"A jó építészet szinte láthatatlan" - Őrfi József, aki megálmodta a pilisi meseházat
Őrfi József építész igazi meseházat hozott létre Piliscsabán, amit saját tervei alapján, szinte egymaga épített fel. Az organikus építészet elkötelezett híve minimális költségvetésből, olcsó anyagokból, egyszerű technikával építette fel otthonát, a végeredmény pedig nem csak a közönség, de a szakma elismerését is kiváltotta. A ház elnyerte a Média Építészeti Díj 2017-es fődíját, az Europa Design Belsőépítészeti Különdíját, az Index Közönségdíját, bekerült a Magyar Építőművészek Szövetsége Visegrádi Négyek Családi Házai 2017 válogatásába, de bejutott a legjobb tízbe is a Highlights of Hungary szavazásán.
Evidens volt, hogy építész leszel?
Édesanyám építésztechnikus, de soha nem terelgetett ebbe az irányba. Bár a filozófia érdekelt, mégis úgy alakult, hogy teológiát tanultam, valamiért végül ott kötöttem ki. 23 éves voltam, amikor kristálytiszta lett számomra, hogy nem lehetek más, csak építész. Addigra már elvégeztem egy parkettás szakmunkásképzőt, majd belevágtam és megcsináltam az Ybl Miklós Főiskolát is. Ezt követte Makovecz Imre Vándoriskolája, ahol a tanítványa lettem. Magyarországon az ő építészetét találtam a legkiemelkedőbbnek, tanulni akartam tőle és ezt a célomat el is értem. Bár Imre bácsi felajánlotta, hogy maradjak, végül eljöttem és Bécsben elvégeztem a mesterképzést. Ha ezeket összeszámolom, akkor 10 év jön ki, a hozott szellemi alapokkal pedig elmondható, hogy viszonylag komplett kiképzésben volt részem.
Korábbi munkáid leginkább szakrális jellegűek.
A házunk előtt négy kápolnát terveztem és építettem. Ezek azok az építészeti munkáim, amit fel is vállalok, mert úgy tudtak megvalósulni, ahogyan én azt szerettem volna. Nagyon sok házon dolgoztam, rengeteg átalakításon vettem részt, de ezek mind töredék történetek voltak, egyikre sem tudnám azt mondani jó szívvel, hogy azonosultam vele. A kápolnáknál döntően már az történt, amit gondoltam, lépésről lépésre tisztult le az egész út. Végül a mi házunk lett az első olyan építészeti projektem, ami száz százalékban úgy valósult meg, ahogy annak meg kellett valósulnia. Az összes történetben az volt a közös, hogy fizikailag is nekem kellett létrehoznom őket. A gyimesit a helyi ácsok építették, de a másik három kápolna építését én vezettem és építettem. Ott tanultam meg annyira építeni, hogy bele mertem vágni a házunkba.
Ez mennyi időt ölelt fel?
Múltkor megbecsültem, hogy hány óra lehet, amit a szabadban, a két kezemmel való építéssel töltöttem és körülbelül 2500 munkaóra jött ki. Az egész építés egy nagyon idilli dolog: a tájban dolgozol, csak te vagy meg az építőanyag, esetleg az emberek, akik segítenek és apránként létrehozzátok azt, amit szerettél volna.
A pénz mennyire alakította a folyamatokat?
Amikor összeültünk a feleségemmel, mindkettőknek volt keresete, éveken keresztül spóroltunk. 3 millió forintból vágtunk bele, ami egy irreálisan alacsony összeg, de ebből meg tudtam csinálni a komplett alapozást a betonpincével, a teljes faszerkezet felállítását és a tető zsindelyezését. Azt hozzáteszem, hogy ez még nem a mostani építőipari felfutásra tehető, mindez egy olyan időszakban történt, amikor még mindenki vegetált és az én pici pénzem is pénznek számított. 3 évig tartott, mire elkészültem a házzal annyira, hogy tavasszal felhívtam Bujnovszky Tamást, hogy talán most már le lehetne fotózni.
Előfordul, hogy a ház előtt toporognak az érdeklődők?
Az utcán vannak olyan emberek, akiken lehet látni, hogy indokolatlanul lassan lépegetnek és néznek a ház felé. Ez egy mezítlábas projekt, amiben a legolcsóbb anyagokat vadásztam össze és amikor ott vagy előtte, nem látsz semmi különlegeset, annyira magától értetődő az egész. Nagyon beszédes az is, amikor az egyik szomszédomhoz eljutott a hír, hogy milyen sikereket kezdek elérni és megkérdezte, hogy milyen projekten dolgozom. Mikor mondtam neki, hogy a házunkkal, ránézett és kibukott belőle: ezzel?!
Bezzeg a korinthoszi oszlopok meg a vízköpők! A Kék Túra vonalán – ami a te házadat is érinti – sokszor ki lehet szúrni az ilyen jellegű, feltűnősködő építészeti megoldásokat, melyek szöges ellentétei annak, amit az építészeteddel képviselsz.
Az építészet önmagában értékválságban van. A házam építészeti elismerése annak az elismerése, hogy egyszerű eszközökkel, kevés pénzből is lehet értéket létrehozni, nem kell ehhez modorosnak lenni vagy túlzásokba esni. A mi házunk építészeti értelemben a lényeget boncolgatja, ez meztelen építészet, nincs mögötte semmi más. A jó építészet szinte láthatatlan és annyira magától értetődően a helyén van, hogy úgy fognak mellette elsétálni, hogy észre sem veszik.
Ahhoz, hogy igazán jól tudjunk alkotni, ki kell lépni a saját egonkból. A projekt nekem is egy jó tapasztalás volt: igen jól fejlett és táplált egoval vágtam bele és az elején nekem is elképesztő túlzások jutottak eszembe. Millió látványterv robbant ki az Archicadből teljesen feleslegesen, konkrétan semmi fonál nem volt a kezemben. Hogy aztán honnan jött a helyes döntés, már nem emlékszem, de kizárásos alapon már nem maradt más. Végül letisztult minden és az anyagilag nulla háttér, valamint a telek adottságai végig mederben tartottak, nem engedtek semmilyen öncélú dolgot. Az emberben van egy teljesen érthető reakció: nyomot akar hagyni és nagy dolgokat akar. Belőlem is ez jött ki először, de a nagyon szigorú, szálkás valóság nem engedte, hogy lelépjek arról az útról, amit tényleg csinálnom kell.
A szakma mellett a laikusok nagy része is imádja a házat.
Az, hogy a közönség is így fogadta, az arra vezethető vissza, hogy egy olyan tartalmat szólít meg, ami legbelül mindenkiben megvan, csak kevesen engedhetik meg maguknak, hogy meg is valósítsák. Én pont megtehettem, mert építész, kivitelező és felelős műszaki vezető is vagyok, rendelkezem építő és szakmunkás tudással, így jogilag is legálisan rakhattam össze a házat. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy nagyon jó lenne, ha a mai jogi keretek kibővülnének és megengednék, hogy egy favázas épületet bárki építhessen. Magyarországon csak olyan cégek építhetnek ilyet, akiknek megvan az ehhez szükséges minősítőengedélye, melynek megszerzése 5-10 milliós projekt. Ezek a cégek kötött rétegrend alapján dolgoznak, legtöbbször szerződött partnerekkel és azok az árak, amiket érvényesítenek, nem fognak eltérni egy bármilyen más építészeti technológia árától. Amit én csináltam, teljesen lemezteleníti azt, hogy mi az építőipar legkönnyebben megvalósítható terméke: egy favázas ház hőszigeteléssel, lefóliázva, valami burkolattal az időjárás ellen, gáz helyett elektromos fűtéssel. Ez lehetne műszaki értelemben a mai parasztház, ha engednék csinálni.
A ház a saját otthonod is egyben, ahol a családoddal laksz. A feleséged mennyire szólt bele a folyamatokba?
Eszter volt a ház múzsája, neki terveztem, leszámítva a faléces részt, ami az enyém, viszont azt meg ő javasolta, hogy így csináljam meg. Rengeteg részötlete, kritikája, észrevétele, sértett hallgatása volt az egyes döntések mögött, megkerülhetetlen része volt a folyamatnak.
Feltételezem, imádsz a környezetben lenni, de miért pont Piliscsaba?
A természet illik a habitusomhoz és az egész projekt is ezt sugallja, de igazából csak mázlim volt a helyszínnel. Édesanyámmal pestiek vagyunk, ahol egyszer jó időben vettünk az Andrássyn egy lerobbant lakást. Az utána lévő évben az ára a duplájára felment, amit anyám kifigyelt és elém állt, hogy adjuk el és költözzünk ki a városból. Gondolj bele, húsz éves voltam és ott volt az egész bulinegyed a számban, egyből rá is vágtam, hogy nem. Végül abban állapodtunk meg, hogy legyen, de akkor én választom a helyszínt. Mivel Esztergomba jártam a Ferences Gimnáziumba, az irány nekem megmaradt, de azért bejártuk a teljes agglomerációt. Nyilván a legdrágább hely tetszett meg, ezért maradt olyan kevés pénz, amiből csak egy pici házra futotta. Később ezt bővítettem ki.
Hasonló elven működő, de kisebb léptékű projekten nem dolgoznál?
A saját kertünkbe még fel lehet építeni egy 20m2-es épületet, amiből csinálnék egy bemutatóházat. Ezen meg be lehetne mutatni ezt a szériát: hogyan lehet összerakni, milyen eredményt lehet vele elérni, mennyibe kerül. Az építés ebben a formában nem ütközik olyan szigorú jogi előírásokba, egy nyaralóval, kulipintyóval leegyszerűsítve szinte azt csinálsz, amit akarsz, ráadásul ez az a lépték, ami még könnyen át is látható.
Korábban építészkritikusként is dolgoztál, ezért is érdekelne, mit gondolsz azokról az építészeti beruházásokról és fejlesztésekről, melyek az utóbbi időben zajlottak vagy épp zajlanak Budapesten?
Őrfi József
Az elmúlt nyolc év fővárosi építkezései döntően két szálon valósultak meg. Az egyik oldalon megkérdőjelezhetetlenül előremutató, fejlesztő szándékból létrejövő projektek vannak, amik általánosságban jó színvonalon jöttek létre, azonban sok az építészeti szempontból le nem csapott labda. A megúszás sokszor tetten érhető és látszik, hogy a lehető legkisebb kockázattal járó döntéseket hozták meg.
A másik szálat ideiglenes építészetnek nevezném, mely gyakorlatilag felszínre hozott egy olyan végtelenül ostoba és igénytelen magatartást, ami megengedhetetlen lenne. Itt elsősorban azokra a kisebb projektekre gondolok, melyek nyerészkedési céllal, vagy világörökségi területen, fontos épület közelében valósultak meg. Ezek elképesztő igénytelenségről tanúskodnak.
Hogyan tovább?
Bízom benne, hogy ez a háttér nélküli építkezésünk olyan építészeti értéket jelent, amit a jövőben visszafordíthatatlan sikerré tudok vinni és mind szakmai, mind egzisztenciális eredményt hoz. Ha ez megvalósult, akkor sikerült ezt az egészet igazán megcsinálnom.
