A 4. század különös világa bukkant elő Pécsen - A Cella Septichora a világörökségi listára is felkerült
Pécs számos érdekes látnivalóval kényezteti látogatóit, ám a belváros közelében, a székesegyház mellett egy igazi világszenzáció is megbújik. A bejárata nem is sejteti, micsoda kincseket rejtett évszázadokon át a föld.
Pécs egyik különlegessége a város római kori elődje, Sopianae késő római ókeresztény 4. századi sírépítményei. A leletek megmutatják, hogy milyen volt a Római Birodalom korakeresztény temetkezési építészete és művészete.
A műemlékegyüttes kiemelkedő jelentőségét az adja, hogy megidézik az első évezred elejének keresztény halotti kultuszát, és a hozzá kapcsolódó, akkoriban kialakuló új vallás hiedelemvilágát és ábrázolásformáját.
Ilyen nagyszámú és változatos arculatú ókeresztény emlék az európai provinciákban máshol nem került elő.
A bibliai és más vallási tárgyú jelenetekkel, ókeresztény szimbólumokkal készült falfestményeket a késő római ókeresztény művészet kiemelkedő alkotásaiként említik.
A magyarországi világörökségi helyszínek közül a pécsi ókeresztény temető az egyetlen, amely kultúrtörténeti kategóriában nyert felvételt az UNESCO világörökségi listájára 2000-ben.
Fontosságát mutatja az is, hogy 2004-ben a Magyar Nemzeti Bank emlékpénzérmét bocsátott ki Pécsi ókeresztény sírkamrák körirattal.
A pécsi székesegyház mellett található temetkezési hely első sírkamráját a 18. század elején találták meg
a mai Nagy Lajos Gimnázium udvarán, de erről csak feljegyzések tanúskodnak. Az első ma is látható lelet, a Péter-Pál sírkamra 1782-ben bukkant elő, majd 2000-ben kezdődött meg az – alaprajza miatt – egyedülálló nyolcszögű sírkamra feltárása. A több mint kétszáz év alatt 16 sírkamrát, több száz sírt és több ezer római tárgyat találtak a régészek. A falfestés is nagy érték, hiszen
a falakon látható figurális és ornamentális falfestés a római katakombák festészetéhez hasonlóak.
A római kori település, Sopianae története a 2. századig nyúlik vissza. A hely már akkor igen kedvező volt a letelepedéshez, mind fekvése, mind éghajlata miatt. Az első település még kicsi volt, ez fejlődött tovább várossá a 3. században. A városban lakók a 4. században már sok sírépítményt - kápolnát, sírkamrát, épített sírokat – emeltek, jellemzően a településen kívül, de azokhoz közel.
Sopianae a 4. században élte virágkorát,
miután Valeria tartomány polgári közigazgatási központja lett.
