hirdetés

SIKERSZTORIK
A Rovatból
hirdetés

A HIV vírus megelőzésére kereste a megoldást, a koronavírusra találta meg

Ő írta le először, hogy a módosított RNS jó vakcina lehet. Ez a technológia az alapja a jelenleg használt legtöbb koronavírus elleni oltásnak. A Pennsylvaniai Egyetem kutató-biológusával és adjunktusával, Pardi Norberttel beszélgettünk.
Báthory-Beck Nóra - szmo.hu
2021. január 22.

hirdetés

Pardi Norbert nagyapja és Karikó Katalin édesapja ugyanabban a hentesüzletben dolgoztak Kisújszálláson. A fiatal biológus már az egyetemi évek alatt kikérte - az akkor már Amerikában dolgozó - családi barát tanácsát, a jövőjével kapcsolatban.

Ma mindketten a világ legsikeresebb kutatói közé tartoznak.

- Mikor járt utoljára Kisújszálláson?

- Utoljára múlt év szeptemberében voltam otthon. Nehéz időszak ez. Korábban évente legalább háromszor-négyszer meglátogattam a szüleimet és a testvéremet Kisújszálláson, illetve a barátaimat az ország különböző részein. Nagyon hiányoznak.

Fontos, hogy én nem menekültem el Magyarországról, szerettem ott élni, mindenhol megkaptam a teljesítményem után járó megbecsülést, de jött egy nagy lehetőség, amit nem akartam kihagyni.

- Hogyan emlékszik vissza a gyerekkorára?

– A gyermekkorom gyönyörű volt, felhőtlen, örömteli. A település nyugati végének utolsó előtti utcájában éltünk, közvetlenül a természet szomszédságában. Egész gyermekkoromat a környező mezőkön, erdőkben töltöttem, növények, gombák, gazdag állatvilág és korombeli gyerekek társaságában. Horgásztunk, rosszalkodtunk, fociztunk, sok gyerek volt, pillanatok alatt össze lehetett szedni egy focicsapatot.

hirdetés

- Mikor döntötte el, hogy biológus lesz?

- 7-8 éves koromban csak azt tudtam, hogy érdekelnek a növények, a gombák, az állatok, és

bár az ismerősök mindig mondták, hogy én leszek a következő David Attenborough, akkor még nem tudtam, hogy vakcinakutató leszek.

A kisújszállási Kossuth Lajos Általános Iskolába jártam, ahol nagyon magas színvonalú volt az oktatás. Különösen a kémia-matematika tanárnőmtől, Eperjesi Évától tanultam olyan sokat, hogy még a gimiben is abból a tudásból éltem. Aztán később már komolyabban érdekelt a biológia meg a kémia. Szolnokon, a Széchenyi István Gimnáziumban végeztem a középiskolát, biológia-angol tagozatos voltam, ahol hasonlóan csodálatos tanáraim voltak, mint általános iskolában. Például Maczkóné Pénzes Katalin biológia- és Rácz Éva kémiatanárnő. A gimi vége felé már tudtam, hogy molekuláris biológiával akarok foglalkozni.

- Miért nem ment az orvosira?

- Az orvoslással kapcsolatban nem éreztem azt, hogy az én hivatásom lenne, és ezt a mai napig jó döntésnek tartom.

Számomra nagyon fontos, hogy a kutatás, amit csinálok, hasznos legyen az emberiség számára,

de azt soha nem tudtam elképzelni magamról, hogy én embereket egy az egyben gyógyítsak, vagy műtsek, ez számomra soha nem volt egy reális jövőkép.

- Mi volt az egyetemen a kutatási területe?

- Az inkább biokémia és genetika volt, egy rák kialakulását gátló génnek (p53) az elemzésével és jellemzésével foglalkoztam. Ez teljesen eltért attól, amivel most foglalkozom, de az ott megtanult módszerek egy részét később is tudtam hasznosítani.

- Miért döntött úgy, hogy egyetem után Amerikába megy?

- Karikó Katalinnal régóta beszéltünk arról, hogyha majd befejezem a doktorimat, akkor ide jövök hozzá a Pennsylvaniai Egyetemre kutatni. Úgyhogy a lehetőség adott volt.

- Mikor kezdődött önök között ez a szakmai beszélgetés?

- Olyan 2002 körül írtam Katinak egy emailt, hogy negyedéves hallgató vagyok és szeretném kikérni a véleményét, hogyan folytassam a karrierem. Ő pedig készségesen válaszolt, ráadásul minden nyáron hazajött az anyukájához, aki Kisújszálláson lakott, én meg ugye otthon töltöttem a nyári szünetet, úgyhogy

onnantól kezdve nyaranta sokat beszélgettünk. Mindent elmesélt nekem a kutatásairól, még olyan részleteket is, amit még nem is publikált.

- Önöknek – Katalinnak és Önnek is – az missziója, hogy értelmes magyar fiataloknak lehetőséget teremtsenek és bevonják őket a kutatásokba?

- Igen, azt hiszem mondhatom ezt Kati nevében is, hogyha értelmes, tehetséges, szorgalmas magyar fiatalokat találunk, akik hajlandóak keményen dolgozni – mert ez talán a legfontosabb: az akarat és a szorgalom –, akkor mi lehetőséget biztosítunk nekik a kutatásra.

- Mikor ment Amerikába?

- Katalin engem már nagyon sürgetett, mert a kutatási pénz rendelkezésre állt, úgyhogy lényegében fenntartottak nekem egy pozíciót, mert tudták, hogyha befejezem a disszertációt, jövök. Nem is tudtam személyesen átvenni a doktorimat, 2011 májusában már itt voltam, az avató meg ugye júniusban volt.

- Azt tudom, hogy a felesége is magyar, de ekkor már nős volt? Együtt költöztek ki?

- Nem, egyedül jöttem, a feleségemmel pedig itt találkoztam. Ő egy magyar orvos, aki szintén Szegeden végzett, de ott valahogy sohasem sodort minket össze az élet. Viszont kijött az USA-ba egy 3 hónapos gyakorlatra Buffalóba (New York állam északi része), egy közös barátunk pedig felhívott és megkért, hogy mutassam meg neki a környéket, és hát sikerült...

- Tehát kikerült egy teljesen idegen környezetbe, hozzálátott egy teljesen más kutatási területhez, gondolom, rengeteget kellett tanulnia. Ez hogy ment?

- Nem állítom, hogy az eleje nem volt stresszes, minden teljesen új volt, és nekem mindent gyorsan meg kellett tanulnom, nagyon sokat dolgoztunk.

- Mire vették fel pontosan, mi volt az ön feladata?

- Engem arra vettek fel, hogy kitaláljuk azt, hogyan tudjuk az RNS-t állatmodellekben használni, elsősorban vakcinára. Amikor én ide kijöttem, akkor Katalin, illetve a kutatótársa, Drew Weissman azt már tudták, hogyan tudnak nagyon jó minőségű RNS-t előállítani, ami oltás után, vagy akár sejtekbe bejutva nem idéz elő komoly gyulladást. Ez az úgynevezett nukleozid módosítás miatt van így.

A probléma az volt, hogy nem nagyon tudtuk ezt állatokban használni, mert ha az RNS-t az ember csak úgy beinjektálja, akkor az nagyon gyorsan lebomlik. Tehát engem azért hívtak ide, hogy erre találjunk valami megoldást.

Vagy olyan részébe adjuk az állatnak, ahol nem bomlik le olyan gyorsan, vagy csomagoljuk be és úgy védjük meg a degradációtól. Rengeteg kísérletet végeztünk, amelyekben azt vizsgáltuk, hogy mi történik, ha így adjuk be, ha úgy adjuk be, vagy ha ebbe-abba becsomagoljuk. Három évig azonban semmi sem volt sikeres. Sokat tanultunk, de minden eredmény negatív lett.

- Mire akarták használni?

- Elsősorban HIV ellen. Drew Weissman egy orvos-kutató, aki világéletében erre kereste a megoldást. A fertőző betegségek osztályán dolgozik itt, a Pesnnsylvaniai Egyetemen, ahol én is.

Az volt a cél, hogy kidolgozzunk egy HIV fertőzéstől védő vakcinát.

- Úgy tudom, a HIV vírus olyan gyorsan mutálódik, hogy mire oltást fejlesztenének rá, már megváltozik.

- Igen, ez is igaz, és még számos probléma van vele. Például, hogy azt a kulcsfehérjét, amit szeretnénk blokkolni, cukrok veszik körbe, és a cukrok ellen nagyon nehéz jó ellenanyagot termelni, borzasztó nehéz célpont.

- Akkor erről le is tettek?

- Nem, Drew Weissman és számos együttműködő partner továbbra is kutatja, de ez már nem az én asztalom. Persze besegítünk időnként egymásnak, mert az élettudományok területén ez itt így működik, de azért én meg a csapatom most már önállóan dolgozunk, saját kutatásokon, saját kutatási pénzzel.

- Milyen betegségek gyógyítására, illetve megelőzésére merült fel még a technológia használata?

- Bármi olyan dolog, aminél fehérjét vagy más nukleinsav alapú platformot, mondjuk DNS-t használnánk, azt meg lehet csinálni RNS-el. Rák, autoimmun betegségek, monoklonális ellenanyag-terápia.

- Mi hozta az áttörést?

- Találtunk egy olyan kanadai céget, ahol lipid nanopartikulákat (speciális zsírmolekulákat) állítanak elő, de egyáltalán nem használták mRNS bevitelére.

Akkor azt találtuk ki, kipróbáljuk, hogy az mRNS-t bele lehet-e ezekbe a zsírmolekulákba csomagolni. Ez volt tulajdonképpen az áttörés.

Ez 2014 nyarán történt, és 2015-ben publikáltuk is, hogy működik. Bele lehet csomagolni és megvédi jó néhány napig, vagy akár 2 hétig is a teljes lebomlástól.

- Ha jól tudom, nem ez a legismertebb publikációja.

- 2 évvel később jelent meg egy újabb kulcsfontosságú publikációnk a Nature szakmai folyóiratban, amelyben

megmutattuk, hogy ez a platform ténylegesen vakcinálásra is kiválóan alkalmas, és ebben mi voltunk az elsők.

(Most a Pfizer/BioNTech és a Moderna cégek is ezt a platformot használják és nagyjából 20 millió ember már megkapta ezt a típusú vakcinát.)

2018-ban aztán megjelentek olyan cikkeim is, ahol már konkrétan influenza-vakcinálásra használtuk.

- És akkor egyszer csak beütött a világjárvány?

- Ez az én esetemben pontosan úgy zajlott, hogy januárban Japánba tartottam egy interjúra, és a reptéren a feleségem vetette fel, hogy ha visszajövök, fejlesszünk vakcinát az új vírus ellen. Akkor nem sok ember volt, aki azt mondta, hogy pár héttel később már az egész világon megjelenik és jön a bezárkózás, meg minden a feje tetejére áll. A kollégáimmal foglalkoztatott minket a kérdés és megbeszéltük, hogy

létrehozunk egy kis csapatot, akik megtervezik a vakcinát az új vírus ellen, legyártjuk és elkezdjük kipróbálni egereken.

Ehhez azért azt tudni kell, hogy itt az egyetemen egy kis akadémiai csapatom van, tehát itt nincs arra kapacitás, hogy tényleg kifejlesszünk egy klinikumban használható gyógyszert vagy oltóanyagot. A Moderna meg a Pfizer/BioNTech ugyanazt a platformot használja, mint mi, tehát az itt lett kidolgozva nálunk, az egyetemen, de mögöttük van gyártókapacitás, több száz ember munkája, lehetőség és pénz arra, hogy több tízezer ember bevonásával tudjanak tesztelni. Amit viszont mi meg tudtunk csinálni és ez tényleg sikerült is, hogy összeraktunk egy kis csapatot egy precíz és szigorú tervet és megcsináltuk egérben, ami azért volt jó, mert így olyan dolgokat is meg tudtunk vizsgálni (például azt, hogy fertőzve az állatokat, véd-e a vakcina), amiket embereknél klinikai tesztelés során nem lehet.

Dr. Hiromi Muramatsu, Dr. Tombácz István, Dr. Laczkó Dorottya, Dr. Pardi Norbert

- Honnan tudták, milyen nyomon induljanak el?

Januárban már a vírus tüskefehérjéjének aminosav sorrendjét nyilvánosságra hozták a kínaiak, ez alapján kezdtünk kutatni. Összeraktunk egy 3 hónapos tervet, mert szorított az idő.

Az volt benne az izgalmas, hogy tudtuk, óriási a verseny és hogy rajtunk kívül nagyon sokan próbálják ezt megoldani. Tudtuk, hogy nincs arra idő, hogy hibázzunk.

Kellett egy nagyobb csapat, mert egyik kutató ehhez ért, mi elsősorban ugye az RNS-hez, de sok mindent ki kellett próbálnunk, és az eredményinket gyorsan publikálni. Ebben a tanulmányban Laczkó Dorottya posztdoktori kutató az első szerző, mert ő végezte a kísérletek jelentős részét, és egy másik fontos láncszem Tombácz István posztdoktori kutató, aki szintén szegedi biológus, és én vagyok az utolsó szerző, mint a kutatás vezetője. Júliusban tudtuk publikálni az eredményeinket, ismét elsőként.

- Ilyenkor ez egy verseny a kutatók között, hogy ki találja meg gyorsabban a megoldást?

- Egyrészt igen, másrészt viszont egy nagy közös tudáshoz szeretnénk hozzátenni. Mi nem tudjuk, hogy mások mit csinálnak, de mi mindent megteszünk, amire a kutatócsoportunk képes.

- Ez egy kicsit olyan, mint egy nyomozás, hogy ki jön rá hamarabb a jó megoldásra?

- Igen, tulajdonképpen valóban

olyan, mintha ugyanarra a bűntényre ráállítanának 10 csapatot, hogy oldják meg és aztán összeülnek, hogy na, gyerekek, ti mit találtatok.

Nyilván lenne sok olyan dolog, amit mindenki megtalált, de lennének részeredmények is, amiket, ha összerakunk, teljesebb lesz a kép.

- Nem furcsa, hogy egy világjárvány kellett ahhoz, hogy az emberek megismerjék, megértsék azt, amivel önök már évtizedek óta foglalkoznak?

- Ez így működik. Sokszor hiába van előttünk a nyilvánvaló, nem vesszük észre, amíg nem vagyunk rákényszerítve. Nekem ez még nem is volt olyan nehéz, de Katalin biztos tudna erről mesélni, hogy mennyire nem érdekelt ez senkit, és mennyien mondták, hogy nem fog működni.

- Akkor ez most előremozdíthatja az RNS alapú terápiák kutatását és klinikai használatát?

- Nagyon remélem. Azért vannak olyan bonyolultabb problémák, amiket önmagában a platform nem fog megoldani, úgyhogy sok kutatás áll még előttünk. Azt azért semmiképp sem mondanám, hogy néhány éven belül sikeres HIV vakcinát fogunk csinálni.

Mit szeret jobban, tanítani vagy kutatni?

– Szeretem a változatosságot, úgyhogy a kettő együtt jó, mert ez két nagyon különböző terület, de azért azt hozzáteszem, hogy mi itt nem vagyunk túlterhelve az oktatásban, és ez fontos. Nem kell minden héten előadást tartanom. Egy félévben adok egy-két órát arról, amihez értek, a vakcinákról.

- Térjünk vissza egy kicsit a koronavírus-vakcinára. Önök leírták júliusban, hogy működik az RNS-el állatokon, ezt látta az egész világ. Valaki átvette, megvette?

- Ezek a kutatások párhuzamosan folytak, tehát a nagy cégek ugyanúgy elkezdték használni a saját platformjukat. Egy icipicit mást használtak, mint mi, de ezek nagyon fontos, egymást kiegészítő kutatások. Most is vannak folyamatban kísérleteink, van még mit tenni.

Egyrészt még a SARS-CoV-2 esetén sokszor elhangzik, hogy sokaknak nem ajánlják a vakcinát. Nagyon fontos, hogy ez nem azért van, mert bajt okoz, hanem azért, mert még azokban a csoportokban nem tesztelték le.

- Mi a véleménye a kínai vakcináról?

- Az a vakcina egy inaktivált vírust tartalmazó oltás, ez egy klasszikus platform, az influenza-vakcinák egy jelentős része is így működik. Azt gondolom, hogy nem nekem kell megmondani, hogy ez tényleg alkalmas-e erre a vírusra, hanem a szabályozó szerveknek.

Ehhez viszont az kell, hogy rendelkezésre álljon minden dokumentáció, hogy megfelelően volt tesztelve, a hármas fázisban több tízezer ember megkapta, ott kell lennie, hogy mik voltak a mellékhatások, milyen immunválaszt váltott ki, hogy mennyire volt hatékony.

Ezt minden vakcina ellenőrzésénél megnézik, itt Amerikában az FDA, Európában az EMA. Ezek azok a gyógyszerügynökségek, ahol erről döntenek. Ha az EMA azt mondja, hogy ez alkalmas, akkor ebben bíznunk kell.

- De nem mondja, mert az EU-ban az a megállapodás, hogy minden tagország eldöntheti, hogy a határain belül milyen vakcinát használ, akkor is, ha nincs rá EMA engedély.

- Azt nem tudom elképzelni, hogy bármely kormány rosszat akarna a saját nemzetének azzal, hogy egy nem biztonságos, vagy nem hatékony vakcinát engedélyez.

- Még nem volt szó Magyarországon a kínai vakcináról, amikor egy felmérést készítettek és az emberek 46 százaléka azt mondta, hogy nem oltatná be magát. Hogy lehetne őket megnyugtatni, legalább az RNS alapú vakcinákkal kapcsolatban?

- Én sem tudok jobbat mondani, minthogy bízzunk a szakemberekben, akik ehhez a legjobban értenek. Egyébként én ehhez relatíve pozitívan állok, mert úgy gondolom, ahogy egyre többen megkapják ezeket a vakcinákat és kiderül, hogy tényleg nem volt komoly mellékhatásuk, minden rendben volt, és ha mindenki ismeretségében lesz valaki, aki már megkapta, akkor az oltási kedv is nőni fog.

Az biztos, hogy őszinte kommunikáció kell. El kell mondani, hogy mire lehet számítani, én ebben hiszek.

Jelenleg azonban úgy tudom, hogy Magyarországon nem az a legnagyobb baj, hogy nem akarnak oltatni, hanem, hogy még annak sem jut vakcina, aki már feliratkozott rá. Tehát először legalább a legsérülékenyebb csoportokat be kell oltani, és akkor már nagyon le fog csökkeni a koronavírus által okozott halálozások és súlyos megbetegedések száma.

- Ön már amerikai állampolgár is? Visszajönne Magyarországra? Idén lesz 40 éves, hogyan látja a jövőt?

- Nem, én magyar állampolgár vagyok és vannak szakmai együttműködéseim Magyarországon is, amelyekben ezt a technológiát használják magyar kollegák az ő saját kutatási területeiken, és ebben én segítem őket, de jó lenne, ha ezt szélesebb körben lehetne alkalmazni. Egyelőre maradunk, mert itt most nagyon érdekes dolgok történnek, ráadásul a feleségem, Dorottya, patológus rezidens a Pennsylvania-i Egyetemen, a következő három évben még biztosan itt leszünk. Utána majd meglátjuk.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
SIKERSZTORIK
A Rovatból
hirdetés

„A legtöbb ember nevetett rajtunk” – A koronavírus elleni vakcina feltalálásának filmbe illő története

Mikor kiderült, hogy működik a vakcina, Karikó Katalin örömében egyedül megevett egy egész zacskó Goobers mogyorós csokit.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2021. április 10.

hirdetés

Magyarországon nőtt fel, egy hentes lányaként. Tudós akart lenni, pedig sosem találkozott eggyel sem. A 20-as éveiben az Egyesült Államokba költözött, de évtizedeken keresztül nem talált állandó munkát – írja a New York Times, amely terjedelmes portrécikket közölt Karikó Katalinról.

A 66 éves Dr. Karikó Katalint, akit kollégái csak Katinak hívnak, sokan a Nobel-díj esélyesének tartják. Karikó egész karrierjét az mRNS kutatásának szentelte – ez a genetikai kód új fehérjék előállítására képes utasítani az egyes sejteket. Meg volt róla győződve, hogy ezzel az eljárással a szervezetben található sejtek saját magukat teszik védetté.

Karikó karrierje azonban korántsem volt zökkenőmentes. Laborból laborba vándorolt, és évi 60 ezer dollárnál sosem keresett többet.

A története sok kutató számára ismerős lehet. Ahhoz, hogy az mRNS-t kutassa, pályázati pénzeket kellett volna elnyernie, tudományos karrierje nagy részében azonban nem sokan hittek az elképzeléseiben. És nem is volt kifejezetten nagy pályázatíró.

"Amikor az elképzelésed szembemegy a konvencionális tudományos nézetekkel, nagyon nehéz kitörni" – mondta Karikó Katalinról Dr. David Langer, aki idegsebészként dolgozott együtt vele.

hirdetés
Karikó Katalin mRNS kutatása pedig határozottan unortodox volt.

Dr. Anthony Fauci amerikai járványügyi szakértő, virológus szerint az mRNS úttörő lesz számos más területen, például a HIV-fertőzés, az influenza és a malária kezelésében is.

Korábban mi is írtunk arról, Karikó Katalinék felfedezése áttételesen a HIV vakcina elkészítését is elősegítheti.

Karikó Katalin szinte minden napját a laborban töltötte. Férje, Francia Béla mondta is neki:

"Te nem dolgozni jársz oda, hanem szórakozni".

Egyszer azt is kiszámolta feleségének, hogy a végtelennek tűnő túlórák miatt Karikó nagyjából 1 dollárt keres egy óra alatt.

Karikó Katalin Kisújszálláson született. A Szegedi Tudományegyetemen szerzett Ph.D. fokozatot, majd a Szegedi Biológiai Kutatóközpontban kezdett el dolgozni.

1985-ben, mikor az egyetemi kutatási források elapadtak, döntöttek úgy, hogy akkor két éves lányukkal, Zsuzsával (aki azóta kétszeres olimpiai bajnok evezős) Philadelphiába költöznek. A magyar szabályok szerint csak 100 dollárt vihettek magukkal, ő és a férje azonban lányuk plüssmackójában további 1200 dollárt rejtettek el.

Amikor Karikó Katalin elkezdett foglalkozni az mRNS kutatásával, az első, kisebb lépések is nagyon nehéznek, ha nem lehetetlennek tűntek. Hogyan fogják előállítani az mRNS-t egy laborban? Hogy lehet bevinni az mRNS-t a szervezet sejtjeibe?

1989-től Dr. Elliot Barnathan asszisztenseként dolgozott a Pennsylvania Egyetemen, továbbra is nehéz körülmények: alacsony fizetés mellett, pályázati pénzek nélkül.

"A legtöbb ember nevetett rajtunk" – mondta a New York Timesnak Dr. Elliot Barnathan. Mégis sikerült nekik a céljuk: az mRNS segítségével teljesen új fehérjéket kezdtek előállítani maguktól a sejtek.

"Istennek éreztem magam" – emlékezett vissza a felfedezés pillanatára Karikó Katalin.

Ekkor munkatársával tele voltak ötletekkel, a férfi azonban egy biotech cégnél helyezkedett el, így Karikó Katalin labor- és pénzügyi forrás nélkül maradt. Kis híján ott hagyta az egyetemet, ami nem igazán látott lehetőséget Karikó kutatásában, de korábbi kollégája, Dr. David Langer meggyőzte az idegsebészeti intézetet, hogy alkalmazzák a kutatót.

"Megmentett engem" - emlékezett vissza Karikó. Dr. Langer szerint azonban Karikó Katalin mentette meg őt.

Langer szerint Karikó nem az a fajta tudós, aki az adatokat arra használja fel, hogy minden áron alátámassza a feltételezéseit. "Kati zsenialitása, hogy elfogadja a kudarcot és tovább próbálkozik, olyan kérdéseket válaszol meg, amiket mások fel sem mertek tenni."

Dr. Langer elképzelése az volt, hogy az mRNS technológiával kezelhetik és megelőzhetik, hogy agyműtétek után a páciensekben vérrögök alakuljanak ki, amik gyakran stroke-ot okoznak.

Minden kísérletük kudarcba fulladt. Később Dr. Langer elhagyta az egyetemet, így Karikó Katalin ismét labor és kutatási források nélkül maradt.

Egy fénymásoló mellett találkozott véletlen Dr. Weissmannal, akinek mesélt a kutatásáról, és hogy bármire képes az mRNS-sel. Dr. Weissman elmondta Karikónak, hogy a HIV elleni vakcinán dolgozik. Karikó Katalin azt válaszolta: "Persze, az is menni fog".

A kutatásai azonban elakadtak. Petri csészében bármilyen fehérjét képesek voltak előállítani, az egér azonban megbetegedett tőle.

"Senki sem tudta, miért" - emlékezett vissza Dr. Weissman. Kiderült, hogy az immunrendszer kórokozónak nézte a befecskendezett mRNS-t, és gyulladással válaszolt.

Újabb talánnyal szembesültek: ha az emberi szervezet alapból is előállít mRNS-t, amivel szemben nem védekezik az immunrendszer, akkor miben különbözik az általuk befecskendezett mRNS?

Rájöttek, hogy az emberi szervezet által termelt mRNS összetevője a transzfer-RNS, azaz tRNS is, amelyben található a pszeudouridin-molekula. Miután Karikó Katalin és Dr. Weisman hozzáadták az mRNS-hez ezt a molekulát, az élő szervezet befogadta, sőt tízszer több fehérje előállítására késztette a sejteket.

Ez volt az egyik legfontosabb tudományos áttörés az mRNS-technológia alkalmazásában, ami számos alkalmazási területet nyitott meg.

A friss eredményekkel a zsebükben a két kutató bele is kezdett a pályázat- és publikáció írásba. Továbbra sem nyertek el azonban pályázati pénzeket, publikálni az eredményeiket pedig csak többszöri próbálkozás után tudták egy tudományos folyóiratban, kevés recepcióval.

Ők azonban nem adták fel. Majmokon végzett kísérletekkel bebizonyították, hogy a technológia képes vörös vérsejtek előállítására is késztetni a szervezetet. Ez a kutatókat megerősítette abban, hogy az mRNS új gyógyszerek és vakcinák kifejlesztésére lehet alkalmas.

Ahelyett, hogy a vírus egy részét juttatnánk a szervezetbe a védőoltással, az orvosoknak elég lenne az mRNS-t a szervezetbe juttatni, amely a sejteket arra késztetné, hogy maguk állítsák elő a vírusnak azt a részét, amely kiválthatja az immunválaszt.

Végül az amerikai Moderna és a német BioNTech figyelt fel a munkájukra. A Pfizer a BioNTech partnere lett, és a két cég közösen finanszírozta a kutatókat.

Dr. Weissman és Dr. Karikó az mRNS alapú influenza elleni védőoltáson, valamint a Zika vírus elleni védőoltáson dolgoztak, mikor berobbant a koronavírus-járvány.

A tudományos közösség előtt már 20 éve ismert volt, hogy a koronavírus felületén fehérjetüske van, amellyel befecskendezi magát az emberi sejtbe. Ez tehát tökéletes környezetet biztosított az mRNS technológiának.

Kína 2020 januárjában ismertette a vírus génszekvenciáját. Ezt követően a BioNTech pár óra alatt, a Moderna pedig két napon belül kifejlesztette a vakcináját.

Az mRNS vakcinák az emberi testbe jutva arra késztetik a sejteket, hogy állítsák elő a koronavírus felületén megtalálható fehérjetüskét. Ez immunreakciót vált ki, a szervezet megtámadja a fehérjét és védetté válik a vírussal szemben.

A Pfizer–BioNTech tanulmányának első eredményei 2020. november 8-án jelentek meg, és igazolták, hogy erős védettséget nyújtanak a vírussal szemben.

"Ó, működik. Tudtam"

– mondta ekkor Karikó Katalin férjének.

Karikó Katalin örömében egyedül megevett egy egész zacskó Goobers mogyorós csokit. Dr. Weissman egy olasz étteremből rendelt ételt és bort, családjával ünnepelt.

"Mindig is az volt az álmom, hogy kifejlesztünk valamit, ami segít az embereknek. Most beteljesedett életem álma" – mondta Dr. Weissman.

Karikó Katalint és Dr. Weissmant december 18-án oltották be az általuk előállított vakcinával a Pennsylvania Egyetemen – a jelenlévő egészségügyi dolgozók tapsvihara közepette.

Karikó Katalin életpályája azt mutatja: nagyon kevésen múlhatott, hogy elismertté vált ez az úttörő technológia. A dolgok akár teljesen máshogy is alakulhattak volna. "Valószínűleg rengeteg olyan ember van még, mint Karikó Katalin, akik azonban elbuktak" – mondta Dr. Langer, Karikó Katalin korábbi munkatársa a New York Timesnak.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
SIKERSZTORIK
A Rovatból
hirdetés

Magyar termék nyerte Londonban a világ legegészségesebb italainak versenyét

A kifinomult ízvilágú activé FiberShake egy adagja képes biztosítani napi rostszükségletünk harmadát.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2021. március 26.

hirdetés
A 2021-es World Food Innovation Awards – Nemzetközi Élelmiszer Innovációs Díj “Legjobb egészségmegőrzést támogató ital” kategóriájában a magyar start-up cég által kifejlesztett és forgalmazott activé FiberShake szerezte meg a világ legjobbjának járó elismerő díjat.

A World Food Innovation Awards (WFIA) – a Nemzetközi Élelmiszer Innovációs Díjat idén hetedszer osztják ki. Számos világcég, köztük a Danone, a Nestlé és az Aldi szerepelt a különböző kategóriák döntősei között. Az Egyesült Királyságban alapított díj létrehozásának célja, hogy segítsen rávilágítani az élelmiszeriparban zajló innovatív kezdeményezésekre, és ezzel lehetőséget teremtsen számukra a nemzetközi térben való megjelenésre.

„Kitűnő megoldást kínál napjaink egyik leggyakoribb egészségügyi problémákat okozó jelenségére, az alacsony mértékű rostfogyasztásra azáltal, hogy kényelmes formában elérhető, finom rostot biztosít a fogyasztók számára”

– véleményezte a zsűri az activé FiberShake-et.

“Hiszünk abban, hogy az activé FiberShake képes egészséges táplálkozásra motiválni napjaink elfoglalt emberét azzal, hogy időtakarékos elkészítési megoldást kínálva ötvözi a kulináris élvezeteket a bélflóra egészségét szolgáló tulajdonságokkal. A FiberShake-kel az volt a célunk, hogy minél könnyebbé tegyük az emberek számára a bélflórájuk egyensúlyának fenntartását, azáltal, hogy ösztönözzük és segítjük a napi minimálisan kívánatos 30 gramm rost bevitelét a szervezetbe” - foglalta össze Vadász Bálint, az activé márka alapítója a FiberShake létrehozásának céljait.

A kifinomult ízvilággal bíró activé FiberShake egy adagja képes biztosítani napi rostszükségletünk harmadát. Az egészséges bélflóra számára a rostok jelentik a megfelelő táplálékot, melyek hiányában a bélflóra egyensúlya felborulhat, ami számos súlyos betegség okozója lehet.

hirdetés

Olyan súlyos betegségek állnak ok-okozati összefüggésben a bélflóra egyensúlyának felborulásával, mint a kettes típusú diabétesz, szív- és érrendszeri elváltozások, bizonyos tumoros betegségek, az elhízás vagy akár a depresszió. Sőt, egyes kutatások az autizmust is összefüggésbe hozzák a bélflóra egyensúlyi állapotának megbomlásával. Az ideális állapotú bélflóra az immunrendszer megfelelő működésének is előfeltétele.

A 10 gramm rostot tartalmazó activé FiberShake nagy előnye a XXI. század felgyorsult tempójában élő és dolgozó fogyasztója számára, hogy elkészítési ideje rendkívül rövid. Fogyasztásával segít megközelíteni az egészségmegőrzéséhez minimálisan szükséges napi 30 gramm rost elfogyasztását. Ez azért különös jelentőségű, mert az európai és más nyugati kultúrában élő felnőttek általában mindössze napi 15-18 gramm rostot fogyasztanak.



hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
SIKERSZTORIK
A Rovatból
hirdetés

Entremo: magyar fiatalok karperece forradalmasíthatja a betegmonitorozást

A japán állami tv-ben is bemutatták az új magyar találmányt, ami a nővérek munkáját hivatott megkönnyíteni a koronavírus által leterhelt kórházakban.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2021. március 24.

hirdetés

“A csapat áprilisban alakult, hatan vettünk részt egy Hackathon-on, ahol egy hétvége alatt kellett összetennünk egy prototípust. Abból a csapatból most öten alapítottunk céget." - mondja a Szeretlek Magyarországnak Lakatos Péter, az Entremo ügyvezetője.

Az ötletet az adta, hogy a koronavírus járvány első hulláma alatt, tavaly tavasszal addig nem látott nehézségekkel kellett megküzdenie az egészségügynek. A betegek monitorozása jelentette talán a legnagyobb kihívást.

“Azt láttuk, hogy nagyon sok helyen ez még nem egy jól működő digitális folyamat, hanem papíralapú. Sőt, volt olyan kórház, ahol a betegek maguk mérték és jegyezték fel ezeket az alap paramétereiket.” - mondja Knébel Miklós műszaki koordinátor.

Az Entremo ezen a problémán egy karpereccel segítene, ami tulajdonképpen egy akkumulátorról működő monitorozó eszköz.

”Három fő részből áll a rendszerünk.” - magyarázza Knébel Miklós. ”A karperec, - amely maga a mérőszköz - csuklóra helyezhető, ez továbbítja az adatokat egy sim kártyával rendelkező, router nagyságú egységhez, amely kórtermenként lesz felszerelve, és bluetooth kapcsolat köti össze a kettőt. Az egység a nővér hívópulton elhelyezett képernyő felé küldi az adatokat. Ott külön értesítés jelzi, ha a mért értékek egy megadott tartományon kívül esnek, vagy ha az akkumlátoridő nagyon lecsökken. Így a nővérek pontosan tudnák, hogy mikor melyik páciensnek van szüksége segítségre.”

A fejlesztéshez konzultáltak orvosokkal, akik a "sok embert kell ellátni rövid időn belül, kis kapacitással" problémát tartották a legfontosabbnak.

hirdetés

"Azt mondták, hogy a meglévő monitorozás lassú, ráadásul a védőfelszerelés további komplikációkat szül. Innentől kezdve elég egyértelmű volt az irány, hogy mit csináljunk." - mondja Lakatos Péter. “Az orvosi kompetenciánk azonban nem volt meg, ahhoz volt szükség a sok-sok konzultációra, hogy belelássunk a mindennapi folyamatokba. Tudnunk kellett, hogy mely paramétereket mérik, és milyen gyakorisággal. Így tudtuk felmérni és elképzelni, hogy milyen termék tudna nekik segíteni. Főnővérrel is beszéltünk, hiszen ők kezelnék ezeket az eszközöket, az ő munkafolyamatukat segítjük a karpereccel.”

A speciális eszköz mér oxigén szaturációt, pulzusszámot, légzési frekvenciát származtat, valamint a hőmérsékletet is figyeli.

“Tavasszal minden betegnél ezt a négy paramétert mérték a nővérek a betegeken. Ez nagyjából 5-10 percet vesz igénybe az adminisztratív feladatokkal együtt. Ha háromszor rá tudnak egy betegre nézni egy nap, az már nagyon jónak számít. Hallottunk olyat is, hogy két mérés között olyan drasztikusan romlott a beteg állapota, hogy már nem tudták megmenteni. Adta magát a gondolat, hogy mindenképp szükség van a sűrűbb mérésekre az olyan osztályokon is, ahol nincsenek komoly berendezések. " - folytatja Knébel Miklós.

A karperec egy felületkezelt, 3D nyomtatott eszköz, ami felülettisztító kendővel fertőtleníthető. Az akkumlátor időtartama körülbelűl két-három nap. Lemerülés után a nővéreknek töltőállomásra kell helyezniük az órát, ami egyszerre öt eszközt tud tölteni.

Találmányuk első verziójával tavaly áprilisban megnyerték az EUvsVirus verseny egészségügyi kategóriáját, amire két nap alatt gyártották le az eszközt.

“Az egészet úgy kell elképzelni, hogy péntek délután elkezdtünk ötletelni rajta, beszéltünk orvosokkal, beszereztük a szenzorokat hobby hardver boltokból, és a megtervezését is elkezdtük, majd 36 órával később elkészült egy 3D nyomtatott műanyagforma, amibe bele voltak szerelve a szenzorok, és képes volt mérni a vitális paramétereket." - meséli Lakatos Péter.

Azóta már jóval előrébb járnak, legyártották az első harminc prototípust, és most a kórházi tesztelés következik.

"Hetek kérdése, hogy tesztelhessük a rendszert kórházban is. A visszajelzés fontos a további fejlesztésekhez. Látni kell a való életben, hogy amit elgondoltunk, az működik-e, másrészt már most vannak elképzeléseink arról, hogy milyen javításokra lesz majd szükség."

A csapatban mindenki mérnöki végzettségű, van, aki data science-t tanult, van aki villamosmérnök. Lakatos Péteren és Knébel Miklóson kívül csapattag még Dános Péter, aki a 3D tervezés és gyártás felelőse, Mitnyik Levente, aki az elektronikáért felel, valamint Nagy Kristóf, aki a villamosmérnöki tevékenysége mellett a cég arculatát tervezi.

A karperec nem kizárólag a koronavírusos osztályokon tudná megkönnyíteni az ápolók dolgát.

“Azt látjuk, hogy a kórházak legalább ennyire kipróbálnák a karperecünket más osztályokon is." - mondja Lakatos Péter. "Akár a teljesen általános sebészeti osztályokon is. Beszéltünk orvosokkal, akik mindig rávilágítanak új problémákra. Ilyen az is, hogy ugyan vannak jó mérőeszközeik, de nincsenek egységesítve az adatok egy rendszerben. Valamint hosszú távon már vannak elképzeléseink, hogy milyen plusz funkciókkal lehetne ellátni a karperecet. Többek között a vérnyomásmérés is szerepel a tervek között, és elképzelhető a kismamák számára a vércukorszint-mérés is. Beszéltünk olyanokkal is, akiknek a stresszmérés lenne a fontos."

Az adatokat ráadásul elmentik, amikkel így később akár kutatásokat is lehet végezni.

“Ritka, hogy az intenzív alatti osztályokon ilyen nagy mennyiségű adatot lehessen tárolni, ez már önmagában is újfajta adatbázis lenne.”

A csapat találmányával már szerepelt a japán állami tévében is. Itthon pedig kaptak egy mentort, Dr. Bábel Tamás személyében, aki továbbra is segíti a munkájukat. Négy másik partnerrel együttműködve hozták létre a prototípust, az ELTE, az ELTE Soft, a MOHAnet, valamint az InnoTractor holland startup is segített. "Az elmúlt fél évben több mint húsz ember dolgozott velünk, ezért tudtunk olyan gyorsan haladni, hogy már működőképes a termékünk." - mondja Lakatos Péter.

Hozzáteszi, egy verseny nemcsak a produktum létrehozásának folyamatát, hanem a csapatban dolgozást is megtanítja. "Az adta meg a kezdő lökést, hogy 900 csapat közül nyertünk olyanok között, akiknek már létező cégeik voltak. Ez egy nagyon jó visszajelzés volt. Ráadásul nagy kitartást igényel egy ilyen intenzív verseny, nem nagyon volt időnk aludni, viszont összekovácsolódtunk. Ezek olyan kiegészítései az egyetemnek, amelyek elengedhetetlenek később az életben, ha valaki valamilyen saját vállalkozást akar létrehozni."

Sok fiatalnak vannak ötletei, de kevesen indulnak el azon a rögös úton, ami a megvalósításhoz vezet. Lakatos Péter szerint nem is a jó ötlet a legfontosabb.

"Egy jó csapatot kell felépíteni. Ha van egy csapat, akkor mindegy, hogy mi jön elé, lesz jó megoldás. Nekünk ez körülbelül a tizenötödik versenyünk volt. Nagyon sok témában voltak már ötleteink különböző területeken, de azokból nem nőtte ki magát egyik sem egy céggé. Viszont mind hozzájárultak ahhoz, hogy most egy olyan ötletünk legyen, amit meg tudunk valósítani két nap alatt, ami aztán el tud juttatni minket későbbi befektetőkhöz, és képesek legyünk növekedni."

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
SIKERSZTORIK
A Rovatból
hirdetés

Ápolók a Covid-osztályon, Zoomon töltött szilveszter – a 39. Magyar Sajtófotó Pályázat nyertes képei

Alaposan rányomta a bélyegét a járvány, illetve a miatta teljesen megváltozott életünk a pályaművekre.
Címkép: Balogh Zoltán - szmo.hu
2021. április 15.

hirdetés

Kihirdették a Magyar Újságírók Országos Szövetsége által meghirdetett A 39. Magyar Sajtófotó Pályázat díjazottait. A versenyen 296 fotográfus 2515 pályaművel indult, a zsűri összesen 7237 képet tekintett meg, mielőtt döntött a díjazottakról.

A zsűri különböző kategóriákban osztotta ki a legjobb sajtófotókért járó díjakat.

Hír, eseményfotó:

1.díj: Hegedűs Róbert (Magyar Hírlap): Segítő kéz

2. díj: Móricz-Sabján Simon: (Világgazdaság): Uzsoki utcai kórház

hirdetés

3. díj: Huszár Szilamér (Háromszék Napilap külső munkatárs): COVID-19

Fotó: Hegedűs Róbert

Képriport:

1.díj: Balogh Zoltán (MTI/MTVA): A COVID-19 éve Magyarországon

2. díj: Erdős Dénes (Népszava): Free SZFE

3. díj: Balogh Zoltán (MTI/MTVA): COVID-19 Intenzív Osztályok Budapesten

Fotó: Balogh Zoltán

Mindennapi élet (egyedi):

1.díj: Móricz-Sabján Simon: (Világgazdaság): Szilveszter

2. díj: Béres Márton (Népszava): Hiányzol nekünk, nagyi!

3.díj: Mónus Márton (szabadfoglalkozású): Kertészkedés

Móricz-Sabján Simon

Mindennapi élet (sorozat):

1.díj: Móricz-Sabján Simon: (Világgazdaság): Önkéntes karantén-napló

2.díj: Kovács Bea (szabadfoglalkozású): Pillangólány

3.díj: Török János (Délmagyarország): Amióta a fiam meghalt, újra szívom

Fotó: Móricz-Sabján Simon

Emberábrázolás-portré (egyedi):

1.díj: Pozsonyi Roland László (168 óra): Kiáltás

2.díj: Knap Zoltán (Bors): A 99 éves Keleti Ágnes tornásznőt köszöntötték

3.díj: Földházi Árpád (Mandíner): A színház szabad

Fotó: Pozsonyi Roland László

Emberábrázolás-portré (sorozat):

1.díj: Nemes Tünde (szabadfoglalkozású): Fénykeresés

1.díj: Neményi Márton (nlc.hu): Felkenem a vöröset, felveszem az ünnepi lépőmet és leviszem a szemetet

2.díj: Somorjai Balázs (szabadfoglalkozású): Panelvilág

Fotó: Nemes Tünde

Művészet (egyedi):

1.díj: Balogh Zoltán (MTI/MTVA): Koncert a járvány alatt

2.díj: Török János (Délmagyarország): Évadnyitó

3.díj: Fazekas István (HVG): Vastaps

Fotó: Balogh Zoltán

Művészet (sorozat):

1.díj: Chripkó Lili Anna (szabadfoglalkozású): Balett-növendékek távoktatásban

2.díj: Béres Márton (Népszava): A zene házhoz megy!

3.díj: Ladjánszki Máté (Népszava): Hogyan válik egy hétköznapi terelőszalag egy mozgalom szimbólumává?

Fotó: Chripkó Lili Anna

Sport (egyedi):

1.díj: Szabó Bernadett (Reuters): Szabadrúgás

2.díj: Szűcs Attila Ferenc (szabadfoglalkozású): Nem szokványos gólöröm

3.díj: Rózsa Tamás (szabadfoglalkozású): Amikor kirepül

Fotó: Szabó Bernadett

Sport (sorozat):

1.díj: Szalmás Péter (Magyar Olimpiai Bizottság): Karantén edzés

2.díj: Kerekes M. István (szabadfoglalkozású): A pillanat varázsa

3.díj: Vanik Zoltán (szabadfoglalkozású): Tour de Hongrie

Fotó: Szalmás Péter

Természet és tudomány (egyedi):

1.díj: ifj. Lőrincz Ferenc (szabadfoglalkozású): A Cet és az Emberek

2.díj Szabó Irma (szabadfoglalkozású): Szomjas vagyok

3.díj: Komka Péter (MTI/MTVA): ISS

Fotó: ifj. Lőrincz Ferenc

Természet és tudomány (sorozat):

1.díj: Radisics Milán (Radex Media Group Kft.): Fáklyákkal a fagy ellen

2.díj: Mészáros Ferenc (szabadfoglalkozású): „Volt egyszer egy Erőmű”

3.díj: Radisics Milán (Radex Media Group Kft.): A fenntarthatóság tájképei

Fotó: Radisics Milán

Társadalomábrázolás, dokumentarista fotográfia (egyedi)

1.díj: Stiller Ákos (szabadfoglalkozású): Tesztre várva

2.díj: Balogh Zoltán (MTI/MTVA): Építő munkás Dubajban

3.díj: Móricz-Sabján Simon (Világgazdaság): Bence

Fotó: Stiller Ákos

Társadalomábrázolás, dokumentarista fotográfia (sorozat)

1.díj: Sivák Zsófi (szabadfoglalkozású): Áraink forintban értendők

2.díj: Kerekes M. István (szabadfoglalkozású): A nyomor gyermekei

3.díj: Huszár Dávid (Népszava): Vegyes kilátások

Fotó: Sivák Zsófi

Különdíjak:

Munkácsy Márton-díj a legjobb kollekcióért: Balogh Zoltán (MTI/MTVA)

Szalay Zoltán-díj a legjobb teljesítményt nyújtó 30 év alatti fotóriporternek: Béres Márton (Népszava)

A megyékben dolgozó, legjobb teljesítményt nyújtó fotóriporter: Kerekes M. István (szabadfoglalkozású)

Escher Károly-díj a Magyarországon készült legjobb hírképért: Hegedűs Róbert (Magyar Hírlap) Segítő kéz című felvételéért. (A Hír kategória 1. helyezettje)

Díj a fenntarthatóság eszméjéért: Radisics Milán (Radex Media Group Kft.): A fenntarthatóság tájképei című képsorozatáért

A zsűri dicséretben részesítette:

Balogh Zoltán (MTI/MTVA): Ápolónő éjszakai műszakban a COVID-19 osztályon


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: