SIKERSZTORIK
A Rovatból

Margaret Fenzi: Amikor a sziget azúrkék óceán partját is szemét lepi el, az tettekre késztet minden felelősen gondolkodó embert

A Margaret Fenzi márka megalkotója ma Balin él, legújabb kollekciója az óceánból kihalászott, újrahasznosított PET-palackokból készült.
Rónyai Júlia. Fotó: Margaret Fenzi - szmo.hu
2023. július 01.



Egykor stoppal jött át Erdélyből, majd sikeres üzletasszonnyá vált, de ma már a hobbijából tartja fenn magát a Margaret Fenzi megalkotója, díjnyertes divattervezője. Margaret ma Balin él, és nem csak a sziget csodái inspirálják, hanem a környezetszennyezés káros hatásai ellen való fellépés is. Éppen ezért a legújabb jóga- és fürdőruha kollekciója az óceánból kihalászott, a szelektív hulladékgyűjtésből újrahasznosított PET-palackokból készült.

- Minden forrás nélkül teremtetted meg a lehetőséget, hogy ruhákat készíts, előtte pedig teljesen más területen dolgoztál. Hogyan lesz egy üzletasszonyból pár év alatt divattervező?

- Sokkal inkább tartom magam értékteremtőnek, mint divattervezőnek. Hiszem azt, hogy felül tudok emelkedni a pillanatnyi trendeken és egy tartalmasabb irányzatot hozhatok létre. A magabiztos megjelenést támogatom, önmagunk elfogadását és a saját értékeink, szépségeink hangsúlyozását. Ez több mint divat, ez egy életérzés és egy hosszú távon fenntartható egészségesebb lét. Nem pár év alatt lettem tervező, hanem sok minden hatására, több évtized alatt. Elég nehéz gyerekkorom volt, és az, hogy akkor semmit nem kaptam meg, amire vágytam, valójában mindent megadott, amire szükségem volt a mostani életemhez.

14 évesen hátizsákkal a vállamon egy aprócska erdélyi faluból indultam el Budapestre a nyári szünetben azért, hogy pénzt keressek a székelyudvarhelyi kollégiumra. Stoppal érkeztem Magyarországra, mert buszjegyre nem volt pénzem. Eladósegédként dolgoztam. Erdélyben élő magyarként sokszor hazátlannak neveztek, Magyarországon letelepedve pedig hontalannak. Ebből a traumából kovácsoltam erőt és hoztam létre azt a passzív jövedelemforrást, amelyből ma a világ bármely pontján élhetek.

- Hogyan sikerült ez a magyarországi élet elkezdése után? Mi volt az első lépés?

- Legfőbb vágyam az volt, hogy legyen a fővárosban egy lakásom. Lett is, kitartó és rengeteg munka árán. Majd később a férjemmel a szomszédos lakást is megvásároltuk és úgy döntöttem, hogy a belvárosi ingatlanokból exkluzív otthonokat fogok varázsolni, így egyre nagyobb beruházásokba kezdtem. Utólag visszagondolva úgy vágtam bele ebbe az iparágba, mint aki egy könyvet akar kiolvasni, holott az ábécét sem ismeri, de eltökélt voltam és elég gyorsan szakértővé fejlesztettem magam. Megtanultam tervezni, rajzolni, felkutatni a megfelelő szakembereket, megtalálni a legjobb beszerzési forrásokat.

- Miért váltottál mégis a szakmai és anyagi elismerés után?

Végtelenül elfáradtam, és azt éreztem, hogy a női oldalam a kiégéshez vezető útra lépett. Rendkívül megterhelő volt hosszú éveken át ezen a területen nőként olyan minőségben és volumenben részt venni, ahogy azt én tettem. Éreztem, váltanom kell, hiszen feleségként és anyaként megváltoztak a prioritásaim, egyensúlyba kellett hoznom a családi életemet a munkával.

Megterhelő volt közel 50 férfi munkáját megszervezni, majd késő délután az utolsó mesterember távozását követően hazaérve még az otthoni teendőket is ellátni: bevásárlás, főzés, gyereknevelés, különórák és így tovább. Anyaként, feleségként, vállalkozóként a mindennapjaim mindenről szóltak, csak a nőiesség megéléséről nem. Nem volt már erőm és minőségi időm magamra, a belsőm, a női oldalam kiteljesedésére.

- Ekkor jött a fordulat…

- A Covid alatt, a négy fal között egy unalmas délután elkezdtem rendezgetni a gardróbomat. Ekkor szembesültem azzal, hogy a ruháim 80 százalékát nem is használom. Egyrészt sokszor hiányoltam a precíz kivitelezést, másrészt a kedvenc darabjaim azért váltak hordhatatlanná, mert tökéletes alakra, egy próbababára lettek tervezve. Én szültem már egy gyereket, a terhességem alatt híztam 30 kilót, majd leadtam közel ugyanannyit. Az évek során a kilók vándoroltak föl-le, és a testem már rég nem volt olyan, mint 20 évesen.

Ott ültem a használhatatlan dolgaim fölött, és előtört belőlem egy emlék, ahogy kislányként állok az áruház kirakata előtt: álmodoztam arról, hogy egyszer nekem is lesz csodaszép ruhám. Ekkor álltak össze az addigi gondolatfoszlányok konkrét képpé, és kezdetét vette egy egész másfajta munka, ami azóta is kitölti a mindennapjaimat.

Akkor és ott két dolog egyértelművé vált számomra. Egyrészt, hogy ezáltal fog kiteljesedni az addigi életem során háttérbe szorult női oldalam, másrészt, hogy támogatni szeretném a hasonló helyzetben lévő nőket. Legfőbb törekvésem, hogy kollekcióm minden egyes darabjába beleszőjem az életutamat, a tapasztalataimat, a bukásaimat, a sikereimet, a világlátott ízlésemet, valamint azt az üzenetet, hogy minden élethelyzetből van kiút, fel lehet és fel is kell állni.

Szerencsésnek tartom magam, hogy az anyagi bőség nem vitt zsákutcákba, nagyon örülök, hogy azt tudtam mondani, elég! Már nem akarok több ingatlant, nagyobb házat, még több tárgyat. A saját női energiáimhoz, a női léthez vágytam visszatalálni.

- Milyen réteget célzol meg leginkább a ruháiddal?

- Leginkább azokhoz a nőkhöz szólok, akik nem tudnak és nem is akarnak mindig, mindenáron tökéletesek lenni. Vannak olyan élethelyzetek és bizonyos életszakaszok, amikor a kilóink gyarapodnak, és az ilyen pillanatokban van igazán szükségünk arra, hogy amit viselnünk abban csinosabbnak, elegánsabbnak érezzük magunkat. Az a célom, hogy ünnepeljem a nőket, bármely életszakaszban is járnak épp. Valamint szeretném megmutatni, hogy a méltatlan körülmények, amelyek közé olykor születünk, nem határozzák meg, kik vagyunk és mire vagyunk képesek. Nem kell megadnunk magunkat a sorsnak, amikor formálhatjuk is azt.

- Tervezőként milyen trükköket alkalmazol, amelyekkel egy teltebb alkatú hölgyet optikailag slankíthatsz?

Az a célom, hogy az általam tervezett ruhák a nők ruhatárának abba részébe tartoznak, amelyeket nap, mint nap szívesen hordanak. Ezért többnyire személyre és méretre szabok, színtípusnak, alkattípusnak és személyiségnek megfelelően. Figyelembe veszem, mi az, amit egy nő nem szeretne megmutatni magán és mit szeretne hangsúlyozni, ez pedig mindenkinél más. Többnyire alakformáló béléseket használok és mindig figyelem a ruha vonalvezetéseit.

A testünk lehetséges változásai szempontjából az általam gyártott ruhákba egy kis bőség is elrejtésére kerül, hogy igény esetén könnyen alakítható legyen. Az örök elegancia jegyében alkotok, ezt képviselik a letisztult vonalak, színek, óriás printek és a minták nélküli darabok.

- 2022-ben az év tervezője díjat is elnyerted…

Igen, egy divateseményen kaptam jelölést, ahol a verseny több kategóriában és három fordulóban zajlott. Bemutattam egy szakmai dokumentációt és azt, hogy mi a márkám esszenciája. Ezt követően közönségszavazással jutottam a TOP 5-be, ahol a szakmai zsűri előtt személyesen is prezentáltam a kollekciót és magát a márkát, így lettem végül a kategóriám nyertese.

- Mit gondolsz, miért igazán káros a fast fashion - azon túl, hogy a bolygónak is árt?

Egyrészt a külsőségek zsákutcája felé vezethet bennünket, másrészt pedig nem „csak” a gyermekeinkért, a jövő generációjáért, hanem a jóval tágabb környezetünkért, a Földért is felelősséggel tartozunk. Idén az ökotudatos, fenntartható és környezetkímélő ötletek felé vettem az irányt.

Balin élve nemcsak a sziget szépségeit tapasztaltam meg, hanem szembesültem a mérhetetlen környezetszennyezés hatásaival is. Amikor egy trópusi esős nap után az áramlat a gyönyörű azúrkék vizet iszonyatos mennyiségű szeméttel lepi el, az tettekre késztet minden felelősen gondolkodó embert.

Nagy öröm és büszkeség számomra, hogy az új jóga- és fürdőruha kollekcióm újrahasznosított textilből készül. Vagyis az óceánból kihalászott, valamint a szelektív hulladékgyűjtésből származó PET palackokat ledarálják, hőkezelik, majd textilrostokká alakítják, és létrejön az újrahasznosított anyag. Ez ugyanolyan kényelmes, könnyen kezelhető, ráadásul a fényhatásoknak hosszú távon ellenáll. Aki megteheti, annak emellett az anyag mellett kell döntenie.

Ugyanakkor az újrahasznosításnak is vannak korlátai: jelentős erőforrást, munkaerőt és megfelelő technológiát igényel. Javít a divat környezetszennyezési problémáján, de nem oldja azt meg.

Törekednünk kell a pazarlás elkerülésére. Ezért is van az, hogy a sportkollekcióm csak egy színben és fazonban kapható. Mindig azt tanácsolom az ügyfeleimnek, hogy ne vegyenek meg mindent, azt a darabot keressük a kollekcióból, amelybe tényleg beleszeretnek, amely tökéletesen áll rajtuk és nekik készült.

- Hogyan kerültél éppen Balira? Mennyiben inspirált a környezet a ruhatervezésben?

2008-ban utaztunk először Balira a férjemmel egy hosszabb pihenés gyanánt. Balit spirituális szempontból a világ legtisztább központjaként tartják számon. Valóban egyedülálló a több mint 10 ezer templomával, a szigetet elárasztó füstölők illatával és a szívből mosolygó balinézek vendégszeretetével. A sziget varázsa azonnal magával ragadott, mélyen megérintett, ezért évente visszajártunk, a tavaly pedig úgy döntöttünk, hogy az év jelentős részében ott élünk.

Végtelenül inspiráló a környezet és kötelességemnek érzem, hogy ruháim által átadjak abból a csodából, amely körülvesz a szigeten. A zöldellő dzsungel lüktetését, az azúrkék óceánpartok moraját, a ragyogó nap sugarait, a varázslatos naplementék színeit mind igyekszem megjeleníteni a nyári kollekciómban.

Viszont a külső magabiztosság és támogatás nem minden, olykor mélyebbre kell látnunk. Ezért is alkottam meg a Margaret Fenzi belső-külső megújulás tábort Balin, amely a női mivoltunk kibontakozásáról szól. A sziget legszebb és legnyugodtabb részén, exclusive 5*-os szállodában, 10 napon keresztül speciális programok és személyes foglalkozások várják a nőket.

Az elmúlt 15 év során volt időm felkutatni Bali legszebb helyeit, ott élve megtalálni a legjobb mestereit, a professzionális gyógyítóit, szent embereit, akiknek nincs weboldaluk, csak valódi gyógyító erejük és szándékuk. A táborom során tőlük minden segítséget és támogatást megkapunk, hogy a lehető legjobb minőségben tudjunk fejlődni. Segítek abban, hogy mindenki meglássa a saját szépségét és teljes mértékben elfogadja önmagát. Mert a Nő a gyémánt, a ruháim pedig a foglalat. Ez a mottóm, e szerint alkotok én.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SIKERSZTORIK
A Rovatból
100 nap alatt több mint 63 ezer megmentett termék – így működik Magyarország első élelmiszer-outletje
A Récsei Centerben működő PRÍMA OUTLET-ben a közeli lejáratú vagy csomagolássérült termékek akár 70 százalékkal olcsóbban is megvásárolhatók, miközben több tonnányi élelmiszer menekül meg a kidobástól.


Az élelmiszer-pazarlás világszinten is égető probléma, de szerencsére egyre több hazai kezdeményezés mutat példát arra, hogyan lehet ezt a mindennapokban is kezelni. A budapesti Récsei Centerben működő PRÍMA OUTLET – Magyarország első élelmiszer-outletje – száz napos működése alatt bebizonyította, hogy a fenntarthatóság és a kedvező árak nem zárják ki egymást, sőt, kéz a kézben járhatnak.

Az eredmények önmagukért beszélnek: több mint 63.000 terméket mentettek meg a pazarlástól, ami 16,6 tonna élelmiszert jelent.

Ez a mennyiség 44 tonna szén-dioxid kibocsátásának elkerülésével egyenértékű – vagyis akkora megtakarítás, mintha egy átlagos magyar család 17 évnyi áramfogyasztását spórolták volna meg.

A vásárlók sem jártak rosszul: az outlet áraknak köszönhetően 21.737.043 forint maradt a pénztárcákban –

ez átlagosan 300–400 forint megtakarítást jelent termékenként,

miközben minden árucikk a jól ismert PRÍMA-minőséget képviseli.

A PRÍMA OUTLET kínálata naponta változik:

a polcokra csomagolássérült, közel lejáró, túlkészletezett vagy szortimentfrissítésből kikerülő termékek kerülnek, akár 70%-kal olcsóbban.

Az üzlet így egyszerre kínál okos, fenntartható és pénztárcabarát alternatívát a tudatos vásárlóknak.

„A PRÍMA OUTLET egyszerre nyújt kedvező árakat, magas minőséget és fenntartható megoldást az élelmiszer-pazarlás ellen. Büszkék vagyunk arra, hogy rövid idő alatt kézzelfogható eredményeket értünk el: több tízezer termék kapott új esélyt, a vásárlóink pedig több millió forintot spóroltak meg.” – mondta Breier Péter, a vállalat tulajdonosa.

Segítség a rászorulóknak is

A fenntarthatóság azonban nem áll meg az üzlet polcainál: a századik működési napon a Breier Cégcsoport bejelentette, hogy a Récsei Centerben található Príma szupermarket együttműködési megállapodást kötött a Magyar Élelmiszerbank Egyesülettel. Céljuk az, hogy az élelmiszer-pazarlás csökkentése mellett, közvetlen segítséget nyújtsanak a nehéz helyzetben élő családoknak is.

A PRÍMA OUTLET mögött álló Breier Csoport több mint 30 éve meghatározó szereplője a hazai élelmiszer-kiskereskedelemnek. A családi tulajdonban lévő vállalat jelenleg 26 üzletet üzemeltet Budapesten és Pest megyében, és elkötelezett a minőség, az innováció és a közösségi értékteremtés mellett.

A PRÍMA OUTLET első száz napja megmutatta, hogy az élelmiszermentés nemcsak egy jó ügy – hanem mindannyiunk közös jövőjének kulcsa.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SIKERSZTORIK
A Rovatból
Orvosi bravúr: aranybevonatú, személyre szabott pacemakert kapott egy beteg Pécsen
Az országban elsőként a A Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ Szívgyógyászati Klinikáján ültettek be ilyen pacemakert, amelyre eddig világszinten is csak nagyon kevés példa volt.


Itthon eddig példátlan beavatkozást hajtottak végre a Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ Szívgyógyászati Klinikáján: októberben az országban elsőként ültettek be aranybevonatú pacemakert.

Ez azért is komoly bravúr, mert a nemzetközi szakirodalomban is csak elenyésző számú hasonló beavatkozásról számoltak be ezidáig.

A klinika közleménye szerint a beavatkozásra egy különleges eset kapcsán volt szükség: a beteg a hagyományos, titántartalmú generátorral szemben túlérzékenységi reakciót mutatott. A titánérzékenység egy rendkívül ritka állapot, amelynek kapcsán a szervezet allergiás reakcióval reagál a beültetett eszközzel szemben.

A pacemaker-generátort egyedileg, a beteg alapbetegségének megfelelően gyártották le részletes kivizsgálást követően.

A piacon nem is érhető el ilyen eszköz, hiszen minden esetben a beteg kórtörténetének részletes elemzését követően gyártják le, majd ültetik be. A speciális aranybevonat megakadályozza, hogy a beteg szervezete allergiás reakcióval reagáljon a beültetett generátorral szemben.

A közleményben azt is írják, hogy

a pacemaker-generátor nem csak összetétele miatt számít különlegesnek, hanem jól példázza azt is, hogy a modern orvoslás egyre inkább a személyre szabott ellátás irányba halad.

„A Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ Szívgyógyászati Klinikájának célja, hogy hazai és nemzetközi szinten élvonalbeli terápiás megoldásokat kínáljon betegeinek – az egyéni különbségek és a magas szintű szakmai gondoskodás szem előtt tartásával” – írták.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SIKERSZTORIK
A Rovatból
Több mint egymillióan voltak kíváncsiak a magyar pavilonra Japánban
A magyar megjelenés az Expó központi témájához egyedi módon kapcsolódott, a figyelmet a hagyományokra, az ember és a természet harmóniájára, valamint a múlt értékeiből építkező jövő gondolatára irányítva.


A magyar részvétel minden szempontból sikertörténetnek bizonyult: közel 70 kulturális programmal, több mint 80 szakmai és üzleti rendezvénnyel, 46 ezer éttermi és 2250 protokollvendéggel, valamint kézzelfogható turisztikai eredményekkel zárta Magyarország a fél éves oszakai bemutatkozását.

Élő Népzenei Előadás a Pavilon Szívében

A Magyar Pavilon központi élményét az állandó élő népzenei előadás jelentette, amely 184 napon át negyedóránként várta a látogatókat. A program keretében 21 énekesnő naponta 43 alkalommal szólaltatta meg a magyar népdalokat.

Az előadás összesen 7848 alkalommal csendült fel – több mint 58 000 percnyi élő műsort ajándékozva a közönségnek. A magyar népzene, a viseletek és az előadók közvetlensége különleges atmoszférát teremtett: a látogatók a pavilonba belépve nemcsak hallhatták, hanem át is élhették a magyar hagyományok lüktetését.

A Magyar Konyha Diadala

A Magyar Pavilon étterme a világkiállítás egyik legnépszerűbb vendéglátóhelyévé vált. A Miska Kitchen & Bar hat hónap alatt 46000 vendéget fogadott, napi mintegy 250 főt.

A kulináris sikerek számokban:

Gulyáslevesből: 18 600 adag

Hortobágyi palacsintából: 17 000 adag

Somlói tekercsből: több mint 4100 adag, azaz 164 méternyi desszert készült – ez több mint másfél futballpályányi édes élmény.

A magyar ételek iránti érdeklődést jól mutatja, hogy sok látogató már reggel 8:55-kor, közvetlenül az Expó nyitását követően beállt a sorba, hogy biztosan bejusson az étterembe, amely hivatalosan 13 órakor nyitott.

Tradíció Kézműves Formában

A pavilon harmadik emeletén 22 héten át kézműves foglalkozások várták az érdeklődőket, amelyek végig teltházzal működtek. Összesen 11 tradicionális magyar mesterség mutatkozott be, köztük a nemezelés, a gyékényfonás és a kékfestés. A látogatók saját kezűleg készíthettek el kisebb tárgyakat, miközben megismerkedhettek a magyar kézművesség aprólékos technikáival.

Kultúra, Üzlet és Diplomácia

A Magyar Pavilon az Expó egyik legaktívabb országpavilonjaként zárt:

Kultúra: Közel 70 koncertet szervezett 50 magyar fellépővel, csaknem 600 művész és stábtag közreműködésével. Ezzel Magyarország a harmadik legtöbb kulturális programot bemutató országként zárta a világkiállítást, bemutatva hazánk zenei örökségének sokszínűségét a klasszikus, népi és kortárs műfajokban egyaránt.

Üzleti és Szakmai Rendezvények: 84 szakmai és üzleti rendezvény valósult meg hat különböző helyszínen, köztük a pavilon Community Centerében és az Expó ikonikus Női Pavilonjában, ahol Magyarország szervezte a legtöbb eseményt. Összesen 31 magyar vállalat mutatkozott be a japán partnerek előtt, ami új gazdasági és turisztikai együttműködések alapját teremtette meg.

Diplomácia: A pavilon 2250 protokollvendéget fogadott, 440 delegáció tagjaként. Tiszteletüket tették a japán császári család tagjai, de a vendégek között volt Nobel-díjas, államfő, kormányfő, olimpikon, nagykövet, tiszteletbeli konzul és püspök is.

Turisztikai Eredmények és Jövő

A pavilon nemcsak megszólította, hanem inspirálta is a japán közönséget – a kulturális jelenlét érzékelhetően erősítette Magyarország turisztikai vonzerejét.

„A világkiállítás ideje alatt 19 százalékkal nőtt a Magyarországra beutazó japán turisták száma 2024 azonos időszakához képest. A magyar bemutatkozás hidat épített a két nemzet között: élményt és inspirációt adott mindazoknak, akik az expós látogatásukat követően személyesen is szerették volna felfedezni hazánkat. A kulturális jelenlétnek ez a formája hosszú távon erősíti Magyarország imázsát a szigetországban.”

Kristó Ákos miniszteri biztos

A Magyar Pavilon a „Múltunk nélkül jövőnk sincs” gondolat jegyében épült, és az elmúlt fél év során méltó módon képviselte Magyarország értékeit. A látogatók számára a pavilon nem csupán építészeti különlegesség, hanem egy érzelmi és kulturális utazás is volt – lenyomata annak, hogy a fenntartható jövő kulcsa a természethez és hagyományainkhoz való visszatérésben rejlik.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SIKERSZTORIK
A Rovatból
Ádám magyarként Mexikóban lett híres tequila-szakértő: most dobja piacra saját márkáját, ami magyar hordókban készül
Magyarországon talán sokan nem is tudják, mennyire különlegesek az itteni tölgyfahordók, amiktől teljesen más íze lesz a tequilának - magyarázza Fodor Ádám.


Fodor Ádám története Angliában kezdődött el, ahová párjával, Andival érkezett 15 évvel ezelőtt. Karrierjük szépen ívelt felfelé, mindenük megvolt új hazájukban, mégis egy napon azt érezték, ki akarnak szállni a mókuskerékből. Belevágtak hát életük nagy kalandjába, és új életet kezdtek a napfényes Mexikóban. Felvették az ottani életritmust, ami annyira jól sikerült, hogy Ádám belevágott a tequila-bizniszbe és saját márkát hozott létre.

- Hogyan jött a kaland ötlete?

- Közgázon végeztem, és Budapesten helyezkedtem el, de már akkoriban is remek munkalehetőségek vártak rám, ezért a párommal, Andival elindultunk Anglia felé 15 évvel ezelőtt. Számviteli és pénzügyi feladatokat végeztünk mind a ketten, adótanácsadást, auditációkat. Az elején nagyon vonzó volt Anglia, minden klappolt, és nagyon élveztük, hogy középosztálybeli színvonalon éltünk. Kicsit még kevesebbet is dolgoztunk, mint itthon, és fantasztikus környezetben, Cambridge-ben laktunk egy kertes házban, nagyon ideálisnak tűnt minden. Négy évet töltöttünk el így, amikor rájöttünk, hogy ebből a mókuskerékből ki akarunk szállni. Ráadásul sokat volt hideg, sokat esett az eső, amitől hamar depressziós lesz az ember.

Rájöttünk, ez az angol életforma nem nekünk való,

hiába éltünk magasabb életszínvonalon, négy év ottlét bőven elég volt ahhoz, hogy eldöntsük, nem maradunk, és angolosan távozunk.

- Hogyan jött Mexikó a képbe?

- Egy nyaralásként. Amikor megérkeztünk, megdöbbenve tapasztaltunk, hogy a szürke Anglia után itt minden csupa szín és vidámság volt, mindenki mosolygott, és nagyon kedvesek voltak az emberek. Annyira megtetszett mind a kettőnknek, hogy nem is akartunk visszamenni a ködös Albionba. De sajnos muszáj volt, mert akkor még minden Angliába kötött minket. Nagyon boldogtalanok voltunk emiatt, és állandóan azon tanakodtunk, hogyan tovább, mit kellene csinálni. Tudatosan elkezdtük felkészülni a változtatásra, erre ráment még egy évünk, de Mexikó mellett döntöttünk, bár még akkor spanyolul sem beszéltük, és csak egyszer jártunk ott. Amikor váratlanul felmondtak nekem a munkahelyemen, ezt egy jelnek vettük, és a párom is azonnal felmondott.

- Felgyorsultak az események?

- Igen, azonnal elkezdtünk mindent felszámolni, megvettük a két repülőjegyet, és pár bőrönddel belevágtunk. Többen szó szerint hülyének néztek minket, hogy feladunk mindent, a jó munkánkat, a biztonságot, Európát. Kivettünk a neten keresztül egy kis lakást egy nyaralóövezetben, és így kezdtük el az ottani életünket. Fél év kellett ahhoz, hogy jobban átlássuk az itteni dolgokat, és kiismerjük alaposan a környéket. Fogalmunk nem volt semmiről az itteni élettel kapcsolatosan.

- Akkor eleinte nyaraló üzemmódban éltetek?

- Igen, olyan volt minden nap, mintha nyaralnánk, süttettük a hasunkat. Itt Mexikóban az idő, mint olyan, az nem létezik, talán mert nem változnak az évszakok, és mert folyton süt a nap. Persze itt sincs kolbászból a kerítés, de sokkal olcsóbb minden. És itt semmi nem sürgős. Eleinte nekünk sem volt fix jövedelmünk, de nem feszültünk meg emiatt, mert nagyon jól lehet itt élni. Hippi életformánk lett, lazán kezdtük élni a napokat mi is, nem aggódunk, hanem belevágtunk a kalandokba.

- Hogyan kezdtél bele mégis valamibe?

- Magyarországon olyan környezetben éltem, ahol megismerhettem, hogy melyik a jó bor, a pálinka, és emiatt a régiókat is. Amikor Angliába kiköltöztem, rájöttem, hogy egyáltalán nem ismerem más országok borait.

Elkezdtem eljárni borkóstoló eseményekre, ezek Angliában nagyon divatosak voltak, a magyar borokhoz képest ezzel kinyílt a világ.

Kurzusokat is elvégeztem, és nagyon tetszett. Bármerre, bármikor ha utaztunk, tanultam ott is valamit a helyi italokról. Amikor idejöttünk Mexikóba. akkor észrevettem, hogy nincsenek tequila-bemutatók, kóstolók, és ez szöget ütött a fejemben.

Senki nem beszélt arról, hogyan működik a tequila párlata, milyen fajták vannak, hogyan keressük a jó minőséget, miből tudhatjuk meg melyik olcsó, melyik drága fajta.

Mi voltunk az elsők akik ezt behoztuk Mexikóba, a Riviera Maya részre, ahol éltünk. Megalapítottunk a Tequila Academy Playa Del Carmen-t. Még házhoz is hívtak minket magánbemutatókra.

- Hogyan figyeltek rád fel tequila-cégek?

- Elkezdtem kóstolókkal foglalkozni, de ez az elején vak vezet világtalant helyzet volt. Egy picivel tudtam csak többet, mint azok, akiket oktattam. Törekedtem a nagyobb tudásra, így elkezdtem a helyi kurzusokat csinálni, és helyi kapcsolatokat kiépíteni.

Megismerkedtem a termelőkkel, meglátogattam a tequilafőzdéket,

és folyamatosan fejlődtem, bővíthettem a választékomat is a kóstolásokon. Rendszeresen visszajártam a termelőkhöz, főzdékhez, és ők elmesélték nekem a szakma rejtelmeit, a folyamatokat, és ez adott egy látásmódot, mert elég jól kiképeztek az itteni, mexikói szakemberek az iparágban. A kóstolóimról elkezdtek cikkek megjelenni magazinokban, helyi látványosság lettünk, ajánlottak minket egymásnak az érdeklődők, így az évek alatt több száz kóstolón voltam túl, több ezer embert megismertem, emiatt a márkák is elkezdtek érdeklődni nálam, hogy hogyan kerülhetnének be a kóstolóimra a termékeikkel.

- Hogyan lett a kóstolásból oktatás?

- Az ugrás akkor jött, amikor a Covid miatt átálltunk online kurzusra, és a koncepciónk már a szakmai oktatás lett, átalakultunk International Tequila Academy-vé . Kialakítottuk ezt a rendszert, rengeteg interjút szervezetem social médián keresztül, mert akkoriban mindenki jobban ráért. Mi voltunk ebben az elsők, és egyre jobban beleástam magam a tequila-előállítás jogi feltételeibe is emiatt.

Belevettem a saját tapasztalataimat is az oktatásba, felépítettünk egy három szintes tananyagot, teljesen átfogóan a tequila köré.

Minden itteni szakember nagyon segítőkész volt, szívesen átadták az infóikat, mert nekik ebben az a lényeg, hogy minden átlátható legyen, nincsenek titkaik. Többgenerációs családok mesélték el nekem a történetüket, mert a gazdák ettől is remélik, hogy a termékeiket jobban megismerhetik a vásárlók, szerintük ez is jobban ösztönözi a vásárlást, hiszen

bárki megismerhette rajtam keresztül a tradicionális tequila gyártás rejtelmeit.

Így lettek aztán már saját márkás kurzusaim is, akikkel egyeztettem, hogy bemutatom és oktatom az ő eljárásukat és történetüket minikurzusokon. Ehhez a létrehozott képzéshez videókat is készítettünk, és most már ott tartunk, hogy egy saját tequilamárkát akarunk bevezetni a a mexikói piacra.

- Hogyan jött a saját tequila márka ötlete?

- Azzal, hogy elkezdtem ezeket a kurzusokat, és a márkák is felfigyeltek rám, összekapcsolódtunk. Kicsi cégek és induló projektek kerestek meg, és küldték nekem tequilákat, megbíztak bennem, mert szakmailag kiforrtam, szerteágazó lett a tudásom.

Egyszer csak az egyik ilyen cég felkért, hogy készítsek nekik egy tequilát az én javaslataim alapján.

Az munkám az volt, hogy a kapcsolódási pont legyek a termelés és a marketing valamint a piac között. Ez azért volt számunkra nagyon fontos, mert általában, aki egy márkát visz, annak legtöbbször fogalma sincs, hogy még milyen termelési lehetőségei vannak.

Én, mint egy európai gyerek, mást is tanultam, mást is láttam, és ez a többlet, ami nagyon felkeltette az érdeklődésüket.

Behoztam a más országokban is tapasztalt dolgokat a gyártásba, és megtervezem a részfolyamatokban a változásokat, és ők kipróbálták ezeket, amiket javasoltam nekik.

Már az első ilyen termékem óriási siker lett,

de persze ehhez a márkának is ügyesnek kellett lennie a reklámban, és bár egyszeri kiadásra készült tequila volt, még így is eléggé kult lett. A fanatikusoknál, akik ezeket gyűjtik, ez egy elég tiszteletre méltó ital lett. Az egyik itteni rangsorba bekerültem ezzel a kreálmányom, a TOP3 kiemelten dijazott tequila közül csak az enyém volt blanco, a másik kettő helyezett extra añejo volt ez, azt jelenti, hogy három év feletti hordós érlelésű. A rangsort egyébként a Beverage Testing Institute állította össze, és a Forbesban is írtak róla. Ez még nem az én márkám volt, viszont egy nagyon jó nyitás volt ahhoz, hogy ebben is kipróbálhattam magam, rizikó mentesen.

- Hogyan álmodtad meg a saját tequila márkádat?

- Több startup céggel, mint például a Alma Del Jaguarral is összekapcsolódtam, és velük is elég szép eredményeket értünk el. Amit nekik terveztem,

a mai napig benne van a világ 50 tequilájában, azt hiszem jelenleg a 25. helyen, mint kiváló minőség.

Ez sarkallt arra, hogy elkezdjek a saját tequilámmal is foglalkozni. Nyilván valami különlegességet kellett kitalálnom ehhez, de már termelőként gondolkozom. Van pár új termékkoncepcióm, amik jó eséllyel még jobbak lesznek, mint az előzőek voltak. Ez a folyamat, most egy teljes alkotói szabadságot ad, amibe senki nem fog beleszólni, de sajnos volt már olyan is, hogy a terveimet felhasználták a belegyezésem nélkül.

Ma már Mexikóban értéket képvisel, amit én állítok elő, ezt a nemzetközi szakmai sajtó is így gondolja.

Több cikk jelent meg rólam a Forbes és a Robb Report magazinban, emiatt ma már jobban kell ügyelnem, kinek mutatom meg az ötleteimet. Nekünk is nulláról kellett kezdenünk, alapból tudtuk, hogy ez lesz, számítottunk rá, és terveztük is, hogy itt valamilyen vállalkozást fogunk létre hozni, és így is lett.

- Izgalmas a piacra dobás?

- Itt Mexikóban az emberek nagyon lazák. Például most volt itt egy nagy ünnep, ami több hétig is eltartott, ilyenkor is sokan elmennek vakációra, emiatt csúsznak a dolgok. Itt nem úgy van, hogy mindennap ezzel kell foglalkozom 100 százalékosan, mert nem is lehet. Mindent nyugisan ki kell várni, mert a dolgok sokkal lassabban oldódnak meg. Ez az időszak tehát várakozással teli számunkra izgalmas, látni ahogy bepalackozzák a terméket, de maga a történés ahogyan megy, az olyan, ahogy adja az élet, eléggé képlékeny ez az út.

- De mégis mennyi idő ez?

- Már vagy két éve biztos elkezdődött ez a folyamat, a márkám neve Mano de Obra lett, amit másfél éve regisztráltam mindenfelé, így az USA-ban és a UK-ban, és természetesen Mexikóban is meg lehet majd vásárolni.

- Az sem okoz fennakadást, hogy nem vagy mexikói állampolgár?

- Mi itt már állandó lakosok vagyunk, csak egyetlen dolog amit nem tehetünk, nem szavazhatunk, mivel még nincs mexikói útlevelünk. De teljes jogú lakosok vagyunk itt, és emiatt van adószámunk, amivel mindent tudok intézni, szóval nincs gond ezzel.

- Miből készül a tequila?

- Ez egy olyan párlat, amit az agave növényből, azok közül is a különleges kék fajtából készítenek. Nagyon hasonlít a tradicionális magyar pálinkához, mert fehér és erős az alkoholfoka. Nagyon kevés a világon az olyan fehér párlat, ami önmagában is karakteres, mint a pálinka, de ilyen lehet még a perui pisco, a bolíviai singani, illetve a cseh slivovice vagy a francia eau-de-vie párlatok.

A mexikóiak tehát úgy fogyasztják a tequilát, mint mi magyarok a pálinkát.

Emiatt van ez az érdekes kapcsolat a két ital között.

- Mennyi hordóval kezdted a termelést?

- Most 11 hordóm van, amiben érnek a tequiláim. Ezek mind 50 literesek, ezekben pihennek két éve a termelőnél, Sergio Cruznál, akivel együtt dolgozom és a partnerem ebben a vállalkozásban: az ő általuk elkészített, letermelt tequilát töltöttük bele.

Itt a párlaton most nem változtattam, az ő általuk képviselt jó minőséget érleljük a hordóimba.

Ezeket az adagokat, most a magyar hordók minősége fogja mássá tenni, mert az nagyon különleges. És még egy extra dolog, hogy magyar zene is szól mellettük.

Magyar hordókban érik a tequila: Ádám és Sergio közösen vállalkoznak

- Hány évig érlelődnek a hordókban?

- Kiváló minőségre törekeszem, jelenleg 10 hordóban érlelünk kipróbálásból: két hordótípusom van az egyik a Mátrából, a másik a Zemplénből származik. Most, két év után kezdtük megkóstolni, a leendő vevőkkel, és akiknek eddig megmutattam, azt mondták,

hogy nem is tudnak választani, mert szerintük 100 százalékos lett a tequila minősége a magyar hordókban.

Ezt szerintem a magyar hordóknak is köszönhetjük. Egy harmadik generációs kádár családdal kapcsolódtam össze, mind a kétféle hordó más ízeket hordoz magában, attól függően honnan való a fa. A mátrai íze epresebb erőteljes gyümölcsös, friss erdei bogyós aromájú, picit férfiasabb ízvilágú, a zempléni inkább virágos aromákkal, kicsit könnyebb, nőiesebb ízhatású. Érdekes, hogy Mexikóban leginkább az amerikai bourbonokhoz használt hordókat használják újra fel a tequilákhoz. Van, hogy ez még hat az ízére, de van, hogy már nem, általában ez a hordós tequila megoldás itt Mexikóban, a termelők ezeket veszik meg, mert olcsóbb. Az én hordóim különlegesek és egyediek, csakis erre a célra hozattam őket, örök életre szólnak, érnek évről-évre, nem szűnik meg a képességük, minél öregebb lesz annál jobb.

A magyar hordó egyébként nagyon kelendő Amerikában, előszeretettel használják a kaliforniai borászok, de itt Mexikóban ez még nem elterjedt.

Ezt a magyarok nem is iztos, hogy tudják, mennyire értékes az otthon készült hordó, én sem tudtam egészen addig, míg ide nem költöztem.

- A magyar hordótól különlegesebb lesz a tequilád íze?

- Itt a magyar hordókban érlelt ital nagyon különlegesnek számít. Többféle tölgyfahordó fajta van, abból a franciák is használnak számosat.

A magyar tölgynek, mivel nem feltétlenül optimális éghajlatban nőnek fel, különlegesek az évgyűrűik, emiatt másként működik a levegőztetése az ebből a fából készült hordóknak.

A mi fáinkban vékonyabb évgyűrűkből több van, ami miatt belül lélegzik a hordó, de nem ereszti át a benne tárolt italt, levegőztetik ezek a kapillárisok, sokkal jobb az oxigén-ellátása. Az én hordóim kisebbek, 50 literesek, több ízanyagot vesznek át, jobban levegőznek. Már most kiváló a tequilám íze ettől, aki eddig megkóstolta, leesett az álla.

- Mit szóltak a mexikóiak, hogy magyarként tequilát készítesz?

- Azért is szeretek Mexikóban élni, mert a világ egyik legbefogadóbb népe. Itt igazából, mint külföldit, nem lenéznek, hanem örülnek és megtiszteltetésnek veszik, hogy a világ összes országa közül őket választottam. Az itteniek már engem is mexikóinak tekintenek.

- Elképzelhető, hogy Magyarországon is bemutatod a tequiládat?

- Nagyon nagyon remélem, hogy erre is sor fog kerülni. Szeretnék olyan befektetőket is bevonzani ehhez, akik Magyarországon is tudnak értékesíteni, ebben látok fantáziát.

Nagyon szeretném a magyar a Michelin-csillagos helyekre ejuttatni, ahová ez eleve pozicionálva van a különlegessége miatt.

Mexikóban megtanultunk lenyugodni, nem sietni, hogy egy ügyintézés tart, ameddig tart, úgyhogy most sincs más dolgunk, csak szépen kivárni, hogy elkezdhessük palackozni a magyaros tequilát, aminek az íze már most nagyon ígéretes.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk