KULT
A Rovatból

Hollywoodban tárultak ki az érzékelés kapui – Doors-koncertklasszikus jön az Urániába

Végsőkig kitartott két orgonahang, egy nagy ordítás, majd 'a zenének vége lesz' – így kezdődött 1968. július 5-én a rocktörténet egyik legendás koncertje.

Link másolása

Különleges élményre számíthatnak Jim Morrisonnak és társainak több nemzedékbeli rajongói május 25-én az Uránia Nemzeti Filmszínházban: ekkor mutatják be a The Doors Live At The Hollywood Bowl néven elhíresült előadását, amely az egyetlen teljes egészében hangban és képben fennmaradt koncert az 60-as évek amerikai undergroundjának legnagyobb hatású bandájától.

A felvétel olyan pillanatban készült, amikor a Doors – az énekes-dalszerző-költő Jim Morrison, a billentyűs Ray Manzarek, a gitáros Robbie Krieger és a dobos Densmore – dicsősége és formája csúcsán volt.

1967 elején rúgták be a rockvilág kapuját első, The Doors című albumukkal, rajta olyan klasszikusokkal, mint a Light My Fire és a The End, amelynek „Ödipusz-komplexusos” sorai miatt fél évvel korábban kirúgták őket Los Angeles-i törzshely-klubjukból, a Whiskey-A-Go-Go-ból, és amelyre rögtön rácsapott a zenebiznisz és a Doors lett az Elektra lemezcég vezérhajója. Még 1967-ben megjelent a folytatás, a Strange Days, rajta a When The Music’s Overrel, amelynek az egész világrend elleni szövege, és főleg egyik sora – We want the world and we want it now (Ide a világot és a most!) – tökéletes felelet volt a háború- és establishment-ellenes ifjúsági mozgalmak követeléseire.

És két nappal a koncert előtt jelent meg a harmadik album, a Waiting For The Sun, amelyről nagy botrányt okozott a The Unknown Soldier című dal, a hozzá készült promóciós film (mai kifejezéssel: klip), amelyet maga Morrison rendezett. Ez a durván cinikus háborúellenes tiltakozás különösen mellbevágó volt egy olyan fiatalembertől, akinek apja négycsillagos tábornokként, a vietnami háború eszkalációját kirobbantó 1964-es Tonkini-öbölbeli incidens stratégiai tervezője volt… (Egy apró adalék: Morrison és Francis Ford Coppola évfolyamtársak voltak a UCLA egyetem filmes szakán, és Coppola már 1968-ban szerette volna megcsinálni az Apokalipszis, most című filmjét, és Marlon Brando szerepét éppen Jim kapta volna meg...)

Közben már túl voltak egy rendőrségi afféron is: 1967. december 9-én New Havenben Jim még a koncert előtt összeszólalkozott egy rendőrrel, aki gázspray-vel lefújta őt. Morrison pedig a koncert közben elmesélte a sztorit, és megpróbálta a zsarut nyilvánosan nevetségessé tenni. Végül őt vitték le bilincsbe verve a színpadról…

A Doorsszal nemcsak Morrison provokatív és gyakran szürreális versei jelentettek új hangot a műfajban, hanem a zenéjük is, amelynek vegyületében a blues, a jazz, a klasszikus és néha az avantgárd is helyet kapott.

Mindehhez járult Morrison karizmatikus egyénisége, aki külsejében is egyesítette a „görög félisten” és egy dekadens költő imázsát.

Tudott úgy énekelni, mint a legfésültebb amerikai táncdalénekesek, de úgy is, mint egy utolsó külvárosi kocsmatöltelék. A színpadon különleges szuggesztivitás áradt belőle, valami nagyon mocskos erotika, miközben a dalokat gyakran bélelte ki oda nem illő verstöredékeivel, vagy egyszerűen megváltoztatta saját szövegeit. Közben szavakban és testbeszédben remekül is tudott kommunikálni a közönséggel. Társai később sokszor elmondták, hogy sosem tudták előre, hogy Jim mit fog kitalálni koncert közben – ez persze függött az énekes alkoholszintjétől is, igaz, nem ettől volt zseniális. Élményszámba mentek interjúi is, amelyekből kiderült rendkívüli műveltsége, olvasottsága, gyakran mondott olyan „bölcsességeket”, amelyeket aztán úton-útfélen idéztek, mint például a „tekintsetek minket erotikus politikusoknak”, de előfordult az is, hogy szándékosan hülyének nézte a riportert, aki ezt többnyire nem is vette észre.

Igazságtalanok lennénk azonban, ha csak Morrisonnak tulajdonítanánk a Doors maradandóságát, hiszen Manzarek, Krieger és Densmore kiváló zenészek voltak, és éppen a négyük közötti alkímia adta az együttes erejét.

A Hollywood Bowlban tartott koncerten a Doors minden erénye kijön, a feszes zenétől, Manzarek és főleg Krieger kitűnő szólóitól Morrison előadói remekléseiig. Mindenkit meglepnek azzal, hogy a When The Music’s Overrel kezdenek, hallunk részleteket egyik legnagyobb költeményéből, a The Celebration of The Lizard-ból, van egy pompás Light My Fire, ahol a zenészek viszik a prímet, mert Jim már kezdte unni „a nagy slágert”. A The Unknown Soldierben Morrison előadja saját kivégzését, a The Endet pedig addig nem hallott történetekkel egészíti ki, miközben játszani kezd a színpadon egy szöcskével, és az apagyilkos-vérfertőző részt is némileg ironikussá teszi. Ezt tartják a darab valaha elhangzott legjobb változatának.

„Ha az érzékelés ajtói megtisztulnának, minden úgy tűnne fel az ember előtt, amilyen valójában: végtelennek”

– ez a William Blake-sor ihlette a zenekar nevét és programját. Kétségtelen, hogy a Doors-mítoszhoz hozzájárult Morrison 1971-es máig nem tisztázott halála (vagy eltűnése?), de ötven év után már aligha lehetne eladni ezzel a zenekar életművét, amelyből sokan merítettek, de utánozni senki sem merte...

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„A bicskei áldozatok elnézést kértek, végre, Balog Zoltántól, Varga Judittól és Novák Katalintól” – Bödőcs Tibor retró Híradó-paródiával jelentkezett
Teli van erős utalásokkal a humorista legújabb videója, amiben körülmetélik Gyöngyösi Mártont, és Karácsony Gergely is férfivá műtteti magát.

Link másolása

A régi idők Híradójának paródiájával jelentkezett Bödőcs Tibor. Az alig ötperces szösszenetben számos közéleti eseményt figurázott ki a népszerű humorista.

A humor azonban sok helyütt maró társadalomkritikát rejtett: szóba került többek között, hogy Szijjártó Péter Szergej Lavrovval együtt nevette ki az orosz börtönben meghalt Alekszej Navalnij nyitott koporsóját, hogy Orbán Viktor megtanította cipőfűzőt kötni Donald Trumpot vagy hogy a bicskei gyerekotthon áldozatai bocsánatot kértek – végre – Balog Zoltántól, Varga Judittól és Novák Katalintól.

Ezen kívül a Vágó István-klón Bödőcs „beszámolt” arról is, hogy az amerikai nagykövetségen körülmetélték Gyöngyösi Mártont, hogy Magyar Péter eltávolíttatja Schmidt Mária-tetoválását a válláról, és megtudhattuk, hogy Karácsony Gergely férfivá műtteti magát.

A rövid videó végén, mintegy bónuszként, értesülhettünk a legújabb Rákay Philip-filmről is – ezúttal igen meglepő stílusban.

Bödőcs Tibor retró Híradó-paródiája


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
95 éves lenne Audrey Hepburn, aki előre tudta, hogy meg fog halni
Az ikonikus angol-holland származású színésznő 1929-ben született és 1993-ban halt meg egy hospice házban. Kemoterápiával kezelték, de tudta, hogy nem fogja túlélni a betegséget.

Link másolása

Idén ünnepelné 95. születésnapját Audrey Hepburn, melynek apropóján a Blikk képgalériát közölt a híres színésznőről.

Audrey Hepburn sikeres modell is lehetett volna, ha fiatal nem happolják el a filmes szakemberek. Pályája elején modellkedésből és táncos szerepekből keresett pénzt, de 1948-ban kapta meg az első szerepét a Nederlands in zeven lessen című filmben.

Az '50-es években Angliában dolgozott, ahonann az Egyesült Államokba vezetett az útja, ahol az első világraszóló sikerét a Római vakációval szerezte. 1967-ben visszavonult a filmes szakmától, ám Steven Spielberg amerikai filmrendező felkérésére elvállalta később az Örökké című film egyik szerepét.

1992-ben derült ki, hogy vastagbélrákkal küzd. A diagnózist követően megműtötték, kemoterápiával kezelték, de tudta, hogy nem fogja túlélni a betegséget.

Egy hospice házban halt meg 1993. január 20-án.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Így tudta meg Kulka János, hogy a Nemzet Színésze lett – Máris sokan gratuláltak neki
A színészt egy kollégája hívta fel telefonon, és a bejelentéssel nagyon meglepte őt - árulta el Kulka János, aki nagyon köszönte a kitüntető címet.

Link másolása

Ahogy arról mi is beszámoltunk, Kulka Jánost választották a Nemzet Színészének a nemrégiben elhunyt Tordy Géza helyére.

A művészt az RTL Híradó kérdezte meg arról, honnan tudta meg a hírt:

Kulka János válasza:

"Molnár Piroska hívott, gratulált nekem. Nemzet Színésze vagy. Meglepődtem. Nagyon köszönöm, nagyon"

- árulta el a színész, majd hozzátette: sokan gratuláltak neki, sok sms-t és hívást kapott.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Két órából egy érdekes, egy kínzás. Megéri? Az elátkozott Queen Mary kritika
Az elátkozott Queen Mary nem más, mint egy ügyesen összerakott zagyvaság. Hangulatos, gyönyörű, de értelmetlenül túlbonyolított horror próbálkozás.

Link másolása

A Queen Mary olyan, mintha egy erőltetett, izzadságszagú Netflix horrort néznénk. Egy szerencséje van: az alkotók komolyan gondolták és kemény munkát fektettek bele. Nem tudom, hogyan lehetne leírni Az elátkozott Queen Mary-t úgy, hogy átadjam a tapasztalataimat.

Kerek egész képet, ugyanis nem tudok írni, akkora összevisszaság az egész.

Kár érte, se a színészek, se a filmes szakemberek nem tehetnek róla, egészen máshol csúszhatott el ez a történet.

A kezdés meglepően impozáns. 1938-ban járunk egy halloween-i estélyen egy hajó fedélzetén, amely épp az új világba tart Angliából. Egy furcsa családot követünk az első osztálynak fenntartott étteremben, akikkel valami nem stimmel.

Apuka erőszakosnak tűnik, anyuka babonásnak, a gyermek pedig nem bír magával.

A párbeszédekből hamar össze lehet tenni, hogy ők bizony nem az első osztályra valók, de Halloween-re hivatkozva, álruhában sikerül elvegyülniük a gazdagok között. Természetesen lebuknak és baj-bajt követ, majd az egész egy vérengzésbe fullad.

Aztán gyors váltás és egy másik családot kezdünk el követni a jelenben, Anne (Alice Eve), Patrick (Joel Fry) és gyermekük Lukas (Lenny Rush) személyében. Szépen lassan, nem túl szájbarágósan kiderül, hogy ők mit keresnek a már szórakoztató központként működő, Los Angelesben végleg kikötött Queen Mary-n.

Valami nem stimmel az egész hajóval, egyszerre túl steril és zavaróan mocskos.

A kapitány, Bittner (Dorian Lough) is gyanúsan viselkedik, mintha titkolna valamit. Mondani sem kell, hogy a két történetszál egyszerre folyik egymás mellett, felváltva váltakozik, majd egyszer csak összefonódnak.

Nem fogok spoilerezni, mert nem is igazán tudnék. Hangulatos indításból viszonylag gyorsan elérkezünk az unalmas tucathorrorok világába. Maga a helyszín már megért volna egy értelmesebb filmet. Az atmoszféra tapintható, mind a jelen mocska és felületes sterilsége, mind a ’30-as évek elegáns nyomora. A képi világ zseniális, a vágások néha ámulatba ejtőek, a gyönyörű képekkel társulva.

Isaac Bauman operatőr képei magukért beszélnek. A kivégzések brutalitása ritkán látott moziban X karika nélkül. Nem ezen fog múlni a siker.

A kosztümök, a maszkok, a díszletek és még a CGI is rendben van, az alacsony költségvetés ellenére. Alice Eve, Joel Fry és a többi színész is jó. Ami biztos, hogy nem ezen a brigádon csúszott el a dolog. A forgatókönyvíró és a rendező azonban egyest érdemelnek - köszönjük leülhetnek.

Sokat segíthetett, hogy tényleg mindent próbáltak helyszínen felvenni, a Queen Mary hajón forgathatott a stáb, sőt még egy 3D-s szkennelést is végeztek az egész hajón, így szabadon mozoghatott az operatőr a szűk térben, digitálisan. Érdekes technológia ügyes felhasználása. Akkor mi a gond az egésszel, hogy nem úgy hivatkozom rá, hogy az év egyik legjobb horrorja? Egyszerű: ősbutaság az egész film. Nem csak unalmas, nem ijesztő, de még értelmetlen, logikátlan és zavaróan buta karakterekkel van tele.

Ennyire gyenge forgatókönyvet régen láttam. Mintha mesterséges intelligenciával írták volna,

azzal a leírással, hogy „robot csinálj nekem egy látványos, brutális horrorfilmet, naaaaagy csavarral a végén.” Hát nem jött össze, se izgalmas, se érdekes nem lett a végeredmény. Azon kívül, hogy szép és mozog a kép, sok köze nincs egy koherens történethez.

Itt senki se úgy viselkedik, mint egy élő ember. A gyilkos áldozatai megköszörülik a torkukat, miközben a kegyetlen tettes véres fejszéje még egy fejbúbban van. Aztán elkezdenek elfutni egy zsákutcába négyen! Tényleg mélységesen felháborító, hogy ezzel valaki pénzt szeretett volna szerezni. A forgatókönyvírók között nem meglepő, hogy az első filmes Stephen Oliverrel és a nem túl nagy tapasztalattal rendelkező Gary Shorreal találkozunk. Egyébként Shore rendezte is a filmet elég, ha ehhez annyit teszek hozzá, hogy előző nagyjátékfilmje Az ismeretlen Drakula mérföldekkel jobb volt ennél. Pedig az nagy szó! Aki látta, az tudja.

Ami a legrosszabb az egészben, hogy a mozi annyira szép, amennyire egy horrorfilm képes rá.

Még a felúszó feliratok, a stáblista elrendezése és a főcím is művészire sikerült. Valószínűleg itt ment félre: volt egy remek ötlet, de nem volt elég tartalom egy egész estés filmhez, ezért tóldották-fóltozták és addig csavarták művészieskedéssel, hogy a Frankenstein szörnyetege effektus történt. Lehet jobb lett volna, ha elégetik a Queen Mary-t, ahogy ezt a szörnnyel is tették. Spoiler az 1931-es Boris Karloff filmből, elnézést.

Nem ragozom tovább, rossz film a Queen Mary. Lehetett volna remek horror is, ha a forgatókönyv hozzáértő kezekben landol, vagy ha csak egy rövidfilmet készítenek az alkotók. De egy több mint kétórás misztikus kalandnál nem adott többet.

Olyan mintha megnéztük volna a Lost első és utolsó részét egymás után. Egy figyelemfelkeltő, gyönyörű, rejtélyes felvetés, ami egy kiábrándító, túlcsavart, értelmetlen badarságba csap át.

Nem ajánlom senkinek, inkább nézzetek meg mást a mozi kínálatból.


Link másolása
KÖVESS MINKET: