News here
hirdetés

SIKERSZTORIK
A Rovatból
hirdetés

A magyar Celeste Barber: „Ha te rendben vagy magaddal, akkor a paródia megtisztelő”

Vanya Timi olyasmire vállalkozott, amire Magyarországon még senki: hírességek fotóit felhasználva parodisztikus öniróniával megnevettetni a népet.

Link másolása

hirdetés

Van, aki anyukaként, van, aki a Turay Ida színház színésznőjeként, van, aki parodistaként ismeri Vanya Timit – és egy kicsit mindannyiuknak igaza van. Hiszen a színészkedést egy ideig parkolópályára téve kezdte nevelni a gyerekeit, ami egy újabb „hobbit” indított el, a @vanyatimiofisol Instagram-oldalt. Timi most szerepekről, kiteljesedésről, az anyaság közel sem tökéletes oldaláról és persze az „ofisöl”-posztok készüléséről mesélt.

– Az Instagram biódban azt írod: „Ez az oldal azért jött létre, hogy röhögjünk”. Tényleg csak ennyi volt ezzel a célod?

– Semmilyen konkrét elhatározás nem volt ebben, annyi történt, hogy pandémia lett. Nekem a férjem is színházban dolgozott, akivel lett két kisfiunk. Amikor ők abba a korba értek, hogy épp visszamentem volna a gyes után dolgozni, egyszer csak beütött ez a dolog, és még inkább beragadtunk otthonra. Így a kreatív energiák bennem ragadtak, iszonyatos feszültség volt bennem, az egész egy mélyrepülés volt. Egyébként sem éreztem magamat éppen sikeres színésznek, aztán anyuka is lettem, és nem tudtam csinálni a munkámat, nem éreztem azt, hogy a helyemen vagyok. Ekkor éreztem azt, hogy kell valami.

– Ez lett a @vanyatimiofisol oldal?

– Igen. A legjobb barátnőm Lékai-Kiss Ramóna, akivel együtt találtunk rá Celeste Barber Instagramjára, és aki azt mondta, hogy ezt nekem kellene csinálnom Magyarországon, mert hozzám nagyon illene ez a női bohóc karakter. És végül is igaz, hiszen én vállalom a fejem smink nélkül, karikás szemmel, kócosan, ezzel nekem sosem volt bajom. Ez volt az alapgondolat. De persze az is bennem volt, hogy indítsuk el, mutassuk meg, hogy ilyet is tudok, aztán majd lesz valami.

hirdetés

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Vanya Timi (@vanyatimiofisol) által megosztott bejegyzés

– Mikor született meg az első „ofisöl”-fotó?

– Amikor a nagyfiam megszületett, teljesen idegbeteg zombiban nyomtuk a férjemmel. „Hozd a vizet-miért sír-üvölt-jézusom-biztos fáj neki valami-hívd a mentőt...” Tehát teljes elmebetegség volt, amitől a gyerek még inkább üvöltött. Itt nekem volt egy kis depresszióm is, feszült voltam, sokat sírtam, amitől pedig a gyerek megint csak jobban üvöltött. Az egész egy ördögi kör volt. Aztán egyszer éppen fogtam Bencét, elaludt az ölemben. Épp becsatoltam a szoptatós melltartót, nem fürödtem már vagy két napja, nyilván lebüfögött pólóban voltam, akkor már vagy négy hónapja nem aludtunk. Én pedig tekergettem a telefonom, és láttam azokat, akik velem egy időben szültek. Olyan posztokat tettek közzé, hogy mennyire csodálatosan eggyé vált már a család, meg hogy hogy átalusszák az éjszakát, mindezt tökéletes sminkben, ondolált hajjal.

És ezzel nincs semmi baj, csak az jutott eszembe, hogy én mit cseszek el?

Ekkor gondoltam először arra, hogy na, ezt a két képet kellene egymás mellé tenni. És tényleg nincs baj a szépen beállított fotókkal, hiszen nők vagyunk, ezt is szeretjük, én is szeretek csinos lenni. De emellett igenis vállalom, hogy nemcsak ez van egy nő életében, és meg is mutatom.

– Gondolom, akkor egyébként sem arra volt szükséged, hogy ezt lásd.

– Igen, ez még az önbizalmon is rúg egyet, ha már eleve rottyon vagy. Tehát tud ennek káros üzenete is lenni, de közben pedig lehet, hogy valakinél tényleg ez van. Tényleg tudja ondolált hajjal, szép sminkben vinni a gyereket az oviba – én örülök, ha reggel tiszta farmert húzok fel. Nálunk a reggelek is olyanok, mint a Bábel tornya egyik estéje, mégiscsak két fiam van.

– Épp emiatt szerintem biztosan sokat segítesz másoknak, akik ugyanígy vannak ezzel, mint te.

– Abszolút, sőt, már lassan 34 ezren vagyunk az Instagramon, köztük rengeteg anyuka, akik nagyon szép sztorikat írnak le. Volt, aki arról írt, hogy kisimítottam a megromlott kapcsolatát, mert esténként leültek ofisöl-videókat nézni, és újra összejöttek. Tehát teljesen szürreális az egész.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Vanya Timi (@vanyatimiofisol) által megosztott bejegyzés

– Volt egyáltalán negatív visszajelzés?

– Igazából még negatív komment sem érkezett. Olyan volt már, hogy valaki azt írta, hogy „ez a csaj nem olyan jó, mint a Celeste Barber”. De szerintem ez nem negatív komment. És emellett meg annyira sok a szeretet meg a pozitivitás.

– Szerinted minek köszönhető, hogy ilyen pozitívan állnak ehhez?

– Azt hiszem, azért, mert nincsen az egészben semmilyen görcs. El szoktam mondani, hogy bennem alapvetően van egy nagy adag megfelelési kényszer, hogy mindent nagyon jól csináljak, mindenkinek nagyon jó legyen minden. Ebben viszont nem volt ilyesmi. Nem azért kezdtem el, hogy legyenek visszajelzések, hogy bírálja el valaki, mint mondjuk egy szerep esetében.

– Ami szerintem különösen meglepő, hogy még a magyar hírességek – akiknek a fotóját épp kifigurázod egy posztban –, is imádják. Pedig azért valljuk be, a legtöbben itthon nem arról híresek, hogy szeretnek magukon nevetni.

– Én bízom abban, hogy ez azért van így, mert szeretetteljes az attitűdöm, és én hiszek az energiákban. Egyébként mindig szoktam nekik írni, amikor fel szeretném használni a képüket. Ilyenkor leírom, hogy van egy ilyen oldal, amihez szeretném kölcsönkérni a fotójukat, és hogy ez alapvetően paródia, de nem a bántás a lényege, hiszen elsősorban magamat figurázom ki.

Nyilvánvaló, hogy nekem is ki kell lépnem a komfortzónámból ahhoz, hogy egy nagyibugyiban fussak az utcán a kocsi után.

Szerintem emiatt működik ez, és emiatt állnak hozzá pozitívan. Eddig nem is volt olyan, aki nem engedte, hogy használjam a képét – olyan akadt, aki nem válaszolt, de egy 600 ezres oldal esetén ez nem meglepő. Épp ellenkezőleg, szerintem épp azért lettünk ennyien, mert a hírességek elkezdték megosztani ezeket a képeket. Mert egyébként a paródia is lehet bántás, de ha te rendben vagy magaddal, akkor a paródia megtisztelő, hiszen ezt csak olyan emberrel lehet megcsinálni, aki valamilyen, aki forma.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Vanya Timi (@vanyatimiofisol) által megosztott bejegyzés

– Mi alapján választasz ki egy-egy alapanyagot?

– Amiről rögtön van egy gondolatom, ahogy görgetem az Instagramot, mostanra egy kicsit rá is állt az agyam. Ha látok egy fotót, rögtön azt is látom, hogy én hogyan csinálnám azt meg a kertben, a kanapén, a bevásárlóközpontban... Egyébként nem nagyon gondolkodom rajta, olyan sincs, hogy szándékosan keresnék.

– Milyen a hangulat, amikor ezek a posztok készülnek? Azt látom, hogy a családod be szokott segíteni.

– Szuper, általában rommá röhögjük magunkat. Néha a férjem elkezd instruálni, de ott mindig leállítom, mert instruálnak engem eleget a színházban. Egyébként Gergő nagyon sokat segít, abban is segített, hogy ne görcsöljek rá. Az elején, amikor 0-ról hirtelen kétezren lettünk, aztán rohamosan nőni kezdett az oldal, akkor elkezdtem görcsölni. Elgondolkodtam, hogy ez elég vicces lesz? Elég jó lesz? Ekkor már voltunk 8-10 ezren, és azon agyaltam, hogy mi lesz, ha kikövetnek. Mert én egy ilyen elmebeteg érzelemgombóc vagyok, Gergő az, aki reálisabb. És akkor megnyugtatott, hogy ami eddig nekem vicces volt, és működött, az ezután is fog. Nagy nehezen sikerült lerakni ezt a csomagot, és most már nem foglalkozom ezzel, hiszen lett egy kis karrierje ennek a sztorinak, ami biztonságot ad.

– Végül is, erre vágyik mindenki...

– Igen, már nagyon vártam a visszajelzésre, a szeretetre, a sikerélményre. Húsz éve vagyok színész és nem tartozom az élmezőnybe, de valahogy mégis azt gondoltam, hogy egyszer lesz olyan, hogy én is kaphatok valamilyen elismerést. Fura, hogy az ofisöl kellett hozzá, de sok minden változott emiatt az életemben. Megismernek az emberek, kíváncsiak, megszólalhatok különböző platformokon, műsorokban, interjúkban vehetek részt. Eddig ez nem volt az életem része.

– Akkor tulajdonképpen ez hozta el számodra azt, amit eddig a színház nem tudott?

– Abszolút. Én mindig az a lány voltam, akire azt mondták, hogy hú, de ismerős vagy, de nem tudjuk, honnan. Nyilván sok sorozatban szerepeltem, meg aki színházba jár, az is ismerhet. De azért soha nem volt az, ami most, most ez a két dolog segíti egymást. Örülök, hogy van egy bázisom, ami a színház, és hogy emellett van egy plusz kreatív tevénkenységem.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Vanya Timi (@vanyatimiofisol) által megosztott bejegyzés

– Most is aktívan játszol. Befolyásolja ezt az instagramos tevékenység? Ért már emiatt hátrány vagy előny?

– Hátrány semmiképp, a színházban is nagyon szeretik az ofisölt. Jelenleg a Turay Ida színházban játszom, vidéken pedig Szarvason.

Azt érzem, hogy ez egy kicsit lendít is a karrieremen, mert meglátják, hogy tudok ilyet is, vagy éppen merek ilyet is csinálni.

– Volt esetleg olyan, mert azért ismerjük a magyar mentalitást, aki megjegyzést tett arra, hogy emiatt, a karriered fellendítése miatt csináltad az egészet?

– Nem volt, de biztosan van, aki ezt gondolja, ami nem baj. Mert tényleg, bennem volt, hogy ezzel megmutathatom, hogy ilyet is tudok. Úgy gondoltam, ha hátha ebből lesz valami. És végül is mondhatjuk, hogy szerettem volna a karrieremet is segíteni, de egyáltalán nem ez volt a kiindulópontja. Csak amikor egyre több követőm lett, akkor gondoltam bele, hogy ennek lehet létjogosultsága, ebből akár jól is kijöhetek. Azt persze nem gondoltam, hogy ebből karriert is lehet csinálni, amikor elkezdtem ugrálni egy kis ruhában a kertben. De úgy tűnik, hogy lehet. A pozitív visszajelzések óta pedig egyfajta missziónak érzem ezt, mert látom, hogy ez jó.

– Említetted, hogy a női bohóc szerepet nagyon jól ki tudod élni az Instagramon. Ez eddig a színházban nem sikerült?

– De, csak az én karakteremnek elég furcsa a besorolása. 180 centi magas vagyok, egy mélyhangú, erős karakter, tehát én nem lehettem a kislány a darabban és nem is leszek soha. Tehát a 20-as éveimben például egy Rómeó és Júliában nem lehettem Júlia, Capuletné lehettem volna, de ahhoz még fiatal voltam. Emiatt volt bennem egy kétely, hogy lesz valaha, ami nekem jól fog állni? Én mindig a prosti voltam vagy a cselédlány, a gonosz barátnő, de a nagy főszerepek elkerültek. Ráadásul jobban szeretem azokat a szerepeket, amiben nem csak rihe-röhögés van, inkább drámai színésznőnek tartom magam.

Nekem ettől nehéz a karakterem, ettől vannak bennem kétségek, hogy jó színész vagyok-e.

Mindig bennem volt, hogy lesz-e vajon valaha lehetőségem arra, hogy megmutassam magamat azokban a szerepekben, amiket elképzeltem magamnak. De furcsa az élet, mert most, ahogy öregszem, ezek jönnek. Én Gór Mariskához jártam tanodába, és ő mondta nekem, hogy bízzak benne, nekem negyven fölött alakul majd a legjobban a karrierem. És úgy tűnik, így is van. Mert hiába tartottam ott már 25 évesen, hogy eljátsszak olyan nőket, akik fájdalmasabb ívet visznek egy szerepben, ekkor még nem értem meg erre. És bár mindig is féltem az öregedéstől, meg most is félek, de mentálisan sokkal jobban ki vagyok simulva, meg az élethelyzeteim is, mint 10 évvel ezelőtt.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Vanya Timi (@vanyatimiofisol) által megosztott bejegyzés

– Akkor most már készen is állsz erre?

– Mindig kételkedem magamban, iszonyatosan parázom, megkérdőjelezem magam, de ez egy fejlődési folyamat, hogy az ember soha nem elégedett magával. Ott szerintem van egy probléma, amikor azt mondod, hogy te kész vagy. Ráadásul ebben a szakmában mindig kell fejlődni, mindig új dolgokat kell elővenni a tarsolyból. Például Mikó István feljön a színpadra, és bármit csinál ott, ő akkor is a Mikó István, de mégis mindig meg kell újulnia, én ezért őt gondolom egy kiemelkedő színművésznek. Mert ha csak beleülsz abba, hogy tehetséges vagy, az nem biztos, hogy fog működni. Ő is minden egyes szerepbe tesz valami újat, ami meglepő, és amiről én például azt gondolom, hogy „Úristen, hogy lehet ezt ilyen jól csinálni?”

Engem mondjuk ez a veszély nem fenyeget, mert erre az életre nem fogom tudni letenni a megfelelési kényszeremet.

Pláne most, hogy mindenkinek kocka hasa van, tökéletes kapcsolata meg gyereke, ez különösen nehéz. Nekem igenis vannak kételyeim, rossz napjaim, szorongok, le tudom húzni magam, meg tudom magam kérdőjelezni, üvöltök a gyerekekkel néha, ami miatt lelkiismeret-furdalásom van. Nem tökéletes az életem, de nem biztos, hogy ez baj, meg hogy erről beszélünk. Az ember lelki vívódásai nem szégyellnivalók.

– Említetted, hogy szerep-téren beérik az eddigi munkád. Milyen karakterként láthatunk mostanában?

– Igen, a Turay Ida színházban a Csodálatos Júliában kaptam meg a „barátnő” szerepét, ami egy nagyon jó kis szerep és a szereposztás is remek. A sors emellett megajándékozott egy szereppel Szarvason is, a helyi színházban az Édes Annában Vizynét alakítom. Ez mindkettő nagyon szép feladat. Sőt, a Turay Idában idén lesz a Dzsungel könyvének is előadása, amiben én leszek a kígyó, azt nagyon várom. Ezek miatt most nagyon jól érzem magam. És remélem, hogy ezután az lesz, hogy észreveszik, hogy igen, ez a lány ilyet is el tud játszani. Olyan darabokat, amiket 10 évvel ezelőtt még nem tudtam volna. Ez önbizalmat ad és a lelkemnek is nagyon jót tesz.

 



hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
SIKERSZTORIK
A Rovatból
hirdetés
„Potyogtak a könnyeim, amikor megláttam a nagymamámat és benne magamat” – Espi útja Ózdról Afrikába
A Magyarországon született lány húszévesen, Afrikában tudta meg, ki ő igazán. Azóta úgy érzi, ő képviseli azokat, akik apja szülőföldjéről származnak. Mindent megtesz, hogy adhasson valami jót. 
Belicza Bea - szmo.hu
2022. június 12.


Link másolása

hirdetés

Nsosso Espérance Ózdon nőtt fel. Apja kongói, anyja magyar. Mindketten orvosok. A debreceni egyetem után ebben a borsodi városban kaptak munkát, így ott alapítottak családot.

„Láttam, hogy a lányoknak milyen szép hosszú hajuk van, be lehet fonni, meg van frufrujuk, az enyém meg égnek áll” – emlékezik nevetve a most harminc éves Espi.

Gyerekként tudta, hogy apja messziről jött, hallgattak afrikai zenéket, ettek afrikai ételeket, de alapvetően nem játszott szerepet az életében, hogy ő egy másik kontinensről származik.

„Szerencsés vagyok, engem soha nem bántottak a bőrszínem miatt. Nem esik rosszul, ha jobban megnéznek. Én is megnézem a fekete embereket. Egyszerűen azért, mert fehér emberek között élek. Amikor egy számunkra nem megszokott alakot látunk, megnézzük. Én próbálom nem sokáig, nem feltűnően nézni, és ha észreveszi, akkor rámosolygok inkább.”

Szerinte mások sem azért nézik meg például őt, mert rosszat akarnak, egyszerűen érdekes, más, mint amit megszoktak.

hirdetés

Sokan mondják neki, milyen szépen beszél magyarul.

„Azt szoktam válaszolni, hogy köszönöm, de nem az én érdemem, egyszerűen én is itt születtem.”

Úgy éli meg, hogy ő az afrikaiak egy képviselője. Szívesen elmondja a családja történetét és mindent, amit Afrikáról tud.

„Ezáltal terhet veszek le magamról és nem arra gondolok, hogy ne nézzél, hagyjál békén, miért utálsz.”

Espi szerint az a legfontosabb, hogy foglalkozzunk az identitás kérdésével. Ismer olyan félvéreket, akik Magyarországon születtek, azt mondják, magyarok. Más a bőrszínük, de lélekben magyarok.

„Ez is rendben van, mindenki maga dönti el. Van olyan felfogás is, hogy félig ez vagyok, félig az vagyok. Ha valaki fejében nincsenek elrendezve ezek a kérdések, akkor tudnak igazán zavaróak lenni a kíváncsi tekintetek, hiszen maga az ember sem tudja, hogy mit gondoljon magáról. Ami viszont nincs rendben az az, ha sértő szavak hangzanak el és tettekben is megnyilvánul a diszkrimináció. Sajnos többektől hallottam szomorú történeteket, amelyek azt mutatják, hogy az elfogadás terén még van mit fejlődnie a társadalomnak.”

Az Aspirinről kapta a becenevét apja

Édesapjára nagyon büszke. Nsosso Michel egy nagyon apró faluban született, és pici kora óta segíteni akart, gyógyítani. Ötévesen egy iskola előtt üldögélt mindig, és ott kezdődött - ahogy a lánya mondja – a szárnyalása.

„Egy tanár behívta, hogy inkább bent üldögéljen. És ő ott mindent magába szívott, a tudást, a szeretet, a törődést, a gondoskodást” – meséli Espi elcsukló hangon.

Az egykori iskola, ahonnan a kis Michel szárnyalni kezdett

Jól tanuló apja fiatal felnőttként ösztöndíjjal jött Magyarországra. Bukarestbe vagy Budapestre mehetett, a hangzás alapján döntött, utóbbi jobban tetszett neki.

Espi nagyapja nagyon akarta, hogy fia egyetemre járjon, és akkor talán még mélyebben hitték, hogy Európa egy álom, megváltoztatja az életüket.

Megszerezte a diplomát, az egyetemen pedig szerelmes lett és megházasodott. Ő nőgyógyászként, felesége gyermekorvosként dolgozik azóta is.

„Apának nagyon cuki beceneve volt: Aspro az Aspirinből. Ő tényleg kiskorától tudta, hogy orvos lesz.”

Az afrikaiak rendszerint sok nyelvet beszélnek, a törzsi nyelvek mellett a hivatalosakat is, nem volt gond a magyar.

„Pikk-pakk rájuk ragad, apa nagyon-nagyon szépen beszél magyarul. Két évig csak a nyelvet tanulta, utána vágott neki az egyetemnek.”

Apja ma már Franciaországban él. Michael azt mondja, mindig is érdekelte, milyen. Amikor megismerte, kiderült, ott a magyarnál felszereltebb, modernebb kórházak vannak, ráadásul nincs hálapénz.

"Egy beteg egyszer azt mondta, hogy azért nem foglalkoztam vele komolyan, mert kevés borravalót adott. Ez mélyen érintett, hiszen felesküdtem a beteggyógyításra. Olyan helyen szerettem volna dolgozni, ahol a munkáltató fizet a munkámért" - meséli Espi apja.

Amikor a gyerekei nagyobbak lettek, váltott. Immár 13 éve egy francia kisváros kórházában dolgozik. Kéthavonta jön Magyarországra, vagy a felesége látogatja meg kint.

Espi nagyon tiszteli apját azért, amin keresztülment a mostani életükért. "A több órás, mezítlábas gyaloglás az iskolába, az utcai közvilágításnál való tanulás, illetve a korgó gyomorral kelés és fekvés igen nagy kihívás elé állították. Kitartó és szorgalmas volt, ezért vallja, hogy a boldogulásához a tanuláson át vezet az út, Afrika felemelkedéséhez az oktatás a kulcs."

"Szeretem Magyaroszágot, ami diplomát, családot és otthont adott. Hálás vagyok" - mondja Michel. Szerinte érdemes minden nehézséget vállalni azért, hogy ma a lánya így meséljen róla.

Espi édesanyja sem látta évtizedekig, honnan jött a férje

Espi 20 évesen kapta élete legfontosabb ajándékát. Akkor vitte el apja a Kongói Köztársaságba, és szülőfalujába, Brazzavillebe.

„Onnantól megváltozott az életem. Felfedezhettem a másik részemet, az afrikai énemet. Ott éreztem meg, milyen fontos nekem a közösség.”

„Gyerekekkel, felnőttekkel táncolni, énekelni, folyton pezsegni, pörögni. Azt gondolom, hogy ez a véremben lehet valahol. Van egy kis depresszív vonalam, ami valószínűleg azért is jött elő, mert nem volt meg az életemben ez a rész.”

Afrika sok könnyet hozott. A reptéren még nem érzékenyült el a sok rokon láttán sem, később jött a zokogás, amikor egy furcsa tükörbe nézett.

„Potyogtam a könnyeim, amikor megláttam a nagymamámat és benne magamat. A szeme, a kisugárzása, a szelleme én voltam. Nagyon-nagyon sírtam. 8000 kilométert utaztam, és megláttam egy embert, akiben magamra ismerek. Csodálatos volt.”

A nagynénje szobájában rengeteg képet talált saját magáról.

„Kicsi koromtól követte, mi van velem. Most is libabőrös vagyok ettől.

Nem is ismertem személyesen, nem játszottunk együtt soha, és ő végig tudott rólam. Nagyon megható volt.”

Rántott húst és krumplipürét készített frissen megismert rokonainak

Szerinte azért várt az apja a nagy utazással, mert ehhez komoly lelki felkészülés kell.

„Kell egy nagy levegővétel, hogy most olyan helyre megyünk, ahol nem lehetnek elvárásaink. Különben nagyon sokkoló tud lenni, azt látni, hogy a rokonaim nyomorognak.”

Ő a szegénységet is máshogy látja már. Egy barátja, aki Burundiban is élt, azt mesélte, hogy neki ugyan voltak Afrikában pénzügyi problémái, de sokkal rosszabb, ahogy az emberek elszigetelődnek egymástól Európában, nem számíthatnak egymásra érzelmileg.

„Nem kell sajnálni az afrikaiakat. Nekik bizonyos szempontból rossz, de bizonyos szempontból nekünk is rossz.”

Espi szerint tanulhatunk az afrikaiaktól. Amerre ő járt, ott az emberek nem tévét néznek, hanem beszélgetnek egymással, és sokkal gyakrabban megérintik egymást, előfordul, hogy még a férfiak is kézen fogva járnak, és ebben nincs semmi furcsa.

Egy darabig szeretett volna kiköltözni, de aztán végiggondolta, hogy nehéz lenne hosszú távon távol lenni Magyarországtól, ahol a közvetlen családja, a barátai és kialakult élete van.

„Mivel orvos családból származom, egy darabig orvos akartam lenni, aztán tanár, de nem tudtam eldönteni, melyik legyen, így teljesen másik irányba mentem, nemzetközi igazgatást tanultam az egyetemen.”

- meséli.

21 évesen  kezdett el dolgozni a főként Kongóval foglalkozó Afrikáért Alapítványnál.

„Sokkal több afrikaival találkozhattam, tehettem az ottani gyerekekért, a fejlődésükért, oktatásukért. A rendezvényeken én vártam a legjobban, hogy végre táncolhassak, meg hallhassam a dobokat” – mondja nevetve.

Az alapítvánnyal eljutott a nagy Kongóba is, a Kongói Demokratikus Köztársaságba, sőt Tanzániába és Kenyába is. Ezért nagyon hálás.

Pár éve több helyen is kipróbálta magát, dolgozott már közösségi házban, kávézóban, iskolában, gyerekotthonban is. A gyerekek különösen közel állnak hozzá, de minden korosztállyal szívesen foglalkozik.

„Az idősektől nagyon sokat tanulhatunk. Rengeteget ad a bölcsességük, a nyugalmuk. Ők még odafigyelnek egymásra, és ez a mostani rohanó életből hiányzik. Az egyik kedves barátnőm játékeseteket szervez fiataloknak, abban is segítek. Nagyon szeretem, hogy  nem muszáj elmenni bulizni, meg leinni magunkat ahhoz, hogy kellemes esténk legyen.”

A hivatását még keresi. Csak az biztos, hogy ahhoz szeretne hozzájárulni, hogy az emberek jobban érezzék magukat. Nem olyan régen a Közel Afrikához Alapítványnál dolgozhatott, most pedig újra az Afrikáért Alapítványnál van rendezvényszervezőként és önkéntes koordinátorként.

Az egész családjának fontos, hogy másokon segíthessenek. Az apja elsősorban a munkájával ment életeket, de már Kongóban is aktívan segít.

„Ő egy nagyon ambiciózus ember, nagyon-nagyon sok mindent szeretett volna megteremteni nekünk. Először felépítette a család életét, meg a biztonságát, és csak ezután ment vissza Kongóba. Olyan 15 évig egyáltalán nem ment haza, de ma már évente két-háromszor utazik ki, sokat önkénteskedik” - mondja Espi.

A nagybátyja, tanár, ő egy kis iskolát épített Brazzavillében. „Titokban csinálta, nem is kért segítséget, amíg nem volt igazán nagy szüksége rá.”

„Amikor mondta, hogy nincsenek padok, az én kis szívem megdobbant és elkezdtem gyűjteni. 140 ezer forint jött össze magyar támogatásokból, ebből egy tantermet sikerült berendezni. Reményt adhattunk az iskola befejezésére.”

A munka befejezését apja és nagynénje finanszírozta.

Espi mindig is szociálisan érzékeny volt. Gyerekként társait korrepetálta angolból és magyarból. Fellépések, színdarabok szervezésével vette ki a részét a közösségépítésből. Pár éve egy barátjának nem volt pénze, Espi ekkor azt javasolta, tanítson neki franciát, mert annak a nyelvnek a megtanulását úgyis el akarta kezdeni. Később mások is csatlakoztak.

„Nem az volt a célom, hogy reményt adjak, de szerintem valamilyen szinten ez történt.”

Azt mondja, ez azért fontos neki, mert a neve kötelezi.

„Egészen kicsi koromtól mondogatta apa, hogy a nevem franciául reménységet jelent. Ez nagy felelősség. Úgy nőttem fel, hogy gyakorlatilag minden nap szembesítettek azzal, hogy reményt kell adjak. Mindegy, mit értettek ezalatt, akár azt, hogy viselkedjek jól vagy legyek sikeres. Én vidámságot és a változás, fejlődés lehetőségét szeretném elhozni az emberek életébe, szerintem erre vagyok én valamilyen remény.”

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
SIKERSZTORIK
A Rovatból
hirdetés
Megint egy magyar csapat kápráztatta el a zsűrit a Britain’s Got Talentben
Emlékeztek még az Attraction sikerére? Most az akkori csapatkapitány fia indult el a versenyen a saját társulatával.

Link másolása

hirdetés

Az Attraction nevű árnyékszínházi társulat 2013-ban indult el a Britain’s Got Talent tehetségkutatóban. A Szűcs Zoltán vezette csapat óriási sikert aratott a közönség körében, és meg is nyerték a műsort.

Közel tíz évvel az Attraction sikere után idén újra feltűnt az árnyékszínház a műsorban:

Szűcs fia, Martin ugyanis most Attraction Junior nevű csapatával nevezett

- adta hírül a 24.hu.

A Metro beszámolója szerint a zsűri már előre le volt nyűgözve, Amanda Holden például szóhoz sem jutott. Simon Cowell megkérdezte tőlük, hogy szerintük ki a jobb, ők vagy az eredeti Attraction, amire Martin azt mondta, hogy ők, de a legjobbaktól tanultak.

A produkciójukban az iskolai zaklatás veszélyeire hívták fel a figyelmet.

hirdetés


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
SIKERSZTORIK
A Rovatból
hirdetés
Videó: Teljesen odáig volt a hollókői kutyatáncoltatótól az America’s Got Talent zsűrije
Berczes Christine Elisabeth és Meredith nevű kutyája négy igennel jutott tovább a tehetségkutató válogatóján.

Link másolása

hirdetés

Magyarország többszörösen díjnyertes dog dancer-e (kutyatáncoltatója) 4 igennel jutott tovább az America’s Got Talent válogatóján.

A Szépség és a Szörnyeteg kűr egyik részletét vitte a zsűri elé Magyarország leghíresebb dog dancer-e, akit Heidi Klum, Sofia Vergara és Howie Mandel is a közönséggel együtt állva tapsolt meg.

Berczes Christine Elisabeth Meredith nevű ausztrál juhászkutyájával ámulatba ejtette a zsűrit, akik az előadás során nem győztek csodálkozni, míg a közönség a könnyeit törölgette az élménytől.

Heidi Klum szerint a sztori az, ami megkülönböztette ezt más kutyás előadásoktól, míg Sofia Vergara a boldogsággal táncoló Meredith-t imádta legjobban.

hirdetés
„A kutyám nagyon élvezte a show-t, a közönség pedig nem akarta elengedni őt: sorba állva várták, hogy megsimogathassák. Örülünk a sikernek, de számomra az az igazi elismerés, ha még többen megismerik, elismerik ezt a sportot és kipróbálják a dog dancinget”

– mondta a Hollókőn élő kutyatenyésztő, aki nemcsak otthoni termében tart oktatást, hanem online is ad órákat, többek között Amerikában, Szlovéniában, Ausztriában élő gazdiknak és kutyusoknak.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
SIKERSZTORIK
Az ukrajnai frontról küldött videójában köszönte meg az MTA-tól kapott díját a kárpátaljai matematikus
Traski Viktor az ukrán hadsereg katonájaként harcol, ezért nem tudott jelen lenni az akadémiai ünnepségen.

Link másolása

hirdetés

Kelet-Ukrajnából, a frontról küldött videóban köszönte meg az Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Arany János Fiatal Kutatói Díját a kitüntetett matematikus - számolt be róla az MTA.

Traski Viktor kárpátaljai magyar matematikus, az Ungvári Nemzeti Egyetem díjnyertes kutatója és oktatója az ukrán hadsereg katonájaként harcol, ezért nem tudott jelen lenni az MTA 195. közgyűlésén tartott Külső Tagok Fórumán, amelyet kedden tartottak.

Küldött viszont egy rövid videót, amelyben – miközben távoli robbanások zaja hallatszik – röviden ismertette kutatásait, majd reményét fejezte ki, hogy a járvánnyal és háborúval sújtott időszakot követően személyesen is be tud majd számolni eredményeiről az Akadémián.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: