KULT
A Rovatból

Charli XCX-nek nagyobb volt a füstje, mint a lángja – ilyen volt az idei Sziget egyik legjobban várt koncertje

Erősen kezdett be idén a Sziget Fesztivál, ugyanakkor a tavalyi nyár legnagyobb slágerlemezét (Brat) szolgáltató Charli XCX félelmetesen alulmúlta a minimumot, mint főfellépő.


A Sziget ma már egy márka. Biztosíték a minőségre, esély a szabadságra és lehetőség a szórakozásra. Éppen ezért különösen nagy a nyomás a nagyszínpados előadókon.

Vakartuk a fejünket délután 16:00-kor, ugyanis a teljesen semmilyen Alessi Rose közel egy órán keresztül bizonygatta számunkra, hogy van benne valami érdekes, de konstatáltuk, hogy egy aranyos, a hatalmas tértől megszeppent, kifejezetten átlagos popelőadóval van dolgunk. A hófehér ruhájában kilibbenő énekesnő mindent beleadott, de nem igazán működött a kommunikáció közte és a közönség között, a dalok pedig sajnos olyanok voltak, mint amiket szándékosan a rádiók számára írtak, nem pedig a közönségnek.

És ha már rádióknak szánt dalok, akkor az első nap második nagyszínpados előadói sem panaszkodhatnak, ugyanis a Kiss of Life nevű k-pop banda matematikai pontossággal vette be a világot jelentő deszkákat. A dél-koreai lányzenekar 2023-ban mutatkozott be, zenéjük modern R&B, hiphop és pop keveréke, gyakran nyugati hatásokkal. A tagok a dalszerzésben és a koreográfiák kitalálásában is egyaránt részt vesznek. Sokan a 4. generációs K-pop új hullámának egyik legígéretesebb szereplőjének tartják őket. Minden egyes pillanat meg volt koreografálva, semmi őszinteség nem volt a bandában, ennek ellenére elképesztő profizmussal hozták le a bulit. Minden mozdulat, minden szöveg centiről centire ki volt találva és a dalok is olyanok voltak, mintha a mesterséges intelligenciát megkértük volna, hogy írjon egy tökéletes rádióslágert. Ha valaki ismeri a k-pop zenekarokat, tudta mire számíthat. Imitált szex, playback, táncosok és persze hogy minden férfi ízlésének megfeleljenek, egy szőke, egy vörös és két fekete hajú énekesnő, akik szinte már túlzásba vitték a cukiság-faktort a folyamatos mosolygással, nevetéssel, hálálkodással.

A koncert végeztével rohantunk is át a Revolut stage-hez, ugyanis a Palaye Royale idén másodjára futott neki a hazai közönség szórakoztatásának és az a helyzet, hogy maradéktalanul sikerült is nekik.

A Palaye Royale egy amerikai-kanadai rockzenekar, amely bemutatkozó albumát 2016-ban adta ki. Látványos, teátrális fellépéseiken garantált a buli, ráadásul egyszerre keverik az örömöt a fájdalommal és a dühvel, így egy egyedi világnak lehetünk szem és fültanúi. A kicsit vámpírszerűen öltözködő srácok az alternatív és gót közösségek körében kifejezetten népszerűnek számítanak.

Egy ízig-vérig tökös, egyszerű, de élvezhető bulit nyomtak le, amire abszolút vevő volt a nemzetközi közönség. A zenekar magját testvérek alkotják, az énekes, a gitáros és a billentyűs egy családból származnak és lehet, hogy otthon tanulták, de nem bírnak a színpadon maradni, folyamatosan bejárkálnak a közönség közé. A gitáros, Sebastian Danzig hangszerével a kezében nyomult bele nézők arcába, Remington Leith, az énekes

felmászott a hangosító-toronyra és végigszörfözött a közönségen egy gumicsónakban,

a billentyűs, Emerson Barrett pedig nemes egyszerűséggel bement pogózni a tömegbe a Fucking With My Head című dal alatt. A zenekar szinte hazajár Magyarországra és elmondásuk alapján hamarosan ismét viszontláthatjuk őket. A zenekar tökéletes választás volt az első nap beindításához, érezhetően megnőtt az emberek energiája.

Visszatérve a fő helyszínhez, Little Simz melegítette be a nagyszínpadot az est főfellépője előtt, de valószínűleg jobb lett volna, ha ő marad még másfél órát. Little Simz egy brit rapper, énekes, színésznő, aki az egyik legerősebb hangú és legelismertebb művész lett a kortárs hiphop és az alternatív zene világában. A jazz és hip-hop tökéletes ötvözésével operáló előadó osztatlan sikert aratott, azonban érezhető volt, hogy már mindenki nagyon várja a gigasztárt, Charli XCX-t.

div class="videoWrapper"><

Csalódás a köbön

Charli XCX a mainstream és a kísérleti pop határán mozog, a hyperpop egyik úttörője. Sikeres dalszerző, aki másoknak is írt slágereket, mint például a Fancy-t Iggy Azalea-nak. Charli a queer közösségben és az alternatív popban is jelentős hatású figura. Tavalyi lemeze, a Brat hihetetlen sikereket ért el, közönségének egy része azóta is a lemezborító színéhez öltözik. A „Brat” eredeti jelentése „rosszcsont kölyök”, de a modern popkultúrában, főleg zenei és divatközegben pozitív, menő önmeghatározás is lehet, mint például lázadó, öntudatos, stílusos. Ezt a nyelvújítást is Charli XCX-nek köszönhetjük.

Fél tíz körül aztán a fények elsötétültek, a rajongók felhangosodtak, a sárga fehérnemű megjelent. Kezdetét vette a kicsit több mint egy órás pokoljárás.

Az még csak hagyján, hogy egy darab élő hangszer sincs egy headliner előadó mögött, hiszen elektronikus alapokkal dolgozik, ami divat, de hogy olyan szinten rommá legyen autotuneolva (hangjavító technológia) a hangja, mintha robot lenne, az már erős túlzás.

Egy igazi Pataky Attila-féle haknit láthattunk, ahol a lényeg a lóvé, nem pedig a zene és a művészet. Charli XCX egész koncertje alatt egyedül mászkált, táncolt, fetrengett a színpadon, melyet szinte egyetlen vizuális elemként az egyik dal során elöntött a mesterséges eső.

A tavalyi nyár legnagyobb slágerlemezét (Brat) szolgáltató előadó félelmetesen alulmúlta a minimumot, mint főfellépő. Sajnos azt a rajongók egy része nem veszi észre, mennyire semmibe veszi őket egy előadó. Ezzel a hangtechnikával a háta mögött bárki megcsinálta volna ezt a koncertet Charli XCX helyett, de egy jó ízlésű embernek eszébe jutott volna, hogy kezdeni kéne valamit a színpadképpel is, hiszen, ha már zenei élmény nincs, legalább látvány legyen. De nem volt. Beszélgettem egy kedves holland csapattal és egy német párral is, akik beletörődve próbálták élvezni kedvencük előadását és minden tisztelet az övék, ugyanis ilyen egy igazi, kitartó rajongótábor.

Őszintén szólva kár! Egy stílusos, csinos, menő csajról beszélünk, aki teljesen lelketlenül falunapozta végig a legjobb idősávot a többtízezres látogatottságú fesztiválon. Ezzel az erővel tényleg bárki más maradhatott volna helyette a korábbi fellépők közül. A setlist nagyrészt a Brat album dalait tartalmazta, olyannyira, hogy a 365 című szám kétszer is megszólalt, enyhe különbséggel. Na ilyet is egy gimis rockzenekar csinál, akik nem tudnak több dalt, így a visszatapsnál valamelyiket meg kell ismételni.

Összességében erősen kezdett be idén a Sziget, számos óriási név van még a tarsolyban, mi pedig izgatottan várjuk, hogy mivel kápráztatják majd el a közönséget.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Bakacsi Béla
A népszerű táncdalénekes felejthetetlen dalai mellett menedzserként többek között Presser Gáborral, Koncz Zsuzsával, Zoránnal és az R-Go-val is együtt dolgozott. 83 éves volt.
Malinovszki András - szmo.hu
2025. szeptember 23.



83 éves korában elhunyt Bakacsi Béla táncdalénekes, zenei menedzser – tudatta a művész Facebook-oldalán a lánya.

Bakacsi Béla 1942-ben született Újpesten. 1961-ben tűnt fel a Ki mit tud?-ban, ahol kategóriájának győztese lett. A következő évben képviselhette hazánkat a Helsinkiben megrendezésre kerülő Világifjúsági Találkozón (VIT) is. 1966-ban az elsőként megrendezett Táncdalfesztivál közönségdíjasa lett.

A 70-es években főleg külföldön kamatoztatta tehetségét. A rendszerváltás után megalapította az Akkord Kulturális Szolgáltató Irodát, koncertszervezéssel és menedzseléssel foglalkozott 2011-ig. Közben rövid ideig könnyűzenei könyvkiadással is. Együtt dolgozott többek között Komár Lászlóval, Zoránnal, Szigeti Ferenccel, Koncz Zsuzsával, Presser Gáborral és a Locomotiv GT-vel, a Fonográf együttessel, a V’Moto-Rockkal, a Hungáriával és az R-GO–val is.

Bakacsi Béla számos feldolgozást is énekelt: olyan dalokat ismerhettünk meg magyarul az előadásában, mint a mint a Quando-quando, O Sole Mio, Quando m'innamoro, a My Way vagy az Ave Maria.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Colin Farrell, Margot Robbie és a nulla kémia esete – A Mágikus, merész, meseszép utazás se nem mágikus, se nem merész, és a meseszéptől is távol van
Talán a Modoros, mesterkélt, mézesmázos utazás találóbb cím lett volna. Legalább a jó szándék megvolt…


A csak szimplán Kogonada művésznéven futó, szöuli születésű, amerikai rendező-forgatókönyvíró (aki Park Joong Eun néven született) új filmjét sokan várták, mivel számtalan videóesszéjével, rövidfilmjével, valamint az első két egész estés darabjával, a 2017-es Columbusszal és a 2021-es Búcsú Yangtóllal rengeteg rajongót szerzett a független filmes szférában. Ráadásul most nagy stúdiófilmet (Sony) forgathatott két világsztárral (Colin Farrell és Margot Robbie), méghozzá egy olyan zsánerben (romantikus fantasy), amelyhez abszolút megvolt az érzékenysége, és ami képileg is tágas játszóteret biztosít számára.

A Mágikus, merész, meseszép utazás lehetett volna a következő Az élet csodaszép (1946), Nagy hal (2003), Ház a tónál (2006) vagy Időről időre (2013).

Úgy tűnik azonban, hogy Kogonada csak akkor jó, ha ő maga írja a saját sztorijait, most először fordult elő ugyanis, hogy más szkriptjéből dolgozott: Seth Reiss eredeti forgatókönyve adta fel a leckét rendezőnknek, akinek bele is tört a bicskája a papíron minden bizonnyal mágikusnak tűnő, a vásznon azonban keményen feszengős giccsbe forduló történetbe.

David (Farrell) épp egy esküvőre készül, ám a kocsija kerékbilincset kap, egy gyanúsan elhelyezett röplap pedig egy furcsa autókölcsönzőbe vezeti, ahol Phoebe Waller-Bridge és Kevin Kline egy igen kínosan jópofizó, de legalább rettenetesen humortalan jelenetben rátukmálnak egy régi autót s hozzá egy GPS-t. Az esküvőn David megismerkedik Sarah-val (Robbie), és rögtön fellángol köztük valami, aminek persze ilyen gyorsan még nem engednek, így más férfi megy fel az est végén Sarah szobájába. Másnap azonban lerobban a lány kocsija, a személy szerint Davidhez beszélő GPS pedig arra utasítja, hogy vegye fel őt, majd különböző, a természetben álló ajtókhoz irányítja őket, amelyeken belépve valamelyikük múltjában találják magukat, az életük egy-egy fontos pontján, ami érzelmileg anno nagy hatással volt rájuk.

Szóval a címbeli utazás ezt a kis túrát fejezi ki, amelynek során egyik ajtótól autóznak a másikig, azokban újraélik életük egy korábbi fejezetét, két ajtó között pedig eszmét cserélnek az élményeikről, magukról, a párkapcsolataikról, a családjukról, az élethez való hozzáállásukról.

S talán mindeközben szövődik köztük valami komoly, ami már régen kijárt volna nekik.

Leírva tényleg nem fest rosszul, ebből azért valóban ki lehetett hozni valami mágikusat, merészet és meseszépet, ráadásul két csúcsszínészt sikerült megnyerni hozzá, akik amúgy bármit el tudnak játszani. Vagy mégsem? A kémiát, vibrálást kettejük között legalábbis nem sikerült érzékeltetniük…

A film első fele kifejezetten kellemetlen jelenetekkel bombázza a nézőt. Érezni, hogy Kogonada próbálja ezt az egészet megtölteni varázslattal (kapásból el kell engedjük a valóságot, szóval, ha valakinek ez nem megy, már itt elveszett), de inkább csak modoros és mesterkélt képsorok sorjáznak megállás nélkül.

Az iskolai musicalszcéna talán a csúcs, ami annyira cuki és jópofa akar lenni, hogy egyszerűen nevetségessé válik.

Mindennek tetejébe valamilyen furcsa oknál fogva a forgatókönyv tele van trágár beszéddel (lehet, hogy ezt akarta jelenteni a címbeli merész?), a káromkodásokat azonban egy ilyen műfajú film idegen testként veti ki magából, és csak fokozza a nézőkben már erősen felgyülemlett zavartságot.

Szerencsére azért pozitívum is akad, hiszen Kogonada egyáltalán nem tehetségtelen filmes, ő még egy ilyen félrement projektben is képes megvillanni, még ha csak egy rövid időre is. A Mágikus, merész, meseszép utazás második fele már sokkal nézhetőbb, ha úgy tetszik, jobb, mint az első, ekkorra kezdenek elfogyni a kínos cukiskodások és álbölcsességek, valamint a felesleges trágárkodás, sőt, időnként néhány egészen szép és megható jelenetet is kapunk.

Az egyik ilyen, működő drámai mélységgel bíró, jól megírt pillanat a kórházi beszélgetés David és az apja (Hamish Linklater) között, David születésekor.

Vagy említhetnénk még Sarah és az anyja (Lily Rabe) közös jelenetét is. Szomorkásak, de őszinték, és nem hatnak álságosnak. Kár, hogy nem ilyenekkel volt tele a film.

A Mágikus, merész, meseszép utazás az év egyik nagy, akár Oscar-várományos filmje is lehetett volna az alkotókból kiindulva, épp ezért nagy csalódás, hogy végül egy ízig-vérig giccses és hamisan merengő, a nézőkből foggal-körömmel könnyet kicsikarni próbáló kudarc lett belőle.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
A Pogány Induló új klipjében Marsi Anikó is feltűnik
Szirmai Marcell hatalmas stábbal készült új produkciója máris komoly nézettséget ért el, és a legfelkapottabb zenék toplistájára került.


A szegedi születésű Szirmai Marcell, művésznevén Pogány Induló új klippel jelentkezett. A Fonogram- és Artisjus-díjas magyar rapper egy nap alatt máris felkerült a legfelkapottabb zenék listájára, kedd este már a harmadik helyen állt.

Legújabb, sokszereplős klipjében egy rövid időre feltűnik Marsi Anikó is, aki egy tévéhiradóban beszélt arról, hogy Szirmai Marcell egy borfesztiválon "vállalhatatlanul" viselkedett.

A kommentelők szerint a dal és a klip is "zseniális, brutál, ütős" lett.

VIDEÓ: Pogány Induló - Lelkem, Nyugodj!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Itt a búcsú ideje! A Downton Abbey: A nagy finálé lordjai, ladyjei és személyzete utoljára rabolják el a szívünket
A 2010-ben indult sorozat után 15 évvel megérkezett a mozifilmes franchise harmadik, egyben záróepizódja, a rajongóknak pedig jó hír: örömkönnyek hullanak majd a mozikban!


2010-ben indult világhódító útjára a Downton Abbey című sorozat, amely Julian Fellowes kreálmánya, a színészből forgatókönyvíróvá vált alkotóé, aki korábban olyan filmek szkriptjeiért volt felelős, mint pl. a 2001-es Gosford Park (ez volt az első mozifilmje, és rögtön Oscar-díjat kapott érte a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriában), a Hiúság vására (2004), a Cserbenhagyás (2005), Az ifjú Viktória királynő (2009), Az utazó (2010) vagy a 2013-as Rómeó és Júlia. Vagyis tisztán látható, hogy a kosztümös, történelmi darabok és az angol arisztokraták életének bemutatása szó szerint előkelő helyet foglaltak el az érdeklődési körében. A Downton Abbey megalkotásához minden bizonnyal a Gosford Parkból vett ihletet, tekintve, hogy abban is egy angol nemesi ház mindennapjaiba nyertünk betekintést az arisztokrata család és a cselédek szemszögéből, bár ott egy Agatha Christie-szerű gyilkossági ügy volt a középpontban, szóval egy vérbeli „ki tette”-film pergett a szemeink előtt, a Downton Abbey mindebből csak a közeget vette át.

A 2010 és 2015 között hat évadot megélt széria gyorsan óriási rajongótáborra tett szert, így, amikor bejelentették, hogy a sorozat lezárulta után négy évvel, 2019-ben egy egész estés Downton Abbey-film kerül a mozik vásznaira, a fanok repesni kezdtek a boldogságtól.

A Crawley família és udvartartásának sztorija folytatódik! Nem is volt meglepő, hogy az első mozifilm óriási sikert aratott: a 13 millió dolláros költségeire világszinten 194,6 milliót keresett csak a vásznakról.

Három évet kellett várni a folytatásra, amelynek mozis szereplésének az időközben lezajlott Covid-járvány nyilván nem tett jót, de a Downton Abbey: Egy új korszak (2022) még így is összegyűjtött 92,6 millió dollárt. S mivel úgy tűnik, a magyaron kívül, úgy tűnik, az angol igazság is három, ezért Crawley-ék sem kerülhették el a trilógiává duzzadást, így újabb három év után most került mozikba az utolsó epizódnak ígért A nagy finálé.

Sajnos időközben a sorozat és a filmek egyik legnépszerűbb karakterét, a Lady Violet Crawley-t alakító Maggie Smith 2024. szeptember 27-én, 89 évesen elhunyt, így a harmadik részben már nem tudott részt venni, s hozzájárulni csípős beszólásaival a nagy egészhez.

A nagy finálé azonban természetesen nem feledkezett meg róla, és tisztelettel adózik több jelenetben is a karakter s egyben a kétszeres Oscar-díjas színésznő előtt.

Az új sztori szerint egyébként 1930-ban Londonban a Crawley család – Mary (Michelle Dockery) – kivételével megnézi a Guy Dexter (Dominic West) főszereplésével készült új Noel Coward-darabot (Arty Froushan). A színfalak mögött találkoznak Dexterrel, Cowarddal és a korábbi Downton-i komornyikkal, Thomas Barrow-val (Robert James Collier), aki most Dexter asszisztense és élettársa. Másnap a Crawley család Lady Petersfield (Joely Richardson) bálján tartózkodik, amikor hírt kapnak Mary és Henry Talbot válásáról. Lady Petersfield arra kényszeríti Maryt, hogy azonnal távozzon, mert a királyi család tagjai is várhatók, és egy elvált nő ne hozzon szégyent a házára.

Robert (Hugh Bonneville) és Cora (Elizabeth McGovern) visszatérnek Downton Abbey-be, míg Mary a Grantham Házban marad, hogy fogadja Cora bátyját, Harold Levinsont (Paul Giamatti) Amerikából. Haroldot Gus Sambrook (Alessandro Nivola), egy pénzügyi tanácsadó kíséri, aki állítólag megmentette Haroldot az anyagi csődtől azzal, hogy a Wall Street-i tőzsdekrach előtt kivonta a befektetéseit a tőzsdéről.

Sambrook és Mary azonnal vonzódni kezdenek egymáshoz, és hamarosan az ágyban kötnek ki.

A társaság ezután Downton Abbey-be utazik, ahol Harold Cora megdöbbenésére elárulja, hogy rossz befektetésekkel elszórta az anyjuk vagyonát. Így Downton megmaradt pénzét szeretné befektetni, hogy megtérüljenek a veszteségei, és visszafizethesse az adósságát Sambrooknak.

És ez még csak az alapsztori, hiszen ahány karakter, annyi sors és annyi történet, márpedig karakterből van elég a Downton Abbey-ben. Olyan sok, hogy egy mozifilm 124 perce alatt nem is juthat elegendő idő mindenkire, így nem is tud igazi mélységbe menni Fellowes forgatókönyve. Amit azonban a franchise rajongói megszoktak és megszerettek, azt tokkal-vonóval hozza így is. Kellemes néznivaló marad A nagy finálé, amelyben nem sok konfliktus adódik, de ha mégis, azok is viszonylag gyorsan megoldódnak. Negatív karakterből sem találni sokat, ebben a világban szinte mindenki kedves és szimpatikus, a nemesek jól bánnak a cselédekkel, és megbecsülik őket, akik szintén felnéznek a munkaadóikra.

A Downton Abbey sikere és népszerűsége nem is feltétlenül a szenzációhajhászásban és a hatalmas fordulatokban keresendő.

Sokkal inkább abban, hogy a nézők megszerették ezeket a karaktereket, így szívesen lesnek bele a mindennapjaikba, és úgy érezhetik, mintha ők is családtagok lennének, akár az arisztokraták, akár a személyzet berkeiben.

A nagy finálé sem hoz forradalmat a franchise-on belül, nincs benne semmi olyasmi, amit ne láttunk már volna a sorozat hat évada vagy az eddigi két mozifilm alatt, mégis széles mosollyal nézik majd végig a rajongók, mert az a bizonyos Downton Abbey-varázslat ezúttal is tisztán érezhető a kastély falai között.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk