KULT
A Rovatból

Egy szektában élt, bosszúból tért vissza a színészkedéshez, és egy baleset miatt ment elvonóra – Joaquin Phoenix 50 éves

Sokáig híres és fiatalon elhunyt bátyja, River határozta meg az életét, majd ő lett az egyik legnagyobb és legelismertebb filmsztár. Életét azonban végig botrányok és tragédiák kísérték.


Sok más filmsztárral ellentétben, akik különböző kiváltságok révén kerültek az iparba, Joaquin Phoenix felemelkedése egyáltalán nem vezetett egyenes úton. A kihívásokkal teli gyermekkor, valamint idősebb testvére, River traumatikus elvesztése rengeteg akadályt gördített elé, amelyeket le kellett küzdenie ahhoz, hogy eljusson oda, ahol ma van.

1974. október 28-án született Joaquin Rafael Bottom néven Puerto Ricóban. A korai évei nomád körülmények között teltek, mivel a szülei, Arlyn (később Heart) és John a ma már szektának minősített Children of God (Isten Gyermekei) nevű keresztény misszionárius csoport tagjai voltak. A szervezetben való részvételük miatt Bottomék bejárták egész Dél- és Közép-Amerikát, a legtöbb időt pedig Venezuelában töltötték, ahol a szekta egyre sötétebbé váló gyakorlatai kezdték elbizonytalanítani Joaquin szüleit (a csoport vezetése állítólag már hároméves korú gyermekek szexuális tevékenységét is bátorította).

Míg Joaquin soha nem beszélt arról, hogy őt magát is bántalmazták volna, idősebb testvére, River nyíltan beszélt arról, hogy négyéves korában volt az első szexuális kapcsolata.

Miután a család elmenekült az Isten Gyermekei elől, Heart és John öt gyermekükkel együtt visszatértek az Egyesült Államokba, hogy Heart családjánál éljenek Floridában, mielőtt végül Los Angelesbe költöztek volna. Vezetéknevüket Bottomról Phoenixre változtatták, tisztelegve a hamvaiból feltámadó mitikus lény, a főnixmadár előtt. Joaquin úgy döntött, hogy a Leaf (Falevél) keresztnevet viseli, hogy jobban illeszkedjen a bátyjához, Riverhez (Folyó) és a testvéreikhez, Summerhez (Nyár), Rainhez (Eső) és Libertyhez (Szabadság). A Phoenix-gyerekek az utcán zenéltek albérletpénzért, amíg az anyjuk állást nem kapott az NBC egyik castingügynökének titkárnőjeként. Heart kapcsolatépítése révén a jól ismert castingügynök, Iris Burton meggyőződött a gyerekek tehetségéről, és elindította őket a hollywoodi úton.

Az első lépések

Joaquin Phoenix a színészi karrierje első néhány évében a választott Leaf nevet használta, de valójában a bátyja, a nála 4 évvel idősebb River volt az, aki először feltűnhetett közülük a tévék képernyőin, méghozzá a Seven Brides for Seven Brothers című sorozatban 1982 és 1983 között. River hamar magával hozta a családját is az iparba: Joaquin is ebben a sorozatban kapta első tévészerepét, majd hamarosan olyan további szériákban tűnt fel gyerekszínészként, mint a Külvárosi körzet, a Gyilkos sorok, A gyerekek hallgatnak vagy az Alfred Hitchcock Presents. Ahogy River csillaga kezdett felemelkedni a filmekben, főképp az Állj mellém!-ben (1986) való áttörésével, Joaquin is elkezdett főszerepeket kapni, például első mozifilmjében, az 1986-is Űrtáborban és az 1987-es Russkiesben.

Az első igazán nagy áttörése 1989-ben következett be Steve Martin családi filmjében, a Vásott szülőkben, a problémás Garry szerepében, aki azzal küzd, hogy az apja elhagyta a családját.
A film nagy sikert aratott, Phoenixet pedig jelölték a legjobb fiatal főszereplőnek járó Young Artist-díjra. Ám amikor Joaquin éppen arra készült, hogy sikeres bátyja nyomdokaiba lépjen, egy újabb tragédia sújtotta a családját, amely majdnem két évig megakadályozta abban, hogy színészkedjen.

Rivernek hála

1993-ban, halloween éjszakáján Joaquin Phoenix a hollywoodi Viper Room nevű éjszakai klubban volt, amikor bátyja, a 23 éves River ugyanott túladagolta magát egy drogkoktéllal. Joaquin volt az, aki hisztérikusan hívta a 911-et, miközben nővérük, Rain megpróbálta újraéleszteni a testvérüket. River nem sokkal később a kórházban halt meg, ez a trauma pedig annyira megviselte őt, hogy majdnem két évig nem dolgozott, nem szerepelt semmiben. Bizonyára az sem segített neki, hogy a segélyhívásáról készült felvétel nyilvánosságra került, ahogy a River nyitott koporsójáról készült fotók is, amelyek gyorsan a bulvárlapok címlapjaira kerültek. Ekkorra Joaquin szülei már különváltak, s az apja visszaköltözött Dél-Amerikába. Míg Joaquin édesanyja és a testvérei visszavonultak a családi birtokra, Floridába, hogy gyászoljanak és gyógyuljanak, addig Joaquin inkább az apjával maradt.

Jóval később, a 2019-es Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon, ahol Phoenix díjat kapott a Jokerért, a köszönőbeszédében érzelmes megjegyzéseket tett a testvéréről: „Amikor 15 vagy 16 éves voltam, a bátyám, River hazajött a munkából, és volt nála egy VHS-kópia a Dühöngő bika című filmről. Leültetett, és megnézette velem. Másnap felkeltett, és újra megnézette velem. Azt mondta: »Színészkedni fogsz, ezt fogod csinálni. Nem kérdezte, hanem mondta. És ezért hálás vagyok neki, mert a színészkedés hihetetlen életet és élményeket adott nekem” – emlékezett vissza.

Mindenkit lenyűgözött

Amikor Joaquin visszatért a színészethez, elmondása szerint bosszúból tette. Úgy döntött, hogy a Leaf helyett visszatér eredeti keresztnevéhez, a Joaquinhoz, amit először Gus Van Sant a kritikusok által is elismert Majd’ megdöglik érte című filmjének stáblistáján láthattunk először – ez a film indította el Phoenix karrierjének vad, új fejezetét 1995-ben. Az igaz történeten alapuló műben Phoenix egy olyan fiatalt alakított, akit idősebb, férjezett barátnője (Nicole Kidman alakításában) arról próbál meggyőzni, hogy ölje meg a férjét.

A Majd’ megdöglik érte sikere után Phoenix Oliver Stone-nal dolgozott együtt a Halálkanyar (1997) című filmben, majd a Három a nagylány (1997) című romantikus drámában, ezeket követően pedig a Visszatérés a paradicsomba (1998) az Agyaggalamb (1998) és a 8 milliméter (1999) című opuszokban. De csak Ridley Scott Gladiátora (2000) hozta meg neki az első Oscar-jelölést a gaz Commodus császár szerepéért. Mire M. Night Shyamalannal kezdett együtt dolgozni (a 2002-es Jelekben és a 2004-es A faluban) már filmsztár volt.

Majd a 2005-ös A nyughatatlanért jött a második Oscar-jelölés, amelyben method actinges hozzállásával új szintre emelte a dolgokat, egészen az énekhangjáig megtestesítve a legendás countryénekes Johnny Cash-t. S bár Oscart (még) nem, az erőfeszítéseiért Grammy-díjat, valamint Golden Globe-ot is kapott.

Ezután csak 2013-ban, a színészi visszatérését követően került Oscar-közelbe, amikor a közönséget és a kritikusokat is lenyűgözte Freddie Quell szerepével Paul Thomas Anderson The Master című 2012-es filmjében, a szobrot pedig végül 2020-ban érdemelte ki a Joker főszerepéért, teljesen megérdemelten.

Baleset, elvonó, Werner Herzog

Na de vissza egy kicsit A nyughatatlanhoz. Phoenix számára érzelmileg és fizikailag is nehéz volt Johnny Cash függőségét és életének mélységeit megjelenítenie. Olyannyira, hogy a film forgatásának befejezése után egy rövid időre bejelentkezett egy elvonóra. A forgatás előtt főként csak társaságban ivott, ez a szerep azonban jelentősen megnövelte az alkoholfogyasztását, mivel szerette volna jobban megérteni Cash-t. Ahogy egy interjúban később elmondta: „Tényleg az alkoholra támaszkodtam, hogy jól érezzem magam.” Phoenix ezért csatlakozott az Anonim Alkoholistákhoz, és azt mondta, ez volt a legjobb dolog, amit valaha is tett magáért. Az alkohollal kapcsolatos problémáiról való megnyílás hatására Joaquin más mentális problémákat is bevallott, mint például a fellépések miatti súlyos szorongást.

Ez alatt a nehéz időszak alatt pedig majdnem találkozott a halállal is: 2006 januárjában fékhiba miatt összetörte az autóját Los Angelesben. A kocsija felborult a Sunset Stripen, de szerencsére Phoenix nem sérült meg komolyan. Ráadásul az eset arra késztette, hogy alaposan megváltoztassa az életét, például ekkor döntött úgy, hogy bevonul az elvonóra. Meglepő módon pedig a híres német filmrendező, Werner Herzog segített neki kikászálódni az autóból, mivel szemtanúja volt az esetnek. Phoenix utána nyilvánosan meg is köszönte Herzognak, hogy lényegében megmentette az életét. „Ott volt ez a német hang, amely azt mondta: »Semmi baj” – árulta el a színész – „Werner Herzog hangjában van valami megnyugtató és gyönyörű. Abszolút biztonságban éreztem magam.”

Az eltűnt rapper

A 2008-as Két szerető után Joaquin Phoenix egy időre eltűnt a nyilvánosság elől, nem vállalt be új filmszerepeket. A közönség aggódni is kezdett miatta, és azon tűnődött, vajon drogozik-e, vagy még rosszabb, amikor nagy szakállat növesztett, és bejelentette, hogy visszavonul a színészkedéstől, hogy rapper legyen. Ezt az időszakot az jellemezte, hogy kiszámíthatatlanul viselkedett interjúkban és talk show-kban.

Aztán később kiderült, hogy mindössze egy alaposan kidolgozott performanszról volt szó, amelyet Phoenix akkori sógora, Casey Affleck rendezett, és amelyből végül az I'm Still Here című 2010-es áldokumentumfilm kerekedett ki.

S bár a film nem kapta meg azt a kritikai fogadtatást, amit az alkotók reméltek, sikerült rehabilitálnia Phoenixet, akinek szörnyű megítélése volt az előző két évben. Hollywood is gyorsan megbocsátott neki, hiszen az I'm Still Here óta Phoenix számos más, fontos szerepet kapott, köztük a The Masterben, A nőben (2013), a Beépített hibában (2014), a Sosem voltál ittben (2017), a Testvérlövészekben (2018), vagy Todd Phillips Jokerjében (2019).

Vegetáriánus és állatjogi aktivista

A Collidernek adott interjújában Joaquin Phoenix arról a gyermekkori pillanatról beszélt, amely őt, és az egész családját is élethosszig tartó vegetáriánusokká tette. „Halat fogtak, és azt hiszem, hogy elkábítsák őket, a csónak oldalához vágták őket. Ez erős reakciót váltott ki belőlem. Igazságtalanságnak éreztem. Azt hiszem, bizalmatlanná és dühössé tett, és megijedtem az emberektől, az emberiségtől. Úgy gondoltam, hogy ez a hatalommal való durva visszaélés volt. Azt hiszem, abban a pillanatban tudtuk, hogy nem fogunk többé húst enni” – emlékezett vissza Phoenix erre a korai emlékére. Négyéves volt akkor, de azóta sem fogyaszt húst. Később a hírnevét pedig arra használta, hogy különböző állatjogi ügyeket támogasson. Ő a PETA egyik szóvivője, illetve az Earthlings című dokumentumfilm narrátora, amely arról szólt, hogy a kapitalizmus hogyan szorgalmazza az állatok bántalmazását. Főszerepet játszott egy 2013-as PETA-rövidfilmben, 2017-ben pedig executive producere volt a Netflix Mit jelent az egészség? című dokumentumfilmjének is, amely azt állítja, hogy a vegán életmód megelőzheti a rákot.

Nagy ő, boldogság

Joaquin Phoenixnek három évig tartó románca volt Liv Tylerrel még a '90-es években, korábban pedig romantikus kapcsolatba hozták többek között Jessica Joffe és Amelia Warner színésznőkkel is, az alapvetően zárkózott színész azonban többnyire eléggé szűkszavúan nyilatkozott a magánéleti dolgairól. A Rooney Marával kapcsolatát azonban már az elejétől fogva nem titkolta. Ők ketten 2012-ben találkoztak először a Spike Jonze által rendezett A nő című sci-fi-románc főszereplőiként. Nem volt szerelem első látásra, ahogy Phoenix a Vanity Fairnek később elmondta, kezdetben ugyanis meg volt győződve arról, hogy Mara nem kedveli őt. Ettől függetlenül gyorsan összebarátkoztak. „Ő volt az egyetlen lány, akit valaha is megnéztem az interneten. Csak barátok voltunk, e-mailezgettünk” – mondta.

A kapcsolatuk aztán tovább virágzott, és 2017-ben Phoenix a New York Timesnak elmondta, hogy Mara volt az, aki arra ösztönözte, hogy játssza el Jézust a Mária Magdolna (2018) című filmben. A barátságuk pedig nem sokkal a forgatás befejezése után románcba fordult (Rooney alakította a címszereplőt).

A 2017-es díjátadó szezonon már együtt jelentek meg a nyilvánosság előtt, 2020-ban pedig megszületett első gyermekük, egy fiú, akit Rivernek kereszteltek el… 2019-ben jegyezték el egymást, és bár az esküvő megtörténtének bejelentésére még nem került sor, 2022-ben Phoenix elkezdett Marára a feleségeként hivatkozni. Az pedig már idei hír, miszerint Rooney ismét állapotos, vagyis érkezik a második közös baba.

Úgy tűnik tehát, hogy jelenleg minden rendben van Phoenix életében, fontos szerepeket kap (az utóbbi időben C’mon C’mon: Az élet megy tovább, Amitől félünk, Napóleon, Joker: Kétszemélyes téboly), és boldog családi életet él. A démonokat pedig, reméljük, sikerült maga mögött hagynia!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Kibe bízzon az, akit így tettek lóvá, ilyen alja módon?” – Itt van Azahriah legújabb száma, a pörkölt
Azi falatozója, egy mozdulatlan alak és megannyi rejtélyes utalás. A vadonatúj dal aligha fog csalódást okozni a rajongóknak.


Azi zenéjével és Bogdán Balázs vizuáljával megérkezett Azahria legújabb száma és minimál klipje, a pörkölt.

A új dalban a zenész tesz néhány kósza utalást, amit akár közéletinek is lehet venni, utal saját sikereire és harcaira, de többször emlegeti a múltját is.

A klipben egy panelrengetegben magányosan álló gyrosozó, benne egy Azira emlékeztető, mozdulatlan figura, és egy előtte fekvő, leginkább idős hölgyre hajazó alak szolgáltatja a vizuált.

A Szeretlek Magyarország egyik olvasója szemfülesen megpróbálta megfejteni a látványnak egy részét: elmélete szerint az Azi falatozója nevű gyrosos megjelenítése utalás lehet Bereczki Zoltán egy korábbi mondatára. A színész-énekes korábban úgy nyilatkozott Azarhirah zenéjéről: „Zeneileg… a gyrososnál szól ez a zene 20 éve. Ez egy arab zenei hangzásvilág, amit a kissrác csinál. Ha leveszed róla a magyar zenét, és elkezdesz rá ilyen arab halandzsát csinálni, akkor pont ugyanez a zene szól a gyrososban. Csak a hangszerek alatta, a szöveg amit csinál, az egész az, amit nem fogsz tudni mellé rakni. Az az életérzés, amit ő hoz”. Mi ezt elfogadjuk érvényes találatnak.

A műhöz kevesebb mint fél óra alatt már 250 komment érkezett, és szinte másodpercenként emelkedik a lájkok száma. (A nap végére egyébként közel 95 ezer megtekintés, 10 ezer feletti kedvelés és 600 közeli komment lett a mérleg, 6 óra alatt.)

Azarhiah – pörkölt

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Meghalt Bakacsi Béla
A népszerű táncdalénekes felejthetetlen dalai mellett menedzserként többek között Presser Gáborral, Koncz Zsuzsával, Zoránnal és az R-Go-val is együtt dolgozott. 83 éves volt.
Malinovszki András - szmo.hu
2025. szeptember 23.



83 éves korában elhunyt Bakacsi Béla táncdalénekes, zenei menedzser – tudatta a művész Facebook-oldalán a lánya.

Bakacsi Béla 1942-ben született Újpesten. 1961-ben tűnt fel a Ki mit tud?-ban, ahol kategóriájának győztese lett. A következő évben képviselhette hazánkat a Helsinkiben megrendezésre kerülő Világifjúsági Találkozón (VIT) is. 1966-ban az elsőként megrendezett Táncdalfesztivál közönségdíjasa lett.

A 70-es években főleg külföldön kamatoztatta tehetségét. A rendszerváltás után megalapította az Akkord Kulturális Szolgáltató Irodát, koncertszervezéssel és menedzseléssel foglalkozott 2011-ig. Közben rövid ideig könnyűzenei könyvkiadással is. Együtt dolgozott többek között Komár Lászlóval, Zoránnal, Szigeti Ferenccel, Koncz Zsuzsával, Presser Gáborral és a Locomotiv GT-vel, a Fonográf együttessel, a V’Moto-Rockkal, a Hungáriával és az R-GO–val is.

Bakacsi Béla számos feldolgozást is énekelt: olyan dalokat ismerhettünk meg magyarul az előadásában, mint a mint a Quando-quando, O Sole Mio, Quando m'innamoro, a My Way vagy az Ave Maria.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Colin Farrell, Margot Robbie és a nulla kémia esete – A Mágikus, merész, meseszép utazás se nem mágikus, se nem merész, és a meseszéptől is távol van
Talán a Modoros, mesterkélt, mézesmázos utazás találóbb cím lett volna. Legalább a jó szándék megvolt…


A csak szimplán Kogonada művésznéven futó, szöuli születésű, amerikai rendező-forgatókönyvíró (aki Park Joong Eun néven született) új filmjét sokan várták, mivel számtalan videóesszéjével, rövidfilmjével, valamint az első két egész estés darabjával, a 2017-es Columbusszal és a 2021-es Búcsú Yangtóllal rengeteg rajongót szerzett a független filmes szférában. Ráadásul most nagy stúdiófilmet (Sony) forgathatott két világsztárral (Colin Farrell és Margot Robbie), méghozzá egy olyan zsánerben (romantikus fantasy), amelyhez abszolút megvolt az érzékenysége, és ami képileg is tágas játszóteret biztosít számára.

A Mágikus, merész, meseszép utazás lehetett volna a következő Az élet csodaszép (1946), Nagy hal (2003), Ház a tónál (2006) vagy Időről időre (2013).

Úgy tűnik azonban, hogy Kogonada csak akkor jó, ha ő maga írja a saját sztorijait, most először fordult elő ugyanis, hogy más szkriptjéből dolgozott: Seth Reiss eredeti forgatókönyve adta fel a leckét rendezőnknek, akinek bele is tört a bicskája a papíron minden bizonnyal mágikusnak tűnő, a vásznon azonban keményen feszengős giccsbe forduló történetbe.

David (Farrell) épp egy esküvőre készül, ám a kocsija kerékbilincset kap, egy gyanúsan elhelyezett röplap pedig egy furcsa autókölcsönzőbe vezeti, ahol Phoebe Waller-Bridge és Kevin Kline egy igen kínosan jópofizó, de legalább rettenetesen humortalan jelenetben rátukmálnak egy régi autót s hozzá egy GPS-t. Az esküvőn David megismerkedik Sarah-val (Robbie), és rögtön fellángol köztük valami, aminek persze ilyen gyorsan még nem engednek, így más férfi megy fel az est végén Sarah szobájába. Másnap azonban lerobban a lány kocsija, a személy szerint Davidhez beszélő GPS pedig arra utasítja, hogy vegye fel őt, majd különböző, a természetben álló ajtókhoz irányítja őket, amelyeken belépve valamelyikük múltjában találják magukat, az életük egy-egy fontos pontján, ami érzelmileg anno nagy hatással volt rájuk.

Szóval a címbeli utazás ezt a kis túrát fejezi ki, amelynek során egyik ajtótól autóznak a másikig, azokban újraélik életük egy korábbi fejezetét, két ajtó között pedig eszmét cserélnek az élményeikről, magukról, a párkapcsolataikról, a családjukról, az élethez való hozzáállásukról.

S talán mindeközben szövődik köztük valami komoly, ami már régen kijárt volna nekik.

Leírva tényleg nem fest rosszul, ebből azért valóban ki lehetett hozni valami mágikusat, merészet és meseszépet, ráadásul két csúcsszínészt sikerült megnyerni hozzá, akik amúgy bármit el tudnak játszani. Vagy mégsem? A kémiát, vibrálást kettejük között legalábbis nem sikerült érzékeltetniük…

A film első fele kifejezetten kellemetlen jelenetekkel bombázza a nézőt. Érezni, hogy Kogonada próbálja ezt az egészet megtölteni varázslattal (kapásból el kell engedjük a valóságot, szóval, ha valakinek ez nem megy, már itt elveszett), de inkább csak modoros és mesterkélt képsorok sorjáznak megállás nélkül.

Az iskolai musicalszcéna talán a csúcs, ami annyira cuki és jópofa akar lenni, hogy egyszerűen nevetségessé válik.

Mindennek tetejébe valamilyen furcsa oknál fogva a forgatókönyv tele van trágár beszéddel (lehet, hogy ezt akarta jelenteni a címbeli merész?), a káromkodásokat azonban egy ilyen műfajú film idegen testként veti ki magából, és csak fokozza a nézőkben már erősen felgyülemlett zavartságot.

Szerencsére azért pozitívum is akad, hiszen Kogonada egyáltalán nem tehetségetelen filmes, ő még egy ilyen félrement projektben is képes megvillanni, még ha csak egy rövid időre is. A Mágikus, merész, meseszép utazás második fele már sokkal nézhetőbb, ha úgy tetszik, jobb, mint az első, ekkorra kezdenek elfogyni a kínos cukiskodások és álbölcsességek, valamint a felesleges trágárkodás, sőt, időnként néhány egészen szép és megható jelenetet is kapunk.

Az egyik ilyen, működő drámai mélységgel bíró, jól megírt pillanat a kórházi beszélgetés David és az apja (Hamish Linklater) között, David születésekor.

Vagy említhetnénk még Sarah és az anyja (Lily Rabe) közös jelenetét is. Szomorkásak, de őszinték, és nem hatnak álságosnak. Kár, hogy nem ilyenekkel volt tele a film.

A Mágikus, merész, meseszép utazás az év egyik nagy, akár Oscar-várományos filmje is lehetett volna az alkotókból kiindulva, épp ezért nagy csalódás, hogy végül egy ízig-vérig giccses és hamisan merengő, a nézőkből foggal-körömmel könnyet kicsikarni próbáló kudarc lett belőle.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Itt a búcsú ideje! A Downton Abbey: A nagy finálé lordjai, ladyjei és személyzete utoljára rabolják el a szívünket
A 2010-ben indult sorozat után 15 évvel megérkezett a mozifilmes franchise harmadik, egyben záróepizódja, a rajongóknak pedig jó hír: örömkönnyek hullanak majd a mozikban!


2010-ben indult világhódító útjára a Downton Abbey című sorozat, amely Julian Fellowes kreálmánya, a színészből forgatókönyvíróvá vált alkotóé, aki korábban olyan filmek szkriptjeiért volt felelős, mint pl. a 2001-es Gosford Park (ez volt az első mozifilmje, és rögtön Oscar-díjat kapott érte a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriában), a Hiúság vására (2004), a Cserbenhagyás (2005), Az ifjú Viktória királynő (2009), Az utazó (2010) vagy a 2013-as Rómeó és Júlia. Vagyis tisztán látható, hogy a kosztümös, történelmi darabok és az angol arisztokraták életének bemutatása szó szerint előkelő helyet foglaltak el az érdeklődési körében. A Downton Abbey megalkotásához minden bizonnyal a Gosford Parkból vett ihletet, tekintve, hogy abban is egy angol nemesi ház mindennapjaiba nyertünk betekintést az arisztokrata család és a cselédek szemszögéből, bár ott egy Agatha Christie-szerű gyilkossági ügy volt a középpontban, szóval egy vérbeli „ki tette”-film pergett a szemeink előtt, a Downton Abbey mindebből csak a közeget vette át.

A 2010 és 2015 között hat évadot megélt széria gyorsan óriási rajongótáborra tett szert, így, amikor bejelentették, hogy a sorozat lezárulta után négy évvel, 2019-ben egy egész estés Downton Abbey-film kerül a mozik vásznaira, a fanok repesni kezdtek a boldogságtól.

A Crawley família és udvartartásának sztorija folytatódik! Nem is volt meglepő, hogy az első mozifilm óriási sikert aratott: a 13 millió dolláros költségeire világszinten 194,6 milliót keresett csak a vásznakról.

Három évet kellett várni a folytatásra, amelynek mozis szereplésének az időközben lezajlott Covid-járvány nyilván nem tett jót, de a Downton Abbey: Egy új korszak (2022) még így is összegyűjtött 92,6 millió dollárt. S mivel úgy tűnik, a magyaron kívül, úgy tűnik, az angol igazság is három, ezért Crawley-ék sem kerülhették el a trilógiává duzzadást, így újabb három év után most került mozikba az utolsó epizódnak ígért A nagy finálé.

Sajnos időközben a sorozat és a filmek egyik legnépszerűbb karakterét, a Lady Violet Crawley-t alakító Maggie Smith 2024. szeptember 27-én, 89 évesen elhunyt, így a harmadik részben már nem tudott részt venni, s hozzájárulni csípős beszólásaival a nagy egészhez.

A nagy finálé azonban természetesen nem feledkezett meg róla, és tisztelettel adózik több jelenetben is a karakter s egyben a kétszeres Oscar-díjas színésznő előtt.

Az új sztori szerint egyébként 1930-ban Londonban a Crawley család – Mary (Michelle Dockery) – kivételével megnézi a Guy Dexter (Dominic West) főszereplésével készült új Noel Coward-darabot (Arty Froushan). A színfalak mögött találkoznak Dexterrel, Cowarddal és a korábbi Downton-i komornyikkal, Thomas Barrow-val (Robert James Collier), aki most Dexter asszisztense és élettársa. Másnap a Crawley család Lady Petersfield (Joely Richardson) bálján tartózkodik, amikor hírt kapnak Mary és Henry Talbot válásáról. Lady Petersfield arra kényszeríti Maryt, hogy azonnal távozzon, mert a királyi család tagjai is várhatók, és egy elvált nő ne hozzon szégyent a házára.

Robert (Hugh Bonneville) és Cora (Elizabeth McGovern) visszatérnek Downton Abbey-be, míg Mary a Grantham Házban marad, hogy fogadja Cora bátyját, Harold Levinsont (Paul Giamatti) Amerikából. Haroldot Gus Sambrook (Alessandro Nivola), egy pénzügyi tanácsadó kíséri, aki állítólag megmentette Haroldot az anyagi csődtől azzal, hogy a Wall Street-i tőzsdekrach előtt kivonta a befektetéseit a tőzsdéről.

Sambrook és Mary azonnal vonzódni kezdenek egymáshoz, és hamarosan az ágyban kötnek ki.

A társaság ezután Downton Abbey-be utazik, ahol Harold Cora megdöbbenésére elárulja, hogy rossz befektetésekkel elszórta az anyjuk vagyonát. Így Downton megmaradt pénzét szeretné befektetni, hogy megtérüljenek a veszteségei, és visszafizethesse az adósságát Sambrooknak.

És ez még csak az alapsztori, hiszen ahány karakter, annyi sors és annyi történet, márpedig karakterből van elég a Downton Abbey-ben. Olyan sok, hogy egy mozifilm 124 perce alatt nem is juthat elegendő idő mindenkire, így nem is tud igazi mélységbe menni Fellowes forgatókönyve. Amit azonban a franchise rajongói megszoktak és megszerettek, azt tokkal-vonóval hozza így is. Kellemes néznivaló marad A nagy finálé, amelyben nem sok konfliktus adódik, de ha mégis, azok is viszonylag gyorsan megoldódnak. Negatív karakterből sem találni sokat, ebben a világban szinte mindenki kedves és szimpatikus, a nemesek jól bánnak a cselédekkel, és megbecsülik őket, akik szintén felnéznek a munkaadóikra.

A Downton Abbey sikere és népszerűsége nem is feltétlenül a szenzációhajhászásban és a hatalmas fordulatokban keresendő.

Sokkal inkább abban, hogy a nézők megszerették ezeket a karaktereket, így szívesen lesnek bele a mindennapjaikba, és úgy érezhetik, mintha ők is családtagok lennének, akár az arisztokraták, akár a személyzet berkeiben.

A nagy finálé sem hoz forradalmat a franchise-on belül, nincs benne semmi olyasmi, amit ne láttunk már volna a sorozat hat évada vagy az eddigi két mozifilm alatt, mégis széles mosollyal nézik majd végig a rajongók, mert az a bizonyos Downton Abbey-varázslat ezúttal is tisztán érezhető a kastély falai között.


Link másolása
KÖVESS MINKET: