töltöttük bele.

Ezeket az adagokat, most a magyar hordók minősége fogja mássá tenni, mert az nagyon különleges. És még egy extra dolog, hogy magyar zene is szól mellettük.

- Hány évig érlelődnek a hordókban?

- Kiváló minőségre törekeszem, jelenleg 10 hordóban érlelünk kipróbálásból: két hordótípusom van az egyik a Mátrából, a másik a Zemplénből származik. Most, két év után kezdtük megkóstolni, a leendő vevőkkel, és akiknek eddig megmutattam, azt mondták,

Ezt szerintem a magyar hordóknak is köszönhetjük. Egy harmadik generációs kádár családdal kapcsolódtam össze, mind a kétféle hordó más ízeket hordoz magában, attól függően honnan való a fa. A mátrai íze epresebb erőteljes gyümölcsös, friss erdei bogyós aromájú, picit férfiasabb ízvilágú, a zempléni inkább virágos aromákkal, kicsit könnyebb, nőiesebb ízhatású. Érdekes, hogy Mexikóban leginkább az amerikai bourbonokhoz használt hordókat használják újra fel a tequilákhoz. Van, hogy ez még hat az ízére, de van, hogy már nem, általában ez a hordós tequila megoldás itt Mexikóban, a termelők ezeket veszik meg, mert olcsóbb. Az én hordóim különlegesek és egyediek, csakis erre a célra hozattam őket, örök életre szólnak, érnek évről-évre, nem szűnik meg a képességük, minél öregebb lesz annál jobb.

Ezt a magyarok nem is iztos, hogy tudják, mennyire értékes az otthon készült hordó, én sem tudtam egészen addig, míg ide nem költöztem.

- A magyar hordótól különlegesebb lesz a tequilád íze?

- Itt a magyar hordókban érlelt ital nagyon különlegesnek számít. Többféle tölgyfahordó fajta van, abból a franciák is használnak számosat.

A mi fáinkban vékonyabb évgyűrűkből több van, ami miatt belül lélegzik a hordó, de nem ereszti át a benne tárolt italt, levegőztetik ezek a kapillárisok, sokkal jobb az oxigén-ellátása. Az én hordóim kisebbek, 50 literesek, több ízanyagot vesznek át, jobban levegőznek. Már most kiváló a tequilám íze ettől, aki eddig megkóstolta, leesett az álla.

- Mit szóltak a mexikóiak, hogy magyarként tequilát készítesz?

- Azért is szeretek Mexikóban élni, mert a világ egyik legbefogadóbb népe. Itt igazából, mint külföldit, nem lenéznek, hanem örülnek és megtiszteltetésnek veszik, hogy a világ összes országa közül őket választottam. Az itteniek már engem is mexikóinak tekintenek.

- Elképzelhető, hogy Magyarországon is bemutatod a tequiládat?

- Nagyon nagyon remélem, hogy erre is sor fog kerülni. Szeretnék olyan befektetőket is bevonzani ehhez, akik Magyarországon is tudnak értékesíteni, ebben látok fantáziát.

Mexikóban megtanultunk lenyugodni, nem sietni, hogy egy ügyintézés tart, ameddig tart, úgyhogy most sincs más dolgunk, csak szépen kivárni, hogy elkezdhessük palackozni a magyaros tequilát, aminek az íze már most nagyon ígéretes.