SIKERSZTORIK
A Rovatból

A töritanár, akinek több ezer rajongója van

Jocó bácsiból igazi sztár lett a neten. Még tévés vetélkedőbe is elment, hogy pénzt nyerjen végzős osztályának a kirándulására.
Láng Dávid - szmo.hu
2015. október 13.


Link másolása

Balatoni József több szempontból sem felel meg a tanárokról a köztudatban élő képnek. Alig 28 éves, diákjaira pedig egyenrangú felekként tekint, akik bármilyen problémájukat meg tudják vele beszélni. Sőt, nemrég gondolt egy nagyot, és egészen az RTL Klub 1 perc és nyersz című műsoráig menetelt, hogy a nyereményből kifizethesse jövőre elballagó első osztályának búcsúkirándulását.

Nem sokon múlott, de végül nem járt sikerrel. Azonban ezután sem adta fel: közösségi összefogással szeretné előteremteni a szükséges összeget. Mindeközben napi szinten ír vicces, ironikus, elgondolkodtató történeteket Jocó bácsi világa nevű Facebook-oldalára, amit már 4200-an követnek. Eddig még senkinek nem adott interjút ebben a minőségében, szóval volt miről beszélgetnünk.

– Kevés tanár vállalna be még egy tévés vetélkedőt is az osztálya kedvéért. Hogy jött az ötlet?

– A fő szempontom az volt, hogy mivel jövőre elballagnak, szerettem volna még utoljára egy maradandó élménnyel meglepni őket. Nem is elsősorban azért, mert egyébként a családjaik anyagi helyzetébe nem férne bele, inkább egyfajta búcsúajándékként. Emellett az is hozzátartozik a dologhoz, hogy nyolcadikban a ballagástól a továbbtanuláson át ki tudja meddig, rengeteg költség felmerül, így nyilván nagy könnyebbség a szülőknek is, ha legalább ezt nem nekik kell állniuk.

Eleve ezt szem előtt tartva jelentkeztem a műsorba, de sajnos az egymillió forintos feladatnál sikerült kiesnem. Viszont hatalmas élmény volt: játszani mentem és egy nagyon jót játszottam. Nem vagyok szomorú emiatt, hisz rengeteg értékes embert ismertem meg a műsor kapcsán, a gyerekeknek pedig egy életre szóló élmény volt. Bármikor mennék újra. Utána többen megkerestek, hogy küldjek nekik bankszámlaszámot, mert szívesen segítenének. Végül úgy gondoltam, hogy akkor már egyszerűbb, ha kiírom az oldalamra egy felhívás formájában.

Jocó bácsi szereplése (teljes felvétel):

– Mekkora összegre lenne szükség?

– Öt napra szeretnénk elmenni a Balatonra, és 22-en járnak az osztályba. Úgy gondolom, hogy olyan 5-600 ezer forintból már abszolút kerek kirándulást tudnánk kihozni. Persze ha több pénzt sikerülne összegyűjteni, ezzel arányosan változhatna az úti cél is, hiszen az RTL-en is ez volt a kiindulópontom. A pár ezer forintos támogatások mellett már nagyobb összegekre is kaptam ígéretet (direkt módon megkerestem több céget emiatt), de amíg nem utalják át ténylegesen, nem szeretnék konkrét összegekről beszélni.

Emellett az osztályban is indítottunk egy gyűjtést: kiraktunk egy perselyt, amibe mindenki beledob hetente 100 forintot. Ez ugye a létszámmal felszorozva 2200, én pedig megígértem, hogy minden héten kiegészítem az általuk gyűjtött pénzt. A sok kicsi sokra megy elv alapján májusra ebből is egész szép összeg összejöhet majd.

Névjegy

Balatoni József 1987. augusztus 16-án született Veszprémben. A Pécsi Tudományegyetemen szerzett diplomát, majd végül a Budapest XV. kerületében található Kontyfa Iskolában helyezkedett el. Három éve tanít ott, emellett a HÖOK Mentorprogramjában is dolgozik külső szakértőként, és gyakran ad elő különféle konferenciákon az élménypedagógia alapelveit népszerűsítve.

jocobacim

– Hogyan lett tanár belőled?

– Már egészen kiskoromban ez volt a célom: gyerekként otthon a plüssállataimmal játszottam tanárosat. Ekkor még matematika-fizika szakos szerettem volna lenni. Aztán amikor a nálam 6 évvel fiatalabb húgom iskolás lett, és én is sokat segítettem neki, kicsit elment a kedvem. Rájöttem, hogy eléggé megbonyolítja a dolgot, ha a a másik fél a plüssökkel ellentétben például visszabeszél, nem csak némán hallgat. De középiskolás koromra újra megbarátkoztam a gondolattal, és amikor eljött a felvételi, végül a töri szakot jelöltem meg.

– Hogy kerültél pont abba az iskolába, ahol tanítasz?

– Teljesen véletlenszerű volt. Rengeteg helyre jelentkeztem Budapesten és vidéken egyaránt, és innen hívtak vissza. Ez egy általános és középiskola is egyben, én mindkét részben tanítok. Nagy szerencsém van, mert nekem pont ez a fajta változatosság való. Osztályfőnökként is igaz ez: a mostani osztályom nyolcadikos, jövőre pedig gimnazistákat fogok kapni. Persze lesz átfedés is a kettő között, sokan már biztosan tudják, hogy maradni szeretnének.

– Gondolom, nagyrészt miattad...

– Hát, tulajdonképpen igen, a többségüknél bevallottam belejátszik ez a szempont.

– Neked lényegében egyfajta kultuszod van a diákjaid körében?

– Ezt azért túlzás lenne állítani, de tény, hogy

"
nagyon különleges a viszonyunk. Igazi mély kapcsolat, picit apa-gyerek, picit báty-kisebb testvér, máskor meg csak simán baráti.

A lényeg, hogy bármit meg tudunk beszélni egymással.

jocoba4

Osztályának lány- és fiútagjai társaságában

jocoba5

– Mennyire vagy laza velük az iskolán kívül? Bulizni például el szoktatok járni együtt?

– Azt legfeljebb az érettségizőkkel a bankettjükön, vagy a szalagavató afterpartyn. Az osztályommal előfordult már, hogy moziba mentünk, vagy pizzázni, de bulizni azért nem mennék velük, majd csak akkor, ha elballagtak. Szerencsére amellett, hogy maximálisan partneri a viszonyunk, a kellő tiszteletet is megadjuk egymásnak részükről leginkább talán úgy, ahogy a gyerek is fel tud nézni az apjára, vagy az idősebb barátjára.

– Mikor és hogyan lett ekkora netes rajongótáborod?

– Másfél éve kezdtem el posztokat írni a Pesten Hallottam csoportba, és már a kezdetektől sokan biztattak, hogy ezeket egy saját, külön oldalon is gyűjtenem kellene. Végül idén április elsején indítottam el a Jocó bácsi világa oldalt. Úgy voltam vele, hogy nézzük meg, mekkora rá az igény ha senkit nem érdekel, még mindig mondhatom rá, hogy csak áprilisi tréfa volt. Ehhez képest alig pár nap alatt négy-ötszáz fősre duzzadt, és egy-egy népszerűbb posztom hatására mindig újból megugrott a lájkok száma.

Igazán nagy lökést azután kapott, hogy augusztus végén a nagy port kavart tanári etikai kódexről írtam egy vicces-ironikus véleményt. Ezt minden addiginál többen látták és osztották meg, összesen közel 25 ezres elérése lett. Majd persze a szeptember végi RTL Klubos szereplésem után is sokan megtaláltak.

Az etikai kódexes poszt

"Végigolvastam a tervezett pedagógus etikai kódexet... Hát, döbbenten jöttem rá, hogy nagyon etikátlan, erkölcstelen vagyok, hovatovább alkalmatlan a pályára.

Hogy miért is?

- A legkedvesebb viseletem jó időben a papucs, térdnadrág, póló, napszemüveg. Sőt abban is tanítok. Minimum meg kellene kövezni.

- Rengeteg színes ruhám, sálam van, amiben télen tanítok. Dupla kövezés.

- A strandon levetkőzöm. Uhhh...

- Vannak tetoválásaim, látható helyen. Meg kell nyúzni, nincs mese.

- Nagyon szeretem a diákjaimat, megölelhetnek és én meg visszaölelek. Micsoda intim viszony, maga az erkölcsi fertő. FÚÚÚJ!!!

- Viccelődöm, poénkodom folyton és még csúnyán is szoktam beszélni. A kő mellé már akasztás is jár.

- A tananyag nem szent, gyerekeket tanítok és nem tankönyvet. Na neeeee!

- A diákjaim társak, nincs alá- fölé rendeltségi viszony. Az akasztott, kövezett, megnyúzott holttestemet már fel is kellene gyújtani.

- Szoktam alkoholt inni, szeretem is a jó borokat. A bulikban mindig nagyokat táncolok, felszabadultan. Minősíthetetlen viselkedés.

- Ismerkedem nőkkel. Kolostorba vele!!!

- Szenvedélybeteg vagyok, mert dohányzom. (igen, igen, ez tényleg rossz, tudom...)

- oldalt vezetek a Facebookon, ahol embereket nevetettek meg és hirdetem, hogy az iskola egy klassz és vidám hely. Erre a viselkedésre már szavak sincsenek...

- És a legnagyobb bűnöm: EMBER VAGYOK! Nah, jó, ezért már a kövezett, felakasztott, megnyúzott és elégetett testemet el kell ásni, majd kiásni, feléleszteni és újra megölni... :D"

jocoba2

– Milyen gyakran esnek meg veled olyan sztorik, amik érdemesek arra, hogy közzétedd őket az oldalon?

– Valami apróság szinte mindennap történik, legyen akár vicces, akár elgondolkodtató, akár megható élmény. A többségüket rögtön megosztom, de azért ügyelni szoktam arra is, hogy mindig maradjon tartalékban néhány, például az iskolai szünetekre, hogy akkor se legyen üresjárat. Mindent felírok, majd pedig fokozatosan adagolom.

– Mik a legfontosabb értékek számodra tanárként, amelyeket feltétlenül szeretnél továbbadni?

– Az első számú az őszinteség, ezt maradéktalanul elvárom minden diákomtól, ahogy tőlem is mindig számíthatnak rá. A másik pedig egymás maximális elfogadása. Ne ítéljünk elsőre, mindenkit fogadjunk el olyannak, amilyen. Ennek érdekében nagyon sokat is teszünk, nemcsak én személy szerint, de mások is az iskolában. Kölcsönösen szeretni és tisztelni - ez a kulcsa mindennek. Alapelvem továbbá, hogy mindenkinek megtaláljuk azt a területét, amiben a legjobb tud lenni, és ezt próbáljuk minél inkább erősíteni.

Az iskolának szerintem olyan helynek kell lennie, ahol a diák élményeket kap, hiszen a napjának nagy részét ott tölti. Ha nem érik pozitív impulzusok, sokkal kevésbé lesz motivált. Én éppen ezért folyamatosan töröm a fejem, mivel dobhatnám fel az óráimat.

A tananyag adott, ez egy dolog, a körítés viszont nagyon nem mindegy. Minden anyaghoz kitalálok valami csavart, játékot és igyekszem – ahogy az életben is – vidámságot és humort csempészni az óráimba.

jocoba6

– A kollégáid mit szólnak az ismertségedhez?

– Ez érdekes kérdés... (mosolyog) Nyilván örülnek a népszerűségemnek, hiszen ez az iskola jó hírét is viszi, de azért persze szoktam tőlük apró szurkálódásokat kapni, hogy celeb lettem, meg ilyesmi. Egyébként tényleg vicces, hogy a Pesten Hallottamban már annyira ismernek, hogy ha bármilyen diák iskolai történetet posztol tőlem függetlenül, biztos megkérdezi valaki a kommentekben, hogy "Jocó bácsi, ez nem veled történt véletlenül?"

– Volt már olyan, hogy nyilvános helyen felismertek?

– Igen, ezt is főleg az RTL-es szereplés hozta magával. Rögtön utána részt vettünk egy középiskolai börzén, és ott azért elég sok diák megnézett magának, illetve összesúgtak, miután elhaladtak mellettem. Szóval előfordul néha, de igazából nincs ezzel különösebb bajom. Rengeteg üzenetet kapok, igyekszem mindre válaszolni.

Még néhány poszt az oldalról

A kicsik most fogják be kicsit a fülüket, az érzékenyebbektől pedig előre is elnézést kérek!

Az oktatáspolitika újabb megfontolt, átgondolt és szakmai döntése alapján minden iskolának fel kell állítania a P.Ö.CS.-ét. Hát mi jól fel is állítottuk. Röhögünk, de közben sírni szeretnénk... Ha más nem is, de az senkinek nem tűnt fel hogy a Pedagógus Önértékelési Csoport nem a legmegfelelőbb elnevezés?????? :D

***

A megdönthetetlen, megcáfolhatatlan érv, amire nem lehet mit mondani... :)

"- Jocó bácsi, azért felejtettem el készülni, mert napközben japánul tanulok, fejben! Emiatt mindent elfelejtek...

- Hmmmm... Tényleg??? És akkor mondanál valamit japánul?

- Hát, még az elején járok. Nagyon nehéz nyelv!"

És igen, igen, igen. A "megette a kutya a leckét" duma ideje lejárt! :D

***

Az érzés, amikor a diákjaiddal ülsz az iskola előtt, beszélgetsz és jön egy haverjuk, aki lepacsiz veled, hogy "csá haver!": Felbecsülhetetlen! Nem értette, miért szakad mindenki a nevetéstől... :)

Megnyugtató, hogy letagadhatok legalább 10 évet. :D

jocoba3

– Milyen ma tanárnak, pedagógusnak lenni Magyarországon?

– Mindenképp vannak fenntartásaim, úgy történelemtanárként, ahogy emberként is. Azt gondolom, hogy az elmúlt 2-3 évben a béremelésekre hivatkozva próbálják meg lényegében betömni a szánkat. Bármilyen kifogás merül fel, az rá a reakció, hogy mit beszélünk, amikor mennyivel több lett a pénzünk. Közben folyamatosan korlátozzák a jogainkat, elég csak a tankönyvválasztást, vagy a már említett etikai kódexet megnézni. Holott én azoknak az előírásoknak nagyjából semmiben nem felelek meg, tehát akkor ezt alapul véve nyilván nem lehetek jó tanár. Kevés ennél abszurdabb dolgot tudok elképzelni.

Egyébként a posztom után pár nappal elküldtek nekem egy 1800-as évekbeli újságcikket, amiben egy 40 év után leköszönő pedagógus írta meg a szakmáról alkotott véleményét. Gyakorlatilag ugyanolyan vaskalapos szigorral, mint amit a mostani tervezet is előírna. Tehát

"
eltelt 160 év, de ma ugyanott tartunk: éljen a tekintélyelvű kapcsolat, távolítsuk el minél inkább az oktatókat a diákoktól. Ennél elhibázottabb döntést szerintem nem lehetne hozni.

Reménykedjünk benne, hogy a végleges verzión még finomítani fognak – szerencsére vannak is erre mutató jelek.

– Mennyire tartod fontosnak, hogy ezekben az aktuálpolitikai témákban is véleményt alkoss?

– Alapvetően nem szeretek politizálni. Aki megnézi a pedagógiai változásokról szóló posztokat az oldalamon, azt láthatja, hogy ezeket is mindig igyekszem a humoros, ironikus oldalukról megfogni. Legyen szó akár a mindennapos énekórák tervezetéről, akár a szintén nagy nyilvánosságot kapott Pedagógus Önértékelési Csoportokról, amit az elég szerencsétlen mozaikszó miatt gyorsan át is neveztek.

jocoba7

"Hogy mikre rá nem vesznek... :)"

– Összességében meg vagy elégedve a szakmáddal?

– Abszolút. Azt gondolom, hogy leginkább a tanárok társadalmi megbecsülésén kellene javítani. Ha egy pedagógus nyilvánosan felszólal, vagy tüntetéseket szervez, valahogy mindig azt hozzák ki belőle, hogy a pénz miatt teszi. Holott az elmúlt három évből nem emlékszem olyan megmozdulásra, aminek ez állt volna a hátterében.

Maximum a segítő dolgozók (például iskolatitkárok) fizetésemeléséért emeltük fel a hangunkat, hiszen nevetséges, hogy sokszor több évtizedes munkaviszony után is minimálbért visznek haza, pedig nélkülük szó szerint megállna az élet az iskolákban.

A gyereket érintő hátrányos változtatások – lásd tankönyvkorlátozás – miatt ugyancsak utcára kell menni. A saját pénzem miatt viszont én nem tüntetnék soha.

(Jocó bácsi a 11773487-05603426-00000000 bankszámlaszámra várja a kirándulásra vonatkozó felajánlásokat. Mint írja: a kicsi segítség is segítség,)

Ha tetszett az interjú, oszd meg!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SIKERSZTORIK
A Rovatból
„Két napon át nem találták a szelvényt a lakásban” – sofőrként dolgozik az első magyar lottónyertes unokája
Gáborban csak nagymamája halálakor tudatosult, hogy híres család tagja: felmenője igazi híresség volt az ötvenes években. Miután nyertek, napokig keresték a lottószelvényt a lakásban.

Link másolása

Ring Sándorné vitte el a hazai lottójátékok történelmének első főnyereményét 1957-ben. Az asszony a 6. játékhéten játszotta meg négy gyermeke életkorának számát, ötödikként pedig a saját életkorát húzta be. Misi 23, Marica 26, Sanyi 33, Laci 37, ő maga pedig 66 éves volt. Pár nap múlva éppen ez az öt szám volt a nyerő, Ring néninek 855 ezer forint ütötte a markát. Érdemes tudni, hogy

az akkori az átlagkereset 1442 forint volt, mai értékre átszámolva pedig 146 millió forintot érne ez a nyeremény.

„Édesapám volt a legfiatalabb, ő nem is kapott olyan sokat a nyereményből. A nagyi elég szigorú asszony volt, poroszosan nevelte a gyerekeit és velünk is így viselkedett. Festményekbe, műtárgyakba fektette a pénzt, emlékszem, hogy édesapám is kapott egy nagy képet, de nagy gazdagság nem köszöntött ránk” – mesélte Gábor a Blikknek.

Nagy volt az izgalom a sorsolás után, ugyanis két napon át nem találták meg a szelvényt a lakásban.

Végül egy kabátzsebből került elő az értékes papírdarab. Ring Sándorné akkoriban azt nyilatkozta, hogy egyelőre takarékba teszi a pénzt. Később ugyan próbált okosan gazdálkodni az összeggel, de gyermekei nehezen tudták kezelni a hirtelen jött gazdagságot.

Gábornak ha pénz nem is jutott, a lottózás szeretete azért megmaradt. Ő is mindig ugyanazokkal a számokkal játszik, bízva abban, hogy egyszer rámosolyog a szerencse.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SIKERSZTORIK
A Rovatból
„A minőségi csokoládéhoz elég három alapanyag” – Gyöngyvér a világ legjobb ültetvényein leste el a kakaóbab feldolgozásának trükkjeit
Hobbinak indult Sára-Gulyás Gyöngyvérnél a csokikészítés, azóta viszont csak ebből él. Extrém bonbonjaival világversenyeken szerzett érmei neki csak a hitelességhez kellettek, és igazán a csokikészítő workshopok éltetik.
Tóth Noémi - szmo.hu
2024. február 17.


Link másolása

– Mikor és miért kezdtél komolyabban foglalkozni a csokoládékészítéssel?

– 2011-ben kezdődött ez a történet, amikor karácsonyra készítettem a rokonoknak és barátoknak kézműves csokoládékat, majd szájhagyomány útján elkezdtek az ismerősök ismerősei is rendelni tőlem. Pár hónappal később már annyi rendelésem volt, hogy egyik napról a másikra eldöntöttem, hogy ebbe komolyan belevágok, felmondtam az akkori munkahelyemen és pont annyi félretett pénzem volt, amennyiből el tudtam kezdeni. Ráadásul akkoriban ment férjhez a húgom, akinek a szobája megüresedett, úgyhogy mondtam a szüleimnek, hogy mit szólnának, ha műhely lenne belőle, és szerencsére ők megengedték, sőt, támogatták is az ötletemet. Így lett a hobbiból megélhetés a csokoládékészítés. Mindig érdekelt a csokoládé, bár tinikoromban inkább a fogyasztása, hiszen hazafelé a suliból mindig vettem egy táblával, és egy álomképként bennem is volt, hogy de jó lenne ezzel foglalkozni, de amikor szakmát kellett választani, eszembe se jutott, hogy ezt is választhatnám. Viszont olyan papírokat szereztem, amelyek jó kiindulópontként szolgáltak ehhez, hiszen az egyik az idegenforgalom-szállodamenedzsment volt, amivel bármilyen vendéglátóhelyet nyithatok, a másik pedig egy szakácssuli.

– Mitől jó egy csokoládé?

– Minél kevesebb az összetevő, annál jobb. Ami kell bele, az kakaómassza, kakaóvaj és nádcukor vagy más édesítés, illetve tejcsoki esetén plusz tejpor. Ezen túl nagy mértékben meghatározza egy csoki minőségét, hogy milyen fajtájú kakaóbabból készült. Rengeteg típus van az ízesebb-aromásabbtól a kevésbé karakteres, semlegesebb változatokig, és az sem mindegy, hogy hol termesztették azokat. Általánosságban elmondható, hogy Latin-Amerikából származik a legjobb minőség (pl. Mexikó, Karib-térség, Costa Rica, Kolumbia, Peru), és a Criollo típus a legjobb kakaóbab. A fairtrade jelölés is fontos, hogy fenntartható gazdaságból származzon, és tisztességesen megfizessék a farmereket. A jó minőségű csokik csomagolásán ezeket az információkat – azaz a termőterületet, a kakaóbab típusát, sőt, néha még azt is, hogy hány órán át és hány fokon pörkölték – mind fel is tüntetik.

– Úgy látom a falon lévő vidám fotókból, hogy sok helyen voltál már a világban, ahol foglalkoznak kakaóbabbal: hol milyen tudással gazdagodtál?

– Az első ültetvény, ahol jártam, 2016-ban Vietnamban volt, és itt találkoztam azzal, hogy milyen lépésekből áll a kakaó feldolgozása. Persze már hallottam róla sokat, de ott láttam először, ahogy fermentálják, szárítják, őrlik vagy éppen préselik ki belőle a kakaóvajat – és ott kóstoltam először nyers kakaóbabot is. Hatalmas nagy tudást azért nem itt szereztem a témában, viszont első találkozásnak szuper volt.

A Karib-térségben jártam utána jópár szigeten és ültevényen, de a legkedvesebb élményem Martinique szigetén volt, ahol a szállásadónk kakaóval foglalkozott, és a dzsungelben lakott, ahol minden megtermett nála a kakaóbabtól a kókuszon át a papayáig, és a saját portáján készítette el a csokoládéit. Ő részletesen elmagyarázta a dolgokat, és itatott velem egy kakaóbab gyümölcséből készített, erjesztett alkoholt is, amely finom, licsis-citrusos aromájú volt. Mivel ő meg azt nem tudta, hogyan kell bonbont és trüffelt készíteni, arra meg én tanítottam meg, szintén helyben termett alapanyagokból.

Guadeloupe szigetén is rengeteget tanultam egy férfitól, aki workshopot tartott a csokoládékészítés folyamatairól, például a pörkölésről és őrölésről, saját tábla csokit is készítettünk, és megkóstoltatott minket autentikus kakaóitalokkal is. Tőle rengeteget tanultam, ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy itthon is meg lehetne csinálni egy ilyen tanfolyamot.

Santa Lucia szigetén pedig többek között teljesült egy álmom, hiszen megszállhattam a Hotel Chocolatban, ahol az étterem minden ételében van valamilyen módon csokoládé, és valami isteniek azok a kombinációk – illetve természetesen itt is volt workshop arról, hogyan kell a nulláról elkészíteni a csokoládét. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy eljuthattam ezekre a helyekre!

– És végül meg is valósítottad a csokoládékészítő tanfolyamokat itthon, Lady Lavender néven! Mi inspirált még ebben az utazáson felül, és milyen az összetétele a csoportjaidnak?

– Ez úgy jött, hogy jártam tánciskolába, és ott megismertem egy gourmet házaspárt, és egyszer megkérdezték, hogy eljöhetnek-e megnézni, hogyan készítem a csokoládéimat. Úgyhogy nekik tartottam meg életem első tanfolyamát, de nem azért csináltam, hogy hasznom legyen belőle, csak poénból, azért az alapanyagárat persze odaadták. Amikor a csokoládéjukat bevitték a munkahelyükre, a férj egy olyan cégnél volt, ahol több ezer ember dolgozik, és ott szájról-szájra terjedt, hogy létezik ilyen tanfolyam, és erre lehet jönni. Onnantól hetente jött egy négyfős csoport onnan, én meg közben rájöttem, hogy mennyire szeretem ezt csinálni, és jó látni a lelkesedésüket, hogy nahát, mennyire finom és szép már elsőre is a végeredmény. Nem magamtól találtam tehát ki, hanem az igények alapján alakult így, hogy ez érdekli az embereket: mostanra már a vállalkozásom harmadát teszi ki a nagyjából a tanfolyamok tartása. Nem csak az óbudai műhelyben tartom őket, hanem országosan is kitelepülünk, ha van megkeresés.

Ami a csoportok összetételét illeti, a feltételezéssel ellentétben nem csak csajok jönnek, sok a fiú is, akik általában a párjuknak készítenek valamit. Sokszor nekik még jobb érzékük is van az ízekhez, örömmel díszítgetnek és néha tovább is maradnak, mint a lányok, de persze 75-80%-ban azért valóban nők vesznek részt, és sok a gyerek is. Szóval 10-70 éves korig vegyes az összetétel.

– Melyek a legérdekesebb ízű csokoládék, amelyeket valaha készítettél és kóstoltál?

– Sok érdekes ízesítést készítettem már, mert régen meg voltam róla győződve, hogy csak olyat akarok készíteni, amit más nem. Ezért elkezdtem egyből meghökkentő párosításokat kitalálni sajtokkal, és a gorgonzolással több elismerést is begyűjtöttem. De szeretek különféle gombákkal is dolgozni, abból az egyik legizgalmasabb az volt, amikor karamellizált hagymára dobtam pöfeteg gombát és fehércsokival párosítottam, de medvehagymás és zöldségpárlatos kreációkat is megálmodtam. Húsokkal is dolgoztam már, azaz libamájas, vadpástétomos, füstölt kolbászos és baconös variációkkal. Virágos kombinációkat is kipróbáltam egyébként, szóval az a rövidebb lista, hogy milyen csokit nem készítettem még.

Ezeket az extrém ízeket csak a legbevállalósabbak szokták megkóstolni, ebből nem lehetne megélni, de fesztiválon a vagány látogatók szerették ezeket, csak ugye ők nem akartak ezekből húszat hazavinni. De a vásározást már abbahagytam, a céges partnerek meg biztosra mennek, és nem akarnak megosztó ízeket rendelni, úgyhogy most már kevésbé ez az irányvonal nálam.

A legizgalmasabb csokoládé, amit valaha kóstoltam, az egy vietnami úton a pho leveses csoki azzal az egyedi fűszerezéssel: igazán emlékezetes és finom volt! Egyébként szeretem tesztelgetni a konkurenciát, és ahogy járok a világ minden táján, sok érdekességgel találkozom.

– Milyen elismeréseket gyűjtöttél be eddig a csokikészítő szakmában, és milyen céljaid vannak még?

– Nem neveztem sok termékemet, és csak 2-3 évig vettem részt aktívan versenyeken, amelyeken meglepő módon nagy arányban szereztem érmeket, főleg bonbonokkal (Great Taste 2016 egy csillag gorgonzola bonbon és két csillag pipadohányos bonbon; Academy of Chocolate 2016 masala chai tejcsokoládé; International Chocolate Awards bronz 2016 gorgonzola bonbon és sajmeggy pálinka-zöldbors bonbon, illetve ezüst 2017 zölddiólikőrös bonbon; Az év pálinkás bonbonja két db bronz 2023 vadcseresznye bonbon és sajmeggy pálinka bonbon).

De nem vagyok alapvetően versengő típus, csak érdekelt, hogy világszinten hol tartanak a csokoládéim. Szerintem ez inkább hiteleséget ad, ha már tanítom, hogy lássák, akik jönnek hozzám, hogy van mögöttem tudás. De nem tervezek a jövőben versenyekre járni, és nem is a gyártásban látom a jövőmet, hanem inkább a rendezvényekben és a tanfolyamokban: emberekkel szívesebben foglalkozom.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SIKERSZTORIK
A Rovatból
Szinte csoda: közel 30 év után találták meg a Forma-1-es versenyző ellopott Ferrariját
Mint kiderült, Gerhard Berger 1995-ben eltűnt autója Japánba került, majd onnan Nagy-Britanniába, ahol most találta meg a Scotland Yard.

Link másolása

Londonban találták meg Gerhard Berger volt Forma-1-es autóversenyző csaknem 29 éve ellopott Ferrariját.

Az osztrák expilóta Ferrari F512M típusú személyautóját 1995 áprilisában, a San Marino-i Nagydíj első időmérő edzése után lopták el ismeretlen tettesek Berger imolai szállodájának parkolójából, a Ferrari-istálló akkori másik versenyzője, Jean Alesi ugyancsak Ferrari típusú autójával együtt.

A Scotland Yard hétfőn bejelentette, hogy Berger Ferrariját az autókhoz kapcsolódó szervezett bűnözéssel foglalkozó ügyosztálya 29 évvel az eset után Nagy-Britanniában megtalálta.

A beszámoló szerint a londoni rendőrség januárban értesítést kapott a Ferrari autógyártól arról, hogy egy amerikai vásárló tavaly egy brit közvetítő révén kívánt megvásárolni egy Ferrari személyautót, ám a cég vizsgálatai kiderítették, hogy lopott kocsiról van szó.

A Scotland Yard ilyen ügyekre szakosodott részlege kiterjedt vizsgálatot indított, amelyből kiderült, hogy Berger ellopott autójáról van szó. Az ügyosztály kiderítette azt is, hogy a kocsit a 29 évvel ezelőtti lopás után nem sokkal Japánba szállítottak, és onnan érkezett 2023 végén Nagy-Britanniába.

Az ügyosztály négynapi vizsgálattal feltárta a kocsi múltját, és a Scotland Yard ezután lefoglalta a járművet, megakadályozva elszállítását Nagy-Britanniából – áll a londoni rendőrség hétfői beszámolójában.

A vizsgálatot vezető nyomozó, Mike Pilbeam közölte: szakértői becslések szerint a kocsi értéke megközelíti a 350 ezer fontot (162 millió forint).

Pilbeam közölte azt is, hogy Alesi ellopott Ferrarija továbbra sem került elő.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SIKERSZTORIK
A Rovatból
TikTok-videókban mutatja be Balázs, hogyan varázsoltak át egy romos parasztházat álmaik otthonává
Teljesen laikusként, szinte nulláról kellett felújítaniuk az etyeki házat, a három évig tartó munkát részletesen dokumentálták. A videókban szó esik sitthordásról, flexelésről, de még az építkezési alkoholizmusról is.
Láng Dávid - szmo.hu
2024. február 18.


Link másolása

Vidékre Házasodtunk címmel október elején indult Tarnóczi Balázs TikTok-csatornája, amelyen elmeséli, milyen kihívásokkal kellett szembenéznie friss házasként és apukaként egy házfelújítás levezénylése során. Arról beszélgettünk, mennyire tette próbára a projekt a kapcsolatukat a feleségével, előfordult-e, hogy besokalltak, és hogyan érintette őket az építőanyagok óriási áremelkedése.

– Sokan a gondolatától is fáznak annak, hogy felújítandó ingatlant vásároljanak. Számotokra mi szólt mellette?

– Épp nemrég készült egy kétrészes videóm arról, milyen előnyei vannak a romos, vagy legalábbis erősen felújítandó állapotú házaknak. A leglényegesebb szempont az ár, jóval olcsóbban meg lehet venni, mint egy kulcsrakész ingatlant. Emellett egy látszólag felújított ház is rejthet csapdákat: lehet, hogy amikor megveszi az ember, tök jónak tűnik, de pár hónap múlva mondjuk kiderül, hogy azért húztak fel gipszkarton falat, mert mögötte durván penészedik a valódi fal. Ilyenkor nincs más lehetőség, mint visszabontani az egészet, akkor pedig máris ugyanott tartunk.

Ha a problémák előre láthatóak, az összességében sokkal ideálisabb helyzet, mint amikor ránézésre minden rendben, majd szép lassan kiderül, hogy valójában nagyon nem.

– Ha a fő indokotok az ár volt, akkor valójában kényszerből döntöttetek így, és mondjuk háromszor-négyszer annyi pénz birtokában inkább maradtatok volna Budapest belvárosában?

– Biztos, hogy nem. Én Salgótarjánban nőttem fel, aztán 12 évet éltem Budapesten, egyetemistaként és közvetlenül utána még kiélvezve ennek minden előnyét. Alapítottam stand up comedy társulatot, játszottam kilenc zenekarban, és még sorolhatnám. De ahogy elcsitultak bennem a kozmopolita ingerek, valahogy sokkal inkább a természetközeliség és a nyugalom kezdett vonzani.

Egyértelmű volt, hogy Budapestről el kell jönnünk, viszont a munkáim miatt valamennyire azért közel kellett maradnunk hozzá. Így végül a mindössze félórányira lévő Etyekre esett a választásunk. Egyéb szempontok is szóltak mellette, arról szintén készítettem egy videót, hogy mit érdemes mérlegelni, amikor az ember lakóhelyet választ.

– Mekkora személyes jelenlétet igényel egy ilyen projekt? Tudtatok-e dolgozni mellette?

– Amikor elkezdtük, hétvégente jártunk ki, már csak azért is, mert akkoriban olyan munkahelyem volt, ami állandó városi jelenlétet igényelt. Viszont apósom a távollétünkben is egyengette a dolgokat. Négy és fél hónapunk volt arra, hogy befejezzük az első szobát és a fürdőszobát, mivel addig tartott at albérleti szerződésünk, amit csak nagyon előnytelen feltételekkel tudtunk volna meghosszabbítani. Emiatt az első 4 hónap, 2020 decemberétől 2021 áprilisáig rettentően feszített tempóban zajlott.

Ráadásul ez pont a karantén idejére esett, ami abból a szempontból jó volt, hogy nem is vágyakoztunk elmenetelre, hiszen lehetőségünk se lett volna rá. Emiatt az összes szabadidőnket ebbe öltük. Az áprilisi beköltözést követően pedig már hétköznapokon is tudtunk haladni.

A munkám addigra jórészt otthonról végezhetővé vált, szóval két feladat között „pihenésként” nem megittam egy teát, hanem mondjuk elhordtam pár vödör sittet, kiástam egy négyzetmétert a terasz előkészítéséhez, esetleg leszedtem pár kiló mészkövet a disznóólról, hogy szét tudjuk bontani.

Amiatt is sietnünk kellett, mert augusztusban összeházasodtunk, és az esküvőnk után már itt nálunk szerettünk volna egy összejövetelt tartani, tehát addigra vendégfogadásra alkalmas állapotba kellett hozni a helyet. Nem egyszer fordult elő, hogy felkeltünk egy órával hamarabb hajnalban, hogy felvihessünk még egy réteg meszet valamelyik szobára, mert akkor az napközben tud száradni, és este mehet rá egy újabb réteg.

– Volt olyan, hogy besokalltatok?

– Inkább a feleségemnek volt olyan érzése néha, hogy jó volna szünetet tartani, elmenni kirándulni, vagy bárhogyan kikapcsolódni. De annyira hajtott bennünket a határidő és az előre lefektetett ütemterv, hogy nem éreztem szükségét a pihenésnek. Ez konfliktusokhoz is vezetett köztünk, úgyhogy meg kellett tanulnom kikapcsolni. Ahhoz képest, hogy ez a fajta munkavégzés addig totálisan távol állt tőlem, egy egészen új dimenzióját ismertem meg a flow érzésnek.

– Hárman csináltátok az egészet az apósoddal, senki mást nem vontatok be?

– Kezdetben még próbálkoztunk barátok elhívásával, hogy egyfajta közösségi élményt nyújtva őket is részesévé tegyük a történetnek, de ez nem mindig sült el jól. Ment rá emberi kapcsolatunk arra, hogy aki segíteni jött, nem tudta felvenni azt a tempót, amihez mi hozzáedződtünk a hónapok során.

Ilyenkor egy idő után óhatatlanul fellép egy olyan rossz érzés, hogy „mégse voltam jó segítség”, és ha sikerélmény helyett ezzel tér haza az adott barát, az sajnos súrlódáshoz vezethet. Egyébként készült arról a témáról is egy videóm, hogyan lehet elkerülni az ilyesmit.

Volt egy egyszemélyes kőműves segítségünk is egy idős mester bácsi személyében, aki például a vakolást és az ablakok cseréjét végezte, közben pedig folyamatosan tanított bennünket. Rengeteget köszönhetünk neki, de mivel korlátozottak voltak az anyagi lehetőségeink, csak időnként bíztuk meg őt. És persze ott voltak szüleim is, akik amikor tudtak, bekapcsolódtak az aktuális folyamatokba, de Salgótarjánból nekik ez bonyolultabb volt azért, úgyhogy távmunkában végezhető feladatokat vittek, mint például a 100 éves tálaló szekrényünk kipofozása.

– A kapcsolatotokat mennyire tette próbára a projekt?

– Próbára tette, de kiállta a próbát. Amikor tavaly nyáron, a terhessége hetedik hónapjában nekiláttam a pince felújításának, és egy héten keresztül napi 12 órát ott töltöttem a pincében, amit ő akkor megközelíteni se tudott, érthető módon nem volt boldog. De fantasztikus megbocsátó- és megértőkészsége van, szóval ezen és a hasonló helyzetekben szerencsére túl tudtunk lendülni.

– Az építőanyagok ára óriásit nőtt az elmúlt pár évben. Ezt ti mennyire éreztétek meg?

– Abszolút mértékig. Épp most tervezek egy videót arról, mikor érdemes anyagot venni az építkezéshez, a válasz erre nagyon röviden annyi, hogy amint pénze van az embernek. Attól jobb ajánlatot ugyanis, amit ma kap, később biztos nem fog kapni, valószínűleg már másnap se. Rosszabbat viszont annál inkább kaphat. Az építkezés három éve alatt a faanyagtól a cementen át a sóderig mindennek az ára hatalmasat drágult.

@videkrehazasodtunk Első meglepetések a felújítában Pt.1 #vidékreházasodtunk #költözzvidékre #vidékiélet #vidék #etyek #csináldmagad #diy #diyproject #felújítás #házfelújítás #házasélet #házépítés #házilag #hajópadló #homok #építkezünk #építkezés #parketta #vizesedés #falak #fal #tippek #tippeknektek #tippekneked #fyp #tippektrükkök #mész #mészkő #festék ♬ eredeti hang - VidekreHazasodtunk

– Milyen váratlan akadályok merültek még fel?

– Rögtön az építkezés elején volt egy olyan bakim, hogy meg kellett néznem, milyen mélyen van a ház alapja. Soha nem csináltam előtte ilyet, szóval bementem a szoba közepére és ott kezdtem el ásni. Már egy egész nagy kupacot kiástam, amikor bejött a feleségem, majd nevetve közölte, hogy az alapot a fal mellett kell megnézni, nem a szoba közepén. Hasonló, a szaktudás hiányából fakadó felesleges feladatvégzések több alkalommal adódtak, de a ház állapota is okozott meglepetéseket.

– Hogy jött a TikTok-csatorna ötlete, ki a célközönség?

– Magával a csatornával többféle célom is volt. A fő szempont mindenképpen az oktatás, hiszen én pusztán gyakorlat útján el tudtam jutni a teljesen laikus szintről egy olyan fokra, amikor már magabiztosnak mondhatom magam az építkezéssel összefüggő kérdésekben. Szerettem volna a megszerzett tudást minél többeknek átadni, hiszen ha a munka elején is rendelkeztem volna vele, biztosan rengeteget tudtunk volna spórolni. Egyben azt a nézetet is népszerűsítem, hogy nyugodtan vágjunk bele olyan dolgokba, amelyekhez látszólag egyáltalán nem értünk, mert minden tanulható.

A harmadik szempont pedig, hogy teljesen beleszerettem a vidéki életbe, ami egykori városiként komoly tanulási folyamat volt. Ennek része például, hogy igen, itt előfordul, hogy hétvégén is kaszálnak az emberek a telkükön, de valamikor le kell vágniuk a füvet, és mivel hétköznap dolgoznak, máskor nem tudják. Empatikusnak kell lenni mások felé. Az is teljesen természetes dolog, hogy az út közepén sétálnak az emberek, mert itt nincs járda, városiként viszont ez is nagyon furcsa lehet.

Rengeteg olyan vidékre települő van, aki pontosan azt a városi kultúrát hozza magával, amit hátra akart hagyni. Szerintem ha szórakoztató formában mutatjuk be az itteni tipikus élethelyzeteket, az nekik is segít az átállásban. Most már 53 videó közül lehet válogatni, emellett a YouTube-csatornán elindítottam egy podcast-sorozatot is, amelyben a miénkhez hasonló történeteket mutatok be olyan emberekkel beszélgetve, akik városból költöztek vidékre.

@videkrehazasodtunk Miket kell elfogadj vidéken? 3: Ne flexelj! #vidékreházasodtunk #vidék #vidékiélet #vidékiéletszépségei #vidékvagyváros #vidéki #közösség #tanács #tanácsadás #tanácsok #gondoldújra #tipp #tippek #tippeknektek #tippekneked #tippektrükkök #flex #flexelés #társadalom #társadalomkritika #fy #fyp #foryou #foryourpage #ingyen #jótékonyság #felajánlás #szerénység #bmw #porsche #maserati #balenciaga ♬ eredeti hang - VidekreHazasodtunk

– A ház már teljesen készen van, vagy akad még feladat?

– Egy ház soha nem lesz kész… (nevet) Egyelőre ami látható feladat, az a falak külső lemeszelése, ugyanakkor a gyerekünknek a cseresznyefára elképzelt lombháztól kezdve az udvarban kialakítandó járófelületig folyamatosan jutnak eszünkbe olyan dolgokat, amiket meg lehetne valósítani, és ami persze tartalmat is biztosítana a csatornára. Egyelőre még visszamenőleg dolgozom fel az elmúlt 3 év eseményeit, de miután azzal végeztem, jöhetnek az újabb témák.


Link másolása
KÖVESS MINKET: