9 évesen otthagyta az iskolát, 36 országban és 5 kontinensen járt azóta
Miro Siegel élete kezdetben semmiben sem különbözött a többi Los Angeles-i kisgyerek mindennapjaitól. Édesanyjával élt egy apró lakásban, iskolába járt, és rokonai nyomására próbált a lehető legjobban teljesíteni. Anyja gyakran fogadott Couchsurfös vendégeket, és a szomszédságban is latin családok éltek, így Mirót már kiskorától kezdve multikulturális környezet vette körül. Ő mindig érdeklődve hallgatta a világutazók történeteit, és arról álmodozott, hogy egy napon ő is útra kel majd.
A 2008-as gazdasági válság 180 fokos fordulatot hozott a család életébe. Miro munkamániás anyja egyre kevesebbet volt otthon, görcsösen próbálta kézben tartani vállalkozását, a kisfiú jegyei pedig rohamosan romlottak.
Anyjával eltávolodtak egymástól, és szépen lassan a teljes csőd felé sodródtak: a válságból nem tudtak kilábalni, mindkettőjük reményvesztetten, kiábrándultan szemlélte a kizsákmányoló rendszert.
Egy napon Miro anyja megdöbbentő ötlettel állt elő.
"Menjünk. Szabaduljunk meg mindentől, és vágjunk bele egy nagy kalandba" -mondta.
És ez így is történt. Fél év leforgása alatt minden holmijukat eladták, új otthont kerestek kutyájuknak, Miro pedig a bőröndök mellett állt, első útlevelét szorongatva.
Az eredeti terv szerint Közép- és Dél-Amerikát járták volna be, hogy egy év elteltével visszatérjenek az USA-ba, azonban 8 hónap után már mindketten tudták, hogy nincs visszaút. Az utazás életformává vált, ami teljesen átalakította a személyiségüket, édesanyja elmondása szerint egy év kalandozás többet formált Miron, mint amire 5 év oktatás képes lett volna.
Az életük szerves részévé vált az új kultúrákkal, emberekkel való ismerkedés, és az első év után már bármilyen idegen helyből (átmeneti) otthont tudtak teremteni maguknak.
Emellett persze Miro oktatását sem hanyagolhatták el: az édesanya az "unscooling" módszer mellett döntött, ami a tapasztalatokon alapuló tanulást helyezi a lexikális tudás helyére.
A klasszikus tantárgyak helyett interaktív játékok, könyvek, utazás formálta a kisfiú személyiségét, és hiába nem éppen formális a technika, be kell látni, működött.
Miro édesanyja blogolni kezdett, minden tapasztalatát megosztotta a családtagokkal, írásai pedig hamarosan hatalmas népszerűségre tettek szert.
A család folyamatosan utazott. Minden helyen maximum pár hónapot töltöttek el, így Miro időszakos munkákat vállalt és gyorstalpaló képzéseket végzett el. Pár év alatt folyékonyan megtanult spanyolul, érdeklődése a történelem és az írás felé fordult.
Persze egy percig sem állítja, hogy a hoboélet csupa móka és kacagás. 14 éves korában úgy érezte, valódi társaságra vágyik, hosszútávú barátságokat szeretne kötni, így édesanyjával létrehozták saját cégüket, a Project World Schoolt, ami az unschool tanítás módszerét népszerűsíti és teszi elérhetővé az egész világon. A PWS nemvárt sikert hozott, a család annak bevételeiből folytatta a következő 10 év utazásait. Az ottani diákokból valódi közösség formálódott, így Miro életében először találkozhatott hozzá hasonló, önfejlesztő, nyitott gyerekekkel.
Az elmúlt évtizedben 36 országban és 5 kontinensen éltek, Miróból pedig elismert költő és író lett. A PWS mellett publikálásból tartja fent magát, és jelenleg úgy érzi, az egész világban otthon van.
Persze egy percig sem állítjuk, hogy ez az életforma bárkinek beválna, kétségkívül elgondolkodtató Miro és anyja története.
Forrás: HuffingtonPost