A magyar Celeste Barber: „Ha te rendben vagy magaddal, akkor a paródia megtisztelő”
Van, aki anyukaként, van, aki a Turay Ida színház színésznőjeként, van, aki parodistaként ismeri Vanya Timit – és egy kicsit mindannyiuknak igaza van. Hiszen a színészkedést egy ideig parkolópályára téve kezdte nevelni a gyerekeit, ami egy újabb „hobbit” indított el, a @vanyatimiofisol Instagram-oldalt. Timi most szerepekről, kiteljesedésről, az anyaság közel sem tökéletes oldaláról és persze az „ofisöl”-posztok készüléséről mesélt.
– Az Instagram biódban azt írod: „Ez az oldal azért jött létre, hogy röhögjünk”. Tényleg csak ennyi volt ezzel a célod?
– Semmilyen konkrét elhatározás nem volt ebben, annyi történt, hogy pandémia lett. Nekem a férjem is színházban dolgozott, akivel lett két kisfiunk. Amikor ők abba a korba értek, hogy épp visszamentem volna a gyes után dolgozni, egyszer csak beütött ez a dolog, és még inkább beragadtunk otthonra. Így a kreatív energiák bennem ragadtak, iszonyatos feszültség volt bennem, az egész egy mélyrepülés volt. Egyébként sem éreztem magamat éppen sikeres színésznek, aztán anyuka is lettem, és nem tudtam csinálni a munkámat, nem éreztem azt, hogy a helyemen vagyok. Ekkor éreztem azt, hogy kell valami.
– Ez lett a @vanyatimiofisol oldal?
– Igen. A legjobb barátnőm Lékai-Kiss Ramóna, akivel együtt találtunk rá Celeste Barber Instagramjára, és aki azt mondta, hogy ezt nekem kellene csinálnom Magyarországon, mert hozzám nagyon illene ez a női bohóc karakter. És végül is igaz, hiszen én vállalom a fejem smink nélkül, karikás szemmel, kócosan, ezzel nekem sosem volt bajom. Ez volt az alapgondolat. De persze az is bennem volt, hogy indítsuk el, mutassuk meg, hogy ilyet is tudok, aztán majd lesz valami.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
– Mikor született meg az első „ofisöl”-fotó?
– Amikor a nagyfiam megszületett, teljesen idegbeteg zombiban nyomtuk a férjemmel. „Hozd a vizet-miért sír-üvölt-jézusom-biztos fáj neki valami-hívd a mentőt...” Tehát teljes elmebetegség volt, amitől a gyerek még inkább üvöltött. Itt nekem volt egy kis depresszióm is, feszült voltam, sokat sírtam, amitől pedig a gyerek megint csak jobban üvöltött. Az egész egy ördögi kör volt. Aztán egyszer éppen fogtam Bencét, elaludt az ölemben. Épp becsatoltam a szoptatós melltartót, nem fürödtem már vagy két napja, nyilván lebüfögött pólóban voltam, akkor már vagy négy hónapja nem aludtunk. Én pedig tekergettem a telefonom, és láttam azokat, akik velem egy időben szültek. Olyan posztokat tettek közzé, hogy mennyire csodálatosan eggyé vált már a család, meg hogy hogy átalusszák az éjszakát, mindezt tökéletes sminkben, ondolált hajjal.
Ekkor gondoltam először arra, hogy na, ezt a két képet kellene egymás mellé tenni. És tényleg nincs baj a szépen beállított fotókkal, hiszen nők vagyunk, ezt is szeretjük, én is szeretek csinos lenni. De emellett igenis vállalom, hogy nemcsak ez van egy nő életében, és meg is mutatom.
– Gondolom, akkor egyébként sem arra volt szükséged, hogy ezt lásd.
– Igen, ez még az önbizalmon is rúg egyet, ha már eleve rottyon vagy. Tehát tud ennek káros üzenete is lenni, de közben pedig lehet, hogy valakinél tényleg ez van. Tényleg tudja ondolált hajjal, szép sminkben vinni a gyereket az oviba – én örülök, ha reggel tiszta farmert húzok fel. Nálunk a reggelek is olyanok, mint a Bábel tornya egyik estéje, mégiscsak két fiam van.
– Épp emiatt szerintem biztosan sokat segítesz másoknak, akik ugyanígy vannak ezzel, mint te.
– Abszolút, sőt, már lassan 34 ezren vagyunk az Instagramon, köztük rengeteg anyuka, akik nagyon szép sztorikat írnak le. Volt, aki arról írt, hogy kisimítottam a megromlott kapcsolatát, mert esténként leültek ofisöl-videókat nézni, és újra összejöttek. Tehát teljesen szürreális az egész.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
– Volt egyáltalán negatív visszajelzés?
– Igazából még negatív komment sem érkezett. Olyan volt már, hogy valaki azt írta, hogy „ez a csaj nem olyan jó, mint a Celeste Barber”. De szerintem ez nem negatív komment. És emellett meg annyira sok a szeretet meg a pozitivitás.
– Szerinted minek köszönhető, hogy ilyen pozitívan állnak ehhez?
– Azt hiszem, azért, mert nincsen az egészben semmilyen görcs. El szoktam mondani, hogy bennem alapvetően van egy nagy adag megfelelési kényszer, hogy mindent nagyon jól csináljak, mindenkinek nagyon jó legyen minden. Ebben viszont nem volt ilyesmi. Nem azért kezdtem el, hogy legyenek visszajelzések, hogy bírálja el valaki, mint mondjuk egy szerep esetében.
– Ami szerintem különösen meglepő, hogy még a magyar hírességek – akiknek a fotóját épp kifigurázod egy posztban –, is imádják. Pedig azért valljuk be, a legtöbben itthon nem arról híresek, hogy szeretnek magukon nevetni.
– Én bízom abban, hogy ez azért van így, mert szeretetteljes az attitűdöm, és én hiszek az energiákban. Egyébként mindig szoktam nekik írni, amikor fel szeretném használni a képüket. Ilyenkor leírom, hogy van egy ilyen oldal, amihez szeretném kölcsönkérni a fotójukat, és hogy ez alapvetően paródia, de nem a bántás a lényege, hiszen elsősorban magamat figurázom ki.
Szerintem emiatt működik ez, és emiatt állnak hozzá pozitívan. Eddig nem is volt olyan, aki nem engedte, hogy használjam a képét – olyan akadt, aki nem válaszolt, de egy 600 ezres oldal esetén ez nem meglepő. Épp ellenkezőleg, szerintem épp azért lettünk ennyien, mert a hírességek elkezdték megosztani ezeket a képeket. Mert egyébként a paródia is lehet bántás, de ha te rendben vagy magaddal, akkor a paródia megtisztelő, hiszen ezt csak olyan emberrel lehet megcsinálni, aki valamilyen, aki forma.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
– Mi alapján választasz ki egy-egy alapanyagot?
– Amiről rögtön van egy gondolatom, ahogy görgetem az Instagramot, mostanra egy kicsit rá is állt az agyam. Ha látok egy fotót, rögtön azt is látom, hogy én hogyan csinálnám azt meg a kertben, a kanapén, a bevásárlóközpontban... Egyébként nem nagyon gondolkodom rajta, olyan sincs, hogy szándékosan keresnék.
– Milyen a hangulat, amikor ezek a posztok készülnek? Azt látom, hogy a családod be szokott segíteni.
– Szuper, általában rommá röhögjük magunkat. Néha a férjem elkezd instruálni, de ott mindig leállítom, mert instruálnak engem eleget a színházban. Egyébként Gergő nagyon sokat segít, abban is segített, hogy ne görcsöljek rá. Az elején, amikor 0-ról hirtelen kétezren lettünk, aztán rohamosan nőni kezdett az oldal, akkor elkezdtem görcsölni. Elgondolkodtam, hogy ez elég vicces lesz? Elég jó lesz? Ekkor már voltunk 8-10 ezren, és azon agyaltam, hogy mi lesz, ha kikövetnek. Mert én egy ilyen elmebeteg érzelemgombóc vagyok, Gergő az, aki reálisabb. És akkor megnyugtatott, hogy ami eddig nekem vicces volt, és működött, az ezután is fog. Nagy nehezen sikerült lerakni ezt a csomagot, és most már nem foglalkozom ezzel, hiszen lett egy kis karrierje ennek a sztorinak, ami biztonságot ad.
– Végül is, erre vágyik mindenki...
– Igen, már nagyon vártam a visszajelzésre, a szeretetre, a sikerélményre. Húsz éve vagyok színész és nem tartozom az élmezőnybe, de valahogy mégis azt gondoltam, hogy egyszer lesz olyan, hogy én is kaphatok valamilyen elismerést. Fura, hogy az ofisöl kellett hozzá, de sok minden változott emiatt az életemben. Megismernek az emberek, kíváncsiak, megszólalhatok különböző platformokon, műsorokban, interjúkban vehetek részt. Eddig ez nem volt az életem része.
– Akkor tulajdonképpen ez hozta el számodra azt, amit eddig a színház nem tudott?
– Abszolút. Én mindig az a lány voltam, akire azt mondták, hogy hú, de ismerős vagy, de nem tudjuk, honnan. Nyilván sok sorozatban szerepeltem, meg aki színházba jár, az is ismerhet. De azért soha nem volt az, ami most, most ez a két dolog segíti egymást. Örülök, hogy van egy bázisom, ami a színház, és hogy emellett van egy plusz kreatív tevénkenységem.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
– Most is aktívan játszol. Befolyásolja ezt az instagramos tevékenység? Ért már emiatt hátrány vagy előny?
– Hátrány semmiképp, a színházban is nagyon szeretik az ofisölt. Jelenleg a Turay Ida színházban játszom, vidéken pedig Szarvason.
– Volt esetleg olyan, mert azért ismerjük a magyar mentalitást, aki megjegyzést tett arra, hogy emiatt, a karriered fellendítése miatt csináltad az egészet?
– Nem volt, de biztosan van, aki ezt gondolja, ami nem baj. Mert tényleg, bennem volt, hogy ezzel megmutathatom, hogy ilyet is tudok. Úgy gondoltam, ha hátha ebből lesz valami. És végül is mondhatjuk, hogy szerettem volna a karrieremet is segíteni, de egyáltalán nem ez volt a kiindulópontja. Csak amikor egyre több követőm lett, akkor gondoltam bele, hogy ennek lehet létjogosultsága, ebből akár jól is kijöhetek. Azt persze nem gondoltam, hogy ebből karriert is lehet csinálni, amikor elkezdtem ugrálni egy kis ruhában a kertben. De úgy tűnik, hogy lehet. A pozitív visszajelzések óta pedig egyfajta missziónak érzem ezt, mert látom, hogy ez jó.
– Említetted, hogy a női bohóc szerepet nagyon jól ki tudod élni az Instagramon. Ez eddig a színházban nem sikerült?
– De, csak az én karakteremnek elég furcsa a besorolása. 180 centi magas vagyok, egy mélyhangú, erős karakter, tehát én nem lehettem a kislány a darabban és nem is leszek soha. Tehát a 20-as éveimben például egy Rómeó és Júliában nem lehettem Júlia, Capuletné lehettem volna, de ahhoz még fiatal voltam. Emiatt volt bennem egy kétely, hogy lesz valaha, ami nekem jól fog állni? Én mindig a prosti voltam vagy a cselédlány, a gonosz barátnő, de a nagy főszerepek elkerültek. Ráadásul jobban szeretem azokat a szerepeket, amiben nem csak rihe-röhögés van, inkább drámai színésznőnek tartom magam.
Mindig bennem volt, hogy lesz-e vajon valaha lehetőségem arra, hogy megmutassam magamat azokban a szerepekben, amiket elképzeltem magamnak. De furcsa az élet, mert most, ahogy öregszem, ezek jönnek. Én Gór Mariskához jártam tanodába, és ő mondta nekem, hogy bízzak benne, nekem negyven fölött alakul majd a legjobban a karrierem. És úgy tűnik, így is van. Mert hiába tartottam ott már 25 évesen, hogy eljátsszak olyan nőket, akik fájdalmasabb ívet visznek egy szerepben, ekkor még nem értem meg erre. És bár mindig is féltem az öregedéstől, meg most is félek, de mentálisan sokkal jobban ki vagyok simulva, meg az élethelyzeteim is, mint 10 évvel ezelőtt.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
– Akkor most már készen is állsz erre?
– Mindig kételkedem magamban, iszonyatosan parázom, megkérdőjelezem magam, de ez egy fejlődési folyamat, hogy az ember soha nem elégedett magával. Ott szerintem van egy probléma, amikor azt mondod, hogy te kész vagy. Ráadásul ebben a szakmában mindig kell fejlődni, mindig új dolgokat kell elővenni a tarsolyból. Például Mikó István feljön a színpadra, és bármit csinál ott, ő akkor is a Mikó István, de mégis mindig meg kell újulnia, én ezért őt gondolom egy kiemelkedő színművésznek. Mert ha csak beleülsz abba, hogy tehetséges vagy, az nem biztos, hogy fog működni. Ő is minden egyes szerepbe tesz valami újat, ami meglepő, és amiről én például azt gondolom, hogy „Úristen, hogy lehet ezt ilyen jól csinálni?”
Pláne most, hogy mindenkinek kocka hasa van, tökéletes kapcsolata meg gyereke, ez különösen nehéz. Nekem igenis vannak kételyeim, rossz napjaim, szorongok, le tudom húzni magam, meg tudom magam kérdőjelezni, üvöltök a gyerekekkel néha, ami miatt lelkiismeret-furdalásom van. Nem tökéletes az életem, de nem biztos, hogy ez baj, meg hogy erről beszélünk. Az ember lelki vívódásai nem szégyellnivalók.
– Említetted, hogy szerep-téren beérik az eddigi munkád. Milyen karakterként láthatunk mostanában?
– Igen, a Turay Ida színházban a Csodálatos Júliában kaptam meg a „barátnő” szerepét, ami egy nagyon jó kis szerep és a szereposztás is remek. A sors emellett megajándékozott egy szereppel Szarvason is, a helyi színházban az Édes Annában Vizynét alakítom. Ez mindkettő nagyon szép feladat. Sőt, a Turay Idában idén lesz a Dzsungel könyvének is előadása, amiben én leszek a kígyó, azt nagyon várom. Ezek miatt most nagyon jól érzem magam. És remélem, hogy ezután az lesz, hogy észreveszik, hogy igen, ez a lány ilyet is el tud játszani. Olyan darabokat, amiket 10 évvel ezelőtt még nem tudtam volna. Ez önbizalmat ad és a lelkemnek is nagyon jót tesz.
