News here
hirdetés

SIKERSZTORIK
A Rovatból
hirdetés

Fiatal magyar lány startupja forradalmasítaná a ruhavásárlást

Tóth Sára „zöld”alkalmazásával bérelni lehetne a ruhákat, így nem termelődne annyi feleslegesen. A divatipar ugyanis az egyik leginkább környezetszennyező szektor.

Link másolása

hirdetés

Tóth Sára Hollandiában él. A Corvinuson végzett gazdálkodás menedzsment szakon és most hatalmas fába vágta a fejszéjét.

Olyan új startupot indít, ami segít csökkenteni ökológiai lábnyomunkat a tudatos öltözködéssel – a divatipar ugyanis az egyik leginkább környezetszennyező iparág manapság.

A projekt lényege, hogy etikus módon előállított ruhadarabokat lehet majd bérbe venni annyi időre, amennyire csak szeretnénk, majd ha meguntuk azokat, újabb darabokat kikölcsönözni. Ehhez keres befektetőket és adományozókat; a PALANTA.CO számára közösségi finanszírozással teremtené elő az induláshoz szükséges összeget.

Honnan jött az ötlet? Mi is a PALANTA.CO lényege? Erről beszélgettünk.

- Mi adta a lendületet az ötlethez?

hirdetés

- Mindig is szerettem volna valamilyen saját projektet létrehozni, mivel a szüleim is vállalkozók, így volt előttem minta. Multis tapasztalatot is szereztem, jelenleg pedig egy startupnál dolgozom.

Tavaly karácsonyra kaptam újrahasználható sminklemosó korong szettet, s elkezdtem fenntartható témában Youtube-videókat nézni, megnéztem Netflixen True Cost című filmet is, mely felnyitotta a szemem.

Mikor Angliába költöztem pár hónapra, csak egy bőrönddel tudtam kimenni helyszűke miatt. Ekkor jöttem rá, hogy a Budapesten maradt gardróbszekrényre valójában nincs is szükségem. S tökéletesen elvagyok a bőröndnyi ruháimmal is.

Azon kezdtem gondolkodni, hogy ha valaki szeretne zöldebb útra térni, ugyanakkor szeretne változatosan öltözködni, azoknak mi lehet a megoldás. Így jutottam el addig, hogy mi lenne, ha a ruhákat bérelnék és nem megvásárolnák a felhasználók. Így akár havonta új gardróbjuk lehetne.

- Miért lett a neve PALANTA.CO?

- Eredetileg Avocado Wardrobe lett volna, ám éppen akkor zajlott egy nagy botrány az avokádók termesztésével kapcsolatban. Kiderült, hogy Dél-Amerikában a drogbárók szereznek hatalmas bevételt belőle, ráadásul a termesztése sem olyan fenntartható.

Gondolkodtam, milyen név lehet az, ami a természethez köthető, angolul is könnyen kiejthető, jól visszaadja azt a gondolatot, hogy kicsiből, kis cégből is naggyá nőhetünk.

Ezért lett Palánta, vagyis PALANTA.CO.

- Számodra miért fontos ez a téma, mi a személyes motivációd?

- Ahogy követni kezdtem a Youtube-csatornákat, azt volt az érzésem, hogy ha szeretnék zero-waste életmódot élni, bírálni, kritizálni fognak ha azt nem tökéletesen csinálom. Ha nem vagyok vegán, akkor inkább vega se legyek. Hatalmas volt megfelelési kényszer kezdetben.

Én azonban olyan dolgot szerettem volna kitalálni, ami nem mond ítéletet azok felett, akik szeretnének áttérni a környezettudatosabb életmódra, és akik bele akarnak vágni a hulladékcsökkentésbe. Inkább megoldást, alternatívát, segítséget szerettem volna nyújtani nekik arra, hogyan kezdjék el, hogyan vágjanak bele, mi pedig itt leszünk támaszként számukra.

A környezetvédelem mindig is a szívügyem volt, ám most észrevettem magamon a klímaszorongás tüneteit: nem szeretem azokat a szituációkat, amelyeket nem tudok kontrollálni, amelyek felett nincsen befolyásom. A környezetvédelem pontosan ilyen. Gondoljunk csak bele, hogy mennyi termék érkezik Kínából, ahol nem megfelelő körülmények között állítják elő ezeket. Szerettem volna valamilyen nyomot hagyni magam után, hogy én is megpróbáltam tenni valamit ez ellen.

- Kiknek szánod a megoldást?

A PALANTA.CO weboldal lesz, ahol kismamaruhákat, babaruhákat és női ruhákat lehet majd bérelni. Úgy vélem, minden változás a nőkben indul el, és a ruhabérlés is logikus, ha őket célozza meg. Emlékszem, a kishúgomnak is milyen gyakran kellett ruhákat venni, amikor még kicsi volt. A nők teste is viszonylag gyorsan változik a terhesség alatt, különösen has- és deréktájon, ezért lett ez a fókuszcsoport, és számukra a ruhabérlés megoldás lehet a problémáikra.

- De hát itt ez a rengeteg használtruha-üzlet, ez miért nem elég?

- Szerintem nem megoldás. Sok használtruhát vásároltam én is, de nem abban látom a jövőt, hogy továbbiakat vegyek. Emellett az a célom, hogy ne támogassuk tovább a fast fashion márkákat még azzal is, hogy a termékeiket a turkálóban megvásároljuk.

Ha a ruháinkat béreljük, akkor többen is tudnak hordani egy ruhát, a Palanta.Co-val pedig kifejezetten az a célom, hogy csak etikus körülmények között előállított, helyi márkáktól származó öltözéket lehessen bérelni az oldalon.

Így a helyi ethical fashion designereket is támogatni tudjuk, és nem azoknak a nagyvállalatoknak a bevételeit növeljük, amelyek például a szemétbe dobják a felesleget. Éppen a vásárlás, a pazarlás csökkentése lenne a célom, az, hogy a kereskedelmi forgalomban lévő ruhadarabok mennyisége csökkenjen, és a circular economy, a circular fashion erősödjön és kerüljön előtérbe.

- Miért lesz jó annak, aki a PALANTA.CO-n keresztül kíván ruhát bérelni?

- Szeretek úgy gondolni a PALANTA.CO-ra, mint nem egy egyszerű webshopra. A célunk vele sokkal többrétű. Azt tervezzük, hogy workshopokat is szervezünk, eseményeket, amelyeken a ruhákat lehet csereberélni. A csapat egyik tagja etikus dizájnra szakosodott divattervező, aki upcycling workshopokat fog tartani – ez azt jelenti, hogy ha te behozod a ruhát, például a megunt pulcsidat, akkor megtanítunk arra, hogyan alakítsd át sapka-sál-kesztyű szetté a kisgyermeked számára.

A PALANTA.CO-val közösséget is akarunk építeni, ahol a zero waste életmóddal kapcsolatos problémáinkat is megoszthatjuk egymással, például azt, ha nehézségbe ütközik a szelektív hulladékgyűjtés, a vegán életmód vagy a tudatos ruhavásárlás. Olyan zöld közösséget szeretnénk létrehozni, amihez nem kell feltétlenül ruhát bérelni a palántáról ahhoz, hogy valaki a tagja legyen.

A bérléssel időt és pénzt takarítunk meg. Nem kell akkora hely, nem kell időrabló vásárlással foglalkozni, és mivel a fenntartható ruhák költségesebbek az előállításuk miatt, nem fogunk tucatjával vásárolni később feleslegessé váló ruhadarabokat.

- Kik a csapat tagjai?

- Három lány, jelenleg mindenki önkéntes alapon vesz részt a feladatokban, mivel mindhárman teljes munkaidőben dolgoznak máshol. Egyikük jógaoktató és marketinges, a másik tag blogot ír, a csapat harmadik tagja pedig a már említett divattervező, aki a kínálat összeállításán dolgozik. Velük vitatom meg az ötleteimet, ami számomra hatalmas segítség, mert sokáig egyedül voltam a tervezgetéssel és a szervezéssel.

- Mennyire erős a konkurencia?

- Végeztem egy kis kutatást ezen a területen, és bár vannak versenytársak, úgy gondolom, ez kifejezetten jó jel. Azt jelenti, hogy a megoldásomra nyitott a piac. A konkurencia egyik része csupán fenntartható ruhák eladásával foglalkozik, kisebb részük ad bérbe etikus ruhákat, de közülük is csak kevesen foglalkoznak helyi tervezőkkel.

Itt, Hollandiában is foglalkoznak ilyesmivel, de az egyikük Ausztráliából és Kanadából hozza a ruhát. Hiába származik fenntartható gazdaságból a termék, ha a tengerentúlról jön, és hosszú utat kell megtennie, ezzel az ökológiai lábnyoma lesz nagyobb.

A ruhabérléssel foglalkozó oldalak közül pedig van, akinek fizikai üzlete is van, ami szerintem nem olyan jó. Használni kell hozzá az áramot, a vizet, a vevők közlekednek, nem tudni, mekkora távolságot tesznek meg a boltig és milyen járművet használnak hozzá. Ezért ez már kevésbé zöld megoldás.

- Mi a legnehezebb a startupod elindításában, megvalósításában? És mi a legszebb?

Csak nyáron költöztem ki Hollandiába, és az első néhány hónap arról szólt, hogy megismerjem az itteni zöld közösségeket, és eljuttassam az üzenetet azokhoz, akik erre a változásra nyitottak, akik az életmódváltást igénylik.

Ugyanez a munka szépsége is, mivel itt használni tudom azt, amit az egyetemen tanultam. Szeretném, ha ez a megoldás nem csak Hollandiában, hanem Magyarországon, illetve a többi európai országban is sikeres lenne, és ha néhány éven belül franchise-rendszert lehetne építeni belőle.

A saját ötlet megvalósításában az a szép, hogy úgy érzi az ember, nem csak egy kis csavar a nagy szerkezetben, hanem felelőssége van, önálló lehet, és az elképzelései valósággá válnak.

# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
SIKERSZTORIK
A Rovatból
hirdetés
„Potyogtak a könnyeim, amikor megláttam a nagymamámat és benne magamat” – Espi útja Ózdról Afrikába
A Magyarországon született lány húszévesen, Afrikában tudta meg, ki ő igazán. Azóta úgy érzi, ő képviseli azokat, akik apja szülőföldjéről származnak. Mindent megtesz, hogy adhasson valami jót. 
Belicza Bea - szmo.hu
2022. június 12.


Link másolása

hirdetés

Nsosso Espérance Ózdon nőtt fel. Apja kongói, anyja magyar. Mindketten orvosok. A debreceni egyetem után ebben a borsodi városban kaptak munkát, így ott alapítottak családot.

„Láttam, hogy a lányoknak milyen szép hosszú hajuk van, be lehet fonni, meg van frufrujuk, az enyém meg égnek áll” – emlékezik nevetve a most harminc éves Espi.

Gyerekként tudta, hogy apja messziről jött, hallgattak afrikai zenéket, ettek afrikai ételeket, de alapvetően nem játszott szerepet az életében, hogy ő egy másik kontinensről származik.

„Szerencsés vagyok, engem soha nem bántottak a bőrszínem miatt. Nem esik rosszul, ha jobban megnéznek. Én is megnézem a fekete embereket. Egyszerűen azért, mert fehér emberek között élek. Amikor egy számunkra nem megszokott alakot látunk, megnézzük. Én próbálom nem sokáig, nem feltűnően nézni, és ha észreveszi, akkor rámosolygok inkább.”

Szerinte mások sem azért nézik meg például őt, mert rosszat akarnak, egyszerűen érdekes, más, mint amit megszoktak.

hirdetés

Sokan mondják neki, milyen szépen beszél magyarul.

„Azt szoktam válaszolni, hogy köszönöm, de nem az én érdemem, egyszerűen én is itt születtem.”

Úgy éli meg, hogy ő az afrikaiak egy képviselője. Szívesen elmondja a családja történetét és mindent, amit Afrikáról tud.

„Ezáltal terhet veszek le magamról és nem arra gondolok, hogy ne nézzél, hagyjál békén, miért utálsz.”

Espi szerint az a legfontosabb, hogy foglalkozzunk az identitás kérdésével. Ismer olyan félvéreket, akik Magyarországon születtek, azt mondják, magyarok. Más a bőrszínük, de lélekben magyarok.

„Ez is rendben van, mindenki maga dönti el. Van olyan felfogás is, hogy félig ez vagyok, félig az vagyok. Ha valaki fejében nincsenek elrendezve ezek a kérdések, akkor tudnak igazán zavaróak lenni a kíváncsi tekintetek, hiszen maga az ember sem tudja, hogy mit gondoljon magáról. Ami viszont nincs rendben az az, ha sértő szavak hangzanak el és tettekben is megnyilvánul a diszkrimináció. Sajnos többektől hallottam szomorú történeteket, amelyek azt mutatják, hogy az elfogadás terén még van mit fejlődnie a társadalomnak.”

Az Aspirinről kapta a becenevét apja

Édesapjára nagyon büszke. Nsosso Michel egy nagyon apró faluban született, és pici kora óta segíteni akart, gyógyítani. Ötévesen egy iskola előtt üldögélt mindig, és ott kezdődött - ahogy a lánya mondja – a szárnyalása.

„Egy tanár behívta, hogy inkább bent üldögéljen. És ő ott mindent magába szívott, a tudást, a szeretet, a törődést, a gondoskodást” – meséli Espi elcsukló hangon.

Az egykori iskola, ahonnan a kis Michel szárnyalni kezdett

Jól tanuló apja fiatal felnőttként ösztöndíjjal jött Magyarországra. Bukarestbe vagy Budapestre mehetett, a hangzás alapján döntött, utóbbi jobban tetszett neki.

Espi nagyapja nagyon akarta, hogy fia egyetemre járjon, és akkor talán még mélyebben hitték, hogy Európa egy álom, megváltoztatja az életüket.

Megszerezte a diplomát, az egyetemen pedig szerelmes lett és megházasodott. Ő nőgyógyászként, felesége gyermekorvosként dolgozik azóta is.

„Apának nagyon cuki beceneve volt: Aspro az Aspirinből. Ő tényleg kiskorától tudta, hogy orvos lesz.”

Az afrikaiak rendszerint sok nyelvet beszélnek, a törzsi nyelvek mellett a hivatalosakat is, nem volt gond a magyar.

„Pikk-pakk rájuk ragad, apa nagyon-nagyon szépen beszél magyarul. Két évig csak a nyelvet tanulta, utána vágott neki az egyetemnek.”

Apja ma már Franciaországban él. Michael azt mondja, mindig is érdekelte, milyen. Amikor megismerte, kiderült, ott a magyarnál felszereltebb, modernebb kórházak vannak, ráadásul nincs hálapénz.

"Egy beteg egyszer azt mondta, hogy azért nem foglalkoztam vele komolyan, mert kevés borravalót adott. Ez mélyen érintett, hiszen felesküdtem a beteggyógyításra. Olyan helyen szerettem volna dolgozni, ahol a munkáltató fizet a munkámért" - meséli Espi apja.

Amikor a gyerekei nagyobbak lettek, váltott. Immár 13 éve egy francia kisváros kórházában dolgozik. Kéthavonta jön Magyarországra, vagy a felesége látogatja meg kint.

Espi nagyon tiszteli apját azért, amin keresztülment a mostani életükért. "A több órás, mezítlábas gyaloglás az iskolába, az utcai közvilágításnál való tanulás, illetve a korgó gyomorral kelés és fekvés igen nagy kihívás elé állították. Kitartó és szorgalmas volt, ezért vallja, hogy a boldogulásához a tanuláson át vezet az út, Afrika felemelkedéséhez az oktatás a kulcs."

"Szeretem Magyaroszágot, ami diplomát, családot és otthont adott. Hálás vagyok" - mondja Michel. Szerinte érdemes minden nehézséget vállalni azért, hogy ma a lánya így meséljen róla.

Espi édesanyja sem látta évtizedekig, honnan jött a férje

Espi 20 évesen kapta élete legfontosabb ajándékát. Akkor vitte el apja a Kongói Köztársaságba, és szülőfalujába, Brazzavillebe.

„Onnantól megváltozott az életem. Felfedezhettem a másik részemet, az afrikai énemet. Ott éreztem meg, milyen fontos nekem a közösség.”

„Gyerekekkel, felnőttekkel táncolni, énekelni, folyton pezsegni, pörögni. Azt gondolom, hogy ez a véremben lehet valahol. Van egy kis depresszív vonalam, ami valószínűleg azért is jött elő, mert nem volt meg az életemben ez a rész.”

Afrika sok könnyet hozott. A reptéren még nem érzékenyült el a sok rokon láttán sem, később jött a zokogás, amikor egy furcsa tükörbe nézett.

„Potyogtam a könnyeim, amikor megláttam a nagymamámat és benne magamat. A szeme, a kisugárzása, a szelleme én voltam. Nagyon-nagyon sírtam. 8000 kilométert utaztam, és megláttam egy embert, akiben magamra ismerek. Csodálatos volt.”

A nagynénje szobájában rengeteg képet talált saját magáról.

„Kicsi koromtól követte, mi van velem. Most is libabőrös vagyok ettől.

Nem is ismertem személyesen, nem játszottunk együtt soha, és ő végig tudott rólam. Nagyon megható volt.”

Rántott húst és krumplipürét készített frissen megismert rokonainak

Szerinte azért várt az apja a nagy utazással, mert ehhez komoly lelki felkészülés kell.

„Kell egy nagy levegővétel, hogy most olyan helyre megyünk, ahol nem lehetnek elvárásaink. Különben nagyon sokkoló tud lenni, azt látni, hogy a rokonaim nyomorognak.”

Ő a szegénységet is máshogy látja már. Egy barátja, aki Burundiban is élt, azt mesélte, hogy neki ugyan voltak Afrikában pénzügyi problémái, de sokkal rosszabb, ahogy az emberek elszigetelődnek egymástól Európában, nem számíthatnak egymásra érzelmileg.

„Nem kell sajnálni az afrikaiakat. Nekik bizonyos szempontból rossz, de bizonyos szempontból nekünk is rossz.”

Espi szerint tanulhatunk az afrikaiaktól. Amerre ő járt, ott az emberek nem tévét néznek, hanem beszélgetnek egymással, és sokkal gyakrabban megérintik egymást, előfordul, hogy még a férfiak is kézen fogva járnak, és ebben nincs semmi furcsa.

Egy darabig szeretett volna kiköltözni, de aztán végiggondolta, hogy nehéz lenne hosszú távon távol lenni Magyarországtól, ahol a közvetlen családja, a barátai és kialakult élete van.

„Mivel orvos családból származom, egy darabig orvos akartam lenni, aztán tanár, de nem tudtam eldönteni, melyik legyen, így teljesen másik irányba mentem, nemzetközi igazgatást tanultam az egyetemen.”

- meséli.

21 évesen  kezdett el dolgozni a főként Kongóval foglalkozó Afrikáért Alapítványnál.

„Sokkal több afrikaival találkozhattam, tehettem az ottani gyerekekért, a fejlődésükért, oktatásukért. A rendezvényeken én vártam a legjobban, hogy végre táncolhassak, meg hallhassam a dobokat” – mondja nevetve.

Az alapítvánnyal eljutott a nagy Kongóba is, a Kongói Demokratikus Köztársaságba, sőt Tanzániába és Kenyába is. Ezért nagyon hálás.

Pár éve több helyen is kipróbálta magát, dolgozott már közösségi házban, kávézóban, iskolában, gyerekotthonban is. A gyerekek különösen közel állnak hozzá, de minden korosztállyal szívesen foglalkozik.

„Az idősektől nagyon sokat tanulhatunk. Rengeteget ad a bölcsességük, a nyugalmuk. Ők még odafigyelnek egymásra, és ez a mostani rohanó életből hiányzik. Az egyik kedves barátnőm játékeseteket szervez fiataloknak, abban is segítek. Nagyon szeretem, hogy  nem muszáj elmenni bulizni, meg leinni magunkat ahhoz, hogy kellemes esténk legyen.”

A hivatását még keresi. Csak az biztos, hogy ahhoz szeretne hozzájárulni, hogy az emberek jobban érezzék magukat. Nem olyan régen a Közel Afrikához Alapítványnál dolgozhatott, most pedig újra az Afrikáért Alapítványnál van rendezvényszervezőként és önkéntes koordinátorként.

Az egész családjának fontos, hogy másokon segíthessenek. Az apja elsősorban a munkájával ment életeket, de már Kongóban is aktívan segít.

„Ő egy nagyon ambiciózus ember, nagyon-nagyon sok mindent szeretett volna megteremteni nekünk. Először felépítette a család életét, meg a biztonságát, és csak ezután ment vissza Kongóba. Olyan 15 évig egyáltalán nem ment haza, de ma már évente két-háromszor utazik ki, sokat önkénteskedik” - mondja Espi.

A nagybátyja, tanár, ő egy kis iskolát épített Brazzavillében. „Titokban csinálta, nem is kért segítséget, amíg nem volt igazán nagy szüksége rá.”

„Amikor mondta, hogy nincsenek padok, az én kis szívem megdobbant és elkezdtem gyűjteni. 140 ezer forint jött össze magyar támogatásokból, ebből egy tantermet sikerült berendezni. Reményt adhattunk az iskola befejezésére.”

A munka befejezését apja és nagynénje finanszírozta.

Espi mindig is szociálisan érzékeny volt. Gyerekként társait korrepetálta angolból és magyarból. Fellépések, színdarabok szervezésével vette ki a részét a közösségépítésből. Pár éve egy barátjának nem volt pénze, Espi ekkor azt javasolta, tanítson neki franciát, mert annak a nyelvnek a megtanulását úgyis el akarta kezdeni. Később mások is csatlakoztak.

„Nem az volt a célom, hogy reményt adjak, de szerintem valamilyen szinten ez történt.”

Azt mondja, ez azért fontos neki, mert a neve kötelezi.

„Egészen kicsi koromtól mondogatta apa, hogy a nevem franciául reménységet jelent. Ez nagy felelősség. Úgy nőttem fel, hogy gyakorlatilag minden nap szembesítettek azzal, hogy reményt kell adjak. Mindegy, mit értettek ezalatt, akár azt, hogy viselkedjek jól vagy legyek sikeres. Én vidámságot és a változás, fejlődés lehetőségét szeretném elhozni az emberek életébe, szerintem erre vagyok én valamilyen remény.”

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
SIKERSZTORIK
A Rovatból
hirdetés
Megint egy magyar csapat kápráztatta el a zsűrit a Britain’s Got Talentben
Emlékeztek még az Attraction sikerére? Most az akkori csapatkapitány fia indult el a versenyen a saját társulatával.

Link másolása

hirdetés

Az Attraction nevű árnyékszínházi társulat 2013-ban indult el a Britain’s Got Talent tehetségkutatóban. A Szűcs Zoltán vezette csapat óriási sikert aratott a közönség körében, és meg is nyerték a műsort.

Közel tíz évvel az Attraction sikere után idén újra feltűnt az árnyékszínház a műsorban:

Szűcs fia, Martin ugyanis most Attraction Junior nevű csapatával nevezett

- adta hírül a 24.hu.

A Metro beszámolója szerint a zsűri már előre le volt nyűgözve, Amanda Holden például szóhoz sem jutott. Simon Cowell megkérdezte tőlük, hogy szerintük ki a jobb, ők vagy az eredeti Attraction, amire Martin azt mondta, hogy ők, de a legjobbaktól tanultak.

A produkciójukban az iskolai zaklatás veszélyeire hívták fel a figyelmet.

hirdetés


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
SIKERSZTORIK
A Rovatból
hirdetés
Videó: Teljesen odáig volt a hollókői kutyatáncoltatótól az America’s Got Talent zsűrije
Berczes Christine Elisabeth és Meredith nevű kutyája négy igennel jutott tovább a tehetségkutató válogatóján.

Link másolása

hirdetés

Magyarország többszörösen díjnyertes dog dancer-e (kutyatáncoltatója) 4 igennel jutott tovább az America’s Got Talent válogatóján.

A Szépség és a Szörnyeteg kűr egyik részletét vitte a zsűri elé Magyarország leghíresebb dog dancer-e, akit Heidi Klum, Sofia Vergara és Howie Mandel is a közönséggel együtt állva tapsolt meg.

Berczes Christine Elisabeth Meredith nevű ausztrál juhászkutyájával ámulatba ejtette a zsűrit, akik az előadás során nem győztek csodálkozni, míg a közönség a könnyeit törölgette az élménytől.

Heidi Klum szerint a sztori az, ami megkülönböztette ezt más kutyás előadásoktól, míg Sofia Vergara a boldogsággal táncoló Meredith-t imádta legjobban.

hirdetés
„A kutyám nagyon élvezte a show-t, a közönség pedig nem akarta elengedni őt: sorba állva várták, hogy megsimogathassák. Örülünk a sikernek, de számomra az az igazi elismerés, ha még többen megismerik, elismerik ezt a sportot és kipróbálják a dog dancinget”

– mondta a Hollókőn élő kutyatenyésztő, aki nemcsak otthoni termében tart oktatást, hanem online is ad órákat, többek között Amerikában, Szlovéniában, Ausztriában élő gazdiknak és kutyusoknak.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
SIKERSZTORIK
Először szállt le a Balatonon a hazai vízirepülést újraindító Aeroexpress gépe
Több mint 80 éve nem volt arra példa, hogy egy magyar lajstromjelű hidroplán landolt a tavon.

Link másolása

hirdetés

Az Aeroexpress Cessna 206-os gépe kedden délelőtt a sármelléki repülőtérről szállt fel, majd többször megközelítette az erre a célra kialakított pályát - írja tudósításában az Airportal. A cikk szerint a gép a kissé szeles, felhős időben, 11 óra után jelent meg a Keszthelyi-öböl felett, hogy tesztrepülést hajtson végre a Balatonon.

Az Aeropark Facebook-bejegyzése szerint

több mint nyolcvan éve nem volt arra példa, hogy magyar lajstromjelű hidroplán landolt a Balatonon.

A pilóta, Széchey Márton Airbus-oktatókapitány a megközelítést, a tavi fel- és leszállásokat, a kis- és nagysebességű vízi manővereket gyakorolta, a tesztrepülést a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálata biztosította.

A cél most is ugyanaz volt mint februárban a Dunán végrehajtott tesztrepüléseknek:

az Aeroexpress szeretné újra meghonosítani a vízirepülés a hazai tavakon és folyókon.

A szakhatóságok bevonásával megszervezett tesztrepülések pedig az ehhez szükséges törvényi szabályozás kialakításában segítenek. Hasonló tesztrepülést terveznek szerdára Balatonlellére is.

hirdetés

Az Aeroexpress Kft.-t 2021-ben hozták létre.

A cég névválasztása nem véletlen: ez a legendás Aeroexpress Rt.-re utal, amely Magyarország egyik első légitársasága volt,

és 1923-ban kezdet meg a működését. A cég személy- és postaszállítással foglalkozott a Dunán illetve a Balatonon. A repülőtéri infrasturktúra fejlesztésével azonban a vízirepülés fokozatosan háttérbe szorult, majd a '30-as évek végére teljesen meg is szűnt.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: