KULT
A Rovatból

Aki Budapest legmenőbb szórakozóhelyét vezette

A Tilos az Á csak pár évig működött a 90-es évek elején, de máig legendák szólnak róla. A Quimby és a Kispál is házi zenekarnak számított itt.


"Tilos az Á..." - erről a szókapcsolatról az emberek többsége alighanem a Micimackóban szereplő jellegzetes táblára asszociál. Ám azoknak, akik a rendszerváltás környékén voltak fiatalok, jó eséllyel egy másik dolog is beugrik a név hallatán: mégpedig a korszak egyik legnépszerűbb és legemblematikusabb szórakozóhelye.

A Mikszáth Kálmán téri klub 1989 szilvesztere és 1996 között üzemelt, olyan ma is aktív zenekarok léptek fel itt rendszeresen, mint a Quimby, a Kispál és a Borz, a Korai Öröm, a Kampec Dolores, vagy az ef Zámbó Happy Dead Band. Emellett innen indult útjára a Vajdai Vilmos és Szabó Győző által fémjelzett TÁP színház, valamint kalózadóként a Tilos Rádió is. A hely alapítóját, Németh „Vova” Vladimirt a kezdetekről, a sikerek és a későbbi bezárás okairól, illetve az akkori és mai éjszakai élet különbségeiről kérdeztük.

_DSC5048

- Hogy emlékszel vissza a Tilos az Á megalapításának időszakára?

- Azt hiszem, mindannyiunk életének legeuforikusabb évei voltak: egyrészt akkor végeztük el az egyetemet, ott álltunk a felnőttkor kapujában, másrészt a rendszerváltás eseményei önmagában is okot adtak az optimizmusra. A konkrét motivációt az adta, hogy sokat jártunk koncertekre, ismertük a késői szocializmus éjszakai életét, és

"

az volt a véleményünk, hogy különösebb előtanulmányok nélkül is tudunk a meglévő helyeknél jobbat csinálni.

Stoppal és Interraillel bejártuk Európa nagy részét, illetve én fél évet éltem az Egyesült Államokban, úgyhogy bőven volt viszonyítási alapunk. Amszterdamban és Berlinben is nagyon komoly művészeti élet zajlott, mi pedig úgy gondoltuk, hogy ennek idehaza a katalizátorai tudnánk lenni. Ehhez természetesen egy megfelelő helyre is szükség volt, amit végül a Mikszáth Kálmán téren találtunk meg. Hatalmas reményekkel, erőtől duzzadóan indultunk neki a dolognak, és különösebb nehézségeink sem adódtak az megvalósítással. Abban az időben már új szelek fújtak, a hatalom többé nemigen tett keresztbe senkinek.

Névjegy

Németh Vladimir, vagy ahogy minden ki ismeri, Vova 1961-ben született Budapesten. Történelem-angol szakon végzett, majd rövid ideig a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen tanított. Az éjszakai életben a Tilos az Á létrejöttéig csak mint érdeklődő volt benne: mindig is az underground közeg állt legközelebb hozzá, nyomon követte az oda tartozó zenekarokat, de hivatásszerűen nem foglalkozott vele.

Két évvel a hely megalakulása után felhagyott a tanítással, azóta sem tért vissza hozzá, de a művészetek és a koncertszervezés révén máig jelen van a humán beállítottság az életében. Miután a Tilos az Á bezárt, a Zene ünnepe nevű rendezvénysorozat hazai szervezője lett, számos nagynevű külföldi együttest hozott el Magyarországra, illetve magyar csapatokat is segített külföldre juttatni.

A 2000-es évek elején Lajkó Félixszel kezdett együtt dolgozni, tíz éven keresztül intézte a hegedűművész ügyeit a koncertszervezéstől a lemezkiadáson át a marketingig. Ezzel párhuzamosan Kerényi Györggyel létrehozták a Rádió C-t, Magyarország első roma rádióadóját. Tavaly óta a Pagony nevű szabadtéri vendéglátóhelyet irányítja, amit a Gellért fürdő egyik felhagyott részéből alakítottak ki – mi is itt beszélgettünk vele.

_DSC5082

- Hogy alakult ki a fellépők köre?

- A 80-as évek végén már nagyon komoly underground/ alternatív szcéna létezett Magyarországon, az Európa Kiadótól a Bizottságon át a Kontroll Csoport és az URH különféle változataiig. Ezeknek a már befutott, mondhatni legendás csapatoknak mi kevésbé szerettünk volna teret adni, kezdettől fogva az egy generációval fiatalabbakat preferáltuk. Nagyon sok zenekar indult a rendszerváltás környékén, erre a hatalmas kulturális pezsgésre építettünk. Olyanok is többen akadtak, akik konkrétan nálunk kaptak inspirációt a zenéléshez. A legjobb példa erre Palotai Zsolti (vagyis DJ Palotai), akinek itt indult el a máig tartó karrierje. Vagy vegyük az Andersen zenekart – a tagok között a Kistehenes Kollár-Klemencz Lacival –, akik kezdetben csak sörözgetni jártak le hozzánk, majd elkezdtek próbálni egy garázsban és kisvártatva bekopogtattak hozzánk, hogy felléphetnének-e.

Az Andersen Budapest című dala:

1989. december 31-én nyitottunk meg, az elején még csak a felső szinten voltak programok. Azonban rövid időn belül akkora lett a forgalmunk, hogy felújíthattuk a pincét, amiben addig derékig állt a víz. Augusztusra sikerült befejezni, és onnantól az vált a fő helyszínné. A programszervezést Zsolti (Palotai – a szerk.) intézte, egy Micimackós naptárba írta be a jelentkezőket.

Egy idő után bejelentkezett hozzánk egy fiatal dunaújvárosi csapat: úgy hívták őket, hogy Quimby. Valamivel nehezebb dolgunk volt a Kispál és a Borzzal,

ők akkoriban már berobbantak az országos élvonalba, de végül a technikusunknak köszönhetően (aki nekik is dolgozott) sikerült megszereznünk őket. Rajtuk kívül stabil fellépőnek számított például az ef Zámbó Happy Dead Band, a Palermo Boogie Gang, illetve a Korai Öröm. Sőt, idővel egyre több külföldi névvel is bővült a koncertnaptárunk. Ebben sokat segített a minket övező nemzetközi hírverés, valamint az is, hogy nagyon rugalmasak voltunk: előfordult olyan, hogy utolsó pillanatban „esett be” egy külföldi zenekar, de megkértük az aznapi magyar fellépőnket, hogy legalább az ő koncertjük előtt hadd játszhassanak kicsit.

Frank Zappa és a Tilos az Á

A szovjet csapatok kivonásának megünneplésére az akkori főpolgármester, Demszky Gábor 1991 júniusában megszervezte az első Budapesti Búcsút. Az esemény díszvendége a világhírű, ekkor már súlyos beteg Frank Zappa volt, aki két szóló erejéig fel is lépett a Tabánban tartott délutáni koncerten, a Szakcsi Lakatos Béla, Babos Gyula, Egri János és Kőszegi Imre alkotta zenekar társaságában. Pár órával később pedig részt vett a Tilos az Á-ban tartott zártkörű bulin, ami a hely történetének első és egyben utolsón nem nyilvános rendezvénye volt.

Az este elég feszengősre sikerült: mind a szervezők, mind a résztvevők nehezen tudták kezelni a helyzetet, amit a sztár jelenléte okozott. Abból a szempontból viszont mindenképp emlékezetes maradt a dolog, hogy a klub 1996-os bezárása után Zappa Café néven nyílt kávézó ugyanott, amely a mai napig működik.

- Mekkora volt a befogadóképesség?

- Száz-valahány négyzetméteres volt a pince, két kivezető vészkijárattal. Nagyon ügyeltünk rá, hogy soha semmilyen gyúlékony anyag ne kerülhessen le, de a heringeffektus gyakori volt: egy-egy népszerűbb koncerten több százan is összezsúfolódtak, szó szerint a falakról csöpögött a verejték. Így belegondolva ma már összeteszem a kezem, hogy sikerült megúsznunk komolyabb baleset nélkül.

_DSC5055

Vova és 80-as évekbeli önmaga egy korát igencsak megelőző szelfin

- A koncerteken kívül milyen programok voltak még?

- Nálunk indult például a TÁP színház, ami a Tilos az Á Performance rövidítése. Ennek alapítója, Vajdai Vili először DJ-zni jött hozzánk, de rövid idő után fejébe vette, hogy színházat akar csinálni. Az első darab az Ajjajjaj címet kapta, a bemutatóra csurig megtelt a pince. Ott volt a rettegett színikritikus, Molnár Gál Péter, politikusok, színészek, közéleti szereplők – ekkor már nagy neve volt a Tilos az Á-nak, mindenki kíváncsi volt rá, mi sül ki a dologból. A következő történt:

Vili bejött a vészkijáraton, felállt egy kis dobogóra, amin mindössze egy fogas volt. Felakasztotta a kabátját, leült, majd annyit mondott: „Ajajajj…” Ült fél percet, ezután felállt, kiment, felpattant a biciklijére és elhajtott. Az első ember körülbelül 45 perc után mert felállni és elhagyni a nézőteret.

MGP másnap zseniális kritikát írt a produkcióról, mondván „végre egy formabontó alkotás, valami megmozdult a színházi életben!” Ugyancsak nálunk alakult meg a Vákuum TV, ami nem egy hagyományos értelemben vett tévécsatorna volt, hanem egy hétfőnként jelentkező élő showműsor. Ez a Kontroll Csoport egyik énekese, Kistamás Laci nevéhez kötődik, aki Palotai Zsolti távozása után került hozzánk szervezőként. Belőle is kikívánkozott a performanszművész, a vetítés és az élő színház elegyét hozták össze, igencsak formabontó módon. Többek között Till Attila is részt vett ezekben a heti szinten zajló ökörségekben.

_DSC5078
_DSC5070

- Mi vezetett a hely bezárásához?

- Már az első perctől kezdve hatalmas érdeklődés övezett minket, idehaza és külföldön is rengeteget foglalkozott velünk a sajtó. Ennek azonban csak az egyik oldala a népszerűség: szinte ezzel egy időben a támadások is elindultak ellenünk. Állandóak voltak a lakossági panaszok, holott a mai napig szórakozóhely működik ott, tehát olyan nagyon szörnyű csak nem lehetett a lakóknak. Elkezdődtek a drogos támadások is, emlékszem, még a Magyar Televízió is kijött forgatni, azt próbálva bebizonyítani, hogy a mi közönségünk az utcán szúrja magát. Egy darabig nem törődtünk ezekkel, hiszen még tartott a kezdeti idők lelkesedése, de aztán fokozatosan elfogyott körülöttünk a levegő. A kaput végleg talán a jövedéki törvény sajátos értelmezése tette be, aminek következtében kizárólag borozóként működhettünk. Ezzel párhuzamosan mi magunk is egyre inkább megfáradtunk:

"

valahogy mindannyian elkezdtük érezni, hogy véget értek azok az euforikus évek,

amelyeket az elején említettem.

Kampec Dolores: Ideje van - koncertfelvétel 1993-ból:

Zenészek a Tilos az Á-ról I.

Megkérdeztünk néhány ma is aktív zenészt, akik rendszeresen felléptek a Tilos az Á-ban, hogyan emlékeznek vissza a helyre, milyen meghatározó élményt tudnak felidézni onnan. Íme a válaszok:

Kollár-Klemencz László (Kistehén, Budapest Bár): Egy nagyon jó barátom szólt nekem 89 végén, hogy nyílik egy új hely a Mikszáth Kálmán téren, menjünk oda szilveszterezni. Így alakult, hogy már a megnyitón is ott voltam, aztán pedig egyetemistaként majdnem minden éjjel a Tilos az Á-ban kötöttem ki. Teljesen meghatározta azt a fajta rácsodálkozós időszakát az életemnek, amikor az embert huszonévesen minden addiginál több új élmény éri. Később a zenekarommal, az Andersennel rendszeres fellépők lettünk, több szilveszteri bulin is lehetőséget kaptunk. Rengeteg külföldi volt ekkoriban Budapesten és ők is mind oda jártak, valamint a rendszerváltó politikai értelmiség is ott bulizott. Olyan olvasztótégely jött létre, amire sem addig, sem azóta nem volt példa sehol.

Lovasi András: Mi tulajdonképpen házi zenekarnak számítottunk a Tilos az Á-ban, vagy legalábbis havi rendszerességgel játszottunk ott, és emellé vállaltunk még be esetenként plusz budapesti koncerteket. A Fekete Lyukból mentünk át, mert egy idő után már nem szerettük az ottani szellemiséget, illetve amilyen irányba elmozdult a hely. Az Tilosban a közönség is sokkal inkább a szánk íze szerint való volt, ráadásul a hangtechnika sem hagyott kívánnivalót maga után. Még a kidobók is viszonylag kulturáltan viselkedtek, normális hangnemben kommunikáltak az emberekkel, sőt angolul is tudtak.

"

Valószínűleg minden szempontból megelőzte a hely a korát,

legalábbis a mai klubokban külön-külön, elemeiben köszönnek vissza azok a dolgok, amelyek ott együttesen megvoltak.

Egy teljes Kispál-koncert felvétele a Tilos az Á-ból, 1992 februárjából:

Vécsi Tibor (Korai Öröm, Stukker): Rengeteg jó koncert volt a Tilos az Á-ban, de engem nem nagyon szerettek ott, talán mert akkoriban elég szakadt kinézetem volt, így nem nyújthattam valami bizalomgerjesztő látványt. Csak onnantól fogva járhattam le gyakrabban, hogy megalakult a Korai Öröm, így már fellépőként is hivatalos voltam. Ott vettük fel az első kazettánkat 1993-ban, és nagyon sok emlékezetes bulinkra is ott került sor. Leginkább az maradt meg bennem, amikor valamelyik Zene ünnepén tuvaiakkal játszottunk. Ők ilyen igazi szibériai sámánok, sokban hasonlít a zenéjük a miénkre, szóval megkértük őket, hogy ha már itt vannak, szálljanak be néhány számba. Nagyon nagy élmény volt, ahogy eredeti sámánruhában feljöttek a színpadra és nyomták velünk együtt a dorombéneket.

- Mi a véleményed a Szabad az Á-ról, illetve a nemrég nyitott Kis Á-ról, amelyek saját állításuk szerint azért jöttek létre, hogy továbbvigyék ti szellemiségeteket?

- Megmondom őszintén, nekem eszembe se jutna továbbvinni senkinek a szellemiségét. A Tilos az Á-t azok az emberek jelentették, akik ott és akkor részt vettek a hely létrehozásában és alakításában, akik a csikkeket szedték, vagy éppen olyan formán inspirálták a közönséget, hogy abból valami új született. Úgy gondolom, hogy ezt lehetetlen bármilyen formában reprodukálni, mi magunk se tudnánk már ugyanúgy megcsinálni. Nincsen különösebb bajom a kezdeményezéssel, de szerintem bizonyos fokú kishitűségre vall, ha egy hely valaki másnak a szellemiségét akarja magára húzni – ráadásul egyfajta küldetésként beállítva. Ezek elillanó dolgok, amelyek egyszeri és megismételhetetlen módon voltak jelen, nem sok értelme van a feltámasztásukon fáradozni.

tilosaza

Fotó: Szabad az Á / Facebook

_DSC5066

A Pagony nem mindennapi hely: székeinek és asztalainak jó részét az egykori medencében helyezték el

- Mennyit változott szerinted az éjszakai élet az elmúlt két évtizedben?

- A családom és az egyéb teendőim miatt ma már kevesebbet tudok eljárni, viszont a hetedik kerületben zajló dolgokat például lenyűgözőnek találom. Bárnem sok szórakozóhelyet ismerek közelebbről, de

"

ha néha eljutok a Király utca környékére, olyan szinten megcsap a szabadság szele, amit nemrég még elképzelhetetlennek tartottam volna.

Iszonyú sok jó arcot látni arrafelé, tele van az egész negyed felszabadult, vigyorgó fiatalokkal – ez nekem nagyon bejön. Ami a klubéletet illeti, az Akváriumot és az A38 hajót tudnám kiemelni, mint ahol érzékelhetően komoly kulturális élet zajlik. Talán ők azok, akik valamilyen szinten átvették a mi egykori szerepünket, persze lényegesen nagyobb és fajsúlyosabb helyként.

Annyi biztos, hogy jóval komplexebb lett a város: sokkal több zenei stílus verseng egymással, az alternatív kultúra is egyre inkább biznisszé válik. Emiatt nem is nagyon vethető össze a rendszerváltás-korabeli és a mai világ, hiszen ahogy a mi időnkben is nagyon más volt minden, mint tíz évvel azelőtt, úgy a mostani és a két évtizeddel korábbi viszonyokban sincsen sok átfedés.

DSC5064

Zenészek a Tilos az Á-ról II.

DJ Palotai: Mi már az elején tudtuk, hogy ennél jobb nem lesz sosem. Akkoriban mindenki pozitív volt, amire se előtte, se utána nem volt példa. Teljes nyitottság jellemezte a helyet, bármilyen műfaj lehetőséget kaphatott, és a közönség is a lehető legeklektikusabb volt. Úgy alakult, hogy nem sokkal a nyitás után az egyik kollégánk apja lett a belügyminiszter, Horváth Balázs – és ő ezután is rendszeresen nálunk bulizott.

"

El tudsz ma képzelni egy olyan helyet, ahová a belügyminiszter lejár bulizni?

Én két évig gyakorlatilag minden nap ott voltam, az este 6 órai nyitástól kezdve egészen reggelig. Előfordult, hogy három napig nem aludtam. Amikor 1991 augusztusában elindult a Tilos Rádió, év végéig még párhuzamosan csináltam a kettőt, ennél tovább viszont nem bírtam. Miután eljöttem, egy ideig ki is voltam tiltva – elég rosszul fogadták, hogy elhoztam a zenéimet –, de mára sikerült rendezni a viszonyunkat.

Ripoff Raskolnikov (Palermo Boogie Gang, Braindogs): Különösen erős élménnyel nem szolgálhatok, de azt én is aláírom, hogy nagyon jó hely volt a Tilos az Á. Először 1990-ben játszottam ott, Podlovics Peti (ma a Quimby menedzsere – a szerk.) akkor rendezte a Weast nevű fesztivált a Pecsában, és amikor lement az ottani fellépesem, azt mondta nekem, hogy fennáll a lehetőség egy kis afterparty-ra egy klubban, ott lehetne jammelni a Palermo ritmusszekciójával. Mondom persze, szívesen. A helyszínen összeálltunk még pár zenésszel, és végül egészestés programot hoztunk össze, különféle blues sztenderdeket improvizálva. Nagyon jó hangulat volt a klubban, rám meg annál inkább hatott, mert ugye nyugati emberként nekem nagyon kalandos volt az a kis téglás pince. Nem úgy nézett ki, mint ami megfelel az osztrák biztonsági előírásoknak. Szóval nekem tök jó emlékeim vannak a Tilosról. Utána még jó párszor játszottam ott, es nagyon sajnáltam, amikor egyszer csak az volt a hír, hogy megszűnt.

Ripoff a Quimby Most múlik pontosanjának angol verzióját énekli (saját fordítása):

Ha érdekes volt a cikk, nyomj egy lájkot!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
Krasznahorkai László Nobel-díját a könyvtár és a könyvesboltok sem hirdetik a szülővárosában, pedig ő azt mondja: beérné egy A4-es papírlappal is
Az író Facebook-oldalán mondott köszönetet mindazoknak, akik gondoltak rá és gratuláltak neki az irodalmi Nobel-díj kihirdetése alkalmából.


Lassan egy hónap telt el azóta, hogy kiderült, egy magyar író, Krasznahorkai László kapja az irodalmi Nobel-díjat. A rangos elismeréshez számos közéleti személyiség gratulált, a világsajtó is hosszan írt munkásságáról. Úgy tűnik azonban, hogy a friss Nobel-díjas szülővárosában, Gyulán nem büszkélkednek annyira a sikerrel – legalábbis az író Facebook-oldalán található bejegyzés szerint:

„Krasznahorkai László hálás mindenkinek, barátnak, ismerősnek, fordítónak és kiadónak, tartós olvasónak és kezdő olvasónak, akár magyar, akár még nem magyar, távolinak tehát és közelinek, és különösképpen a képen látható üzenet íróinak szülővárosomban, Gyulán, ahol rajtuk kívül nemcsak »óriásplakáttal« nem üdvözlik szerény elvándoroltjukat, de még a könyvesbolt vagy a könyvtár előtt sem látni – pedig beérném egy A4-es papírlappal is – az öröm bármi jelét – hálás, tényleg az, hogy szeretettel gondoltak és gondolnak rá az irodalmi Nobel-díj kihirdetése alkalmából.”

A poszthoz mellékelt képen egy ablakra kiragasztott papír látható, amin ez áll: „Krasznahorkai László (szülővárosa: Gyula), irodalmi Nobel-díj, 2025. E ház lakói büszkék rád, gratulálunk!”

Via 24.hu


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
Az Offspring bulija legalább olyan szórakoztató volt, mint a koncertet megelőző szünet – képes beszámoló
Az 1984-ben alapított amerikai punk-rock banda bő 40 év alatt sem veszített sokat a vonzerejéből – és a lendületéből sem, ahogy tegnap az MVM Dome-ban bebizonyították. Humoros, látványos, pörgős bulit csaptak – jöjjön a beszámoló képekkel!
Tóth Noémi - szmo.hu
2025. november 01.



Kevés felemelőbb élmény van egy anyának annál, mint amikor a gyerekkori kedvenc bandájára elviheti a saját kislányát bulizni, akinek – minő szerencse – jelenleg ugyanaz a kedvenc zenekara. Én még a nadrágra csiptethető walkmanemen hallgattam rongyosra az Americana kazettát, nemrég pedig a 9 éves lányom állított össze Spotify listát a best of válogatásukról, úgyhogy kijelenthető, hogy nem évültek el évtizedek alatt sem.

Az előzenekar a francia-kanadai punkegyüttes, a Simple Plan volt, akik kifejezetten jó hangulatot csináltak már az elején is, és láthatóan a közönség egy része miattuk (is) érkezett. Elhangzott többször a „köszönöm Budapest” is, amin mindig meghatódom külföldi bandák esetén, és láthatóan jól érezték magukat a srácok. Hatalmas strandlabdákat is útnak indítottak a csápoló kézáradatba, illetve már ekkor sem fukarkodtak a konfettiesővel. Már önmagában ez az ugrálásra komponált koncert is remekül megalapozta a főzenekart, de a legjópofább blokk a szünetben következett.

Egy világító „fuck yeah” feliratú léghajó kezdett el körözni felettünk egy drónnal, majd táncoló csontvázakkal elindult egy visszaszámláló, és bulis nóták kíséretében különféle tematikákat vetítettek a hatalmas kijelzőkön. Volt például közös karaoke az A-Ha Take on Me című dalával, illetve olyan szekciók, amelyeknél egy adott témára pásztázta a kamera a közönséget. Volt headbang cam, look like cam (itt baloldalon egy híres karaktert, jobb oldalon meg egy rá hasonlító látogatót mutatott a kamera, és nem mindenki volt boldog az összehasonlítástól), fenékrázás és fuck you cam (itt egy család édes kisgyermekei vitték a prímet, akik rögtön boldogan mutogatták a középső ujjukat). Illetve nem maradhatott ki a klasszikus csókkamera sem, amelynek a végére bevágták az elhíresült Coldplay-es jelenetet is. A humorfaktort fokozta a stáb egyik gorillának öltözött embere, aki végig a közönség soraiban bohóckodott, és lehetett vele fotózkodni.

A lányommal is mindenki jó arc volt: mindkét zenekar stábtagjától csak úgy kapott egy-egy pengetőt, felbecsülhetetlen ereklyékkel gazdagítva a megdicsőült negyedikesemet, és lépten-nyomon segítőkész fiúk akarták felvenni őt a nyakukba, hogy jobban lásson.

Amikor berobbant az Offspring, hét év után végre ismét nálunk pörgetve a legjobb és legújabb nótáikat, a közönség teljesen beindult. Szerencsére nem követték el azt a hibát, amit sokan el szoktak, hogy csak az új albumot erőltetik – bár az is ütősre sikerült –, hanem az össze slágeres puskaport is sorra előtték. Le sem lehetett törölni a vigyort a képünkről a lányommal, ahogyan együtt ordítottuk az I Want You Bad, a The Kid’s Aren’t Alright, a Pretty Fly (For a White Guy) vagy a Hit That refrénjeit.

A másfél órás koncertbe belefért egy Ozzy-megemlékezés egy Black Sabbath feldolgozással, valamint egy zongoránál előadott, Beatles-féle Hey Jude is, amely mellé egy saját dalt is balladásított a frontember, miközben a mobiltelefonok vakui elárasztották a stadiont. Apropó, az énekes nem éppen egy szokványos punk, hiszen Dexter Holland molekuláris biológiai doktorátusát HIV-kutatásból szerezte, valamint profi pilóta és repülésoktató is egyben.

Az egész koncert rendkívül látványos volt, és garantáltan unatkozásmentes, hiszen egyfolytában változott a vetítés, pattogtak a strandlabdák, estek a konfettik, lelkesen beszélt a banda, szóródtak a szikrák, sőt, felfújtak két hatalmas gumicsontvázat is, amelyek szájából végül füstcsóva szállingózott. Úgyhogy finoman szólva nem egy minimálra hangolt haknit élvezhetett a közönség, pedig fele ennyi erőfeszítéssel is imádtuk volna az estét.

Még a beengedés, a ruhatár és a metrózás is flottul ment, úgyhogy a lányom első nagyszabású stadionkoncertje szerencsére jobban nem is sikerülhetett volna. Én pedig vagy ezer rockkoncerttel a hátam mögött bátran kijelentem, hogy az Offspring tesz arról, hogy a mondás érvényben legyen: „punks not dead”!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt Ganxsta Zolee édesanyja
Kassai Ilona Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színésznő 97 éves volt.


Ganxsta Zolee a Facebookon tudatta, hogy kedden elhunyt édesanyja, Kassai Ilona, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő.

Az 59 éves rapper szerda este osztotta meg a hírt, egy közös fotóval és szívszorító sorokkal búcsúzott, vette észre a Blikk.

„Tegnap este drága Édesanyám, Kassai Ilona az angyalok közé került, a Mennyek országába. Egy igazi művész volt, és a legjobb anya. Köszönöm mindenkinek, aki most egy picit megemlékezik róla a szívében”

- olvasható a zenész posztjában.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Drámai továbbjutások, mansplaining és az évad talán legnagyobb éneklése: ilyen volt az X-Faktor második székes köre
Patai Anna komoly veszélybe került, végül egy meglepő szabálymódosításnak köszönhetően jutott tovább.


Itt aztán volt minden, mint a vásárban. Jó pár éve írom ezeket a cikkeket, de azt hiszem, ilyen változatos – és erős – székes kört még nem láttam.

Minden mesésen kezdődött, ugyanis Gáspár Laci erre a motívumra fűzte fel a saját rostáját. Hogy, hogy nem hozzá került a versenyzők közül "Piton professzor", "Hamupipőke" és "Gru" is. Ilyen felütés után a mentor természetesen mesés produkciókat várt. Meg is kapta, az más kérdés, hogy némelyik rémmesének bizonyult, de hát végül is halloweeni időszak van.

Ha már szóba került Piton professzor, ő kezdte az éneklést. Kicsit hűtlen lett szerepéhez, mert ahelyett, hogy tisztességes varázslóhoz méltóan hoppanált volna, Zaporozseccel érkezett – az Azon az éjszakán című dalt énekelte, de természetesen ezt is némileg módosítva, Lilinek ajánlva.

Sajnos a professzor nem mondta el az "Invito énektudás" varázsigét, és a mentorok – vállalva a kockázatot, hogy a mogorva varázsló elvarázsolja őket, vagy levon 100 pontot a Griffendéltől – visszaküldték tanítani.

A székek tehát üresen maradtak, de ez igen hamar megváltozott. Gulyás Dániel avagy Danny Roxx a Def Leppardtól a Put Some Sugar on Me-t énekelte. Laci örült a srác érkezésének, mert mint mondta, idén kevés a rock hang. Mondjuk szerintem ez Danny előadásával sem változott, nála nem csak a rockhang kevés, hanem úgy egyáltalán a hang. Ennek ellenére leülhetett.

"Szeretném, ha lenne egy rock katonám" mondta Laci egy Ossian parafrázissal élve.

A külhoni leányzó, Victory jobb volt, a 365 című Netflix sorozat betétdalát, az I See Redet énekelte az Everybody Loves and Outlaw-tól. Azért az ő éneklésében is voltak hiányosságok, de kapott széket. Így hát három éneklés után Lacinak már csak egy kiadó helye maradt.

Következett a "Hamupipőkének" elkeresztelt Kapitány Evelin, aki mintha csak megérezte volna, hogy Laci ma a mesékre utazik, a Mulán egyik betétdalával érkezett. A mentor szeme nem is maradt szárazon, és székkel hálálta meg a produkciót.

A székek beteltek, Majka nem is bírta ki, hogy ne szúrjon oda:

"Megteltek a székek, Lackó! A szórakoztatóipar csúcsa ül azokon székeken."

Gyengébb próbálkozások következtek, ebből a csokorból Ákos csak a humorával emelkedett ki, aki felhívta Laci figyelmét rá, hogy a piros szék még szabad. Illetve bejelentkezett műsorvezetőnek is, amire Majka megjegyezte: "Nagy szükségünk lenne rá, mert ketten vannak, de felet érnek."

De sajnos Ákos sem ülhetett le, ahogy Waskovics Tímea sem annak ellenére, hogy amúgy Laci gyermeki hangulatához nagyon illő dalt választott, Paulinától A te mesédet.

Solti Juli "Seekas" az idei X-Faktor egyik legnagyobb egyénisége, bár ő maga is megállapította magáról, hogy szélsőséges karakter. A produkciója – a Minimál című saját dala – meglehetősen eklektikus volt. Azt hiszem, erre szokták mondani, hogy néha a kevesebb több. De azért kapott széket, mert tényleg jól énekel.

A műsor első igazán meglepő fordulatát a Sztárban sztár leszekben is megfordult Engel-Iván Lili szereplése hozta. Beth Heart Love is a Lie című dalát választotta. Laci némi tépelődés után úgy döntött, Lilinek és Dannynak párbajoznia kell, ami két dologra ébresztette rá a mentort:

Lili nem elég jó, és Danny sem rock katona, legfeljebb HET (háború esetén túsz). Így egy eddig példátlan fordulattal mindkét versenyzőt hazaküldte.

Tóth Andi nagyon büszke volt Lacira ezért a döntésért.

A megüresedett széknek a 17 éves rapper, Lázi Dávid vagyis Lil Davis örülhetett. Laci többször is hangoztatta, hogy szeretne egy jó rappert, és Dávidban megtalálta. Majka meg is bánta, hogy a Táborban átengedte a srácot Lacinak.

Érdekes intermezzo következett. Bukovinszky Vanda, Lakatos Arnold Sándor és Darab Viktor úgy jutott tovább a Táborból, hogy a mentorok felajánlották nekik: álljanak össze trióvá. Mint kiderült, az új formáció kb. 12 óráig létezett, de annyira nem tudtak mit kezdeni egymással, hogy úgy döntöttek, külön próbálnak szerencsét.

A mentorok viszont nem értékelték ezt, hiszen a továbbjutást csapatként kapták, nem külön-külön. Némi tépelődés és moralizálás után produkció nélkül távoztak.

Fogytak a versenyzők Laci csapatából, Majka megint piszkálódni kezdett:

Vannak jó énekeseid? Mikor jönnek?

Ami már csak azért is szenyaság tőle, mivel Solti Juli leültetését ő is támogatta – ezek szerint őt mégsem tartja jó énekesnek?

Jött az idei évad egyik favoritja, Patai Anna. Aki nem csak jól énekel, de jól promotálható is a szakmai múltjával. Nem csoda, hogy Laci és Andi összevesztek rajta a Táborban. Mindenki azt várta, hogy rajt-cél győzelemmel a pirosszékben landol.

Ehhez képest elég gyenge produkciót nyújtott – a mentorok szerint. Bevallom, én nem hallottam annyira rossznak. Önmagához képest lehet, hogy gyengébben teljesített, de

hosszan sorolhatnám azokat az élő show-s versenyzőket a műsor történetéből, akik a kanyarban sincsenek hozzá képest, Király L. Norbitól Zámbó Krisztiánon át Mardollig.

Anna végül kegyelemkettessel leülhetett Juli helyére.

Kicsit csodálkoztam, hogy Tóth Andi nem nyúlt Juli után, hiszen korábban érte is harcolt. De hát ilyen ez a popszakma.

A piros szék sem árválkodott sokáig, hiszen jött Sárközi Lili. Ő az a versenyző, akire egy olasz étteremben figyelt fel Laci. A lány Aretha Franklintől a Say a Little Prayert énekelte egyszál elektromos gitárral a kezében, és Laci személyesen kísérte a biztos továbbjutást jelentő piros ülőalkalmatosságra.

"Irigykedem, Laci. Ez nem is versenyző volt, hanem extra produkció" mondta Tóth Andi.

Elég jól alakult Laci csapata, de ha azt hittük, túl vagyunk az izgalmakon, nagyot tévedtünk. Érkezett ugyanis Bakó Irén alias Nemesi Nazyra, hogy alaposan felkavarja az állóvizet. A fellépése magabiztos volt, de mégsem arrogáns, nagyon kedvesen adta elő, hogy ő azért jött, hogy valakit kipöcköljön a székéből.

Nagyon jó energiákkal érkezett a színpadra, laza volt, nyomát sem mutatta izgulásnak. Aztán hamar meghatóra fordult a hangulat, amikor kiderült, hogy Hegedűs Bori Anya című számát hozta. Édesanyjának szerette volna megköszönni azt, hogy a sok nélkülözés, a szegénység ellenére nem dobta őt el, felnevelte, és most itt lehet.

Nehéz mit hozzáfűzni, így néz ki a profizmus.

Tudatában van a képességeinek, magabiztosan használja őket, éppen ezért nem is fél, szinte a kisujjából rázza ki a feladatot.

És mindehhez társul egy nagyon megnyerő, laza, szerethetően pimasz és vicces egyéniség. Ritka az ennyire egyértelműen sóbizniszbe való versenyző.

Laci nehéz döntés elé került. Megfordította a sorrendet, és először azt mondta el, ki az Lili mellett, akivel biztosan együtt dolgozna – Davis örülhetett. Abban is biztos volt, hogy Evelint nem tudja magával vinni az élő show-ba.

>

Ezután következett Anna és Nazyra párbaja. Őszintén megmondom, számomra nem volt kérdés, hogy Nazyrát kell választania. Először is, sokkal jobban teljesített Annánál. Másrészt az sem mindegy, hogy Anna már ott van a szakmában. Annak idején jól szerepelt egy másik tehetségkutatóban, és lehet, hogy nem tartozik az énekesek elitjéhez, de folyamatosan jelen van énekesként és színészként is. Mondhatnám, kapott bőven lehetőséget.

Nazyra viszont még az út elején van, sokkal nagyobb szüksége van erre a műsorra.

Ha nem is teljesen ezen érvek mentén, de végül Laci is Nazyra mellett tette le a voksát, viszont meggyőzte Andit, hogy Annát vigye magával a saját csapatába. A mentorcsapat egyetlen hölgytagja biztos továbbjutást nem ígért Annának, de esélyt igen.

Ezzel Laci élőshow-s csapata is kialakult, és azt kell mondjam, a műsor történetének egyik legütősebb triója jött össze. Két szuper énekesnő és egy tehetséges rapper lesi majd Gáspár Laci minden szavát.

Hátra volt még Tóth Andi csapata. A mentorok amúgy sem mennek a szomszédba, ha egymást kell froclizni, de Andi körében szintet léptek. Szegény énekesnő folyamatosan kapta a mansplaininget, amikor a körülötte ülő urak meg akarták neki mondani, hogy kell jól dönteni.

Az adok-kapok miatt néha már-már úgy éreztem, a Megasztárt nézem.

A fiúk leginkább attól óvták Andit, hogy ne Patai Annához mérje a többieket, mert ő profi énekes, nem lehet a többi versenyzőtől ugyanazt a szintet várni. Szerencsére a hölgy nem nagyon hagyta magát eltántorítani, és nem osztott kegyelemszékeket.

Nem ülhetett le a Száz forintnak című dalt eléneklő Peter Juhász, sem a mezítláb erdőben éneklő Mátyás. Hiába énekelte, hogy Don't Stop Me Now – Andi pontosan ezt tette, megállította a további menetelést. Eleve Queent énekelni nagyon nagy rizikó, a vérprofik közül is csak keveseknek sikerül. Még magából a Queenből sem mindenkinek.

A 61 éves Oprea Tony volt az első, aki helyet foglalhatott Anna mellett. Tom Jones slágerrel érkezett. Hozzám sokkal közelebb áll ez a stílus, mint mondjuk a rapp, és örülök, hogy a mentorok is értékelik. De azért sejteni lehetett, hogy Tony nem marad ülve végig, hiszen a trend és a biznisz nem kedvez ennek a korosztálynak és ennek a műfajnak.

Karolina Brandova a saját dolgát nehezítette meg a dalválasztásával. Lara Fabian Carusója nem könnyű falat, és nem is sikerült jól elénekelni. Ennek ellenére Andi még nem akarta elengedni, ezért leülhetett a harmadik fehér széke.

Gazdag Máté – Máté Dzsi a mentorok nagy kedvence, ahogy az enyém is. A Táborban ő volt az, aki bevallotta, hogy az angoltudása meglehetősen hiányos, mondhatnánk úgy is, hogy nincs.

De nagyon nagy egyéniség, igazi mackó, akinek nem utolsó sorban nagyon karakteres énekhangja van.

Le is ülhetett.

Laci egyenesen a piros széket adta volna neki, de Andi félt ennyire elkötelezni magát, már csak azért is, mert sokszor hallotta hamisnak Máté éneklését. Így inkább Tonit állította fel, hogy helyet készítsen Dzsinek.

Néhány ígéretes tehetség csalódást okozott Andinak, de aztán jött Molnár Dávid, aki Frank Sinatrát énekelt. Karolina számára itt ért véget a műsor, mert át kellett adnia a helyét.

Bellano produkciója is nagyon bejött Andinak, ezért a rappernek párbajoznia kellett Mátéval. Az énekesnő hosszas tépelődés után úgy érezte, Bellanóval szeretne jobban együtt dolgozni. A párbajban előadott dal győzte meg. Máté kicsit igazságtalannak érezte a döntést, de elfogadta.

Alakult a csapat, de még hátra volt néhány aduász. Andi annyira "belehabarodott" Istenes Márkóba, hogy piros széket adott neki, pedig ez az előadás azért közel sem volt olyan jó. Igaz, Lacinak és Majkának is tetszett. Az biztos, hogy a srác igazi showman, de ahogy Milán is rámutatott, rossz dalt választott – Måneskin: Bagging –, és "borzalmas" volt a produkció.

Én végéig azon gondolkodtam az előadása alatt, hogy mennyivel jobban állna ez a dal Marics Petinek.

Na és akkor még hátra volt Mohácsi Anett. Ő is nagy visszatérő, 2021-ben a mentorházban esett ki. Andi azzal "nyugtatta", hogy kizárólag nagyon erős produkcióval szabadíthat fel helyet. De Anett egy percig sem aggódott, és akkorát énekelt, hogy ha én ülök a mentorszékben, szemrebbenés nélkül lecseréltem volna Patai Annát. Etta Jamestől az All I Could Was Cry (Beyonce feldolgozásban) igazi telitalálat. Olyan dal ez, amivel biztosra lehet menni – feltéve, hogy a versenyző valóban képes elénekelni.

Andi nem volt olyan határozott, mint én. Amiben biztos volt, hogy Molnár Dávidnak mennie kell, és hogy Bellanót is vinni akarja az élő show-ba.

Így hát Anna és Anett párbajozott, és most jött az idei évad talán legnagyobb meglepetése.

Nem az volt a meglepő, hogy Anett Lutricia McNeal slágerét – Ain't That Just the Way – tökéletesen énekelte el. Hanem az, hogy a Lacinál bukdácsoló Patai Anna, miután órákon át ült Andi fehér székében, és az utolsó pillanatban párbajoznia kellett a továbbjutásért, kisétált, és úgy elénekelte Celin Diontól az All By Myself-et, hogy mindenkinek leesett az álla.

Ezen a ponton nem lehetett jó döntést hozni. Úgy gondolom, Andi rosszul tette, hogy Márkót piros székre ültette, és már Bellano tovább jutását sem lett volna elegáns visszavonni. A mentorok is egyetértettek abban, hogy nem lehet választani a két énekesnő között.

Az előbb azt mondtam, Patai Anna éneklése volt az évad legnagyobb meglepetése.

Ez azon a ponton igaz is volt, de rosszul öregedett ez a megállapításom. Majka ugyanis meglepő, az X-Faktor történetében majdhogynem egyedülálló javaslatot tett.

Szerinte a műsor lényege nem az, hogy melyik mentor nyer, hanem hogy a tehetségek lehetőséghez jussanak. Éppen ezért őt nem zavarná, ha Andinak rendhagyó módon négy versenyzője lenne a műsorban. Minden mentor azonnal igent mondott rá, és vélhetően a füleseken keresztül Verebély Marcell kreatív producer is. Így hát a szabályok meggörbítésével minkét énekesnő ott lesz az élő műsorban.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez nem egészen példa nélküli. 2012-ben – amikor még 6 versenyző juthatott tovább a székes körből – a lányok kategóriájában 6 helyett 7 versenyző mehetett tovább. Akkor Csobot Adél kedvéért módosítottak a gyakorlaton, sok rajongó kritizálta is ezért a műsort. Igaz, akkor a székekről nem egyenesen az élő show-ba vezetett az út, hanem csak a Mentorházba.

Azt ki lehet jelenteni, hogy erős az idei évad, különösen Laci és Andi csapata. Emlékszem még azokra az időkre, amikor a székeknél sorra elvéreztek a legnagyobb favoritok, és végül a továbbjutók is csak nagy jóindulattal kaptak lehetőséget. Ahhoz képest a mostani felhozatal mindenképp bizakodásra ad okot.

Jövő héten csütörtökön egy sajtótájékoztatón mutatják be az élő show szereplőit, amiről természetesen tudósítani fogok, megszólaltatom a mentorokat és az érdekesebb versenyzőket is. Utána pedig jöhet az első élő show!


Link másolása
KÖVESS MINKET: