„Magyarországon rocksztárként fogadtak” – exkluzív interjú Al di Meolával
Először rendezik meg május 25-27. között az Örvényeshegy Pikniket a Keszthelytől néhány kilométerre, csodás környezetben található Zalacsányban.
A fesztiválon fellép többek között a Szabó Balázs Bandája, a Momentán Társulat és Pély Barna is, a pénteki nyitónapra pedig egy igazi világsztár, Al di Meola érkezik.
Ennek apropóján kérdeztük őt eddigi magyarországi élményeiről és sok minden másról.
– Számos magyar zenésszel dolgozott már együtt eddigi pályája során. Hogyan került először kapcsolatba az országunkkal?
– Ha jól emlékszem, először a '80-as években jöttem Magyarországra, és azonnal elvarázsolt Budapest lenyűgöző építészete. Van benne valami egészen költői, amit az Egyesült Államokban sehol nem lehet megtalálni. Ezen felül mindig úgy tűnt nekem, hogy az itteni embereknek nagyon mélyen és komolyan állnak hozzá a kultúrához és zenéhez.
– Fel tud idézni egy valamiért maradandó pillanatot, ami magyarországi látogatásai során érte?
– Amikor először jártam itt, úgy fogadtak, mint egy rocksztárt. Különleges élmény volt.
Az amerikaiak adottnak veszik a szabadságot, de nekem rengeteget tanított, hogy a 80-as években Magyarországra jöhettem és beszélgethettem az itteni emberekkel. Nagyon hálás vagyok ezért.
– Általában nagy koncerttermekben lép fel, most azonban egy kis faluban, az erdő szélén fog játszani. Milyen érzései vannak ezzel kapcsolatban?
– Nagyon szeretek szabadtéren játszani, mindig különleges érzés, amikor a természetben vagyok és olyan fesztiválközönséggel teremthetek kapcsolatot, akik nem feltétlenül ismerték a zenémet korábban. Az önálló koncertjeimen a közönség tudja, mire számíthat. Egy fesztivál közönsége különbözik ettől, de épp ettől kihívás számomra.
– Érez különbséget, amikor akusztikus és amikor elektromos gitáron játszik? Melyik áll közelebb önhöz?
– Mindkettőt imádom és használom. Az akusztikus gitár jobban kiteljesít művészileg, az elektromos viszont líraibb, nagyobb erő és erősebb hangzás jellemzi.
– Repertoárjának nagy része instrumentális darabokból áll. Mit gondol, nehezebb fenntartani így a közönség érdeklődését mondjuk 90 percen át?
– A kulcsa annak, hogy fenntartsd az emberek figyelmét, a számok dallamában van. Ha csak jammelsz, 5 percen belül elveszíted őket. Én történeteket mesélek el a dalaimban, és úgy tűnik, erre eléggé fogékony a közönség. (mosolyog)
– Hogyan érintette Paco da Lucía halála?
– Paco a lelki társam volt, valaki akire felnéztem és aki mindig újabb kihívások elé állított. Annyira különbözőek voltunk, és mégis annyira hasonlóak. Amikor utoljára láttam őt, a „Mediterranean Sundance”-et játszottuk együtt egy német fesztiválon, csodálatos volt.
Ő olyan ember, aki teljes életet élt minden szempontból. Nagyon hálás vagyok a barátságunkért és az együtt töltött időért.
– Van olyan „álom-kooperáció” a fejében, amire eddig nem került sor?
– Nos, hatalmas Beatles-rajongó vagyok, szóval ha Sir Paul McCartney felhívna, nem mondanék nemet...
– Az elektronikus műfajok rendkívül népszerűek lettek az utóbbi években, folyamatosan szorítva ki az élő zenét a fesztiválok legjobb idősávjaiból. Mit gondol erről?
– Szomorúnak tartom azt, ahová a zene eljutott. A gyerekek már nem akarnak hangszereken tanulni, csak ülnek a számítógép vagy az okostelefonjuk előtt. Nem gondolom, hogy az elektronikus műfajok át tudják adni ugyanazokat az érzéseket, mint egy valódi zenekar. Mellesleg
ismerek néhány népszerű DJ-t és nagyon próbálkoztam megkedvelni, amit csinálnak, de egyszerűen semmit nem találtam, ami zeneileg összekötne velük.
– A mai napig szinte egész évben úton van. Hogyan tud változatlanul motivált maradni ennyi turnézással töltött évtized után?
– Ameddig a közönség akar engem, játszani fogok nekik. Az életem megváltozott az elmúlt 5 évben: új feleségem van, aki erősen kiveszi a részét a tevékenységem üzleti oldalából. Két éve született egy lányunk, aki már most az egész világot beutazta velünk. Akkor élvezem a turnézást, ha a körülmények kedvezőek és a családom velem van. Szóval minden rendben!
