KULT
A Rovatból

Kozma Orsi: „Szeretem a bevállalós dolgokat”

Mennyire nehéz a popszakmában nőként, miben változtatta meg az anyaság? - Többek között ezekről beszélgettünk a koncertre készülő Kozma Orsival.


– 20 éve dolgozom a Fábry Show-ban. Ez idő alatt jártál nálunk a Jazz+Azzal, a Cotton Club Singerssel, Tereskovával és a saját zenekaroddal. Ezek első ránézésre meglehetősen távol állnak egymástól. Benned volt egy igény, hogy mindent kipróbálj, vagy egyszerűen jöttek a lehetőségek, és te éltél vele?

– Onnan kezdeném, hogy én szinte „beleszülettem” ebbe a sokféle stílusváltásba. Vokalistaként nagyon sok lemezen és koncerten közreműködtem még a pályám elején. Ott is rengeteg stílusban kellett helytállnom. Nekem ez nagyon jó tanuló idő volt. Rengeteget tanultam a kollégáktól legyen az akár Tátrai, Tolcsvay, vagy Koncz Zsuzsa, Balázs Fecó. Már akkor is nagyon szórakoztatott, illetve valamennyire fel is készítette a jövőre, hogy jól ráérzek a különböző stílusokra, illetve jó fülem van ahhoz, hogy hova mi kell. Nyilván az is fontos volt, hogy tényleg nagyon sok helyre hívtak.

A Jazz + Az után álmomban sem mertem gondolni, hogy engem László Boldizsár elhív majd egy szving bandába.

Először el is dobtam a kezemből a telefont, és kértem a Boldit, hogy üljünk azért le, és egyáltalán derítsük ki, hogy konyítok-e valamit a dzsesszhez.

– Azért a Tereskova elég bevállalós dolog volt, hiszen az ő számai finoman szólva megosztóak.

– A Tereskovával töltött időszak is nagyon jó móka volt. Nyilván azért is vállaltam, mert a saját és mások határait is feszegettük. Én értettem és értem azt, amit Kriszta a művészetével közölni akar.

– Nem féltél, hogy esetleg visszaüthet?

– Egyáltalán nem. Én egy bohém valaminek gondoltam, egy viccnek, és igazából nem nagyon érdekelt, hogy ki mit gondol erről. De nem is kaptam ezért sosem támadást, sőt. Az alternatív szcéna is a keblére ölelt. Egyébként néhány éve a Gödörben voltam Kriszta vendége egy koncerten. Furcsa volt így, két gyermekes anyaként ugyanazokat a számokat végigordibálni, de elmentem, mert Krisztát is bírom, és ez egy olyan fajta művészet, amiben én partner vagyok.

Kevesen tudják, de én szeretem az ilyen bevállalós dolgokat.

– Amikor szólókarrierbe kezdtél, mégis a pop zenét választottad erről a színes palettáról. Ez áll hozzád legközelebb, vagy szerettél volna olyan zenével előállni, amely sok embernek tetszik?

– A Jazz + Az is popformáció volt, egyedül a Cotton Club Singers jelentett kitérőt. Soha nem tartottam magamat jazz énekesnőnek, inkább olyan szerencsésnek, akit a jazz-zenészek megtiszteltek azzal, hogy muzsikáltak velem. Furcsa is kicsit nekem ez a kérdés, mert mindig is a pop volt a lételemem. Innen érkeztem, ide tartozom.

– Nemcsak énekesnő vagy, hanem dalszerző is. Vannak különösen fontos, kedves témák számodra?

– A dalszerzést annyira nem hangoztatnám magamról. Vannak szerzeményeim, de általában mindig együtt dolgozom valakivel. Ilyen volt Szakos Krisztián, aki most a Müpában újból vendégem lesz, és akinek a négy szólólemezem közül hármat köszönhetek. Ő bátorított, hogy igenis írjak dalokat. A szövegírásban annyira nem jeleskedem, inkább a zene, a dallamkomponálás, amiben bátrabb vagyok. De általában sikerült olyan alkotótársakat találni, akikkel közösen sikerült megfogalmazni azokat a dolgokat akár a szövegben akár a zene terén, amik engem foglalkoztatnak. Az egyik ilyen a párkapcsolat, a szerelem örök téma, illetve az erős nő. Szokták mondani rám, hogy feminista vagyok. Ezt én nem gondolom, de mindig is foglalkoztatott a nő helye a világban. Hogy tudja egy nő megállni a helyét.

Azt mondom a saját tapasztalataim alapján, hogy bár nehéz, de azért lehet nőként érvényesülni ezen a pályán megalkuvások nélkül.

Szerencsésnek mondhatom magam, soha nem kerültem olyan helyzetbe, hogy kompromisszumot kellett volna kötnöm. Mindig a saját utamat jártam, és itt visszakanyarodnék az eredeti kérdésedhez. Nyilván keresem a közönség kegyeit, nagyon fontos számomra a véleményük, de önmagamat akartam kifejezni. Fontos a közönség véleménye, de én sosem akartam úgy dalt komponálni, hogy mindenkinek tetsszen, minden rádió lejátssza. Lehet, ha másképp állok hozzá, akkor már a csapból is én folynék, de van bennem egy kísérletező szellem, próbálok valami újat belevinni a mai elektromos popzenébe, arról nem beszélve, hogy mindig minőségi dolgokat szerettem volna csinálni. Büszke vagyok minden dalomra és lemezemre.

– Az anyaság, mint élmény, hozott-e változást a művészetedben, a dalaidban?

– Fontos, és persze más értelmet kaphat akár egy régebbi dal előadása is. Nyilván az anyasággal rengeteg új tapasztalat is jön. Már a híreket is máshogy olvassa az ember. De azért nem csináltam még gyerek lemezt.

Önmagamat és a saját vágyaimat, céljaimat nem adtam fel.

Amikor várandós voltam, Szakos Krisztiánnal csináltunk egy-két olyan dalt. Sőt, a Vulkán című lemezemre fel is került az Anyatej című dal, ami pont ezekről a kétségekről szól. De azt nem mondanám, hogy azóta is átitatja minden egyes dalomat. Az éneklési stílusom, vagy talán az, hogy még árnyaltabban tudok énekelni, bátrabb lettem az éneklésben, az talán ennek is köszönhető, hogy érettebb vagyok és édesanya vagyok.

– Nagy koncertre készülsz. Mikor, hol, illetve kikkel találkozhat a közönség.

– Szeptember 16-án, vasárnap este 8 órakor a Művészetek Palotája Fesztivál Színházában lesz a koncert, Találkozások a címe. Vendégeim lesznek Dés László, Novák Péter, a Jazz + Az lányok: Behumi Dóra és Váczi Eszter, illetve a Cotton Club Singers tagjai közül Fehér Gábor, Szűcs Gabi és Zsédenyi Adrienn. Illetve szerző és alkotótársam, Szakos Krisztián. A Kozma Orsi Quartett tagjai fognak kísérni: Cseke Gábor zongorista, Hárs Viktor basszusgitár, Fehér Géza gitár és Pusztai Csaba a doboknál. Meglepetésvendégként fel fog tűnni a férjem, Benedek Tamás is, mint dobos, illetve lesz még egy vendég, de őt nem árulhatom el.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Tragédia a Netflix velencei forgatásán: a stáb szeme láttára meghalt a sikersorozat rendezőasszisztense
Diego Borella az Emily Párizsban ötödik évadának munkálatai közben esett össze. Az orvosok a Hotel Danieli épületébe siettek, de már nem tudták megmenteni a 47 éves rendezőasszisztenst.


Tragikus esemény árnyékolta be az Emily Párizsban forgatását Velencében: váratlanul elhunyt Diego Borella, a Netflix népszerű sorozatának rendezőasszisztense.

A Daily Mail beszámolója szerint az ötödik évad utolsó jeleneteinek felvétele zajlott a lagúnák városában, amikor Borella a stáb jelenlétében összeesett.

A La Repubblica információi szerint

az orvosok csütörtök este, 7 óra körül érkeztek a történelmi Hotel Danieli épületébe, de már nem tudták megmenteni az életét.

A rendezőasszisztens mindössze 47 éves volt. A hírek szerint halálát valószínűleg szívroham okozta.

A tragédia után a forgatást ideiglenesen felfüggesztették. Az ötödik évad velencei jeleneteit augusztus 15-én kezdték rögzíteni, és eredetileg hétfőn fejezték volna be a munkát.

Diego Borella 1978-ban született Velencében. Elismerést szerzett rendezőként és íróként, tanulmányait Rómában, Londonban és New Yorkban folytatta. Közösségi oldalain meséket, haikukat és színdarabokat is megosztott.

(via Femina)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Meghalt Kalmár Tibor
A Rádió Bézs osztotta meg a szomorú hírt, megható sorokkal búcsúzva tőle. Kalmár több mint száznyolcvan tévéműsort rendezett.


93 éves korában elhunyt Kalmár Tibor, Jászai Mari-díjas rendező és érdemes művész. A hírt a Rádió Bézs közölte, ahol megható sorokkal emlékeztek rá.

A Facebookon azt írták: a szórakoztatás nagymestere csak 93 éves volt. Hozzátették, hogy cselekvési kedve, szelleme és humora nem volt korhoz köthető.

„Kalmár a Valahol Európában című filmben "csak" epizódszereplő volt. Ott azt kérdezte tőle a gyerekfőszereplő Kuksi, hogy "Még mindig verik őket?" Mire ő azt válaszolta, hogy "tudja a rosseb". Ezen aztán mindenki nevetett. Mi most nem nevetünk. Meghalt Kalmár Tibor, akiről mindenki azt hitte, hogy 120 évig él majd, aki több mint száznyolcvan egész estés tévéműsort rendezett, aki legnagyobbakkal dolgozott. Korai volt. Mulattattam és mulattam volt az egyik könyvének a címe. Reméljük Kalmár Tibor jól szórakozott. A közönsége egészen biztosan” – fogalmaztak a bejegyzésben.

A Szeretlek Magyarország 2018-ban készített interjút a népszerű szerző-rendezővel.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Az év legjobban titkolt sci-fije? – Visszatért az Invázió, és te valószínűleg még mindig nem hallottál róla
Két évet ugrott az időben az AppleTV sorozata. A világ megmenekült? Az Invázió harmadik évadának nyitánya bebizonyítja: az idegenekkel a rémálom még csak most kezdődik. Hősök támadnak fel, titkok szivárognak ki, és minden pillanatban ott lappang a kérdés: tényleg vége van a fenyegetésnek? Dehogy van, itt a harmadik évad…
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. augusztus 24.



A televíziós science fiction világában ritkán akad olyan alkotás, amely egyszerre képes intim, emberi drámát és globális katasztrófát bemutatni, mégis az Invázió pontosan erre vállalkozott 2021-ben. Simon Kinberg sorozata, amely az AppleTV+ megbízásából készült, apró mozaikokból építtette fel egy idegen támadás történetét – nem világmegváltó hősökre, hanem hétköznapi emberekre fókuszálva. Ez a nézőpont kezdettől fogva a széria legerősebb sajátossága, és a harmadik évad nyitánya sem tagadja meg gyökereit:

ismét a kisemberek szemén keresztül látjuk, hogyan alakul az emberiség sorsa egy újabb, látszólag lezárt, de mégis tovább élő fenyegetés árnyékában.

Kinberg neve önmagában is sokatmondó: producerként és íróként egyaránt dolgozott remek és kevésbé sikeres projektekben. A Deadpool 2, a Légió vagy a Sherlock Holmes mellé sajnos olyan címek is feltűnnek a listáján, mint a hírhedt Fantasztikus Négyes (2015), a felejthető 355, vagy a borzalmas X-men: A sötét főnix. Ez a kettősség kíséri végig pályáját, így az Invázió esetében sem lehetett tudni előre, mire számíthatunk. Az viszont két évad alatt már bebizonyosodott, hogy a sorozat képes komoly feszültséget teremteni, miközben nem szuperhősökkel, hanem sebezhető, esendő emberekkel dolgozik.

Az első két szezon nagy erénye a több szálon futó történet volt: egy közel-keleti háborúban rekedt katona, egy japán űrmérnök személyes tragédiája, egy iráni-amerikai család menekülése és egy csapat bajban rekedt diák mind-mind más perspektívából tapasztalta meg az idegenek pusztítását, más-más kontinensen. Ahogy teltek az epizódok, a mozaikdarabok fokozatosan összeálltak, és egyre világosabbá vált, hogy az emberi sorsok közötti látszólag apró döntések globális következményekkel járhatnak.

A második évad végén egy igazi cliffhanger zárta le a történetet: két szereplő kézen fogva lépett be az idegenek anyahajójába, majd vágás, sötét, és vége az évadnak.

A harmadik szezon első része azonban rögtön keresztülhúzza a néző várakozásait. Az évadzáró katarzisa után ugyanis nem folytatódik a történet: két évet ugrunk előre az időben. Az anyahajó lezuhant, a fenyegetés papíron megszűnt, és a világ lassan próbál visszatérni a normalitásba. A hősi halottak között emlegetik Trevante Cole őrmestert (Shamier Anderson) és a fiatal Caspar Morrow-t (Billy Barratt). Csakhogy rögtön az epizód elején kiderül, nem minden az, aminek látszik: Trevante megjelenik egy térkapuban, és semmire sem emlékszik az elmúlt két évből. Innen indul újra a történet, a bizonytalanság, a katonai titkolózás és az emberi bizalmatlanság szorításában.

A forgatókönyv egyik legerősebb húzása, hogy nem próbál hosszan magyarázni, hanem szinte azonnal visszaránt a bizonytalanságba. Ismeretlen gravitációs anomáliák, eltűnő emberek, félrevezető hírszerzési jelentések – minden azt sugallja, hogy az idegenek inváziójának még messze nincs vége. Trevante és a közben felnőtté vált Jamila (India Brown) újra központi figurákká lépnek elő. Jamila bűntudattal küszködik Caspar halála miatt, ám kettejük találkozása újra beindítja az események láncolatát. Amikor katonák támadnak rájuk, menekülni kényszerülnek, és világossá válik, hogy ismét nem számíthatnak senkire – legfeljebb egymásra.

Érdekes módon a nyitány inkább szűkíti, mintsem tágítja a fókuszt.

Nem látjuk egyszerre a régi kedvenceket, a szálak nem futnak párhuzamosan. Aneesha Malik (Golshifteh Farahani) és Clark Evens (Enver Gjokaj) egyelőre még csak az előzetesekből sejthetők, de bizonyosan visszatérnek majd. Más karakterek sorsa kérdéses: Monty (Paddy Holland) újra felbukkanása sok rajongónak örömet okozna, míg Mitsuki (Shioli Kutsuna) halála talán véglegesnek tűnt a második szezonzáróban, bár az Invázió világában soha semmi sem biztos.

Az új évad első epizódja ugyan nem robban be olyan látványos erővel, mint ahogy a második évad fináléja lezárult, de ez nem is áll szándékában. Inkább felépíti az új status quót, miközben lassan, csepegtetve adja a jeleket: a veszély nem múlt el, sőt, valami sokkal komplexebb játszma van kibontakozóban. A katonai erők bizalmatlansága, a titkolózó hírszerzés, és az, hogy még a saját hősüket sem hajlandóak elfogadni, finoman reflektál a hatalom és az egyén konfliktusára. Ez a politikai árnyalat talán eddig is jelen volt a sorozatban, de most még hangsúlyosabbá válhat.

Az idegenek ábrázolása továbbra is különleges. Nem a hollywoodi sablonokra épít, nincsenek klasszikus „szürke kis emberkék” vagy túlzó CGI-szörnyek.

A lények furcsa, folyamatosan fejlődő fiziológiája egyszerre idegen és félelmetes emberi szemmel nézve. Eközben a tudományos magyarázatok ugyan sokszor sántítanak, mégis képesek megőrizni a hitelesség látszatát. Ez a balansz tartja a sorozatot a tudományos fantasztikum keretein belül, anélkül, hogy saját paródiájába fordulna. Nagy kár, hogy vizuálisan a lények gyengébbek, mint a 2025-ben elvárt színvonal.

Az Invázió harmadik évadának nyitánya tehát nem ad mindenre választ, és nem is akar azonnal sokkolni. Ehelyett egy lassan kibontakozó új krízis alapjait fekteti le. A karakterdrámákra koncentrál, ahogy eddig is, miközben apró jelekkel és rejtélyekkel teremt feszültséget. Ez a tempó talán frusztráló lehet azoknak, akik pörgős akciót keresnek, ám a sorozatot mindig is a lassabb építkezés jellemezte.

Összességében az évadnyitó ígéretesen folytatja a történetet: nem szakít a sorozat eddigi filozófiájával, miszerint a világ sorsa hétköznapi emberek apró döntésein múlik. Nem tökéletes, vannak vontatott részei, és az időugrás elsőre kicsit kizökkentheti a nézőt, de mindez hozzájárul a rejtélyhez. Egy biztos, aki hajlandó türelmesen követni a mozaikdarabokból épülő narratívát, annak ismét jutalom lesz a kitartás. Az Invázió továbbra is az egyik legkülönlegesebb idegenes sorozat az elmúlt években – talán tényleg a legjobb, amiről még nem hallottál.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt Gyökössy Zsolt
A legendás tévérendező 96 éves volt. Többek között a Szeszélyes évszakok és az MTV-n sugárzott Gálvölgyi-show-k is az ő nevéhez fűződtek.


Augusztus 21-én, 96 éves korában elhunyt Gyökössy Zsolt színházi- és televíziórendező. A szomorú hírt az IdőJel Kiadó osztotta meg a Facebookon.

Nevéhez fűződik a legendás Szeszélyes évszakok, de rengeteg más színházi és televíziós produkcióban is maradandót alkotott. Nemrég még Sztárok-Sztorik című könyvét mutatta be, amelyben pályájának emlékeit gyűjtötte össze.

„Még fél éve sincs, hogy a Jókai Szalonban együtt ünnepelhettük kötetének bemutatóját – lám, a Fennvaló még megadta neki azt a nagyszerű ajándékot, hogy ebben a maga nemében páratlan emlékezés-gyűjteményben mintegy tisztelegve nemcsak előttünk, de Előtte is felvonulhattak különleges rendezői, televíziós pályájának jólismert művészei – Antal Imrétől Máthé Erzsiig, Dörner Györgytől Latinovits Zoltánig, Alfonzótól és Bodrogi Gyulától Kabos Lászlóig és tovább. Mindnyájuk munkatársa volt – a velük megélt élményeket, a közös munka sok közös történetét örökre emlékezetes módon osztotta meg közönségével e kiadónk által útjára bocsájtott, feledhetetlen könyvében” – írta a kiadó.

Gyökössy Zsolt 1929. június 8-án született Körösladányban. 1952-ben szerezte meg rendezői diplomáját, és közel tíz éven át több magyar nagyváros színházában dolgozott. Rendezett prózai és zenés darabokat, operetteket, operát és daljátékokat is.

Budapesten a Tarka Színpad, majd a Kamara Varieté művészeti vezetőjeként tevékenykedett több mint egy évtizeden át. Később a Magyar Televízióban folytatta munkáját, ahol a főszerkesztőség vezető rendezője lett.

A Szeszélyes évszakok mellett olyan műsorok fűződnek a nevéhez, mint a Fejezetek a cirkuszlexikonból, a Gálvölgyi-show, a szilveszteri műsorok, a Kató néni kabaréja, a Hogy volt! Hogy volt?, a Sportolók a porondon és az Antal-show.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk