Siklós Magyarország második legdélibb városa (Harkánnyal versengenek e címért). A Baranya megyei település számos érdekességet és meglepetést kínál az erre járóknak.

Egy tévés kalandfilm tette országosan ismertté, és itt található az első várban kialakított történelmi játszóház, ahol a kicsik lovagok és hercegnők lehetnek. No meg persze szívesen látják a kirándulókat, jó féle villányi borral kínálják, és a fürdőzés szerelmesei sem fognak csalódni.

Az ismerkedést – némi borkóstolás után – a siklósi várban kezdtük. Még be sem léptünk a várhoz vezető hídra, de máris egy másik világba csöppentünk. A bejáratnál egy lovag és egy hercegkisasszony fogadott minket, hogy illendően meghajolva felkérjenek minket, fáradjunk a várkapitány színe elé. A Várba érve a palota bejárata előtt állt teljes díszpompában a kapitány, Szentgyörgyváry Péter, és mesélt a vár történetéről, majd üdvözlésképpen a fegyverét is elsütötte.

A hatásos érkezést követően indulhattunk a vár felfedezésére. Sokaknak a Tenkes kapitánya filmsorozat jut az eszébe róla, hiszen kiváló hátteret adott a népszerű kalandfilmnek. Emlékét ma is őrzik, no de erről majd később.

A siklósi vár története

A Villányi-hegység déli lábánál egy kisebb dombon áll az épségben megmaradt várfal, mely körbeöleli a bent található palotaépületet.

A vár különlegessége, hogy ez az egyik legépebb, legegységesebb történelmi emlékünk. Az alapjai a középkorig nyúlnak vissza, de a magyar építéstörténet szinte minden korszaka hozzátett valamit.

A legrégibb részei a déli lakószárny pincéjében kerültek elő. Az épületet egy 1294-es oklevélben említették először az építményt. Kezdetben egy Soklyósi nevű nemes család lakta, majd a tatárjárás utáni várépítésben lett igazi erődítmény.

A vár – hasonlóan más várakhoz – sok család birtokában volt az idők folyamán.

Híres lakója volt Zsigmond,

aki ellen 1401-ben az ország főnemesei fellázadtak és Visegrád után a siklósi várban élt fél éven át. Mivel a bárók nem tudtak megegyezni, végül a helyi földesúr, Garai Miklós tanácsára visszahelyezték uralkodói méltóságába.

A vár volt például Mátyás király fiának, Corvin János liptói hercegnek is a kezében.

Később a Perényi család szerezte meg, ők a várat reneszánsz stílusban átalakíttatták és olasz szobrászmesterekkel befejeztették a várkápolna építését is. Ekkor készült el a Barbakán is.

Mikor a törökök megtámadták a várat, akkor rejtették el a kapu falába a Krisztus-szobrot. Szulejmán három napos csata után, 1543-ban jutott be falai közé. A vár 1686-ban szabadult fel, katonai jelentőségét csak a Rákóczi-szabadságharc után vesztette el véglegesen.

A belső épületeket később barokk stílusban alakították át. 1828-tól a Batthyány család volt a tulajdonosa, ők fejezték be a vár építését. Miután Benyovszky Lajos pozsonyi ügyvéd megvásárolta a várat, halála után fia,

gróf Benyovszky Móric örökölte meg,

aki többször is volt a Baranya vármegye főispánja, és országgyűlési képviselő. Halála után özvegye eladta a várat a Honvéd Kincstárnak.

A 2. világháborúban hadifoglyokat őriztek benne, majd sokáig gazdátlan volt. 1955-ben kezdték meg a régészeti feltárását és megindult a helyreállítása is. Ennek köszönhetően alakították ki a vármúzeumot, amely ma is működik a sokat látott falak között.

Érdekességek a várban

A múzeumban többek között reneszánsz 17-18. századi bútor-, középkori fegyver-, és várostörténeti kiállítást, és egy érdekes Panoptikumot is lehet látni.

A várbörtönben például kiderül, hogy miért hordott maszkot a hóhér, hányan zsúfolódtak össze a "szegények cellájában" és milyen megkülönböztetett "ellátást" kaptak az urak, ha börtönbe jutottak. Az erősebb idegzetűek megtudhatják, milyen kínvallatást, vagy kínzást alkalmaztak régen.