Ott lesz Rióban?
Kovács Katalin idén egy ezüstéremmel és egy negyedik hellyel zárta a németországi Duisburgban megrendezett világbajnokságot. A háromszoros olimpiai bajnok két számban indult, mindkettőben Douchev-Janics Natasával. Magyarország egyik legeredményesebb kajakozóját nem csak a vb-ről, de jövőbeli terveiről és a magyarországi sporttámogatás fontosságáról is faggattuk.
Különböző sportújságok azt pedzegették az utóbbi hónapokban, hogy az olimpiák után következő vb-ken mindig még jobban teljesítesz. Mi a véleményed erről így, a verseny után?
- Én szeretem, amit csinálok és szeretem ezt a lehető legjobban csinálni. Törekszem arra, hogy ez a magas színvonal fennmaradjon - és ez nem a másoktól érkező elvárások miatt, hanem főleg magam miatt különösen fontos. Lehet, hogy ez kívülről úgy tűnik, hogy jobb vagyok évről évre, de azt is el kell mondanom, hogy egyre nehezebb ezt a magas szintet hozni egy olyan sportoló számára, aki már elmúlt 30. De továbbra is igyekszem kihozni magamból a maximumot és megvan bennem a motiváció. Ez a legfontosabb.
Illusztráció: Szalai Attila
Számít a kajakban a rutin?
- Számít, de ebben a sportágban már gyerekként megtapasztalják a versenyzők azt, hogy milyen egy világverseny hangulata. Így már ifiként, juniorként „átesnek a tűzkeresztségen” és sok tapasztalatot szereznek. Az én esetemben pedig az, hogy mindig nagy csapattal edzettem, az, hogy nap, mint nap megküzdöttünk egymással, szintén nagy rutint adott.
Kik azok a fiatal kajakos tehetségek, akiket kiemelnél az új generációból?
- Kozák Danuta saját magát emelte ki, az eredményei önmagukért beszélnek. De ott van Szabó Gabriella, Fazekas Kriszta is.
Barátságok kötődnek a hajókban?
- Igen, habár az én pályafutásomat nem ez jellemezte. A barátságról talán kicsit más a véleményem, mint a legtöbb embernek: sok haverunk, ismerősünk lehet, de igaz barát kevés van. Nekem két nagyon közeli barátnőm van, és erre büszke vagyok. Egyikőjük sportoló volt, de nem kajakos, a másik pedig a média világából érkezett, de neki is van kötődése a sporthoz.
A következő olimpiát 2016-ban a brazíliai Rio de Janeiro-ban rendezik. Tervezel ezzel?
- Folyamatosan változik a véleményem Rióról. Van olyan gondolatom is, hogy tervezek vele, és olyan is, hogy már nem, és nincs a jövőképemben. Meglátjuk, hogy alakul.
Több nagyvállalat évek óta támogatja a karriered. Mit jelent ez neked?
- Büszke vagyok arra, hogy a támogatóimmal baráti viszony alakult ki, így pl. Illy Gáborral, a Baumit építőanyag gyártó cég ügyvezetőjével is. Bármikor felhívhattam őket, bármilyen problémámmal, mindig számíthattam a segítségükre. Közös, jó hangulatú baráti ebédekre is volt már példa. Nekem ez hatalmas biztonságot jelent, főleg úgy, hogy látom a mai élsportolók helyzetét. Nagy büszkeséggel tölt el, hogy kitartanak, hisznek és bíznak bennem. Egy pluszt ad ahhoz, hogy az ember tudjon teljesíteni és ne azon járjon folyton az agya, hogy mit tudna még tenni a jobb lehetőségek megteremtéséhez. Csak a versenyzésre fókuszálni és a legjobb eredményeket hozni– ez a legnagyobb ajándék, amit a támogatás ad.
Mi a helyzet a sportolói étrenddel egy-egy felkészülési vagy versenyidőszakban? Magad választod vagy valaki segít ebben? Erre mennyire kell odafigyelni?
- Én választom ki mit eszem. Napközben nem nagyon tudok zsíros ételeket enni, elnehezítenek. Mostanában viszont volt olyan hetem, hogy mindennap sajtos-tejfölös tésztát ettem, mert azt kívántam. De mindig odafigyelek arra, hogy ne legyen rajtam az a 2-3 kg plusz, ami a versenyzés miatt nem előnyös – ez olyan mintha ezt a súlyt betenném a hajómba és cipelném pluszban. Szeretek nassolni is: új nagy kedvencem a gumicukor, az elmúlt három hónapban nagyon megszerettem, pedig előtte egyáltalán nem kedveltem. De szerencsére van önfegyelmem, így ez sem lehet probléma.
Ha tetszett a cikk, nyomj egy lájkot!
