KULT
A Rovatból

„A nagyi karaktere mennyire hasonlított az én nagymamáméhoz” – magyar fesztivál amerikai köntösben New Yorkban

Egy hét alatt 70 művész mutatkozott be New Yorkban. A Hungary L!VE Festival marketingjét amerikaiakra bízták, sokan is voltak a programokon.


Egy igazán magyaros fesztivál, amiben nem volt sem paprika, sem gulyás, sőt még lecsó sem, mégis igazán hozta a mai hazai “ízeket”. Egy fesztivál, ami nem nélkülözte a jó filmeket, felolvasó- és táncszínházat, a drámát, a mondanivalót, a vizualitást. Egy fesztivál, ami angolul is kelet-európai volt, és ahol azért meg lehetett ingyen kóstolni egy kupica pálinkát. 70 művész, 4 évig tartó előkészítés, 7 nap, örökre szóló élmény.

Igazi országmarketing, amikor egy olyan termékcsomagot kap egy külföldi közösség (esetünkben egy államnyi lakossal rendelkező város), ami progresszív, haladó, friss, bemutatja az ország aktualitásait, és persze hívogató, magával ragadó. Én ilyennek találtam a Hungary L!VE Festival kínálatát New Yorkban a múlt héten. A véletlenek összjátéka, hogy akkor tartózkodtam a „Nagy Almában”, amikor a fesztivál zajlott, így volt szerencsém találkozni a programmal, szervezőkkel, de ami fontosabb, hogy résztvevőkkel és visszajelzésekkel is.

Az első fesztivált Boros Annáék csapata 2018-ban szervezte. A jó tapasztalatokra és az igényekre alapozva megkezdődött a 2. előkészítése, azonban a COVID, mint annyi mindent a 2020-as fesztivált is törölte. Az esemény életre hívója, Boros Anna úgy fogalmaz, hogy a sok halasztás talán még jót is tett a fesztiválnak, hiszen több idejük volt a program csiszolására, a paletta szélesítésére, és míg korábban főként a színházi produkcióra helyezték a hangsúlyt, most a társművészetekkel egy igazi szeletét kaphatta meg a budapesti kortárs jelennek a kint élő magyarság és helyi közönség.

Hogy mit is jelent ez?

Vetítették a Toxikomát, bemutatták több blokkban a MOME diákjainak rövidfilmjeit, koncertezett a Mörk énekese a Random Trippel, DJ-zett Bootsie, Gergye Krisztián és Duda Éva társulata is szerepelt.

A színházi blokkban befért a Dollárpapa gyermekei, Kelemen Kristóf darabja a Megfigyelők, de igazi kuriózumnak bizonyult, hogy 4 workshop és 3 beszélgetés is helyet kapott a sorozatban. A MOMEnts című kiállítással az egyetem illusztrátorai kaptak bemutatkozási lehetőséget, a plakátkiállítás címe pedig az Ukrajnai asszociációk címet viselte.

„A fesztivállal a célunk kettős – emeli ki a legfontosabbakat Kovács Brigitta társszervező. Egyrészt a tengerentúli magyar közösséghez szeretnénk eljuttatni a kortárs magyar kultúrát, amelyre korábbi felmérések alapján határozottan igényük van. Viszont ugyanennyire fontosnak gondoltuk, hogy a helyi lakosságot is megszólítsuk és megismertessük velük a magyar művészeti gondolkodást.

Éppen ezért döntöttünk amellett, hogy amerikai marketinges szakembert bízzunk meg az esemény népszerűsítésével, hiszen ő látja, hogy helyben mi működik, hogy hogyan lehet áttörni a New York-i kultúrzajt, és felhívni a figyelmet az eseményre” - teszi hozzá Boros.

A helyiek bevonása már a tervezési időszakban fontos szempont volt, hiszen a darabok kiválasztásában is kikérték a véleményüket és a zenei programok integrálásában is fontos szerepet játszottak.

Egy hét alatt 70 művész mutatkozott be New Yorkban. A HERE Arts Center adott helyet a színházi daraboknak, itt a 120 fős nézőtér két kivételtől eltekintve 100%-os telítettséggel futott, a koncerteknek pedig a NUBLU adott otthont, 200 fős befogadótérrel, teljes kihasználtság mellett.

A résztvevők kb. 30%-a volt angol anyanyelvű, míg 70%-a kapcsolódott valahogyan a magyarsághoz. Ez alól kivételt jelentett Göndör László előadása (Nagymamával álmodtam), ahol jelentős arányban volt jelen az angol ajkú közönség, amire az interaktív rész bekiabálásaiból következtettem. A szervezők megerősítették, hogy valóban erősebb volt ott a külföldi részvétel, ami a témaválasztásnak is köszönhető (3. generációs holokauszt-trauma feldolgozása).

A monodráma nagyobb részben angolul futott, tele volt öniróniával és a humorral az auschwitzi túlélő, hangfelvételről megidézett nagymama és az előadó unoka részéről is. Az előadás a közönséget magával ragadta, ez a reakciókból kitapintható volt.

“A nagyi karaktere mennyire hasonlított az én nagymamámhoz - hallom a folyosón. Ő 94 évesen halt meg, sosem beszélt a múltjáról. A halála után tudtam meg, hogy zsidó, így részint én is az vagyok. Azóta kiderítettem, hogy bujdosva élte túl az ostromot.”

A fesztivál fő szervezője szerint az eseménysorozat egyik csúcspontja pénteken volt, Závada Pál-Mohácsi István–Mohácsi János: Egy piaci nap című darabjának rendhagyó előadásával. Mohácsi János rendezésében 3 napig próbált Marozsán Erika, Pankovits Nikolett, Boncz Ádám és Rétfalvi Tamás mellett 9 amerikai színész, és helyben állt össze a darab. Felolvasó színházi módszerrel adták elő a művet teljes teltház mellett. A különleges teátrumi estet Boncz Ádám, a fesztivál egyik társszervezője fogta össze, aki majdnem egy évtizedet élt New Yorkban, így az ő kinti kapcsolatai révén állt össze az amerikai színészcsapat.

„A legnagyobb potenciált ebben a típusú együttműködésben látom, hiszen így lehet helyben is érdekessé és élővé tenni egy magyar darabot, ami az amerikai színészek játékával átlényegült, és még több hanggal telítődött. A jövőben a helyi színészek és zenészek bevonásával is szeretnénk folytatni az együttműködést – fogalmaz Boros Anna.

A szervezők célja egy márka építése, fesztiválcsomag összeállítása, ami akkor lenne a legütőképesebb, ha egy utazási alkalommal több helyszínen is be tudna mutatkozni. Erre vannak is erőfeszítések, hiszen a tervek szerint legközelebb a keleti part meghódítása után Los Angelesben is állomáshelyet létesítenek.

Véleményem szerint Európában (London, Berlin, Párizs) is jó fogadtatásra találna a fesztivál – vetem fel.

Nem tiltakoznak beszélgetőtársaim ellene…

A csillogó szemek nem csak a közönséget jellemezték, ahogyan hagytuk el a teret, tovább időzve kicsit a bárban, elismerő hangok hallatszottak mindenhonnan. Van, aki az egyik darab magányosságában a saját kivándorláskori magányát élte meg, időbe került, hogy új ismerősöket szerezzen. Más azt panaszolja, hogy a gyerekek mellett csak egy alkalomra tudott eljönni, de fantasztikus élmény volt, legközelebb már hosszabban tud jönni - hiszen nagyobbak lesznek a gyerekek.

Elkapok egy félmondatot, hogy sajnos nem kapott valaki értesítést és lemaradt majdnem mindenről - rákérdezek, hogyan lehet ez, a résztvevő sem érti. Minden lehetséges magyar levelező listán rajta van, mégis csak áttételesen ismerőstől értesült a programról. Örül, hogy legalább a végét elkapta. Akárhogyan is terjedt a hír, a célját elérte, hiszen ott voltak a magyaros forgatagban a fesztiválozók.

A szervezők és a fellépők is felpörögtek, holott nyilván fáradtak. Úgy fogalmaztak, hogy számos kényelmetlenséggel járt az utazás és nem volt túl fényes a szállás sem, de nagyon megérte eljönni, hiszen életre szóló élményhez jutottak. New York addiktív, amennyire én látom, így várható, hogy a csapat több tagja is még visszatér oda. Az afterpartys beszélgetések alapján az a határozott érzésem alakult ki, hogy ez a fesztivál leginkább Anna „gyermeke”. Rá is kérdezek. Elneveti magát.

„Hát igen, de nem kellene, hogy ilyen nehéz szülés legyen. Az első fesztivál költségvetése is nehezen állt össze, de most még többet kellett küzdenünk a forrásért, a darabok többsége egyénileg is pályázott, és mint fesztivál is az NKA támogatását élveztük.”

A fesztivál záróeseményének a Postmasters Gallery adott helyet, amelynek még a 80-as évek elején kivándorolt magyar tulajdonosa Banovich Tamás úgy fogalmazott, hogy 1984 óta nem érezte magát ilyen jól magyar társaságban! Tán már ezért megérte! De még miért és főleg honnan az erő, a motiváció a szervezéshez?

„Önkéntes munka az, amit tizenéve beleteszek. Az egész onnan indult, hogy egyetemistaként eljutottam nyelvet tanulni New Yorkba, ahonnan olyan magabiztossággal és boldogsággal tértem haza, amit meg akartam osztani a színész osztálytársaimmal és a későbbi alkotó társaimmal is. Többször fel akartam adni, de erősebb mindig a motiváció bennem, hogy a környezetemet alakítsam jó irányba. Jó volna főállású szervező a csapatba és kiszámíthatóság.”

A látottak alapján biztos vagyok benne, hogy lesz 3. Hungary L!ve Festivál a Nagy Almában, sőt bízom benne, hogy több helyszínre is eljutnak.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Mostantól a tévében is nézhetők lesznek a Sziget magyar koncertjei
A Sziget Fesztivál és a közmédia megállapodásának értelmében az M1 csatorna tűzi műsorára a hazai fellépők koncertjeit. A szerződés szerint a felvételek a Médiaklikken is elérhetők lesznek.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. augusztus 05.



A Sziget Fesztivál és a közmédia szerdán megállapodást írt alá, amelynek értelmében az M1 csatorna a nyár folyamán műsorára tűzi a fesztivál magyar előadóinak koncertjeit. A felvételek korlátozott ideig online, a Médiaklikk felületén is visszanézhetők lesznek – áll a közmédia közleményében.

Az erről szóló dokumentumot Gerendai Károly, a Sziget alapítója és Horváth P. András, a közmédia megbízott vezérigazgatója írta alá.

Gerendai Károly a bejelentés kapcsán a magyar zenei élet népszerűsítését hangsúlyozta.

„Örülünk annak, hogy ezek az élmények idén azokhoz is eljuthatnak a közmédia segítségével, akik személyesen nem tudnak részt venni a fesztiválon. Bízunk benne, hogy ez az együttműködés még több emberhez viszi közelebb a magyar zenei élet kiemelkedő előadóit” – mondta az alapító.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Puzsér Róbert: Bocsánatot kérek a nERDŐ című kulturális merényletért, alávalósága a magyar kultúra sérelmére elkövetett botrány
A Szélsőközép vezetője szerint a produkció „hitványság” lett, és elismerte, hogy a publikálás előtt nem is látta az epizódot. Szerinte a rajzfilm a „South Parkhoz foghatónak hirdette magát”, de végül „Ihos József, Sas József és az Aradi-Varga Show örököse lett.”


Puzsér Róbert kedden videóban kért bocsánatot a nERDŐ című animációs sorozatért, amelyet „kulturális merényletnek” nevezett. A publicista teljes felelősséget vállalt a projekt minőségéért, és élesen elhatárolódott a hozzá kapcsolódó termékektől és támogatói csomagoktól is.

„Mélyen tisztelt felhasználók! Ezennel töredelmesen bocsánatot kérek tőletek azért, amit munkatársaim oldalán, a nERDŐ című kulturális merénylettel a hazai nyilvánosság ellen elkövettem” – kezdte bejegyzését.

Hozzátette, hogy szívből bánja és szégyelli „a nERDŐ címre keresztelt hitványságot.” Szerinte a projekt „alávalósága nem pusztán az én személyes szégyenem, és nem pusztán a Szélsőközép szégyene, hanem a magyar kultúra sérelmére elkövetett botrány.”

Puzsér elmondja, a bocsánatkérésnek már a „közgyalázat megjelenése után közvetlenül” el kellett volna hangzania. Ezt azért halogatta, mert bízott benne, hogy a vizuálisan igényesnek tartott rajzfilm egy újraírással még menthető lehet. „Mára ez az illúzió szertefoszlott” – szögezte le.

A produkció színvonalát éles szavakkal illette, mondván, az

a „South Parkhoz foghatónak hirdette magát, de még Maksa Zoltán humorát is alulmúlta.” Úgy vélte, a gazdag magyar rajzfilmhagyomány folytatójának szánt sorozat végül „Ihos József, Sas József és az Aradi-Varga Show örököse lett.” majd

A publicista elismerte személyes felelősségét, noha a rajzfilm úgy került fel a csatornájára, hogy abból egy percet sem látott. Úgy fogalmazott, megbízott a stábtagok ízlésében, de „ez a kifogás nem állná meg a helyét.” Kijelentette: „Igenis gondot kellett volna fordítanom rá, és felelősséget kellett volna vállalnom a minőségéért, főleg úgy, hogy a készítők a stáblistára írták a nevem.” Külön kitért a projekt anyagi vonzataira is.

„A hatalmas arccal előadott merchandise ajánlatok, meg a pofátlan mohósággal beárazott támogatói csomagok pedig csak súlyosbítottak ezen” – írta, és bár ezek megalkotásában sem vett részt, az ezért való felelősség alól sem akar kibújni.

Puzsér a bejegyzés végén önkritikusan megjegyezte: „Nem voltam jó gazdája a Szélsőközépnek.” Egyúttal ígéretet tett arra, hogy a jövőben másképp kezelik az ilyen jellegű projekteket.

„A Szélsőközépre közelebb akkor tesz majd úgy, minthogyha rajzfilmstúdió volna, amikor valóban az lesz. Ha minden jól megy, soha napján.”

A nERDŐ című, közéleti szatírának szánt animációs sorozat idén februárban debütált a Puzsér Róberthez köthető Szélsőközép YouTube-csatornáján. A publicista posztja szerint a produkciót a magyar rajzfilmhagyományok folytatójának szánták, azonban a megjelenést követően rendkívül negatív fogadtatásra talált.

A kritikák politikai oldaltól függetlenül bírálták a sorozat humorát, dramaturgiáját és ritmusát. A sajtóvisszhangok többsége a koncepciót és a kivitelezést is „fáradtnak” minősítette, amely szerintük nem képes szellemesen megragadni a közéleti karikatúra műfaját.

A sorozat körüli felháborodást tovább erősítette, hogy a premierrel egy időben az alkotók webshopot indítottak, ahol a rajzfilmhez kapcsolódó termékeket és különböző árú támogatói csomagokat kínáltak.

Puzsér bocsánatkérése:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Taylor Sheridan megint megcsinálta! Visszatért az év egyik legjobb akciósorozata - Ilyen lett a Lioness 3. évadnyitánya
A Lioness egyszerre feszült kémsorozat, karakterdráma és brutális akcióthriller. Zoe Saldaña ismét remek formában vezeti a CIA legveszélyesebb programját, miközben Taylor Sheridan újabb nagyszabású történetet indít útjára. Az évadnyitó alapján a sorozat továbbra sem veszített a lendületéből.
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2026. augusztus 04.



Taylor Sheridan neve mára szinte önálló márkává vált a televíziózásban, legalábbis a SkyShowtime/Paramount+-nál biztos. A legtöbben a Yellowstone-univerzum miatt ismerhetik a nevét, de az elmúlt években bebizonyította, hogy nemcsak a modern westernhez ért. Akár olajfúrókról, maffiavezérekről, börtönökről vagy titkos CIA-műveletekről mesél, mindig ugyanazzal a magabiztossággal épít karaktereket és feszültséget.

A Lioness ennek talán az egyik legjobb bizonyítéka. Olyan sorozat, amely egyszerre működik akciófilmként, kémtörténetként és családi drámaként.

Ráadásul mindhárom műfajban meglepően magabiztos.

Bevallom, a Lioness sokáig radar alatt maradt nálam. Aztán teljesen beszippantott, és egy hétvége alatt ledaráltam az első két évadot. Nem pusztán a látványos katonai akciók miatt, hanem azért, mert Sheridan itt is azt csinálja, amihez talán a legjobban ért: hús-vér karaktereket ír. A lövöldözések mögött végig emberek állnak, akiknek minden döntése valódi következményekkel jár.

Ebben természetesen óriási szerepe van a szereplőgárdának is. Zoe Saldaña, Nicole Kidman és Morgan Freeman már önmagukban is olyan névsor, amely bármelyik produkciót eladja, bár azt hozzá kell tenni, hogy utóbbi kettő eléggé mellékszereplő. A sorozat azonban szerencsére nem csak a sztárnevekre épít. A mellékszereplői is zseniálisak. Bármennyire nem kedvelem, különösképpen Saldaña remek választás Joe szerepére, aki a CIA Lioness-programjának irányítója.

A program lényege egyszerű, de rendkívül izgalmas. A hírszerzés olyan női ügynököket toboroz és képez ki, akik képesek olyan hálózatokba bejutnak, ahová férfi kollégák nem tudnak.

Cél: terroristák, bűnözők különféle családtagjaival összebarátkozni, majd közel kerülni a célponthoz.

Küldetéseik rendszerint életveszélyesek, és legtöbbször egy célpont likvidálásával érnek véget.

A sorozat azonban nem azért épít női főszereplőkre, hogy kipipáljon egy aktuális trendet. A Lioness-program létezésének világos dramaturgiai oka van: ezekhez a fedett műveletekhez valóban olyan ügynökökre van szükség, akik olyan körökbe is beépülnek, ahová férfi operátorok esélytelenek lennének. Emiatt a koncepció végig természetes hatást kelt, nem erőltetett.

Sheridan akár cowboyokról, olajmunkásokról vagy CIA-ügynökökről ír, mindig ugyanazzal az alapossággal nyúl a szereplőihez. Joe története sem csupán a titkos műveletekről szól. Miközben az egyik legfontosabb CIA-programot irányítja, próbál helytállni anyaként és feleségként is. Kívülről szinte tökéletes családot látunk: sikeres sebész férj, két gyerek, rendezett élet. A valóság azonban jóval bonyolultabb.

Sheridan kiváló érzékkel szemlélteti, milyen ára van annak, ha valaki olyan munkát végez, amelyben egyetlen telefonhívás is örökre megváltoztathatja az életét.

A Lioness ezért sokkal több egyszerű akciósorozatnál. A családi jelenetek legalább olyan fontosak és szórakoztatóak, mint a tűzharcok vagy a kiképzések. Szerencsére egyik sem megy a másik rovására. Az első két évad különálló történeteket mesélt el. A szereplők ugyan visszatértek, de minden szezon új geopolitikai konfliktus köré épült. Az első a Közel-Keletre koncentrált, a második a mexikói drogkartellek világába vezetett, így szinte borítékolható volt, hogy a harmadik évad ismét új terepre viszi a történetet.

A harmadik évad rögtön egy sokkoló jelenettel nyit: Joe eltűnik. Ahelyett, hogy azonnal választ adna a rögtön felmerülő kérdésekre, a sorozat hat hónapot ugrik vissza az időben, és apránként rakja össze, hogyan jutottunk idáig. Az új történet ezúttal az orosz–ukrán konfliktus közepén zajlik, az első epizód pedig gyakorlatilag egy nagyszabású különleges katonai művelet bemutatása, aminek a célja, hogy egy magas rangú orosz tisztet elkapjanak.

Sheridan pedig továbbra sem finomkodik: az akciók brutálisak, nyersek és kifejezetten realista hangulatúak.

Jól mozgat nagy létszámú katonai egységeket, és a lövöldözések soha nem érződnek öncélúnak. A feszültség végig működik, és az akciójelenetek mögött mindig ott húzódik a politikai és emberi tét is.

A Lioness egyik legnagyobb erénye azonban nem az akcióban rejlik. Sheridan nem próbál ötpercenként sokkolni, nem épít mesterséges csavarokra, és nem akar minden jelenetet világmegváltó fordulatként eladni. A történet logikusan építkezik, a karakterek döntései következetesek, a konfliktusoknak pedig valódi súlya van. Emiatt az egész sokkal hitelesebb, mint a legtöbb modern kémsorozat.

Ha a folytatás is tartja ezt a színvonalat, a Lioness könnyedén megőrizheti helyét a legjobb modern akciósorozatok között.

Az évadnyitó minden fontos kérdést feltesz, látványos, feszült és végig magabiztosan építkezik. Az egyetlen igazi probléma ugyanaz, mint eddig: amikor igazán beindulna, egyszerűen véget ér. A záró cliffhanger után pedig aligha lesz olyan néző, aki ne akarná azonnal elindítani a következő részt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Azért jöttem vissza, mert nélkülem megszűnt volna a Sziget” - Gerendai Károly másfél milliárdos veszteséggel menti meg a fesztivált
Gerendai Károly a Telexnek adott interjújában jelentette be, hogy idén tudatosan másfél milliárdos veszteséget vállalnak a Sziget Fesztiválon. Az üzletember szerint ez egy befektetés a jövőbe, amivel a rendezvény élményalapú megújulását alapozzák meg.
F. O. - szmo.hu
2026. július 30.



A Sziget Fesztivál régi-új tulajdonosa, Gerendai Károly a Telex After című műsorában beszélt a fesztivál megmentésének körülményeiről, az új stratégiáról és arról, hogyan látja a Sziget jövőjét a megváltozott politikai és piaci környezetben. Gerendai elmondta, hogy bár hivatalos státusza még nincs a cégben, heti 4-5 napot a fesztivállal foglalkozik, miután nyolc év szünet után visszatért a tulajdonosok közé.

A beszélgetés elején kifejtette, hogy a Sziget jövőjének biztosítása érdekében idén tudatosan másfél milliárd forintos veszteséggel terveznek, amit egyfajta befektetésnek tekint. Szerinte a fesztiválpiacnak fel kell hagynia azzal a gyakorlattal, hogy mindent a sztárfellépőkre tesz fel.

„Le kell jönni arról a szerről, amin most az elmúlt időszakban nagyon erősen voltak, hogy mindent a sztárfellépőkre teszünk föl egy lapra, és ha sikerül épp jó sztárfellépőket szerezni, akkor majd eladunk sok jegyet, ha nem sikerül, akkor meg nem adunk el sok jegyet” – jelentette ki.

Úgy látja, egy külföldi fiatal nem fog csak azért repülőre ülni, hogy olyan előadókat nézzen meg Budapesten, akiket otthon is láthatna, ezért a Szigetnek plusz érveket, egyedi élményt kell nyújtania. Hozzátette, hogy a nagy nevek egyre kevésbé akarnak fesztiválokon fellépni, mert a szólókoncertekkel anyagilag és kreatív szempontból is jobban járnak.

Gerendai szerint a korábbi tulajdonosi kör minden pénzt a fellépőkre csoportosított át, ami az élményt nyújtó egyéb programelemek rovására ment.

A visszatérése után az egyik elsődleges célja az volt, hogy ezt a gondolkodásmódot megváltoztassa. A korábbi, adatvezérelt bookinggal kapcsolatban úgy fogalmazott, az torz eredményt hoz: „Ez egy ilyen önbecsapó helyzet tud lenni, hogyha azokat kérdezed csak, akik jönnek, hogy mit szeretnének, és nem azokat, akik nem jönnek, hogy miért nem jöttek és mit szerettek volna.”

A fesztivál zenei sokszínűségével kapcsolatban elmondta,

a fiatalok zenehallgatási szokásai megváltoztak, már nem műfajokban, hanem előadókban és slágerekben gondolkodnak, ezért a korábbi, tematikus színpadok modellje ma már kevésbé működőképes.

Ennek ellenére fontosnak tartotta egy új, magyar nagyszínpad létrehozását, hogy ezzel is üzenjék, a hazai előadókat újra komolyan veszik. A Bródy János életműve előtti tisztelgés ötletét is ő vetette fel, mert úgy érezte, fontos, hogy egy ilyen jelentős életművet még az alkotó életében megünnepeljenek. „Jó lenne nem kivárni a Bródynál is, az mégiscsak az az életmű, amit ő itt letett az asztalra, az egy annyira egyértelmű ügy” – indokolta a döntést.

Gerendai Károly furcsállja, hogy a korábbi években a Sziget elsősorban a legfiatalabb, legkevesebb pénzzel rendelkező korosztályt célozta meg.

Szerinte ez demográfiai és gazdasági szempontból sem volt logikus lépés, hiszen a Sziget mindig is egy többgenerációs fesztiválként működött jól. Ezzel kapcsolatban beszélt a legrosszabbul fogyó jegytípusról, a félárú diákbérletről is.

„Hát nagyon fura nekem is, és itt egy picit talán ebben az interjúban azt is mondtam, hogy hát nekem itt nagyjából meg is állt a tudásom” – ismerte el. Egyetlen racionális magyarázatának azt tartja, hogy mivel ennek a jegytípusnak az ára nem emelkedik, a diákok az utolsó pillanatig kivárnak a vásárlással, figyelembe véve például az időjárás-előrejelzést is.

„Csak azt senki nem gondolja hozzá, hogy nekem fel kell hozzáépíteni azt a művelődési házat is. És ugyanabból a bevételből kell mindezt kigazdálkodnom.”

A fesztivál magas áraival kapcsolatos kritikákra reagálva elmondta, a látogatók gyakran elfelejtik, hogy a Szigetnek a teljes infrastruktúrát fel kell építenie a semmiből. Ugyanez igaz a vendéglátósokra is, akiknek egy hét alatt kell kitermelniük a teljes költségüket, ami indokolja a magasabb árakat. Állítása szerint ma már nem vonzó a vendéglátósoknak a Sziget, és sokszor rá kell beszélni őket a kitelepülésre.

A kormányváltás utáni üzleti környezetről bizakodóan nyilatkozott, reméli, hogy a jövőben újra a teljesítmény fog számítani, nem a politikai kapcsolatok.

A Sziget szempontjából pozitív változásra számít, mert szerinte a korábbi kormány politikájával sok külföldi fiatal nem szimpatizált, ami visszatartó erő lehetett. Ugyanakkor felvetette, hogy a Sziget eddigi vonzerejéhez hozzátartozhatott az is, hogy egy „megtűrt” eseményként állt ki bizonyos értékek mellett egy olyan országban, ahol ezek nem voltak magától értetődőek. „Teljesen más dolog elmenni Hollandiába kiállni a szabadságjogok mellett, vagy Észak-Koreába.” Ez a fajta „megkülönböztetett státusz” szerinte most megszűnhet.

„Nem gondolom, hogy én nagyon alkalmas vagyok az ilyen típusú struktúrákban való működésre. Én ezt mindig az előző kormánynál is, meg az az előttin is mindenkinek elmondtam, hogy ha valaki kíváncsi az én szakmai véleményemre, akkor tök mindegy, hogy én kire szavazok.”

A beszélgetésben szóba került, hogy több zenekar, például a Gogol Bordello és a System of a Down is politikai okokból nem lépett fel Magyarországon. Gerendai elmondta, a kormányváltás után tervezik felvenni a kapcsolatot ezekkel az előadókkal. Saját politikai szerepvállalását kizártnak tartja. A korábban a Sziget portfóliójába tartozó Volt Fesztivál és Balaton Sound sorsáról elmondta, azokat a Superstruct azért szüntette meg, mert ráfizetésesek voltak. Jelenleg a Sziget talpra állítása a legfontosabb, nem újabb veszteséges projektek beindítása.

A Lupa-tó projektjét személyes kudarcnak éli meg.

„Nekem személyesen inkább kudarc sztori. Szerencsére a látogatóknak nem az” – fogalmazott, hozzátéve, hogy tévedett, amikor azt hitte, nagy igény van a magas minőségű szolgáltatásokra, és alulbecsülte, mennyire szélsőségesen időjárásfüggő a strand látogatottsága.

Végül elárulta, a Sziget nem hiányzott neki az elmúlt években, de a megmentése érdekében muszáj volt lépnie. „Nekem tök jó volt az életem anélkül, hogy én a szigettel kellett foglalkoznom... de nekem az a helyzet úgy tevődött föl, hogy akkor majd nem lesz, hogyha egyébként én nem lépek ebben.” Hosszú távú terveiről pedig így nyilatkozott: „Én azt remélem, hogy a lehető leggyorsabban sikerül eljutni oda, hogy ne legyen rám megint szükség.”

A TELJES BESZÉLGETÉS


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk