KULT
A Rovatból

A változás állandó, a zene marad – Djabe25

Negyedszázadot átívelő jubileumi koncert a Mom Kultban.


És a végén tízen voltak a színpadon, és egy mindent elsöprő, mindent feloldó táncorkánt zúdítottak ránk.

Van egy nagyszerű, jobb híján világzeneinek vagy fúziósnak mondott magyar zenekar, amelynek jószerével már a fogantatásánál ott voltam. Emlékszem még 1995-ből egy Novus Jam nevű formáció lemezbemutatójára, amely nagyon megfogott spirituális ihletésű, kötetlenül áramló zenéjével. Az alapítók, Égerházi Attila gitáros és Sipos András ütős a közreműködő Muck Ferenc szaxofonossal és Barabás Tamás basszusgitárossal együtt egy évvel később hozták létre a Djabét, amely első lemezükről (ashanti nyelven: szabadság) kapta a nevét. Ez az alapeszme azóta is él, a csapat bejárta a világot, rajongókat szerzett az Egyesült Államoktól Indonéziáig, Olaszországtól Litvániáig. Bár többször is voltak személycserék és a zene is fejlődött, gazdagodott, letisztult, miközben egyre újabb és újabb remek vendégmuzsikusokat hívtak meg.

És mindemellett immár negyedszázados életművük egy és oszthatatlan, mert az eredeti szellemiséget mindig meg tudták őrizni.

Néhány éve alkalmam volt végigkísérni egyik nagyszerű lemezük, a Forward születését, a próbáktól a lemezbemutató turnén át a szimfonikus változatig, hamar befogadtak, egy idő után már nem zavarta őket, hogy folyton firkálok valamit a róluk készülő könyvhöz, nemcsak velük barátkoztem össze, hanem néhány állandó vendégükkel, Gulli Briemmel, a Mezzoforte dobosával és Steve Hackett-tel, a Genesis egykori gitárosával, akinél szerényebb világsztárral még sosem találkoztam. De emlékszem Attilával, Tomival folytatott, néhányszor éjszakába nyúló beszélgetésekre, pompás koncertekre a selmecbányai vártól az óbudai Fő térig. Kapcsolatunk azóta is tart, mondhatnám, azsúrban vagyok legújabb munkáikkal, mégis bármikor tudnak meglepetéseket okozni a jól ismert darabokkal.

A jelenlegi felállás – Égerházi Barabás, Kaszás Péter dobos, Nagy János billentyűs, Koós-Hutás Áron trombitás – tökéletesen felvette a fonalat hat évvel ezelőtt, így aztán nem volt meglepetés, hogy Mukival, Karvaly Tibor hegedűssel, majd a „második korszak” szólistáival, az ezúttal csak hegedülő Kovács Ferenc „Öcsivel” és a zongorista Kovács Zoltán „Kóval” olyan harmóniában szólaltak meg a MOM Kult színpadán, mintha mindig is együtt játszottak volna. Még az imádnivalóan bolond ütős zseni Sipit is visszahozták néhány videófelvétellel, és a 15 évvel ezelőtt tragikusan hirtelenül eltávozott színész-muzsikus együtt játszhatott régi barátaival. Táncoltak újra a kazlak, tanúi lehettünk a pajkos kávészünetnek, örömmel hallgattuk a Witchi Tai To indián imáját – ezúttal Szabó László érzékeny szitárjátékával – de most sem lehettünk biztosak abban, hogy mit is tett a fürge lábú menyecske a fekete levesbe.

Bejelentkezett egy kis távzenélésre Steve is, szokás szerint feketében, piros sálját ezúttal a derekára kötötte. A második részben a legújabb lemez, a Kazlakhoz hasonlóan Égerházi Imre festényeire épülő Csodaszarvas (The Magic Stag) több darabja is felcsendült, Attila Uncertain Time-ja, amiről szerzője állítja, nem a covid ihlette, a jelenlegi háborús helyzetben új értelmet kapott, és arra az igazságra emlékeztetett, mely szerint fegyverek között sem hallgatnak a múzsák. Tomi sem hagyta ki szokásos basszus-szólóját, a végén úgy tűnt, mintha legalább 5-6 ember játszana, pedig csupán saját futamait építette egymásra néhány hangtechnikai trükkel.

Nem sok Djabe-koncertet hallottam, amelynek a végéről hiányzott volna az egyik legrégibb darabjuk, a végtelen improvizációs lehetőségeket kínáló Distant Dance. Egyszer azt találtam leírni, hogy ez a Djabe Stairway to Heavenje, amit most Attila a színpadról jókedvűen fejemre is olvasott. Itt aztán elszabadultak a szenvedélyek: Attila és László, Öcsi és Tibor, Muki és Huti, Jancsa és Ko vívtak hatalmas hangszerpárbajokat, különösen a két zongorista volt elemében négykezesével. Észre sem vettük, hogy eltelt három óra, mikor leengedtük őket a színpadról, vastaps kíséretében, még a kötelező maszkok sem zavartak.

Amikor távozóban még néhány szót váltottunk Attilával, az alapító annyit mondott búcsúzóul: „Majd beszélünk”. És nála ez nem afféle közhely, biztosan körvonalazódnak már a bandában az újabb ötletek, tervek, mert a Djabe25 csupán egy nagyszerűen sikerült állomás volt, de a zene szabad folyása nem állhat meg.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Nem látok jönni egy szebbik világot, itt ti loptátok el tőlünk a jövőt” – újabb rendszerkritikus dalt írt Mehringer Marci, Puzsér Róbert is szerepel a klipben
A kritikus egy közmédiás szerkesztőt alakít a klipben. A dalhoz Petőfi klasszikusa adta az ihletet a fiatal zenésznek.


Új dallal jelentkezett Mehringer Marci. A fiatal zenész néhány hónapja adta ki a Szar az élet című, rendszerkritikus dalát, ami hatalmas visszhangot váltott ki.

Mehringer ezúttal is hasonló szerzeménnyel állt elő. A Szeptember végén (stressz) című dal szintén a mai fiatalok gondolatairól szól, és a zenész azt szerette volna, hogy a magyar valóságot tükrözze egy olyan szemszögből, ami minden korosztálynak ismerős lehet.

„Petőfi Sándor Szeptember végén című költeménye volt a kiindulópont, mert vannak érzések és gondolatok, amik évszázadokon át is relevánsak maradnak. Ezek azok, amik összekötnek minket, akár fiatalok vagyunk, akár idősebbek, egyszerűen generációkon keresztül összeköt mindenkit”

– mondja Mehringer a dalról, melynek klipjében Puzsér Róbert, Dietz Gusztáv és Füsti Molnár Éva is közreműködött.

Puzsérék a klipben a propaganda hatására egymástól egyre jobban eltávolodó családot alakítanak. Az énekes szerint a szám allegorikus látomás a mai Magyarországról: „a közmédia egyik szerkesztőjének történetén keresztül, aki a saját lelkiismeretével küzd, majd végül angyallá válik, hogy a magasból tekinthessen le az országra, amelyet addig a képernyő mögül formált.”

A dalban például ilyen sorok hallhatóak:

„itt összeomlik minden,

piros-fehér-zöld az ingem

forog a világ, elfolyik minden,

nekem tényleg senkim sincsen”

A refrén pedig így szól:

„nem nyílnak a völgyben a kerti virágok

nem zöldell a nyárfa az ablak előtt

nem látok jönni egy szebbik világot

itt ti loptátok el tőlünk a jövőt”

Mehringer Marcival a Szar az élet című száma után interjúztunk is. Akkor azt mondta, a pozitív fogadtatáson túl, sok negatív kommentet, sőt még fenyegető üzenetet is kapott a dal miatt.

(via 24.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Tarr Béla Krasznahorkai Nobel-díjáról: A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű
Az író és a filmrendező sokáig dolgozott együtt. Tarr Béla nagyon örül, hogy Krasznahorkai László megkapta a Nobel-díjat.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. október 09.



A Népszava telefonon érte utol Tarr Bélát, miután csütörtökön irodalmi Nobel-díjat kapott Krasznahorkai László. Tarr több Krasznahorkai-regényből is filmet készített, hosszú ideig dolgoztak együtt.

Tarr így fogalmazott:

„Nagyon örülök, hogy nyert, úgyhogy egyelőre mást nem tudok mondani. Hosszú éveken keresztül együtt dolgoztunk, és hogy nyert, hihetetlen nagy öröm.”

A rendező a Sátántangót és Az ellenállás melankóliáját is vászonra vitte, utóbbi Werckmeister harmóniák címen került a mozikba. Alkotótársi kapcsolatuk A torinói lóig (2011) tartott.

Arra a kérdésre, miként hatottak az író szövegei a filmekre, Tarr ezt mondta: „Nem konkrét szöveg segített, hanem az a pozíció, ahonnan a világot nézi, mert az univerzális. Abban tudott nagyon segíteni. De hát ez két külön nyelv, az irodalom és a film. A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű.”

A magyar kormány és a hazai művészeti élet több szereplője is gratulált a friss Nobel-díjas írónak:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Megszólalt Krasznahorkai László: Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni
A Nobel-díjas író pár mondatban reagált ma a díjra, az azt követő jókívánságokra, és meg is köszönte az olvasóinak őket. Záporoznak is a kommentek a poszt alá.


Néhány napja jelentették be, hogy Krasznahorkai László kapta a 2025-ös irodalmi Nobel-díjat, akkor volt egy rövid nyilatkozata, de azóta nemigen szólalt meg az író. Most a közösségi média oldalán írt pár sort a követőinek a maga fanyar humorával:

„Krasznahorkai László hálás az Elkerülhetetlen Véletlennek, hogy ennyi embernek okozott örömöt. Köszöni a jókívánságokat. Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni”
– írta a Facebookon.

A kommentek túlnyomó része pozitív reakciókat tartalmaz, köszönik a könyveket, az olvasás élményét, és gratulálnak a frissen díjazott írónak:

"Pont a mester kötetét olvasva kaptam a híreket. Hát persze hogy boldogság."

"Itt Erdélyben is nagy volt az öröm. Egy könyves kávézóban dolgozom, jó volt elsőnek két német egyetemi hallgatónak elújságolni a hírt, hallottak a szerzőről!"

"Mikor évekkel ezelőtt egy brit könyvtárban dolgoztam karbantartóként, mindig megpróbáltam becsempészni a Wenckheim báró hazatér angol nyelvű, keménykötésű kiadását az ajánlott irodalom polcra, de valaki mindig észrevette és visszatették. Végig nekem volt igazam. Gratulálok a díjhoz!"

"Igen, végre önfeledten lehetett örülni, egy időre ki lehetett lépni a nyomasztó, nehezen elviselhető mindennapjainkból. Köszönjük!"

"Hatalmas öröm és boldogság,hogy egy magyar ember ismét feltette hazámat a kultúra felső polcára.Szívből gratulálok,jó egészséget és kreatív energiákat kívánok az elkövetkezendő időkre is!"


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Aktnaptárt készít Tóth Enikő új főszerepében - egy pikáns darab a Játékszín színpadán
A darab a bátorságról és egy női közösség erejéről szól, és a világ számos helyén színpadra állították már. De Tóth Enikő egy másik tabudöntögető színdarabban is játszik, ami a menopauzáról szól.


Tóth Enikő nagy dobásra készül: a Játékszín Naptárlányok című előadásának egyik főszerepét viszi, amelyben egy kisvárosi női közösség aktnaptárt készít egy nemes ügyért. „Van egy női közösség, amelynek tagjai egy nemes ügy mellett elindítanak valamit, és rendkívül bátor döntést hoznak a kissé színtelen kis életükben.” – mondta erről a Blikknek.

A Naptárlányok Tim Firth műve, amelyet egy valós történet ihletett: Angliában, Yorkshire-ben egy női klub tagjai jótékonysági aktnaptárt készítettek, hogy pénzt gyűjtsenek egy barátnőjük férje emlékére és a leukémiakutatás támogatására.

A darab a barátságról, a közösség erejéről, az önelfogadásról és a veszteség feldolgozásáról mesél, sok humorral és megható pillanattal.

A színpadi jelenetek a pikáns szituációkat játékosan, ízléssel oldják meg: a szereplők a „kényes” pillanatokban hétköznapi tárgyakkal – teáskannákkal, süteményekkel, virágokkal – takarják el magukat, miközben egyre nagyobb önbizalommal állnak ki az ügyük mellett. A történet a 2000-es évek elején bemutatott, nagy sikerű film után került színpadra a 2000-es évek végén, és azóta világszerte számos színház műsorán szerepelt.

A mi kis falunk című sorozatban Zömbiknét alakít Tóth Enikő a Menopauza című darabban is brillírozik, és erős visszajelzéseket kap a nézőktől.

„Nagyon sok nőnek hozott megkönnyebbülést, hogy például a menopauzáról beszélünk a színpadon, ráadásul humorral, öniróniával, de közben úgy, hogy belefacsarodhat az emberek szíve.

Sok hölgy mondta, hogy az előadás után a férje már jobban érti, miért volt olyan a változókorban, amilyen. A nők szemében meg azt a boldogságot látom, hogy megértve érzik magukat, van bennük egy felszabadult érzés” - fogalmazott Tóth Enikő a Blikknek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk