ÉLET-STÍLUS
A Rovatból

Bitay Andi: Sokan rájöttek most, hogy valójában mennyire kevés is elég, és mennyire jelentéktelen az a sok vásárlás

Létezik kacatmentes felhalmozás? Hogy éljünk tudatosan járvány idején? Bitay Andi, a Kacatmentes Otthon blog szerzője egy időre lemondott arról, hogy a csomagolásmentesség legyen az elsődleges szempont, azt is elmondta, miért.


Bitay Andi egy Facebook posztban írt arról, hogy a járványhelyzet mennyire megváltoztatta az emberek hozzáállását a kacatmentes életmódhoz. Úgy gondoltam, ez kellően érdekes téma egy interjúhoz.

- A veszélyhelyzet és a kijárási korlátozások nehezebbé teszik a kacatmentes életet?

- Olyan szempontból igen, hogy most nem tudom adományboltba vinni a feleslegesnek ítélt holmit. Tavasszal például átnéztem a gardróbom és találtam néhány ruhát, amit előző évben sem hordtam már. Ezek most egy zsákban várják, hogy egyszer majd új tulajdonoshoz kerüljenek.

A Facebook csoportomból tudom, hogy ez másoknak is problémát jelent, ráadásul sok helyi adok-veszek csoport is leállt a járvány idejére.

Márpedig ha nem tud az ember azonnal megválni attól, amire nincs szüksége, akkor előbb-utóbb a kukába dobja vagy bele sem kezd az átválogatásba.

- Ahogy közeledett Magyarországhoz a járvány, az emberek egy része őrült felhalmozásba kezdett. Elsősorban tartós élelmiszert és higiéniai termékeket. Te hogy reagáltál erre a helyzetre?

- Mi is betáraztunk és nem is bántam ezt meg. Nem attól tartottunk, hogy majd kiüresednek a boltok és nem fogunk tudni vásárolni, hanem inkább az volt a cél, hogy minél ritkábban kelljen vásárolni mennünk. Azóta is az a taktikánk, hogy kéthetente rendelünk online egy nagyobb adag bevásárlást, ami pedig időközben felmerül szükségletként, azért hetente egyszer beszaladunk egy boltba. Annak nagyon örülök, hogy időközben a csomagolásmentes boltok és a termelők is átálltak az online értékesítésre és kiszállításra. Ugyanakkor nagyon megfontoltnak kell lenni, mert az a tapasztalatom, hogy

online vásárlásnál sokkal könnyelműbb tud lenni az ember.

Ha úgyis más hozza ide, akkor nem négy almát veszek, hanem rögtön nyolcat... na ilyenkor végzi a fele mégis a kukában.

- Érthető, amikor az embert a túlélési ösztön felhalmozásra sarkallja. Kérdés, hogy amikor ilyen nagy tételben vásárol, azt mennyire lehet megoldani csomagolásmentesen.

- Egy időre lemondtam arról, hogy a csomagolásmentesség szempont legyen a vásárlásnál. Ez egy különleges élethelyzet, amilyenben még senki nem volt. Először túl kellett lenni a kezdeti sokkon, aztán szép lassan visszaállhattak a dolgok a régire hasonlító szokásokká. Például csodálatos zöldségeket rendeltem az egyik csomagolásmentes bolton keresztül termelőtől, amit papírzacskóban és lebomló zacskóban hoztak ki.

Egyébként jelen esetben nem csak a nagy tételben vásárlás tántorította el az embereket a csomagolásmentes megoldásoktól, hanem a fertőzéstől való félelem is. Kenyeret például még mindig csak zacskóban veszünk vagy sütünk magunknak kiflit, zsemlét, péksüteményt. Egyelőre nem tetszik már a látvány sem, amikor belépek egy szupermarketbe és látom, hogy mindenki a kipakolt, csomagolás nélküli pékáru körül tobzódik. A kis pékségekkel már más a helyzet, de mint mondtam, igyekszünk minél ritkábban boltba járni.

- Ez a fajta felhalmozás és bizonytalanság kihat a kacatmentes élet más területeire? Jobban ragaszkodnak az emberek a tulajdonukhoz?

- Kétféle ember létezik most: az egyik úgy reagált a jelenlegi helyzetre, hogy még jobban ragaszkodik ahhoz, amije van. Lehet, hogy pontosan nem tudja megmagyarázni magának, hogy miért, de mindent értéknek tart, amije már van.

Az ember alapvetően birtoklásra van berendezkedve, nem elengedésre, és ezen egy járvány nem változtat.

Jogos a félelem, ha valaki például elvesztette a munkáját, én mégis azt javaslom, hogy ilyen esetben is inkább próbálja meg eladni azt, amire már nincs szüksége, mint gyűjtögetni és emiatt még stresszesebbnek érezni magát.

Van a másik ember, aki viszont arra használja ki ezt az időszakot, hogy szelektáljon és felszabadítsa az otthonát, helyet és energiát, hogy a fontosabb dolgokra tudjon koncentrálni. Ők azok, akik inkább úgy élik meg a járványt, hogy látják azt, hová vezet az emberi túlfogyasztás, a halmozás és próbálnak visszatalálni magukhoz és talán a természethez is. Sokan rájöttek most, hogy valójában mennyire kevés is elég és mennyire jelentéktelen az a sok vásárlás, ahelyett, hogy például magunkat fejlesztenénk vagy a szeretteinkkel lennénk.

- A követőid, kommentelőid hogy reagálnak a kérdésre?

- A saját közegemben azt látom, hogy az emberek inkább bizakodóak és azt remélik, hogy ez a járvány más irányba tereli majd az emberiséget egy lassabb, nyugodtabb élethez. Én ezzel kissé szkeptikus vagyok, de attól még

bízom benne, hogy sokan rájönnek most: változtatnunk kell. Személyes szinten, gazdasági és világ szinten egyaránt.

- Milyen tanácsokat tudsz esetleg adni, milyen praktikák tehetik elviselhetőbbé a karantént?

- Ez egy nagyon nehéz helyzet, amikor naponta változik az ember hangulata, jövőképe. Fontosnak tartom, hogy nem szabad elszigetelődni, hanem használjuk ki az internet adta lehetőségeket. Az is fontos, hogy megmaradjanak a szokásaink, a napi rutinok most is. Reggelente zuhanyzom, átöltözöm, kicsit kisminkelem magam és csak utána kezdek el dolgozni. Odafigyelek arra, hogy rendszeresen mozogjak, még akkor is, ha ez épp kimerül egy negyedórás otthoni ugrabugrában. A mentális egészség megtartása nagyon fontos ebben az időben.

Nem kell, hogy mindenki pékké meg jógamesterré váljon a járvány végére, de az nagyon jó hatással van az emberre, ha tanul valami újat.


# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Évekig tartó viszony a tanárnővel: Ricsi könnyek között tálalt ki a manipulációról és a kihasználásról
Egy ártatlannak tűnő öleléssel kezdődött minden, ami aztán nyolc évig tartó titkos viszonyba torkollott. Horváth Richárd a Partizánnak mesélt a pokoli évekről.


A Partizánnak adott interjút Horváth Richárd, aki arról beszélt, hogyan használta ki és manipulálta őt gyerekként a középiskolai angoltanára, akivel éveken át viszonya volt. Azzal kezdte a beszélgetést, hogy mivel ő férfi, biztosra veszi az áldozathibáztatást.

„Jönnek a viccesek majd, hogy bárcsak az ő idejükben lettek volna ilyen női tanárok. Ja, mindenki meg akarja dugni a jónő tanárnőt. Aztán én meg megtettem, és itt ülök mégis. És nem hiszem, hogy bármelyik osztálytársam cserélne velem most”

– fogalmazott.

Elmondása szerint a kapcsolat 2012-ben kezdődött, amikor 15 évesen megpillantotta a tanárnőt, akit „a világ legszebb hölgyének” látott. A viszony egy ártatlannak tűnő helyzettel indult: Ricsi egy családi probléma miatt nem készítette el a házi feladatát, és megkérte a tanárnőt, hogy ne csak egyest ne adjon neki, de ne is beszéljen senkinek a dologról. Állítása szerint a tanárnő ezt nem tartotta be, és szólt az osztályfőnökének. Ricsi erre egy bizalomról szóló Facebook-poszttal reagált, amiből a tanárnő tudta, hogy neki szól. Behívta a tanterembe, bocsánatot kért, majd megkérdezte, megölelheti-e. „Az az ölelés nagyon jól esett ott abban az adott pillanatban, és innentől kezdtünk el mi beszélgetni Facebookon, és egyre inkább elmélyültek ezek a beszélgetések” – emlékezett vissza.

Bár egy ponton Ricsi javasolta, hogy hagyják abba a beszélgetéseket, amibe a tanárnő először beleegyezett, pár nap múlva mégis újra megkereste azzal, hogy „szerinte semmi rossz nincs abban, ha mi ketten beszélgetünk, ha lelkizünk, mert hát mindkettőnknek jó”.

A fiú elmondása szerint ettől különlegesnek érezte magát. „Tök megtisztelve, meg különlegesnek éreztem magam. És valójában ez volt a hatalmas csapda ebben az egészben” – mondta. A kapcsolat hamarosan fizikai síkra terelődött, miután a tanárnő egy ajándékátadás ürügyén felhívta a lakására. Először csak ölelések és kézfogások történtek, majd a tanárnő elkezdte csókolgatni a nyakát, amit a fiú viszonzott, de közben végig bűntudata volt. „De mégis ott volt mindig is az a gondolat a fejemben, hogy ez az egész olyan bűnös, hogy ennek nem lenne szabad megtörténnie” – idézte fel.

A tanárnő először a harmadik fiának, majd a kisöccsének nevezte, végül „lelkitársak” lettek. Az első csók a nő lakásán, a kanapén történt meg, ami után a tanárnő azt mondta, legközelebb egy hónap múlva kaphat hasonlót.

Ricsi állítása szerint nem ő volt az, aki ezt a határt átlépte, innentől kezdve rendszeresen csókolóztak a tanteremben, a lakáson vagy az utcán elbújva.

A nő féltékeny lett, amikor Ricsi kortárs lányokkal próbált ismerkedni. „Ő azt szeretné, hogy kizárólag vele randizzak, mert ő szerelmes belém. Sajnos ez is jól esett akkor, és nagyon szupernek gondoltam magam, hogy hát egy felnőtt nő tényleg szerelmes belém”

– mondta Ricsi, aki szerint ezután a kapcsolat egyre inkább testivé vált, az érzelmi beszélgetések pedig eltűntek, ami miatt úgy érezte, kihasználják.

Az első szexuális együttlétre 2014. július 15-én került sor, amikor Ricsi már betöltötte a 17. életévét, a tanárnő pedig 18 évvel volt idősebb nála.

Elmondása szerint a tanárnő ekkor már egy közös jövőt ígért neki. „Elmondta, hogy velem szeretné leélni az életét, hogy nagyon várja, hogy végezzek a sulival, és együtt lehessünk örökké, hogy együtt öregedjünk meg” – emlékezett vissza a férfi, aki szerint a tanárnő már a kapcsolatuk elején manipulálni kezdte, hogy a saját szükségleteit kielégíthesse vele.

A viszonyról Ricsi apja is tudomást szerzett, miután a fia egy egész hetet a tanárnőnél töltött. Bár az apa nagyon kiakadt, végül nem szólt az iskolának.

„Azt mondta, hogy félt, hogy meggyűlölöm egy életre, ha ezt teszi. Értelemszerűen, ha meg is gyűlölöm, érte, egyébként ez lett volna a jó döntés” – mondta Ricsi. A viszonyról állítása szerint a tanárnő egyik kolléganője, egy magyartanár is tudott, aki nemhogy nem szólt, de még az osztályfőnököt is lebeszélte a gyanakvásáról, amikor az aggályait fejezte ki a diák és az angoltanár furcsa kapcsolatáról.

A titkolózás egyre jobban megviselte Ricsit, akinek egy alkalommal dühkitörése volt az osztályban. Ezt követően a tanárnővel közösen mentek el egy pszichiáterhez, aki Ricsi szerint nem mondta ki, hogy a kapcsolatuk nem normális. „Gyakorlatilag arra tanultam itt praktikákat, hogy hogyan ne legyek dühös, és hogyan kezeljem a dühömet” – mondta. A tanárnő manipulációi miatt Ricsi szociális élete beszűkült, elmaradtak a barátai. „Egyszer csak azt vettem észre, hogy basszus, már tényleg csak ő van nekem.”

Egy ponton megpróbált szakítani, letiltotta a tanárnőt mindenhonnan, és nem ment iskolába. Ekkor a tanárnő barátnője és a beavatott kolléganője is keresték telefonon, hogy vegye fel újra a kapcsolatot.

Ricsi ekkor az apjához fordult, hogy segítsen neki iskolát váltani, de ő azt mondta, a maradék két évet már bírja ki. „Az az egy ember, akitől segítséget kértem, ő is azt mondta, hogy bírjam ki” – fogalmazott.

Az érettségi után, 2018-tól Ricsi dolgozni kezdett, hogy a közös életükhöz gyűjtsön, de a tanárnő mindig kifogásokat talált. Végül 2019 decemberében szakított vele, de a nő 2020 márciusában albérletbe költözött, és újra összejöttek.

A kapcsolatnak 2020. április 5-én lett vége, amikor a tanárnő azt mondta, nem bírja nézni a gyerekei fájdalmát, ezért mégsem hagyja el a férjét. „Talán soha nem éreztem még akkora fájdalmat, mint aznap, mert nem tudtam megszólalni, csak ültem egy helyben, és úgy éreztem, hogy most belülről széttörtem”

– mondta.

Ricsi állítja, nem akar bosszút állni. A szakítás után tudatosult benne, hogy ez nem szerelem volt, hanem a lelki kizsákmányolása. „Egyetlen egy felnőtt diszfunkcionális működése sem legitimizálhatja soha azt, hogy egy gyerekkel visszaéljen” – jelentette ki. Terápiára kezdett járni, ahol a kapcsolat hatásai mellett a gyerekkorával is foglalkozott. Elmondása szerint sosem érezte magát eléggé szeretve, apja érzelmileg elérhetetlen volt, és gyerekként végig kellett néznie, ahogy nagyapja bántalmazza a nagymamáját. A terápia segített feldolgozni a traumáit, és rendezni a kapcsolatát a szüleivel, akik elmondása szerint sajnálják, ami történt. „Amit az egyik legnagyobb terápiás eredményemnek gondolok, az pedig az, hogy életemben először sikerült megölelnem úgy az anyukámat, hogy az jó érzés volt” – zárta a beszélgetést.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Ártalmatlan szokásnak tűnik, de tönkreteszi a gyerekedet: a kőkemény igazság a kötelező ovis altatásról
Új kutatások szerint semmi szükségük nincsen rá egyes gyerekeknek, és ha kényszerítik őket, az az idegrendszerüket károsíthatja.


Ha egy ötéves gyerek húsz percig csak a plafont bámulja a sötétített csoportszobában, az nem neveletlenség vagy dac: az idegrendszere üzeni, hogy neki már nincs biológiai szüksége a délutáni alvásra - erről a témáról írt hosszabb, alaposan kifejtett posztot az Anyugi Facebook-oldal szerzője.

Egyre több szülő teszi fel a kérdést, miért ragaszkodik sok óvoda a mindenáron kötelező délutáni alváshoz, ami többet árthat, mint használ.

Bár a szabályozás nem változott, a gyakorlat szerencsére több helyen már igen. Egyre több óvoda ismeri fel, hogy a pihenés és az alvás nem ugyanaz, ezért a házirendjükben már „alvás VAGY csendes pihenő” szerepel, teret engedve a gyerekek egyéni igényeinek. Legalábbis ott, ahol nincsenek merev szabályok és elvárások a kicsikkel kapcsolatban.

A tudomány ugyanis egyértelműen kimondja: az alvásigény nincsen kőbe vésve, az idegrendszer fejlettségétől függ.

A legtöbb gyerek 3 és 5 éves kora között szokik át a nappali alvásról a csak éjszakai pihenésre. Kutatások szerint 5 éves kor felett a gyerekek kevesebb mint 30 százalékának van szüksége a délutáni szunyókálásra.

Ha egy gyereket mégis rákényszerítenek a mozdulatlan fekvésre, az a testének nem pihenés, hanem stressz.

„A gyereket arra kényszeríteni, hogy ébren feküdjön egy sötét szobában, nem relaxáció, hanem tiszta stressz, ami megemeli a kortizolszintjét és garantáltan tönkreteszi az esti elalvást is” – magyarázza egy szakértő a jelenség hátterét. A kényszerített csend nemcsak az aznapi hangulatát teszi tönkre, de felboríthatja az éjszakai alvását is, ami egy ördögi körhöz vezet.

Ezt támasztják alá a Queenslandi Egyetem kutatásai is. Karen Thorpe és csapata kimutatta, hogy 5 éves kor felett a kötelező délutáni alvásnak semmilyen mérhető előnye nincs a gyerekek kognitív fejlődésére vagy egészségére, sőt, negatívan befolyásolhatja az éjszakai pihenés minőségét.

A vizsgálatok szerint a kényszerpihenő a stressz-szintet sem csökkentette megbízhatóan azoknál a gyerekeknél, akik már nem voltak álmosak.

A megoldás szerencsére nem bonyolult, és a pedagógusok leterheltségét sem növeli feltétlenül.

Az egyik bevált módszer a „20 perces szabály”: aki ennyi idő után sem alszik el, halkan felülhet az ágyában, és nézegethet mesekönyvet, rajzolhat vagy játszhat egy csendes logikai játékkal.

Máshol „suttogó sarkot” alakítanak ki, ahol az ébren lévők egy elkülönített részen színezhetnek vagy kirakózhatnak, amíg a többiek alszanak. A nagyobbaknál a fülhallgatós mese- vagy hangoskönyv-hallgatás is bevált, ami leköti a figyelmüket anélkül, hogy a többieket zavarnák. A lényeg, hogy a fektetés lehetőség legyen, nem pedig kényszer.

Természetesen a nagy csoportlétszám és a kevés felnőtt nehezíti a helyzetet, de a differenciált pihenőidő megszervezése nem lehetetlen.

Előre összeállított „csendes tevékenység-listával” és a terem zónákra osztásával a pedagógusok is fellélegezhetnek. A kulcs a szülők és az óvoda közötti nyílt kommunikáció. „A szülő jelezze bátran a pedagógusnak, ha otthon azt tapasztalja, hogy a gyerek a délutáni alvás miatt este tízig pörög. Egy kéthetes próbaidő alatt közösen figyelhetik a változásokat” – tanácsolják a szakemberek.

A felelősség azonban a családoké is. Ha egy gyerek elhagyja a délutáni alvást, kulcsfontosságú a stabil esti rutin, a képernyőidő csökkentése és a korábbi lefekvés, hogy az idegrendszerének legyen ideje regenerálódni. A cél nem az alvás eltörlése, hanem az, hogy a pihenés a gyerekek valódi igényeihez igazodjon. A pihenés maradjon lehetőség, ne pedig parancs.

Via ABC News, Anyugi Facebook-oldal


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Kiderült a titok, amitől egyesek évekkel lassabban öregednek, és tovább élnek, mint mások - ezek az árulkodó jelek
Az árulkodó jelek a bőrödön és a hajadon is meglátszanak, de te magad is tehetsz azért, hogy tovább élj és fiatalabb maradhass a valódi életkorodnál.


Lehet, hogy a tested fiatalabb, mint amilyen idős vagy? Nem is olyan ritka, különösen manapság.

A kulcs a naptári és a biológiai kor közötti különbség. Utóbbit jelentősen befolyásolhatja, hogyan élsz.

Egy nagyszabású kutatás szerint nyolc, a szív- és érrendszeri egészséget védő szokás követése akár hat évvel is lelassíthatja a biológiai öregedést – írta az American Heart Association. A kutatók szerint nem kell bonyolult dolgokra gondolni. „Aki követi ezt a 8, szív- és érrendszeri egészséget támogató szokást, az átlagosan hat évvel lassíthatja a biológiai öregedés ütemét” – hangsúlyozzák a szakemberek.

Fontos jelző a várható életkorra a családi háttér.

Ha a szülők, nagyszülők és dédszülők jellemzően legalább 80 éves korukig éltek és nem szenvedtek krónikus betegségben, nagy eséllyel örökölted tőlük a hosszú élet lehetőségét.

Emellett az életmód is döntő.

Az alkohol és a dohányzás elképesztő mértékben öregít, és mivel mindkettő káros a bőrre, akár idősebbnek is nézhetsz ki a korodnál.

Ez is jelentős, ráadásul általad befolyásolható tényező.

Lényeges még a rendszeres testmozgás és a kiegyensúlyozott étkezés is.

A külső jegyek, mint a dús, egészséges haj, szintén a fiatalosabb megjelenésről árulkodnak. A bőr állapota is sokat elárul. Bár a több melanin a bőrben általában tovább őrzi a fiatalos külsőt, a fényvédelem mindenkinek kötelező, mert az UV sugárzásnak káros a hatása – figyelmeztetnek a bőrgyógyászok.

Az olyan egyszerűen mérhető adatok, mint a vérnyomás, a vérzsírok, az éhgyomorra mért vércukorszint, a testsúly és a fittség is pontosítja a képet arról, hogy milyen élethosszra számíthatsz.

Ha a jelek nálad is a lassabb öregedésre utalnak, a legjobb, ha tudatosan ráerősítesz azokra a szokásokra, amelyek bizonyítottan segítenek: hagyd el a dohányzást, fogyassz mértékkel alkoholt, mozogj rendszeresen, egyél minőségi ételeket, aludj eleget, kezeld a stresszt, és használj naponta fényvédőt.

Via Qubit


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Minden huszadik gyereket érintheti a rejtett zavar, amit a legtöbb szülő egyszerűen ügyetlenségnek néz
A diszpraxia, más néven fejlődési koordinációs zavar, a mozgástervezés neurológiai nehézsége. A korai felismerés és a célzott terápia jelentősen javíthatja az érintettek életminőségét.


Elesik a játszótéren, kiborítja a kakaót, és a cipőfűzés egy örökkévalóságnak tűnik. Sok szülő ilyenkor csak legyint: a gyerekem egy kicsit ügyetlen. Pedig a felszín alatt egy kevésbé ismert, de nagyon is valós neurológiai fejlődési zavar, a diszpraxia húzódhat meg, amely időben felismerve jól támogatható.

A diszpraxia, vagy ahogy a nemzetközi szakirodalom nevezi, Fejlődési Koordinációs Zavar, a mozgások megtervezésének és kivitelezésének neurológiai eredetű nehézsége.

A zavar „rejtett” jellegét az adja, hogy az érintett gyermek intelligenciája és az általános orvosi leletei sokszor teljesen átlagosak, mégis látványosan küzd a mindennapi gyakorlati feladatokkal.

A becslések szerint az iskoláskorú gyermekek 5-6 százalékát érinti, és fiúk körében gyakrabban fordul elő. A koraszülöttség szintén növelheti a kockázatot.

A jelek már óvodáskorban feltűnhetnek: később vagy nehezebben alakulnak ki az alapmozgások, mint a futás, ugrás vagy a labdázás. Iskoláskorra a nehézségek az önellátásban is megmutatkoznak, például az öltözködés, a cipőfűzés vagy az evőeszközök használata során.

Gyakori a kimerítően csúnya kézírás, a feladatok lassú elvégzése és a több lépésből álló utasítások követésének nehézsége.

Ezek a küzdelmek gyakran vezetnek alacsony önértékeléshez, szorongáshoz, sőt, akár kiközösítéshez is. „Nem azért van, mert buta vagy, és nem azért, mert nem tudod megcsinálni, hanem azért, mert máshogy dolgozod fel az információt...” – mondta egy érintett gyermek édesanyja.

Fontos tudni, hogy a diszpraxia gyakran társul más állapotokkal, például figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarral, nyelvi zavarokkal vagy szorongással.

Emellett lényeges különbséget tenni a mozgáskoordinációs zavar és a gyermekkori beszédapráxia között: míg előbbi a testmozgások, utóbbi a beszédmozgások tervezésének zavara, bár a két állapot együtt is előfordulhat.

A diagnózist gyermekneurológiai vagy fejlődésneurológiai vizsgálat során állítják fel.

A szakemberek feltérképezik a mindennapi életet érintő nehézségeket, és olyan standardizált eszközöket használnak, mint a Movement ABC-2 teszt, miközben kizárnak minden más lehetséges neurológiai okot, például a látáskárosodást.

A diagnózis azonban nem végállomás, hanem a célzott támogatás kezdete.

A legfrissebb nemzetközi klinikai ajánlások, amelyeket a European Academy of Childhood Disability szakértői csoportja dolgozott ki, a feladatorientált, részvétel-központú megközelítést hangsúlyozzák.

Ennek keretében a foglalkozásterápia, a gyógytorna és szükség esetén a logopédia segíthet a gyermeknek a mindennapi készségek elsajátításában és a környezetéhez való alkalmazkodásban.

Otthon és az iskolában is sokat tehetünk: a feladatok kisebb lépésekre bontása, vizuális segédletek használata, ergonomikus íróeszközök biztosítása mind enyhíthetik a terheket.

„Néha csak arra gondolok: miért, ó, miért nem terjedt el jobban a tépőzár?” – nyilatkozta Daniel Radcliffe színész, aki maga is enyhe diszpraxiával él.

A sikerélmény kulcsfontosságú, ezért érdemes azokra a mozgásformákra építeni, amelyekben a gyermek örömét leli, legyen az úszás, kerékpározás vagy jóga.

Magyarországon a szülők a helyi pedagógiai szakszolgálatokhoz vagy gyermekneurológiai szakrendelésekhez fordulhatnak a gyanúval. A legfontosabb üzenet, hogy a „csak ügyetlen” címke helyett érdemes okokat és megoldásokat keresni, mert a korai, célzott támogatás kézzelfogható eredményt hoz a gyermek önállóságában és önbizalmában is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk