A HIV vírus megelőzésére kereste a megoldást, a koronavírusra találta meg

Pardi Norbert nagyapja és Karikó Katalin édesapja ugyanabban a hentesüzletben dolgoztak Kisújszálláson. A fiatal biológus már az egyetemi évek alatt kikérte - az akkor már Amerikában dolgozó - családi barát tanácsát, a jövőjével kapcsolatban.

- Mikor járt utoljára Kisújszálláson?

- Utoljára múlt év szeptemberében voltam otthon. Nehéz időszak ez. Korábban évente legalább háromszor-négyszer meglátogattam a szüleimet és a testvéremet Kisújszálláson, illetve a barátaimat az ország különböző részein. Nagyon hiányoznak.

- Hogyan emlékszik vissza a gyerekkorára?

– A gyermekkorom gyönyörű volt, felhőtlen, örömteli. A település nyugati végének utolsó előtti utcájában éltünk, közvetlenül a természet szomszédságában. Egész gyermekkoromat a környező mezőkön, erdőkben töltöttem, növények, gombák, gazdag állatvilág és korombeli gyerekek társaságában. Horgásztunk, rosszalkodtunk, fociztunk, sok gyerek volt, pillanatok alatt össze lehetett szedni egy focicsapatot.

- Mikor döntötte el, hogy biológus lesz?

- 7-8 éves koromban csak azt tudtam, hogy érdekelnek a növények, a gombák, az állatok, és

A kisújszállási Kossuth Lajos Általános Iskolába jártam, ahol nagyon magas színvonalú volt az oktatás. Különösen a kémia-matematika tanárnőmtől, Eperjesi Évától tanultam olyan sokat, hogy még a gimiben is abból a tudásból éltem. Aztán később már komolyabban érdekelt a biológia meg a kémia. Szolnokon, a Széchenyi István Gimnáziumban végeztem a középiskolát, biológia-angol tagozatos voltam, ahol hasonlóan csodálatos tanáraim voltak, mint általános iskolában. Például Maczkóné Pénzes Katalin biológia- és Rácz Éva kémiatanárnő. A gimi vége felé már tudtam, hogy molekuláris biológiával akarok foglalkozni.

- Miért nem ment az orvosira?

- Az orvoslással kapcsolatban nem éreztem azt, hogy az én hivatásom lenne, és ezt a mai napig jó döntésnek tartom.

de azt soha nem tudtam elképzelni magamról, hogy én embereket egy az egyben gyógyítsak, vagy műtsek, ez számomra soha nem volt egy reális jövőkép.

- Mi volt az egyetemen a kutatási területe?

- Az inkább biokémia és genetika volt, egy rák kialakulását gátló génnek (p53) az elemzésével és jellemzésével foglalkoztam. Ez teljesen eltért attól, amivel most foglalkozom, de az ott megtanult módszerek egy részét később is tudtam hasznosítani.

- Miért döntött úgy, hogy egyetem után Amerikába megy?

- Karikó Katalinnal régóta beszéltünk arról, hogyha majd befejezem a doktorimat, akkor ide jövök hozzá a Pennsylvaniai Egyetemre kutatni. Úgyhogy a lehetőség adott volt.

- Mikor kezdődött önök között ez a szakmai beszélgetés?

- Olyan 2002 körül írtam Katinak egy emailt, hogy negyedéves hallgató vagyok és szeretném kikérni a véleményét, hogyan folytassam a karrierem. Ő pedig készségesen válaszolt, ráadásul minden nyáron hazajött az anyukájához, aki Kisújszálláson lakott, én meg ugye otthon töltöttem a nyári szünetet, úgyhogy

- Önöknek – Katalinnak és Önnek is – az missziója, hogy értelmes magyar fiataloknak lehetőséget teremtsenek és bevonják őket a kutatásokba?

- Igen, azt hiszem mondhatom ezt Kati nevében is, hogyha értelmes, tehetséges, szorgalmas magyar fiatalokat találunk, akik hajlandóak keményen dolgozni – mert ez talán a legfontosabb: az akarat és a szorgalom –, akkor mi lehetőséget biztosítunk nekik a kutatásra.

- Mikor ment Amerikába?

- Katalin engem már nagyon sürgetett, mert a kutatási pénz rendelkezésre állt, úgyhogy lényegében fenntartottak nekem egy pozíciót, mert tudták, hogyha befejezem a disszertációt, jövök. Nem is tudtam személyesen átvenni a doktorimat, 2011 májusában már itt voltam, az avató meg ugye júniusban volt.

- Azt tudom, hogy a felesége is magyar, de ekkor már nős volt? Együtt költöztek ki?

- Nem, egyedül jöttem, a feleségemmel pedig itt találkoztam. Ő egy magyar orvos, aki szintén Szegeden végzett, de ott valahogy sohasem sodort minket össze az élet. Viszont kijött az USA-ba egy 3 hónapos gyakorlatra Buffalóba (New York állam északi része), egy közös barátunk pedig felhívott és megkért, hogy mutassam meg neki a környéket, és hát sikerült...

- Tehát kikerült egy teljesen idegen környezetbe, hozzálátott egy teljesen más kutatási területhez, gondolom, rengeteget kellett tanulnia. Ez hogy ment?

- Nem állítom, hogy az eleje nem volt stresszes, minden teljesen új volt, és nekem mindent gyorsan meg kellett tanulnom, nagyon sokat dolgoztunk.

- Mire vették fel pontosan, mi volt az ön feladata?

- Engem arra vettek fel, hogy kitaláljuk azt, hogyan tudjuk az RNS-t állatmodellekben használni, elsősorban vakcinára. Amikor én ide kijöttem, akkor Katalin, illetve a kutatótársa, Drew Weissman azt már tudták, hogyan tudnak nagyon jó minőségű RNS-t előállítani, ami oltás után, vagy akár sejtekbe bejutva nem idéz elő komoly gyulladást. Ez az úgynevezett nukleozid módosítás miatt van így.

Vagy olyan részébe adjuk az állatnak, ahol nem bomlik le olyan gyorsan, vagy csomagoljuk be és úgy védjük meg a degradációtól. Rengeteg kísérletet végeztünk, amelyekben azt vizsgáltuk, hogy mi történik, ha így adjuk be, ha úgy adjuk be, vagy ha ebbe-abba becsomagoljuk. Három évig azonban semmi sem volt sikeres. Sokat tanultunk, de minden eredmény negatív lett.

- Mire akarták használni?

- Elsősorban HIV ellen. Drew Weissman egy orvos-kutató, aki világéletében erre kereste a megoldást. A fertőző betegségek osztályán dolgozik itt, a Pesnnsylvaniai Egyetemen, ahol én is.

- Úgy tudom, a HIV vírus olyan gyorsan mutálódik, hogy mire oltást fejlesztenének rá, már megváltozik.

- Igen, ez is igaz, és még számos probléma van vele. Például, hogy azt a kulcsfehérjét, amit szeretnénk blokkolni, cukrok veszik körbe, és a cukrok ellen nagyon nehéz jó ellenanyagot termelni, borzasztó nehéz célpont.

- Akkor erről le is tettek?

- Nem, Drew Weissman és számos együttműködő partner továbbra is kutatja, de ez már nem az én asztalom. Persze besegítünk időnként egymásnak, mert az élettudományok területén ez itt így működik, de azért én meg a csapatom most már önállóan dolgozunk, saját kutatásokon, saját kutatási pénzzel.

- Milyen betegségek gyógyítására, illetve megelőzésére merült fel még a technológia használata?

- Bármi olyan dolog, aminél fehérjét vagy más nukleinsav alapú platformot, mondjuk DNS-t használnánk, azt meg lehet csinálni RNS-el. Rák, autoimmun betegségek, monoklonális ellenanyag-terápia.

- Mi hozta az áttörést?

- Találtunk egy olyan kanadai céget, ahol lipid nanopartikulákat (speciális zsírmolekulákat) állítanak elő, de egyáltalán nem használták mRNS bevitelére.

Ez 2014 nyarán történt, és 2015-ben publikáltuk is, hogy működik. Bele lehet csomagolni és megvédi jó néhány napig, vagy akár 2 hétig is a teljes lebomlástól.

- Ha jól tudom, nem ez a legismertebb publikációja.

- 2 évvel később jelent meg egy újabb kulcsfontosságú publikációnk a Nature szakmai folyóiratban, amelyben

(Most a Pfizer/BioNTech és a Moderna cégek is ezt a platformot használják és nagyjából 20 millió ember már megkapta ezt a típusú vakcinát.)

2018-ban aztán megjelentek olyan cikkeim is, ahol már konkrétan influenza-vakcinálásra használtuk.

- És akkor egyszer csak beütött a világjárvány?

- Ez az én esetemben pontosan úgy zajlott, hogy januárban Japánba tartottam egy interjúra, és a reptéren a feleségem vetette fel, hogy ha visszajövök, fejlesszünk vakcinát az új vírus ellen. Akkor nem sok ember volt, aki azt mondta, hogy pár héttel később már az egész világon megjelenik és jön a bezárkózás, meg minden a feje tetejére áll. A kollégáimmal foglalkoztatott minket a kérdés és megbeszéltük, hogy

Ehhez azért azt tudni kell, hogy itt az egyetemen egy kis akadémiai csapatom van, tehát itt nincs arra kapacitás, hogy tényleg kifejlesszünk egy klinikumban használható gyógyszert vagy oltóanyagot. A Moderna meg a Pfizer/BioNTech ugyanazt a platformot használja, mint mi, tehát az itt lett kidolgozva nálunk, az egyetemen, de mögöttük van gyártókapacitás, több száz ember munkája, lehetőség és pénz arra, hogy több tízezer ember bevonásával tudjanak tesztelni. Amit viszont mi meg tudtunk csinálni és ez tényleg sikerült is, hogy összeraktunk egy kis csapatot egy precíz és szigorú tervet és megcsináltuk egérben, ami azért volt jó, mert így olyan dolgokat is meg tudtunk vizsgálni (például azt, hogy fertőzve az állatokat, véd-e a vakcina), amiket embereknél klinikai tesztelés során nem lehet.

- Honnan tudták, milyen nyomon induljanak el?

Januárban már a vírus tüskefehérjéjének aminosav sorrendjét nyilvánosságra hozták a kínaiak, ez alapján kezdtünk kutatni. Összeraktunk egy 3 hónapos tervet, mert szorított az idő.

Kellett egy nagyobb csapat, mert egyik kutató ehhez ért, mi elsősorban ugye az RNS-hez, de sok mindent ki kellett próbálnunk, és az eredményinket gyorsan publikálni. Ebben a tanulmányban Laczkó Dorottya posztdoktori kutató az első szerző, mert ő végezte a kísérletek jelentős részét, és egy másik fontos láncszem Tombácz István posztdoktori kutató, aki szintén szegedi biológus, és én vagyok az utolsó szerző, mint a kutatás vezetője. Júliusban tudtuk publikálni az eredményeinket, ismét elsőként.

- Ilyenkor ez egy verseny a kutatók között, hogy ki találja meg gyorsabban a megoldást?

- Egyrészt igen, másrészt viszont egy nagy közös tudáshoz szeretnénk hozzátenni. Mi nem tudjuk, hogy mások mit csinálnak, de mi mindent megteszünk, amire a kutatócsoportunk képes.

- Ez egy kicsit olyan, mint egy nyomozás, hogy ki jön rá hamarabb a jó megoldásra?

- Igen, tulajdonképpen valóban

Nyilván lenne sok olyan dolog, amit mindenki megtalált, de lennének részeredmények is, amiket, ha összerakunk, teljesebb lesz a kép.

- Nem furcsa, hogy egy világjárvány kellett ahhoz, hogy az emberek megismerjék, megértsék azt, amivel önök már évtizedek óta foglalkoznak?

- Ez így működik. Sokszor hiába van előttünk a nyilvánvaló, nem vesszük észre, amíg nem vagyunk rákényszerítve. Nekem ez még nem is volt olyan nehéz, de Katalin biztos tudna erről mesélni, hogy mennyire nem érdekelt ez senkit, és mennyien mondták, hogy nem fog működni.

- Akkor ez most előremozdíthatja az RNS alapú terápiák kutatását és klinikai használatát?

- Nagyon remélem. Azért vannak olyan bonyolultabb problémák, amiket önmagában a platform nem fog megoldani, úgyhogy sok kutatás áll még előttünk. Azt azért semmiképp sem mondanám, hogy néhány éven belül sikeres HIV vakcinát fogunk csinálni.

Mit szeret jobban, tanítani vagy kutatni?

– Szeretem a változatosságot, úgyhogy a kettő együtt jó, mert ez két nagyon különböző terület, de azért azt hozzáteszem, hogy mi itt nem vagyunk túlterhelve az oktatásban, és ez fontos. Nem kell minden héten előadást tartanom. Egy félévben adok egy-két órát arról, amihez értek, a vakcinákról.

- Térjünk vissza egy kicsit a koronavírus-vakcinára. Önök leírták júliusban, hogy működik az RNS-el állatokon, ezt látta az egész világ. Valaki átvette, megvette?

- Ezek a kutatások párhuzamosan folytak, tehát a nagy cégek ugyanúgy elkezdték használni a saját platformjukat. Egy icipicit mást használtak, mint mi, de ezek nagyon fontos, egymást kiegészítő kutatások. Most is vannak folyamatban kísérleteink, van még mit tenni.

- Mi a véleménye a kínai vakcináról?

- Az a vakcina egy inaktivált vírust tartalmazó oltás, ez egy klasszikus platform, az influenza-vakcinák egy jelentős része is így működik. Azt gondolom, hogy nem nekem kell megmondani, hogy ez tényleg alkalmas-e erre a vírusra, hanem a szabályozó szerveknek.

Ezt minden vakcina ellenőrzésénél megnézik, itt Amerikában az FDA, Európában az EMA. Ezek azok a gyógyszerügynökségek, ahol erről döntenek. Ha az EMA azt mondja, hogy ez alkalmas, akkor ebben bíznunk kell.

- De nem mondja, mert az EU-ban az a megállapodás, hogy minden tagország eldöntheti, hogy a határain belül milyen vakcinát használ, akkor is, ha nincs rá EMA engedély.

- Azt nem tudom elképzelni, hogy bármely kormány rosszat akarna a saját nemzetének azzal, hogy egy nem biztonságos, vagy nem hatékony vakcinát engedélyez.

- Még nem volt szó Magyarországon a kínai vakcináról, amikor egy felmérést készítettek és az emberek 46 százaléka azt mondta, hogy nem oltatná be magát. Hogy lehetne őket megnyugtatni, legalább az RNS alapú vakcinákkal kapcsolatban?

- Én sem tudok jobbat mondani, minthogy bízzunk a szakemberekben, akik ehhez a legjobban értenek. Egyébként én ehhez relatíve pozitívan állok, mert úgy gondolom, ahogy egyre többen megkapják ezeket a vakcinákat és kiderül, hogy tényleg nem volt komoly mellékhatásuk, minden rendben volt, és ha mindenki ismeretségében lesz valaki, aki már megkapta, akkor az oltási kedv is nőni fog.

Jelenleg azonban úgy tudom, hogy Magyarországon nem az a legnagyobb baj, hogy nem akarnak oltatni, hanem, hogy még annak sem jut vakcina, aki már feliratkozott rá. Tehát először legalább a legsérülékenyebb csoportokat be kell oltani, és akkor már nagyon le fog csökkeni a koronavírus által okozott halálozások és súlyos megbetegedések száma.

- Ön már amerikai állampolgár is? Visszajönne Magyarországra? Idén lesz 40 éves, hogyan látja a jövőt?

- Nem, én magyar állampolgár vagyok és vannak szakmai együttműködéseim Magyarországon is, amelyekben ezt a technológiát használják magyar kollegák az ő saját kutatási területeiken, és ebben én segítem őket, de jó lenne, ha ezt szélesebb körben lehetne alkalmazni. Egyelőre maradunk, mert itt most nagyon érdekes dolgok történnek, ráadásul a feleségem, Dorottya, patológus rezidens a Pennsylvania-i Egyetemen, a következő három évben még biztosan itt leszünk. Utána majd meglátjuk.