Megvesszük a szemetet, megesszük és hízunk – beszélgetés Bartha Ákos táplálkozás-kutatóval

Sokan esküsznek a D-vitaminra a sötét téli hónapokban, de a jóból is megárthat a sok, a pótlás pedig könnyen a visszájára sülhet el. Orvosok figyelmeztetnek, hogy bizonyos panaszok esetén azonnal fel kell függeszteni a D-vitamin-kiegészítést – írta a UNILAD.

Az orvosok ajánlása szerint októbertől márciusig, amikor kevés a napsütés, a legtöbb felnőttnek napi 10 mikrogramm (400 Nemzetközi Egység) D-vitamin pótlása javasolt. Egy NHS-szóvivő szerint:

A hasznos pótlás azonban visszaüthet, ha túlzásba visszük.

Négy fő tünetre kell figyelni. Az első a hányinger, böfögés vagy gyomorpanasz. A szakértők szerint a kiegészítőt mindig étkezés közben érdemes bevenni. A második intő jel a fokozott szomjúság és a gyakori vizelési inger, ami arra utalhat, hogy a szervezet folyadék- és sóháztartása felborult.

Végül a negyedik tünet a csont- és izomfájdalom, ami szintén a túlzott bevitel következménye lehet.

Ha ezeket tapasztalja, azonnal hagyja abba a D-vitamin szedését, és ellenőrizze az összes szedett készítményt, beleértve a multivitaminokat is, hogy elkerülje a véletlen „túladagolást”. A kellemetlen tünetek enyhítésére igyon sok vizet és fogyasszon ásványi anyagokban gazdag ételeket.

Fő veszélye a hiperkalcémia, vagyis a vér túl magas kalciumszintje, ami vesekövekhez és egyéb problémákhoz vezethet. Az amerikai ajánlások szerint a napi felső beviteli határ 4000 NE, de érzékeny egyéneknél már ennél kevesebb is okozhat gondot.

Tobias Mapulanga biomedikai tudós szerint sokan a szezonális betegségekre fogják a tüneteket, pedig a kiegészítő állhat a háttérben. „Sokan nyúlnak a dobozokért a sötétebb hónapokban, és véletlenül túllőnek a célon, majd a következményeket a szezonális vírusokra fogják; amikor az állandó szomjúság és a gyakoribb vizelési inger, a hányinger, a hasi fájdalom vagy székrekedés, a fejfájás vagy agyi köd, valamint az újfajta fájdalmak vagy görcsök röviddel a bevitel után jelennek meg, az arra utal, hogy a kiegészítő visszafelé sül el” – magyarázta a szakértő.

„A szemek elég lélektelenek” – vallja egy diagnosztizált szociopata nő arról, hogyan ismeri fel a hozzá hasonló embereket. A 21 évesen antiszociális személyiségzavarral diagnosztizált Kanika Batra a Unilad cikke szerint kendőzetlenül beszélt arról, mi választja el őt a legtöbb embertől.

– magyarázta Kanika.

Állítása szerint egy árulkodó fizikai jel buktatja le a sorstársait. „Amit egy másik szociopatán észreveszek, az a szemében van” – állítja. „Ha látod, hogy dühös leszek, látni fogod, hogy a szemem lélektelenné válik.” Kanika azt is elárulta, hogy rá kellett tanítania magát a gyakoribb pislogásra, mert rájött, hogy azzal ijesztgeti az embereket. „Szóval ez olyasmi, amit észre fogsz venni: a képesség, hogy a lehető leghosszabb ideig tartsuk a szemkontaktust, általában azért, mert nincs ugyanolyan stresszreakciónk, mint másoknak” – tette hozzá.

„Szóval, amikor azt látod, hogy valaki kivételesen nyugodt, kivételesen jól működik stressz alatt, nagyon valószínű, hogy szociopata lehet” – mondta. Barátságairól elárulta, hogy nagyon gyorsan unatkozni kezd, és ha valakit megun, gondolkodás nélkül kivágja az életéből. A legerősebben átélt érzelmei a düh, az undor és a megvetés – főleg az utóbbi.

Azt is hozzátette, a férfiaknál jóval gyakoribb a szociopátia, a tanulmányok szerint az arányuk 3:1 a nőkhöz képest. Kanika Batra neve egyébként nem ismeretlen: korábban a Miss World Australia szépségverseny döntőse volt, és 2021-ben ő képviselte hazáját a Miss Aura International világversenyen. Már évekkel ezelőtt is azzal sokkolt, hogy diagnózisa miatt nem érez bűntudatot a tetteiért.

Kevés nehezebb dolog lehet, mint amikor egy anyának nyilvánosan kell kimondania, mit üzen a világnak a fia halála után. Roseanne Thompson, a 11 évesen meghalt Freddie Davis édesanyja a napokban lezárult vizsgálat után tette ezt meg.

„Ezek a dolgok tényleg ölnek” – mondta a LADbible beszámolója szerint.

A hatóságok hivatalosan is megerősítették, amit a család a kezdetektől sejtett: a fiú halálát butánalapú aeroszol belélegzése okozta.

– ami jogilag egy kategória, érzelmileg viszont aligha jelent bármit egy olyan tragédiánál, amely a fürdőszobai polcon sorakozó, ártalmatlannak tűnő flakonok miatt történt meg.

Az anya arra is figyelmeztetett, mennyire védtelenek a gyerekek az ilyen veszélyekkel szemben: „A gyerekeket könnyű befolyásolni, és nem ismerik fel a veszélyt.”

Freddie esete azért is különösen megrázó, mert nem egy extrém, tiltott szerhez kellett hozzájutnia. Elég volt bemennie a fürdőszobába. A brit baleset-megelőzési szakemberek szerint könnyű azt feltételezni, hogy ami háztartási termék, az biztonságos. A valóság ezzel szemben az, hogy nem az.

Lancasterben 2024 márciusában a szintén 11 éves Tommie-Lee Gracie Billington halt meg egy barátjánál, miután a család szerint kipróbálta a „chromingot”. A halálát hivatalosan „megmagyarázatlannak” minősítették, de a bíróságon elhangzott: egy barátja szerint a fiú toxikus anyagok belélegzése után vesztette el az eszméletét.

Ausztráliában pedig a 13 éves Esra Haynes 2023-as halála kavart nagy vihart. A családja azóta is azért kampányol, hogy másokkal ne történjen meg ugyanez.

A „chroming”, amit a szakirodalom inhaláns-használatnak nevez, nem új jelenség. A különbség annyi, hogy a közösségi média korában sokkal gyorsabban terjed. A módszer egyszerű: aeroszolok, oldószerek vagy gázok gőzének belélegzése egy gyors eufória reményében.

A hatás viszont brutális.

Az orvosok és toxikológusok évek óta ismétlik: ez már az első alkalommal is bekövetkezhet. Nincs biztonságos kísérletezés.

Hosszabb távon pedig azoknál is súlyos idegrendszeri károsodás, szív-, máj- és vesebetegség, memória- és tanulási zavar alakulhat ki, akik túlélik.

Egy ausztrál tragédia után hivatalos javaslat született arra, hogy a flakonokon nagy betűkkel szerepeljen: „A szándékos belélegzés halált okozhat.” A cél egyszerű: egyetlen fiatal életet se veszítsenek el azért, mert valami hétköznapinak tűnik.

A legfontosabb mégis az, ami nem fér rá egy címkére: a beszélgetés. Nem pánikkeltés, nem kioktatás, hanem tények. Hogy ezek a gázok a tüdőn keresztül pillanatok alatt a véráramba jutnak, és képesek leállítani a szívet.

Az otthoni biztonság alapja, hogy az aeroszolokat elzárva, jól szellőző helyen tárolják, és hogy világos szabályok legyenek a használatukról. Ahol lehet, érdemes nem spray-s alternatívát választani.

A digitális térben a puszta tiltás nagyjából annyit ér, mint halottnak a csók. Sokkal többet számít a közös gondolkodás:

Vészhelyzetben pedig nincs idő mérlegelni: ha valaki ilyen anyagokat lélegzett be, zavart, eszméletlen vagy furcsán lélegzik, azonnal mentőt kell hívni, és friss levegőt kell biztosítani neki.

Évtizedekig a testtömegindex, vagyis a BMI volt a szent grál, a kikezdhetetlen mérőszám, ami megmondta a tutit az egészségünkről. Aztán jöttek a kellemetlen kérdések: miért lesz daganatos valaki, akinek papíron tökéletes a súlyba, és miért él vígan az, akit a BMI-táblázat rég a veszélyzónába száműzött?

Egy brutális méretű, 340 ezer embert 15 éven át követő európai kutatás mutatott rá a British Journal of Cancer hasábjain, hogy a testalkatunk sokkal többet elárul a kockázatokról, mint a BMI-szám. A probléma az, hogy a BMI nem tesz különbséget izom és zsír között, és fogalma sincs arról, hova rakódik le a felesleg. A tanulmány arra jutott, hogy a specifikus testforma – vagyis a magasság, a súly és a zsíreloszlás matematikai kombinációja – sokkal pontosabb jelzőrendszer, mint a puszta testsúly. Ennek alapján négy, szinte archetípusos testalkatot különítettek el, és megdöbbentő mintázatokat találtak.

Az első csoportba tartoznak az „általánosan adipózus” emberek: magas testsúly, magas BMI, bő derék- és csípőkerület. Náluk az általános rákkockázat minden standard deviációnyi eltolódással 7%-kal nőtt.

Aztán jönnek a „magas és karcsú” alkatúak, akiknél a magasság önmagában is rizikófaktor. Hiába a lapos has és az alacsony derék-csípő arány, az általános rákkockázat náluk is enyhén, 3%-kal emelkedett.

A harmadik fenotípus a „magas, hasra hízó” típus, ami a nagy testmagasságot központi elhízással, vagyis hasi zsírpárnákkal kombinálja, miközben a csípő viszonylag keskeny marad. Itt a kockázatnövekedés 4%-os volt.

A dohányzóknál ráadásul az ajak-, szájüreg-, garat- és gégerák kockázata is megugrott.

És végül a negyedik, ritkább kategória a „súlyos, de keskeny derekú” fenotípus, ami leginkább az atletikus, izmos testalkatú emberekre, például a súlyemelőkre jellemző. Magas testsúly és BMI párosul viszonylag keskeny derékkel és csípővel.

Egy kezdeti, gyenge jel utalt a pajzsmirigyrák esélyére, de a statisztikai elemzések ezt végül kizárták.

Mielőtt bárki rohanna a mérőszalagért, fontos leszögezni: ezek statisztikai valószínűségek, nem pedig kőbe vésett jóslatok. A kutatók hangsúlyozzák, hogy egy „kockázati fenotípus” még nem jelent halálos ítéletet, ahogy a „kedvező” alkat sem jelent védelmet. A rák egy rendkívül komplex betegség, amiben a genetika, a környezeti hatások és az életmód legalább akkora, ha nem nagyobb szerepet játszanak, mint a testünk arányai. A tanulmány üzenete inkább az, hogy a BMI-n túli mutatók, mint a haskörfogat, sokkal több hasznos információt hordoznak az egészségünkről.