KULT
A Rovatból

KaposFest: A magyar komolyzenei világsiker titka

A Kaposfest a maga nemében legalább olyan híres magyar fesztivál, mint a Sziget. Hogyan került Kaposvár a komolyzene világtérképére?


Idén augusztus 13-19. között ötödször rendezik meg a Kaposvári Nemzetközi Kamarazenei Fesztivált (Kaposfestet), ahol olyan világsztárok lépnek fel, mint Rados Ferenc, Alina Ibragimova, Kelemen Barnabás, Jan Erik Gustaffson, Kocsis Zoltán, Kirill Gernstein vagy az Amadinda Ütőegyüttes.

A fesztivál megálmodói azt remélik, hogy gyerekeket is "megfertőznek" a komolyzenével, és bátran kísérleteznek. Idén például lesz olyan tematikus nap, amikor letartóztatott vagy börtönt is megjárt zenészek műveit játszák.

Vajon hogyan képesek a kamarazene legvirtuózabb előadóit évről-évre Kaposvárra csábítani? És hogyan érik el, hogy minden nap kígyózó sorok álljanak a koncerttemek előtt? A fesztivál művészeti vezetőjével, Kokas Katalin hegedűművésszel beszélgetve kerestük a titok nyitját.

A Kaposfestről röviden

A Kaposfestet 2010-ben azzal a céllal hozták létre, hogy Dél-Magyarország ékszerdobozában, Kaposváron megteremtsék a kamarazene és a klasszikus zene sajátságos és egyedi hangulatú nemzetközi színvonú eseményét.

Az “élvezet szabadsága” szlogen jegyében a szervezők szabadon válogatnak a klasszikus zene legnagyobb darabjai közül a reneszánsztól egészen a kortárs magyar kamarazenéig. A fellépők olyan sztárok, akiket a világ legfontosabb koncerttermeiben már ismernek és örömmel várnak a legnagyobb fesztiválokon is. A teljes névsort IDE kattintva találjátok.

Idén a napi két klasszikus zenei koncert mellett lesz olasz nap, amikor a zenén át a gasztronómiáig bezárólag az itáliai kultúrát mutatják be, és külön napja lesz a hungarikumoknak. A kiegészítő programok között megnézhetitek a Vaszary Képtár kiállításait, könnyűzenei koncerteket és gasztronómiai túrákon is részt vehettek.

Kokas Katalin_ fotó Nánási Pál Kokas Katalin, a fesztivál művészeti vezetője (Fotó: Nánási Pál)

Milyen előzményei voltak a fesztivál ötletének? Hogy indult az egész?

Tizenkét évesen ismerkedtem meg a férjemmel, Kelemen Barnabással. Tizenhét évesen már tudtam, Ő az életem párja, attól fogva pedig, kisebb-nagyobb kihagyásokkal – egy időre ösztöndíjasként Kanadába költöztem – együtt játszottunk. Eleinte sokat duóztunk, aztán alkalmi kvartettekben játszottunk. Akkoriban még élt Strém Kálmán, a nagy koncertszervező; ő hozott össze minket sok olyan nagynevű zenésszel (például Perényi Miklóssal), akikkel diákkorukban együtt dolgozhattunk és felléphettünk akár a Zeneakadémia nagytermében is. Ez óriási dolog volt! Így hát nagyon korán és gyorsan belecsöppentünk a kamarazene világába, elkezdtünk fesztiválokra járni a világ minden tájára – szinte szó szerint Makótól Jeruzsálemig –, ahol megismerkedhettünk hozzánk hasonló szólistákkal, akiknek szintén szívügyük kamarazenélni. Szép lassan – először nem is tudatosan – összegyűjtöttük tehát azt a magot, amire fel lehetne építeni egy kamarazene-fesztivált. Aztán egy idő után úgy gondoltuk, hogy ideje hazahozni ezt a csapatot.

Miért gondoltátok úgy, hogy egy vidéki város és nem például Budapest lenne egy nemzetközi komolyzenei fesztivál legideálisabb helyszíne?

Azért esett Kaposvárra a választásunk, mert szerintünk pont az a lényeg, hogy legyen egy kis tér, ahol a zenészek és a közönség együtt él, együtt lélegzik. Én magam is Kaposvárról jöttem, a Csiky Gergely Színházban nőttem fel, a szüleim ott játszottak; minden előadást végigültem. A férjemmel együtt bementünk a polgármesterhez, Szita Károlyhoz és megkérdeztük tőle, mit szól az ötletünkhöz. Csak bíztam benne, hogy rábólint, fogalmam sem volt, mi lesz belőle… Hát az lett, hogy rögtön hat évre kaptunk szerződést. A város azóta mindenben támogat minket, kezdetben „csak” mögénk álltak, most már büszkék is a kezdeményezésre.

Amikor 2009-ben elindítottuk a fesztivált és kitaláltuk, hogy augusztusban legyen, többen azt mondták, hogy nem ez a legjobb időpont, augusztus közepén a kaposváriak a Balcsin nyaralnak, kiürül a város, nem lesz közönség. Az első évben tényleg sok pénz ment el arra, hogy egyáltalán tudjanak róla. Ugyanakkor az idei fesztiválra már tavaly nyáron elkelt több mint száz bérlet úgy, hogy nem tudták, ki fog jönni és mit játszik.

Azóta, úgy érzem, elindult valami a kaposváriakban, talán éppen a fesztivál hatására. Csak hogy egy példát mondjak: nemrég turnézott Magyarországon egy frissen alakult orosz kamarazenekar. Ímmel-ámmal fogytak a jegyek, mert itthon nehéz eladni egy viszonylag ismeretlen csapatot, viszont Kaposváron szinte pillanatok alatt el lett adva a háromszáz jegy. Szerintem az emberek egyszerűen nyitottabbak lettek.

VIDEÓ: Elvis Presley Kaposváron

Hogyan állt össze az idei programterv?

Híve vagyok annak, hogy a műsorban egymás után nagyon különböző darabokat halljon a közönség. Bach után akár rögtön kortárs, a német romantika után egy teljesen könnyed francia. Ha elhangzott egy vonóstrió, akkor utána legyen egy hangos ütősprodukció, aztán meg egy szál lant. Így a kontrasztok puzzle-ként illeszkedve izgalmas képet adnak ki, fenntartva a közönség érdeklődését, illetve az is szempont, hogy a karakterek, akik váltják egymást a színpadon, szintén mások legyenek.

Fontos a műsoron belüli balansz, a „szerepek” elosztása. Ha a művészek nagyjából hasonló szintű szólisták, nem tehetem meg azt, hogy valaki csak első szólamot kap, valaki meg csak másodikat, és mindegyiküknek körülbelül ugyanannyit kell színpadon lennie. Akkor szívesen eljátssza a szekundot egy világhírű szólista is, ha a neki való darabban övé a prím.

Lesznek tematikus programok, esetleg társművészeti produkciók is?

A tematikus napok Bolyki György fesztiváligazgató ötletei alapján születnek, melyhez a klasszikus zenei műsort jelzésértékűen igyekszem hozzáidomítani. Idén lesz például olasz nap és egy „Köztörvényesek” fantázianevű, egy-egy tételes koncert is, amelyen olyan zeneszerzők műveit játsszuk, akik valamiért le voltak tartóztatva vagy akár börtönben is ültek. Bemutatunk „nem szokványos” darabokat is, különleges feldolgozásokban, társművészeteket egybeolvasztva. Beethoven és Janáček Kreutzer-szonátáit Tolsztoj regényével ötvözzük, Bálint András színművész közreműködésével. Az Úrhatnám polgár történetén Hegedűs D. Géza vezet végig minket, miközben kirajzolódik a Strauss és Lully műve között feszülő hatalmas kontraszt.

Tavaly két koncert között a zeneiskolai tanárok közreműködésével zenetanítást szerveztünk a téren. A közönségnek kihirdettük, hogy hangszeres villámkurzust kaphatnak, majd fényképes diplomát. Óriási sikere volt az ötletnek, tömött sorokban álltak az emberek, kisgyerektől a legidősebbekig.

Kokas Katalin és José Gallardo Kokas Katalin és José Gallardo

10416966_10152146854903450_948222725_n Alina Ibagimova, Kokas Dóra, Maxim Rysanov (fotó: Lafferton Zsolt)

Mi a tapasztalatod, a fiatal, tizen-huszonéves korosztályt mennyire nehéz bevonzani egy nyári komolyzenei fesztiválra?

Nos, ha szakmabeli fiatalról beszélünk, akkor a zenész-berkeken belül el kell hogy jusson hozzá a híre. Ha nem róluk van szó, szerintem hatványozottan számít a családi háttér. Nyilván létezik a diákoknak, egyetemistáknak egy olyan rétege, amely tudatosan keresi a kifinomultabb kultúrfesztivált. A diákok, a fiatal zenészek is munkát keresnek, hakniznak a következő évi költségeik fedezésére, így csak azok lehetnek velünk, akik megengedhetik maguknak ezt az egy hetet, hiszen az oda- és visszautazás, az ott-lét is pénzbe kerül, mint minden. Igyekszünk megkönnyíteni a dolgukat például úgy, hogy biztosítunk kollégiumi szállást, ami jóval olcsóbb, mint hotelben lakni, illetve vehetnek egy úgynevezett „diákpárnát”, amellyel kedvezményes áron minden koncerten részt vehetnek.

Néhányak szerint a komolyzene közönsége „kiöregszik”, mi lesz itt tíz év múlva, de én ezzel nem értek egyet. Azt gondolom, nem „kiöregszenek”, hanem „megérnek” arra, hogy koncertre járjanak szabadidejükben és azt lélekemelő klasszikus mesterművekben való elmélyedéssel töltsék. Azonban el kell érniük egy bizonyos korig, amikor erre valóban képesek időt áldozni.

A klasszikus zenének mindig lesz közönsége. Nekem nem az a vágyam, hogy foggal-körömmel cibáljuk be a fiatalokat, viszont tudom, hogy aki eljön és elhozza a gyerekét, az a gyerek meg lesz fertőzve. Jó szívvel merem ajánlani a fesztivált a szülőknek, ha azt szeretnék, hogy a csemetéik megszeressék a klasszikus zenét. A kicsik ott ülnek a színpadon és azt vettem észre, hogy a koncertek alatt valami rabul ejti őket. Ez persze nem is véletlen, hiszen különleges a hangulat, az előadók zseniálisan játszanak – főleg együtt.

VIDEÓ - Klasszikus zenészek kicsit másképp

Az előző években több olyan zenész lépett fel a fesztiválon, akiket világsztárként tartanak számon. Idén is hívtatok „hírességeket”?

Mindenképp le szeretném szögezni: a Kaposfest nem arról szól, hogy világsztárokat hívunk, mert közel sem mindegyikük jó kamarazenész. Akadnak kivételek, például Joshua Bell, aki tényleg szeret kamarázni, de vannak olyan világsztárok, akiktől az Isten mentsen, bármennyire is fantasztikusak. Ha csak egyet hívnánk, aki a hozzáállásával elrontaná a zenészek hangulatát, az sokszorosan sugározna vissza a közönségre.

Több nagyon fiatal meghívottunk van, akiknek hihetetlen gyorsasággal megy fölfelé a csillaguk, és tudom róluk, hogy tíz év múlva megfizethetetlenek lesznek, most pedig baráti alapon eljönnek, mint a norvég Vilde Frang. Ha valakit, akkor őt biztosan az egyik legnehezebben elérhető hegedűművészként tartják majd számon pár év múlva. A fesztivál minden napján itt lesz Jonathan Cohen, a világ egyik legelképesztőbb zenei és technikai adottságú csellistája. Már rég nem gyakorol csellón, leginkább barokk karmesterként találkozhat vele a közönség, Anglia és Franciaország között ingázik. Na, róla már elmondhatom, hogy csak nálunk csellózik, de úgy, mint az álom. Nem gyakorol otthon, de ha megfogja a hangszert, nincs még egy olyan.

Aztán ott van Szergej Nakarjakov, aki szerintem a ma élő egyik legnagyszerűbb trombitás, tizenéves kora óta úgy játssza a Velencei karnevált, hogy nincs párja. Vagy Alina Pogostkina, aki tizenhat éves kora óta a legrangosabb versenyeket nyeri meg vagy minimum döntős, a világ legnagyobb koncerttermeiben játszik, akárcsak Alina Ibragimova. Az argentin José Gallardo kiváló kamarazenész, mégis egy hihetetlenül szerény gyerek, nem keveredett bele a sztárcsináló gépezetbe. Ha azt mondanám róla, hogy sztár, bolondnak nézne. Ők nem azok a „celebek”, akik körül hatalmas a felhajtás. Jön a harmincéves múltra visszatekintő Amadinda Ütőegyüttes, Kocsis Zoltán és kiváló magyar fúvósok is. Mivel minden évben hívok egy „nagy öreget”, idén fellép nálunk Rados Ferenc. Hatalmas büszkeség nekem, hogy ismét eljön, mert huszonöt év után először játszott az öt évvel ezelőtti, legelső Kaposfesten is.

VIDEÓ: Pertis Pál nótája, előadja az unoka, Kelemen Barnabás

Az előbb említetted, hogy nem lehet minden zseni jó kamarazenész. Milyen többlet kell ehhez?

Így van, nem minden szólista alkalmas arra, hogy kamarázzon. Itt nemcsak az számít, hogy kiválóan játsszon valaki, hanem hogy képes legyen ráhangolódni a másik zenészre, kell hogy legyen nyitottsága, érdeklődése a másik felé. Hívtunk például egy fenomenális, ördögi hegedűst, Kim Romant, olasz opera-átiratokkal jön a fesztiválra. Olyan darabokat hegedül el, amiket vagy lehetetlen eljátszani vagy ki kell találni, gyakorlatilag ő huszonévesen egy ma élő Paganini. Mondtam neki: ha már ott vagy, lesz egy Sosztakovics-kvartett egy szuper csapattal és úgy alakult, hogy a második hegedűs mégsem ér rá, eljátszanád a szekundot? Azt válaszolta, ne haragudjak, de nem. Nos, ő például egy vérbeli szólista.

Te magad mennyire tudsz hallgatóvá válni és a befogadásra koncentrálni a szervezés kellős közepén?

Minden egyes művet meghallgatok. Olyankor egyszerre vagyok közönség, aki hagyja magát elsodorni és művészeti vezető, akinek az egész éves munkája ott dől el a színpadon. Saját magam bírájaként mérlegelem: jól döntöttem-e akkor, amikor az elhangzó művet abban az összeállításban vittem műsorra.

200 százalékos szinten vagyok pszichológusa az összes zenésznek, és mellesleg én is kiállok játszani. Mindig akadnak gondok: vagy túl kicsi a szoba, vagy a harang felkeltett valakit és éppen dühöng, de volt olyan, hogy próba közben a zenészek őrjöngve távoztak a színpadról, mert egyszerűen nem tudtak együtt dolgozni. Egészen apró rezdüléseken, figyelmességeken múlik, hogy ezek a végtelenül érzékeny művészek tudják-e magukat adni.

VIDEÓ: Kelemen Barnabás, Jose Gallardo - Tango

A fesztivál sajtóvisszhangja nagyon pozitív, nemzetközi szinten is dicsérnek titeket. Milyen visszajelzéseket kaptok a közönségtől?

A kritikára mindig odafigyelünk és építkezünk belőle, és igen, a közönség visszajelzéseire is kíváncsiak vagyunk. Elképesztően nyitottak, kapunk tőlük jót is, rosszat is. Ha valami éppen nem tetszett nekik, azt keményen megmondták, de teljesen igazuk volt. Nagyon közel kerülnek a művészekhez és hozzám is; joguk van arra, hogy fagyizás közben odajöjjenek hozzám és azt mondják: „Na de hát Kati…”.

Ez a közönség bízik bennem, a csapatban, a minőségben, amit eddig hoztunk, és ha véletlenül egyszer nem azt kapják, akkor megsértődnek és bizony nem is titkolják. Tökéletesen tudják, hogy mi mit ér, nem lehet megetetni velük akármit. Annál nagyobb elismerés, hogy az eddigi négy év – négyszer tizennégy koncert négyszer harmincöt órányi klasszikus zenéje – után elmondhatom: a visszajelzések nagyszerűek. Mindig nagyon jól esik, ha örömöt, megelégedést látok az arcokon.

Kalló Péter_Kaposfest_2013_1

Kaposfest 2014-ben

Kaposvár, 2014. augusztus 13-19.

Jegy információk:

KLASSZIKUS ZENEI KONCERTEK JEGYÁRAI:

DÉLELŐTTI KONCERTEK

I. kategória: 2.500- Ft

II. kategória: 2.000- Ft

III. kategória: 1.200- Ft

ESTI KONCERTEK

I. kategória: 2.500- Ft

II. kategória: 2.000- Ft

III. kategória: 1.200- Ft

AUGUSZTUS 19-EI KONCERTEK

I. kategória: 2.500- Ft

II. kategória: 2.000- Ft

III. kategória: 1.200- Ft

További információ: [email protected]

Online jegyvásárlás a www.jegy.hu oldalon.

Jegyeket személyesen az ország legnagyobb jegyirodáiban és a kaposvári Tourinform Irodában lehet megvásárolni.

Ha te is büszke vagy arra, amit a Kaposfest elért, nyomj egy lájkot!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Elhunyt Simor András
Vasárnap, 88 éves korában meghalt Simor András költő, író és pedagógus. Életműve a spanyol és latin-amerikai líra magyarországi megismertetésében, valamint a magyar klasszikusok spanyolra ültetésében is kulcsfontosságú volt.


Életének 88. évében, vasárnap elhunyt Simor András költő, író, műfordító és pedagógus, a magyar–hispán irodalmi kapcsolatok egyik legfontosabb alakja – írta a Szombat Online. Munkássága a hazai kulturális élet és a folyóirat-kiadás több területén is meghatározó volt.

Simor András 1938. július 5-én született Budapesten.

Irodalmi pályája az 1960-as évek elején, a Tűz-tánc-antológiában indult, első verseskötete pedig 1962-ben jelent meg Tereld a felhőket címmel. Terjedelmes költői életműve mellett számos tanulmányt és esszét is írt, időnként pedig a szépirodalmi prózával is kísérletezett.

Pályájának későbbi szakaszaiban a szatírikus költészet nagymesterévé vált, amit a Z-füzetek sorozatában és önálló versesköteteiben publikált művei is bizonyítanak.

Irodalomszervező tevékenységének csúcsa az Ezredvég című folyóirat volt, amelynek főszerkesztőjeként szellemi műhelyt és publikációs felületet biztosított mind az idősebb, mind a pályakezdő írógenerációnak. A lapot mindvégig a kritikus, társadalomközpontú szellemiség jellemezte.

Kulcsszerepet játszott abban, hogy a magyar olvasók megismerhessék a spanyol nyelvű költészetet, de hatalmas munkát fektetett abba is, hogy a magyar klasszikusok verseit spanyolra ültesse át.

Műfordítóként a spanyol klasszikusok, valamint a huszadik századi spanyol és latin-amerikai líra egyik legjelentősebb hazai tolmácsolója volt. Kétirányú kultúraközvetítő tevékenységét nemzetközileg is elismerték, többek között a Kubai Írószövetség érdemrendjével, valamint a Venezuelai Köztársaság rangos érdemrendjével is kitüntették.

Pedagógusként több mint négy évtizeden át tanított spanyol nyelvet: 1962-től 1977-ig a Szinyei Merse Pál Gimnázium és Általános Iskolában, majd 2004-es nyugdíjba vonulásáig a Táncsics Mihály Gimnáziumban. Tankönyvírói munkássága, köztük a korszakos jelentőségű Spanyol nyelvkönyv, generációk számára számított alapműnek.

Gazdag életművét számos díjjal ismerték el. Megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet, a Táncsics-gyűrűt, a Nagy Lajos irodalmi díjat és az MSZOSZ-díjat is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„Kicsit olyan, mintha a szádba hánynál” – Anya-fia csók csattant el a Sárkányok házában, még a főszereplők szerint is sokkoló a jelenet
A nézők igencsak kiakadtak a Sárkányok háza harmadik évadának premierjében látott jeleneten. Az Aemondot alakító színész, Ewan Mitchell és az Alicent karakterét megformáló Olivia Cooke is elmondta, mit gondolnak a polgárpukkasztó anya-fia csókról.


„Kicsit olyan érzést kelt, mintha a szádba hánynál” – így jellemezte az Aemond Targaryent alakító Ewan Mitchell azt a jelenetet a Sárkányok háza 3. évadának premierjében, amelyben karaktere szájon csókolja az édesanyját, Alicentet. A főszereplők a People magazin exkluzív interjújában reagáltak, miután a nézők igencsak kiakadtak a sorozat eddigi legmerészebb jelenetén.

A sorozat harmadik évadának vasárnapi amerikai premierjében Aegon király eltűnése utáni káoszban Aemond egy feszült beszélgetés során csókolja meg anyját. Mitchell szerint a jelenet „elég sokkoló” volt, ugyanakkor lehetőséget adott arra, hogy karakterét új oldaláról mutassa meg.

„Elég nehéz falat, nem? Szájon csókolni az anyádat, pláne így” – mondta a színész.

Úgy véli, Aemond torz szeretetkifejezése a gyermekkori elhanyagoltságban gyökerezik.

Az Alicentet alakító Olivia Cooke szerint a jelenetnek „ödipuszi aláfestése” van, amiről karaktere, Alicent mit sem sejt. A színésznő szerint a helyzet rendkívül veszélyes, mivel Aemond kiszámíthatatlan.

„Tudja, hogy egy rossz arckifejezés, egy vélt elutasítás az életébe kerülhet. Úgyhogy nagyon-nagyon óvatosan próbál lépkedni” – mondta Cooke.

Ewan Mitchell szerint Aemond anyja iránti rendíthetetlen hűsége az első évad egyik kulcsjelenetére vezethető vissza, amikor a fiú elvesztette a szemét, és egyedül Alicent állt ki mellette. „Azt a pillanatot biztosan soha nem fogja elfelejteni. Örökre hozzá van kötve” – fogalmazott a színész.

A sorozat ezzel a jelenettel rögtön beváltotta a korábbinál is kegyetlenebb évadra vonatkozó ígéreteket. Az események lassú építkezése nem új, hiszen már az első évadot is sokan egy hosszúra nyúlt bevezetőnek tartották. A történetet jegyző George R. R. Martin korábban úgy nyilatkozott, a teljes cselekmény elmeséléséhez legalább négy évadra lenne szükség.

A Sárkányok háza új részei Magyarországon hétfőtől láthatók az HBO-n és a Max streaming-szolgáltatón.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt a Jóbarátok rendezője, megható sorokkal búcsúzik tőle Ross és Joey
James Burrows, a legendás sitcom-rendező 85 éves korában elhunyt. A stábtagok, köztük David Schwimmer és Matt LeBlanc is, személyes hangvételű posztokban emlékeztek a pilotot is jegyző szakemberre.


Elhunyt James „Jimmy” Burrows, a 85 éves rendező, aki a Jóbarátok pilot epizódját is a pályára állította. A hírre a sorozat több főszereplője is reagált. A Ross-t játszó David Schwimmer egy apafiguraként emlékezett a rendezőre, aki mellett a stáb biztonságban érezhette magát.

„Melegség, alázat, nagylelkűség jellemezte. Biztonságban éreztük magunkat körülötte, mintha egy család lennénk” – írta Schwimmer.

Joey karakterét megformáló Matt LeBlanc az Instagramon köszönt el tőle. „Jimmy, szavakkal nem lehet kifejezni, mekkora hatással voltál ránk és mindenki másra, akit az a szerencse ért, hogy ismerhetett. Igazi ikon vagy, oly sok téren. Hiányozni fogsz. Isten áldjon.” Lisa Kudrow (Phoebe szerepében láthattuk) egy közös fotóval emlékezett egykori kollégájára az Instagramon – írta az Associated Press.

Burrows szerepe a sorozat indulásánál kulcsfontosságú volt. Ő rendezte a pilot epizódot, és a stábtagok szerint neki volt köszönhető az a tempó és kémia, ami a Jóbarátokat a kezdetektől sikeressé tette. A többkamerás sitcom-formátum mesterének számított, ami biztonságot adott a fiatal színészeknek.

A rendező családja a People magazinnak adott közleményében azt írta, Burrows pénteken, szerettei körében, békésen távozott.

Kiemelték, hogy ritka képessége volt arra, hogy mindenkit jobbá tegyen, és a stáb minden tagját névről ismerte.

Burrows a Cheers társalkotójaként írta be magát a tévétörténelembe, de a nevéhez fűződik a Taxi, a Frasier és a Will & Grace számos epizódja is. Pályafutása során több mint ezer sorozatrészt rendezett, munkáját tizenegy Emmy-díjjal ismerték el. 2016-ban az NBC külön gálaműsorral tisztelgett életműve előtt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Több mint 1400 világító selyemlámpás költözött Budapestre – ingyenesen látogatható a különleges koreai kiállítás
A lenyűgöző fényinstallációkon keresztül a látogatók megismerhetik a dél-koreai Csindzsu városának selyemkultúráját és világhírű lámpásfesztiválját.


A fénynek története van, a selyemnek pedig emlékezete. Legalábbis Dél-Korea egyik legismertebb kulturális városában, Csindzsuban, ahol évszázadok óta összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások különleges világa. Ennek az örökségnek egy látványos szelete érkezett most Budapestre: a „Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai” című kiállítás június 19. és szeptember 4. között várja a látogatókat a Koreai Kulturális Központban.

Egy dél-koreai város, amelyet a selyem és a fény tett híressé

Csindzsu Dél-Korea egyik legfontosabb kulturális központja, ahol évszázadok óta szorosan összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások világa. A most Budapestre érkezett kiállítás ezt az örökséget mutatja be látványos, kortárs formában.

A tárlat középpontjában olyan különleges installációk állnak, amelyek fényből és selyemből készültek.

Ezek az alkotások egy több mint ezeréves kulturális hagyományt fordítanak le a mai vizuális nyelvre, miközben megőrzik annak eredeti jelentését és hangulatát.

A kiállítótérben több mint 1400 selyemlámpás kapott helyet, amelyek szinte teljesen átalakítják a teret. A színes, világító alkotások között sétálva könnyű úgy érezni, mintha az ember egyszerre járna egy művészeti installációban és egy távoli koreai fesztiválon. A látvány különösen azok számára lehet emlékezetes, akik szeretik az olyan kiállításokat, ahol nemcsak nézni, hanem átélni is lehet a műveket.

Egy több száz éves történet, amely ma is él

A csindzsui lámpások története egészen az 1592-es Imdzsin-háborúig vezethető vissza.

A korabeli feljegyzések szerint a Nam folyón lebegő fényeket kommunikációs célokra használták, ugyanakkor reményt és üzeneteket is közvetítettek azok számára, akik a háború nehézségeivel néztek szembe.

Az évszázadok során a lámpások jelentése fokozatosan átalakult. Ma már a közösséghez tartozás, az emlékezés és a béke szimbólumaiként tekintenek rájuk. Ez a hagyomány ma is élő része Csindzsu mindennapjainak: a város minden évben megrendezi a világhírű Csindzsui Lebegő Lámpások Fesztiválját, amelynek idején több tízezer fény ragyogja be az utcákat és a folyópartot.

Ahol a selyem több mint textil

A kiállítás másik főszereplője a selyem. Csindzsu a világ egyik meghatározó selyemközpontjának számít, ahol több mint száz éve készülnek kiemelkedő minőségű selyemtermékek. A város azonban ma már nem csupán textilipari központként tekint önmagára.

A selymet a design, a képzőművészet és a városi identitás részeként értelmezik újra, így a hagyományos alapanyag kortárs kulturális eszközzé válik. A budapesti tárlat pontosan ezt a szemléletet mutatja meg: hogyan lehet egy történelmi örökséget úgy megőrizni, hogy közben a jelenhez is szóljon.

A világ több pontja után Budapestre érkezett

A kiállítás a KOFICE Traveling Korean Arts nemzetközi program részeként valósul meg, amely a koreai művészetet és kultúrát mutatja be a világ különböző országaiban.

A tárlat már Délkelet-Ázsiában és Németországban is sikeresen bemutatkozott, most pedig a magyar közönség is megtapasztalhatja ezt a különleges kulturális utazást.

A látogatók nemcsak a fényinstallációkat csodálhatják meg, hanem közelebb kerülhetnek Csindzsu történetéhez, selyemkultúrájához és ikonikus fényfesztiváljához is. A kiállítás egyszerre szól a múltról és a jelenről, a hagyományról és az innovációról, miközben olyan atmoszférát teremt, amelyből nehéz egyetlen fotóval visszaadni az élményt.

A Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai nemcsak azoknak lehet érdekes, akik rajonganak az ázsiai kultúráért, hanem mindenkinek, aki szeretne néhány órára egy másik világba csöppenni. Egy olyan világba, ahol a fény emlékeket őriz, a selyem történeteket mesél, és ahol a több száz éves hagyomány a jelenben talál új formát.

Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai

Koreai Kulturális Központ (1023 Budapest, Frankel Leó út 30–34.)

2026. június 19. – szeptember 4.

A belépés ingyenes, a Koreai Kulturális Központ nyitvatartási idejében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk