News here
hirdetés

SIKERSZTORIK
A Rovatból
hirdetés

A jövő munkahelyeire is felkészíti a gyerekeket egy budapesti műhely

A Makerspace-ben okosvárosokat terveznek vagy építenek, szuperhősöket készítenek, megtanulnak 3D-s nyomtatót és lézervágót használni.

Link másolása

hirdetés

A Makerspace-ben jelenleg egyedülálló fejlesztés zajlik, speciális tananyagcsomagokat állítanak össze, és olyan, a kreativitást kibontakoztató foglalkozásokat tartanak, amelyek motiválttá és érdeklődővé teszik a gyerekeket.

Amikor a Makerspace műhelyében jártunk, éppen egy várost terveztek a nyári táborban részt vevő gyerekek. Körülöttük klasszikus barkácseszközök, mellettük számítógépek és egy lézervágó. A másik teremben éppen járt két 3D-s nyomtató.

„Nem szóltak még a szülők, hogy úristen, milyen veszélyes például fűrésszel dolgozni? Vagy azt, hogy ezek a barkácsszerszámok nem gyerek kezébe valók?” - kérdezem Fuchs Pétert, a Makerspace alapítóját. „Nem, sőt, kifejezetten drukkolnak. A szerszámokról van egy történetem is” - hangzik a válasz.

„Mi 11 éves kortól foglalkozunk a gyerekekkel. Többször is felmerült, hogy mi lenne, ha kisebbekkel is megpróbálnánk, ezért volt egy másodikosokból, 8 évesekből álló csoport” - meséli Péter. „Berg Judit Lengemesék című művét dolgoztuk fel, mert az egy nagyon jó barkácskönyv. Azt a feladatot kapták, hogy készítsenek egy lengevárat. Amikor lehetőségük nyílt arra, hogy használhatják a dekopírfűrészt, ami egy félelmetes erőgép, hatalmas vigyorral és végtelen boldogsággal vették át, és szinte vallásos áhítattal kapcsolták be.”

 

hirdetés

 

A Makerspace-ben nem ötletszerűen állnak neki barkácsolni vagy tervezni, hanem adott tematika és módszertan mentén. A most zajló szakkörön például a gyerekek a jövő városát építik, olyan helyet, amilyenben élni szeretnének a jövőben.

A gyerekek csak a témát, a kereteket, és ha kell, a segítséget kapják meg ehhez, ám az, hogy hogyan nézzen ki a város, milyen feladatokat lásson el és miként működjön, mind a gyerekek kreativitásán múlik. Maguk készítik el a modellt is.

A műhely egyik nem titkolt célja az, hogy a tinédzsereket felkészítsék a jelenleg is zajló technológiai változásokra, és a jövő munkahelyére, valamint az, hogy kibontakoztassa a bennük rejlő kreativitást és utakat mutasson nekik.

Azok a típusú foglalkozások, amelyeket a Makerspace tart, tapasztalataik szerint alapvetően 11 éves kortól működnek, többek közt azért, mert egy 12 fős csoportot 2 tanárral végig lehet kísérni, a kisebbekhez pedig több tanár kell, ami nehezen fenntartható. Ugyanakkor a a tudásanyag mélysége és módszertan is adott ahhoz, hogy még 20-22 évesen is érdekes legyen a képzés. Makerspace típusú műhelyekből a világon 8000 működik.

 

 

Mi jelent a makerspace és kik a makerek?

„Vannak emberek, akik lézervágóval, 3D nyomtatóval, forrasztgatással, varrógéppel iszonyatosan jó dolgokat készítenek, de mégsem nevezhetők makereknek, mert nem publikálják. A végeredmény (és a munkafolyamat során tanultak) megosztása tesz valakit igazán azzá.

A másik meghatározó tényező: a közösség. Alkotni vágyó emberek, akik nem rendelkeznek egy jó műhely létrehozásához szükséges anyagi erőforrással, kollektívaként összeállhatnak. Az nevezhető igazán makerspace-nek, ahol a gépek nem szabnak a fantáziának határt” - írja a Tranzitblog.

A Makerspace.hu feljesztőcsapata itthon elsőként nyitott Digitális Közösségi Alkotóműhelyt, nemzetközi nevén makerspace-t. 2015 óta kínálnak workshopokat, szakköröket, táborokat a 11-21 éves korosztálynak.

A Makerspace-ben digitális megmunkálóeszközök mellett rendszerint vannak hagyományos foglalkozásokra alkalmas eszközök is, vagyis lehet például nemezelni, varrni is.

„Bár a korábbi, digitális kultúrával kapcsolatos hírek alapján volt, aki az gondolta, mi nem az informatikát akarjuk helyettesíteni, hanem új tanulási környezetet akarunk létrehozni. Mi inkább azt szeretnénk ha ez a tanulás az iskola része lenne” - mondja Fuchs Péter. „Az Oxfordi Egyetemen eredetileg nem volt tornaterem, mivel az akkori közgondolkodásban még nem volt benne a testnevelés szerepe. Ezért később építették a tornatermet. Ugyanezzel a logikával rengeteg új típusú tanulási környezet lehet egy iskolában, a tanterem, a könyvtár, a kiszolgáló helyiségek, a tanári mellett. A makerspace egy ilyen helyiség.

Makerspace könyvtárban is létesíthető, az Egyesült Államokban például több mint 1000 olyan könyvtár található, ami különböző szinten fel van szerelve, némelyik elképesztő módon. Egy texasi könyvtárról például Facebookon kaptam eszközlistát, ott volt 3 nagy CNC gép, 30 nyomtató, 2 lézervágó, több mint 50 gyerek ellátására alkalmas mikroelektronika.”

A Makerspace hosszú távú céljai között szerepel, hogy lehetőleg minden magyar iskolában legyen egy ilyen műhely, a másik pedig az, hogy ezekben a műhelyekben legyenek olyan tananyagok, amivel egy átlagos felkészültségű, átlagosan motivált pedagógus is tud érdekes foglalkozásokat tartani.

A tananyagokat saját táborokban és szakkörökben sokszor elpróbálják, mielőtt kiadják, ezért tudják, hogy mennyi gyerekkel, mennyi idő alatt, hogyan, milyen segítséggel és mit lehet elérni.

Péter azt mondja, az oktatásnak 3 alapja van a Makerspace-nél: a rejtett tanulás, a gamifikáció (játékossá tétel) és a kerettörténet. Az egyik dobozban például szuperhősös kerettörténethez találunk kidolgozott módszertant és tréning segédeszközöket. A dobozon felirat és piktogram is jelzi, milyen eszközigénye van a játéknak, és az is kiderül, milyen készségeket fejleszt ez a játék.

A „Digitális történetmesélés: szuperhősök” játékkal a gyerekek saját magukat dolgozzák fel szuperhőssé, és ehhez ők találják ki, hogyan néz majd ki a figurájuk, ők is készítik el ezeket, ők rakják össze és az elkészült szuperhősökkel társasjátékot játszanak. A tanárok, illetve foglalkozásokat vezetők nem szólnak bele sem abba, hogyan nézzenek ki a figurák, sem abba, hogyan készítsék el őket, csupán trénerként vesznek részt és a célt határozzák meg. A cél a lényeges.

„A gyerekben óriási dolgok rejtőznek” – mondja Péter. "Itt pedig megkapják a lelkesedést. Járt nálunk például két fiú, aki szláv szuperhősöket készített a foglalkozáson, és annyira belejöttek, úgy magukkal ragadta őket, hogy azóta is ezt folytatják.”

 

 

A műhelyben a lányok is ugyanúgy részt vesznek egy-egy foglalkozáson, senki nem mondja nekik, hogy ehhez nem értenek, ez fiús dolog. A Makerspace egyik partnere a Nők a tudományban – nem véletlenül.

Hogy a háttér mennyire nem számít, az is bizonyítja, hogy a résztvevő gyerekek, illetve tinédzserek nagy része (körülbelül 80 százaléka) még soha nem barkácsolt. Az informatikai előképzettség vagy gyakorlat sem számít, az itt megforduló gyerekek 10 százaléka még nem használt előtte számítógépet, nekik külön tartanak rövid bevezetőt, és azután be tudnak kapcsolódni a munkába.

A jövő városa – az egyik legizgalmasabb történet

Tavaly még nem volt meg a tanári kézikönyv, még kísérleteztek, és ennek eredményeként alkották meg a jövő városát. A tapasztalataikat pedig beépítették a tananyagba.

Mostanra például már tudják, hogy a jövő városának elkészítéséhez a legjobb, ha hatszögletű alapokra dolgoznak a gyerekek, mert ezek később összekapcsolhatók, olyanok, mint a méhsejtek.

A korábbi tapasztalatok alapján meghatározzák azt is, hogy a létesítményeket a városban arányosítani kell, hogy ne legyen túl nagy egy kertben a nyugágy a felhőkarcolóhoz képest, és mindenkinek be kell tartania az 1:500-as arányt.

A jövő városa történetnél minden egyes területnek megvan a felelőse, van, aki például a város energiaellátásáért felel. Az egyik makettre például hullámerőművet terveztek a gyerekek.

 

 

 

Fontos, hogy a Makerspace program hátrányos helyzetű környezetben, hátrányos helyzetű gyermekekkel is működik. A jelenlegi magyar oktatásban tantárgyi keretek közé egyelőre nem adaptálható, szakköri foglalkozásokra, táborokra viszont igen.

„Ez az infografikánk arról, milyen készségeket és kompetenciákat fejlesztünk a Makerspace-ben” – mutat egy táblát Péter. „A munkaerőpiac igényei a gyökeresen változnak, az oktatási rendszer csak lassan képes ezt lekövetni, ha egyáltalán akarja. Itt gyakorlatban találkoznak a gyerekek a design thinkinggel, kreatív írással, projektmunkával, valós prezentációs helyzetekkel.”

Mit szeretnének? Mindenből adni valamit, az alapokat: mondjuk egy kis 3D tervezést, programozást, egy kis lézervágást – és ezek közül majd a gyerekek döntik el, hogy később miben mélyednek el, mivel foglalkoznak majd.

„Egy ipari kiállításon odajött hozzám egy gyárvezető, akinek az a feladata, hogy jól menjen a gyár” – mondja Péter. „A sok gépünket látva megkérdezte: Maguk mit termelnek? Mire széles mosollyal csak annyit mondtam: Motivációt.”

 



hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
SIKERSZTORIK
A Rovatból
hirdetés
„Potyogtak a könnyeim, amikor megláttam a nagymamámat és benne magamat” – Espi útja Ózdról Afrikába
A Magyarországon született lány húszévesen, Afrikában tudta meg, ki ő igazán. Azóta úgy érzi, ő képviseli azokat, akik apja szülőföldjéről származnak. Mindent megtesz, hogy adhasson valami jót. 
Belicza Bea - szmo.hu
2022. június 12.


Link másolása

hirdetés

Nsosso Espérance Ózdon nőtt fel. Apja kongói, anyja magyar. Mindketten orvosok. A debreceni egyetem után ebben a borsodi városban kaptak munkát, így ott alapítottak családot.

„Láttam, hogy a lányoknak milyen szép hosszú hajuk van, be lehet fonni, meg van frufrujuk, az enyém meg égnek áll” – emlékezik nevetve a most harminc éves Espi.

Gyerekként tudta, hogy apja messziről jött, hallgattak afrikai zenéket, ettek afrikai ételeket, de alapvetően nem játszott szerepet az életében, hogy ő egy másik kontinensről származik.

„Szerencsés vagyok, engem soha nem bántottak a bőrszínem miatt. Nem esik rosszul, ha jobban megnéznek. Én is megnézem a fekete embereket. Egyszerűen azért, mert fehér emberek között élek. Amikor egy számunkra nem megszokott alakot látunk, megnézzük. Én próbálom nem sokáig, nem feltűnően nézni, és ha észreveszi, akkor rámosolygok inkább.”

Szerinte mások sem azért nézik meg például őt, mert rosszat akarnak, egyszerűen érdekes, más, mint amit megszoktak.

hirdetés

Sokan mondják neki, milyen szépen beszél magyarul.

„Azt szoktam válaszolni, hogy köszönöm, de nem az én érdemem, egyszerűen én is itt születtem.”

Úgy éli meg, hogy ő az afrikaiak egy képviselője. Szívesen elmondja a családja történetét és mindent, amit Afrikáról tud.

„Ezáltal terhet veszek le magamról és nem arra gondolok, hogy ne nézzél, hagyjál békén, miért utálsz.”

Espi szerint az a legfontosabb, hogy foglalkozzunk az identitás kérdésével. Ismer olyan félvéreket, akik Magyarországon születtek, azt mondják, magyarok. Más a bőrszínük, de lélekben magyarok.

„Ez is rendben van, mindenki maga dönti el. Van olyan felfogás is, hogy félig ez vagyok, félig az vagyok. Ha valaki fejében nincsenek elrendezve ezek a kérdések, akkor tudnak igazán zavaróak lenni a kíváncsi tekintetek, hiszen maga az ember sem tudja, hogy mit gondoljon magáról. Ami viszont nincs rendben az az, ha sértő szavak hangzanak el és tettekben is megnyilvánul a diszkrimináció. Sajnos többektől hallottam szomorú történeteket, amelyek azt mutatják, hogy az elfogadás terén még van mit fejlődnie a társadalomnak.”

Az Aspirinről kapta a becenevét apja

Édesapjára nagyon büszke. Nsosso Michel egy nagyon apró faluban született, és pici kora óta segíteni akart, gyógyítani. Ötévesen egy iskola előtt üldögélt mindig, és ott kezdődött - ahogy a lánya mondja – a szárnyalása.

„Egy tanár behívta, hogy inkább bent üldögéljen. És ő ott mindent magába szívott, a tudást, a szeretet, a törődést, a gondoskodást” – meséli Espi elcsukló hangon.

Az egykori iskola, ahonnan a kis Michel szárnyalni kezdett

Jól tanuló apja fiatal felnőttként ösztöndíjjal jött Magyarországra. Bukarestbe vagy Budapestre mehetett, a hangzás alapján döntött, utóbbi jobban tetszett neki.

Espi nagyapja nagyon akarta, hogy fia egyetemre járjon, és akkor talán még mélyebben hitték, hogy Európa egy álom, megváltoztatja az életüket.

Megszerezte a diplomát, az egyetemen pedig szerelmes lett és megházasodott. Ő nőgyógyászként, felesége gyermekorvosként dolgozik azóta is.

„Apának nagyon cuki beceneve volt: Aspro az Aspirinből. Ő tényleg kiskorától tudta, hogy orvos lesz.”

Az afrikaiak rendszerint sok nyelvet beszélnek, a törzsi nyelvek mellett a hivatalosakat is, nem volt gond a magyar.

„Pikk-pakk rájuk ragad, apa nagyon-nagyon szépen beszél magyarul. Két évig csak a nyelvet tanulta, utána vágott neki az egyetemnek.”

Apja ma már Franciaországban él. Michael azt mondja, mindig is érdekelte, milyen. Amikor megismerte, kiderült, ott a magyarnál felszereltebb, modernebb kórházak vannak, ráadásul nincs hálapénz.

"Egy beteg egyszer azt mondta, hogy azért nem foglalkoztam vele komolyan, mert kevés borravalót adott. Ez mélyen érintett, hiszen felesküdtem a beteggyógyításra. Olyan helyen szerettem volna dolgozni, ahol a munkáltató fizet a munkámért" - meséli Espi apja.

Amikor a gyerekei nagyobbak lettek, váltott. Immár 13 éve egy francia kisváros kórházában dolgozik. Kéthavonta jön Magyarországra, vagy a felesége látogatja meg kint.

Espi nagyon tiszteli apját azért, amin keresztülment a mostani életükért. "A több órás, mezítlábas gyaloglás az iskolába, az utcai közvilágításnál való tanulás, illetve a korgó gyomorral kelés és fekvés igen nagy kihívás elé állították. Kitartó és szorgalmas volt, ezért vallja, hogy a boldogulásához a tanuláson át vezet az út, Afrika felemelkedéséhez az oktatás a kulcs."

"Szeretem Magyaroszágot, ami diplomát, családot és otthont adott. Hálás vagyok" - mondja Michel. Szerinte érdemes minden nehézséget vállalni azért, hogy ma a lánya így meséljen róla.

Espi édesanyja sem látta évtizedekig, honnan jött a férje

Espi 20 évesen kapta élete legfontosabb ajándékát. Akkor vitte el apja a Kongói Köztársaságba, és szülőfalujába, Brazzavillebe.

„Onnantól megváltozott az életem. Felfedezhettem a másik részemet, az afrikai énemet. Ott éreztem meg, milyen fontos nekem a közösség.”

„Gyerekekkel, felnőttekkel táncolni, énekelni, folyton pezsegni, pörögni. Azt gondolom, hogy ez a véremben lehet valahol. Van egy kis depresszív vonalam, ami valószínűleg azért is jött elő, mert nem volt meg az életemben ez a rész.”

Afrika sok könnyet hozott. A reptéren még nem érzékenyült el a sok rokon láttán sem, később jött a zokogás, amikor egy furcsa tükörbe nézett.

„Potyogtam a könnyeim, amikor megláttam a nagymamámat és benne magamat. A szeme, a kisugárzása, a szelleme én voltam. Nagyon-nagyon sírtam. 8000 kilométert utaztam, és megláttam egy embert, akiben magamra ismerek. Csodálatos volt.”

A nagynénje szobájában rengeteg képet talált saját magáról.

„Kicsi koromtól követte, mi van velem. Most is libabőrös vagyok ettől.

Nem is ismertem személyesen, nem játszottunk együtt soha, és ő végig tudott rólam. Nagyon megható volt.”

Rántott húst és krumplipürét készített frissen megismert rokonainak

Szerinte azért várt az apja a nagy utazással, mert ehhez komoly lelki felkészülés kell.

„Kell egy nagy levegővétel, hogy most olyan helyre megyünk, ahol nem lehetnek elvárásaink. Különben nagyon sokkoló tud lenni, azt látni, hogy a rokonaim nyomorognak.”

Ő a szegénységet is máshogy látja már. Egy barátja, aki Burundiban is élt, azt mesélte, hogy neki ugyan voltak Afrikában pénzügyi problémái, de sokkal rosszabb, ahogy az emberek elszigetelődnek egymástól Európában, nem számíthatnak egymásra érzelmileg.

„Nem kell sajnálni az afrikaiakat. Nekik bizonyos szempontból rossz, de bizonyos szempontból nekünk is rossz.”

Espi szerint tanulhatunk az afrikaiaktól. Amerre ő járt, ott az emberek nem tévét néznek, hanem beszélgetnek egymással, és sokkal gyakrabban megérintik egymást, előfordul, hogy még a férfiak is kézen fogva járnak, és ebben nincs semmi furcsa.

Egy darabig szeretett volna kiköltözni, de aztán végiggondolta, hogy nehéz lenne hosszú távon távol lenni Magyarországtól, ahol a közvetlen családja, a barátai és kialakult élete van.

„Mivel orvos családból származom, egy darabig orvos akartam lenni, aztán tanár, de nem tudtam eldönteni, melyik legyen, így teljesen másik irányba mentem, nemzetközi igazgatást tanultam az egyetemen.”

- meséli.

21 évesen  kezdett el dolgozni a főként Kongóval foglalkozó Afrikáért Alapítványnál.

„Sokkal több afrikaival találkozhattam, tehettem az ottani gyerekekért, a fejlődésükért, oktatásukért. A rendezvényeken én vártam a legjobban, hogy végre táncolhassak, meg hallhassam a dobokat” – mondja nevetve.

Az alapítvánnyal eljutott a nagy Kongóba is, a Kongói Demokratikus Köztársaságba, sőt Tanzániába és Kenyába is. Ezért nagyon hálás.

Pár éve több helyen is kipróbálta magát, dolgozott már közösségi házban, kávézóban, iskolában, gyerekotthonban is. A gyerekek különösen közel állnak hozzá, de minden korosztállyal szívesen foglalkozik.

„Az idősektől nagyon sokat tanulhatunk. Rengeteget ad a bölcsességük, a nyugalmuk. Ők még odafigyelnek egymásra, és ez a mostani rohanó életből hiányzik. Az egyik kedves barátnőm játékeseteket szervez fiataloknak, abban is segítek. Nagyon szeretem, hogy  nem muszáj elmenni bulizni, meg leinni magunkat ahhoz, hogy kellemes esténk legyen.”

A hivatását még keresi. Csak az biztos, hogy ahhoz szeretne hozzájárulni, hogy az emberek jobban érezzék magukat. Nem olyan régen a Közel Afrikához Alapítványnál dolgozhatott, most pedig újra az Afrikáért Alapítványnál van rendezvényszervezőként és önkéntes koordinátorként.

Az egész családjának fontos, hogy másokon segíthessenek. Az apja elsősorban a munkájával ment életeket, de már Kongóban is aktívan segít.

„Ő egy nagyon ambiciózus ember, nagyon-nagyon sok mindent szeretett volna megteremteni nekünk. Először felépítette a család életét, meg a biztonságát, és csak ezután ment vissza Kongóba. Olyan 15 évig egyáltalán nem ment haza, de ma már évente két-háromszor utazik ki, sokat önkénteskedik” - mondja Espi.

A nagybátyja, tanár, ő egy kis iskolát épített Brazzavillében. „Titokban csinálta, nem is kért segítséget, amíg nem volt igazán nagy szüksége rá.”

„Amikor mondta, hogy nincsenek padok, az én kis szívem megdobbant és elkezdtem gyűjteni. 140 ezer forint jött össze magyar támogatásokból, ebből egy tantermet sikerült berendezni. Reményt adhattunk az iskola befejezésére.”

A munka befejezését apja és nagynénje finanszírozta.

Espi mindig is szociálisan érzékeny volt. Gyerekként társait korrepetálta angolból és magyarból. Fellépések, színdarabok szervezésével vette ki a részét a közösségépítésből. Pár éve egy barátjának nem volt pénze, Espi ekkor azt javasolta, tanítson neki franciát, mert annak a nyelvnek a megtanulását úgyis el akarta kezdeni. Később mások is csatlakoztak.

„Nem az volt a célom, hogy reményt adjak, de szerintem valamilyen szinten ez történt.”

Azt mondja, ez azért fontos neki, mert a neve kötelezi.

„Egészen kicsi koromtól mondogatta apa, hogy a nevem franciául reménységet jelent. Ez nagy felelősség. Úgy nőttem fel, hogy gyakorlatilag minden nap szembesítettek azzal, hogy reményt kell adjak. Mindegy, mit értettek ezalatt, akár azt, hogy viselkedjek jól vagy legyek sikeres. Én vidámságot és a változás, fejlődés lehetőségét szeretném elhozni az emberek életébe, szerintem erre vagyok én valamilyen remény.”

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
SIKERSZTORIK
A Rovatból
hirdetés
Megint egy magyar csapat kápráztatta el a zsűrit a Britain’s Got Talentben
Emlékeztek még az Attraction sikerére? Most az akkori csapatkapitány fia indult el a versenyen a saját társulatával.

Link másolása

hirdetés

Az Attraction nevű árnyékszínházi társulat 2013-ban indult el a Britain’s Got Talent tehetségkutatóban. A Szűcs Zoltán vezette csapat óriási sikert aratott a közönség körében, és meg is nyerték a műsort.

Közel tíz évvel az Attraction sikere után idén újra feltűnt az árnyékszínház a műsorban:

Szűcs fia, Martin ugyanis most Attraction Junior nevű csapatával nevezett

- adta hírül a 24.hu.

A Metro beszámolója szerint a zsűri már előre le volt nyűgözve, Amanda Holden például szóhoz sem jutott. Simon Cowell megkérdezte tőlük, hogy szerintük ki a jobb, ők vagy az eredeti Attraction, amire Martin azt mondta, hogy ők, de a legjobbaktól tanultak.

A produkciójukban az iskolai zaklatás veszélyeire hívták fel a figyelmet.

hirdetés


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
SIKERSZTORIK
A Rovatból
hirdetés
Videó: Teljesen odáig volt a hollókői kutyatáncoltatótól az America’s Got Talent zsűrije
Berczes Christine Elisabeth és Meredith nevű kutyája négy igennel jutott tovább a tehetségkutató válogatóján.

Link másolása

hirdetés

Magyarország többszörösen díjnyertes dog dancer-e (kutyatáncoltatója) 4 igennel jutott tovább az America’s Got Talent válogatóján.

A Szépség és a Szörnyeteg kűr egyik részletét vitte a zsűri elé Magyarország leghíresebb dog dancer-e, akit Heidi Klum, Sofia Vergara és Howie Mandel is a közönséggel együtt állva tapsolt meg.

Berczes Christine Elisabeth Meredith nevű ausztrál juhászkutyájával ámulatba ejtette a zsűrit, akik az előadás során nem győztek csodálkozni, míg a közönség a könnyeit törölgette az élménytől.

Heidi Klum szerint a sztori az, ami megkülönböztette ezt más kutyás előadásoktól, míg Sofia Vergara a boldogsággal táncoló Meredith-t imádta legjobban.

hirdetés
„A kutyám nagyon élvezte a show-t, a közönség pedig nem akarta elengedni őt: sorba állva várták, hogy megsimogathassák. Örülünk a sikernek, de számomra az az igazi elismerés, ha még többen megismerik, elismerik ezt a sportot és kipróbálják a dog dancinget”

– mondta a Hollókőn élő kutyatenyésztő, aki nemcsak otthoni termében tart oktatást, hanem online is ad órákat, többek között Amerikában, Szlovéniában, Ausztriában élő gazdiknak és kutyusoknak.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
SIKERSZTORIK
Először szállt le a Balatonon a hazai vízirepülést újraindító Aeroexpress gépe
Több mint 80 éve nem volt arra példa, hogy egy magyar lajstromjelű hidroplán landolt a tavon.

Link másolása

hirdetés

Az Aeroexpress Cessna 206-os gépe kedden délelőtt a sármelléki repülőtérről szállt fel, majd többször megközelítette az erre a célra kialakított pályát - írja tudósításában az Airportal. A cikk szerint a gép a kissé szeles, felhős időben, 11 óra után jelent meg a Keszthelyi-öböl felett, hogy tesztrepülést hajtson végre a Balatonon.

Az Aeropark Facebook-bejegyzése szerint

több mint nyolcvan éve nem volt arra példa, hogy magyar lajstromjelű hidroplán landolt a Balatonon.

A pilóta, Széchey Márton Airbus-oktatókapitány a megközelítést, a tavi fel- és leszállásokat, a kis- és nagysebességű vízi manővereket gyakorolta, a tesztrepülést a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálata biztosította.

A cél most is ugyanaz volt mint februárban a Dunán végrehajtott tesztrepüléseknek:

az Aeroexpress szeretné újra meghonosítani a vízirepülés a hazai tavakon és folyókon.

A szakhatóságok bevonásával megszervezett tesztrepülések pedig az ehhez szükséges törvényi szabályozás kialakításában segítenek. Hasonló tesztrepülést terveznek szerdára Balatonlellére is.

hirdetés

Az Aeroexpress Kft.-t 2021-ben hozták létre.

A cég névválasztása nem véletlen: ez a legendás Aeroexpress Rt.-re utal, amely Magyarország egyik első légitársasága volt,

és 1923-ban kezdet meg a működését. A cég személy- és postaszállítással foglalkozott a Dunán illetve a Balatonon. A repülőtéri infrasturktúra fejlesztésével azonban a vízirepülés fokozatosan háttérbe szorult, majd a '30-as évek végére teljesen meg is szűnt.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: