SIKERSZTORIK
A Rovatból

Both Zoltán, a magyar Ace Ventura

Az ország egyetlen hivatásos vadállatbefogóját már 23 alkalommal marta meg kígyó, mégis imádja a munkáját.

Link másolása

Vadállatbefogó – érdemes ízlelgetni kicsit ezt a szót, hiszen közel sem mindennapi foglalkozást takar. Ha beütitek a Google keresőjébe, az összes találat ugyanarra a személyre mutat: Both Zolira, aki lassan másfél évtizede foglalkozik hivatásszerűen az elkóborolt skorpiók, óriáskígyók, madárpókok, aligátorteknősök és hasonló egzotikus állatok kézre kerítésével. A magyar Ace Venturával (ahogy gyakran nevezik őt) szakmájának mibenlétéről és a felelős állattartás fontosságáról beszélgettünk.

- Hogy kezdődött az egzotikus állatok iránti érdeklődésed?

- Hatéves korom környékén indult a dolog: a gyerekek többségéhez hasonlóan engem is gyakran vittek játszóterekre a szüleim, de én a

"
hintázás és hasonlók helyett már ekkor is szívesebben gyűjtöttem a tücsköket, bogarakat, siklókat, békákat – mindent, amit ott meg lehetett fogni.

Később kaptam édesanyámtól egy hörcsögöt, majd egy ékszerteknőst, mondván hátha ezek segítenek leszokni a hóbortomról, de mindhiába: sosem volt kérdés, hogy az egzotikus állatokhoz vonzódom. Édesapámmal állandó hétvégi programunk volt, hogy ebéd után kimentünk az Állatkert pálmaházába. Célirányosan csak oda, más nem érdekelt. Emlékszem, állandóan rángattam a kezét az anakondák és krokodilok láttán, hogy nekem egyszer lesz ilyenem. Ő erre csak legyintett, hogy persze-persze, majd kinövöm. De nem nőttem ki.bothzoli2bothzoli3

- Milyen végzettség szükséges a munkádhoz, lehet-e ezt egyáltalán tanulni?

- Olyan szakma, hogy vadállatbefogó, nem létezik. Ezt a média ragasztotta rám, mert mégiscsak kellett egy könnyen megfogható elnevezés. Eredetileg kisállattenyésztő szakon végeztem, de ettől függetlenül, hobbiból is gyűjtöttem a különféle egzotikus állatokat. Tizennyolc éves koromra már olyan jelentős gyűjteményem volt, hogy elkezdtem velük kiállításokra járni. Később egyre több művelődési ház és hasonló hely hívott vissza, hogy ha már ekkora sikerem volt, szervezzek önálló kígyósimogatókat is. Ilyen rendezvények keretében nagyon sok vidéki városba ellátogattam.

Ezzel párhuzamosan a tévében is egyre többet szerepeltem, pont ekkortájt indultak a kereskedelmi csatornák és persze nekik is érdekes volt, hogy valaki óriáskígyókat tart Magyarországon. A lényeg, hogy szép lassan megismerték a nevemet. Valószínűleg ennek eredményeképp keresett meg 2000-ben az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság, és ajánlottak egy lehetőséget, miszerint eseti megbízási szerződéssel foglalkoztatnának. Tehát ha valaki felhívja a 112-es segélyhívót egy tevékenységi körömbe tartozó ügyben, azonnal értesítenek, megadják az adott helyszín adatait, én pedig odamegyek és megoldom a problémát.

- Mennyi megbízásod szokott lenni?

- Télen gyakorlatilag semmi nincsen, olyankor az európai hüllők téli álmot alszanak, a többiek közül pedig amelyik megszökik valahogyan, rögtön megfagy odakint. Május közepétől nagyjából szeptember közepéig, vagy a jó idő végéig tart a szezon, ez alatt naponta egyszer-kétszer mindig szoktak hívni. Az esetek úgy 80 százaléka téves riasztás, amikor mondjuk vízi- vagy erdei siklót néznek mérges kígyónak. De a maradék 20 százalék még mindig sok, ha azt nézzük, milyen, tényleg veszélyes állatokat engednek szabadon. Ha kikerül közterületre egy anakonda, egy skorpió, vagy egy madárpók, azt nem szabad félvállról venni. Nem is beszélve az egzotikus teknősökről, például az aligátor- vagy keselyűteknősről, amelyek sokkal agresszívabbak, mint azt elsőre gondolni lehetne.

Zoli néhány tévészereplése:

- Hogy zajlik egy befogás?

- A könnyebb eset az, amikor nagyjából tudható az állat helye, mert például bezárták egy szobába – nyilván azt egyszerűbb átkutatni, mint egy egész kertet. Ha viszont szabadtéren van, jóval nehezebb az ügy: gyakorlatilag bárhol lehet, akár már árkon-bokron túl is, hiába érek ki percek alatt szirénázó rendőrautóval. Ilyenkor tüzetesen megvizsgálom a terepet, farakásokat és más olyan helyeket keresek, ahová esetleg elbújhatott. A keresés nagyon hosszú ideig is eltarthat, ha viszont előkerült, maga a befogás már csak pár másodperc. Viszek magammal egy zsákot, amibe betehetem, illetve egy kígyófogó kampót, de a kisebb példányokat most már általában puszta kézzel fogom be.

Mennyire elterjedtek nálunk az egzotikus állatok?

Magyarország nem egy egzotikusállat-paradicsom, bár annyira azért nem egyértelmű a helyzet. A ’90-es évek végén lett nagyon nagy divat az ilyen állatok tartása, a szabályozáson is lazítottak akkoriban, így rengetegen nem mérték fel a várható következményeket. Megvették a kis cuki kígyókat és teknősbékákat, amelyek nagyjából mostanra érték-érik el azt a kort, mikor már nem annyira cukik.

A fiatalon 70 centis kígyó ugyanis több méteresre, a tenyérben elférő teknős pedig akár 6-7 kilósra is megnőhet. Az emberek többsége ezért inkább megszabadul tőlük, pláne hogy ha nincs engedélye és valaki feldobja az önkormányzatnál, nemcsak az állatot kobozzák el, de még bírságot is kap.

bothzoli5bothzoli6

- Mivel lehetne ösztönözni szerinted a felelős állattartást? A büntetést kéne emelni? Vagy inkább az előzetes felvilágosítást, ismeretterjesztést hangsúlyozni?

- Az ismeretterjesztés teljesen jó út, én már tíz éve járkálok különféle iskolákba előadásokat tartani gyerekeknek, illetve felhívni a figyelmüket az egzotikus állatok veszélyeire. De egyben arra is, hogy

"
a média nagyon elferdíti ezt az egészet: az óriáskígyók például egyáltalán nem emberevők, mint ahogy ezt számos mozifilmben sulykolják.

Ezzel együtt persze megvannak a veszélyeik, ha nem hozzáértő ember tartja őket, például nem megfelelő terráriumban, ahonnan simán kiosonhatnak.

Változtatni kéne a törvényen is, mert nemrég több olyan fajt is kivettek az engedélykötelesek közül, amelyek szerintem igenis veszélyesek lehetnek. Ilyen például a vörösfarkú boa, pedig akár 220 centisre megnőhet, ami azért már meg tudna szorongatni mondjuk egy csecsemőt. Ugyanakkor több olyan állatot meg engedélyhez kötöttek, amelyeket én biztos nem tettem volna fel a listára.

- Mivel töltöd az idődet a téli hónapokban?

- Télen abból a pénzből kell élnem, amit nyáron összegyűjtöttem, illetve vannak az említett előadások, szerencsére ezekből is minden hétre jut egy-kettő. Azért is szeretek ilyesmivel foglalkozni, mert a gyerekek még sokkal inkább fogékonyak a jó szóra – valószínűleg az ő generációjuk fogja megmenteni ezt a haldokló bolygót. Ne szépítsük a dolgot, mi csak tönkretettük, ezért őket kell arra nevelni, hogy helyrehozzák a hibáinkat. Tehát ne dobálják el az üres konzervdobozokat az erdőben, ne bántsák az állatokat, és még sorolhatnám. Erre az egészre jóval inkább odafigyelnek, ha én mondom, mert mindig viszek állatokat is magammal. A többségük életében először akkor találkozik kígyóval, így nyilván tele vannak előítéletekkel. De ezeket remekül fel lehet oldani, ha ott a lehetőség, hogy meggyőződjenek róla: egyáltalán nem nyálkás, és ha nem bántják, nem is támad vissza.bothzoli10bothzoli4

- Milyen kategóriájú vadállatok tartoznak a profilodba? Elboldogulnál adott esetben mondjuk egy tigrissel vagy oroszlánnal is?

- Nem, én csak hüllőkkel és rovarokkal foglalkozom. Ezért is rossz, hogy rám ragasztották a vadállatbefogó jelzőt, mert félrevezető. A névjegykártyámon is az szerepel, hogy méreggel ölő egzotikus állatok befogása. Tehát csörgőkígyó, kobra, skorpió, madárpók és más ehhez hasonlók. Darazsakkal például nem foglalkozom, mert nem egzotikus állatok. A tigris ugyan az, viszont nem hüllő, így szintén kiesik.

Ki tarthat veszélyes állatot?

A hatályos törvények szerint a veszélyesállat-tartáshoz egyrészt betöltött 18. életév, másrészt szakirányú végzettség kell, tehát hogy az adott személy tudjon igazolni legalább három évet, amíg ilyen állatokkal foglalkozott. Ez lehet akár állatkertben gondozóként, akár cirkuszban, vagy más hasonló helyen. A mérges kígyók esetén még bonyolultabb a helyzet, ugyanis legális tartásukhoz rendelkezni kell érvényes szavatossági idejű ellenszérummal is.

Egy ilyen szérum két évig jó, utána cserélni kell, akár fel lett használva, akár nem. Ami pedig az árakat illeti: nemzetközi börzéken egy kisebb csörgőkígyót már 60-70 euróért (vagyis nagyságrendileg 20 ezer forintért) be lehet szerezni. Ennek az ellenszéruma 1 millió 600 ezer forint, amit két év után nagy eséllyel lehet kidobni a kukába. Végül, de nem utolsósorban pedig a szomszédok beleegyezésére is szükség van az engedélyhez. Mindezek fényében nem meglepő, hogy gyakorlatilag senki nem választja a törvényes utat.

bothzoli8bothzoli11

- Mekkora adrenalinlökettel járnak az akciók? Szoktál félni egy-egy állat befogásakor, nehogy rosszul jöjj ki belőle?

- Közben sosem foglalkozom ezzel, nem is érnék rá, hiszen nem szabad, hogy bármi elvonja a figyelmemet. Ha eluralkodna rajtam a félelem, sokkal nagyobb eséllyel csinálnék hülyeséget: elég egy rossz mozdulat, és máris kész a baj. Ha viszont sikerült megfognom az állatot, rögtön utána szinte mindig kiszakad belőlem a hatalmas adrenalinlöket.

Mi volt az eddigi legkeményebb helyzet, amibe kerültél?

- Eddig huszonháromszor mart meg kígyó, ebből a legdurvább egy egyiptomi kobra volt 2004-ben, ami a harmadik helyet foglalja el a világ legveszélyesebb hüllői között. Egy nagyon fiatal példány harapott meg, sőt nem is harapott, éppen csak megkarcolt a sípcsontomnál az egyik fogával.

De ennyi is elég volt ahhoz, hogy félig lebénuljak: leállt a vesém és a májam, sőt egy időre a szívem is, újra kellett éleszteni. Nyolc ampulla ellenszérumot toltak belém és napokig lélegeztetőgépen voltam.

Szerencsére hamar kiértek a mentők, illetve az is fontos, hogy autodidakta módon elsajátítottam a toxikológia alapjait, így egy hasonló helyzetben mindig tudom magam megfelelő elsősegélyben részesíteni.bothzoli7bothzoli12

- A családod, rokonaid hogy viselik a munkáddal járó veszélyt és az állandó készenlétet?

- A szüleim már nem élnek, ami pedig a feleségemet illeti, egy éve házasodtam és mostanra őt is sikerült megfertőznöm a hüllők szeretetével. Tulajdonképpen nem erőltettem rá semmit, magától kezdett el foglalkozni az állataimmal és azóta rendszeresen besegít az etetésükbe, gondozásukba. Szerencsére ő egyébként is nagyon pozitívan áll a munkámhoz, tisztában van vele, hogy tudok magamra vigyázni, és a váratlan helyzeteket is megérti. Többször volt már például olyan, hogy nyaralásból kellett visszajönnöm, vagy éppen

"
a moziban kaptam riasztást a film kellős közepén. Mondanom se kell, hogy ez azért nem minden párkapcsolatban működne.

- Meddig lehet ezt csinálni, el tudod képzelni, hogy egyszer majd belefáradsz?

Amerikában, ahol profi állatrendőrség működik, sokan 60-70 éves korukig is folytatják. Nálunk nyilván nem ugyanaz a helyzet – elég csak azt nézni, hogy ők rendes havi fizetést kapnak –, de ettől függetlenül ameddig az egészségem engedi, és megvan a megfelelő fizikai erőnlétem, nem szeretném abbahagyni.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk


SIKERSZTORIK
A Rovatból
„Gyakran szemforgatva káromkodik a sofőr, ha meglát a buszmegállóban” – a kerekesszékes Ricsi ettől függetlenül úgy érzi, hogy számára akadálymentes az élet
Az életvidám srác a tömeg tetején is szokott csápolni a koncerteken, úszómúltja miatt pedig a Balatonba is be mert ugratni kerekesszékestül, és egyedül vezeti autóját. Sokszor vállal karitatív munkát és konferálást is, és arra biztat mindenkit, hogy az emberek merjék megkérdezni, hogy miben segíthetnek.
Tóth Noémi - szmo.hu
2023. október 28.


Link másolása

„Ideje gurulni” – villan fel a felirat Báder Richárd okosóráján, aki jelenleg nem egyedülállónak, hanem egyedül ülőnek definiálja magát. A kerekesszékes srácról nagyjából bármilyen szó előbb eszembe jut, mint a fogyatékkal élő, hiszen annyira pozitív a kisugárzása, tele van lendülettel, és egy igazi nagydumás. Annak ellenére, hogy az apja lelépett a születése előtt, amint értesült a rendellenességéről, Ricsi életszemlélete abszolút derűlátó, és igazán szerencsésnek tartja magát.

Egy ideje az ország vezető online élelmiszer-áruházának marketing részlegén dolgozik, és a kőbányai irodának ő az egyik mindent megoldó jolly jokere.

Amikor arról kérdezem, hogy mi a legnagyobb nehézsége a hétköznapokban, azt feleli, hogy „bár vannak fizikai határaim, de az akaratom szabad, úgyhogy mindig véghez viszem, amit elterveztem, ha kell, akkor segítséggel. Ha bejövök dolgozni, akkor ugyan le kell küzdenem néhány lépcsőt, de akkor egyszerűen csak megkérek valakit. Innentől kezdve a közlekedés számomra akadálymentes. Az életemben egyébként sincsen szerencsére semmiféle akadályom” – mosolyog Ricsi.

Arra is megkérem, hogy adjon tanácsot azoknak, akik szívesen segítenének egy mozgássérülten, de nem tudják, hogyan kell.

„Sokan rögtön segítőkészek, míg mások félnek odajönni. Utóbbiaknak azt javaslom, hogy ha segíteni akarsz, kérdezd meg, hogy segíthetsz-e, és ha igen, akkor miben, de kérdés nélkül ne fogjunk meg vagy gurítsunk senkit.”

Ricsi alapvetően autóval jár munkába, amely speciálisan úgy van kialakítva, hogy egyedül is vezethesse. A mozgássérültek számára ugyanolyan a KRESZ-vizsga és a gyakorlat is, illetve ugyanazon szabályoknak kellett megfelelni, mint bárki másnak. Annyi volt a különbség, hogy át volt alakítva az autó, amin tanult, illetve elsősegély vizsgán a gyakorlati részt nem tudta elvégezni, ezért két tételt húzott. A jogsijában annyi szerepel, hogy csak automata váltós autót vezethet.

„Teljesen önellátóan vezetek, nem kell segítség, egyszerűen csak magam mellé teszem a kerekesszékemet az anyósülésre. Persze ha egy szép lányt ültetek az anyósülésre, akkor előtte megkérek valakit, hogy tegye be a hátsó ülésre a kocsimat”

– nevet fel cinkosan Ricsi, aki azonban némi keserű szájízzel beszél arról is, hogy milyen atrocitásokat élt át, amikor például szervizben volt a kocsija, és ezért másfél hónapig folyamatosan tömegközlekedésre kényszerült.

„Sokszor szembesülök azzal, hogy a sofőröknek milyen érzelmi hullámvölgyei vannak, amikor látom a fejükön, hogy nemár, megint ki kell szállnom a vezetőfülkéből, és leolvasom a szájukról, hogy b*sszameg, miközben forgatják a szemüket. Olyan is akad, hogy a kalauz rám szól, hogy miért nem szóltam 48 órával előre a MÁV ügyfélszolgálatán, hogy pontosan melyik vonattal jövök, mert nincsen nála a kulcs az emelőhöz, vagy mert külön kocsit kell hozzárendelni a kerekesszék miatt egy régebbi típusú vasúthoz, de sajnos nem mindig tudok ennyivel előre tervezni.

Megértem amúgy őket is, mert körülményes a rendszer, amiről nem ők tehetnek, de ha hibáznak, őket büntethetik meg, bár amúgy az emelés maga nettó 3 percet vesz igénybe. Nyilván tudom, hogy nem velem van bajuk a sofőröknek és kalauzoknak, és hogy ne csak negatív élményekről meséljek, gyakori ennek az ellenkezője is” – meséli Ricsi.

„Barátságok is kötődtek már buszvezetőkkel, akik nekem hajtották ki először a rámpát, sőt, egyszer éjszaka jöttem haza egy buliból, és a megállóban a garázsmenetes busz megállt csak nekem, és elvitt egy darabig.

Minden ember más, ezért érthető, hogy más és más reakciót váltok ki belőlük: van, aki átnéz rajtam, van, aki nagyon kedvesen lesajnál, és akad, aki rosszul érzi magát a látványomtól is.”

Ricsi egyébként komoly sportmúlttal rendelkezik: 2008-ban kijutott a New York-i maratonra, ahol 320 indulóból a 65. helyet érte el, sokáig versenyszerűen úszott, és saját kategóriájában országos bajnok volt, illetve európai 4. helyezett. Sőt, még vívott is, amivel szintén nevezett európai bajnokságokon, de nem ért el helyezést. Mivel Ricsi jól úszik, idén nyáron kipróbálta a Balatonba ugratást is a kerekesszékével együtt, „egyszer élünk” jeligére. Manapság a fő sportja a bulizás, hiszen hatalmas partiarc hírében áll: nem ritka, hogy felemelteti magát a közönséggel, hogy a tömeg feje fölött csápoljon a koncerteken.

De a fesztiválozás sem mindig csak a partizásról szól számára, hiszen a Szigeten rendszerint önkéntes munkát is végez civil szervezetekkel karöltve, amelynek keretén belül bárki kipróbálhatja magát egy akadálypályán, hogy milyen kerekesszékkel közlekedni, míg mások vaklabirintusba kalauzolják el az érdeklődőket. Ezek a játékos érzékenyítő programok mindig nagy sikert aratnak.

A jótékonykodás eleve közel áll Ricsi szívéhez, ahogyan a szervezés és szereplés is.

„Voltam már konferáló a Nem adom fel alapítvánnyal együtt egy adománygyűjtő rendezvényen Szabó Simon színész mellett, most pedig megyek egy lakóotthonba konferálni a zenei világnap alkalmából” – sorolja a srác, aki nemrég befogadott a már meglévő macskája mellé egy dongalábú cicát, aki senkinek nem kellett.

Gyakori mondása, hogy „ez atom”, úgyhogy tervez bevezetni egy ruhamárkát A-tom névvel, hogy közvetítse ezt az életérzést. Egy biztos: aki ismeri, az tudja, hogy az a fajta, aki nem gurul könnyen dühbe…

Link másolása
KÖVESS MINKET:

SIKERSZTORIK
A Rovatból
Gázszerelésben és szobafestésben is Európa legjobbjai lettek a magyar szakemberek
Magyarország 5 arany-, 1 ezüst- és 4 bronzéremmel zárta a Szakmák Európa-bajnokságát a lengyelországi Gdańskban. A magyar csapat egyik vezetője történelmi sikerről beszélt.

Link másolása

Magyarország 5 arany-, 1 ezüst- és 4 bronzérmet nyert a Szakmák Európa-bajnokságán, az EuroSkills versenyen, amelyet szeptemberben rendeztek a lengyelországi Gdańsk városában - írja a Telex.

A versenyt kétévente rendezik meg, idén 32 országból közel hatszáz 25 év alatti szakember vett rajta részt. Az indulók 42 különböző készség és szakma versenyein, valamint 1 bemutató szakmában mérthették össze a tudásukat.

Magyarországot 22 versenyszámban 26 versenyző képviselte, egy fő pedig a bemutató szakmában, a szoftverfejlesztési versenyben szerepelt.

Európa-bajnoki címet szerzett informatikai rendszerüzemeltető versenyszámban, a csapatversenyben Bandúr Tamás és Koncsik Zsolt, akik a Nemzet Legjobbjai címet is elnyerték. Rajtuk kívül aranyéremmel zárt Hidvégi János webfejlesztő, Nagy Dániel épületasztalos, Czimmer Bálint festő, díszítőfestő, valamint Offner Márton víz-, gáz- és fűtésszerelő.

Ezüstérmet kapott ipari robotika versenyszámban, a csapatversenyben Farkas Bálint és Kovács Erik. Bronzérmet nyert Kovács Márton és Ferenczi Krisztofer csapatversenyben, mechatronika szakmában, Stób Attila szárazépítő, Darabos Lili szépségápoló, valamint Pál Blanka ápolás és gondozás versenyszámban.

„Ez történelmi siker a program keretében, emberfeletti, ami munkát ezek a srácok beleraktak”

- írta a Telexnek Jasper Gábor, a magyar csapat egyik team leadere.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


SIKERSZTORIK
A Rovatból
120 000 dollárnyi pénz, egy élet megtakarítása tűnt el szempillantás alatt egy nő számlájáról
Tanulságos történet egy élet munkájáról, és a bankok kifürkészhetetlen biztonsági protokolljáról. Szereplők: egy amerikai asszony, egy élet munkájával összespórolt pénz, néhány doboz nyugtató, és a mindenható banki szabályzat.

Link másolása

Egy mese következik az Unilad jóvoltából.

Margaret Lomax éppen most adta el kaliforniai otthonát, hogy Arizonába költözzön, és úgy döntött, hogy az eladásból származó bevétel egy részét átutalja a Farmers & Merchants Bank Citibanknál vezetett számlájára. 120 ezer dollárnyi pénzt (41,6 millió forint) utalt át, ami egy élet megtakarítása volt. De a dolgok rosszabbra fordultak, amikor egy bankkártyát használt, amely a Citibanknál vezetett számlájához volt kapcsolva.

Miután most átutalta a 120 000 dollárt, valószínűtlennek tűnik, hogy gondok lennének a legtöbb befizetéssel, amit szeretnének fizetni, kivéve, ha házat vagy autót vásárolnak.

Ám mikor Margaret vásárolni ment a kártyával, meglepődött, amikor a kártyát elutasították. Aggódva ellenőrizte a Citibank-számláját, hogy nincs-e probléma, de rémületére felfedezte, hogy

az összes pénz eltűnt a számláról.

Miközben Margaret biztosan tudta, hogy a pénz átutalása sikeres volt, sem a Citibank, sem a Farmers and Merchants kezdetben nem tudták megtalálni a hiányzó pénzt. A nő úgy érezte, megőrül, fogalma sem volt, mitévő legyen. Nyugtatókon élt, s csak azon morfondírozott, hogy talán valami ismeretlennél landolt élete megtakarítása.

Szerencsére a helyzet végül megoldódott. A Citibank szóvivője ugyanis közölte, hogy

a nagy összegű tranzakcióknál a bank időnként visszatartja a pénzt, miközben ellenőrzi a tranzakció hitelességét.

A szóvivő így nyilatkozott:

„Nagyra értékeljük ügyfeleink belénk vetett bizalmát a számláik biztonsága érdekében. A pénzügyi integritás megőrzése érdekében átmenetileg pénzeszközöket tarthatunk vissza, hogy ellenőrizzük a tranzakció hitelességét. Sajnáljuk az ügyfelünknek okozott kellemetlenségeket, és hálásak vagyunk, hogy megoldottuk az ügyet."

Itt a mese vége, Margaret meg nagyon örült, hogy visszakapta azt, ami az övé volt.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


SIKERSZTORIK
„Csak bámultam a jéghegyeket, a bálnákat és a tengert” – Villám Géza Grönland érintetlen tájain kajakozott
A volt rádiós szenvedélyes kajakos. Ez volt a harmadik grönlandi útja, és azt meséli, minden eddiginél nagyobb jéghegyekkel találkozott. A klímaváltozás más nyomaival is szembesült, például egy kihalt halászfaluval, a tenger melegedése miatt ugyanis eltűntek a tőkehalak.

Link másolása

Szabó Gál Andrást a nagyközönség Villám Gézaként ismeri, ez volt a neve rádiósként úgy 30 éve. Őrült telefonjai tették feledhetetlenné a nevét. Feszegette a határokat akkor és azóta is. Eltűnt előlünk, mert Los Angelesben élt 20 évig, de egyéni kalandjai mindig voltak. A Budapest-Bamako Rally volt az újabb, tömegeket megmozgató ötlete. Öreg járművekkel Afrikát megjárni nagy kihívás, egyben olyan kaland, ahol nemcsak a vezetésről, hanem a világról is sokat lehet tanulni. András imádja a megpróbáltatásokat, de mindig olyasmit keres, amitől több, jobb lesz, és igyekszik rászorulóknak is segíteni. A természetért rajong, a környezetvédelemre nagyon figyel.

Grönland nem egy turistaközpont. Ide azok járnak kajakozni, akik alaposan felkészültek. A Jeges-tenger és az Atlanti-óceán között megbúvó távoli sarkvidéki vadon, a világ legnagyobb szigete a páratlan természeti szépségek országa. András pár hete harmadszor járt ott.

„Ez a tíz nap nagyon feltöltött. Nincs mobiltérerő, nem zaklat senki, csak bámulom a jéghegyeket, a bálnákat, a tengert, és a szabadban főzök. Ilyen túrák nélkül nem is tudok rendesen dolgozni.”

Azt mondja, neki ez a pihenés, nem az „all inclusive”, mindent kináló hotelek. Már régen is nagyon szeretett kajakozni, igaz, a 90-es években majdnem belefulladt a Dunába.

„Az egyik árvíznél besodródtam egy pontonhíd alá. Halálközeli élményem volt. Egy drótkötelet kaptam el, és azon másztam ki, mint egy pókember. A kajakom el is vesztettem, és úgy éreztem, be kell fejezni ezt a sportot, mert túl veszélyes” – emlékszik vissza.

Húsz évvel később viszont elkezdett fájni a térde. „Úgy gondoltam, a biciklizéssel és a gyaloglással óvatosabban kell bánnom, de a kajak még jó lehet. A tengerparton laktam, ami ideális hely evezni.”

Beiratkozott egy tanfolyamra, ahol megtanították, amit a tengeren tudni kell, leginkább azt, hogyan kell visszaszállni a kajakba. Hamar beszippantotta ez a hobbi.

„Kitaláltam, hogy közvetlenül a ház előtt berakom a tengerbe a kajakot, és Mexikóig meg sem állok. Erre úgy rákattantam, hogy azóta minden évben elmegyek egy-két hosszabb kajaktúrára.”

Mindez 2016-ban történt. A következő évben már Grönland felé vette az irányt. „Olvastam, hogy ott találták fel a kajakot, úgyhogy ennél stílszerűbb és helyénvalóbb közlekedési eszköz nem létezik a sziget megismeréséhez.”

Kitett a Facebookra egy felhívást, hogy aki akar, csatlakozzon. Nagy csapat jött össze, 13-an indultak el. A második napra viszont kilencen lemorzsolódtak.

„A kalandvágy fontos, de kell a felkészülés fejben és testben is. Nem lehet keksszel, cigivel és kólával leevezni 250 kilométert a tengeren. Volt egy srác, aki egy rekesz sörrel indult el. A csapat többsége végül az alaptáborban élvezte az egy hetet. Palacsintát sütöttek, pecáztak, kirándultak, meg ismerkedtek a helyiekkel, mi pedig kajakoztunk.”

Az akkori evezős társaival életre szóló barátság szövődött, mindannyian Grönland szerelmeseivé váltak.

Együtt mentek 2018-ban is a déli részre, ahol a vikingek éltek egykor. Aztán jött a Covid, és idén tudtak újra visszatérni. Kóczán András és Gaál Péter most is ott volt, korábbi harmadik társuk, Beni Mahler helyett most Ősze Szilvia utazott. Nőként is sikerült a hosszú, nagy kitartást igénylő túrát megcsinálnia – úgy, hogy ők egy héttel tovább maradtak, mint András.

Most Kelet–Grönlandon jártak. A Magyarországnál 22-szer nagyobb szigeten mindössze annyian élnek, mint Sopronban. A sokat látott Andrásnak ez a kedvenc úticélja.

„Varázslatos hely. Ha akarom, semmit nem látok a civilizációból. Kint vagyok a természetben, és élvezem annak minden varázsát és báját.”

Az érintetlen területen persze leselkedhetnek rájuk veszélyek. Andrásról az a hír járja, hogy kockázatvállaló, de azt mondja, ez tévedés.

„Nem megyek bele hülye szituációkba, hogy lesz, ami lesz. Mindig alaposan végiggondolom, hogy mi történhet. Például mi van akkor, ha beleesek a vízbe. Legyen rajtam mentőmellény, legyen nálam tengeri rádió, és tudjam, hogyan kell visszamászni a kajakba.”

Ez nagyon fontos, mert azt mondja, 4-5 perc alatt beállhat a halál a hideg vízben.

Grönlandon az időjárásra is mindig nagyon kell figyelni. Nagy szélben nem szabad vízre szállni. Felkészültek a jegesmedvetámadásokra is, bár kicsi volt az esélye, hogy összefutnak egy vadállattal. De András nem bízott a „kicsi esélyben”, még az első túrája előtt elment egy céllövő tanfolyamra, és mindig bérel puskát is a helyszínen.

Kelet-Grönland legnagyobb városából, Tasiilaqból indultak. Ott szerezték be az utazáshoz szükséges utolsó dolgokat. Ott volt az alaptábor, ahol otthagyhattak utcai ruhát, hátizsákot és minden mást, ami nem kell a kajakozáshoz.

A nem túl nagy kajakban ugyanis sok mindennek el kell férnie. Vinni kell tartalékevezőt, elsősegély csomagot, hálózsákot, mindennek meg kell lennie a kommunikációhoz és a főzéshez. András mindig visz olajat, fűszereket és kotyogós kávéfőzőt is.

„Emellett alapcucc a száraz ruha. Ez alá felvehetsz bármilyen meleg réteget, tökéletesen lezár, ha vizbe esel, akkor sem leszel vizes. Persze ehhez nagyon pontosan kell behúzni a cipzárakat.”

Kell a mentőmellény és több réteg meleg ruha. Andrásék útjakor jó idő volt, - 2 fok alá nem süllyedt a hőmérséklet, sőt volt, hogy 10 fokot is mértek.

„Kell egy kis naptej is. Mindennek meg kell találni a helyét. Én alapjában véve egy nagyon rendetlen ember vagyok, de a kempingezés, túrázás megtanított, hogy ha nem tudod pontosan, mi hol van, nem fogod jól érezni magad. Inkább szétszedem még egyszer a csomagot, mint hogy rossz helyre rakjam be mondjuk a fejlámpámat, és ne találjam, amikor a sötétben kell.”

Mostani felkészülésükbe egyetlen hiba csúszott: menet közben kifogyott a gázkészletük. Kénytelek voltak megtanulni, hogyan lehet mohát és tőzeget égetni, hogy legyen ebéd. András azt meséli,

harmadik útján minden eddig látottnál nagyobb jéghegyekkel találkozott.

„Ezekből nem lehet tudományos következtetéseket levonni, csak azt, hogy nagyobb darabok váltak le a gleccserből. Lehet, hogy azért, mert a mostani nyár szokatlanul meleg volt, de az is lehet, hogy már minden nyár melegebb lesz, és mindig nagyobb és nagyobb jéghegyek úsznak majd a tengerben.”

A látvány szinte lebénította. Bálnákat látott már máshol is, de azt mondja, a hatalmas jéghegyekkel együtt káprázatos volt az élmény.

„Egyszer csak azt veszed észre, hogy ott ülsz már fél órája a kajakodban, nem evezel, csak a lélegzetedet visszatartva csendben ülsz, és bámulod a bálnákat a hajód előtt.”

András szerint lenyűgöző a természet azokon a helyeken, ahol nincsenek emberek, ahol nincs semmiféle ipari fejlesztés.

„Iszonyú harmóniában lehet élni a természettel, ahol nincs gyár, autókereskedés, luxusszállodák. Az a kevés ember, aki itt él, lerak egy darab faházat valahova, és elvezeti a csatornát, de nem erőszakolják meg a Földet olyan mértékben, mint a világ többi részén.”

Mostani útján látott kihalt falvakat is, a klímaváltozás áldozatait.

„Az elmúlt években annyit emelkedett a tenger hőmérséklete, hogy a tőkehalak elköltöztek. Mivel ezeken a helyeken a halászat tartotta el az embereket, kénytelenek voltak ők is továbbállni oda, ahol találnak ennivalót. Ijesztő előjele ez annak, mi történik a világban mindenhol, ahol halászatból élnek.”

András szerint arrafelé szemetet csak a településeken lehet látni. Ott sem a műanyag a fő probléma.

„Sok boltban nincs is PET-palackos ital. Üveges vizet akartunk venni, de fejenként abból is csak hármat kaptunk egy hétre. Nagyobb gond ott, mi lesz a szétrozsdásodott hajómotorral vagy egy tönkrement motoros szánnal.”

Az utolsó napot András egy helyi férfivel töltötte. Elmentek egy elhagyott amerikai katonai bázisra, és vadászni is. Ott nem hobbiból ejtenek állatokat.

„Lőtt három darab jércét, és nagyon boldog volt, hogy a héten lesz normális kaja otthon. Ahol évekkel ezelőtt voltunk, ott még volt birkatenyésztés, de itt semmi, csak halászat és vadászat. Azért ölnek állatot, mert ez kell a megélhetésükhöz.”

András vegetáriánus, utálja a vadászatot. „Sportként, kedvtelési időtöltésként nem fér össze a lelkivilágommal, meg a környezetvédelemmel. Ezeknél a természetközeli népeknél viszont ez a táplálkozás alappillére” – mondja.

„Itt évente kétszer kap árut a közért. Nincs semmi. A vitaminokat, az ásványi sókat leginkább a húsból tudják bevinni a helyiek. Ezzel a vadászattal nincs gondom.” Olyannyira, hogy most azt tervezi, jövőre kimondottan egy vadászatra megy Grönlandra, a világ legészakibb településére, Qaanaaq-ra.

A helyiekhez csatlakozik, hogy lássa, hogyan ejtik el a narválokat kajakból, szigonnyal.

Grönlandról csak néhány hete tért haza, de már tervezi a következő kalandját. A kajak mellett a bicikli a kedvence. Hamarosan el is indul egy 700 kilométeres belföldi túrára, az épülő Kék horizont kerékpárút mentén.

András Budapesten is két keréken jár. „A legtöbb ember az én koromban, az én státuszomban szereti megmutatni, milyen autói vannak. Én arra vagyok büszke, hogy bringázom” – mondja.

A legkalandosabb túráját is biciklivel csinálta, a sarkkörön túl. Hosszabbra tervezte, de a térképe megtréfálta, nem a nyári utat mutatta. A tervezett tíz napból csak három lett, mert térdig ért a hó az úton.Kajakkal is voltak nagy kihívásai. Tavalyelőtt a Fekete-tengertől a Márvány-tengerig evezett a Boszporuszon. Jövőre pedig Panamából Kolumbiába szeretne kajakozni, a kuna indiánok szigetvilágába.

A természetért rajongó, környezetvédő András írt egy cikket a grönlandi útjáról a Földrajzi társaság magazinjában, és azt tervezi, gyerekeknek, fiataloknak tart előadásokat a természet szeretetéről.

„Fontos, hogy képesek legyünk a környezettel együtt élni, és lássuk, mennyire törékeny ez a rendszer, mekkora veszélyben van.”

# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

Link másolása
KÖVESS MINKET: