Az Így vagy tökéletes a romkom kereteit feszegető, szerethető film, rengeteg nagyszerű alakítással - kritika
A film egyik fontos motívuma, hogy a sértett művészek kutyagumit dobnak a kritikus erkélyére. Talán megértik, ha ezek után a szokásosnál gondterheltebben fogtam hozzá a cikk megírásához. De aztán arra gondoltam, rosszabbat is el tudok képzelni, mint hogy Béres Márta és Fekete Ernő itt szobrozzon a házam előtt, úgyhogy csak belevágok.
Somos András (Fekete Ernő remek alakítása) író, akinek első regénye, a Kitöltési útmutató halotti anyakönyvi kivonathoz csúfosan megbukott. Ez persze nem tántorítja el, felveszi a meg nem értett művész pózát, és ennek megfelelően mindent és mindenkit lenéz. (Teszi mindezt úgy, hogy közben egy reklámügynökség kreatív igazgatója, és ehetetlen joghurtokat ad el szép nővel.)
Nem elég, hogy kutyát nem érdekel a könyve, hogy megaláztatása teljes legyen, azokat a babérokat, amikre ő vágyik egy – szerinte – gagyi spirituális könyv, az Így vagy tökéletes szerzője, Tordai Kata (Béres Márta) aratja le.
Amikor találkoznak, Somos természetesen nem hagyja ki a lehetőséget, hogy belegyalogoljon az írónőbe, de Tordai Kata egyáltalán nem esik kétségbe a sebzett macsó önérzet támadásaitól, felveszi a kesztyűt.
Elindul egy furcsa macska-egér harc kettejük között, ami a romkomok íratlan szabályai szerint persze hamar átcsap vonzalomba.
Mert hogy az Így vagy első ránézésére tipikus romkom, és mint ilyen, hozza a kötelező elemeket. Alighanem a készítők is tisztában vannak ezzel, amit önironikus kiszólásokkal érzékeltettek:
- A feleségem lelépett a személyi edzőjével. Jó nagy klisé, mi?
- A pasim megcsalt a legjobb barátnőmmel.
- Oké, döntetlen.
És persze megvan a film vége felé a konfliktus, a nagy összeveszés, ami után jöhet a többé-kevésbé happy end.
Alig tudnék olyan romantikus vígjátékot mondani, ami ne ugyanezt az utat követné. És mégis, egy percig sem éreztem úgy az Így vagy tökéletes nézése közben, hogy már ezerszer láttam, és végképp nem volt unalmas.
Aztán eszembe jutott, hogy volt már hasonló a történelem során. A klasszicizmus idején igen szigorú keretrendszernek kellett a színdaraboknak megfelelniük. Ez alapján például akár Moliere vígjátékairól is ki lehetne mutatni, hogy egy kaptafára készültek. Moliere nagysága éppen abban rejlett, hogy a kaptafa ellenére maradandót tudott alkotni.
Bár nem merészkednék odáig, hogy az alkotókat Moliere-hez mérjem, azt hiszem, az Így vagy tökéletesben is az a jó, hogy a játékfilmekben kötelező dramaturgiai klisék csupán keretül szolgálnak, és az a fontos, amit közé tett Csurgó Csaba forgatókönyvíró és Varsics Péter rendező.
Egy tipikus romkomban például Somos András vagy belátná, hogy rossz író (mint John Cusack a Lövések a Broadwayn főhőseként), vagy a film végére megjönne az átélt kalandok hatására az ihlet (maradjunk John Cusacknál: Egy őrült nyár). Ehhez képest Fekete Ernő karaktere csak odáig jut el, hogy belátja, gyáva író, de hogy ez a felismerés mire lesz elég a későbbiekben, azt nem tudjuk.
A film azt sem akarja eldönteni, Tordai Kata jó író-e. Csak annyi biztos, hogy nagyon sikeres, és sok embert megérint a könyve, de a Magyar narancs szigorú ítésze, Csoknyai épp úgy egy talicska szarnak titulálja művét, mint Somos András regényét.
Az alapján, amit megtudunk az Így vagy tökéletesről,
De nem is fontos, mert a filmben nem ez a lényeg, hanem az, hogy a szereplők miként tudnak megküzdeni a démonjaikkal, főleg, miután kiderül, hogy Kata és András már találkozott korábban, és tudtuk nélkül részesei voltak egymás személyiségformáló traumáinak.
Amin Somos András átmegy, azon a legtöbb korunkbeli, kreativitással foglalkozó férfi – és alighanem nő is – átesik. Amikor sikereket érsz el az „iparban”, de szeretnéd megmutatni, hogy több van benned, a tehetséged nem csak pénzkeresésre jó. Vannak is látszateredményeid – például egy kiadott, de megbukott regény –, ezekbe kapaszkodsz, de közben egyre inkább szembe kell nézned a félelmetes kérdéssel: mi van, ha az imposztorszindrómád nem szindróma, hanem valóban imposztor vagy? Ha tényleg „csak” ennyit érsz? És ekkor jön valaki, és azt mondja: Így vagy tökéletes. Érthető, ha legszívesebben behúzna neki egyet.
Nincs egyértelmű happy end. Bár a nagy összeveszés után jön némi enyhülés, egymásra találás, de hogy ez megint alkalmi összesodródás csak, vagy életre szóló szerelem, ennek eldöntése ránk van bízva.
Somos durva beszólásaitól nem rendül meg, csípőből visszalő, és megmutatja, ő is be tud ám szólni úgy, hogy igazán fájjon. Meg tudja védeni magát, két lábbal áll a földön. Teszi mindezt úgy, hogy közben ízig-vérig nő marad, az összes érzékenységével, érzékiségével, nem lesz harsány, nagyszájú dumagép, sem operett feminista.
Ehhez persze kell Béres Márta nagyszerű alakítása is. Remélem, a Vajdaságban élő és dolgozó színésznőt még sokszor láthatjuk a filmvásznon, vagy akár magyar színpadon is.
Fekete Ernőtől – saját bevallása szerint – nem áll távol Somos András pokróc, kissé narcisztikus karaktere (a vele készült interjú is hamarosan olvasható lesz!), de nyilván ez önmagában nem lenne elég, hogy ennyire élethűen hozza a szerethető seggfej figuráját.
Varsics Péternek rendezőként ez az első nagyjátékfilmje, és nagyon remélem, nem az utolsó. Kisfilmjei is figyelemreméltó alkotások voltak – különösen az A Strange Kind of Love –, de a Quimby sajátos hangulatú Tükrök olcsón videója is az ő nevéhez fűződik.
Csurgó Csaba forgatókönyveivel már találkozhattunk párszor: a Para vagy a Megdönteni Hajnal Tímeát is az ő munkája.
Hozzájuk képest Nagy András operatőr igazi régi motoros, többek között a Post Mortem emlékezetes képeit is neki köszönhetjük.
Ritkán érezni azt, hogy minden szerep olyan, mintha az adott színészre írták volna. Nekem most ilyen érzésem volt annak ellenére, hogy tudom, még Fekete Ernőt is castingolták.
Trokán Nóra játssza Csillát, a dögös modellt, aki Kata legjobb barátnője egészen addig, amíg el nem csábítja annak pasiját, a tenyérbemászóan macsó Szabolcsot (Lengyel Tamás, akinek a sugárzó színészegyénisége nélkül szerintem szegényebb lenne a film). Nóra úgy tudja hozni a szépségéből élő, és azt tudatosan kihasználó bombázót, hogy közben húsvér emberré válik, aki teljes mértékben megéli a legjobb barát elárulásának drámáját, tisztában van tette súlyával és saját jellemgyengeségével.
Ki kell emelnem Dér Zsoltot, Somos marketinges kollégáját, aki Andrással ellentétben nem vágyik önmegvalósítására. Látásmódját az határozza meg, hogy mit hogyan lehet eladhatóvá tenni, Somos és Tordai kapcsolatában is rögtön a marketing értéket látja. Életcélja pedig annyi, hogy egyszer megkaphassa főnöke MacBookját és parkolóhelyét – mindez olyannyira természetes számára, hogy nem is csinál titkot belőle.
Hais Dorottya a szemünk előtt nő fel: a Mindenki Lizája most Fekete Ernő kamasz lányát játssza.
Körmendi János híres mondása, hogy nincs kis szerep, csak rossz színész. Ezt a tételt bőségesen igazolja a film. Pár mondatos szerepekben is igazi nagyágyúk sorakoznak fel. Például Hegedűs D. Géza játssza Csoknait, a cinikus, kiábrándult kritikust, akinek Tordai és Somos könyve egyformán pocsék.
Rajtuk kívül olyan nagy nevek villannak fel emlékezetes percekre, mint Ónodi Eszter, Thuróczy Szabolcs vagy Gáspár Tibor.
Meg kell említenem Dombóvári István, Dombi feltűnését is, aki egy díjátadó ünnepség házigazdáját alakítja. Dombi pályafutását a kezdetektől követem, mindig is tetszett bevállalóssága, hogy keresi a kihívásokat, és örülök, hogy mindig újabb és újabb feladatkörök találják meg, amikben – szerintem – legtöbbször helyt is áll. Óhatatlanul is Abody Béla jutott eszembe róla, aki bár nem volt színész, sok magyar filmben feltűnt apró, hangsúlyos epizódszerepekben. Remélem, Dombit is látjuk még a filmvásznon is, kíváncsi vagyok, mi van még benne.
Az Akik maradtak főszereplője megmutatta, hogy nyúlfarknyi szerepben is odateszi magát. Pedig „csak” egy rendelő váróteremben ücsörgő lány, aki arra vár, hogy sorra kerüljön, és közben vált két mondatot Fekete Ernő karakterével. Mégis, abban a két mondatban benne van a vizsgálat előtti szorongás, ami még mélyebb értelmet kap, amikor később megtudjuk, mi lett a lány további sorsa.
Ahogy a romkomoknak megvannak a kötelező kliséi, ez igaz a kritikákra is. Kutyagumi veszély ide vagy oda, muszáj kiemelni azt is, ami nem tetszett. Számomra ilyen volt az – érzésem szerint – indokolatlan naturalitás néhány jelenetben. Van karba szúródó injekciós tű, a gasztroenterológiai vizsgálat alatt látjuk egy képernyőn, amit az orvos lát Somos Andrásban, van kakiló kutya és még néhány hasonló élethű részlet, ami egy ilyen jellegű filmben disszonáns – bár lehet, épp ez volt a cél, hogy kicsit ezzel is „összepiszkolják” a végeredményt, távolítsák a habos-babos szerelmi filmektől. Nekem viszont nézőként ez nem jött be.
Na és persze minden jószándék ellenére így is maradt a filmben néhány banális pillanat, például amikor Tordai Kata megköszöni Somosi Andrásnak, hogy „megmutattad az embert az álarc mögött”.
Ezzel együtt az Így vagy tökéletes rendkívül szórakoztató, sok egyediséget felmutató film.
