A Boldogasszony csipkéje elnevezésű torta nyerte meg a Magyarország Tortája címet 2019-ben - derült ki szerdán az Országházban megtartott sajótájékoztatón.

Az ország tortáját a dunaföldvári Tóth Cukrászda cukrásza, Tóth Norbert készítette. A nyertes sütemény alját egy málnás, ropogós réteg adja, amin egy málnapürével dúsított tésztaréteg helyezkedik el, felette cremeux (tejszínnel lazított krém) kerül, a tetején pedig egy bazsalikomos, citromos ganache teszi különlegessé a tortát.

A Magyarország Cukormentes Tortája idén a Cukormentes Kicsi Gesztenye lett, amit a szegedi Accappella Cukrászdában készítettek.

Ez az édesség nem tartalmaz hozzáadott cukrot és gabonalisztet. Ízvilágát a gesztenye határozza meg, melyet a kellemesen savanykás áfonya és a mogyorós ropogós tesz különlegessé.

A díjnyertes desszereteket leghamarabb augusztus 18-tól lehet megkóstolni, az augusztus 20-i ünnepségeken már biztosan kapható lesz.

A sajtótájékoztatón Septe József, a Magyar Pékszövetség elnöke bemutatta az idei Szent István-napi kenyeret: a Szerencsetarsoly elnevezésű alkotást a Pedró Pékségből Vajda Péter és Takó Zoltán pékmester készítette.

"Durumliszt felhasználásával búzalisztből, hagyományos kovászos eljárással készült. Különleges formájú, ropogós búzakenyér, igazi kézműves munka, amely magas víztartalmú, ezért sokáig friss és puha marad."

A kenyérversenybe idén félszáz alkotás érkezett és független szakmai zsűri választotta ki a győztest. A Szent István-napi kenyeret augusztus 20-án a Magyar Ízek Utcáján lehet megkóstolni, és a tervek szerint országosan is sütik majd.

A tortákról és a Szent István-napi kenyérről készült még több képért kérjük, lapozz!

– Egy edzőterem kávézójában beszélgetünk most. Minden reggeled így indul: egy kis sporttal?

– Többé-kevésbé igen. Heti 3-4 alkalommal járok ide. Gyerekkorom óta hobbim az ökölvívás, ez ad energiát, de a mosoly az arcomon csak délig tart. Utána már a napi ügyintézések fokozzák az egészséges feszültségemet. Jó átmozgatás a boksz.

– Sokat idegeskedtél a vírushelyzet miatt?

– Inkább azt mondom, hogy felrázott. Addig évről-évre volt egy szinte töretlen fejlődésünk, aztán azon kaptuk magunkat, hogy nem jönnek a megrendelések. Először 1 napig, aztán egy hétig, majd két hétig. Új, innovatív megoldásokon kellett törnünk a fejünket, hiszen drasztikusan csökkent forgalom. Nem volt más hátra, mint az internet felé fordulni. Megújítottuk a webshopunkat, még alaposabban figyeltük a világ új trendjeit. Utólag azt mondhatom, elengedhetetlen volt ez a ráncfelvarrás, ami mellé olyan szolgáltatásokat is bevezettünk vásárlóinknak, melyekkel még kényelmesebbé vált a vásárlás. Annak idején még én is csodálkoztam azon, miként lehet próba nélkül, weboldalon keresztül lábbelit venni, de ez már a múlté. Nem volt könnyű időszak, hiszen racionalizálnunk kellett sok mindent. Ki kellett adni a munkatársaknak a kötelező szabadságokat, többen felálltak és elköszöntek a cégtől, de ma már azt mondhatom, hogy túl vagyunk mindezen. Azóta többször voltam külföldön kiállításokon, szóval tartjuk a lépést.

– Amikor huszonévesen megírtad a szakdolgozatodat a főiskolán a márka-és brandépítésről, melynek központjában a lábbelik álltak, gondoltad volna, hogy ekkora sikertörténet kezdődik?

– Honnan jött az ötlet?

– Egy véletlen baráti beszélgetés során kerültek szóba a kávéautomaták. Leendő közgazdászként elkezdtem számolgatni, és arra jutottam, ki kellene ezt próbálni. Egyszer hazafelé menet aztán Budakalászon megláttam egy hatalmas építkezést, ahol gyalulták a földet. Odakanyarodtam és megkérdeztem, mi lesz azon a helyen. A munkások elmondták, hogy Cora áruház épül. Nekem több sem kellett, elővettem az Aranyoldalak telefonkönyvet, kikerestem a telefonszámot és felhívtam a központjukat, majd kértem egy időpontot az értékesítési osztálytól. A szerződést gyorsan aláírtuk. Csodálkoztak is, mire ez a nagy sietség, hiszen csak egy év múlva lesz kész a hipermarket, de végül az idő engem igazolt: mire megnyitott az áruház, a konkurencia két kézzel verte az ajtót, hogy be akar jutni, szerződésem viszont csak nekem volt. Aztán egyik Cora áruház jött a másik után, nekem pedig gyarapodott az automatáim száma. Jól prosperáló üzlet volt, de nem láttam benne a kihívást. A gépekkel mehettem volna iskolákba, kórházakba, de a házalás nem az én stílusom volt és úgy éreztem, abban nem tudok kiteljesedni, nem tetszett az a világ. Eldöntöttem, életre hívok egy hazai márkát, amelynek a minőségét én felügyelem. Igaz, nem vagyok cipész, hanem közgazdász, éppen ezért rengeteget olvastam utána, és végül ez lett a diplomamunkám témája is.

– Mi volt az első lépés? Itt is az Aranyoldalt nyitottad ki legelőször?

– Nem – mosolyodik el Kárpáti Zoltán, - egy kicsit másként. Véletlenül megismerkedtem egy idősebb cipőgyártóval, aki családi vállalkozásban készített olyan minőségű lábbeliket, melyek elnyűhetetlenek voltak. Megállapodtunk, beindult a munka, de nem bírta a tempót, így elkezdtem más cipőgyárakat is felkutatni az országban. 1999-et írtunk, amikor nagyon botladozott a gyártás. Szétszéledtek a megbízható szakemberek, eltűnt a kvalifikált munkaerő. Mikor személyesen kerestem fel mindenkit, furcsállották, hogy mit is akar tőlük valójában egy 25 éves fiatalember, és szinte mindenki azonnal ajtót mutatott.

Szó szót követett, és megállapodtunk, hogy ha komolyan gondolom, visszahívja a törzsgárdát, és a maroknyi szakemberrel elkezdünk dolgozni. Így lett. A létszám hamarosan 120-150 főre duzzadt, és azóta túlvagyunk az ötmilliomodik legyártott BATZ lábbelin.

– Mikor robbant be a márka?

– Hihetetlen módon a legelső pillanatban. Bizományos partnereket kerestünk, belementem a több hónapos fizetési határidőbe, és talán a legvonzóbb az volt a termékekben, hogy egy saját fejlesztésű, jó minőségű display-t (állványt) is adtunk a lábbelikhez, amelyre kihelyezhették a boltokban a termékeket, és hamar több száz viszonteladónk lett. Törekedtünk a szép modellekre, a jó minőségre, és főleg arra, hogy minden termékünk valóban nagyon kényelmes legyen. Ez is vonzotta a vásárlókat, akik a minőségnek köszönhetően innentől már ragaszkodtak a márkához. Nem is hirdettük, mégis óriási népszerűségük lett a megfizethető, minőségi lábbeliknek. Ma már persze elengedhetetlen a hirdetés, de tíz évig majdhogynem állandó áruhiánnyal küzdöttünk.

– A gazdasági világválság sem rengette meg a BATZ márkát?

– A 2008-as év gyengébb volt, mint a többi, de azt követően ugyanúgy fejlődtünk tovább, és most már elmondhatom, hogy Magyarországon 400, Csehországban és Szlovákiában pedig 200 bizományos boltunk van. Emellett több, mint 30 országba exportálunk.

– Immáron húsz éve vagy ügyvezető igazgatója a cégnek. Mi motivál még? Ehhez kell az ökölvívás?

– Nem feltétlenül. Az sokkal inkább motivál, hogy látom a munkatársaim arcát, akik mosolyogva lépnek be az épületbe, kedvesen és derűsen fogunk egymással kezet. Új telephelyet építettünk, bővültünk, új kollégák érkeztek, akik kiválóak a szakmájukban, ami innovációval párosul. Ez jó kombináció, inspirál engem is. Nagyon régen élveztem ennyire a munkát, mint most.

– Mi hajt előre, hiszen mégiscsak üzletember vagy! Még több millió forint?

Persze közgazdászként muszáj megnéznem az Excelt, és hogy a vonal alatt mi marad az év végén. Ami kihívás, az a külföldi piacok felé nyitás. Most voltam Moszkvában és meglepett, hogy az emberek mennyit költenek vásárlásra. Szeretnénk az orosz piacra eljutni, és ha sikerül, két-három év múlva meg tudjuk duplázni a cég forgalmát. Magasak velünk szemben az elvárások, és ez nagy kihívás. Most ezen van a fókusz. Erre koncentrálunk.

– A nap 24 órájában kattog az agyad?

– A bent töltött idő az nagyon intenzív. Kellő döntési szabadsága van a kollégáimnak, nem kell mindennel hozzám rohangálni, de az tény, arra törekszem, hogy minden e-mailre időben válaszoljak. Ez olykor egy-egy piros lámpánál, ékezet nélküli válaszokban merül ki, de szeretek úgy lefeküdni, hogy az adott nap teendőit lezártam és maximálisan képbe kerülök minden folyó projekttel kapcsolatban.

– Energiában ezt meddig lehet bírni?

– Jó lenne, ha évek múlva a kisebbik fiam, aki most 17 éves, vagy a kislányom besegítene majd. Remélem, ezt a cikket nem fogják olvasni – felnevet... Ha eljön az idő, akkor szívesen átadnám a stafétabotot. A nagyfiam most 21 éves és orvosnak tanul. Büszke vagyok rá. Nagyon jó tanuló és biztos vagyok benne, hogy kiváló orvos válik belőle.

– Valahol akkor a te álmodat is teljesíti, hiszen gyerekkorodban te is kacérkodtál az orvosi pályával!

– Igen, volt idő, amikor megfordult a fejemben. Emlékszem, hogy a biológia felmérőkre az akkor orvostanhallgató nagynéném egyetemi könyvéből hozzátanultam az anyaghoz – a dolgozatot javító tanár legnagyobb megdöbbenésére. Talán, ha akkor nyakon csípnek a szüleim és a tanárok, most egy orvossal beszélgetnél.

– Milyen apa és férj vagy?

– Erről a feleségemet kellene megkérdezni... Ő szokta mondani, hogy nem tartozom az egyszerű személyiségek közé, hamar felkapom a vizet, vagyis hirtelen haragú vagyok, és ezen dolgoznom kell. Több mint 22 éve élünk együtt, de mindig odafigyeltünk arra, hogy kettesben is sok időt töltsünk egymással. A 10 éves kislányomnak minden este mesét olvasok és a közös játékok sem maradhatnak el, de ez pont így volt a fiúkkal is. Erre mindig szakítottam időt és ez a jövőben sem lesz másképp.

Közép-Európából egyedülállóan

Varga Zsuzsa csokoládémester világhírű mesterektől tanulta a szakma fortélyait, hobbijából az elmúlt évtizedben lett hivatás majd sikeres családi vállalkozás.

A prémium minőség pedig olykor az árban is megmutatkozik, hiszen

a 100 darabos Black Edition válogatás 45.500 forintba kerül, de tavaly karácsonykor egy jótékonysági árverésen 400 eurót adtak egy kollekciójukért Szlovákiában egy kétszáz darabos csomagért.

Varga Zsuzsában tíz évvel ezelőtt fogalmazódott meg, hogy milyen izgalmas hobbi lehetne a csokoládékészítés. Be is iratkozott egy tanfolyamra, majd előbb csak a szűk családnak, később már a barátoknak, végül a barátok barátainak is készítette a finomságokat. Így jutott el odáig, hogy az egyik karácsonykor már száz helyre szállított csokikat.

Bár férjével, Varga Ferenccel korábban évtizedekig belsőépítészettel foglalkoztak, felmerült bennük a kérdés: miért ne lehetne 60 évesen is kipróbálni valami újat és másik vállalkozást indítani? Az édesszájúak nagy örömére belevágtak és így született meg a ZAX.

A házaspár a Duna partján nyitotta meg első üzletét és a csokoládéműhelyt is. Zsuzsa a szakma legnagyobbjaitól tanul és napi szinten követi a trendeket, ezekben a napokban is egy online kurzuson vesz részt egy spanyol csokoládémesterrel.

Az értékesítésben jeleskedő Varga Ferenc arról beszélt, alapelvük, hogy prémium terméket csak kiváló alapanyagokból lehet készíteni. Éppen ezért ők a világ legjobb összetevőivel dolgoznak, kerüljön az bármennyibe is.

– magyarázta.

Mint fogalmazott, termékeikkel élményt szeretnének nyújtani, a vizuális élmény pedig minden élelmiszernél nagyon fontos az ízvilág mellett. Ezért gondosan ügyelnek a csomagolásra, a csokoládék így első ránézésre mondhatni ehető ékszerként hatnak. Bár rendkívül finomak az édességek, a vásárlóknak sokszor fáj a szívük felbontani azokat.

A ZAX termékeinek egyik nagy előnye, hogy bár prémium minőségű, elérhető áron hozzájuthat bárki. A skála rendkívül széles, a házaspár odafigyelt arra, hogy minden célcsoportot el tudjanak érni. A legolcsóbb termékük mindössze 1400 forint, ugyanakkor ők árulják Magyarország legdrágább bonbonját is, a 100 darabos Black Edition válogatást, ami 45 500 forintba került. Ez utóbbit főként különleges alkalmakra ajánlják a webshopban.

Aki megkóstolja a ZAX csokoládéit, kivétel nélkül arról számol be, hogy ehhez foghatót még életében nem kóstolt. A minőséget pedig már a szakma is elismerte: a ZAX mindössze három hónappal a cég indulását követően ezüstérmet szerzett a világ egyik legjelentősebb versenyén, a londoni Academy of Chocolate Awards 2020-on passiógyümölcsös bonbonjával, majd az International Chocolate Awards 2020-as kelet-európai döntőjén sóskaramellás és meggyganache bonbonjukkal bronzérmet érdemeltek ki.

Múlt héten újabb szintet léptek: egyedüli közép-európai versenyzőként két csillagot kapott a csokoládéműhely erdei gyümölcsös bonbonja a londoni Great Taste Awardson, de kézműves Zsutella mogyorókrémüket is csillaggal jutalmazták.

A ZAX a magyar és a szlovák piacon egyaránt jelen van, mindkét országban dinamikusan nő az érdeklődés a termékeik iránt.

Varga Ferenc elárulta, a vevőik 70 százaléka ajándékba vásárolja a csokoládékat, de egyre gyakrabban tapasztalják, hogy az emberek magukat lepik meg a finomságokkal. Hozzátette, mindemellett céges ajándékként is tökéletesen tudnak működni a termékeik.

„Megrendelésre ízlés szerint egyedi csokoládékat tudunk készíteni, így a döntéshozók olyan szín-, íz- és formavilágú édességeket rendelhetnek, amit ajándékba a legszívesebben adnának a kollégáiknak. Így könnyen lehet tükrözni a cég által képviselt értékeket, ami ezáltal a brandépítésnek is az egyik legtökéletesebb módszere: ha valaki ezt a csokoládét megkóstolja, emlékezni fog rá, hogy kitől kapta, annyira különleges és finom” – magyarázta.

A házaspár büszke rá, hogy értéket teremthetnek a magyar csokoládépiacon és újabb emlékeztetőül szolgálnak arra, hogy vidéki kisvárosból is lehet világszínvonalú terméket készíteni, ha valaki alázattal, szenvedéllyel végzi a dolgát.

A LEGO Csoport Star Wars - This is How We Play kampányában összesen hat alkotó vett részt szerte a világból, akik négy kategóriában - fotó, grafika, építés, animáció - hozták létre saját LEGO® Star Wars™ tematikájú alkotásaikat. Lampert Benedek öt éve kezdett kísérletezni a figurafotó (toy photography) műfajában, az évek során pedig folyamatosan fejlesztette a technikákat, hogyan tud minél élethűbb, miniatűr világot megjeleníteni.

A mostani képekhez egy speciális nagylátószögű makró objektívet is használt, ami szó szerint új perspektívákat nyitott meg előtte.

– mondta el Benedek a fotók hátterét. „Ezeknél a képeknél arra törekszem, hogy minden a kamera előtt történjen, ezért általam épített díszletben, valós környezeti hatásokkal dolgozom. Utómunka során használom csak a képszerkesztőt a fényeléshez és a végleges színek eléréséhez. Nyilván a fénykardok, lövedékek és esetenként a felhős ég is utólagos ” – tette hozzá.

Saját bevallása szerint egy gyerekkori álma vált valóra azzal, hogy a LEGO Csoport dán központja felfigyelt a munkájára és részt vehetett a kampányukban. Az elkészült fotók és a werk videó a LEGO.com weboldalon és a LEGO nemzetközi Facebook és Instagram oldalain jelentek meg.

Kevesen tudják, hogy a Falatozz.hu országos ételrendelő portál egy ízig-vérig magyar vállalkozás. Veres László és testvére, Veres Dániel társalapítók Miskolcról indították útjára a portált, és a mai napig a cég egyik székhelye – a fővárosi mellett – ott található. Veres László ügyvezetővel beszélgettünk a sikersztori kezdeteiről és a jelenlegi tendenciákról.

Milyen indíttatásból kezdted el a Falatozz.hu-t, mi volt az ötlet háttere?

A modell, amely szerint egy aggregátor oldalon összefogjuk az adott település éttermi kínálatát és ezzel forgalmat generálunk a helyi vendéglátóknak, nem volt teljesen új már 11 évvel ezelőtt sem. A Falatozz.hu viszont megoldást jelentett egy hatalmas piaci résre: ekkor még hozzánk hasonló portál ugyanis csak Budapesten működött, a vidéki városokban valahogy nem látott lehetőséget a konkurencia. Mi azonban igen, és évekig nem is fókuszáltunk a fővárosra, inkább a vidéki nagyvárosokban terjeszkedtünk. Tehát egy máshol, főleg külföldön jól működő üzleti modellt ültettünk át hazai, vidéki környezetbe.

Hogyan fogtál neki a portál felépítésének, melyek voltak az első lépések és nehézségek?

A céget 2010-ben alapítottuk testvéremmel, Dániellel, ekkor ő 19 éves volt, én pedig 26. A fejlesztésen kívül eleinte mindent mi csináltunk, az ügyfélszolgálati feladatoktól kezdve az adminisztráción át egészen a grafikai munkákig.

Nem is tudom, miért csináltuk, talán a látványos fejlődés vitt minket előre.

Mennyiben volt előny vagy hátrány, hogy tősgyökeres miskolci cégről van szó, illetve hogy onnan kerültek ki az első ügyfelek és megrendelők?

Szerencsés helyen indultunk el, az egyik legnagyobb vidéki városként Miskolcon óriási piaci potenciállal szembesültünk. A szűkös erőforrásainkból itt meg tudtuk oldani az éttermekkel a személyes kapcsolatfelvételt, valamint a lokális marketing-kampányokat is finanszírozni tudtunk.

Akik ismerik a hátterünket, értékelik, hogy vidéki és családi vállalkozásként jutottunk el az évi többmilliárdos kereskedelmi forgalomig.

Mi volt a fordulópont, mikor nőtte ki magát országos lefedettségű portállá a Falatozz.hu?

Az országos terjeszkedés a harmadik tulajdonostársunk érkezésével indult el. Vizi Balázzsal egy hipermarket marketing-osztályán dolgoztunk együtt. Annyira szimpatikus volt neki a Falatozz.hu, hogy egy nagyon jó pozíciót hagyott ott azért, hogy elkezdje körbeutazni az országot és beszervezni az éttermeket a portálra. Ez a vízválasztó döntés egyébként előbb-utóbb mindhármunknál bekövetkezett: Dániel visszautasított egy kecsegtető fejlesztői állást, és nekem is ott kellett hagynom a stabil hátteret biztosító főállásomat. Ekkor még csak három éve működött a cég.

Az ételrendelő piacon állandó a változás, kisebb cégek jönnek-mennek, vagy felvásárolják őket a nagy multik. Mi a siker kulcsa, hogy még mindig teljes mértékben magyar vállalkozásról beszélhetünk, az eredeti tulajdonosokkal?

Az elektronikus kereskedelem ezen szegmensében borzasztó költséges már a piacra lépés. Ahhoz, hogy valaki életképes szereplőként megmaradjon a piacon, ezres nagyságrendben kell szerződnie éttermekkel, és a felhasználók bizalmának megnyerése hatalmas marketingköltést emészt fel, mivel rutinszerű újravásárlásról van szó, lojálisak egy-egy portálhoz.

A külföldi cégek magyarországi felvásárlásaival és az ezekkel párhuzamos, konkurenciánál megjelenő tőkeinjekciókkal olyan versenytársak jelentek meg a piacon, akik lényegesen nagyobb erőforrással gazdálkodnak, mint mi. De igyekszünk ebben a helyzetben is meglátni a lehetőséget, inspirálóan hat a környezet a fejlődésünkre. Jó érzés hazai vállalkozásként multinacionális cégekkel egy ringben állni.

Az évek során egyébként mi is több megkeresést kaptunk vételi szándékkal, de egyik ajánlat sem volt annyira komoly, amely versenyezni tudott volna azzal a fejlődési tartalékkal, amit még a Falatozz.hu-ban látunk.

A covid-járvány felülírta a létező összes szabályt a vendéglátásban, a kényszerűség rugalmasságot és újdonságokat is hozott. Hogyan kezelte a krízist a Falatozz.hu, és hogyan érintette a változás?

Sokakkal ellentétben nekünk egy kellemes problémával kellett megküzdenünk, nevezetesen azzal, hogy az új megrendelők száma 59%-kal, az újonnan jelentkező éttermek száma pedig 150%-kal növekedett rögtön az első hullám alatt. A legnehezebb feladat az adminisztrációs csapat újraszervezése és gyors bővítése, képzése volt. Mindezt ráadásul úgy, hogy pont az egyik erősségünk a jól áttekinthető és logikusan felépített étlap-megjelenítés, tehát tartanunk kellett a korábbi színvolanat.

2018 végén elindult a Falatozz Zölden! Program, amelynek lényege, hogy a megrendelő a programban résztvevő éttermektől 100%-ban lebomló dobozokban és kiegészítőkkel kapja meg a rendelését. Mindezt akkor indítottátok útjára, amikor még nem volt kötelező kivonni az egyszer használatos műanyagokat a piacról. Hogyan került képbe akkoriban a környezetbarát szemlélet, és melyek azóta a visszajelzések?

Talán furcsán hangzik, de nem volt tudatos a zöld hullám meglovaglása. A Falatozz Zölden! programot a cég környezetvédelem iránti attitűdje alapozta meg. Látva a forgalmi mutatóinkat, egyszerűen lelkiismeretfurdalást okozott – és okoz ma is – az, hogy az ételkiszállítás számának emelkedésével a kiszállított hulladék mennyisége is nő.

A pandémia még jobban kitermelte az igényt a kiszállításra, miközben futárhiánnyal küzdenek az éttermek. Erre hogy reagál a Falatozz.hu, készül saját futárszolgálat felállítására?

A futárhiány és az online rendelések számának hirtelen növekedése miatt egyre több étterem tart igényt arra, hogy az ételrendelő platformok ki is szállítsák a közvetített rendeléseket. Eleinte szerettünk volna kimaradni ezen szolgáltatók köréből, mivel a rentábilis modell – amelyben egyéni vállalkozókat foglalkoztatnak a saját járműveikkel – nem garantálta azt a színvonalat, amelyet mi megkövetelünk. Szerencsére viszont már vannak olyan futárcégek, amelyek saját flottát működtetve, szabályozott keretek között hajlandóak kiszállítani a Falatozz.hu rendeléseit. Velük dolgozunk együtt, egyelőre csak néhány vidéki városban, de amennyiben beválik ez a megoldás, minden településen igyekszünk majd megtalálni azt a kiszállító partnert, akivel elégedett lehet a megrendelő és az étterem is.