Fedezd fel a „magyar Svájcot”, a Kelet-Mecsek legromantikusabb völgyét az óbányai túrán
Igazi időutazós kirándulást tehetsz a Kelet-Mecsekben, egy kis elzárt völgyben, Óbányán.
A tájvédelmi körzetben található, két domb között megbújó hely zsákutcás falu, melynek egyetlen utcácskája van a sebesen rohanó Öreg-patak partján. Kiváló turisztikai hely, mert több turistaút is keresztezi az erdőkkel körülvett – elsősorban sváb nemzetiségűek lakta - települést.
A gyönyörű természeti adottságai miatt már az Árpád-korban is lakták, de a középkori templommal is rendelkező helyet csak a 18. században jelölték önálló településként.
Ha arra jársz, megcsodálhatod a több mint 80 régi, múlt századi, oldaltornácos házakat, a gondozott kerteket, udvarokat. Remek sétát kínál a helyoldalba mélyített pincesor is. Külön érdekesség, hogy a település közgyűlése védetté nyilvánította az utcaképet, a régi, hangulatos megjelentéstől nem szeretnének eltárni.
Az igényesen megóvott házaknak is köszönhető, hogy a magyar községek közül Óbánya kapta meg elsőként a Kós Károly-díjat, 1992-ben.
Az itt élők egyik fő bevételi forrása a turizmus, a többféle szálláshely mellett kis bolt, kocsma és étterem is várja a látogatókat, de régi hagyománya van a kézműves fazekasságnak is.
Az egyik legkedveltebb hely a Steinmalomtól Kisújbányáig húzódó Óbányai-völgy, benne a több kis vízeséssel. Remek látványosság a Csepegő-szikla, a kilátó vagy a környéken található kilátó, a Kedves-forrás és a Disznós kút. A sokféle természeti látványosság közül az egyik legizgalmasabb a Tündérlépcső, azaz a Ferde-vízesés, amely nevét a lépcsőzetes kőzetén alácsobogó vízről kapta.
A vidék növény- és állatfajokban is gazdag, több ritka faj is él errefelé, többek között a bánáti bazsarózsa. Híresek a pisztrángos tavaik is, ahol halsütő is működik. A falucska lakói házi készítésű lekvárt, szörpöt és más finomságokat is készítenek, melyeket a ház elé kitett asztalkákon kínálnak, fizetni pedig becsületkasszával lehet.
Az épített környezetben is bőven van megcsodálni való. A tornácos házak, a régi mesterségekre emlékeztető kifüggesztett relikviák, a vízimalom szintén szuper fotóstéma lehet. Az itt készített fazekas termékek, mázas kerámiák már régóta nagyon kedveltek. A színük gyakran sötétbarna, gazdag díszítéssel. A ma még működő fazekasok termékei között vannak hagyományőrző és modern darabok is.
Falumúzeumukban a fazekas termékek mellett megismerheted az üvegművességüket is, és a régi paraszti élet eszközeit, de a német népviselet szép darabjait is.
Az üvegművesség különösen fontos volt errefelé. Már a 17-18. században volt itt üveggyártás. Az üveghuták elsősorban az erdőkben voltak, mert a technológia sok fát igényelt, a homokot pedig könnyebb volt szekéren odavinni. A keletkezett bükkfa-hamut is hasznosították, hamuzsír készült belőle. Az üvegtárgyak népszerűek voltak, készítettek a pécsi püspöknek és a pécsváradi apátnak is, de a környéken számos borpince is innen szerezte be az üvegárút. A régi történetekkel a völgyben húzódó Üveges útja tanösvény mesél bővebben.
